Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-07-02 / 27. szám

Evangélikus Élet 2000. JÚLIUS 2. 5. oldal SS SAROK ÉLETKÉPEK RÓLUNK 8 s Ott vagyok közöttük Kedves Barátom! A történet rólunk szól! Évek óta gyűjtöm a nem mindennapi esemé­nyeket a mindennapi életünkből és megosztom veled, mert úgy érzem, így lelkiekben gazdagabbá leszel. És ez nekem öröm. Fejtegetem az élet történéseit. Mi az? Várod, vagy tőled váiják. Régen galamb vitte szárnyai alatt. Ma számí­tógépen is elküldheted. Találsz rajta címzettet és feladót. Ez a levél. írás ál­tal találkozik két ember. A szívedet nem küldheted el, a leveledben a sze­rzetedet azt már igen. Tudod-e? Melyik a világ leghosz- szabb levele? A Biblia, az Isten szava. Körülbelül 3 millió betűt, 31 ezer ver­set, 1189 fejezetet tartalmaz. Ha na­ponta 4 fejezetet elolvasunk belőle 1 év alatt végigolvashatjuk. Isten levelét - a Szentlélek által - körülbelül negy­venen írták, százak fordították, ezrek nyomtatták, milliók olvassák. A 66 könyvből álló Szentírás egyik része Malakiás próféta könyve. Mind­össze 3 rövid fejezetből áll, de szám­talanszor olvashatjuk benne: „ ...- mondja a Seregek Ura. " Mit üzen ne­künk az Seregek Ura? Máté evangéli­umában így bíztat: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én ne­vemben: ott vagyok közöttük. ” (Mt 18,20) A postán jártam az egyik délután, hogy feladjam a leveleimet. Két év kö­rüli kislány szaladgált a hivatalban far­mer ruhájában - rajta apró virágok. Na­gyon meleg volt. Egyszer lehuppant a várakozók padjára és levetette a szan­dálját és a zokniját. Utána próbálta megtalálni a bal cipőt a bal lábra, a jobb cipőt a jobb lábra. Ránézett anyjá­ra és hangosan kérdezte édesanyját: „Jó?” Ez a rövid mondat azt jelentette a kislánynál, hogy megfelelő cipőt húz-e a lábára. Fordítva kényelmetlen lenne. Mi hányszor kérdezzük meg Meny- nyei Atyánkat: Jó, amit cselekszünk? A kicsiny gyermek egy hétköznapi felhúzásnál is megerősítést kér. Sza­bad ezt nekünk is így tenni, ha tanács­talanok vagyunk. „Mondd, Mennyei Atyám, jól teszem én ezt...? Vála­szolj!” Isten válaszol kérdéseinkre. Ezt megtapasztalva énekelhetjük: „Itt van Isten köztünk... Szent a jelenléte... ” (280-as énekünk) Börönte Márti Ó terjeszd ki Jézusom... Azt hiszem, egyházunk közelmúltjából Sztehlo Gábor (1909-1974) egyike volt azoknak, akiknek az életművével meg kell ismertetni az új nemzedéket, ha van alkalom, írni kell róla. Az alkalmat jelen esetben egy szép ze­nei élmény szolgáltatta. Június 16-án, pénteken este a Memphisi Ifjúsági Szimfonikus Zenekar koncertet adott a Deák téri templomban. Több személyes kapcsolatnak köszönhetőleg jött el hoz­zánk az ausztriai koncertekre - „American Celebration of Music in Austria” - Európába érkező, hét-tizen­nyolc éves fiatalokból álló, közel százfő­nyi zenekar. Az 1991-ben létrehozott Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságmen­tő Alapítvány volt a szervező, a Deák té­ri hagyománynak megfelelően Zászkaliczky Péter igazgató lelkész azonnal igent mondott a kérdésre, ott­hont adna-e a templomban a memphisiek koncertjének. Jó döntés volt. A Bach-muzsikához szo­kott értő hallgatóság nagy rokonszenwel fogadta mind a zenekart, amelyben afroamerikaiak, arabok és kínaiak is mu­zsikáltak - a fiatal kiváló karmester öt éve áll az ifjú szimfonikusok élén - Vincent L. Danner dirigálásával. Többek között Bernstein Candida nyi­tánya, Schubert Befejezetlen Szimfóniá­ja és a Mississippi Swit (Grófé) szerepel­tek a műsoron. A koncert előtt köszönthettem a zene­kart és a hallgatóságot. így szólhattam néhány szót Sztehlo Gáborról, akit 1944 tavaszán azzal bízott meg Raffay Sándor püspök, ahogy együttműködve a refor­mátus Jó Pásztor Egyesülettel segítsenek megmenteni üldözött zsidó származású gyermekeket. A háború legszömyűbb évének őszére már harminckét kisebb-na- gyobb gyermekotthont szerveztek meg, megmentve végül több mint ezerötszáz életet. A háború után az árván maradt gyermekek számára létrehozta a PAX gyermekotthont. - Segített az ötvenes években a kitelepítetteken, szeretetottho­nokat szervezett fogyatékos gyermekek és öregek részére. Egész élete arról az igé­ről szólt, melyet a koncert hallgatóságá­nak a szívére helyeztem, kiemelve, hogy Sztehlo Gáborra emlékezve azt az Istent dicsőítjük, aki elhívta őt, erőt adott neki, akinek az evangéliuma határozta meg az életét: „nincsen senkiben nagyobb szere­tet annál, mint aki életét adja a barátaiért.” - Sztehlo Gábor példája útmutatás. Ma, talán könnyebb korszakban is sokan szo­rulnak segítségre, a tehervállalás a keresz­tyén élet evidenciája. Merényi Zsuzsa, a Sztehlo Gábor Ala­pítvány kuratóriumának elnöke köszöne­tét mondott mindazoknak, akiknek sze­repük volt a koncert létrejöttében. Majd többek között ezt mondta: „Azt gondolom, hogy most mi bizonyos szem­pontból valamennyien vendégek va­gyunk. A Szeretet és a Szolgálat vendé­gei. Ahogy az előbbiekben hallhattátok, Sztehlo Gábor, akiről alapítványunkat elneveztük a szó nemes értelmében jó pásztor volt. A jelenlévők többségének nincs közvetlen élménye a Holocaustról. Nem tudom, hányán vannak olyanok, akik viszont a gyűlölet egyéb formáit ta­pasztalták. De abban biztos vagyok, hogy valamennyien ismeritek az élő és éltető szeretetet. ” A Sztehlo Gábor Alapítványt az egyko­ri munkatársak és az úgynevezett Sztehlo gyerekek, az immár idősebb kor­osztályokhoz tartozó megmenekültek hozták létre. Az alapítvány szerény esz­közeivel az elmúlt években kétszáz gyer­meket, illetve intézetet támogatott, ösz- szesen hat és fél millió forint értékben. A koncert utolsó ráadása ébredési ének volt. Az ének, amelyet felejthetetlen evangélizációs estéken énekeltünk és ezt énekelték lámpaoltáskor 1944-ben, a Jó Pásztor Otthonokban is. A memphisiek gyönyörű kíséretével zümmögte, énekel­te a templom népe: „ Ó terjeszd ki Jézusom Oltalmazó szárnyad... ” Frenkl Róbert A Magyar Cserkészszövetség ál­lamalapításunk millenniumának mél­tó megünneplésére ez év augusztusá­ban az ország különböző települései­ről kiindulva, országos csillagtúrát, majd annak befejezéseképen Eszter­gomban Millenniumi Emléktábort rendez. A kétezer fős táborban a hazai cser­készeken kívül a Kárpát-medencében működő magyar és a meghívott kül­földi cserkészek vesznek részt. A tá­borhoz kapcsolódva Esztergom Vá­ros Önkormányzatának dísztermében reprezentatív cserkészkiállítást rende­zünk A magyar cserkészet múltja és jelene címmel. A kiállítás keretében fotótablókon, dokumentumokon és a cserkészet tár­gyi emlékem keresztül bemutatjuk cserkészetünk történetét, valamint a világ minden táján kiadott cserkész­bélyegen keresztül a világ cserkész­testvériségét. Helyszíne: Szent István Gimnázi­um díszterme, Esztergom, Kis-Duna sétány. Megnyitó: augusztus 4-én délután 18 órakor. Nyitva: minden nap 10-18 óra között Postai emlékbélyegzés: augusztus 4, 15, 19 és 20-án. július 5. szerda 17.30 Útmutató (Gondolatok a vízről Assisi Szent Ferenc Naphimnusza alapján. Mi a szerepe a víznek a liturgikus egyházi cselekményekben.) július 7. péntek 16.00 Kaláka (Több évtizedes munkássága elismeréseként Kossuth-díjat kapott a Kaláka együttes.) július 9. vasárnap 11.00 „Fiatal szívvel... ” (A jubileumi év Római Ifjúsági Világtalálko­zója és a Magyarországi Nagygyűlés előké­szítője a zánkai ifjúsági tábor.) OLVASÓI LEVÉL Az én énekem Az Evangélikus Élet 2000. június 11. számában az „Ének” című anyag (Walter Lüthi áhítatoskönyvéből Gáncs Aladár fordítása) nagyon szíven érintett engem. Mikor ezt az igét olvastam: „Rendeléseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok" (Zsolt 119,54), felcsendült bennem az az ének, melyet naponta eléneklek, hogy megköszönjem Istennek, amit tőle kaptam. Egyedül marad­tam, de rádöbbentett Isten Jézus által, hogy nem vagyok egyedül. Nem panaszkodni- panaszkodni, hanem megköszönni-megköszönni, és pontosan ilyen az én énekem, amelynek strófája betölti kis otthonomat minden este. így hangzik az én énekem: „Köszönöm Istenem néked, köszönöm szereteted, Köszönöm mit adtál nékem, köszönöm az életet, Köszönöm rövid időm itt, amely oly gyorsan szalad Köszönöm a hervadó őszt, köszönöm a szép tavaszt, Köszönöm a nyíló rózsát, a szúró töviseket, Köszönöm a keskeny utat, rajta a göröngyöket, Köszönöm a bánatfelhőt, ha befedi egemet, Köszönöm a titkon hulló, sok-sok fájó könnyeket. Köszönöm a szentigéket, köszönöm a Bibliát, Köszönöm a kegyelmedet, köszönöm a Golgotát, Köszönöm a kínkeresztet, köszönöm a drága vért, Köszönöm, hogy szent Fiadat áldoztad bűneinkért. Köszönöm: hogy gondod van rám, köszönöm jóságodat, Köszönöm a kedves otthont, köszönöm hajlékodat, Köszönöm, hogy imádhatlak, köszönöm az éneket, Köszönöm az örök éltet, köszönök mindent neked. ” Ezt az éneket egy diakonissza testvér énekelte és tanította (de már régen) a bibliai csendesnapokon résztvevőknek. Örülnék, ha nagyon sok testvéremhez eljuthatna ez az ének-imádság, hogy akárcsak az égi madarak, ismételhessük szüntelenül azt a nagy-nagy kegyelemet és ajándékot, amit nap mint nap kapunk Istenünktől. Köszönöm Önöknek az Evangélikus Élet által nyújtott sok szép és tanulságos köz­leményt. Kívánom, hogy az Úr áldása legyen munkájukon és legyen mindnyájukkal. Szíves köszöntéssel: Özv. Kovács Józsefné ny. óvónő FIATALOKNAK Gyermeknap 2000 Hagyományteremtő rendezvényre ke­rült sor május 28-án a Tolna megyei Nagymányokon. Az evangélikus gyüle­kezet felnőtt tagjai Schaller Bernadett lelkésznő biztatására elhatároztuk, hogy gyülekezetünk legifjabb tagjait gyer­meknapi mulatságra invitáljuk erre a va­sárnap délutánra. A néhány éve újonnan átadott szép kis evangélikus templomot körülvevő parkban asztalokat, padokat, és helyben grillezett virslit és üdítőt. Volt aztán ügyességi verseny, apró ajándé­kokért, édességért, zsákbamacskákért (ezeknek költségeit bőkezű támogatók fedezték), lehetett zsákban futni, ha- lacskázni, gólyalábazni, lepényt enni kéz nélkül, ugrókötelezni, csapatosan kötelet húzni, rongylabdával célba dob­ni, és sok egyéb módon jeleskedni. A kézműves foglalkozásokon is szép sátrakat, napernyőket állítottunk fel, sok-sok vidám léggömbbel díszítve, mert hála az Úrnak, olyan ragyogó szép idő volt, amilyet erre az alkalomra meg­álmodtunk. Elhoztuk az előre összegyűj­tött szabadtéri játékokat, frissen gyártott gólyalábakat, tekét, különböző célbado­bós játékokat, ugróköteleket, hullahopp- karikákat, meg sok egyebet, hogy ki-ki kedvére játszhasson. A rendezvényt a fa­lu jelentősebb épületein napokkal előtte színes hívogató plakát hirdette, az érdek­lődés azonban minden várakozást felül­múlt. Felekezettől függetlenül igen te­kintélyes számú gyermeksereg gyűlt össze, szülőkkel, nagyszülőkkel, hogy önfeledt játékkal, játékos vetélkedőkkel, eszem-iszommal együtt töltsön néhány meghitt órát. A büfé nagyon kedvező áron kínált mindenfajta házi süteményt, munkák készültek ujjal festve, sógyur­mából formázva. A mindenki tetszését maradéktalanul elnyerő hangulatos ösz- szejövetelt közös éneklés, daltanulás és meglepetésként egy, a felnőttekből álló társulat „Nagy akarok lenni” című báb­előadása zárta. A jelenlevő polgármes­ter a lelkesedést és a kezdeményezés szép sikerét látva, a következő hasonló evangélikus rendezvényhez az önkor­mányzat anyagi támogatását is kilátás­ba helyezte. Már zajlik a nyári evangélikus hittantá­bor szervezése ennek a gyülekezetnek és a szomszédos testvérgyülekezetek gyer­mekei számára a község turistaházában, mely remélhetőleg majd hasonló sikerrel zárul. Isten áldását kérjük erre az újabb erőpróbánkra is. Drüszler Mária Nem tudhatom... Most, iskolánk - a soproni Eötvös Jó­zsef Evangélikus Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola - tavaszi csendesnapjának délutánján, a program után néhány órával még nem tudhatom, hogyan minősítik tanulóink a rendez­vényt. Értékelték-e az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem doktorandusának, Varga Gyöngyinek a zsidóság történetéről tar­tott tartalmas, formailag is élvezetes, sokoldalúan szemléltetett előadását? Érezték-e - az előadó szándékának meg­felelően -, hogy egy másik nép kultúrá­jának megismerése közelebb visz a mi­énkhez? Még nem tudom, mi játszódott le ben­nünk, mikor Marossy Attila, az egyetem másik doktorandusának kérésére, ülve kellett elénekelnünk a Himnuszt. Vajon a bibliai gondolatok kiemelése után más­képp tekintenek-e a mi imádság-himnu­szunkra? Nem is sejthetem, hogy Méri Edina néprajzkutató szavai nyomán milyen ké­pet rajzoltak maguknak a honfoglaló magyarok életéről, milyen ismeretekkel egészítették ki történelmi tanulmányai­kat. Még homály fedi, hogyan fogadták egymás hazaszeretetéről szóló - előzete­sen írásban leadott - vallomásait és az igazgatónő, Boór Katalin hozzáfűzött gondolatait. Kérdéses, milyen tanulságokat vontak le a közösen elénekelt dalszövegekből, hogyan hatott rájuk gyönyörű dallamuk. Azt is csak remélni tudom, hogy komo­lyan vették Gabnai Sándor lelkész sza­vait, aki bevezető áhítatában sok-sok egyéb izgalmas gondolat után így fogal­mazott: „...hazaszeretet? Talán annyi: elmondani, amit érzünk...” Ennek szel­lemében holnap reggel a kommunikáció majd az önismeret óráim elején lehetősé­get adok a beszámolásra. Hogy megnyílnak-e? Radnóti Miklós szép - a csendesnapon is elhangzott - versére utalva: nem tudhatom. De remé­lem. S hogy elismerően vélekednek, azt is. Balikóné Németh Márta Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból KJ július 3. hétfő 9.30 Századfordító magyarok (Riportfilm Szentágothai János professzor­ról.) július 7. péntek 9.30 Századfordító magyarok (Riportfilm Pilinszky János költőről.) július 9. vasárnap 9.35 Egyháztörténeti vázlatok (A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség bemutatkozik.) július 3. hétfő 20.55 Tükör - A népmese világában (Egy nyolcgyermekes család vall arról, hogy a népmesével lehet nevelni és erősíteni a csa­lád összetartozását.) július 7. péntek 19.00 Magyarország Párizsból (Történészek és politikusok beszélnek rólunk a Versailles-i palota árnyékából.) július 8. szombat 13.10 Allatfarm (Felnőttmese. George Orwell elgondolkodtató meséje rajzfilmen. Hová vezet a szabadság, egyenlőség, testvériség eszménye!) \ t t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents