Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-02-07 / 6. szám

2.oldal 1999. FEBRUÁR 7. Evangélikus Élet r UJ NAP - ÚJ KEGYELEM „Ma, ha az Ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 3,15) Szomorú, bár gyakran megtörténik, hogy valaki az Igét nem örömmel hallgat­ja, hanem tudomást sem vesz róla. Szomorú, ha nem enged szívünk, hanem ke­ményen ellenáll. Szomorú, ha nem hallgatunk a jó szóra, hanem elengedjük a fülünk mellett. Adja Isten, hogy az Ő szavára megpuhuljon a szívünk! VASÁRNAP „Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass Ms ne légy tétlen. Is­tenem!" (Zsoltárok 83,2) Zsolt 95,1; ApCjél 2,46-47; Lk 8.4-15; Zsolt 83,2-9.14-18. Nagyszerű lenne, ha hiányozna nekünkaz Ő hangja, legalább annyira, mint azok a mindennapi mozdulatok, szokások, amelyeket gondolkodás nélkül megteszünk, amelyek kínzóan tudnak hiányozni szükséghelyzetben! ,Milyen szép is lenne a világ, ha olyan emberek jámának-kclffének, akiknek hiányzik, ha egy reggel nem hallották az Ő hangját, nem olvasták ^avát, a Bibliát! Mekkora len­ne a baj, ha hallgatna, ha akarnánk se tudnánk meghallani szavát, ha csend, ^íri csend venne körül minket. /- w néphez, s tette őket idegenekből szövetségesekké, saját népévé. Isten szeretetböl fá­radozik népe javán, mindent megtesz népe boldogságáért. Érthetetlen, felfoghatat- lan, sokszor bosszantó is ez a folyamatos szeretet, ugyanakkor biztos alap is. Bizton­ságot sugároz, nem inog, nem süllyed, nem repedezik, hanem szilárdan áll örökké. Jllpy v QcyTÖRTÖK ezí mondta Mózesnek: te mondj el mindent, amit én pa­rancsolok neked. " (2Móz 7.1-2) 1 Kor 2,3-5; Mk 4,26-29; Róni 1,18-32. Szavak és szavak. Szavakat, mondatokat hallott Mózes, a nép és mi is. Emberek közvetítik az Úr szavát, ugyanolyan szavakat használva, mint hétköznap. Ebből a szóból meríthetünk erőt, ez a szó fórmái át, ez a szó igazít helyre. Szó és szó. Akarjuk meghallani, akarjuk továbbadni mindazt, amit megértettünk az Úr sza­vából! Merjük bizalmunkat, hitünket erre a szóra építeni! Megtapasztaljuk, hogy hátunk mögött hadsereg, két oldalról féjfelmetes vízfalak, de elöl az Úr nyit utat - a maga idejében. HÉTFŐ „Nem üres beszéd az számotokra fáz ige), hanem életet jelént nektek. " (5Mózes 32,47) Jóéi 2,23; Róijf 15,13; 5Móz 32,44-47; Róm 1,1-7. Izráel népe sokszor átélte, hogy az Úr kimondott szava elöbb-utóbb bekövetkezett, mégis újra és újra rászorult a figyelmeztéfésrc* ha nem hallgattok, az Úr szavára, büntetés és halál a következménye. Megdöbbentő, hogy a régi igeihsai embert is leleplezi. Kortársaink többsége üres beszédnek tartja, de mi ne az ő példájukat kö­vessük, hanem azokét, akik hallották az igét, hittek neki és megmentették életüket. KEDD ” Hd által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön. ” (Zsid 11,29) 2Mózes 14,21; Mk 11,15-19; Róm 1,8-15. Hitt Mózes is, a zsidó nép is az Úr szavának. A tenger szétnyílt, falként megállt, ők pedig a vízfalak kö­zött szabadon elvonultak. Az egyiptomiak nem hittek, mégis megpróbálták, ám el­merültek. A szónak ereje van: a rossz szó lehangol, a jó szó fölemel, az Úr szava még a reménytelen, kilátástalan helyzetben is kiutat mutat. SZERDAI ”^em azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok - hiszen a leg­kisebbek vagytok valamennyi nép közt -, hanem azért, mert szeret benneteket. ” (5Móz 7,7-8) Róm 9,16; Mk 6,1-6; Róm 1,16-17. Az Úr szava világot teremtett a semmiből, azóta is fenntartja, ezzel a szóval közeledett a zsidókhoz, a legkisebb PÉNTEK „Pál írja: Az az embér elragadtatott a paradicsomban és olyan ki­mondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. ” (2Kor 12,4) Zsolt (04,33; Fii 4,20; 2Kor 12,1-10; Róm 2,1-16. Egy Istenünk van, szavának viszont más és más a megjelenési formája. Pálnak egyszer úgy szólt, hogy mondjon el mindent, most úgy szól, hogy semmit nem szabad el­mondania. Ehhez hasonlít, hogy a házasság Isten rendelése, a házasélet is szép, tisz­ta és jó, mégsem szabad minden apró részletről szemérem nélkül, szabadon mesél­nünk mindervTWterősünkBek. Vannak titkok. Pál sem tudhatott mindent, mi sem érthetjük Isten teljességet, de biztosak lehetünk abban, hogy hitünk számára alap­vető igazságokat érthetjük is, el is mondhatjuk másoknak. B7DMRAT ••Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. ” (Mt wlOjiWI^WI ^7) 1MÓZ 37,22; Zsid 6,4-8; Róm 2,17-19. Aki találkozott már az irgalmas Istennel, akit hallóvá és értővé tett az Ige, az örömét leli az Úr szavában, annak is örül, hogy Isten indulatával, irgalommal fordulhat embertársa felé. Csodá­latos körforgást láthatunk: irgalmat kaptunk, irgalmat adunk tovább, újra irgalmat nyerünk ajándékba, amit ismét megoszthatunk másokkal. Az igesorozat végén a Szentlélek erejét kérem, hogy az Útmutató olvasásakor az igék közötti összefüggé­seket megkeressük és meglássuk! Minden kedves olvasónak a hit útján derűt, kitar­tást és áldást kívánok! Magassy Zoltán ELÉG! 2Kor 12,1-9 Hatvanad vasárnapja Versengéshez szokott világban élünk. Rá kell döbbennie mindenkinek: a telje­sítményorientáltság szelleme itt lebeg körülöttünk, és nem tudunk szabadulni „kísértő lényétől...” Hiszen már a gyer­mekek is kénytelenek ismerni a felnőttek világának szabályait. Nem elég, hogy bi­zonyos készségekkel és képességekkel rendelkeznek óvodásaink, ügyesen éne­kelnek és szavalnak, tudjanak szám sze­rint sok verset és mesét. Iskolásaink bi­zonyítványában a jó sem elég jó, színje­les kell... Azt sugallja a társadalom: nem elég egy szakma, vagy középfokú vég­zettség. Mindenképpen kell egy diplo­ma, hogy valaki légy... Maximalista mó­don mindenből a legtökéletesebb a leg­jobb. A televíziós sorozatok ezt mélyítik el bennünk: csak az a jó, aki gyönyörű. Nem elég az átlagos szépség: csodálato­san vonzónak kell lenni. Nem elég a biz­tos megélhetés, luxuskörülmények kö­zött lehetünk csak boldogok. Az elégedetlenség csak növekszik ben­nünk, ha magunkra és környezetünkre tekintünk. Mert be kell vallani őszintén: igenis vannak korlátáink és akadályozó tényezők, melyek lehetetlenné teszik ezt a teljes körű maximalizmust. Mert keve­sebb talentumot kaptunk, nem tartozunk a bátran kockáztatók közé, s mi magunk sem vagyunk kimondottan törtető beállí­tottságúak. A szépség múlandó, az ősz hajszálakat még csak-csak eltakarjuk, ha alakunkkal vagyunk elégedetlenek, nem engedhetjük meg magunknak a plaszti­kázást, s valójában nem is lehet mindent és mindenkit lecserélni, amivel, akivel pillanatnyilag elégedetlenek vagyunk. Mi az, amivel mégis az elkeseredés, le­mondás, rezignáció ellen lehetne érvel­ni? Egyetlen mondattal, Isten igéjével: „Elég neked az én kegyelmem... ” Mert bizony minden múlandó ebben a világban, a Prédikátor szerint ráadásul hiábavalóság... De aki Isten kegyelmé­nek birtokosa, azé minden! (lKor 3,21- 23.) Az nem részesülhet több-ben és jobb- ban. Aki Jézusé, az valóban a legtöbbet kapja: Isten Lelkét, mindennapos vezeté­sét, a mindenható Úr oltalmát, bűnei bo­csánatát és a legfontosabbat: az örök élet bizonyosságát! Aki ebben a kegyelem­ben részesedik, az nem kívánhat ezen felül már semmit sem, mert elég drágá­nak bizonyult arra, hogy Isten Fia, Jézus a saját életét adja érte! Gyakorló keresztyéneket intő igesza­kasz is ez: nem kell pluszismeret, ráadás­tudás, beavatottság-érzet, nyelveken szó­lás és különleges lelki ajándék! „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedés­sel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (lTimóteus 6,7.) Legyen hát mindannyi­unknak elég Isten kegyelme! Mert ez elég ebben az életben és elég az örök életre! Skorka Katalin ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. február 7. . I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II.. Ördögárok n. 9. de. fél II. Fodor Viktor; Bé­kásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. ; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstiick M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; de. fél 10. (családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fa­sor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Buda- hegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du.fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák La­jos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh Péter; Rákos­palota, XV., Juhos út. 28. (Kistemplom) de. 10. (úrv.) Szabó István; Rákosszentmi­hály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Szebik Károly; Rákos­keresztúr, XVIL, Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Szebik Károly; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sá­muel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint, (ref. templom) du. 3. Endreffy Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly; HATVANAD VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári igéje): Lk 8,4-15; epistola (igehirdetési alapige): 2Kor 12,1-9. HETI ENEKEK: 279, 258. „EROS VARA MI ISTENÜNK!” EVAN­GÉLIKUS FÉLÓRÁT közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. február 8-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor. Szeretet a szeretetlenségben r É desanyám elmondása alapján tudom, hogy pámapos koromban egy bap­tista lelkipásztor megáldott. Az, hogy akkor az a lelkipásztor külön is az Úr kegyelmébe ajánlott és hogy ez a kegyelem mennyire tapintható volt egész életem során, az így, túl az ötvenedik élet­évemen, ma már teljesen egyértelmű. Gondjaim, a nehézségek dacára is mindig érezhettem magam mellett Valakit, a se­gítséget, a biztonságot, az Úr szeretetét, türelmét és megbocsátó kegyelmét. Hosszú éveken át töprengtem azon, mi­ként tudom mindazt a szeretetet és gond­viselést meghálálni, amelyben méltatla­nul részesülhettem, - és a Szentírás egyszercsak megadta a választ: „Egymás terhét hordozzátok, úgy tölt­sétek be Krisztus törvényét". Kerestem a lehetőséget, igyekeztem is ennek a fel­szólításnak szellemében élni, ugyanak­kor éreztem, tudtam, amit teszek, az csak pótcselekvés, ennél többet, kézzelfogha­tóbbat szeretnék. Egy alkalommal férjem elvitt egy Mar­cali környéki faluban élő idős emberpár­hoz, akiknél életemben először találtam magamat szembe a kitapintható nyomor­ral, a teljes kitaszítottsággal és a szeretet- lenséggel. Ott és akkor kaptam meg a felhívást: ez a feladatod, itt a helyed! 1996. szeptemberében egy rövidre tét« vezett üzleti tárgyalásból maratoni, bará­ti beszélgetés kerekedett ki Erzsivel, né­metországi evangélikus testvérünkkel, és rájöttünk arra, mindketten Jézus Krisztus követését, ezen keresztül az elesettek fel­karolását tűztük célként magunk elé. Szeretetet adni a szeretetlen, közömbös világban. Innentől kezdve felgyorsultak az ese­mények. Erzsi gyülekezetében gyűjtést szervezett, mi itthon próbáltuk a rászo­rultakat felkutatni és a szükségleteket felmérni, aztán a karácsony előtti napok­ban beérkezett egy mikrobusznyi ado­mány. Erzsi, férjem és én nagy-nagy bol­dogságban készítettük a személyre szóló csomagokat, - rokkantkocsitól a fenyő­ágig - és elvittük az Úr Jézus üzenetét: velünk van az Isten, szeret minket és nem vagyunk magunkra hagyva. Nehéz szavakba foglalni mindazt, amit akkor, ott éreztünk. A 10 éve ágyhoz kötött bá­csi szemében csillogott a fény, a remény­ség, hogy újdonsült tolókocsijával nem lesz most már kicsiny szobája rabja, - vagy a majdnem vak Irénke néni boldog­sága, hogy hosszú idő óta először jóllak­hatott és meleg zokni került elgémbere­dett lábaira, - vagy a 88 éves Teri néni­nek mi lettünk a családja, a „hozzátarto­zói”. Azóta is rendszeresen gondosko­dunk róluk, azonban rossz egészségi ál­lapotuk, súlyos szociális és anyagi prob­lémáik miatt állandó felügyeletre és rendszeres gondozásra szorulnak. Ettől a felismeréstől indíttatva létrehoztuk az „Elesett Öregekért” alapítványt, vásárol­tunk egy ingatlant, ahol a mi gondozott­jainknak és azoknak, akik kiesnek min­denféle támogatásból, létrehozzunk egy szeretetotthont. Hosszú keresgélés után találtunk Gadányra, az erdőkkel körülvett piciny, 350 lelkes somogyi falucskára, ahol a mű- útnak is vége van, nincs tovább, és ahol megtaláltuk a céljainknak megfelelő épü­letet, igaz nagyon elhanyagolt állapotban. Minden nagy lépés előtt az ember tépe- lődik: vajon helyesen cselekszem-e, jó döntést hozok-e, tervünket meg tudjuk-e valósítani? És a Bibliából ismét csak megkaptam a választ akkor nap, amikor a foglalót ki kellett fizetnünk. így szólt: „Nefélj, mert én veled vagyok és megsegítelek" (Ézs 41,10.) Ez az üzenet óriási erőt adott és meggyőzött arról, hogy tervünk, elhatá­rozásunk kedves az Úrnak. Az átépítés lassan a végéhez közeledik. Nagyon sok álmatlan éjszaka, sok-sok levelezés, telefonálás eredményeként, a puzzle játékhoz hasonlóan jutottunk el a mai állapotig. Az Úr kegyelméből olyan emberekkel kerülhettem kapcsolatba, akiktől végtelen sok támogatásban volt részünk árengedmények, ingyenes szállí­tások vagy adományok formájában. Az átlagember erre azt mondhatja, véletlen, szerencse, a hívő ember azonban tudja, itt Isten volt a mi legfőbb közbenjárónk. Kilincseltünk támogatásért, pályázatot nyújtottunk be, de mindenünnen csak a visszautasítást tapasztaltuk, az állam nem akarja ezt a valós problémát észre­venni. Sajnos, az építkezést le kell állíta­nunk, mert noha minden anyagunk ren­delkezésünkre áll, munkabért nem tu­dunk fizetni, saját anyagi forrásaink pe­dig kimerültek. Tudom, mindannyiunk­nak manapság sok mindenről le kell mondanunk, az életünk napról-napra ne­hezebb, mégis örülnünk kell és hálát ad­ni, hogy adhatunk, hogy mások terhéből tudunk magunkra vállalni, hogy van sze­rető családunk, barátaink, meleg szo­bánk és betevő falat kerül az asztalunkra. Ők sajnos a felsoroltakat mind-mind nél­külözik, pedig valamennyien tisztesség­gel, becsülettel és kemény munkában él­ték le életüket. Kérem, ha bármilyen jel­képes összeggel is, de »támogatni tudják alapítványunkat, ezen keresztül pedig 1 § embertársunk további sorsát, az alábbi bankszámlaszámon hálás szívvel elfo­gadjuk: Budapest Bank R.T. (Marcali) 10103207-45427024-00000002 János 13,35 szellemében búcsúzom: „Arról tudják meg rólatok, hogy tanít­ványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt. ” Rajnainé Tüsér Judit így szól az Úr, a te teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1) Betegek művészete Csendben megpihenni. Lehet, hogy a szenvedésben a beteg­ágyon néha felsóhajtunk és könnyeink is hullanak. De tudhat­juk, hogy Teremtőnk, akihez tartozunk, akié vagyunk, nem hagy el. Megpihenhetünk betegágyunkon, mint törött szárnyú ma­dár a fészkében7 várva a gyógyulást. Ez az első művészi ecsetvonás: a csendes megpihenés. Most nincsen rohanás, munka, hajsza, törtetés, mások megelőzése, hanem pihenés. Uram! Ne engedd, hogy meneküljek, mert akkor ágyamhoz kötnek. Ments meg ettől, hiszen jó kezekben vagyok, mint madár a fészkében. Ápolóimnak engedelmeskedni, ha tehetetlen vagyok. Úgy, amint kiskorunkban tettük, amikor mint csecsemőt tisztába tett, megfürdetett és megetetett édesanyánk. Nem kell fél­nünk, mert minden érdekünkben történik, javunkat szolgálja. Uram! Ne engedd, hogy zúgolódva elutasítsam az ápoló és tisztító kezet, mert akkor tovább égetnek sebeim... Köszö­nöm, hogy Megváltóm vagy, akinek kereszten hordozott se­beivel gyógyulnak lelki sebeim. Te vagy gyógyulásom Mű­vésze, aki művedet tisztítod a bűn- és sebfoltoktól! Félelmet oszlatóan reménykedni. Nagyon el tudunk csüg­gedni a szenvedés éjszakáin, ha nem jön csengetésünkre azonnal az ápoló. Ha nem hat tüstént a gyógyszer és az injek­ció. Uram! Add kezembe a művészet ecsetjét, hogy belemárt­hassam a reménység színébe. Mert látni szeretném még az őszi zöld vetést, miközben életem a zöldből az őszi színekbe vált sárguló falevélként, hogy megérhessek még zöldelő, fe­nyőillatú karácsonyokat, tavaszi rügyek kipattanását és forró nyaraink hűsítő tavait. A nevemet szólítóra hallgatni. Ezt nem szabad elmúlaszta- nunk. Agyunkra a mi nevünk van felírva, a kórlapon a mi be­tegségünk olvasható. Az orvos és ápoló az én ágyamnál meg­állva vizit alkalmával az én válaszomat várja a kérdésre: hogy érzem magam? Uram! Ne engedd, hogy süket legyek, ha hozzám szólsz, hiszen Tied lettem és Tied szeretnék ma­radni. Akkor is, ha már kezem munkára nem mozdulhat, de imádságra kulcsolódhat szeretteimért. Akkor is, ha közeledik az utolsó óra, figyelhetek a személyes, megszólító szóra: Jöjj, enyém maradsz! Szimon János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents