Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-09-12 / 37. szám

=Evangélikus Élet 1999. SZEPTEMBER 12. 3. oldal Tíz éve történt... Szeptember van. Tanévkezdés, gyülekezeti munka tervezése és indítása foglalja le gondolatainkat ezekben a napokban. Század- és ezredfordulóhoz közeledve egyre többet foglalkozunk évfordulók­kal, jubileumokkal. Kétezer év és ezer év ma gyak­ran fordul elő hivatkozásainkban és a készülésünk­ben. Ezek mellett a „nagy” évfordulók mellett eltör­pül egy olyan szám, hogy „10 éve történt”. Most mégis erre a tíz év­vel ezelőtt történt eseményre sze­retnék visszalapozni. Forgatom a Evangélikus Élet 1989. évi számait. Ez az év már erőteljesen a rendszerváltozás bé­lyegét viselte magán. Hazánk po­litikai arculata mind inkább levet­kőzte a diktatúra kötelékeit és kristályosodott már a jövő útja, mely a következő években a sza­bad választást, az új köztársaság megalakulását, a parlamentariz­mus kiszélesedését, a jogállami­ság ismérveinek megvalósulását jelentette. A következő évben hozták meg az 1990. IV. törvényt, mely rendezte a lelkiismereti és vallásszabadság kérdéseit és az egyházakról, valamint tevékeny­ségükről szólt. Ennek a törvény­nek alapján indult el az a folya­mat, melynek következményeit napjainkban szinte már természe­tesnek látjuk: újraszerveződtek egyes, korábban államosított iskoláink. Az iskolák egyházi tulajdonba vételét megelőzte azonban egy iskola „visszatérése” egyházunk köte­lékébe. Ez volt a fasori gimnázium, melyet még a törvény meghozatala előtt jelentős egyházi és társa­dalmi - elsősorban is a volt diákok köréből elindult - mozgalom segítette, kényszerítette vissza az egy­házi kötelékbe. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a rendszerváltás előszelét nálunk a gimnáziumért folytatott harc és annak eredménye hozta. Tíz éve, 1989r szeptember 2-án a fasori templom­ban tanévnyitó istentisztelettel, majd a gimnázium dísztermében tartott ünnepéllyel megnyitották az újonnan indult iskola első tanévét. A televízió is közvetítette az ünnepélyt, mely egyben az országos tanévnyitó is volt. Az akkori művelődési miniszter, Glatz Ferenc innen üdvözölte az új iskola megindu­lását és az ország valamennyi pedagógusát és diák­ját. Egy nappal előbb a Deák téri templomban isten- tisztelet keretében tett esküt 31 tanár, akik elkezdték a munkát. A tanévnyitó istentiszteleten dr. Harmati Béla püspök a gimnázium jelmondata alapján hir­dette az igét: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félel­me.” (Péld 9,10) Azokban a napokban ízlelgettük e két szónak jelentését: „evangélikus gimnázium”. Az igehirdetésben ezt hallottuk: „ebben az elnevezés­ben, Evangélikus Gimnázium, mind a két szó hang­súlyos. A Gimnázium elnevezéshez kapcsolódik a tudományos igény, a tárgyból a legjobbat és legtöb­bet elérni igyekvés. Az Evangélikus megjelölés a hitbeli, bibliai, egyházi alapokat jelenti. Itt kapcso­lódik a második szó az elsőhöz: bölcsesség és isten­félelem.” Glatz miniszter beszéde célkitűzésként említette a Evangélikus Élei' ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ~ HETILAP IVE GYMNASIUM NOSTRUM! - ÍÍDVÖZI ÉGY CIMN GUI Mi Mii f NNEI'I NYILATKOZAT munkaerő értéke hanyatlásának megállítását, a tár­sadalom műveltségi szintjének felemelését, a nyelvi képzés reformját és a pedagógusképzés megrefor­málását. Az akkori légkörben jelentős volt ez a mondata: „az iskola nem a pártpolitika ideológiai céljainak lebontására hivatott intézmény.” Érdemes elgondolkodni azon, hogy tíz év múltával mi és mennyi valósult meg a célkitűzésekből és hogyan alakultak át az évek folyamán ezek az elvek. A forró hangulatú ünnepélyen számos köszöntés is elhangzott, közöttük dr. Nagy Gyula püspöké, Gyapay Gábor igazgatóé és- régi fasori diákok szó­laltak meg. A sort Frenkl Róbert szavai zárták, je­lentve, hogy 37 évvel ezelőtt búcsúzáskor tett ígére­tet teljesítették, az iskola újra él! Felejthetetlen volt a nap záró estje: a hangverseny a Zeneakadémián. Evangélikus szerzők és evangéli­kus kórusok, orgönaművészek és szólisták voltak a műsorban. És míg élünk, emlékezetes lesz a záró aktus: Peskó György egy karintéssel felállította a ze­neakadémiai közönséget és könnyes szemekkel éne­keltük el az Erős várunkat. Egész egyházunkat átható és megmozgató volt az 1989. évi szeptemberi esemény. Érezhető volt, hogy nem lesz megállás ennél az iskolánál. Az Evangéli­kus Élet szeptember 3-i számában a „testvérisko­lák” nevében küldtek többen üzenetet. Sopronból a lícisták nevében, de jelentkezett a volt orosházi, bé­r Áhítat, otthonosság Isten házában Régi emlék: elsőéves teológus koromból. A karácsonyi szünetben lábatlankodtam, segédkeztem a lelkészi hivatalban. Az ünnep előtt az egyházfival átmentünk a templomba, oltárt díszítem. Kevéssel az ostrom után voltunk, a templom bizony fűtetlen, hideg. „ Vegyünk kalapot” - figyelmeztetett az egyházfi. Elcsodálkoztam: evangélikus templomba áhítatosan kell belépni, kalaplevéve, hajadonfött. Ez jutott eszembe a minap, egy istentiszteleten. Keresztelés is volt az első oltári szolgálat keretében. A ke­resztelőkőhöz intette a lelkész a szülőket, keresztszülőket. Velük együtt ugrottak föl a rokoni-baráti fotósok. Ettől kezdve ők lettek a főszereplők. Elölről, hátulról, mindkét oldalról fotóztak vagy filmeztek; a jobb és a még jobb beállítás kedvéért szüntelenül ide-oda mozogtak, leguggoltak, fölágaskodtak, a lelkész mögé áll­tak, körbejárták az oltárt is. Otthonosan. Mintha nem is az Isten házában volnánk, hanem az övékében. Megörökítették a keresztelést - az Örökkévaló üzenetét túlmozogták. Elterelték, de legalábbis megnehezítették a figyelést Isten szavára, cselekedetére. Pedig a keresztség: szentség, mint az úrvacsora. Aki úrvacsorát vesz, azt mondja: az Úr asztalának ven­dégei vagyunk. Akit megkeresztelnek, Istennek mintegy családtagjává lesz. Ezért öröm ez az egész gyüleke­zetnek: gyarapszik Isten népe. A hívők családja. Az üdvözülők serege. Isten házában ki van otthon, és ki a házigazda? A fényképezők, a fényképezkedők? Hadd cselekedjék Isten az istentiszteleten. Zay László HELYREIGAZÍTÁS Lapunk július 18-iki számában Afrikában jártunk címmel közöltük Szirmai Zoltánná beszámolóját. A 3. oldalon található írásból egyik bekezdésből technikai hiba folytán egy mondatrész kimaradt. Az érthetőség kedvéért közöljük az egész szakaszt helyesen. A szerzőtől és az olvasóktól is elnézést kérünk. A tárgyalt témák között a legmegdöbben­tőbb volt az az előadás, amely a nőkkel szemben alkalmazott, még mindig érvény­ben lévő káros tradíciókkal foglalkozott. Ma is sok helyen, keresztény családokban is gya­kori, az un. menyasszonyi díj. Az asszonyt megveszik és aztán használják. Hallottuk, hogy egy férfi úgy mutatta be feleségét, hogy ez az az asszony, aki főz rám. A felnőttéválás megünneplését mind a lányoknál, mind pe­dig a fiúknál barbár szokásokkal készítik elő. A felvilágosult és maguk is kárvallott nők harcolnak az önzés, a törzshöz tartozás brutá­lis eszközökkel való hangsúlyozása ellen. Fotópályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bi­zottsága és a Missziói Magazin fotópályázatot hirdet. Olyan képeket várunk, amelyek témája a keresztyén- ség üzenetével kapcsolatban van. Kizárólag papírképe­ket várunk, amelyek tehernek fekete-fehér, vagy színes fotográfiák is. A képek mérete 18x24 cm, kiállítási nagyság legyen. Pályázni maximum 3 darab fotográfiával lehet. A pá­lyázatokat szakmai zsűri bírálja el, s a legjobbnak ítélt munkákat az Ifjúsági Bizottság és a Missziói Magazin díjazza. A képek díjazására összesen 100.000 forint áll rendelkezésünkre. A zsűri által legjobbnak ítélt képeket a Missziói Magazinban is közöljük. A pályázat jeligés. A képek mellett egy zárt borítékban kérjük megírni a pályázó nevét, életkorát, foglalkozását, címét, telefon­számát. A választott jelige a zárt borítékra, valamint a képek hátsó oldalára is kerüljön rá. Kérünk minden pá­lyázót, hogy pályamunkáinak adjon címet. A képeket leadni, vagy beküldeni az Ifjúsági Osztályra lehet: Buda­pest, 1085 Üllői út 24. Beküldési határidő: 1999. szeptember 15. késcsabai, nyíregyházi és aszódi iskolák egy-egy volt növendéke. Ma már ezek az iskolák is több éve működő középiskoláink. A folyamat elindult és mind jobban teljesedik. Első ütemben érthetően a középiskolák szerveződtek újjá, de több helyen álta­lános iskola is újra indult. Még inkább szaporodott az óvodák száma egyes gyülekezetekben. Ma már a középiskolák mellett óvoda és általános iskola kiépítése fo­lyik, hogy gyermekeink kez­dettől az érettségiig egyházi is­kolában kapjanak oktatást és nevelést. Az 1989-es újságok még sok más eredményről is tudósíta­nak. Ebben az évben volt az új Teológiai Akadémia és a kibő­vített Teológus Otthon épületé­nek felavatása. Jelentős ese­mény volt az a szombathelyi ta­lálkozó is, amelyen a diktatúra idején külföldre szakadt lel­késztestvérek a KÉMELM Burgenlandban tartott együttlé- te után jöttek el, hogy először találkozzanak hivatalosan, is hazai egyházunkkal, vezetőivel és több lelkészével. Alighogy az országgyűlés a ki- és beuta­zás szabadságáról törvényt al­kotott, máris felhasználtuk a baráti találkozásra, hogy a megbékélés erősítse kapcsola­tainkat. Volt még ezen az őszön LVSZ világgyűlés is, az 1984-ben Budapesten tartott gyűlést követő alkalom. A brazíliai Curitibában tartották és új szer­vezetet, új alkotmányt hozott az LVSZ-nek. Lapunk hasábjairól elevenedtek meg ezek az ese­mények előttem. Megfelelő időben és megfelelő módon fogunk szólni róluk még ez év folyamán. Ha ma hálásak vagyunk szolgálatukért, nem szabad megfeledkeznünk a gyökereikről sem. Az 1989-es esztendő egyházunkban is maradandó eredménye­ket hozott. Ne temessük el a feledés homályába. Az utánunk jövő nemzedéknek is jó, ha emlékeztetjük őket, mert csak ha tudjuk, honnan jöttünk, akkor lesz érték számunkra az, ahová érkeztünk és szép feladattá a jövő. T. Scholz László Köszöntés biztató szóval A Budapesti Evangélikus Gimnázium új megnyitásán Díszes betett kapu, nyílj - sarokra kitárva! Ne meredj magadba mint egy magános árva. Ifjú nép dörömböl most, akárcsak valaha, fürkészi új helyét sebes szempillantással s ha már fészkén megül, zsibongom sem átall - jövőnk serege kél, reménység csillaga! Éppen hatvan éve, hogy én is önfeledten ’ itt e fehér falak közt érettségit tettem. Alma mater, ugye nem hűltek ki falaid? Melegen öleltél az első naptól fogva, unokáinkat is majd, bízom, körülfogja az evangéliom és ugyanaz a hit. Ebből táplálkozott - csöndesen, nem harsányan a „Fasori szellem ”, vihettük mindahányon hazánkba és a nagyvilágba szerteszét. Maga a jó hírnév még nem tökéletesség, de arra ösztökél, hogy ki-ki igyekezzék! Úgy lesz több fámánál, úgy lesz igaz beszéd. Tegnaptól tanulni és a jövőre nézni, bár útja homályos, gyakran csak lépésnyi - látja Isten végig annak hosszú vonalát! Fasori diákok, ki ide seregeitek, ha majd a szívetek szent tudásvággyal telt meg, tovább szövitek a múlt elejtett fonalát! Bejárnék most mindent, folyosót, udvart, termet, hol tudomány mellett sok vidámság is termett mint vadon nőtt búza, diáknak friss kenyér... Már minden tiétek. Bő kinccsel én mit tennék? Elég véndiáknak, ha élteti az emlék. Vadgesztenyés Fasor, képed kinccsel felér! 1989 Tíz éve halt meg Mályusz Elemér A húszadik század egyik legje­lentősebb magyar történészének emléke előtt méltán hajt fejet evangélikus egyházunk is. Hiszen állami mellőzése után 1947-től hosszú éveken át Evangélikus Or­szágos levéltárunkban végzett fel­becsülhetetlen értékű szolgálatot. Az ősi túrócmegyei család le­származottja Makón született 1898 augusztus 22-én. Elemi is­koláit és a gimnáziumot Szege­den végezte, ahol édesapja tör­vényszéki bíró volt. A történelem iránti érdeklődést a Piarista Gim­názium neves tanára, később igazgatója, utóbb kolozsvári egyetemi tanár: Balanyi György ébresztette fel benne. Bölcsész- hallgató korában tagja volt az Eötvös-kollégiumnak. Mesterei többek között Angyal Dávid és Domanovszky Sándor voltak. A Tudományos Akadémia már 22 éves korában díjjal jutalmazta „Turóc megye kialakulása” című disszertációját. Bécsi ösztöndíjas évei után előbb levéltáros, majd egyetemi magántanár volt Buda­pesten, de már 1930-ban, tehát 32 éves korában rendkívüli profesz- szomak nevezték ki a szegedi egyetem magyar-történelem sza­kára. Ugyanabban az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1934-től a kö­zépkor magyar tanszék rendes ta­náraként dolgozott és elsősorban a magyar településviszonyok tör­ténetével foglalkozott. Az Akadémia 1941-ben rendes tagjává választotta, ám az egye­tem 1945-ben „nyugdíjazta”, az újjászervezett Tudományos Aka­démia pedig 1949-ben „kihagy­ta” tagjai közül. Egyetemes egy­házunk levéltárának a háborús károk utáni rendezésével előbb dr. Gyapay Gábor, majd dr. Só­lyom Jenő segítségével mély há­lára kötelezte a magunk és utóda­ink nemzedékét. Ezután éveken át az Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársaként dolgozott mintegy másfél évtizedig. Az Akadémiai Kiadó 1971-ben je­lentette meg az „Egyházi társada­lom a középkori Magyarorszá­gon” című 400 oldalas művét. Nyolcvanötödik születésnapján 25 tudós Emlékkönyv formájá­ban rótta le tanítványi háláját és munkatársi tiszteletét. Mályusz Elemérnek még 1939- ben írt alapvető műve a Türelmi Rendeletről - majd a következő évben annak Iratairól - egyház- történetünk nélkülözhetetlen for­rása. Itt lehetetlen felsorolni ha­talmas munkásságának még a tö­redékét is. Annyit azonban min­denkinek tudnia kell, hogy ő in­dította el a Zsigmond kori Okle­véltár köteteinek a sorozatát, - hogy 40 évig kéziratban fekvő műve Erdély középkori társadal­máról csak 1988-ban jelenhetett meg - és hogy halála előtt né­hány nappal még kezébe vehette Thuróczy János XV. századi kró­nikája kritikai kiadásának két kö­tetét. A tudós történész immár egy évtizede a Farkasréti temetőben alussza síri álmát, de szelleme to­vább él műveiben, - és őt példa­képnek tekintő utódaiban. Fabiny Tibor FELVÉTELI HIRDETMÉNY A Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégium és Szellemi Műhely felvételt hirdet az 1999/2000-es tanévre, bentlakásos helyekre. Pályázati feltételek:- valamely budapesti felsőoktatási intézményben sikeresen lezárt két félév- a világnézetek iránti nyitottság mellett a Pályázó önmagára nézve ismerje el és tartsa követendőnek a keresztény értéke­ket és szemléletmódot. A Pályázó csatolja pályázatához a következőket:- kézzel írott, részletes önéletrajz- egy már beadott szemináriumi vagy évfolyamdolgozatnak a másolata- egy adatlap, melyen feltüntetve: név, szül. hely, idő, otthoni cím és telefonszám, egyéb évközi elérhetőség, egyetem, kar, szak- ajánlólevél valamely oktatójától- valamint egy esszét arról, hogy a Pályázónak mi a véleménye a következő három kérdésről:- „az anonim kereszténység”- a protestáns értékrend szerepe az értelmiség körében ' - hogyan segíthetik elő a civil szervezetek a társadalom öntevékenységét. A pályázatot legkésőbb 1999. szeptember 30-ig kell beküldeni a következő címre: Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégium c/o: MEVISZ, 1085 Budapest, Üllői út 24. I I t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents