Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-05-21 / 21. szám
4. oldal 2000. MÁJUS 21. Evangélikus Élet Keresztút Harmadéves teológusok passiókörútja Virágvasárnapi útnak indulás, találkozások a sokféle embertömegben. Sietős léptekkel, elejtett félmondatokkal, az ember erejét, lelki erejét megpróbáló kérdésekkel és helyzetekkel, amelyben minden a felszínre törhet: különleges idő. Egészen nagypéntekig, a magányosan választ váró keresztig. Jézus Krisztus, a Megváltó utolsó hete - passiókör- út Jézus követésében 2000 virágvasárnapjától nagypéntekig. Tizenkilencen indultunk útnak vasárnap hajnalban a Somogy-Zalai Egyházmegye Balaton-parti gyülekezeteibe - 17 harmadéves teológus- és hittantanár- hallgató Varga Gyöngyi és Korányi András megbízott otthonvezető lelkészek vezetésével. A Smidéliusz Zoltán esperessel előzetesen megszervezett program szerint 13, kisebb-nagyobb gyülekezetbe vittük el a nagyheti szenvedéstörténet feldolgozását: Zalaistvánd, Zalaszent- grót, Sümeg, Tapolca, Hévíz, Keszthely, Hács, Somogyvámos, Balatonboglár, Balatonszárszó, Kötcse, Tab és Siófok gyülekezeteibe. A modem hangszerelésü énekekkel gazdagított, jelmezes szereplőkkel megelevenedő nagyheti dráma - a sokéves, immár „kötelező” hagyomány szerint - a passiózó évfolyam saját feldolgozása, közös munkájának eredménye. A jól ismert, sokszor hallott és olvasott szentírási mondatok és történetek így kapnak megújult erőt azáltal, hogy valaki „magára veszi őket” mint szereplő (Pilátus, Heródes, főpap, apostol, Jézus...). A megelevenedett szavak és események megrendítő erejére emlékezünk, amikor a gyülekezettel együtt nekünk is hevesebben vert a szívünk, elszorult a torkunk vagy könnyeztünk - Jézus Krisztus szenvedéstörténetére emlékezve. Nagy örömöt jelentett, hogy legtöbbször ökumenikus közösség előtt adhattuk elő passiójátékunkat: katolikus apáca és ferences szerzetes éppúgy volt a gyülekezet soraiban, mint református lelkészek. Hála a más felekezeteket is vendégül látó evangélikus testvéreinknek, hogy így is átélhettük azt, ami mindennél mélyebben összeköt bennünket: Jézus Krisztus által tartozunk össze. Hazaérkezve oszthattuk meg élményeinket a negyedéves passiózókkal, akik ebben az évben a Fejér-Komáromi és a Győr-Soproni Egyházmegye 13 gyülekezetében szolgáltak virágvasámap hétvégéjén: Komárom, Ménfőcsanak, Enese, Bezi, Mórichida, Kisbabot, Sopronnémeti, Rábaszentandrás, Vadosfa, Magyarkeresztúr, Mihályi, Kisfalud és Beled gyülekezeteiben. Együtt emlékezhettünk arra a szíves és testvéri vendégszeretetre, amelyet a meglátogatott egyházközségekben kaptunk. Köszönet minden otthonnak, amely befogadott bennünket, köszönet minden lel- késztestvémek és gyülekezeti munkásnak, aki részt vett a szervezésben. Virágvasámaptól nagypéntekig Jézus Krisztus szenvedéstörténete: különleges idő. Passiójáték. Sietős léptekkel, elejtett félmondatokkal, váratlan helyzetekkel... Gyülekezetekbe vittük, de közben láthatatlanul a miénk is lett. Az O passiója a miénk. Keresztút. Korányi András Szlovák-magyar közös est két folyóirat okán A Szlovák Intézet (Budapest) igazgatója, Karol Wlachovsky hívott meg a TVORBA TRANOSCIUS és a PROTESTÁNS SZEMLE szerkesztősége nevében közös estre, beszélgetésre. A Tvorba neve mellett a T. betű a Tranoscius kiadóra utal, ez a kiadó pedig az evangélikus egyház kiadója. Szerkesztőségük képviseletében Vladimir Petrik és Beloslav Riecan ismertette tevékenységüket. A lap ugyanolyan jellegű, mint a Protestáns Szemle. Kulturális, művészeti, értelmiségnek címezett Írások teszik tartalmassá. Az előadásban meglehetősen részletesen hallottunk a Szlovákiai Evangélikus Egyház munkájáról, életéről is, a kiadó tevékenysége okán. A Protestáns Szemlét Kiss Gy. Csaba professzor és Kovács Anna mutatta be. A Szemle gazdája a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület, melynek szellemi irányzatát a közös protestáns szellemiség határozza meg. A professzor a szerkesztés gyakorlati kérdéseiről is számot adott. Szlovák vonatkozásban pedig Kovács Anna számolt be arról a munkájáról, melyet a közelmúltban írt meg és a Budapesti Szlovák Egyházközségről és annak Rákóczi úti templomáról tudósít. A téma sokféléi érintette egyházunk múltját, a szlovák hívek jelenlétét, munkáját is. A Szlovák Intézet nagyon jó szolgálatot vállalt fel, amikor összehívta ezt a beszélgetést, és ígéretet kaptunk annak folytatására is. Bolond falu A világ olyan, mint egy bolond falu, amelyben az elmegyógyászt mindenki máshoz küldi. Nem vitatják ott, hogy ilyen orvosokra is szükség van, sőt: elég gyakran hívnak pszichiátert, néha sürgetve. Amikor viszont az megjön, a következő helyzetvariációk valamelyike fogadja: 1. A hívó fél szeretteinek egyikét ajánlja aggódva a gyógyember b. figyelmébe. 2. Ugyanez, csak több családtagra, netalán az egész rokonságra kiterjedően. 3. Irány a szomszéd! a) 1 azaz egy személy, olykor háznépével + baráti körével, b) Egy egész utcából a hirtelenszőkék, vagy a göndör hajúak, illetve akik nem kopaszok. 4. Mindazok, akiknek nem tetszik a kankalin, az esős naplemente, a tarka harkály, valamint a bármiben nem eléggé közepesek. 5. stb. (Ezek elmosódtak, mert túlterhelés miatt kikapcsolt a memóriaegységem.) A falut ellátó elme- és ideggyógyász azt mondja: gondozgatni kell őket, különben dühöngeni kezdenek. Egyébként feltűnt neki, hogy ebben a helységben csak egy ember van, akihez még nem küldték, ez pedig a pap. Megkérdezte a hangadó gazdát, mit tart a lelkészről: az talán nem bolond? Dehogynem - hangzott a válasz -, csakhogy ő reménytelen eset. Hát erre kíváncsi vagyok, mormogta a tapasztalt ép-ész-mémök, s elballagott a parókiára. Fáradt volt szegény, benne zsongott minden bolondság. Az Úr szolgája megviseltnek látszott. Bátorítóan kezdte hát a tudomány embere:- Milyen szerencse, hogy önnek nincs szüksége rám!-Dehogynem! Rám fér...- Csak nem őrült meg maga is?- Még nem. De ebben a környezetben...- Látom, aránylag jól bírja a strapát. Maga szemetszúróan normális. Az én pszichém meg, hogy úgy mondjam izzad. Hm... Mondja, nem tudna nekem egy jó pszichiátert ajánlani? Függelék A Biblia nem egyszer (pl. Lk 12,20) azt nevezi bolondnak, aki nem számol az egyetlen Abszolút Valósággal, a teremtő és megváltó Istennel. Egyébként a fenti falu balgasága kismiska a tényleges világéhoz képest. Magunkat is beleértve, mert a „világ” bennünk is lakozik. Bodrog Miklós Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból május 22. hétfő 16.30 Nyári gyermekprogramok az egyházaknál. (Ajánlatok a vakációra) május 22. hétfő 17.30 Szentföldi szent helyek üzenete. (A Sátor-szentély) május 27. szombat 8.00 Jó reggelt adj, Istenem. (Evangélikus ifjúsági műsor) május 26. péntek 18.00 Családi kör. (Őszinte beszélgetés a családról) május 28. vasárnap 7.40 Örömhír. (Evangélikus egyház műsora) május 28. vasárnap 8.55 Boldog Apor Vilmos. (A vértanú püspök életútjára emlékezünk) május 27. szombat 6.05 Figyelj! (ism.) (Fiatalok műsora) május 27. szombat 12.20 Protestáns világ. (Egyházi híradó) május 28. vasárnap 12.40 Európa hite. A jövő keresztény szemmel Régóta halogatom mulasztásomat. Féltem és félek, hogy minden igyekezetem ellenére sem tudom őt úgy láttatni, amilyen volt és amilyennek a szívemben őrzöm. Ugyanakkor meg évről évre erősebb az a késztetés, hogy megtegyem, amíg még tehetem. Most magam előtt látom „Eszti nénis” mosolyát, bátorító tekintetét. Ki volt ő? A mi szeretett osztályfőnökünk - dr. Urbán Ernőné Balikó Eszter. 68 évet kapott Teremtőjétől. Ebből kettő a mienk is lehetett, - a Soproni Tanítóképző első, majd bontás után a 2.a osztályé. Nehéz időkben teljesítette hivatását. Nem értettük és magyarázatot sem adtak arra, miért kellett a harmadik tanévtől elhagynia iskolánkat. Képesítésénél sokkal „alacsonyabb” beosztást kapott új munkahelyén. De nagyobb és böl- csebb volt ő annál, hogy ezt megaláztatásnak vegye. Három osztályfőnökömből - mindegyiküket szerettem - az OSZTÁLYFŐNÖK mégis ő maradt nekem. Közel fél évszázad távlatából visszagondolva, villanások, érzések jelennek meg az együtt töltött évekről. Kémiát-biológiát tanított és kollégistaként nevelőtanárom is volt. Hogyan érthettük volna meg akkor, 14- 15 évesen, mit jelentett lejönnie a Lővérek aljából a korai ébresztőre, otthon hagyni 4 kislányát. Helytállni a délelőtti tanításon, majd a késő délutánba nyúló tanulószobai, szakköri elfoglaltságokon. Ama nemes harcát már akkor, nap mint nap megharcolta. Hihetetlen, naponkénti megújuló erővel dolgozott. Nem tudott, de nem is akart pislákoló lángon égni. Lobogott! Kitől kapta energiáját? Az ő Urától! Töretlen hite volt támasza munkájának és nagy megpróbáltatásainak is. 31 éves, amikor félje, mint katonalelkész 1943 januárjában eltűnt Oroszországban. Eszti néni itt maradt 4 kicsi gyerekkel. Öt éve átélt nagy fájdalmam - közel 1 hónapon belül veszítettem el Édesanyámat és férjemet - vitt még köZsinati igehirdetés, Budapest, 2000. március 31. (Jn 6, 1-15) Kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban! Oslóban, 1978-ban a Béke-Nobel-díj átadása alkalmával a díjat kapott személy, díjat megköszönő beszédében az életről és egy szelet kenyérről beszélt. A szelet kenyér története egyszerű, mégis megható. A Béke-Nobel-díjat kapott illető az utcán sétált, útközben találkozott egy láthatóan szegény és éhes gyermekkel. A gyermeket meglátva, megszánta az ennivalóra vágyó gyermeket. A nála levő kenyeret ajándékba neki adta. A megajándékozott gyermek a kezébe vette a kenyeret és sírt. Az ajándékozó egészen mást várt, azt hogy az ajándékba kapott kenyeret a gyermek a kezébe veszi és szépen elfogyasztja. De nem így történt. Az ajándékozó rá is kérdezett: „Miért nem eszed meg a kenyeret?” A gyermek válasza könnyek között így hangzott: „Attól félek, ha megeszem a kenyeret, akkor ismét éhes leszek.” Egy lelkésztársunk ugyanerről az igéről, böjtben tartott igehirdetésében megjegyzi: „Böjtben kenyérről prédikálni? Helyénvaló ez? Igen, helyénvaló! Az élet kenyeréről, Jézus Krisztusról, és a földi kenyér ajándékozójáról mindig időszerű prédikálni! Jézus gyógyította és tanította az embereket, mint igénk elején is. A gyógyítás és tanítás után Jézus tanítványaival félrevonul erőt gyűjteni: imádkozni. Azok az emberek, akik Jézus csodáit látták és hallották őt, azok nem tudták nem követni őt. A bibliai történetből és saját életünkből is tudjuk, hogy még Jézus követése közben is el lehet fáradni. A fáradtság lehet testi és lelki egyaránt. Az emberek jönnek, hogy lássák és hallják Jézust. Jézus mindent látó szeme észreveszi, hogy ezek az emberek elfáradtak, pihenésre és ennivalóra van szükségük. Jézus a nagy megvendégeléshez a tanítvány segítségét is kéri. Jézus követői elfáradtak testben, a tanítványok elfáradtak hitükben. A kenyércsoda előtt a tanítvány számol és nem imádkozik. A kenyércsoda előtt a tanítvány szoroz és nem Jézustól kér. Mennyire szép lenne, ha Fülöp is Eszti néni zelebb tragédiájához. Hitet próbáló nehéz idők, amikor imáinkkal nemcsak kérünk, de dörömbölünk is! És jön a felismerés! - a koporsó, a sír csak egy megálló, nem a végállomás! Kezdjük újra megtalálni szeretteinket és lelkünk lassan békére lel. Bizonyára ezért tudott bennünket 1953-ban már sugárzó, szétosztogató szeretetével fogadni. Felébredt, visszasugározott szeretetet kapott cserébe. Amikor egykori osztálytársamnak említettem szándékomat, így szólt: „Ugye, hogy őt mindenki szerette?” Többségünk kiszakadt a szülői ház biztos menedékéből. Eszti néni hozzánk hajló, anyai szeretete volt vigasztalónk. Problémáinkat megértő, igaz segítőnk. Igényes tanárként tanított. Hivatásszere- tetét, nagy műveltségét, tudását hamar felismertük. Követelt, mert tisztelt. Tudta, szép, de nehéz pálya várományosai leszünk. Hogy tudást adhassunk, tudnunk kell! Főiskolai felvételimnél is hálával gondolhattam a szilárd alapokat adott tanárra. Megfontoltan adagolt szigorát elfogadtuk, mert tiszteltük és tudtuk, javunkat szolgálja. Falu Tamás versét magáénak vallhatta: „Istenem, add, hogy jó legyek, ne üssek sohasem sebet, hulljon ölembe két kezem, mielőtt velük vétkezem." Keze, szava vezetett, áldott! Gyakorló tanárként értettem meg igazán, szónak, tettnek súlya van. Tud gyógyítani, de ütni is. A perc töredékében gyerekleiket nyerhetek, de veszíthetek is! Egész lényünk fontos volt számára - a lelkünk is! Bátor hite cselekedtette vele, hogy az 50-es évek elején katolikus tanítványait kivigye Feltámadás ünnepére a Szent Margit plébániára. Utána lakásán vendégelje meg tortával és 1-1 tojással. Én, mint evangélikus, egy kedves epizódot őrzök. Kötelező zongora-gyakorlásomat unva, valamelyik egyházi énekünket próbálgattam játszani. Eszti néni a folyosón sétált vagy felügyelt, felismerte, benyitott és ilyesmit mondott: „Tudtam, hogy evangélikus gyerek gyakorol itt.” Egymásra nevettünk, talán az úgy tenne, mint egykor Péter, és így szólna: „De a te szavadra!” A te szavadra, a te áldásoddal megtörjük a kenyeret. Mert te Isten Fia vagy! A nagy megvendégelés emberileg nem fordul reménytelibb irányba az öt kenyér és a két hal láttán, sőt! Újra elmondhatjuk: „De mi ez ennyinek?” Minél kisebb a remény, Jézus annál nagyobb csodát tud tenni! A csodához Jézusnak egy fiatal segítségére van szüksége. A bibliai történetben és napjainkban is igaz: A fiatalok és a fiatalság a jövő reménysége. Reménység szerint, napjainkban is gyülekezeteinkben, templompadjainkban ott ülnek azok, akik segítenek Jézusnak abban, hogy a csoda megtörténhessék. Ott ülnek a padokban azok, akik oda tudják adni a két halat és az öt árpakenyeret. A történet csodájának folytatása, hogy mindenki jóllakik, mindenki elégedett. Senki nem mondja: Én nem szeretem az árpakenyeret! És nem szeretem a halat! Jézus csodájával elérte az egységet - mindenki elégedett. De jó lenne gyülekezetekben, egyházban, zsinaton, országunkban eljutni erre a teljes egységre, megelégedettségre. A Zsoltáros szavai elevenednek meg előttünk: „Asztalt terítesz nekem”. Miután megtörténik a csoda-megven- dégelés, utána összeszedik a maradékot. A csoda nem éppen annyi, mint ameny- nyit vár az ember, hanem túlcsorduló: marad még! Az ember Jézus csodáját két módon közelítheti meg: hittel és hit nélkül. Ha az ember Jézust és az általa tett csodát hit nélkül közelíti meg, akkor Jézusból földi királyt akar tenni, aki nap- ról-napra kiosztja a földi kenyeret. Ezt Jézus nem vállalja. Másért jött közénk. Aki Jézust hittel közelíti meg, az Jézusban Isten Fiát, a mennyei kenyér ajándékozóját fogadja el. Jézus mennyei király, Isten Fia akar lenni az életünkben, aki kenyérrel és borral, testével és vérével akar táplálni, hogy bűneinkre bocsánatot szerezzen és elvezessen bennünket az örök életre. Ámen Béres László „Egy Akolba” tartozás boldog érzésével? Mint „kivételezett”, sok-sok vasárnap délutánt tölthettem Udvamoki utcai lakásán. Emlékszem a közös játékokra, a finom uzsonnák ízére. Zerge utcai sétáink is elevenen élnek bennem. 2-3 éve, az új épületet végigjárva, örömmel láttam, hogy a kert egy része érintetlen maradt. Családlátogatásokat végzett. 40-50 km-es távolságokra utazott. Vendéglátásainkat, utazási költségeit hogyan tudta előteremteni csekély-tanári fizetéséből? Most is előttem látom, amikor farádi otthonunkban pár hónapos keresztfiamat öltözteti. Mennyei szeretettel hajolt a parányi ember fölé! A pedagógust, az embert nem tudom külön választani, mert pedagógusként - EMBER volt, emberként - PEDAGÓGUS! Sopronban élve, ha sírjához megyek, kertem virágai hálám és bocsánatkérésem jelei is. Legnagyobb mulasztásom, hogy nem álltam betegágyánál. Az sem mentségem, hogy férjem új beosztása révén, ebben az időben 5 évig Győrben éltünk. Mint biológus, bizonyára tisztában volt állapotával. Ura hívó szavát várva, ha nem is ismerte, de élte ennek az ó-angol zsoltárnak szavait: „Erős kezeddel tartottál, Uram, Fölállítottál, bár sokszor térdre estem. Kiáltozásom ki hallotta meg? Nem láttalak, de ott voltál mögöttem. ” Isten szerette és szereti. Népes családdal ajándékozta meg. Egyik unokája, mint volt csornai lelkész, keresztlányom fiát konfirmálta. Rajtuk keresztül találkozhattunk újra. Istenem! - köszönöm, köszönjük, hogy az Osztályfőnökünk lehetett! Küzdelmes, gazdag életével példát mutatott, amiből gyakran meríthettünk, meríthetünk. Nagy reformátorunkkal szólva - hite befelé és felfelé Istenre nézett, de cselekedeteit kifelé és lefelé - felénk osztogatta. Nyugodjék a feltámadott Krisztus örök békességében! Szabó Gyuláné Szűcs Vilma
