Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-07-02 / 27. szám
4. oldal 2000. JÚLIUS 2. Evangélikus Élet • • Üres kézzel kell-e mennem? r g Évi Konferencia a Magyarországi Metodista Egyházban Végignézek gyülekezetem tagjain egy- egy vasárnapi istentiszteleten. A legtöbben idős, megfáradt emberek. Mindany- nyiukat ismerem. S ilyenkor fülembe cseng egy-egy sóhajuk: „Mi lesz az egyházzal, ha mi, öregek majd meghalunk? Hol vannak a fiatalok: gyermekeink, unokáink?” Nagyon gyakran önmagukat vádolják: „Igen, az én hibám, hogy nem tudtam őket Istenhez közel vinni. Ha egykor az Úr színe elé állok, bizony üres kézzel kell majd mennem”. Nem értek egyet ezzel a gondolkodás- móddal, s hiszem azt, hogy ez nem azért van, mert még fiatal vagyok és teológus, és nem szereztem kellő számú keserű tapasztalatot az élettől! Hiszen a jelen egyáltalán nem nevezhető kilátástalannak! Büszkén és örömmel láttam, látom kicsiny gyülekezetemben is a biztató reménysugarakat: lelkes fiatalokat és még lelkesebb időseket. 2000. május 12-én volt az idei Biblia- óra-záró alkalom a Csengőd-Páhi- Kaskantyú Társgyülekezetekben. Ez a már hagyománynak számító szeretetven- dégség, melyen most a páhi testvérek vendégszeretetét élvezhettük, nem csak az igehallgatás, a találkozás és a kötetlen beszélgetések alkalma volt, hanem reményteli kilátást is nyújtott a jövőre nézve. Mert gyermekek, fiatalok is szolgáltak közöttük verssel, énekkel, imádsággal. Páhi a társgyülekezetek közül a legkisebb, mégis ragyogó tekintetű óvodás hittanosai tettek bizonyságot arról, milyen nagyszerű dolog „Isten óvodásainak"' lenni. S ezek a csöppségek is tükrözték Istennek azt a hatalmas áldását és békességet szerző munkáját, amelyről Pénzes Péter, a kiskőrösi református lelkipásztor beszélt áhítatában. Ezen a rendhagyó istentiszteleten is fürkésztem az arcokat. Egyik-másik néni pillantása eszembe juttatta korábbi sóhajukat. Hogy üres kézzel kell majd egykor az Úr elé állniuk, mert gyermekük, unokájuk nem kíséri el őket a templomba. Hogy néha kilátástalannak érzik az egyház jövőjét... Nagy Veronika lelkésznő végül egy képeslappal ajándékozott meg bennünket, amelyen a bibliaórás testvérek talán legkedvesebb éneke állt: „ Üres kézzel kell-e mennem, s állanom az Úr elé? Nincs kalász, mit én arattam, amit nyújtanék felé. Ó, hogy állok így elébed, számot adni, Jézusom? Nincs egy lélek, kit vezetnék, nincs egy kéve vállamon... ” Valóban nem volt ott kéveként minden testvér vállán egy unoka, mégis hiszem azt, hogy a gyülekezetnek nincs oka panaszra. Mert van egy kis társaság, egy alap, egy kicsi kupac kéve a gyülekezet Sokszor idézzük föl gyermekeinknek, unokáinknak azt, amit életükben először tettek. Az első lépést, az első kimondott szót, az első óvodai, iskolai napot. Csupa olyasmit, amire szívesen emlékezünk. Egy különösen szép első alkalom gyermekeink életében a konfirmáció. Ezen a tavaszon is országszerte összejöttek gyülekezeteink erre a szép ünnepre. A lelkészek egész évben szeretettel készítették föl a gyermekeket, nemcsak erre a napra, hanem a felnőtt hitéletre. Az eredményről meg is győződhetünk a konfirmációi vizsgákon. Én személy szerint a budavári gyülekezetben, ahol Győző unokám tett szép bizonyságot. Nagyon komoly kérdéseket tettek fel lelkészeink, és a gyermekek komoly és határozott válaszokat adtak. Kérjük a Mennyei Atyát, hogy a vizsga ne csupán egy szép emlék maradjon, vagy egy lezárt út, hanem egy nyitott kapu az Úr Jézushoz. A vizsga után az egyik konfirmandus megkérdezte a lelkészt: átmentünk a vizsgán? ... Mi idősek olyan büszkén emlegetjük a konfirmációi vizsgánkat, tudásunkat, mert mi olyan jól megtanultuk a Káté-kérdésekre a feleleteket. Ha álmunkból fölébresztenének, akkor is tudnánk. Ennek ellenére átmentünk-e a vizsgán? A jól megtanult feleletek életté váltak-e? A család, a gyülekezet, embertársaink érvállán. Az óvodás és iskolás hittanosok, akik jelenleg a legaktívabbak. A középiskolások és egyetemisták, akik csak hétvégenként térnek haza falujukba. S a gyülekezet állandó tagjai, akikre mindig lehet számítani. A fiatalok és az örökifjak... Mert Isten Szentlelke munkálkodik. Egyszer tőlünk függetlenül, máskor pedig éppen bennünket használ fel erre a munkára. Ezért ne felejtsük el soha: „ Testvér, rád is vár a munka, el ne mulaszd botorul! Lelkeket vezess az Úrhoz, míg az éj rád nem borul!” Hulej Enikő zékelik-e, hogy mi a mai napig megerősödött, megkonfirmált keresztyének vagyunk? Bizony ehhez újra és újra erősödni, konfirmálkodni kell, hogy majdan Mennyei Atyánk szava felénk is hangozzon: „Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokat bízok rád ezután. Menj be a te Urad örömébe. ’’ Mt 25, 21. Vasárnap folytatódott az ünnep, zúgtak a harangok, megtelt a templom. Megható érzés, mikor konfirmandusaink kö- rülállják az oltárt, a hitvallás és a fogadalomtétel után éneklik: Először lépek oltárodhoz, ki értem haltál Jézusom. Majd a gyülekezet felel: Indulj Jézusunk kicsiny nyája. Ne félj, veled megyünk sokan... Sokunk szeme megtelt könnyel, mikor kísértük az első úrvacsorához őket, szülők, nagyszülők, keresztszülők, rokonok és a népes gyülekezet, ahogy énekeltük: Ne félj, veled megyünk sokan. Jó lenne, ha ez sem arra az egy napra szólna. Kísérjük őket mindennap, hisz olyan sok veszély leselkedik rájuk. Segítsük, bátorítsuk és hordozzuk őket imádságainkban, hogy amiről szép bizonyságot tettek, azt mindenkor megtartsák. A rád bízott drága kincset őrizd meg, a bennünk lakozó Szentlélek által. (2Tim 1,14.) Özv. Szabó Mihályné Június 7-10-ig Budapesten, a Kiscelli utcai Egyházközpontban ülésezett a Magyarországi Metodista Egyház Évi Konferenciája, a magyarországi egyház legfőbb törvényhozó testületé. A tanácskozáson részt vettek a konferencia alkotó tagjai, az egyház lelkészei, valamint a gyülekezeti küldöttek Heinrik Bolleter püspök elnökletével. A konferencia megnyitó istentisztelete után Csernák István szuperintendensi jelentésével kezdődött a tanácskozás, amelyet a jelentés megvitatása követett, majd a különböző munkabizottságok számoltak be az elmúlt konferenciai év tevékenységeiről. Az egyház küldetésének alapjai, a lelki munka, a misszió, a gyermekek és fiatalok között végzett szolgálat, a karitatív, szociális gondoskodás a rászorulókról intézményesített és gyülekezeti szinten, mind hangsúlyosak voltak, s nemkülönben a financiális és személyi kérdések is, amelyek tekintetében szabályozásokat tett és döntéseket hozott az Évi Konferencia. A négyéves mandátum lejártával szuperintendens választására is sor került, a Konferencián, amelyen nagy többséggel újabb négy évre Csernák Istvánt választotta meg az egyház országos vezetőjéül a közgyűlés. Csütörtök este, a Millenniumi év jegyében ünnepi istentiszteleten vettek részt a konferencia tagjai, meghívott állami és egyházi vezetők, valamint az egyház budapesti és vidéki gyülekezetéből érkezett vendégek. Ünnepi előadást tartott dr. Hecker Frigyes a Megváltó 2000 éves születésétől, a magyar keresztyénség és államiság 1000 évén át a magyarországi metodiz- mus 100 évéig bezáróan e jeles időszakról. A millenniumi megemlékezés mellett, Szabó Andor és Szuhánszki János lelkészek idézték fel az 50 esztendővel ezelőtt elhunyt szegedi metodista lelkipásztor Hecker Henrik emlékét. Az Évi Konferencia Nyilatkozatot fogalmazott meg a Millenniumi év kapcsán. ÉleteM? Magántulajdonom-e az „én” életem? Tehetek vele akármit? Vadszabadság az új (?) divat, mintha alkotmány garantálna valami önkényes és felelőtlen önrombolási jogot is, egy világszéles szabad vásár keretében. Akkor aztán azt teszem, amire kedvem szottyan, leszakítom minden órám (mű)virágát, alááshatom az egészségemet stb., és ha a kedvenc bálványom rámrogy, akkor tüstént rohanjon segítségemre Állam bácsi és Társadalom néni, mint „atyaságos” intézmény, s persze az anyaszentegyház is. Az ilyesféle indulatnak-lelkületnek lehetnek ugyan kevésbé „vad” kiadásai is - akkor zajtalanul korhadnak váradalmaink. Méltó végcél nélkül olyan „szabad” az élet, mint az ágról szakadt falevél: mikor merre fújja a szelek szeszélye. „Nem a magatokéi vagytok!” - szinte kiáltja ezt Pál apostol, kérdőre vonva azokat, akik mintha nem akarnák ezt tudni (lKor 6,19). Lelki töltésünknek, életstílusunknak, lelkületűnknek kisugárzása van: rendez, eligazít, gyógyít, vagy beleront mások gondolkozásába, döntéseibe, hamis normát sugall stb. Ugyan mitől van az, hogy némelyek közelében felüdülünk, megbátorodunk, erőre kapunk, feltöltekezünk. „ÉleteM” Gazdája = Teremtője formáló kezében van jó helyen. Érdemes újra meg újra kikönyörögnünk a bölcsességet és világosságot, amely ráhangolódik az isteni távirányításra. Talán nem túl nagy szó - mert a Mindenható hozzásegítheti azt, aki készséges - „a gyógysugár-élet”. Nincs ennél nagyszerűbb szabadság. Dr. Bodrog Miklós Először lépek oltárodhoz „A bajban leginkább egy barátra van szükség” Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat beszámolója árvízi szolgálatáról A tavalyi évhez hasonlóan idén is természeti katasztrófa által sújtott területté vált a fél ország. Már tavaly is igencsak próbára tette az embereket a hatalmas esőzések miatt bekövetkezett ár- és belvizek. Éppen csak befejeződtek az újjáépítési munkálatok - amelyekben a Szeretetszolgálat is erejéhez mérten kivette a részét - és mindenki abban reménykedett, hogy idén nem várható a tavalyihoz hasonló erejű természeti katasztrófa. Sajnos, nem így történt, ennek következtében a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatnak újabb humanitárius segélyakciót kellett indítania az árvízkárosultak megsegítésére. Tervezés - felkészülés - együttműködés A Szeretetszolgálat az árvízi helyzetről szóló egyre aggasztóbb híreket értékelve, munkacsoport létrehozásáról döntött, melynek feladata a segélyszervezet árvízkárosultakat segítő akciójának kidolgozása volt. A stáb legelső lépéseként a válságövezetből érkező információk alapján kijelölte a segítség- nyújtás várható helyszíneit. A beérkezett információk összesítése után a Szeretetszolgálat munkatársai meghatározhatták azokat a célcsoportokat, amelyek a leginkább rászorultak a segítségre: nagycsaládosok, egyedülállók. Felvették a kapcsolatot az országos hatáskörű szervezetekkel: a KHVM illetékeseivel, a Katasztrófa Védelmi Főigazgatóság vezetőjével, az árvízi kormánybiztossal, a Belügyminisztériummal, adatokat kértek az aktuális helyzetről és tájékoztatást adtak a Szeretetszolgálat munkájáról, terveiről. Az egyeztetés azért vált szükségessé, hogy megfelelő munkamegosztás jöjjön létre a kormányzati és a segélyszervezetek között, mert csak így lehet hasznosan segíteni nemcsak a károsultaknak, hanem egymásnak is. Amíg a Szeretetszolgálat vezetősége az országos hatáskörű szervekkel egyeztetett, addig a helyszínen tartózkodó munkatársak felvették a kapcsolatot az egyházközségek és helyi intézmények vezetőivel. Itt sokkal egyszerűbben alakult ki az együttműködés. A gyülekezetek, a helyi árvízvédelmi bizottság tagjai és a polgári védelem munkatársai örömmel vették a Szeretetszolgálat helyszíni megjelenését. Rövid időn belül remek munkakapcsolat alakult ki a Szeretetszolgálat és az árvízkárosult települések lelkészei, polgármesterei között, amelynek eredményeképpen nagyon gyorsan megérkezhettek az első segélyszállítmányok a helyszínre. Szép példája volt a jó munkakapcsolat kialakulásának Vámosújfalu, ahol a polgármester Sándor Endre református lelkész, aki egyben az árvízvédelmi bizottság vezetője, már régi jó barátként üdvözölte a Szeretetszolgálat munkatársait. Mint elmondta, sajnos, már tavaly is ide kellett jönnie a Szeretetszolgálatnak, hogy segítse az itt élőket. Az idei árvízkor azonban még megha- tóbb volt az, hogy a Szeretetszolgálat már az első hírek után jelentkezett és kérdezte, hogy mire van szükségünk. Ez számunkra az összefogásban, az együttérzésben való hitünket erősítette és nagyon örültünk annak, hogy a tavaly kialakult jó kapcsolat mostanra már igazi barátsággá erősödött. És mi itt azt szoktuk mondani, hogy a bajban nem csak pénzre, hanem leginkább egy segítő barátra van szükségünk. Azonnali segélyszállítmányok A Szeretetszolgálat munkacsoportja humanitárius segélyakciójának helyszíneként három terület határozott meg - Bodrog menti települések, Szolnok és térsége, valamint Csongrád és térsége. Április 12-én Olaszliszkán, 18-án Szolnokon, 20- án pedig Csongrádon logisztikai központokat hozott létre a segélyek gyors kiszállítása érdekében. A raktárközpontok megnyitása után néhány nappal már elindulhattak a szállítmányok. A közel egy hónap során a Bodrog térségben 43,5 tonna, Szolnok térségében 67 tonna, Csongrád térségében pedig 30 tonna segélyszállítmány került kiszállításra. A segélyek összértéke meghaladta a 28 millió forintot. Az élelmiszerből, ivóvízből, tisztító- és fertőtlenítő szerekből álló adományok megvásárlását a Szeretetszolgálat magánadományozói körének, illetve a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház 5-5 millió forintos támogatása, illetve a Szeretetszolgálat adományozói köréhez tartozó magánszemélyek, cégek, iskolák, civil szervezetek adományai tették lehetővé. Az adományokból az előzetes felmérések által meghatározott személyek, családok, illetve a közétkeztetésben részesülő öregek, gyerekek, árvízkárosultak és a gátakon dolgozók részesültek. Összefogás A több mint húsz településre az egy hónap során folyamatosan érkeztek a Szeretetszolgálat adományai. Azonban a szállítmányok nem tudtak volna olyan gyorsan eljutni, ha nem segítettek volna mindegyik faluban helyi önkéntesek tucatjai a Szeretetszolgálat munkatársainak.- Nagyon örülök, hogy nem felejtettek el bennünket - mondta Fekete Gyula, a majdnem kétezer lelkes Olaszliszka polgármestere. A Szeretetszolgálat valóban gyorsan és tervszerűen segít a bajbajutottaknak. Ez az együttérzés rendkívül nagy támasz volt számunkra a védekezés napjaiban. Tiszasüly jegyzője, Sziráki Vilmosné az önkormányzat köszönőlevelében elmondta, hogy rendkívül nagy segítség volt számukra, hogy a Szeretetszolgálat még az árhullám tetőzése előtt megérkezett adományával a településre.- A Tisza 10 méternél is magasabban állt. A gátak megcsúsztak, számos helyen tört fel a buzgár. A gyerekeket és az időseket ki kellett telepíteni. Az emberek éjjel-nappal a gátakon dolgoztak, erejükön felül védekeztek. Nem is maradt se erejük, se pénzük másra. Ezért volt olyan nagy segítség számukra, hogy a legnehezebb pillanatokban a Szeretetszolgálat munkatársai ott voltak a helyszínen, hozták az ivóvizet, az élelmiszert. Ez az együttérzés is segített abban, hogy átvészeljék a nehéz napokat. Tervek A segítségnyújtás első szakaszának befejeztével a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat a továbbiakban is segíteni fog az árvízkárosult településeknek. Itt elsősorban az épületek kiszárítására és az újjáépítésben való részvételre kell gondolni. Jelenleg az adatok gyűjtése, szerződések előkészítése és az épületszárító berendezések kitelepítése van folyamatban, de a következő hetekben elindulhat a Szeretetszolgálat újjáépítési programja is. Addig is azt kívánjuk, hogy adjon az Isten erőt, egészséget és kitartást a károsultaknak ahhoz, hogy életük újra a régi kerékvágásba kerülhessen! Erőnkhöz mérten mi is segíteni akarunk. Köszönetnyilvánítás Köszönetét szeretnénk mondani mindazoknak, akik támogatták a Szeretetszolgálat árvízkárosultakat segítő akcióit. A Magyarországi Evangélikus Egyháznak az 5 millió forintot, amit a gyorssegélyek összeállításánál tudtunk azonnal felhasználni. Nagyon sokat köszönhetünk a magánszemélyeknek, akik erejükön felül támogatták szolgálatunkat. Köszönjük a gyülekezeteknek, akik vagy a közös egyházi gyűjtéshez járultak hozzá, vagy* közvetlenül hozzánk küldték el offertóriumaikat. Köszönetét mondunk azoknak a cégeknek, önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, sőt az egyházi és világi iskoláknak, a tanulóknak és tanáraiknak, akik szívügynek érezték a károsultak megsegítését. Itt szeretnénk megragadni az alkalmat és felhívjuk a gyülekezetek, otthonok, iskolák figyelmét arra, hogy ha igény mutatkozik rá, a Szeretetszolgálat munkatársai egy mindenre kiterjedő, kiállítással egybekötött tájékoztatást tartanak az érdeklődő közösségeknek. Végezetül köszönetét mondunk mindazoknak, akik imádságukba foglalták szolgálatunkat, lelki támogatásuk rendkívül sokat jelentett számunkra. Nagy Ákos
