Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-08-27 / 35. szám

Evangélikus Élet 2000. AUGUSZTUS 27. 5. oldal ÄMB01 JÉ w » Kedves Gyerekek! Aki indiai levelezőtársat szeretne, küldje el bemutatkozó levelét, lehető­leg angolul, a következő címre: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Ezeket a leveleket továbbítjuk Joó Angelikának és Andrásnak, akik In­diában fogják levelezőpartnereiteknek odaadni. Barátok, hittan-csopor­tok közösen is írhattok!!! Az indiai gyerekek nagyon váljak!!! Ahogy azt korábban megígértem, itt a bibliai TOTÓ Mózes történetének egy részéből! Jó szórakozást kívánok! Szeretettel: Pötty bohóc • I. Milyen kenyeret vittek magukkal a zsidók? 1. mazsolás 2. kovásztalan x. szalámis II. Hányadik csapás volt a békáké? l.első 2. harmadik x. második III. Ki volt Mózes vezetőtársa? l.Noé 2. Áron x. Jób IV. Ki adott nevet Mózesnek? 1. a fáraó lánya 2. az anyja x. a bába V. Melyik hegyen hívta el Isten Mózest? 1. Golgota 2. Sinai x. Hóreb VI. Hány csapást mért Isten az egyiptomiakra? l.tíz 2. hét x. három VII. Mivel jelölték meg a zsidók a házaikat az utolsó csapás előtt? 1. piros festékkel 2. virágcsokorral x. vérrel VIII. Hol rejtették el Mózest csecsemőkorában? 1. ágy alatt 2. sás között x. padláson IX. Melyik csapás volt előbb: a jégeső vagy a dögvész? 1. dögvész 2.jégeső X. Hogy jutottak át a zsidók a Vörös-tengeren? 1. hajóval 2. komppal x. Isten segítségével száraz lábon XI. Hogy vezette az Úr a népet? 1. angyal segítségével 2. nappal felhőoszlopban, éjjel tüzoszlopban x. térképet adott Mózesnek XII. Miért menekült Mózes Egyiptom földjéről? 1. embert ölt 2. lopott x. betört XIII. Ki volt Mózes felesége? 1. Rebeka 2. Cippóra x. Ráhel XIII + 1. Mit ünnepelnek a zsidók húsvétkor? 1. Jézus feltámadását 2. egyiptomi kivonulást x. tavasz első napját A< Boda 1 lyermeksarok készítőinek címe: Isuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Olvasói levél Július 2-14-ig az irsai gyülekezet egy csoportjának különleges élmény jutott osztályrészül: az immár 17 évre visszatekintő testvérgyülekezeti kapcsolat kere­tében finnországi látogatáson vettünk részt. Az út során a már kialakult gyakorlat szerint meglátogattuk mindkét testvérgyülekezetünket: az északi Ylitomiot és a közép-finnországi Nurmot. Ismét megtapasztalhattuk, milyen baráti, rokoni és testvéri szeretettel fordulnak a finnek a magyarok felé. Nurmoban pedig különle­ges események közepette tartózkodtunk: a meghívást úgy időzítették, hogy mi is részt vehessünk a „Felébredtek” évente sorrakerülő nyári nagy ünnepén, melynek idén - az évszázadban harmadszor - Nurmo volt a házigazdája (erről az Evangé­likus Élet augusztus 6-i számában olvashattunk beszámolót). A közel harmincezres tömegben is mindig éreztük vendéglátóink kitüntető sze- retetét - így az elszállásolásban, ami a gyülekezet felújított táborközpontjában történt, a kiegészítő alkalmak megszervezésében, vagy abban, hogy kedves gesz­tusként - a szintén meghívott finn-észt-magyar lelkészgyűlés résztvevőivel együtt - folyamatos szinkrontolmácsolás segítségével követhettük végig az ünnep ese­ményeit. Felemelő volt, mennyire együtt mozgott, lélegzett, imádkozott, énekelt a sok ember, megélve azt, hogy az evangélikus egyházon belül ők egy kisebb kö­zösségnek is tagjai. S hogy mennyire nem elzárkózó a mozgalom az egyház töb­bi részétől, azt az is mutatja, hogy a szervezők a szombat délutáni, legnagyobb lá- togatottságú eseményen felkérték Bárdossy Tibor irsai lelkészt, egy külföldi evangélikus egyház képviselőjét is egy beszéd megtartására (ami egészen kivéte­les, ezen az alkalmon más külföldi megszólaló nem volt). Az alkalom hangulatát és jellegét jól illusztrálja a záró momentum: a zárszavak elhangzása után 10 perc­cel az összes padot glédába állították a távozó résztvevők (aki szervezett már ha­sonló eseményt, az tudja értékelni, milyen segítséget jelentett ez a szervezőgárdá­nak). Remélhetjük, hogy a talán hagyományossá váló magyarországi országos ta­lálkozók is hasonló méretű és hatású eseménnyé növik ki magukat. Bárdossy Tamás a Dél-Pestmegyei Egyházmegye felügyelője FIATALOKNAK Járható út az ifjúsági misszióban PEPSI SZIGET 2000 - történelmi egyházak sátra Az egész tavasszal kezdődött... Akkor jutott néhányunknak eszébe, hogy lehet, hogy idén is elszalasztottuk azt a lehető­séget, hogy valamiféle szervezett, ko­moly formában képviseltessük magunkat ezen - a már világszerte közismert - if­júsági rendezvényen. Miután beszéltem a Sziget főszervezőjével, kiderült, hogy még van elég időnk és lehetőségünk csatlakozni és megnyugtató volt az is, hogy anyagilag sem támasztanak felénk kemény feltételeket. A sziget szervezői­vel folytatott tárgyalások viszont elég nehezen mentek, bizony volt úgy, hogy azt éreztük: nem fogunk kompromisszu­mos megoldást találni. Egy ilyen nehéz­kes tárgyalás után viszont egészen érde­kes dolog történt, azon vettük észre ma­gunkat, hogy a szigetszervezők már azt magyarázzák, melyik nap kell felállítani a sátrunkat, és hogy hány belépőt bizto­sítanak nekünk. A Jóisten már ezekben az első lépésekben biztosított minket ar­ról, hogy a mi emberi próbálkozásaink milyen csekélynek bizonyulnak, de ha Ő áll ott mögöttünk, akkor olyan sikereket érhetünk el, amiket azelőtt nem is remél­tünk. Hatalmas feladatot, nagy lehetősé­get kaptunk Tőle és ennek a jelentőségét már az első pillanatban éreztük. Semmi­ben nem lehettünk biztosak, csak abban, hogy ki az, akit hirdetni akarunk. Nehéz és fáradságos munka kezdődött meg ekkor. Közben pedig kiderült, hogy a katolikusok és a reformátusok is régóta gondolkodnak azon, hogy képviseltessék magukat a Szigeten. Ők a tervezett prog­ramunkat elfogadták, és később kibővítet­ték. A szervezést az Egyetemi-és Főisko­lai gyülekezet kezdeményezte, majd fo­kozatosan átvette az Ökumenikus Ifjúsági Iroda. Komoly nehézségekkel is szembe kellett néznünk: ilyen volt az is, hogy csak a Sziget előtt három héttel tudtuk meg biztosan, hogy mehetünk, hogy a Szélrózsa találkozó éppen a PEPSI SZI­GET előtt ért véget, és persze az is, hogy Lénárt Viktornak - aki az előkészületeket vezette - pont a fesztivál alatt kellett el­utaznia egy külföldi szolgálat miatt. Az ő helyét bravúros 1 gyorsasággal vette át Aszalós Péter, aki bár nem lelkész, mégis teljes mértékben testreszabott munka volt ez számára, hiszen kiváló szervező, de emellett végig ragaszkodott hozzá, hogy a kitűzött céljaink idővel nehogy háttérbe szoruljanak. A megbeszéléseinket az Ökumenikus Ifjúsági Irodában tartottuk, amelynek az élén Sípos László áll. Az egyik legfonto­sabb kérdés az volt: milyen hozzáállással látunk neki a feladatnak, és hogy mik a közös céljaink. A „belső” jelmondatun­kat Nobilis Márió katolikus pap így hatá­rozta meg: „nem elszigetelődni, de nem is elszigetesedni”. Ehhez nagyon-nagy nyitottságra van szükség, és persze elfo­gadásra is. Más, új formákat kellett ke­resnünk az evangelizációhoz, amely al­kalmazkodik az adott körülményekhez (pl.: éjjel-nappal dübörgő zene, egészen hajnalig tartó nyüzsgés). De a mondani­valónkból nem engedhettünk, fel kellett vállalnunk: amit mi hirdetünk, az valami „egészen más ”. Nem akartunk direkt missziót, el akartuk kerülni a ráerőszako- lós térítői stílust. Ugyanakkor szerettünk volna a könnyed hangvételű beszélgete- téseknek teret adni. Ha valakinek régóta van kérdése a kereszténységgel kapcso­latban, az találkozhasson olyan hívő fia­tallal, aki ezt hitelesen megválaszolja ne­ki. Ha valaki magányos, az kaphasson egy kis szeretetet, törődést. Ha valaki céltalan, kereső ember, annak segíteni tudjunk, hogy ne vesszen el. És azoktól se forduljunk el, akik a gondjaikkal, problémáikkal fordulnak hozzánk. De már az elején meghatároztuk, hogy az is nagyon fontos, ahogyan egymással bá­nunk, hogy valódi testvéri közösség le­hessünk a hozzánk érkező fiatalok sze­mében, olyan közösség, ahova jó tartoz­ni, akik között igazi szeretet munkálko­dik és valóban törődnek egymással. És eljött az augusztus elseje, a sátorfelál­lítás napja. Félelemmel vegyes várakozás­sal indultunk neki a feladatnak. Hány em­berre lesz szükségünk? Meddig kell nyit- vatartanunk? Ezer és ezer megválaszolat­lan kérdésünk volt. A sátrat a katolikus if­júsági tagok, evangélikus- és református teológusok együttes erővel hamar felállí­tották. Ekkor még alig ismertük egymást és egy hét közös munka várt ránk. Nagy hangsúlyt kellett fektetnünk az arculattervezésre és arra, hogy komolyan vegyük a média jelentőségét a rendezvé­nyen. Az arculatunkat három lelkes evangélikus fiatal: Bér a Nándor, Farsangh Áron és Sándor Jenő tervezte, ők gondolkoztak a különböző grafikai megoldásokon, de a programjaink címét is ők agyalták ki. Minden emblémánkat egyszerű, letisztult formákkal, fekete­fehérre tervezték, és a sátrunknak is megtalálták a megfelelő nevet: KÖZÖS PONT- történelmi egyházak sátra. Néhányunknak pár nap leforgása alatt meg kellett tanulnia, hogy hogyan nyi­latkozzon a TV-nek, rádiónak, újság­íróknak. Meg kellett tanulni, hogy mi az, amit nem mondhatunk, ami kiforgatható és azt, hogy hogyan utasítsuk vissza a szenzációhajhász újságírókat, akik vala­mi egészen mást kerestek a sátrunkban, mint amiről ez a misszió szólt. Csodálatos volt látni, ahogyan az a sok minden, amit terveztünk éltre kel és mű­ködik! Már a Sziget első reggelén meg­nyitott az Alkoss-sarok. Ez volt az egyik legsikeresebb programunk. Megadott té­mákról lehetett nálunk rajzolni, festeni, és minden rajzoló kapott egy- egy csokit. Lehetett nálunk alkotni a bűnről, a szere- tetről, Istenről, halálról, életről és lélek­ről. A fiatalok bátran kifejezhették ma­gukat és nagyon sok őszinte és megdöb­bentő alkotás született. így már köny- nyebb volt beszélgetést kezdeményezni: Te miért rajzoltad ilyennek az Istent? Miért jelenik meg olyan ijesztően a halál a képeden? Volt, amikor több órás be­szélgetések alakultak így ki. Naponta több száz kép született és amire nem is gondoltunk: sokan tértek be azért a sát­runkba, hogy ezeket a képeket megte­kintsék, mert a sátor belsejében kiállítot­tuk őket. A festést 11-kor kezdtük, de megesett, hogy már várakoztak a sát­runknál, amikor nyitottunk. És hiába volt este 8-kor sötét, sokak még utána is raj- zolgattak volna. Este 8-tól Teaház volt nálunk, ahol minden betérő ingyen tea és zsíros kenyér mellett beszélgethetett teo­lógusokkal, keresztyén fiatalokkal. Ide sokan érkeztek konkrét kérdésekkel, sőt kemény kritikákkal az egyházak felé. Éj­fél körül arról a témáról lehetett egy lel­kész vezetésével beszélgetni, amiről az­nap festettek. Rögtön az első napon há­romórás beszélgetés alakult ki a bűn té­májával kapcsolatban. Népszerű programjaink közé tartozott még a Horizont Feszegetés. Ebben egy lelkész (ahogyan mottónk is hirdette:) „az ezredév nagy arcaival” készített ri­portot. A téma adott volt: „kell egy hét öröklét”. Megfordult nálunk a Ladánybene 27, de a P.U.F is! Rihay Sza­bolcs riportjaiban a sok mélyebb téma közt mindig helyett kapott a zenészek Is­ten-kérdéshez való hozzáállása. A kö­zönség is bátran kérdezhetett a riport­alanytól. Ezt a programot a már említett Nándi, Jenci és Áron továbbfolytatják a Sziget után is, csak más helyszínen. Szántó Enikő, másodéves teológus (az egyik főszervező) (A következő számunkban folytatjuk.) A Szózat zeneszerzőjének szobra a XII. kerületben Az egyik délelőtt arra figyeltem fel, hogy egy idős, nagyon törődött, de ked­ves arcú úr - nyilván unokájának - a szo­bor körül járva magyaráz s mind több hallgatója támadt az ott lézengő, játszó fiatalok közül. A szobor az Önkormány­zat épületének Kiss János altábornagy utcai oldalán áll. Egressy Bénit (1814- 1851) ábrázolja, Nagy István János szobrászművész alkotása.- Tudjátok, kis barátaim, ő volt a ma­gyar müdal megteremtője - gondolom aligha tudjátok mi a műdal, - de nem is ezért lett a magyar kultúrtörténet nagy alakja, hanem azért, mert Vörösmarty Mihály SZÓZAT-ához komponált olyan Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból L «gg§! m augusztus 28. hétfő 16.30 Megbocsátás és bocsánatkérés (II. János Pál pápa a történelem ítélőszéke előtt!) augusztus 30. szerda 16.30 Útmutató - Dicsérjétek muzsikával... (Művészek beszélgetnek a szent zenéről.) szeptember 3. vasárnap 15.25 Örömhír (A Református Egyház műsora.) Űtá hétfőtől péntekig minden reggel 5.42- kor az ml műsorán is! Hajnali gondolatok (Reggeli elcsendesedés három percben. Au­gusztus 30-án, szerdán igét hirdet Veperdi Zoltán rákospalotai lelkész.) augusztus 30. szerda 20.30 Századfordító magyarok (Galgóczi Erzsébet író életútja.) szeptember 3. vasárnap 15.00 Szentföldi szent helyek üzenete (Armageddon, azaz Har Megiddo - Végítélet) augusztus 28. hétfő 20.55 Tükör - Természetről emberszemmel (Mit tehet a szegény, civilizált, agyonhajszolt ember, hogy kapcsolatban maradjon a termé­szettel?) augusztus 29. kedd 12.30 Anziksz - Csurgó (A film a Somogy megyei település történetét mutatja be, amelynek egyik kulturális központ­ja a Református Kollégium és Gimnázium.) szeptember 3. vasárnap 12.30 Szegletkő - Protestáns műsor (Beszámoló a Nagyváradon tartott Magyar Baptisták II. Világtalálkozójáról.) zenét, mellyel pályadíjat is kapott... (jó • volt látni, hogy néhány kisiskolás szeme a Szózat és Vörösmarty neve hallatára felvillant). Az idős úr beszélt még Egressy diákkoráról, gimnáziumi évei­ről, hogy a segédtanítói pályát hogyan cserélte fel a vándorszínészettel, majd zeneszerző lett, honvédként részt vett az 1848/49-es szabadságharcban Klapka seregében. Lassan vagy tizenöt ifjú hall­gatta és kérdéssel ostromolta... Milyen jó lenne sokfelé ilyen mesélő, nevelő kedvű „nagyapóval” találkozni! És ilyen érdeklődő fiatalokat látni körü­löttük. (Eszembe jut drága, hófehér hajú nagy­apám, amint délelőttönként így vitte kisunokáit a közeli rétre, és magyarázta a virágok, lepkék, bogarak színes világát és közben Petőfi, Arany sorait tanította.) De visszatérve a süttői mészkőből ké­szült műre, az Egressy Béni emlékét megörökítő szobor az államalapítás 1000. és a kerület megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett ünnep­ségsorozat alkalmával került felállításra. Alkotója Nagy István János - mesterei Somogyi József, Pátzay Pál, Mikus Sán­dor voltak - számos külföldi pályázat ki­tüntetettje, a magyar történelem, iroda­lom, művészet nagyjainak megörökítője. Világirodalmi értékek, egyházi emlékek, történelmi pillanatok őrzői csodálatos ér­mei, dombormüvei, több mint harminc köztéri munkája van Budapesten. Egressy nagyalakú mellszobra társas házuk szépen gondozott udvarának is dí­sze. Művészi pályájának négy évtizede a szobrászat minden ágára kiterjed. Müvei hűen mutatják be az alkotó emberi és művészi helyét gyakran ellentmondásos korunkban is. Szépségre és igazságra tö­rekvő művészetének a gyönyörködtetés mellett mondanivalója is van: csak meg kell érteni. Megszólalásig hű érme gróf Teleki Pálról még akkor készült, amikor még nevét sem emlegethették... Csodálatos bronz LUTHER érme, hát­oldalán haranggal, EIN’ FESTE BURG IST UNSER GOTT - 1546/1996 felírás­sal, Luther-rózsával, íróasztalom legked­vesebb dísze. A határozott vonalú, kis alakú Széche­nyi érmére, mikor megkérdeztem, ez a bronz emlékérem - SZÉCHENYI IST­VÁN, A LEGNAGYOBB MAGYAR felírással - miért ilyen kicsi? -, moso­lyogva válaszolt: „mert Ő akkor is a leg­nagyobb!” Sebeiken Pálma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents