Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-06-04 / 23. szám

Evangélikus Élet 2000. JÚNIUS 4. 3. oldal Kettesével az Úr szolgálatában (Lk 10,1) A békéscsabai Nagytemplomban két fiatal lel­kész - Kutyej Pál Gábor és Németh Mihály - felett hangzott el május 6-án 28 lelkésztárs - köztük több erdélyi - könyörgése az áldás-énekben: „Erő­sítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk és ne hagyd el népedet, kezeid alkotását! ” A lelkészek küldetésben, Jézus Krisztus megbíza­tásában az Ő szolgái a gyülekezet számára - hang­súlyozta dr. Harmati Béla püspök-elnök az igehir­detésben. Éreznetek kell szívetek mélyén, hogy megbízatásotok van. Ez öröm és felelősség is. Az Úr jár elől s az Ő nyomán építitek azt, amit az elő­dök építettek ebben a gyülekezetben, országunkban pedig már ezer éve, az egyetlen alapra: a Jézus Krisztusra. Sok minden hiányzik még Békéscsabán, pl. evangélikus óvoda és általános iskola. Nemcsak falakat, lelkeket kell építeni az Ő dicsőségére. Ket­ten vállaljátok, legyetek segítség egymás számára, osszátok meg a gondot, a tennivalókat. A beiktatás szolgálatát Táborszky László, a Kelet- Békési Egyházmegye esperese végezte. Segítettek neki Kondor Péter, az újonnan megválasztott espe­res, az édesapa Kutyej Pál és Aradi András igazga­tó-lelkész. Gyülekezeti énekek, énekkari számok gazdagították a gyülekezet részvételét és örömét. Következett a beiktatottak vallomása. Kutyej Pál Gábor 1 János 4,7-8 igéje fényében szólott szlovák és magyar nyelven arról, hogy a lelkész és a gyüle­kezet életében egyaránt emlékezetes esemény az ik­tatás. Ilyenkor még mélyebben érzik kölcsönösen a szeretetet. Szükséges azonban, hogy ez ne csak ér­zés legyen, hanem hajtóerővé váljon, amely közös­séggé formál, akkumu­lálja a hétköznapok szá­mára a szükséges jót. Jézus tanítványai. Mes­terük mellett tapasztal­hatták szeretetének ki­áradását s így tudtak szolgálni akkor is, ami­kor már testileg nem volt velük. Ma is az Ő szeretete képesít arra, hogy azt megélhessük, továbbadhassuk mi is. A feladatok végtelenek, de Istentől kérjük az erőt s Ő készséggel ad­ja, mert O maga a szere­tet. Németh Mihály szlo­vák nyelven elmondott bevezető szavaiban, majd az igehirdetésben is megköszönte a gyülekezetnek, hogy elfogadta lelkészéül úgyis, hogy nem tud szlo­vákul. ígérte, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a Tranoscius szelleme továbbra is megmarad­jon Békéscsabán, és erősítse a gyülekezetét. lKor 3,11 alapján beszélt arról, hogy az elpusztult békési tájat szorgos szlovák evangélikus földművesek keze is tette termővé, alapozta meg a Nagytemplom szi­lárdságát az Isten iránti bizalomban. Ő a kőszikla. Ezt a kegyességet kell továbbvinni a következő nemzedékek számára is. Építeni szeretne a gyüleke­zet, a város, a haza, embertársai javára és Isten di­csőségére lelkésztársaival és a presbiterekkel együtt. A közgyűlésen hangzottak el a köszöntések, me­lyeket dr. Szeberényi Andor, a gyülekezet felügyelő­je vezetett le és mondott köszönetét a szolgálato­kért. Dr. Christian Krause püspök, a Lutheránus Vi­lágszövetség elnöke, aki másnapi igehirdetői szol­gálata révén vett részt az iktatáson, nyitotta meg az áldáskívánások sorát. Ajándékul a háborúban el­pusztult braunschweigi XII. századi dómtemplom keresztjét ábrázoló emléktárgyat adott át a beiktatot- taknak. Az egyházmegye nevében Táborszky Lász­ló esperes köszöntött, majd Nobik Erzsébet az Or­szágos Szlovák Lelkészi Szolgálat, Radoslav Danko a szlovákiai Komámo evangélikus gyülekezete ne­vében, Németh Zoltán bánki lelkész az évfolyamtár­sak, Ablonczy Dániel református lelkész a rokonság, Papp János polgármester a város nevében szólt. Dr. Harmati Béla püspök befejezésül buzdított a mo­dem eszközök felhasználásra, hogy messzire elhal- latszon a szó és sokakat elérjen. Levélben, táviratban is többen küldték áldáskívá- nataikat, így dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, dr. Szabó Lajos, a Hittudományi Egyetem rektora és mások. A gyülekezet állófogadásra hívta meg a jelenlévő­ket központi épületébe. Itt is köszöntöttek még dr. Formánná Kiss Katalin, a békéscsabai Evangélikus Gimnázium igazgatója, a farmosi gyülekezet, a szü­lőfalu képviselője, Zsíros Andrásáé a szolgálata mi­att távollévő helyi református lelkész nevében is mondta el Bódás János: Imádság Szentlélekért című versét. Családias hangulatban, meghitt beszélgetésekkel ért véget a békéscsabai gyülekezet szép ünnepe és épültünk Isten hajlékává a Lélek által. (Ef 2,22) Kovács Pál „A legemlékezetesebb magyar péntek” 80 éve történt Trianon M uhi - Mohács - Világos - Trianon: a magyar történelem szimbo­likus erejű, fogalommá vált tragikus helyei. Kapi Béla egykori püspökünkkel állítom: leginkább a legutolsó fáj magyarságunknak, mert olyan megalázott helyzetbe egyik esetben sem kerültünk, mint Trianonban. Sem tatár, sem török, sem német, sem orosz nem vált olyan győztes „Brennus”-szá, aki a vesztes fél arcába úgy csapott vol­na, mint a békediktátumot hozó nagyhatalmak: „Vae victis!” - „Jaj, a legyőzőiteknek!” Szózatunk költője még hihette, hogy „a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül, s az ember millióinak szemében gyászkönny ül". A trianoni magyarság viszont rádöbbenhetett, mit ka­pott cserébe 1000 éves „Európa védőbástyája” szolgálatáért: a népek szemében nem könny, inkább kaján kárvigyor ül. Kapi püspök 1920. január 25-én a soproni templomban megtartott beszédében azonban nemcsak borúlátásának és elkeseredésének adott hangot, hanem azon hitét is kijelentette: „Egy rettenetes ítélet zúgott el a fejünk fölött... Az ítéletet lehet, hogy végrehajtják, ...de nem szabad soha elfelejtenünk, hogy ez csupán emberektől származik. Az emberek ítélete fölött áll az Isten ítélete, aki igaz ítélőbíróként tart majd számonkérést mindannyi­unk fölött. ” „Háború és béke”: A Központi Hatalmak összeomlása után 1918. szeptember 29-én ka­pitulál Bulgária, szeptember 30: Törökország, november 3: Padovában a Monarchia, november 11: Compiegneben Németország. 1919. április 18.: Összeültek a „békehozó” győztesek követei 32 or­szágból Párizs-Versailles-ban. Tényleges szerepet a rendezésben csak az ún. „Tízek Tanácsa” játszott, kiemelve: Wilson, amerikai elnök, aki viszont a tárgyalásokba (az USA izolációs politikája miatt) nem avat­kozik bele + Orlando, olasz miniszterelnök, aki szeretne aktív lenni, de a többiek nem veszik komolyan + Lloyd George, angol miniszterel­nök, aki szerint Anglia már elérte célját: megőrizte a német hadiflotta elpusztításával tengeri főhatalmát + Clemenceau, francia elnök, aki ezek után majdnem szabad kezet kap. A fekete kabátos, svéd szürke kesztyűs és falusi csizmás francia nagy lehetőséget kapott: agresszív, bosszúálló, mondhatni „karthagói békét” dolgozhatott ki. Ebben a hát­térben születnek meg a békék: A. Németországgal: 1919. június 28-án a Versailles-i Béke, amelyet 1920 júliusában egy jóvátételi kongresszus követ Spaa-ban, B. Ausztriával: 1919. szeptember 10-én a Saint-Germain-i Béke, C. Bulgáriával: 1919. november 27-én a Neuilly Béke, D. Magyarországgal: 1920. június 4-én a Trianoni Béke, E. Török birodalommal: 1920. augusztus 20-án a Serve-i Béke (ez még Trianonnál is szigorúbb: a törökök fel is lázadnak Kemár Atatűrk vezetésével, kiharcolva, hogy egy újabb egyesség lépjen érvénybe: a Lausanne-i Béke, amely a sérelmeiket orvosolta.) A magyar kormány 1919. december 1-jén kapja meg a meghívót Pá­rizsba, de nem a békefeltételek tárgyalására, inkább a szerződés átvé­telére. A „nemzet nagy perében” az 1920. január 5-én Párizsba érkező magyar delegáció tagjai: gr. Apponyi Albert, gr. Teleki Pál, gr. Bethlen István, Lers Vilmos, Zoltán Béla. A tárgyalások alatt a szövetségesek „mindennap mélyebbre hasítanak Magyarország ezeréves testébe.” Apponyi gróf, „nemzetünk ügyvédje” az utolsó .szó jogán mondott beszédével, amelyben a wilsoni elveket és a népek önrendelkezési jo­gát kívánta érvényesíteni, kudarcot vallott. A békepaktum formális aláírását június 4-ére tűzték ki, helyét pedig Versailles-ban, a magyar „fekete városban”, a Kis-Trianon palotában jelölték meg. A békeszerződés aláírását a magyar kormány egyetlen tagja sem volt hajlandó vállalni, így sorsot húztak. A sorsvetés Benárd Ágoston nép­jóléti miniszterre esett, aki Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli nagykö­vettel együtt volt kénytelen aláírni a békefeltételeket. Itthon aznap néma tüntetések zajlottak az utcákon, gyászolt az or­szág. Rakovszky országgyűlési elnök a Nemzetgyűlés előtt tartott szó­zatot, míg a tömegek fekete karszalaggal a Petőfi-szobomál és a Kos- suth-mauzóleumnál könnyes szemekkel énekelték a Himnuszt. Az is­kolákban és a hivatalokban szünetet rendeltek el. Könyörgő istentisz­teletet tartottak a Bazilikában, a Deák téri evangélikus, a Hold utcai unitárius és a Kálvin téri református templomokban. Az aláírás idő­pontjában, tíz órakor megállt az élet, megkondultak a harangok, leáll­tak a vonatok. A tiltakozás olyan formába öltött testet, mint a „Magyar Miatyánk” (gr. Festetics Pál fogalmazása): „Mi Atyánk, magyarok Istene, Ki vagy a mennyekben és e sorsüldözött hazában, szenteltessék meg a Te ne­ved, hazánkat védő szent neved. Jöjjön el a Te országod, melyben az Adriától a Kárpátokig, Lajtától Fogarasig magyarul imádják szent ne­ved. Legyen meg a Te, mindig javunkat akaró akaratod, miképpen mennyben, ózonképpen mi ezeréves hazánkban is. Mindennapi kenye­rünket, Bánát aranyos gabonáját, Erdély ragyogó ércét, Felföld csillo­gó szenét add meg nékünk ma: örökre. És bocsásd meg hazánk és ma­gyarjaink ellen elkövetett vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk a világháborúban ellenségeinknek. És ne vígy minket a széthúzás kísér­tésébe, de szabadíts meg a pártoskodás szellemétől. Amen. Közismert hitvallás lett a magyar Hiszekegy: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország fel­támadásában. ” A jelszó: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország! ” Amit elveszítettünk: „A Felvidék három bérce cseh szótól visszhangzik, gyászdalokat sír a kelet felől, Erdélyből felénk szálló szellő, bocskorosok tapossák a magyar Kánaánt: a Bánátot és Bácskát, sötét köd száll osztrák határról Nyugat-Magyarország felé.” Elvesztettük: a. Legnagyobb bánáti búzaföldjeinket, erdélyi erdeinket, felvidéki kukoricásainkat, nyugati határszéli széleinket, arany-, ezüst-, szén­készletünket. b. 2.576 állami elemi, 121 polgári, 50 középiskolát veszítettünk (+ egyháziak!) c. 26.256 km közút + 11.399 km vasút szakadt ki az országból. d. Városaink közül 107-et vesztettünk el. Elcsatolt részek kerültek: Elcsatolt terület: A határon kívüli lakosság: Romániához: 103.039 km2 5.257.467 lakos Jugoszláviához (Horvátországgal): 62.551 km2 3.609.295 lakos Csehszlovákiához: 61.633 km2 3.575.568 lakos Ausztriához: 4.020 km2 391.618 lakos Lengyelországhoz: 589 km2 23.662 lakos 382.000 km2-ről (Horvátországgal) 92.963 km2-re, a harmadánál ke­vesebbre zsugorodott hazánk. Romániának több rész jutott, mint amekkora az ország maradt. Fiume elvesztésével nem volt többé ten­geri kijáratunk. 63 vármegyéből 31-et teljesen elveszítettünk. 18.172.000 lakosból 7.535.000 maradt. Több mint 3 millió magyar került határon kívülre: az anyaország 10.000.000 magyarjából ennyien kisebbségi sorsba süllyedt le. Bácskában a háromszoros etnikai több­ségben levő magyarság került kisebbségbe. Csehszlovákia még Mis­kolcra, Salgótarjánra is igényt tartott; Jugoszlávia Pécsre, Szegedre, Bajára (1921. augusztus: ki is kiáltják a „Baranyai Köztársaságot”): ezek elcsatolását a béke visszautasította. A győztes hatalmak bizalmat tápláltak szomszédjaink felé, hogy azok ígéretük szerint biztosítani fogják a magyarok jogait. De az első intézkedésekből kiderült ennek ellenkezője: a magyar tisztségviselőket kiutasították, 5 év alatt 350.000 főt toloncoltak ki országaikból, a ma­gyarságot kifosztották, állásaikból elbocsátották, üzleteiket és földjei­ket elvették. Nyugat-Magyarország esetében Ausztria először nem kívánta annek- tálni a kapott területeket. Szeptember 1-én az osztrák csapatok mégis átlépték a határt. Sopron hovatartozását később demokratikus módon, népszavazás útján döntötték el: így lesz a Magyarország mellett szava­zó település a „leghűségesebb város” = a „civitas fidelissima”. A béke következményei: 1. A bosszúvágy érvényesült e békékkel, hogy így alázzák meg a veszteseket. 2. A győztesek túlzott jóvátételeket követeltek, amely meghaladta a vesztes államok teljesítőképességét. 3. A béke szétverte a háború előtti európai gazdasági rendszert: a nemzeti kapcsolatokat, az államok egymásra utaltságát. Felborult az addigi egyensúly. 4. A nemzeti önrendelkezés elvét nem vették figyelembe. 5. A győztesek sem jártak jól a békével: Olaszország alig kapott va­lamit (az ottani fasizmus kialakulásának ez az egyik oka) + Franciaor­szág jól járt, de magára maradt + Anglia pedig „megnyerte ugyan a há­borút, de elveszítette a békét.” 6. A béke miatt az egész térségnek lelassult a fejlődési és termelési üteme. 7. A revízió lehetősége évtizedekig jelen volt a vesztesekben. Mind­ez magával hozta a kölcsönös idegen-ellenességet és a nemzeti előíté­letek burjánzását. Trianon egyházi vonatkozásai: A Központi Statisztikai Hivatal szerint a következő hívőhelyzet vetí- tődik elénk: Felekezet: Nagy­Magyarország Csonka­Magyarország Latin szertartású katolikus 9.010.000-ről (49,3 %) 4.871.000-re (64,5 %) Görög szert, katolikus 2.008.000-ről (11 %) 131.000-re (1,7 %) Református 2.603.000-ről (14,3 %) 1.440.000-re (19 %) Evangélikus 1.306.000-ről (7,1 %) 533.000-re (7 %) Görög keleti 2.334.000-ről ( 5 %) 445.000-re (5,7 %) Közel 800.000 evangélikus kerül határainkon kívülre: ennek 9 %-a Ausztriába, 16 %-a Jugoszláviába, 33 %-a Romániába, 42 %-a Cseh­szlovákiába. Dunáninneni Egyházkerületünk 166 gyülekezetéből csak 34 maradt magyar földön. Elvesztettük Pozsonyt főgimnáziumával, in- temátusával, elemi iskoláival, anyaházával. Az itteni teológia Buda­pestre kényszerült, de ide tértek az eperjesi tanárok is. Idegen föld lett több, ősi, hitvallásokat fogalmazó híres evangélikus város: Selmecbá­nya, Körmöcbánya, Eperjes. Erdély leszakításával közel negyedmillió evangélikust veszítettünk. Az erdélyi szász evangélikus egyház azon­ban nem akart tudni a magyar evangélikusokról, így a reformátusok­nak kellett felkarolniuk a lutheránusokat. Végül Kolozsvár székhellyel megalakult az új egyházkerület. A szomszédos utódállamok ugyan szavatolják a magyar gyülekezetek, lelkészek sértetlenségét, de a ké­sőbbiek erre rácáfolnak. Ennek ellenére az élet nem áll meg sem bel-, sem külföldön a magyar egyházakban: 1. Templomainkban gyűjtést szerveznek a hadifoglyok hazahozatalá­hoz. 2. A kiszakadt gyülekezetek saját hatáskörükben bátran intézkednek. 3. A kívülre ragadt főfelügyelő helyére újat választanak: dr. Zsig­mondi Jenőt. 4. Az egyházak az új kereteken belül kezdik újraszervezni az egyház életét. 5. Egyházi vezetők (Raffay Sándor) a revíziós mozgalmak élharcosai közé állnak. Magyarországot Trianonnal tönkretették, kizsigerelték; „mankón já- ró”-vá tették. Ez a béke vezette bele aztán országunkat a történelem következő nagy csapdájába, a revízióban segítő hitleri Németország karjaiba, a II. világháború szörnyűségei közé. De Trianonra szabad és kell úgy is nézni, ahogy Aprily Lajos megfo­galmazta, a legyőzöttek mégis büszke állásfoglalásával: „Múltunk go­nosz volt, életünk pogány, / Rabsors ma sorsunk s mégsem átkozom: / Jó, hogy nem ültem győztes-lakomán/S hogy egy legázolt néphez tartozom." Kapi Bélával kezdtem, vele is zárom: „Nekünk jóakarónk az Istenen kívül nincsen. De ha Őbenne bízunk, bízhatunk önmagunkban is, mert az Istenben való bizalom megtisztít, megacéloz, és kitartóvá tesz ben­nünket. ” Gabnai Sándor X \ l r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents