Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-05-07 / 19. szám

\

2. oldal 2000. MÁJUS 7.

Evangélikus Élet=

r

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

„Az Úr szeretetével tele van a föld” (Zsolt 33,5) Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik.” (Jn 10,11.27-28)

VASÁRNAP lan‘^nyok elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel. ’’ Mk 16,20 (Ézs 52,15; 4Móz 11,12; Zsolt 23,1-6; lPt 2,21b-25; Zsolt_ ____

136

,1-26) Uram! Köszönöm neked, hogy bizonyságot tehetek rólad az emberek között 34,2T-3l; 1 Pf5,8-14) Az ember ádámi kíváncsisága, hogy tudni akarja a jövőt. Azt is, szavammal és életemmel! Ne engedd, hogy gyáván meghúzódjak, háttérbe maradjak, ami Istenben van elrejtve. Úgy gondolja, a holnap vélt ismeretében bölcsebben és meg- Hisz mindent Tőled kaptam, ami az életem. Hadd hirdessem hát nagyságodat az embef fióntoltabban tudja irányítani lépteit. Ki tudja kerülni a nem-szeretem dolgokat. Ezért

ménye, hogy keresztyén lettem. Nem én döntöttem Isten mellett, Ő döntött énmellet- tem! És én megtérésemmel csak elfogadtam Isten döntését. Isten cselekvésének tehát mindig megvan a határozott iránya! Krisztusra mutat és Krisztushoz vezet. Amikor életet ad, üdvösséget munkál. Krisztuson keresztül teszi. Ő a középpont. Rajta keresztül hív most engem is a Vele való boldog közösségbe, hogy belső békességem, megnyugvásom legyen. Hogy megszabaduljak mindattól, ami nyomaszt, terhel és fojt.

r<íí lT(“lRTrStí nemzetekjelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, de neked

U9UIUKIVK nem enggdi ezt mgg htened az (jr 5MÓZ 18j4 (Mt 6,13; Ez

rek között! Kérlek, tedd áldottá az én szolgálatomat kegyelmedül!

/

„ Vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat//mindenki a felebarátjának, mivel hogy tagjai vagyunk egymásnak. ”|Ef 4,25 (Jer 5,3a; 5Móz 18,15-19; lPt 4,1-11) A bűn által megrontott emberi természet velejárója, hogy nem bírja elviselni az igazságot. Magyarázatokba és magyarázkodásba menekül. Kudarcaiért és hibáiért mindent és mindenkit vádol. Másokban kérési az okokat és a jfelelcjssé- get. De nem csak önmagához nem tud; őszinte lenni,felebarátjához sem azj Ködösít, nem meri néven nevezni a bűnt. Jézus thondja; a ti bes/édctek legyen igen-igen, nemnem. Az igazság (meggyőződés) melletti kiállás mindig egyértelműséget kíván. Ahol a bűnt agyonhallgatják, vagy elkendőzik, nem lehet^feges bünvallás, megtérés, de bűnbo- csánat sem! Ahol a saját meggyőződés melletti világos, egyenes kiállás nincs jelen, ott tisztázó vitákat sem lehet folytatni.

kutatja az ég jeleit, hisz a horoszkópokban okkult üzelmeket folytat. Isten igéje világos: „neked nem engedte ezt meg Istened, azAJR!” A jövő Isten kezében van! Azt is jelenti ez: semmi nem érhet a földi életben úgy, hegy előbb ne került volna Isten színe elé. És amit Isten megenged, az előbb vagy utóbb úgyis a javamra válik. (Róm 8,28a)

KEDD

„Nem azé, aki akarja, nem is azf, aki Jut, hanem a könyörülő Istené. " Róm 9,16 (2Krón 25,8; Mt 26.31-35; lPt 4.12-19) A csonka mondat hiányzó alanya az üdvösség. Ti. ez Istené! Ezt O készítette el, és annak adja, akinek akarja. Istentől nem lehet semmit sem kiérdemelni, de még csak kikönyörögni, „kunyiznr sei... ö szuverén Úr. Akaratán áll vagy bukik minden. Pál apostol mondja: „Istennek pedig az az akarata, hogy minden ember üdvözöljön és az igazság ismeretére eljusson. (lTim 2,4). Ez az üdvösség tehát az enyém is lehet. A dolog azon áll vagy bukik, hogy belesimulok-e Isten akaratába, elfogadom-e rám vonatkozó örök döntését, befogadom-e Jézust az életembe vagy sem. Halogatásra nincs sok idő!

p£|^-j-£|^ „Krisztus által hisztek Istetjhen. aki feltámasztotta őt a halottak közül, ™*™*a"**® és dicsőséget adott neki, fogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen. ” lPt 1,21 (Zsolt 146,4; Zsid 13,12-16; lKor 1,1-9) A feltámadás reménysége Isten legnagyszerűbb ígérete. Nem csak a/t jelenti ez, hogy az ember sértetlenül jut át a halálon Jézus Krisztusban, de azt is, mindazok a lelki-szellemi értékek, a jóság, a szeretet, amiért élni érdemes, nem semrblsülnek meg, hanem elkísérnek bennünket az örök életbe. Minden más kincset megemészt a moly, a rozsda (Mt 6,19-21), elsodor az infláció. A múlandóság szolgai állapotának alávetett világ természetes velejárója ez. De a lelki értékek az idő múlásával nem kopnak, hanem fényesednek. Döntöttél már, hova, milyen kincset szeretnél gyűjteni'.’

SZOMBAT

nak a

lKor

„Az Ö munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Öt tette nekünk az Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá. ” ,30 (Mai 3,20a; Jn 21,15-19; lPt 5,1-7) Mindig Isten az, aki cselekszik. Ő munkálja bennem a szándékot, és az akarást is. Nem magam tudatos döntésének az ered„Nem vesztendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg, hanem drtjga véren, a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisztusul l,18-19f(Ezs 49,26b; ApCsel 20,17-38; lKor 1,10-17) Annyi mindenre van erőnk és fdáök. Szívesen segítünk másokon. Boldogságnak érezzük, ha adottságainkat valakinek a szolgálatába állítjuk. Életcél ma az „önmegvalósítás”, önmagam kibontakoztatása valamilyen jó cél szolgálatában. „Dicsőítsétek tehát Krisztust testetekben. " - figyelmeztet Pál apostol. Arra utal ezzel, hogy kötelességem egész életemmel a Krisztus dicsőségét szolgálni! Ne érjem be kevesebbel, - hisz becses és értékes vagyok a szemében. Ha O a legdrágábbat, saját életét adta értem, én is csak a legdrágábbat, a saját életemet adhatom Neki. És még akkor sem tettem többet, mint a haszontalan szolga.

Horváth Ferenc József

HUSVET UTÁNI 2. VASARNAP

A Jézus korabeli zsidók várták a Messiást, Isten legnagyobb ajándékát, a próféták által megígért Szabadítót. Ha az ember kap egy ígéretet, megmozgatja a fantáziáját. Rögtön elképzeli, hogyan is valósul majd meg az ajándék, amit kap, milyen lesz, milyenné lesz vele az élete. így van ezzel a gyermek karácsonykor, hús- vétkor, a születésnapján, névnapján, de sokszor a felnőtt is. Előfordul azonban, hogy amikor megkapjuk, kiderül, valami egész másra számítottunk, csalódottak vagyunk, és erőt kell vermünk magunkon, hogy ezt ne mutassuk ki. Gyakran ez felemészti ilyenkor minden energiánkat, csak arra koncentrálunk, hogy elrejtsük az érzéseinket, és közben nem vesszük észre az ajándékozó szeretetét, és nem látjuk meg a kapott ajándék valódi értékeit.

A zsidók is hasonlóan jártak. Kaptak egy ígéretet Istentől, hogy elküldi hozzájuk a Megváltót, eljön majd az, aki megszabadítja őket a rabságukból. Istennek ez az ígérete megmozgatta a fantáziájukat. Számukra a római uralom jelentette azt a rabságot, ami őket akkor nagyon nyomasztotta. Úgy gondolták, Isten Messiása majd ettől az uralomtól hoz szabadulást a számukra. A Messiásról is megvolt az elképzelésük. A történelemben több olyan példa is volt már, amikor az Úr erejével náluk jóval erősebb ellenséget futamítottak meg. Arra számítottak, hogy jön majd egy tehetséges hadvezér, aki sereget toboroz magának, és Isten segítségével legyőzi és kiűzi az ellenséget. Közben pedig nem vették észre, hogy még a római elnyomásnál is naElképzelt és valódi ajándék

gyobb rabságban tartja őket embert - a legnagyobb ellenség: a bűn.

A Jézus korabeli zsidók tehát várták a Messiást, aki megszabadítja őket a rabságból. Bíztak benne, hogy hamarosan eljön, és miután felismerik, csatlakoznak Hozzá. Jézus személye kétségeket ébresztett bennük: néha ellenszenvvel hallgatták, máskor viszont csodáit, határozott fellépését látva, felmerült bennük a kérdés: Nem Ő-e a megígért Messiás? A mai igénkben így fordulnak hozzá: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, de nem hisztek. ” Jézus nem a római uralom alól, hanem a bűneik rabságából akarta megszabadítani őket. Megkapták az ajándékot, akit Isten ígért, de nem tudták elhinni, hogy ez az, amit az Úr a számukra készített. Hogy miért? Jézus azt mondta: „ de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. - Pedig - Én és az Atya egy vagyunk." Igen. Bár látszólag Isten akaratát keresték, az O kinyilatkoztatását mégsem értették meg. Nem fogadták el az Úr vezetését, Ajándékát, hanem a saját emberi elképzeléseik vezették őket.

Az a csapda, amibe a Jézust kérdezők beleestek, bennünket is fenyeget. A Bibliából vannak ismereteink Istenről, vannak elképzeléseink is Róla, van ötletünk, hogy milyen helyzetben mit tesz. Van, amikor aztán mégsem úgy történnek a dolgok, ahogyan azt elképzeltük. Jön egy váratlan, megmagyarázhatatlan betegség, halál, megpróbáltatás. MegfogalJn 10,22-30

és minden mazódnak bennünk a kérdések: Mit vétettem én, hogy ezzel büntet engem az Úr? Hol van ilyenkor az Isten? Látjuk ugyanakkor, hogy a másikat, aki a hitét nem is veszi korpolyan, vagy talán furcsán komolyan veszi, számunkra elfogadhatatlan nézeteket vall, megáldja. Értetlenül állunk az események előtt. Az Úr mást tesz, mást ad, mint ahogyan vártuk volna. Miért? Mert Ő bölcsebb, jobban tudja, mi az, amire igazán szükségünk van, és mindig azt kapjuk tőle, ami a legeslegjobb a számunkra. Ahogyan a zsidók, úgy gyakran mi sem látjuk tisztán a szükségeinket, jó szándékunk és ismereteink csak beskatulyázzák a végtelen Istent. Nagy kegyelem, hogy ő ennek ellenére hűen vezet és -gondoskodik rólunk. Gyakran utólag látjuk meg, milyen „szerencse”, hogy Isten nem azt adta, amit kértünk, hanem azt, amire igazán szükségünk volt. A költő így ír erről: Erőt kértem, hogy cselekedhessek / de gyöngeséget kaptam, hogy megtanuljak engedelmeskedni. / Egészséget kértem, hogy nagy dolgokat hajthassak végre, /de törékenységet kaptam, hogy a jobb dolgokat tegyem. / Gazdagságot kértem, hogy boldog lehessek, / de szegénységet kaptam, hogy bölcs legyek. / Hatalmat kértem, hogy az emberek tiszteljenek, / de gyarlóságot kaptam, hogy rászoruljak Istenre. / Mindent kértem, hogy az életnek örülhessek, / de „életet” kaptam, hogy mindennek örülhessek. / Semmit sem kaptam mindabból, amit kértem, / és mégis: mindent megkaptam, amit reméltem.

Az Isten kincseket tartogat nekünk, fogadjuk el bizalommal az ő kezéből, ha nem is értjük mindig igazán. A tanítványok is gyakran jártak így.

Nagypénteken minden elveszettnek tűnt, meghalni látták Jézust, nem tudták, hogyan lehetséges ez, mi lesz a vége, mire jó és hogy hol van most az Isten. Nem értették, hogy mi miért történt, de hagyták, hogy az Úr meggyőzze őket, és idővel minden világossá vált és áldást nyertek Jézustól.

Sokszor mi is értetlenül állunk események,’tények előtt, és nem találjuk a magyarázatot. Ha nem is értünk mindent, higgyük el, hogy az Úr tudtával történik minden velünk és körülöttünk, az Ő nagy szeretete van az események mögött. Keressük az O magyarázatát, és hagyjuk magunkat Tőle meggyőzni, és bízzuk magunkat az Ő szerető kezére! Ámen.

Füller Mihály

ISTENTISZTELETI

REND

Budapesten, 2000. május 7.

I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv., szupplikáció) Buday Barna; du. 6. Buday Barna (finn kórus); II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv., konfirmáció) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv., konfirmáció) Szirmai Zoltán; du. 6. ifj. szere- tetvendégség; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Pétemé; de. fél 10. (úrv., családi) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Németh Pétemé; du. 6. Németh Péter; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Péter; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. szuppl. Buday Barna; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út 74. (Nagytemplom) de. 10. (úrv) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. (konfirmáció) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de: fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza;

HÚSVÉT UTÁNI 2. (MISERICORDIA DOMINI) VASÁRNAPON a liturgikus szín: fehér. A vasárnap epistolája (oltári ige): Jak 5,16-20; evangéliuma (igehirdetési alapige): Jn 10,22-30.

HETI ENEKEK: 334, 261.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán május 8- án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok.

A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk:

Május

„Misericordia Domini plena est terra - az Úr szeretetével tele van a földi.” Zsolt 33,5

Húsvét fénye szüntelenül ragyog. A gyülekezet minden vasárnapon a húsvéti ragyogásból merít erőt, amely a Feltáma- dottal való találkozásból fakad. Isten feltámasztotta harmadnapra a Fiát, és megújította az egész teremtettséget. A zsoltá- ros Isten irgalmasságáról zeng éneket, és jól tudja, hogy ezzel az irgalommal az egész fold telve van.

Az Úr irgalmassága betölti a földet. Ez az irgalom nem egyszerűen emberi szeretet. Ő nem azért szeret minket, mert mi megérdemeljük. Isten az embert és a világot egyedül azért szereti, mert az Isten lényege a szeretet. A Teremtő szerető szavával hívta elő a világmindenséget. Ezt a szeretetet még az ember hűtlensége és bizalmatlansága, a bűne sem változtatta meg. Isten azért irgalmas és könyörületes és indokolatlanul szerető Atya, mert ha nem ilyen lenne, akkor egyszerűen elvesznénk. Azért szeret, mert szükségünk van rá, hogy szeressen, és nem akarja vesztünket.

A Szentírás erről a szeretetről és hűségről tanúskodik. Az istentelen ember ítélet alatt van, és evilági létezését megpecsételi a halál. Teljes reménytelenségben élni azt jelenti, hogy megízleljük a poklot. Húsvét örömhíre áttöri a reménytelenség elrekesztő sötét falát. Isten szeretete kiteljesedik, mert legyőzetetj a halál. Isten indokolatlan szeretete irántunk az Ő Fia feláldozásában és feltámasztásában teljesedett ki. Húsvét óta úgy élhetünk, hogy az örökkévalóságnak élünk. Ez a hit teszi teljessé és értelmessé, boldoggá minden percünket. Nem érdemes húsvéti hit nélkül élni, hisz csak ebben a hitben ismerjük fel a zsoltáros bizonyságtételének igazi értelmét: az Úr szeretetével tele van a fold. Jézus Krisztusban az Isten irgalmassága betölti a földet, benne a teljesség adatik. A látókör kitágul, a sötétségben fény ragyog, életünk új megközelítésbe kerül. Athanasius egyházatya írta: „A feltámadott Krisztus az életet vég nélküli ünneppé teszi. ”

A mai vasárnapon bátran zengjük a zsoltárt, hogy ünneppé lehessen az életünk. Minden okunk mégvan az ünneplésre és reménységre, hisz jó pásztora van a nyájnak, aki életét adta a juhokért, de feltámadt, és ma is él. O az Úr, akinek kegyelme betölti a főidet.

Igaz minden ember, aki a Jó Pásztor vezetésére bízza magát. Az igazak pedig szüntelen dicsérik az Urat énekszóval, imádattal, zsoltárokkal, mert nem feledhetik egy percre sem, hogy az Úr igéje igaz, és csupa hűség minden cselekvése. Ámen.

Gregersen Lábossá György

7. Urunk, Te szolgálatodba vettél bennünket, hogy tanúid legyünk mások előtt. Mi

azonban gyengék vagyunk és szavaink erőtlenek. Te add igéidet szívünkbe és ajkunkra! Segíts, mikor odamegyünk, ahova küldesz és amikor szólnunk kell, amit parancsolsz! (Oroszországból)

8. Az értelmes ember úgy beszél, hogy az előnyös legyen számára. Természetesen

ez nem ásd jelenti, hogy szabad hazudni, mert az igazság, vagy a hazugság kimondása mellett van egy 3. lehetőség is: semmit sem mondani. Nem kell mindenkinek mindent elmondani, amit igazságnak tartok. Mind a beszéd, mind a hallgatás azonban szeretetben történjék! (Comenius A.J.)

9. Ó, én lelkem, mért csüggedsz el? Van neked Istened, Őt nem vesztheted el; Ki venné el üdvösséged, A mennyet, amelyet Jézus szerzett néked?

(EÉ 341,1 Gerhardt P.)

10. Úr Jézus Krisztus, Te vagy az igazi Nap, amely sohasem megy le. Te vigasztalást hozó megjelenéseddel mindent megelevenítesz és örömmel töltesz el. Kérünk, világíts irgalmasan, jóságosán a szívünkbe, hogy a Te igazságosságod formálja életünket és a nappal világosságában járjunk!

(Rotterdami Erazmus után)

11. Urunk, kérünk: adj biztos támaszt nekünk! Taníts meg különbséget tenni a dolgok közt: melyek szolgálnak üdvösségünkre s melyek visznek kárhozatra. Engedd felismernünk, milyen nevetségesek és veszélyesek a babonák. Adj bátor hitet abban, hogy tied a hatalom és tied lesz a győzelem!

12. Örökkévaló Isten! Itt a földön velem együtt az időm is - minden múlandó. Életem minden pillanata közelebb visz engem a halálhoz. Életünkben is körülvesz bennünket a halál. Rajtad kívül semmi sincs maradandó! Te átölelsz engem, én a tied vagyok, nemcsak az utolsó napon, nemcsak egykor az örökkévalóságban: hanem ma és itt! (Hausmann M.)

13. Az Urat áldom én, Ő üdvösségem, éltem. Jó Atyánk szent Fia, Ki magát adta

értem És drága vérével Megváltott engemet, Kínos halálra ment, Oly nagyon szeretett! (EÉ 250,2 Olearius J.)

í

á

l