Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-05-07 / 19. szám

2000. MÁJUS 7. 3. oldal Evangélikus Élet Egyházunk a televízióban 1999. december 20-án írták alá azt az Együttműködési Megállapodást, melyben a Ma­gyar Televízió 8 egyházzal és felekezettel megállapodott a te­levízióban történő tevékenysé­gükről. Ennek kapcsán keres­tük meg Csiszér Ferencet, a Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségének vezetőjét, hogy tájékoztasson a Megálla­podásról. Miről szól a Megállapodás és mi újat tartalmaz? Két dolgot kell meglátni benne. Egyrészt írásban rögzíti az eddig kialakult rendet. Ez tíz év alatt folyama­tosan alakult, formálódott, de még nem volt egységesen írásban lefektetve. Más­részt műsoridőbővüléseket tartalmaz. Pl. a vasárnapi Örömhír című adás 26 perc­re bővül. Beiktattak egy „ismétlési sá­vot”, ebben vasárnap reggel az M2-esen megismétlik az előző heti műsorokat azért, hogy láthassák azok is, akik vala­milyen ok miatt nem tudták megnézni. A Megállapodás tartalmazza mindazt a po­zitívumot, ami 10 év alatt a gyakorlatban kialakult. Új elem benne, hogy minden vasárnap lesz egyházi adás 11-12 óra kö­zött. Húsz alkalommal lesz istentisztelet vagy más közvetítés. A többi műsorban egyházi ismeretterjesztés. Ennek anya­gát most tervezzük. Templomokat, egy­házi értékeket szeretnénk bemutatni, egyházi zenéről lesz szó, megbeszél­nénk, hogyan működnek az egyházak, szervezeteik stb. Különösen a kevésbé tájékozott fiatalokra gondolunk itt. Hogyan folyik ez a tervezés és kik vesz­nek részt benne? A nyolc egyház szerkesztőiből alakult egy szerkesztőbizottság és vezetésem­mel beszéljük meg közösen a témákat, osztjuk el a műsoridőket. Rendszeresen egyeztetünk és gondját viseljük az egész munkának. Mennyi az evangélikus egyház műsor­ideje? Összeadva valamennyi műsor idejét kb. 12 órai adásról beszélhetünk. Ebbe tartozik az Örömhír, a Jó reggelt gyer­mekek, az Útmutató rendszeres adásai, istentiszteletek, aktuális műsorok, ami­lyen volt pl. 1999. október 31-i augsbur- gi közvetítés. A Hajnali gondolatok cí­mű adásban szerepelnek természetesen evangélikusok is. Ezt a műsorsávot ép­pen az evangélikus adások szerkesztője Nagy László szerkeszti és gondozza. Ez a 12 órán felüli adás. Mennyiben jelent biztosítékot és garan­ciát a megállapodásban rögzített rend? Maga az írás ad biztosítékot és kölcsö­nös a garancia. A TV biztosítja az adás­időt, a technikát, az egyházak viszont vállalják, hogy a keretet megtöltik meg­felelő műsorral. Ez hannonikus együtt­működést jelent a két fél között. Nekünk is jó, hogy az egyházak már ismerősként fogadnak minket. Hogyan érzik magukat a stábok az egy­házi körökben? A kezdeti érthető bizalmatlanság ha­mar eloszlott. Baráti kapcsolatok alakul­tak ki. A TV munkatársai specializálód­tak a különböző egyházak szokásaihoz. Erre nagy szükségünk is van, mert nem lehet affinitás nélkül végezni ezt a mun­kát. Milyen a vallási műsorok nézési indexe? Felmérésekből tudjuk, hogy az evangé­likus műsorok közül az Örömhír átlagos nézőszáma 150 ezer. A Hajnali gondola­tokat a kora reggeli óra ellenére is kb. 56 ezren nézik és ez jó, hogy e gondolatok­kal indulnak a napnak. A számok külön­ben azt is mutatják, hogy sokan nézik „nem evangélikusok” is e műsorokat és erre a szerkesztésnél is tudatosan figyel­ni kell. Általában elmondhatjuk, hogy - ismer­ve az európai gyakorlatot - a vallási mű­sorainkkal az 5. helyet foglaljuk el. Előt­tünk vannak a portugálok, spanyolok, olaszok és lengyelek, mögöttünk olyan TV-k, mint pl. a német, a norvég, svéd és az osztrák. Amikor elkezdtük 10 évvel ezelőtt, hátulról néztük a sort, most elég­gé jó helyen vagyunk. Fejlődtünk! A TV-vezetés mindig támogatta a vallási szerkesztőséget, hiszen ez valódi köz- szolgálat. A TV most nagyot fejlődik. Digitalizá­lás, Internet-kapcsolat már jelzik a jövő útját Hogyan állnak ezzel? Könnyebbé, egyszerűbbé, pontosabbá lesz a jövőben a szolgáltatásuk? Igen! Intenzívebb lesz. Máris van Internet-kapcsolatunk, a digitális kor­szak pedig egészen elképesztő újdonsá­gokat fog hozni a TV számára. Azt is tervezzük, hogy archívumunkból feldol­gozunk régi műsorokat CD-n és szer­kesztett változatban újra megjelenhetnek ezek az adások, megvásárolhatók lesz­nek. Amit adásban már rögzítettünk, igyekszünk továbbadni. Ennek nagy je­lentősége van és még inkább lesz a határontúli igények kielégítésében. Köszönöm a beszélgetést. T. Folytatás az első oldalról ség, a valóság pedig az lett, hogy ellen­kező irányba épültek a házak és a temp­lom „kikerült” a faluból. Sok imádság hallgattatott meg, hogy most felépülhe­tett az új. Történt, hogy'Ärwiü Lajos és felesége, Katalin, - akik korábban külföldre tele­pültek - hazajöttek Angliából nyugdíjas éveikre. A fájó helyzet nekik is fájt, ezért jelentős adományt tettek le a gyülekezet asztalára, és ezzel megindították az új építkezés lehetőségét. 1997 májusában volt az alapkőletétel. Benczúr László Ybl-díjas építészünket kérték meg a ter­vezésre, aki a gyülekezet méreteinek megfelelő épületet - a templom mellé kis gyülekezeti termet és kisebb szobá­kat tervezett, hogy lehessen bibliaórai, gyermek- és ifjúsági munkát is egy hely­ben végezni. Az adomány mellé járult az országos egyház, a gyülekezet tagjainak adomá­nya, önkormányzat hozzájárulása is. Se­gítettek a falu katolikusai is. Volt nap, hogy negyvenen is dolgoztak. Persze voltak gondok, problémák is. Meg kel­lett harcolni azért, hogy minden megva­lósulhasson. Erre mutat az is, hogy majd három évvel az alapkő letevése után jött el a felszentelés napja., De, ahogy a lel­késznő mondta, a múltat feledni kell és örülni a jelennek. Ezen a vasárnapon már együtt örült a gyülekezet szép kis temp­lomának. A felszentelés istentiszteletére az anya­gyülekezetből és a környékről is sokan jöttek össze. Az egyházmegye esperese, Vető István, és a gyülekezet lelkésze se­gített a püspöknek a liturgiában. Ott volt Jankovits Béla győr-soproni esperes is, aki korábban a gyülekezetben szolgált. Az ünnep fényét és örömét emelte, hogy egy kis gyermeket is hoztak ke­resztelésre. Ez a keresztelés is a jövő re­ménységére figyelmeztet. A püspök Jn 2, 13-22 alapján hirdette az igét, a temp­lomtisztítás történetéről. Isten ma is tisz­títani akarja a templomot is, életünket is. Kizárja egymást az Isten imádata és az anyagiak imádata, Isten imádata és az anyagiak áldozata tartozik össze. A templom szolgálata az, hogy Isten a szí­vünket és gondolatainkat megtisztíthas­sa, és az, hogy bennünket összekössön. Isten házát féltő szeretet éljen szívetek­ben nemzedékről nemzedékre. Az ünne­pi közgyűlésen sokan fejezték ki örömü­ket az új templom felépüléséért. Szebik püspök örömét fejezte ki, hogy az elmúlt tíz év alatt már a 12. templom épült fel. Látszik, hogy Isten széles kaput nyitott egyházának. Örömét fejezte ki azért is, mert hazajött testvérünk és Isten iránti háláját helyezte ebbe a templomba. Épülhet a közösség, Krisztus­ban összetartozunk. A világ szétdobál - Krisztus egyesít. Jankovits Béla a húsz év előt­ti időkre és a mai örömre em­lékezett. Pavlics István plébá­nos a katolikusok örömben való osztozását fejezte ki. Vető István esperes a csoda megva­lósulását látja e nap eredmé­nyének. Van, aki elherdál, van, aki palotát épít magának és van, aki az Úrnak épít. Ez történt itt! Benczúr László épí­tész megköszönte a megbízást és meghatottan emlékezett meg a fogadtatásról, a gyüle­kezet kétkezi munkájának hozzáadásá­ról. Isten áldja meg kezeink munkáját - fejezte be szavait. Szalai Józsefié pol­gármester szép szavakkal mondta el, tisztelettel adózunk az ügyben dolgozók­nak. Köszönjük a bátorságot és a re­ménységet. Az építkezést és a befejezést három szó jellemezte: áldozat, bátorság és remény­ség. E három együtt hozta a megvalósu­lást és gerjesztette az örömöt. A templomszentelő istentisztelet liturgusai Emlékezés az énekköltő Sántha Károlyra Április 15-én délelőtt kis csapat gyüle­kezett a Farkasréti temető 49-es parcellá­jában. Sántha Károlyra, az énekköltő lel­készre emlékeztek imádsággal, éneklés­sel a kelenföldi gyülekezet tagjai, de ott voltak Sárszentlőrinc, Várpalota, Tolnanémedi és Sand küldöttei is. Ezek­ben a gyülekezetekben szolgált Sántha Károly. „A hatalom Istenének...” zengett a költő éneke (64. sz.), majd dr. Harmati Béla püspök imádsága és áldása után Benkő Tibor olvasta fel Epilógus című költeményét. Megkoszorúzták a süt. A megemlékezés a temetővel szembeni kápolnánkban folytatódott. Itt D. Szebik Imre püspök rajzolta meg a költő életút­ját előadásában. Sántha Károly 1840-ben Kecskeméten született, nyolcgyermekes családban. Az ének iránti szeretetét édesanyja oltotta belé. Czékus István kecskeméti lelkész - a későbbi püspök - hatására indult el a lelkészi pálya felé. Leghosszabb ideig - 34 évig - Sárszentlőrincen szolgált, de Tolnanémedi, Sand és Várpalota is ma­gáénak mondja rövidebb ideig ott szol­gált pásztorát. Feleségül vette Kirchner Idát, házasságukból 4 gyermekük szüle­tett. Sárszentlőrincről váratlanul köszönt el és a fővárosba költözött, itt is halt meg. Költészete három területen bontakozott ki: Isten - haza - család témája szerepel verseiben. Az elő­adásban bőven mu­tatta meg ezek példá­it a püspök. Költői példaképének Arany Jánost tartotta. Mint énekköltő, a század elején szer­kesztett Dunántúli énekeskönyvben 105 énekével és 69 átdolgozásával je­lent meg. Énekei an­nak a komák szülöt­tei, érzésvilágukban, mondanivalójukban a kor teológiai gon­dolatai jelennek meg, de mutatja időtállóságukat, hogy mai énekesköny­vünkben is 23 énekét találjuk meg. A ko­rabeli és mai megítélés szerint is megáll az, hogy „sokakat erősítettek hitükben.” Az emlékezés igehirdetéssel zárult. Dr. Harmati Béla püspök a 111. zsoltár 10. verse alapján szólt arról a bölcsességről, mely Isten félelmében van. A bölcsesség keresése és hirdetése feladat, kérdéses, hogy elér-e hozzánk? Emberi alkotás mu­tathatja Isten bölcsességét. Sántha Károly ezt tette, a kapott talentumokban harminc­szor és százannyiszor kamatoztatta Isten ajándékát. Az egyház nagy kórusában zengte Isten dicséretét. A mi feladatunk: átvenni és továbbadni, építeni vele. A sárszentlőrinciek népes küldöttsége nevében Karíné Csepregi Erzsébet tett bizonyságot arról, hogy Sántha Károly szolgálatával összekapcsolta a gyüleke­zetét és most is összekapcsol bennünket azzal, amit hátrahagyott. Az Epilógus egy versszakával szóljon az énekköltő: „All a Krisztus keresztfája Gondolatban hullj alája A szent vérnek minden cseppje Enyhe balzsam égő sebre. ” Feltétel nélkül A húsvéti ünnepkörben különös erővel hangzik a szószékről, közel jön hozzánk a templomi közösségekben az isteni kegyelem, a jézusi tett. Sa­játosan az úrvacsorában. Máig ható egy közel két évtizedes emlékem. Kivé­telesen a nagyhéten rendezték meg - akkor Bolzanóban - az Európai Protestáns Magyar Sza­badegyetem konferenciáját. A nagypénteki ökume­nikus istentiszteleten Bárczay Gyula, Svájcban szol­gáló református esperessel részt vehettem az úrva­csoraosztásban. Megrendített - ekkor találkoztam ezzel először - ennek feltétel nélküli formája. A li­turgiában volt bűnvalló imádság, bünbocsánat, ke­gyelemhirdetés, de elmaradtak a személyre szóló kérdések és válaszok, feltétel nélkül hívtuk az Úr­asztalához a bünbocsánatra, életújulásra szorulókat. Tudós teológusokat kérdeztem - már idehaza - el­fogadható-e ez a gyakorlat, mely rám igen nagy ha­tással volt. Válaszuk szerint dogmatikailag nem emelhető ellene kifogás, hiszen Krisztus váltságha- lála nem az emberi természetet változtatta meg, ha­nem éppen az Ő érdeméért az Isten irgalmát tette le­hetővé, feltámadása győzelmet jelentett a halál fö­lött. A bűnbánat nem feltétele, hanem természetes előzménye a bűnbocsánatnak, a kegyelemnek. Ne­künk van szükségünk a bűnbánatra, hogy igazán hatni tudjon ránk a kegyelem, megváltoztassa éle­tünket. A hagyományos gyónó kérdések és válaszok legfeljebb keretet, segítséget nyújtanak ebben, való­jában nem feltételei a bűnbocsánatnak, a végtelen isteni kegyelemnek. Véleményük szerint azonban nem lenne szeren­csés ez a gyakorlat, mert zavart kelthetnek a gyüle­kezetekben, esetleg éppen a kívánttal, a kegyelem erejének középpontba állításával ellentétes hatású lenne, a megszokott személyes gyónás hiánya miatt a résztvevők netán kevésbé mélyen élnék meg a bűnbocsánat örömét. Bizonyára igaz ez. Ezt tapasztaljuk a csupán tech­nikai természetű változtatásoknál is - például moz­gó úrvacsoraosztás -, vannak, akiknek gondot jelent csak a megszokott formától eltérés is. Húsvét vasárnap, az úrvacsorára készülve, ismét eszembe jutott bolzanai emlékem. Hatására a szo­kottnál mélyebben koncentráltam a gyónó kérdé­sekre és a válaszokra, azon meditáltam melyik érint mélyebben, mennyire gépies rítus az istentisztelet­nek ez a része. Érdekes felismerésre jutottam, mely mint minden érték, ismét változtatott véleményemen. Bár to­vábbra is minden mást elsöpör gondolkodásomban a feltétel nélküli isteni kegyelem ereje, élménye, de a kérdések és válaszok sajátos hierarchiáját, egyben szükségességüket éltem meg. Az első két kérdés, a bünvallásra és a bűnbánatra utaló kérdések és válaszok evidenciának tűntek. Hiszen azért vagyok itt, azért készülök az úrvacso­rára, mert Isten előtt bűnösnek vallom magamat, büntetésre méltónak és mert megbántam ezt. A harmadik kérdés azonban döbbenetes erővel ha­tott, igazi kihívás volt ebben a nagyobb odafigye­lésben. Ahogy a szociológiai mélyinterjúkban a kérdések között el vannak rejtve azok, amelyekre adott válasz vagy hitelesíti, vagy éppenséggel megcáfolja az egyéb kérdésekre adott válaszok ér­vényességét. Megbocsátottam-e azoknak, akik ellen - okkal vagy ok nélkül - harag, indulat volt a szívemben. Tudtam-e, tudom-e a magam szerény dimenzióiban szikrányit visszatükrözni azt a kegyelmet, amelyben feltétel nélkül részesülök Krisztus érdeméért. Igen, ennek a kérdésnek van értelme. Ez szembesít az elő­zőkre adott válaszaim igazságával, szembesít önma­gámmal. Nem csaphatom be magamat. Az emberi természetet nem változtathatta meg Jézus Krisztus, de példát mutatott. Ahogy nekem feltétel nélkül bo­csátanak meg, ezt kell nekem is gyakorolni. Még a hitetlen világra is hatott a jézusi példa. Első egyete­mi munkahelyemen nagy viták, nagy ütközések ide­jén mondta az egyik docens, vigyáznunk kell arra, csak annyira bántsuk egymást, hogy másnap tudjuk folytatni, tudjunk egymás szemébe nézni, egymás­hoz szólni. Ahogy az írás mondja: a nap le ne men­jen a ti haragotokon. Keresztyének vagyunk-e? - A kérdésre adandó válasz alapja, de életünket tekintve csupán egyik ol­dala a feltétel nélküli isteni kegyelem, amellyel be­fogad minket egyházába. Itt a földön leginkább ta­lán a másik emberrel kapcsolatos magatartásunkban dől el, valóban Krisztus követői vagyunk-e. Erő­sebb tud-e lenne családban, munkahelyen, közélet­ben a megbocsátó szeretet a szívünkben, mint a mindig magunkat előtérbe helyező önzés, saját vélt, vagy valódi igazságunk mindenekfelettisége, a hoz­zánk nyitott szívvel közeledők, de számunkra kö­zömbösek, vagy nem rokonszenvesek elutasítása. A negyedik és ötödik kérdésnek is izgalmassá vált a belső összefüggése, hierarchiája. Igyekszem-e, ami a jövőt illeti, másként élni. Ter­mészetesen igyekszem. Ezt nyugodtan vállalhatom, mi ez az előző és az ezt követő kérdés súlyához, ere­jéhez képest. Ez is könnyű kérdés. Hogy azután an­nál keményebben, a kitérés lehetősége nélkül kell­jen válaszolnom az utolsó mindent eldöntő kérdés­re, hiszem-e, hogy Isten a Krisztus érdeméért bűnei­met megbocsátja. Nem, nem arról van szó, hogy el­hiszem, nem a keretekről, az egyházhoz, mint intéz­ményrendszerhez tartozásról, bizonyos szabályok betartásáról szól a kérdés. Nem arról, hogy megke- resztelik-e gyermekeimet, konfirmálnak-e, templo­mi esküvőt tartunk és lelkész hirdeti az igét a távozó öregek sírjánál. Nem a gyülekezetei segítő adomá­nyaimra, a gyülekezeti alkalmakon részvételemre irányul a kérdés. Mindezek nem lebecsülhető érté­kek, megtartó keretek, de az úrvacsorái istentisztelet ötödik gyónó kérdésére adandó válasz többek kö­zött a negyedikre adott válasz igazságát, hitelét fir­tatja. Van-e élő hitem? Olyan hit, amely felszabadít a Krisztus követésére. Amely ném feltétele, hanem következménye a kegyelemnek. Amely arra buzdít, hogy a megtapasztalt kegyelmet szóban és cseleke­detben igyekezzem közvetíteni mások számára. Azt mondják az egyházi élet tapasztalt ismerői, hogy Húsvét után szürkébb időszak következik. De ilyenkor dől el, hogy volt-e valóban húsvétunk. Frenkl Róbert I r %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents