Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-09-12 / 37. szám
2. oldal 1999. SZEPTEMBER 12. r Evangélikus Elet' r UJ NAP - UJ KEGYELEM „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.” lPt 5,7 VASARNAP „Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak. ” Zsolt 147,11 (2Kor 1,10; Mt 6,25-34; Zsolt 78,32-55) Ezen igevers eszembe juttatta egy idős gimnáziumi tanárunk szavait, melyet akkor mondogatott, ha rosszul viselkedtünk, vagy nem tanultuk meg a leckét: „Istenszomorítók vagytok”. Bizony így igaz, s ez érvényes mindannyiunkra, ha nem Isten igéje sze- rint cselekszünk. Amikor az ige él és munkálkodik a szívünkben,4sten örömét leli Ur? / / bennünk, gyermekeiben. Mit gondolsz - most gyönyörködik benned az g — HÉTFŐ ■ Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mi Jött még kérnétek tőle. " ' Mt 6,8 (Jer 32,41; Lk 12,22-32; Mt \1,22-2J) Sokszor hallania mi is mondtuk már, nem is egyszer - hiába imádkozom, Is|£n nem hallgat meg. Igénk szerint, mielőtt szívem, szám megfogalmazná kérésepí Ő már tudja, hogy mit Szeretnék. Isten elénk jövő szeretete, mely minden en|0eri gondolatot, vágyat, kérést megelőz, az Ő végtelen nagy irgalmáról, szeretetni beszél. I^rnn „ Azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltékqzístennék a Krisztus Jézusban. ” Róm 6,Á (Jer 3,22; 1 Tim 6,6- Lfá; MtW8,1 -9) Aki meghal, nem mozdul többé, így bűnt •Jxn követhet) el, mint ahogy mást sem. Ajándék Istentől, hogy az ige által meghaltatok a bűn számára, gzaz nem legek továbbra annak rabszolgája. Szabad vagyoK a ImúlW* tl/l •Hund Jézus Krisztusba® kapom Istentől. Ez a szabadság az Istennek tetsző élet alapja, tartamH*WP@ hetek benne naponként. „Mit ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét? ” Jer 8,9b (lKor 1*30; ApCsel 27,21-26. 33-37; Mt 18,10-14) Tapasztalhatjuk, hogy sokakat beképzeltté tesz, sőt gőgössé a világi értelemben vett bölcsesség. Sokan összetévesztik az iskolázottságot a bölcsességgel. A bölcsesség az istenfélelem ajándéka. Kevés az Isten szerint való bölcs ember. Jaj nekem, ha megvetem az Is/ ten igéjét, de sokszoros ajándék, ha bölcs vagyok Isten szemében, s ezt a bölcsességet, amit Ő munkál bennem, nem magam, hanem embertársaim javára kamatoztatom. CSÜTÖRTÖtfj »Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt. ” Zsolt 119,140 ((Jn 6,68-69; Péld 30,5-9; Mt 18,15-20) Egyre gyakoribb téma-a. tisztaság utáni vágy. Sokaknál szennyezett az emberi beszéd. Piszkosak az/utcák, a környezetünk. Nyíltan megfogalmazást nyert közéleti emberek felé, högy legyen tiszta a beszédük, sőt, a kezük. Urunk áldott légy, hogy a te szádból az élet tiszta, életet adó beszédé hangzik felénk. A befogadott isteni szó, életadó, örömöt munkáló, közösségformáló erő, szeretjük szavadat, Uram. ßL'6 ""*n PÉNTEK „Maga az Úr megy előttedjp lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Nefélj háéfs ne rettegj!” 5Móz 31,8 (ApCsel 16,10; lKor 7,20-24; Mt 18,21-35) Szinte fel sem tudjuk fogni, mit jelent ez: „Maga az Úr megy előtted”. Izrael csak így foglalhatta el az ígéret földjét. Maga a zsidó nép csak Isten irgalmából maradhatott fenn, hatalmas népek szomszédságában. Isten ígérete ma is érvényben van a zsidóság fejJÍ is, de érvényben van felénk keresztyének felé is. Melegítse életre Istennek ez az ígérete egyházunk népét, gyülekezeteinket. Ennek az ígéretnek a valóságát látjuíc minden építkezésünk, minden szolgálatunk mögött, mely nevében történik. SZOMBAT kei „Jöjjön el á te országod. ” Mt 6,10 (Dán 2,44; Lk 6,20-26; Mt 19,1-12) Csodálatra méltó, amit egyes emberek országuk felemel- : cselekszenek. Nem azokra gondolok, akik tűzzel-vassal, fanatizmussal teszik ezt, íMiÉn azokra, akik tudásuk, szorgalmuk javát adják hazájukért. Mi keresztyének mit és mennyit teszünk Isten országa javára? Konkrétan a magunk gyülekezetében? Az Isten országáért való imádság nem csupán szó, hanem cselekvés is. Templom-, gyülekezetépítő munka. Nemcsak a lelkészek feladata, mindany- nyiunké. Boldog, aki ebben a munkában részt vehet. Szabó István v SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP Krisztus törvényének betöltése Gál 5, 25-6,10 Nem túl rég bányában jártam. A föld alatt teljesen más az élet, mint itt a föld felszínén. Recsegő-ropogó fa támasztószerkezetek, kétméteres szénfal, riasztó, félelmetesen hangos biztonsági berendezések és munkagépek. Az emberek itt dolgoznak, itt töltenek el minden műszakban több órát. Habár ők ezt nem így érzik, közvetlen életveszélyben vannak. Bányaomlás, elektromos berendezések, robbanásveszély... Teljes egymásrautaltságban kell, hogy éljenek. Ha kell, segítik egymást, ha kell, egymást mentik... törődnek egymással... „elhordozzák egymást”. Azóta sokat gondolok arra, hogy a mi életünk is olyan, mint a bánya, sötétségben, állandó „életveszélyben” vagyunk. Annyira egyenetlen az utunk, annyira könnyű elbotlani. De milyen sokszor nem vesszük ezt észre. Milyen sokszor kellene észrevennünk, hogy egymásra vagyunk utalva, ugyanúgy, mint ott lenn, a bányában. Az életben kíméletlenül szembe kell néznünk különböző próbatételekkel és sokszor szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy reménytelenül magányosnak érezhetjük sokszor ^magunkat az emberek között, a próbatételek közepette. Vajon miért van az emberekben az a hallatlan ellenérzés, ellenállás egymással szemben? Vajon miért nem vesszük észre azt az egyszerű tényt, hogy nem lesz jobb önmagunknak, sem pedig egymásnak, ha egyedül hagyjuk a másikat, ha nem törődünk egymással? Az Úristen beleavatkozik az ember életébe és sokszor megmutatja, hogy képtelenség ebben a világban nélküle létezni, képtelenség egymás nélkül élni. Az életben milyen sokszor kellene észrevenni, hogy együtt könnyebb az ember számára. Együtt az Istennel és együtt másokkal. Egyszer nagyon érdekes gondolatot hallottam: ha egy égő fahasábot kivesznek a tűzből, az sokkal gyorsabban fog kihunyni, mint ha ott maradna a lángokban. Közösség, gyülekezet nélkül meg lehet élni hitünket, de hogyan? Nem véletlen, hogy az Isten azt kéri tőlünk, hogy egymás terhét hordozzuk. Az olyan gyülekezet, amely „idegenek gyülekezete”, nem teherhordozó. Tagjai olyanok, mint az egymás közelében égő fadarabok, amelyek nem képeznek tüzet; egy nagy tüzet. Gyorsan kialudhatnak. A gyülekezetben élés teherhordozást, elviselést, szeretetet jelent. De nem jelent hibátlanságot! Sokkal könnyebb hibákat felismerni és büszkének lenni arra: „én rájöttem, hogy miféle ember”! De 55 Szólj, Uram. lSám 3,8-9 55 Rövid és velős, csupa üzenet számunkra ez az imádságminta: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Jó 3000 éves ez a történet: lelki elsivatagiasodás közepette, igehiányos korban egyszercsak megszólal az ÚR. Addig is ment ugyan a vallási nagyüzem Izraelben - ellaposodva, csökkent érvénnyel. Az öreg főpap két fia vezető pozícióban saját zsebre dolgozott, jócskán lejáratva ezzel a szent szolgálatot. Folyt a csendes züllés. És mit szól ehhez a Magas Ég? Isten megszólít 1, azaz egy embert, pontosabban egy zöldfülű kezdőt, aki a főpap mellett inaskodott - mint leendő prófétát! Ezzel ütött az óra, noha erről egyenlőre csak ketten tudtak: a lelkiekben is megvénhedett Éli főpap, és a kiválasztott Sámuel, akire még akárki azt mondhatta: tejfelesszájú kamasz. S neki kell kimondania a Mindenható ítéletét. De vigyázat: ez nem Sámuel vágyálma vagy kitalációja volt. Ellenben: a Biblia egészéből tudhatjuk, hogy az életünk Istentől kapott céladomány, felelős elszámolásra. Ha az ujjlenyomatunk lehet összetéveszthetetlenül egyedi, akkor a személyi rendeltetésünk sokkal inkább. S az életünk akkor lesz igazán sikerült, ha mind jobban rátalálunk égi küldetésünk nekünk rendelt útjára. S ezt mi teszi lehetővé? Az a vágy, hogy Teremtőnk szóljon hozzánk valami módon. A Biblia olvasása, az Ige hallgatása vagy szinte bármi egyéb révén, csak legyen antennánk a Mennyei Atya szavának felfogására, s készségünk az engedelmességre - hiszen valójában az jó igazán nekünk is. Ehhez kell a „hallás”, abban a speciális értelemben, hogy mennyei Gazdánk valamiképp személyesen nekünk (is) szóló üzenetét MEGhalljuk. Amikor Pál apostol azt írja, hogy a hit hallásból van, akkor nem az akusztikai tényezőről van szó, hanem arról, hogy a legszemélyesebben találva érzem magamat Jézus Krisztus „mondanivalójától”. Enélkül ugyanis inkább a szelektív lelki süketség érvényesül, s éppen a nekem szóló üzenet úgyszólván lepattan a dobhártyámról. Ez bizony szomorú volna. Jézus, a jó pásztor, viszont az mondja, hogy az ő juhai hallják az ő hangját-szavát, vagyis követik őt. Álljunk csak rá szépen erre a hullámhosszra. Lényegében ugyanezt tartalmazza Sámuel imádsága, melyben a kérés alátámasztása így hangzik: „mert hallja a te szolgád”. Más szóval: vételre van állítva a lelkem. Az Ószövetségben az eljövendő megváltó talán legtöbbet mondó „megnevezése” így hangzik: „Jahve (az Úr) szolgája”. Tulajdonképpen a minister latin szó is ezt jelenti, a régi magyar nyelvben pedig „a király szolgája” cím igen magas rangot jelentett. Krisztusunk viszont egyenesen barátainak mondja azokat, akik őt követik. Pál meg ezt írja: „Isten munkatársai vagyunk.” Egyben az örök élet várományosai. Sámuel komoly imádságának megvolt a méltó folytatása. Tehát: őszintén hasonlóképpen imádkozni egyfajta „kockázat” is - üdvös „rizikó”! - hogy Gazdánk a szavunkon fog, mintha csak azt mondaná: Hé! Te mintha szolgálatot vállaltál volna, nemde? Csak nem felejtetted el, hogy igazándiból ez az útja „önmegvalósításodnak” is? Hiszen így formálódhatsz olyanná, amilyennek én terveztelek! Hatalmas Istenünk! Könyörgünk, segíts nekünk készséggel szolgálni neked, hogy áldássá legyünk embertársaink és a magunk számára is, a mi Megváltónk, Jézus Krisztus által! Dr. Bodrog Miklós (Elhangzott a Kossuth Rádióban 1999. augusztus 9-én az evangélikus félórában.) LUTHER IGEHIRDETÉSÉBŐL: A Lélek gyümölcse A Léleknek gyümölcse:... öröm. Galáciai levél 5,22 Tanuljuk meg ebből, hogy Isten nem szereti a szomorú lelket. Gyűlöli a szomorú gondolatokat, beszédet és leverő tanítást. Isten inkább azt akarja, hogy szívből örüljünk. Hiszen Fiát is nem azért küldte, hogy megszomorítson, hanem hogy ör- vendezövé tegyen. A próféták és apostolok, de maga az Úr Jézus is ezért ajánlja, sőt parancsolja mindenütt, hogy örvendezzünk és ujjongjunk. Zakariás 9,9: „ Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz... ” A zsoltárok is lépten-nyomon arra biztatnak, hogy örvendezzünk. Filippi 4.4: „ Örüljetek az Úrban mindenkor: ismét mondom örüljetek!" Maga az Úr Jézus is azt mondja Lukács 10,20-ban: „Örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. ” Boldog az a szív, amelyben megvan a Léleknek ez az öröme! Mert az ilyen szív bizonyos abban, hogy Krisztus a mi Üdvözítőnk és Főpapunk. Nem csoda, ha ez az öröm kiül az arcra s meglátszik a beszéden is! sokkal nehezebb ezt a „nagyszerű” negatív felismerést szeretetre fordítani. Hiszen milyen nehéz is szeretni sokszor. Mennyivel könnyebb jól megmondani a véleményünket egymásnak. Ha nem ilyenek lennénk, nem szólt volna bele az Úr az életünkbe és nem avatkozott volna közbe a legnagyobb szeretetével: hogy Krisztust adta értünk a keresztre. Elgondolkodtató, furcsa és tanulságos: szeretettel közbeavatkozni. Nekünk, emberek számára szokatlan, hogy nem egyedül vagyunk. Szokatlan, hogy az Isten szeret minket. Szokatlan az is, hogy mi szeressük az ellenségeinket, de néha még azokat is szokatlannak tűnik szeretni, akik semmi rosszat nem tettek nekünk. Ezt könnyű észrevenni. Azt azonban már nem annyira könnyű, hogy minden visszahathat ránk, rám. Mint ott, lenn, a mélyben, a bányában. Nincs „én és te”, csak „mi” van, csak mi vagyunk. Sokkal nagyobb dolog egymást erősíteni, mint gyengíteni; egymásnak segíteni, mint ártani. Az Isten szeretetével ezért avatkozott közbe, ezért kér és ezért ad: adja szerete- tét, kegyelmét és az O egyszülött Fiát. Amennyire Ő minket szeret, próbáljam én is a szeretetemet mások felé fordítani. Ámen. Kelemen Péter IMÁDKOZZUNK! Kegyelmes jó Atyánk! Köszönjük, hogy megismerhettük Krisztus által, hogy mi az igazi szeretet, a Te szereteted! Kérünk Istenünk, ne hagyj minket az önzés zsákutcájában élni, hanem nyiss utat nekünk, hogy a Te közösségformáló erőddel mi is egymást szeretetben elhordozó gyermekeiddé lehessünk! Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. szeptember 12. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) (tanévnyitó) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Bolla Árpád; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Wiszkidenszki András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszki András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) (tanévnyitó, családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Csonka Géza; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Zászkaliczky Péter; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Zászkaliczky Péter; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII. , Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX. , Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. Endrefíy Géza; Budakeszi, de. 8. (tanévnyitó) Bácskai Károly; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 6,24-34; az epistolája (igehirdetési alapigéje): Gál 5,25-6,10. HETI ÉNEKEK: 372, 331. EVANGÉLIKUS TELEVÍZIÓS MŰSOR ÚJ IDŐPONTBAN MINDKÉT CSATORNÁN! „ÖRÖMHÍR” címmel egyházunk 18 perces műsorát közvetíti az MTV 2 szeptember 12-én, vasárnap de. 9.10 órakor. Ezt a műsort ugyanazon a napon az MTV 1-en du. 12.35-kor megismétlik. Szeptember 13-án, hétfőn 17.30 órakor az MTV 1. egyházi folyóiratokat mutat be. E műsorban bemutatkozik lapunk, az Evangélikus Élet is. I 5
