Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-08-27 / 35. szám

6. oldal 2000. AUGUSZTUS 27. Evangélikus Élet Másfél perc „Tud pihenni?” - tette fel a kérdést nyári különszámában az egyik magazin, arra célozva, hogy mint annyi minden mást, bizony, még a nyaralást is tanulni kell. Mert korántsem mindegy, hogy az egész éves, kimerítő, feszített tempójú munka, a sok idegeskedés, a határidők, értekezletek után azt az egy-két-három hetet, amennyi jó esetben rendelkezé­sünkre áll, hogyan töltjük. A lap szerint sokan vannak azok, sőt, zaklatott életmódjuk miatt egyre többen, akik egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a jól megérdemelt szabadságukkal, nem találják a helyüket, nehezen tudják leköt­ni magukat. Zavarba jönnek, amikor végre nincs minden óra, minden perc szigorúan betáblázva, hanem a saját ma­guk urai lehetnének, csak azt kellene el­dönteni, hogyan tegyék tartalmassá, pi- hentetővé, emlékezetessé az időt. Igen, elsősorban a „hogyan” kérdéséről van szó, bár igaz, hogy sokan leegysze­rűsítik a „hol” kérdésére, mintha egy di­vatos nyaralóhely önmagában garancia lenne a testi-lelki feltöltődésre. Pedig a kiegyensúlyozott pihenéshez nem csu­pán a hely gondos megválasztására, ha­nem önismeretre és a szabadságról val­lott nézeteink módosítására is szükség lehet. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. " - a Prédikátor mély emberi böl­csességből és élettapasztalatból megfo­galmazott sorai jutnak eszembe, és az, hogy a Teremtő által oly gondosan meghúzott határokat egyre inkább sze­retjük összemosni, átjárhatóvá tenni, ebben az esetben is. Az Úristen, amikor elkészült a maga munkájával, megpi­hent a hetedik napon, és megáldotta és megszentelte azt. Mit teszünk mi? Ha kiszakadunk az évközi, megszokott életritmusból, s megszabadulunk a napi gondoktól, pár nap után már azt érez­zük, hogy nem történik semmi, és vala­mit elmulasztunk, valamiből kimara­dunk. Ezért tehetik fel a lapok a dühítően naiv kérdést: „tud pihenni?”, s adhatnak pontokba szedett jótanácsokat, hogy ho­gyan is tanuljuk meg újra elfeledett ké­pességünket, a megnyugvást, az igazi felüdülést. S hozzáteszem: amire olyan nagyszerű lehetőséget ad a szabadság: az egymásra, önmagunkra, és igen: az Is­tenre figyelés képességét. A fentiekkel összevág unokaöcsém tör­ténete, aki részt vett egy kereskedelmi tévé forgatókönyvíró-pályázatán. A csa­tornán futó szappanoperához kerestek olyan tehetséges fiatalokat (szakkifeje­zéssel story-linereket), akik a napi foly­tatások történetét írják. Érdekesen, izgal­masan, cselekményekben bővelkedően. S most jön a lényeg: röviden. Egy jelenet sem lehet hosszabb másfél percnél. A vi­lág sok országában végzett felmérések szerint ugyanis a szappanopera-gyártó cég felismerte: pontosan másfél perc, az­az 90 másodperc az az idő, amíg a figye­lem ébren tartható, természetesen az adott műfaj keretei között. Azon túl a né­ző a türelmét veszti, átkapcsol, a monda­nivalót tehát abba a másfél percbe kell belezsúfolni. Nos, hogy a pihenésre rendelt idő való­di testi-lelki-szellemi feltöltődést nyújt­son, azt hiszem, az a legokosabb, ha sza­badságra megyünk a másfél perces törté­nések, a 90 másodperces dialógusok vilá­gából, és merünk „szemben úszni az ár­ral.” Mert kétségtelen tény, hogy ez a vi­lág nem kedvez kimondottan az elmélyü­lésnek, a meditációnak, a befelé figyelés­nek, a cselekménymentes szemlélődés­nek. Hiszem, hogy értelmesebben tudjuk majd „lekötni” magunkat, ha odafigye­lünk közben arra is, Aki szabadságunk idején is kész megszabadítani, aki velünk van, és nem sajnálja ránk az időt. Nem csak másfél perce van a számunkra... Kőháti Dorottya „AZ ÚR AD BÖLCSESSÉGET.” Péld 2,6 Nem mondott semmit „Milyen jó az idején mondott szó!" Péld 15,23 A Példabeszédek könyve tele van gya­korlati tanácsokkal. Bölcsességre tanít. Titkokat árul el. A könyv 15. fejezetének 23. versén gondolkodtam el. Egy ember - akinek a neve Pap volt -, elindult ügyeit intézni. Elérkezett egy szép parkhoz útja során. Azt vette észre, hogy néhány ember összesereglett vala­miért. Egy verébfióka kiesett a fészké­ből. Az anyamadár védelmezve csapko­dott szárnyával körülötte. Bátorította ki­csinyét a repülésre, de még nem volt itt az ideje a szárnypróbálgatásnak. Az emberek közül egy kisfiú vette elő­ször észre, és kezébe véve melengette, féltve a macskáktól. Ránézett a felnőt­tekre segélykérőén. A fa túl magas volt, a fészek megközelíthetetlen helyen. Most mi legyen? Tanácskoztak a felnőt­tek. Pap úr ekkor észrevette, hogy temp­lom van a közelben pap-lakkal. Gondol­ta becsenget és kér egy létrát. Nem Jákob lajtorjáját - ahol az ima fel, a vá­lasz alászáll - csak egy sima, néhány fo­kos, egyszerű létrát várt. Jött a pap lassan, nehézkesen, sokára. Pap úr reménykedve kéri segítségét a kis veréb számára. A pap - akinek nem a ne­ve volt pap - hallotta a kérést, de csak annyit tett, hogy szó nélkül becsukta a kaput. Nem mondott semmit. Pap úr mégiscsak felmerészkedett a fára és si­került a verébfiókát visszatenni a bizton­ságos fészekbe. Nem hagyta cserben Is­ten állatkáját, a kisfiút, a felnőtteket, sa­ját lelkét. Kettőjük közül melyik volt Is­ten szolgája? A pap vagy a Pap? Szabad megvenni Márai Sándor Füves könyv című könyvét. A fenti történetet ő is ismerhette, mert érdekesen ír a 91. fel­jegyzésében A hallgatásról és a hallga­tókról: „De hallgatni sincs mindig jo­god, különösen, ha a fecsegő megszólal, előbb-utóbb felelned kell. Természetesen mi sem lenne vonzóbb, sem kényelme­sebb, mint mindig és minden alkalommal hallgatni az emberek között, s csak mű-' veden át szólani a világhoz - műveden át, ami lehet egy könyv vagy egy pár tisz­tességesen varrott cipő, vagy éppen csak a türelmes és kiegyensúlyozott létezés té­nye. Ez lenne a legszebb, de az élet nem adja ilyen olcsón a megoldást. Hallgat­nod kell, de nem úgy, mint aki kényelem­ből vagy gőgből, megvetésből hallgat, ehhez nincs jogod, mert ember vagy, em­bertársaidnak joguk van kérdéseikre tő­led is választ kérni. " Az imádság létráján megérkezik a vá­lasz. Milyen jó Isten vigasztaló szava a megfelelő időben. „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!" Börönte Márta Pályázati felhívás! A Magyarországi Evangélikus Egyház millenniumi pályázatot hirdet egyháztörté­neti, irodalmi és egyházmüvészeti tárgykörben. A pályázat célja hazai egyházunk múltjának olyan kiemelkedő és feledésbe merült személyiségei életének és munkás­ságának feltárása, akik kulturális életünket irodalmi, egyháztörténeti, művészeti vagy egyéb tudományos téren gazdagították. A pályázat két kategóriában kerül meghirdetésére: 1. Ifjúsági pályázat középiskolások részére (20 éves korig), 20-50 nyomdai szab­ványoldal terjedelemben. Díjak: I. díj: 100.000 Ft. II. dij: 75.000 Ft. III. dij: 50.000 Ft. 1. Korhatár nélküli pályázat, 50-100 nyomdai szabványoldal terjedelemben. Díjak: I. díj: 200.000 Ft. II. díj: 100.000 Ft. III. díj: 50.000 Ft. A pályázaton csak nem publikált tanulmány vehet részt. A dolgozatok jeligések, a pályázó nevét és címét zárt borítékban kérjük mellékelni. A beküldési határidő: 2001. január 1. Eredményhirdetés: 2001. március 15. A dolgozatot három példányban kérjük elküldeni az alábbi címre: Evangélikus Or­szágos Könyvtár, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írják rá: „Tanít a múlt”. Leszállt a csöndes este Egyik nap rádióhallgatás közben egy Erdélyben készült riportra lettem figyel­mes. A riporter éppen egy magányosan élő özvegyasszonnyal beszélgetett, aki elmondta, hogy se tévéje, se rádiója nin­csen.- Akkor mit tetszik csinálni este? - kérdezte a riporter megdöbbenve. Egy­szerűen nem akarta elhinni, hogy ilyen helyzet létezhet, hogy lehet így is élni! A kérdezett erdélyi asszony természe­tes egyszerűséggel így válaszolt: - Imád­kozom. Elmondom a Miatyánkot és a Hiszekegyet, azután elgondolkodom az imádságokon. A riportból nem derült ki, hogy a ripor- temő mit kezdett ezzel a válasszal, hi­szen nem ez volt a riport központi gon­dolata, hanem a szegénység, aminek egyik fokmérője a riportemő számára az, létezik ember, akinek se tévéje, se rádió­ja nincsen. Első hallásra úgy tűnik, hogy valóban nagy szegénységben élhet az az asszony. Belőlem az a kérdés robbant ki: - Tényleg szegény ez az asszony? Rövid gondolko­dás után azt mondtam magamban: - Nem! Nem szegény, sőt nagyon gazdag! Gazdagabb, mint mi, akik a technika mindenféle csodájával fel vagyunk sze­relve: sztereóban szólhat már a tv, szuper Hifi-tornyokból száll felénk a zene, a szó, rövid időn belül kapcsolatot teremt­hetünk e-mailen, akár tengeren túli bará­tainkkal is. S vajon ki a gazdagabb: mi vagy az erdélyi özvegyasszony, aki csön­des estéken Istennel beszélget, ezt tartja természetesnek, nem irigyli másoktól a harsogó gépeket. Békében tér nyugovó­ra, bizonyára nincsenek lidérces álmai. Sem a tv, sem a rádió és egyéb techni­kai csoda ellen nem beszélek, hiszen én is nézem, hallgatom őket, bizonyára szükség van rájuk. Aztán belém hasított a felismerés: ha időt mérnénk, vajon mennyit fordítok imádkozásra, mennyit tv-nézésre vagy rádióhallgatásra? Sajnos az utóbbi győzött: a tv-nézés, rádióhall­gatás, s keveset imádkozom. A Biblia gazdag tárháza az imádságról szóló igéknek. Pál apostolnak van egy rövid, de igen summás mondata a thesszalonikai gyülekezethez: „Szünte­lenül imádkozzatok!" (IThessz 5,17). Nem kapkodva reggel és este, esetleg csak este, vagy csak reggel, megszokás­ból, félig odafigyelve, majd kipipálva, ezt is „teljesítettük”. Az imádság át kell, hogy szője életün­ket, be kell, hogy töltse minden percünket, adott esetben ki is kapcsolhatjuk a tv-t. „Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt #• V* ELŐ VÍZ cselekednének, és imádkoznak is, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csaló­dás éri őket!" (Gyökössy Endre) Néha érezzük, nem tudunk imádkozni. Ordass Lajos, néhai püspökünk is felis­merte, „milyen sok ember viaskodik az imádkozás kérdésével”. „Nem tudok imádkozni” című könyvét tanácsadásnak szánta „imádkozóknak és olyan embe­reknek, akik szeretnének imádkozó élet­re jutni”. Isten meghallgatja könyörgésünket, és nem kevesebbet ígér nekünk: „Hívj se­gítségül engem a nyomorúság idején, és megszabaditlak téged és te dicsőítesz en­gem" (Zsolt 51,15). Bárcsak sok csendes imádkozó esténk, békés álmunk, s zengedező lélekkel kö­szöntött új reggelünk lehetne! Csaba Piroska Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség A templomépítés terv szerinti munkálatainak pénzügyi támogatásához el kellett adniuk a Tartsay Vilmos utcai villát, és abból augusztus végéig ki kell költözniük. Augusztus 20-án volt az ünnepélyes búcsúistentisztelet, a rákövetkező héttől, augusztus 27-től már a Kékgolyó u. 17. szám alatt lesznek az istentiszteletek, a templom felépitéséig és felszenteléséig egyelőre ideiglenes körülmények között. Az istentiszteletek továbbra is délelőtt 10 és este fél 7 órakor kezdődnek. 2000. augusztus 26-tól a lelkészi hivatal, valamint a lelkészi és gondnoki laká­sok ezen a címen érhetők el. Az új telefonszám: 214-0892. Apróhirdetés TORONYÓRA- KÉSZÍTÉS,- FELÚJÍTÁS! Harangjáték-, haranglengető- és vezérlő­óra- készítés. 85 év tapasztalata és világszín­vonalú elektronika. Ötéves garanciával. Óra­gyártó üzem: Konkoly József, 1102 Buda­pest, Állomás u. 14. Tel./Fax.: 260-7065, 06 (30) 9-492-915. DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT augusztus 27-én, vasárnap 18 órakor FINTA GERGELY, J. S. Bach, Liszt Ferenc és Sulyok Imre műveket orgonái. KANTÁTAZENÉS ISTENTISZTELET augusztus 27-én, vasárnap 11 órakor a Deák téri templomban. J. S. BACH: Herr, deine Augen sehen nach dem Glauben. 102. kantáta. Közreműködnek: Lax Éva, Marosvári Péter, Moldvay József. A Lutheránia Ének- és Zenekarát Kamp Salamon vezényli. A Sylvester János Protestáns Gim­názium 2000. augusztus 27-én vasárnap 17 órakor a XIV. kerületi Lőcsei út 32. sz. alatti evangélikus templomban tartja évnyitó ünnepélyét, melyre minden ér­deklődőt szeretettel vár. A Vései Evangélikus Egyházközség megújult templomát.2000. augusztus 27- én, vasárnap de. 11 órakor ünnepi isten­tiszteleten szenteli újra dr. Harmati Bé­la püspök. Szeretettel hívják és várják az érdeklődőket. A Rábaszentandrási Evangélikus Egyházközség a XVII. században gálya­rabságra ítélt, és ott elhunyt lelkészére, Borhidai Miklósra emlékezik a rábaszentandrási templomban 2000. szeptember 2-án 14 órától. Ez alkalom­ból Keveházi László nyugalmazott espe­res előadást tart a dunántúli gályarabok­ról. Erre a megemlékezésre szeretettel várnak minden érdeklődőt. DOMBÓVÁR Az egyházközség új Gyülekezeti Háza a templom felszentelésének 70. évfor­dulójára elkészült. Szentelése 2000. szeptember 3-án vasárnap du. 3 órakor lesz. A szentelés szolgálatát Krähling Dániel esperes végzi. Az épületet Krähling János építész adja át. Az isten­tiszteletet közgyűlés, szeretetvendégség és egyházzenei hangverseny követi. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. CÍMVÁLTOZÁS Dietrich Tiggeman a Budapesti Németajkú Egyházközség volt lelkésze új helyre költözött. Címe: 1126 Budapest, Németvölgyi út 10. IV. 3. Tel.: 212-9548. SZÜLETÉS Nagy Eszternek és Kertész Botondnak az Evangélikus Országos Levéltár munkatársának augusztus 12-én Boróka nevű első gyermekük született. Debrecenben tanuló egyetemistáknak albér­leti szoba kiadó. Lelkészi ajánlás szükséges. Tel: 46/317-697 Keresztyén megfontolással számított albér­letet keres Budapesten dolgozó most esküdött szerény jövedelmű házaspár. „Hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért te­szel" 3Jn 5. Tel.: 06-37/345-743 Evangélikus nyelvtanár német oktatást vál­lal minden szinten. Tel.: 215-2136. Hitben egyetértésben kívánom eltölteni 72 utáni éveimet, társkereső nyugdíjas özvegy­asszonnyal. Tel.: 06 (74) 402-480, 19-21 óra között. GOMBOS LAJOS aranykoszorús harangöntő mester 2162 Őrbottyán, Rákóczi út 119. Pf. 3. Telefon: 06/28-360-175 Budapesti iroda: XIII., Jász u. 60/B. Telefon: 330-6394 A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: Tóth-Szöllős Mihály, E-mail: tszollosf« lutheran.hu Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel/Fax: 317-5478; 317-1108 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Szedés, tördelés: Evangélikus Sajtóosztály, Rezessy Szabolcs E-mail: szabolcs.rezessy@lutheran.hu Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Bp. Internet: http//www.lang.hu/szikra.nyomda E-mail: szikra@lang.hu Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezér­igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhi­vatalban közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: egész évre 2500 Ft. Előfizetési dij külföldön: szomszédos országokba: egész évre 10000 Ft (portóval együtt), egyéb európai országokba és a tengerentúl­ra: egész évre 95 DEM vagy 51 USD, (por­tóval együtt) Légipostával: 125 DEM vagy 75 USD. Csekkszámlaszám: 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Hittankönyv-árak Isten kezében (I.o.) 150,­Hinni taníts,Uram (II.o.) 200,­Tudom, kinek hiszek (III.o.) 250,­Urunk szolgálatában (IV.o.) 290,­Ferenczy: Az élet könyve (V-VI.o.) 200,­Sólyom: Hazai egyháztörténelem (VII.o.) • 180,­Prőhle: Az evangélium igazsága (VIII.o.) 250,-' Krisztus tanúi a változó világban (12-14 év) 700,­Ószövetségi hittankönyv (VI.o.) 450,­Ószövetségi olvasókönyv (VI.o.) 620,­Tanári kézikönyv (Ószöv. hittankönyvhöz) 600,­Hitünk alapjai 150,­Az Úr az én pásztorom (Tanári kézikönyv II.) 1100,­Az Úr az én pásztorom (Munkatankönyv II.) 790,­Szeptember elején megjelenik Örömhír Jézus Krisztusról (Hittankönyv 10-11 évesek számára). Előre rendelhető, kapható a Sajtóosztály könyvesboltjában. V. __________________________________________________________________­i < í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents