Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-06-04 / 23. szám
4. oldal 2000. JÚNIUS 4. Evangélikus Élet MISSZIÓI MUNKAÁGAK EGYHÁZUNKBAN Női Missziói Osztály „Később azonban...” A börtönmisszió szolgálata Jézus szava János evangéliuma 14, 4. versében egy csodálatos és biztos jövőt tár a tanítványok elé. Hűséges követőinek Isten mennyei világának gazdagságát ígéri: „Az én Atyám házában sok hajlék van. ” Ez az eljövendő valóság már itt a földi életben is az Isten országához tartozás megtapasztalt, boldog bizonyosságával tölthet el minden keresztyént. Ennek öröme járja át istentiszteleti alkalmainkat, az Egyház életét. Az Atya házanépe vagyunk! Exaudi vasárnapja, a misszió ünnepe azonban felelősséget is kell, hogy ébresszen bennünk azokért, akik előtt nem tárult még fel Isten országa titka, akik lelkileg hajléktalanok. Ezért választottam missziói szolgálatunk bemutatásához azt a fényképfelvételt, amely az elmúlt év decemberében készült. Az Evangélikus Nők Klubjának vendége ekkor Bartus László újságíró volt. Miközben a szekták életének számos fonáksága lelepleződött, az előadó vallomása kimondatlanul kérdés elé állított és önvizsgálatra késztetett bennünket: vajon a szekták teijedése nem a mi hibánk is? Mert a keresők nem találnak hajlékra a mi gyülekezeteinkben. Hamis közösségekben vélik otthon magukat, vagy végleg „fedél nélkül” maradnak. A Női Misszió Osztálya szolgálatának elindításakor éppen az a szándék vezérelt bennünket, hogy hajlékká legyünk. Fontosnak tartottuk, hogy az egyház életében legyen egy fórum, ahol az asszonyok sajátos kérdéseikre, problémáikra választ találjanak, együtt az Ige fénye mellett. A kéthavonta megrendezésre kerülő klub-alkalmak, a regionális találkozók, a lelkésznők, papnék csendesnapja, a nyári konferenciák mind - mind ezt a célt szolgálják. Ugyanakkor igyekszünk segíteni, abban is, hogy az asszonyok szolgálata a gyülekezetekben hatékonyabb lehessen. Nyári konferenciánkon például (Piliscsaba, 2000. augusztus 7-12) a Biblia tanulmányozása mellett orvos-előadónk ismerteti meg a helyes beteggondozás alapjait. Körleveleinkkel, s a „Vallomások a hitről” címmel meghirdetett próza és versíró pályázatunkra érkező bizonyságtételekkel igyekszünk erősíteni és bátorítani a hit küzdelmeiben megfáradtakat. Egyedülálló édesanyák és gyermekeik számára szervezünk konferenciát Révfülöpön 2000. július 23-29-ig, hogy pihenéshez juthassanak és hogy érezhessék, nincsenek magukra hagyatva. Hajlékuk van az atyai házban és testvérek veszik körül a gyülekezetekben... Szeretettel bátorítjuk asszonytestvéreinket, hogy kapcsolódjanak be a másfél esztendeje indult női misszió életébe! Várjuk jelentkezésüket az Evangélikus Életben is meghirdetett konferenciáinkra. Számítunk arra, hogy vers és prózaíró pályázatunkra elküldik másokat gazdagító vallomásukat. A Női Misszió szolgálatát bemutató fotón férfiak is láthatók. Alkalmainkon őket is szívesen látjuk. A bemutatott csoportkép arról beszél, hogy a misszió ügye közös feladatunk. A Szentlélek erejére támaszkodva együttmunkálkodunk azon, hogy egyházunkban mindenki megtalálhassa Isten országának hajlékát. Brebovszkyné Pintér Márta Igen, ez a mi reménységünk, amikor belépünk a nagy-kapun, s a rácsokon. A Máté 21-ben a „nem-vallásos” fiú először dühös „nem”-et mond az apjának. Később azonban... átgondolta a dolgot és pozitív életre indult. A börtönmisszióban ez a biztatása küldő Gazdánknak. Az első találkozás gyakran lehangoló: oda sem figyelnek szavunkra, beszélgetnek, nevetgélnek, mintha ott sem lennénk. Valamelyik mondatnál meghökkenten kapják fel fejüket, s figyelnek, kérdeznek, négyszemközti beszélgetést kémek. Néhány, sohasem mind. A „később azonban” igazán a szabadulás után lesz világossá: levelet írnak, beszélgetni jönnek, látogatásra hívnak. Egyiknek 6 éves kislányát kereszteltem meg, másik esketést kért. Isten kegyelméből nem esnek vissza. Egyik szorgalmasan dolgozik kőműves mellett, a másik kórházban mosogat, van, aki házaknál takarít... Ne tűnjék dicsekvésnek (soli Deo gloria!) - az egyik asszony azt mondta: „Néha a nehéz helyzetben már- már indulnék a rossz felé, - de akkor Tibor atya jut eszembe, és maradok a jó úton.” Az evangélium és a törődő szeretet! - ez nagyon kell a rabságban. Naponként megalázzák, lecigányozzák, kitolnak vele. Napi 23 órán keresztül az „előzetesben” a zárka falai között, nehéz természetű szobatársakkal együtt kínlódni nagyon gyötrő. Néhány hét után 8-10 kilót fogynak sokan, leépülnek testben, idegileg. A lelkész látogatása, az igehirdetés, a beszélgetés várva-várt oázis a számukra. Ismételten érzi az ember, hogy a heti egy vagy két alkalom, a másfél óra milyen kevés. Mikor befejeződik az alkalom, úgy érzi az ember, most kellene igazán maradni. A „később”-höz, az élet átgondolásához idő kell. Ezért nagy áldásnak ígérkezik az, hogy ősztől főállású börtönlelkészek szolgálnak. Reggeltől estig jelen lesznek a rabok között, bemehetnek a zárkákba. Imádkozzunk azért, hogy erre a szolgálatra Istentől küldött lelkészek hallják meg a küldő szót. Hálával gondolok mindazokra, akik bármi módon segítették a börtön szolgálatot. Görög Zoltán lelkész a németül beszélő rabokhoz járt be. Ünnep volt, amikor egy-egy gyülekezetből műsorral, igeszolgálattal látogattak be a börtönbe (Deák tér, Budahegyvidék, Kispest, Kelenföld, Budavár, Óbuda, Újpest, Zugló). Hálás köszönet nekik és azoknak, akik használt ruhákkal segítettek a rongyosokon. Ezek szíves szállítását köszönjük a MEVISZ-nek. Külön is hálával gondolok a börtönben levő nevelő-századosra, Holienkáné Mari nénire, aki szíwel-lélekkel segítette minden alkalommal a szolgálatot. Ő volt az, aki kiegészítve a lelkészi szolgálatot, törődött a rabok testi-lelki szükségletével. „Később azonban...” Könyörögjük azért, hogy Jézus példázata ismételten valósággá legyen a rabok életében! Görög Tibor Belmisszió Bizonyságtétel a zsidók között Evangélikusok Közössége az Evangéliumért Exaudi - a misszió vasárnapján a sok e témával foglalkozó gondolat és cikk között különös hangsúllyal kerül elénk a címben említett mondat. Mit gondolunk a zsidóság felől? Hogyan éljük meg hitünket, küldetésünket velük kapcsolatban? A Gisle Johnson Intézet munkatársa lévén, van néhány kapcsolatom zsidó emberekkel. Ezt az intézetet norvég testvéreink hozták létre még a háború előtt. Norvég lelkészek magyar munkatársakkal végezték a munkát. Küldetésüknek, - missziójuknak - tartották, hogy a magyar zsidó emberek megismerkedjenek kultúrájukkal, nyelvükkel és természetesen az evangéliummal. Itt valódi egyetemi szintű héber nyelvi oktatás folyt. Az államosítás idején azonban elvették épületüket a budapesti Gyarmat utca 14. szám alatt álló házat és ezzel az ő munkájuknak vége szakadt egy időre. Az itt megforduló lelkészek bizonyságot tettek arról az örömhírről, amely arról szól, hogy az Örökkévaló elküldte a Meg- ígértet, akiről az Ószövetség szól. Isten hatalmasabban és csodálatosabban cselekedett, mint azt az emberek várták, illetve el tudták képzelni. Az Úr szabadságot, felszabadulást adott, nem csak politikai rendszerek, vallásos berögződések alól, hanem legfőképpen a bűn, a halál és a sátán rabságából. Jézus volt az - hirdették -, aki azért jött, hogy betöltse az ígéretet: megváltást szerezzen az embernek - minden embernek. És ezzel az Úr meghirdette, hogy a föld minden népe az Ő választottja lehet. Azonban Izrael kiválasztottsága nem szűnt meg, hiszen: „az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. ” (Róma 11,29) Isten ma is megmutatja, hogy ebben a bűnökkel terhelt, Tőle eltávolodott világban ez a nép a puszta létével is már az Ő dicsőségét szolgálja. Hiszen Isten szeretetét mi emberek sokszor csak megfeszíteni tudjuk. Ezt nekünk kell a legjobban tudnunk. Akik hisznek ebben, azok viszont tartoznak azzal a Jóhírrel, hogy már nem kell várni az Eljö- vendőt, reménységünk beteljesedett, mert megérkezett, Ő már itt van! Elhozta a megváltást, beteljesítette Isten ígéretét. Ebben a szellemben indult meg újra a misszió a '90-es évek elején, immár nagyobb magyar részvétellel. Norvég testvéreink konferenciákat szerveztek, mint amilyen a hét elején is lezajlott Piliscsabán. Feladatunknak leginkább azt A beszámolókat következő számunkban folytatjuk. tartjuk, hogy zsidó testvéreket, zsidó embereket szólítsunk meg az Örömhírrel és közösséget adjunk számukra, ahol megszólal közöttünk az ígéret, melyet Isten tett, és ugyanakkor kezünkbe vehetjük az Újszövetséget is, melyben meglátjuk: az Úr velünk van. Sajnos, sokszor a közöttünk élő antiszemitizmus az, ami nehezíti bizonyságtételünk útját szívükig. A zsidó ember nehezen fogadja el Jézus személyét Megváltóként, mert számukra fontos a bizonyságtevő életének látása is. Azok a zsidók, akik elfogadták Isten megváltói cselekedetét Jézus Krisztusban, Messiás-, hívő zsidóknak nevezik magukat. Az ilyen közösségek világszerte egyre szaporodnak. Ők a Sabbátot - mit Isten rendelt - mint a hét hetedik napját tartják. Ünnepnapjuk péntek este a naplementével, az új nap beköszöntével kezdődik és ekkor végzik el szertartásaikat, miket Isten Mózesen keresztül rendelt. Azonban mindig szólnak Jézusról - Jóshuáról - aki értük is adta vérét a kereszten. Más törvényeket, népük szokásait is megtartják a Messiás-hivő zsidók, de jórészt olyanokat, amik összeegyeztethetők a Messiásban kapott szabadsággal. Úgy gondolom, hogy szokásaik, hitük és ennek gyakorlati megjelenése mindenképpen tagját alkotják az Egyház testének. Endreffy Géza „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek....’’ ApCsel 1,8. A missziói parancs sokkoló hatású lenne minden tanítvány számára, ha nem hangzott volna el a fenti bátorító ige. S ebből következik, hogy minden bátor ember szorult helyzetben van, ha Krisztus tanúja akar lenni, de a Szentlélek nem vehetett szállást az életében. Az 1980-as évek elején, - amikor egyházunkban (az ismert okok miatt) nem volt lehetőség a belmissziói munka ki- szélesítésére (valaki azt mondta, hogy csak az élete végén járókkal, szellemileg fogyatékosokkal, és az alkohol rabjaival lehetett foglalkozni) - néhány lelkész - és később nem lelkészek is - laza baráti közösséget alakítottak ki rendszeres találkozásaikkal. Azok jöttek össze, akik maguk is megtapasztalták, hogy Isten életformáló Úr. A különböző háttérrel rendelkező emberek abban voltak egyek, amit az Úr igéje Jn 1J 2- 13-ban ír. Ez a kezdetben önbátorító közösség lehetett Isten kezében eszközzé az 1980-as évek végére, amikor nevet választott, és mozgalomként az evangélikus egyházban megkezdte evangélizációs és missziói tevékenységét. Az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) nem tartja magát erősnek, de tapasztalja, hogy a Szentlélektől erőt kap. A kezdetben 2-3 nyári családos csendeshét az idők folyamán kibővült s idén 2 családos-, 1 felnőtt-, 2 gyermek-, 1 ifjúsági-, 1 ifjúsági hitmélyítő-, és 2 bibliaiskolai hetet tartunk. Évközben ifjúsági-, presbiteri hétvégéket, konfirmandusok számára felkészítő hetet hirdetünk. Az EKE bibliaiskolája 2 éve indult, idén fejezi be tanulmányait az első évfolyam. Az oktatás A és B tanévben történik, így minden évben új tanulók is bekapcsolódhatnak. Bibliaiskolai oktatás - az iskolai tanévben - havonta egy hétvégén van és nyaranta egy 2 hetes intenzív időszak. Szorgalmazzuk a hallgatók gyakorlati felkészítését is, így gyülekezetek meghívására csendesnapokon, ifjúsági, gyermek és felnőtt alkalmakon végeznek szolgálatot. Az iszákosmentő lelkisegélyszolgálat szenvedélybetegek részére évente 5-6 csendeshetet szervez - más hasonló szolgálatokkal együttműködve. Az EKE közössége nem gondolja, hogy az egyházban egyedüli belmissziói csoport, de nagy örömmel vettük a beszámoló lehetőségét. Az általunk szervezett alkalmakon nyíltan hirdetjük, hogy az ember elveszett Istentől való elsza- kadtságában - ez a bűn, amely kárhozatra visz -, de az Úr lehajolt hozzánk és felkínálta a hozzátérés lehetőségét. Nos, ezt az alkalmas időt hirdetjük meg: „térj meg és üdvözülsz.!”. Hisszük ! (a Szentírás tanítása alapján) 1. Jézus Krisztus az egyedüli út a megváltáshoz. Jn 3,16; 14,6; ApCsel 4,12. 2. A Biblia Isten kijelentése, és örökké érvényes. 119 Zsolt 89; 2Pét 1,21. 3. Vannak testvéreink különböző gyülekezetekben. 2Kor 3,17-18. 4. Bennünket, keresztyéneket sónak és világosságnak hívott el az Úr. Mt 5,13-14. 5. A keresztyén közösség alapja a Krisztusban való hit, és a szavának való engedelmesség. Jn 17,17-21. 6. Az Úr eligazít bennünket a hétköznapjainkban és az ünneplésünkben, istentiszteletünkben is. 2Pét 1,3. Valljuk! (a Szentírás tanítása alapján) 1. Isten szeret minket. Jn 3,16 2. A bűn mindenkit elválaszt Istentől. Róm 3,23. 3. Krisztus meghalt a bűneinkért. Róm 5,8. 4. Isten hív! Bűnünkből meg kell térnünk Jézushoz. ApCsel 3,19; Jel 3,20. 5. Jézus befogad minden bűnbánó embert. Jn 1,12; Jn 6,37. 6. Akiket Isten tett szabaddá, azok valóban szabadok. Jn 8,36. „A zene megnyitja az ember szívét a nem látható világ felé”, mondta Szokolay Sándor. Biztos vagyok benne, hogy a többi művészeti ág is - de nem léptet be, nem visz be oda, mert az egyedüli út Jézus. Ő beszél arról, hogy sokan be akarnak jutni az Isten országába, de csak ott toporognak az ajtóban, tépelődnek, vagy nagy stílű előadásokat tartanak a benti helyzetről, bejutni azonban csak az fog, aki „igyekezik”, halálfélelmében. Nem emberi nyomás, emberi „bűnösítés” a segítség, egyedül a Szentlélek tud világosságot hozni, s Ő az, aki újjászül. Csendesheteinken újra és újra egyértelmű lesz minden szolgáló számára, hogy egy a mi feladatunk: Isten akaratát keresni és cselekedni, hirdetni az örömhírt s akkor nyílik tere a Szentlélek munkájának, s történhetnek közöttünk csodák: szabadulások, megtérések, újra indulások. Bátorító tapasztalni, milyen nagy létszámmal folynak az alkalmaink, Isten áldását mindig szégyenkezve tapasztaljuk, de örömmel fogadjuk. Nagy tisztesség a hatalmas Úr szolgájának lenni. Az EKE címén további információt, és segítséget is szívesen adunk (1068 Buda- ' pest Szondi út 95. 1/19; Tel: 1 332 7063; E-mail: evkoev@ffeemail.hu). Az Úr országának építéséhez mindenkinek kívánunk sok erőt, és áldást! Györfi Mihály 11. Budapesti Bach-hét 2000. június 4-11-ig 19 órai kezdettel (június 4-én 18 órakor) a Deák téri templomban Június 4. vasárnap Bach korabeli istentisztelet Június 5. hétfő Június 6. kedd Június 7. szerda Június 8. csütörtök Június 9. péntek Június 10. szombat Június 11. vasárnap A Bach-hét művészeti A Bach-hét rendezője: Megnyitó Csembalóest Szonátaest Csembalóest Szonátaest Orgonaest Oratóriumest, J. S. Bach: Máté passió I. Zádor Mária szoprán, Gémes Katalin alt, Marosvári Péter tenor, Moldvay József basszus, Lutheránia ének- és zenekar, Trajtler Gábor orgona, Zászkaliczky Tamás orgona. Vezényel: Kamp Salamon. Liturgus: Hafenscher Károly (ifj.). Prédikáció: Dietrich Tiggemann Derich János, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának művészeti főosztályvezetője. Igét hirdet: D. dr. Harmati Béla püspök-elnök Huguette Dreyfús (Franciaország) Gyöngyössy Zoltán fuvola, Hadady László (Franciaország) oboa, Lakatos György fagott, Dobozy Borbála csembaló Rovátkay Lajos (Németország) Martincsek Zoltán hegedű, Szepes András csembaló Marosvári Péter Zádori Mária szoprán, Gémes Katalin alt, Marosvári Péter tenor, Berczelly István basszus, Moldvay József basszus, Budapesti Énekes Iskola (Müv. vez.: Mezei János és Bubnó Tamás), Lutheránia énekkar, Weiner- Szász Kamaraszimfónikusok. Vezényel: Kamp Salamon Oratóriumest, J. S. Bach: Máté passió II. vezetője: Kamp Salamon országos egyházzenei igazgató a Pesti Evangélikus Egyház Deák téri Egyházközség és a Magyar Bach Társaság. A belépés díjtalan, adományokat köszönettel elfogadunk.
