Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-09-24 / 39. szám
Evangélikus Élet 2000. SZEPTEMBER 24. 5. oldal ttí SAROK u i w Kedves Gyerekek! i/Á f * FIATALOKNAK ■■ Ütjelzős sorozatunkban a mai alkalommal két tábláról is beszélünk. A kettő összefügg, vagyis párban vannak. A kerek, amiben piros szín is található, a páros tiltó fele, míg a négyzet alakú a tájékoztató jellegű. Leszűkült útszakaszok, vagy híd-átjárók két végén láthatók. A kerek tábla elnevezése: „ A szembejövő forgalom elsőbbsége”, míg a másiké: „Elsőbbség a szembejövő forgalommal szemben.” Ezek a táblák segítenek biztonságosan, összeütközés nélkül közlekedni olyan útszakaszon, ahol nehéz lenne eldönteni, melyik irányból érkezőnek van elsőbbsége az egy sávra szűkült úttesten. A tiltó tábla figyelmeztet: meg kell állni, előre kell engedni a szembejövőket. Aki a kék táblát látja, annak azt jelzi: ne aggódj, neked van elsőbbséged. El fognak engedni, nem lesz semmi baj. Jézus, mielőtt bevonult Jeruzsálembe, elküldte két tanítványát az útjukba eső faluba. Szamárra volt szüksége. A két tanítványnak elmagyarázta, melyik házhoz menjenek. Hozzák el bátran a szamárcsikót. Ha valaki megkérdezi, hogy hova viszik, mondják nyugodtan: „Az Úrnak van szüksége rá.” A két tanítvány előtt ott volt az „Elsőbbség a szembejövő forgalommal szemben” tábla. Tudták bár, hogy egy nehezebb feladat, ha úgy tetszik, útszakasz előtt állnak, de a tábla mégis nyugalmat adott nekik. Mehetnek - övék az elsőbbség. Mikor odaértek a házhoz, mindent úgy találtak, ahogy Jézus korábban megmondta nekik. A szamarat elkötve, hallották is a felháborodott kiabálást. Még tolvajnak is nevezték őket. De a jézusi mondat valóban elcsitította a háborgókat, és ők nyugodtan visszatérhettek Jézushoz. A szamárcsikó gazdáit a tiltó tábla figyelmeztette (persze csak gondolatban): „A szembejövő forgalom elsőbbsége”. Nem tolvajok ők, csak egy magasabb hatalom segíti őket. Sokszor a mi életünk is olyan szakaszhoz ér, amikor nekünk kell engednünk, amikor nem a mi vágyunk, akaratunk kap elsőbbséget. De sokszor Isten úgy rendezi napjainkat, hogy másokat figyelmeztet: álljanak félre, engedjenek minket előre. Az Isten útján az a fantasztikus, hogy ezek a jelzések segítik döntéseinket. Látjátok, a nagyheti eseménynaptárban összekeveredtek a napok és az események. Tegyetek rendet! Jó munkát kíván szeretettel: Pötty bohóc Morzsák a IV. Országos Evangélikus Gyermektáborról NAGYPÉNTEK, ÜRES SÍR, JÉZUS ELÁRULÁSA A GECSEMÁNÉ KERTBEN, VIRÁGVASÁRNAP, JÉZUS FELTÁMADÁSA, UTOLSÓ VACSORA, NAGYCSÜTÖRTÖK, JÉZUS SÍRBAHELYEZÉSE, JERUZSÁLEMI BEVONULÁS, LÁBMOSÁS, JÉZUS MEGFESZÍTÉSE, HÚSVÉT A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa. 1085 Budapest, Üllői út 24. A tábor két résztvevője beszámol élményeikről: Kedves Olvasók! Én egy alsó tagozatos tanuló vagyok, és a keszőhidegkúti Evangélikus Gyermektáborról írok. Először voltam itt. A megérkezés napján ismerkedtünk. A következő napokban József történetét kisértük végig játékos vetélkedőkben, áhítatokban. Beszélgettünk az önzésről, irigységről, a megbocsátásról, hazugságról, és hogy „ megéri-e jónak lenni? ", Am a napok nagy részében csocsóztunk, röplabdáztunk, rögbiztünk, számháborúztunk, kirándultunk, volt kézműves foglalkozás is, akit az érdekelt. Az utolsó előtti napon volt a búcsú, amelyen kifigurázhattuk vezetőinket, akiket nagyon megkedveltünk. így szólt tehát kis beszámolóm a keszőhidegkúti táborról, amelyre jövőre is szívesen elmennék. Szabó Rezső Az idei volt a legjobb Keszőhidegkút Dél-Dunántúlon Tolnamegyében, dombok lábánál fekvő aprócska falu. Felejthetetlen látvány tárul azok elé, akik egy pillantást is vetnek e tájra. Ide érkezett a mi kis csapatunk az ország különböző tájairól, hogy átéljük ezt a rendkívüli hetet. Az állomáson Jimmy és Évi várt minket, akik az első látásra kedvességet árasztottak felénk. Megérkezésünk napján a többi táborvezető is bemutatkozott. Az ismerkedést követő naA pesti evangélikus oktatás krónikája 1788-1823-1998 A most induló tanévben a két pesti gimnázium diákjai új helytörténeti segédtankönyvet vehetnek kezükbe. Ez a könyv nagyon régi hiányt pótol. A pesti evangélikus oktatás kezdeteitől napjainkig, átfogóan kíséri végig az eseményeket, a krónikás tollával. A szerző - a Deák téri gimnázium tanára - többéves kutatómunka eredményeként sok száz oldalnyi anyagot gyűjtött össze. Szándéka szerint ebben a könyvben a diákok részére az iskolatörténethez szükséges ismeretanyagot, és a pályázati kiírás követelményeit ötvözte. így terjedelme és tartalma meghatározott. A jelentős évszámokat és eseményeket tartalmazza, de nem mindent. Ezért krónika. Életrajzzal és fényképpel jeleníti meg az adott kor híres pedagógusait. Korabeli okmányokból, közgyűlési és presbité- riumi jegyzőkönyvekből közöl új, érdekes ismereteket. Ismerjünk meg néhányat ezekből. 1781-ben a Türelmi Rendelet megengedi evangélikusoknak is a letelepedést Pesten. Az első kántortanító 1788-ban jött, bérelt teremben tanított, és 35 évvel később áll a mai egyházi épület - akkor iskola is - és a templom, létrejött a nyolcosztályos gimnázium. Tanári állást csak pályázat útján, és az evangélikus tanárvizsgáló bizottság előtt képesítő oklevelet szerzett tanár tölthetett be. Megvették a szomszédos sütőház telket, és 1864. szeptember 15-én megnyílt az új iskola. Főgimnázium lett, ahol 1872-ben volt az első érettségi. A tanárok társadalmi megbecsülése igen magas fokú volt, több tanár volt az Akadémia tagja. Ez az épület is szűk lett, a Városligetben vettek telket iskola és templom részére. 1904. szeptember 28-án nyitják meg a kor^ legmodernebb építésű és fel- szereltségű iskoláját: a Fasort. 1923-ban rendezték hazánkban az első, országos középiskolai tanulmányi versenyt, itt 3. helyezést, a későbbi években számos elsőt értek el. Fontos azonban tudni, hogy egy intézmény csak 1 diákot nevezhetett. 1934-35-ben az új középiskolai törvény szerint a matematika és a fizika tanítása került előtérbe. Sok későbbi kiválóság tanult itt ebben az időben. 1984-ben merült fel az újrakezdés lehetősége a Fasorban, és 1989. szeptember 2-án dr. Glatz Ferenc művelődési miniszter innen nyitotta meg a tanévet. A népiskola 6 tagiskolából állt. És a vasárnapi iskola: minden ipari és kereskedelmi tanonc részére kötelező volt, az ipari iskolák megindulásáig. A kutatókon kívül ki tudja azt, hogy a „Tanítók tanítója”, Péterfy Sándor itt tanított - a vasárnapi iskolában is - majd igazgató volt 1865-77-ig, és utána lett a Budapesti Állami Tanítóképző pedagógia tanára. Nevét viseli a pedagógusok számára létesített Péterfy Sándor Alapítvány, aminek díját az Országos Protestáns Napokon adnak át egy személynek. A kor igényei fokozatosan megkövetelték felsőbb leányiskola szervezését, a polgári iskola hatosztályának kialakítását. A háború évei alatt megnőtt a magánvizsgázó nők száma. A kereső pályára lépéshez polgári iskolai végzettség kellett, így az 1916-17-es tanévben 80- nál is többen jelentkeztek. Érdekes a leányoktatás útja a polgári iskolától a gimnáziumig. A Veres Pálné Leánynevelő Intézet lyceumként működött, majd leánykollégium lett. A kollégiumot egységes középiskolává fejlesztették. A gimnáziumhoz a Sütő utcai épületben átalakításokat végeztek, 1935-ben volt az első érettségi. A Kufsteinben raboskodott magyarok emlékének megörökítése jelentős esemény volt. Márvány emléktáblát készíttettek a 92 hazafi nevének bevésésével. 1937. július 8-án különvonattal vitték Kufsteinbe, másodpéldánya a Deák téri gimnáziumban van. A leánygimnáziumban az épület adottságai behatároltak, így itt mindig a humán tárgyakra helyezték a főhangsúlyt. Az országos tanulmányi versenyeken ők is jelesen szerepeltek. Rendkívüli esemény volt 1947. március 29-30-án Pergolesi: Stabat Materének előadása, Weltler Jenő énektanár vezetésével. 1948-52 között a Fasort, a Deák téri leánygimnáziumot és az elemi iskolákat államosították. A Deák téri újrakezdés gondolata is érlelődött, 1992. augusztus 30-án két kicsi osztály, 54 elsős, az „alapítók” tanévnyitója, de a tanítás idegenben indult. A valódi tanévnyitó: 1993. augusztus 29. Egy álom valóra vált. Ma már újra több mint négyszáz diák tanul itt. Az „Összefoglaló” fejezetből számomra a legérdekesebb a KRONOLÓGIA. Beszédes évszámokkal követhetjük oktatási intézményeink indulását, fejlődését, átalakulását, elvételét és újraindulását. Szívemből kívánom, hogy ez a krónika, ami most nincs üzleti forgalomban, újra megjelenhessen és megvásárolható legyen. Buzdítom és dicsérem a krónikást és Isten áldását kívánom további munkájára. Sólyom Éva Az ökumenizmus és a legújabb vatikáni V fejlemények A világméretű Római Katolikus Egyházban jelentős eseményekre és teológiai kijelentésekre került sor az utóbbi hetek során. Elsőrenden arra kell gondolni, hogy II. János Pál két ellentétesen értelmezett egykor pápának a boldoggá avatását végezte el szeptember 3-án Rómában: IX. Pius (1846-1878) és XXIII. János (1958-1963) pápákról van szó. A másik fontos esemény a Hittani Kongregáció vezetőjének, Ratzinger bíborosnak az általa aláirt „Jézus Úr (Dominus Iesus) nyilatkozata közzététele volt ökumenikus kérdésekben, így a Római Katolikus Egyháznak a többi keresztyén egyházhoz és a világvalláshoz való viszonya tekintetében. Mindkét esemény szükségszerűen foglalkoztatja a magyar egyházi és nem egyházi közvéleményt. A napilapok és folyóiratok magyar nyelven is részletesen tárgyalták és még tovább elemzik ezeket az eseményeket és nyilatkozatokat. A magyarországi keresztyén felekezetek külön-külön is és együttesen is remélhetőleg rövidesen hozzászólnak ökumenikus szellemben ezekhez a kérdésekhez. A magyar egyháztagok, a hívők sokaságának jogos igénye megismerni a teológiailag megalapozott magyar állásfoglalásokat az említett témákban, elsietett következtetések levonása nélkül. Mindkét eseményt az eddig elért ökumenikus eredmények összefüggésében és az egységre törekvő keresztyén reménység fényében lehet értelmezni. Ökumenikus Tanulmányi Központ A tábor résztvevőinek egy csoportja pon megkezdődtek a programok. „Korán" reggel ébresztő, ami nehezen zajlott, azt követte a játékos torna és a reggeli. Utána áhítat - a templomban amiben Józsefről és testvéreiről volt szó. A csoportos bibliakörökön átbeszéltük a témát és sok feladatot oldottunk meg. Három csapatra voltunk osztva: Púpok (zöldek), Testvérek (pirosak), Álmodozók (kékek), akik nem csak álmodoztak, hanem elsők is lettek. Az élmények napról-napra nőttek. A kézműves foglalkozásokon sok mindent lehetett készíteni, pl.: gyöngyből állatfigurákat, batikolni, terményképet készíteni magokból, - ami a Luther-rózsát ékesítette - gyurmázás és még sok más érdekes dolog. A tábort egy különleges játék is érdekessé tette, aminek neve an- gyalkázás. Ami olyan volt, hogy mindenkinek húzni kellett egy báránykát (nevet) és a héten vigyázni kellett rá és kisebb apróságokkal elhalmozni. Persze nem volt szabad elárulni, hogy kit húztunk, mert a tábor végén, úgyis minden kiderült. Az egész napos kiránduláson a közeli domboknál túráztunk, ahol egy réten a sportvetélkedőket is megrendeztük. A túra végén, aki még nem fáradt el Milán és Jimmy vezetésével számháborúzhatott, ami nagyon izgalmas volt. Ez a tábor olyan volt, mintha egy kis időre elszakadtunk volna a külvilágtól. Olyan dolgokat tanultunk amit a hétköznapi életben nem tanítanak. Ami annyit jelent: önzés, hazugság, irigység nélkül élni. Megbecsülni Istent és embertársainkat. Ez olyan volt, mintha találkoztunk volna Istennel és az Ő igazságával. „A reménységben örvendezők legyetek. ” Rám 12,12-13 Utóirat: Úgy érzem, köszönetét érdeA záró istentisztelet melnek a táborvezetők, mert nélkülük nem sikerült volna ilyen jól ez a tábor. És köszönetét mondok Irén néninek a sok finom föztjéért, hogy ilyen gondosan főzött ránk. Tompa Katalin Anna Gödöllőről KLUCSIK JANOS 1929-2000 A szolgálatból hívta haza az Úr Klucsik János testvérünket. Ahogy mondani szoktuk: váratlanul, hirtelen, szinte előjelek nélkül. Ilyenkor megdöbbenünk, de Jézus boldognak mondja azt a szolgát, akit az ő Ura „ilyen” munkában talál. Boldog találkozás Krisztussal, akár Ő jön, vagy mi megyünk, ha akaratának teljesítése közben találkozunk vele. Klucsik János 1929. június 27-én született Tordason. 1954. augusztus 15-én kötött házasságot Zsigmond Veronikával, akit ,jobbik felének” emlegetett. Nélküle szolgálata sem lett volna teljes. Vera lelki és gyakorlati módon szolgált vele együtt. Üzemmérnökként dolgozott tervező és kutató intézetekben. 1980-ban az első súlyos infarktusa után megfogadta, hogy hátralévő éveit az Úr szolgálatának szenteli, akinek gyermeke lett már gimnazista korában, egy alcsúti konferencián. Elvégezte az Evangélikus Teológiai Akadémia Levelező tagozatát. A. Fejér- Komáromi Egyházmegyében tíz éven keresztül helyettesítő szolgálatokat vállalt. Érden általában havi két alkalommal végezte a vasárnapi istentisztelet szolgálatát. Bekapcsolódott egyházunk Lelki Segély Szolgálatába, amit 1993-tól irányított. Evangélizált az EKE csendesheteken, és hirdette a Krisztust, ahol tehette. 1991-ben kezdte meg béri szolgálatát, ahol 1992. november 20-án szentelte D. Szebik Imre püspök diakónus lelkésszé. Hűséges helytállását csak 2000. augusztus 13-án bekövetkezett halála szakította meg, illetve helyezte át Ura a megszámlálhatatlan sokaság közé, akik megfehérítették ruhájukat a Bárány vérében. „Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az Ő templomában ” (Jel 7,15) - szólt ravatala mellett az ige, a béri evangélikus templomban. Nem a szolgálat érdemeiért, hanem a Bárány véréért, a bűneik bocsánatáért állhatnak pálmaágakkal a kezükben az Isten színe előtt, és a Bárány elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz és az Isten letöröl szemükről minden könnyet. Isten szeretetének távlatai ezek, a világteremtő Isten törli le János szeméről is a könnyeket. Volt miért sírnia ebben a világban. Először is saját bűnei miatt, testi-lelki gyöngesége miatt, bántalmazások és megvetések miatt, az elveszettek és a vesztükbe rohanók miatt. Micsoda drága ígéret, hogy maga az Isten törli le az ő könnyeit. Ezért nem őt kell siratnunk, csak a veszteség fájdalmának könnyeit vigyük Ahhoz, aki egyedül tud vigasztalni, és egyedül tudja pótolni a hiányt kedves felesége, a gyermekek és az unokák életében. Minden szónál többet mond, hogy mit is jelentett számára Bér, hiszen nem Budaörsön, hanem a béri temetőben helyezték testét örök nyugalomra. A pásztói kórházban Verához utolsó szava elhaló hangon ez volt: „Verám, az Úrra nézz!” - azt hiszem ez a mondat az ő lelki hagyatéka, szolgálatának lényege, arra az Úrra mutatni, akinek szeretete erősebb, mint a halál. Ittzés István %