Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-08-08 / 32. szám
2. oldal 1999. AUGUSZTUS 8. Evangélikus Élet r „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott.” Zsolt 33,12 VASÁRNAP ”Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, ak- kor megszabadulok. " Jer 17,14 (Lk 1,54-55; Lk 19,41-48; Zsolt 64,1-11) Talán egy egész életen át próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy a mi életünk „egészséges” élet, szabad élet. S csak életünk romjai fölött szétnézve hasít beléfilT az a fájdalom, hogy valami emberségünk legmélyén beteg. S gyengeségében ki- j zó'az Úr hűsége, minta megcsalt, elárult és megtagadott hűsége. Mintha lekötelezközök, olyanok, amelyek nekünk is tetszenek, amelyekben semmi kivetni valót nem találunk, amelyeket mi is jónak tartunk, vagy észre sem veszünk. Altatás, hamis ideálok, hamis értékek. Féljetek azoktól, akik a hamisan csillogó legszebbet, legjobbat, a tökéletest ígérik, mert a lelket is megölhetik. CSÜTÖRTÖKI ” Hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. " wmBHPCKtmm 2Thessz 3j3 (£ZS 27j3; Jer 16,14-17; Mt 10,40b-11,1) Megalászolgáltatott mindannak, ami uralkodni akar fölötte: a világ szeszélyesen kegyetlen' törvényei, múltunk, jelenünk, megálmodott jövőnk, vereségeink, félelmeink, f gyógyulás mikéntje nem is érdekes... csak a helye, csak az, aki gyógyítani, szabadítani tud: „Uram...” / HÉTFŐ tilk volna, mintha kiszolgáltatottunk lenne. A hűség, amely örök, amely távolra vivő útjainkon, tagadásaink, árulásaink között is mindenhova elkísér. Megalázó ez a hűség, mert minden hűtlenség ellenére megtartani, megőrizni akar. S nem követel semmit, csak ad, megtart, megőriz. PI^NTFK ”Az ÚJ? az én pásztorom, nem szűkölködöm. ” Zsolt 23,1 (Júd 2; Jsir 1,1.12-17.20-2la; Mt ll,jH9) Kit kövessünk? S persze erre a kérdésre készen vannak a sablonos válaszaink, elcsépelt frázisaink. S talán még ott, a belső szobában sem merjük bevallani, hogy nem tetszik az a legelő, amelyre az Úr vezet bennünket. Mert messze van attól, ahol mi szeretnénk aratni: az önérdek, az érvényesülés, az önmegvalósítás, az öntörvényűség világától. Pedig éppen ezen ideálok miatt szűkölködünk, s taifh csak életünk vereségeinél tudunk megelégedni azzal, ahova az Úr vezet minket: a megbocsátás, a minket befogadni tudó szeretet világával. KEDD ” Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott. A foglyok pedig hallgatták őket. ” ApCsel 16,25 (Zsolt 57,10; lKfor 10,1-13; Mt 10,26-33) Imádság, ott a börtön sötétségében. Cinikusan kérdezhetnénk: mi mást is tehettek volna? Féléi- SZOMBAT "A süke,et m ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! ” mek, kétségek között, akkor, amikor a „Rászedtél, Uram...’’-kezdetű mondatok tör- 3Móz 19.14 (Róm 15,2; Jer 7,1-15; Mt 11,20-24) Életünk veresének fel az ember leikéből. Imádkozni őszintén az emberi lét börtönében... Márer*®%ei között, akkor, amikor átgázoltak rajtunk, amikor semmibe vettek, amikor el- is felejtettük erejét. Látszólag sovány vigasz! De valamiért mégis felfigyelnek azok, hagytak, amikor megaláztak, akkor... Talán egyikünk se meri kimondani: milyen „Az ÚR megaláz és felmagasztal. ” 1 Sám f.,1 (Ef 3,5-6; Neh'4,1-15; Mt 10,16-25) Az élethez a mélységen keresztül visz az út. A mélységen, amelytől rettegünk, amelytől szabadulni akarunfe amit már-már elveszítettünk. A felszínen tájékozódunk, mert sem időnk, sem lelki-szellemi energiánk; bátorságunk nincs arra, hogy szembenézzünk az élet mélységével. Pedig a mélységen keresztül vezet az út az életünkhöz: az Úr megállta és felmagasztalta az Egyszülöttet. / akik velünk együtt ugyanúgy raboskodnak, ha nem is a szavakért, talán azért, aki az imádság másik oldalán áll. Még itt a börtönben is. „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. ” Mt 10,28 (Ézs 51,12; lKir 21,1-16; Mt 10,34-39) Mintha idejét múlttá vált volna Jézus figyelmeztetése. Pedig csak kifinomultabbak lettek az eszjó akkor megtalálni TTJyengébbet, akit semmibe vehetünk, akit megalázhatunk, akin kitölthetjük minden fájdalmukat. Mert megtesszük. Néha éppen ők: a süketek, a vakok, a gyengék, az elesettek, vagy a minket feltétel nélkül szeretők azok, akik között végre megtaláljuk önbecsülésünket: lám, még én is rúghatok valakibe. „Félj Istenedtől”... mert egyszer megdöbbenünk azon, hogy Krisztus éppen ezt tűrte el tőlünk, értünk. Kendeh-Kirchknopf Péter . SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP LELKI EGYENLŐSÉG lKor 12,1-U A harmadik évezred forrongó és várakozásokkal teli világában elementáris erővel hat az, amivel Pál apostol a korin- thusi gyülekezet keresztyénség előtti állapotát jellemezte. A prekeresztyén és a posztkeresztyén gondolkodásmódra egyaránt jellemző a vallásos igény, a bálványkultusz, a Krisztusnak és tanításának ellentmondó, vagy azt meghamisító misztikus élvhajhászás. Napjainkban bőséggel akadnak, akik üzleti megfontolásból, vagy egyszerűen csak beteges érvényesülési vágytól hajtva terelik, sőt, Pál szavával élve „vonszolják” az egyéneket és a tömegeket az általuk kínált megvilágosodás felé. Nemcsak csalódott, meggyötört és idegileg labilissá vált áldozatok, hanem nagyon sok hívő gondolkodó teszi fel azt a kérdést, amire az apostol egyértelmű választ ad: az igaz és helyes tanítás kizárólagos ismertetőjegye a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel. Az Ige egyszerűen fogalmaz: senki sem mondja Jézust átkozottnak, aki Isten Lelke által szól és senki sem mondja Jézust Úrnak, csakis a Szentlélek által. A mai élet sokféle vallásos „kínálatában”, a bőség áradatában azonban sokan veszik ajkukra Jézus nevét, szavaik mégsem fednek igaz krisztusi hitet, hanem inkább megtévesztenek és lelki zsákutcába csalogatnak sokakat. Hogyan ismerhető meg, hogy valaki igazán a Lélek által vezérelve szól? A Krisztusról szóló bizonyságtétel sohasem üres szavak hangoztatása csupán - mindig mögötte áll a teljes Jézus-történés és a teljes embert, akin a megváltás csodája beteljesült. A keresztyén igehirdető nemcsak Jézus erkölcsi tanítását elemzi, nemcsak egy általa fontosnak tartott „részt” mutat be Jézus küldetéséből és titkából, hanem az „egész Krisztust” állítja hallgatói elé: isteni küldetését, kereszthalála döbbenetét, feltámadása misztériumát és a bűnös ember új életének örömét. A Lélek által vezetett bizonyságtevő nem úgy beszél a keresz- tyénségről, mint egy eszméről, hanem mint az ő saját megtapasztalt élményéről. Csak így válik igazzá mondandója: az Úr Jézus által és Őbenne maga az Atya öleli magához az elesett világot. Elgondolkoztató az ige további gondolatmenete is. Mintha Pál apostol egy felvevőgéppel a 4. verstől ráközelítene a Krisztust Úrnak vallók közösségére, az egyházra, a gyülekezetre. Itt már nem a bálványimádás és Krisztus-hit különbségének bemutatása vezérli, hanem a gyülekezeten belüli szolgálatok és szolgálattevők különbözősége, ami örök kincse, de örök problémája is az egyháznak. Feltűnő, hogy az amúgy szigorú és teológiailag mindig pontos Pál milyen széles teret enged a Lélek megnyilvánulásainak. A Szentlélek ajándékai egykor is és ma is nagyon különbözőek. Senki sem kapja teljes egészében Isten Lelkét, de belőle mindenkinek jut. Ebből két dolog következik. Egyrészt aki azt gondolja, hogy nem tartozik a karizmahordozó egyéniségek közé az egyházban, aki úgy véli, neki nem jut szerep a gyülekezetben, mert az csak a „bennfentesek és kiválasztottak” kiváltsága, az téved. Aki él és hajlandó rá, értékesen gazdagíthatja egyéniségével, személyes hitének gyümölcseivel a hívek közösségét. Másrészt arra figyelmeztet az ige, hogy Isten Lelkének ajándékai nagyon széles skálán jelenhetnek meg és válhatnak aktívvá. Észre kell vennünk, sőt, becsülnünk és tisztelnünk kell azt, aki ugyanazon Lélek erejével, de más szolgálatot végez. El Vannak dolgok, melyeket megjegy- zünk, sőt följegyzünk, hogy ne menjenek feledésbe. Mert a szó elszáll, de az írás megmarad. Ezékiás király feljegyzése nem egyszerűen az utókor számára szól, hanem Isten felé hangzó hálaének. Ugyanis van miért hálát adnia: meggyógyult, visszakapta az életet. Nem kellett elmennie „a holtak hazájának kapuiba” élete delén. Ott fekszünk a kórház betegszobájában négyen. Három sorstársam még élete delén van, ők még műtét előtt állnak. Próbálom megosztani velük hálámat, bíztatni őket, hogy jó kezekben van az életünk. De helyettük senki sem mondhat hálát, ez csak a műtét után születhet. Mindenkiben visszhangként ébredhet Isten gyógyító szeretetének megtapasztalása nyomán. Mi tesz általában egy meggyógyult? A tíz meggyógyított leprás magatartása ebben tükröt állít elénk. Senki sem vethet követ a kilencre, akik siettek haza, hitveshez, gyermekekhez, szülőkhöz, testvérekhez, vér szerint valókhoz, akiktől eddig el voltak zárva a ragály miatt, a látogatás is tiltott volt. Csak az a baj, hogy elfelejtették azt, aki meggyógyította őket: Jézust. Örültek a gyógyításnak, de nem kellett a Gyógyító. Kell az ajándék, de az ajándékozó személye csak addig „érdekes”, amíg kézbe nem kerül az ajándék. De valóban boldogságot jelent a hazatérőnek a család? Nem idegenedtek el kell viselni, ha valaki nem a mi szájunk íze, mentalitása, vagy kegyességi irányzata szerint szól. Meg kell tanulnunk (és már hányadszor kapjuk ismételten ugyanezt az üzenetet!), hogy keresztyén társaink vannak, akik nem feltétlenül ellenségek. Korántsem biztos, hogy mellettünk csak rombolnak és bomlasztani akarnak. Egyszerűen másra kaptak erőt és másként közelítik meg ugyanazt a célt. A Lélek adománya egy darab az elveszett Isten-képmásból, ezért ne saját képmásunkat keressük és kérjük számon másokon, hanem önmagunkat a Szentlélek hatáskörébe engedve, sáfárkodjunk hűségesen a reánk osztott talentumokkal. Ámen. Zügn Tamás egymástól és kétkedve fogadják a gyógyulást, félve ölelik át a hazatérőt, még mindig rettegve a ragálytól? Nem romlott-e meg úgy a légkör, hogy Tóth Árpád sorai fogalmazódnak újra: „Feleség, pénz, Páris, sok drága gyolcsa A létnek, tudom, már sohse kötöz be, Sebaj, így is csak meg lehet majd halni" (Vágyak temetése) Miért van az, hogy a meggyógyítottak közül sokan nem találják meg a helyüket otthon, a családi körben, nem kapnak „lelki kötözést”, amolyan utókezelést és inkább a halált várják, egyedül egy diakóniai otthonban? Talán azért, mert a hazafelé vezető úton elmaradt a hála. Nem a sokak által megkérdőjelezett „hálapénzről” van szó, hanem Isten iránti háláról, mely nem csupán fogadalom. Előttem van testvérbátyám naplója, amelyet a fronton írt naponkénti életveszélyben: ha a Mindenható hazasegít, rendszeresen szeretnék templomba menni... megköszönni... hálát adni... Aki testileg gyógyultként kihagyja a hálát, az legtöbbször csak igényekkel, netán követelésekkel lép fel. Mint a példázatbeli szolga, aki az életet nyerte vissza a nagy adóssága elengedése után, de hálája jeleként nem engedte el szolgatársának a száz dénárt. így visszakerült a „halálos betegséget” jelentő börtönbe. - Csak az egyik leprás gyógyult meg teljesen, mert hálás hite volt, mely megmentette. Erre van szükségünk! Szimon János Hálaadás és szolgálat 1999. június 28-tól július 3-ig Piliscsabán családi konferencián vettünk részt, amit a Budai és a Pesti Egyházmegyék szerveztek. A 90 résztvevő többségét így fővárosiak tették ki, de szép számmal érkeztek távolabbi gyülekezetekből is. Vágyakozó szívvel készültünk a Pesterzsébeti Evangélikus Gyülekezet bibliaköréből illetve Dorkász imaközösségéből (összesen 14-en) erre az alkalomra. A gondokkal teli esztendő fáradalmainak kipihenésére vágytunk. Biztató Igét kaptunk a hétre Róma 6,19-ből: „Adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára. " Ez volt a konferencia vezérigéje. Ezen a gondolaton keresztül szólt Isten az igehirdetések és az előadások alkalmával. Isten Igéje arra szólított fel minket, hogy ne csak szóban valljuk meg hitünket, hanem éljük is azt meg. Az Úr szívünkre helyezte és erőt adott, hogy türelemmel és szeretettel forduljunk társainkhoz és hordozzuk szükséget szenvedő testvéreinket. így nyílt alkalom lelki beszélgetésekre, imaközösségekre. Már ott megtapasztalhattuk, hogy az Úr meghallgatja imáinkat, gondot visel rólunk. Egyik beteg társunk kezelésre szorult. Naponta átkísértük a „Silo”-ba, így a gyógytornász és az Ige segítségével testi-lelki gyógyulásban részesült. A felnőtt résztvevők mellett gyermekek és fiatalok is közel kerülhettek Istenhez. A zárónapon nagy lelkesedéssel adtak elő bibliai jeleneteket XX. századi nyelvezettel, a mai korba átültetve. Hálát adunk Istennek az előadók és a szervezők szolgálatáért, hogy feltöltődve, hitben megerősödve térhettünk vissza otthonainkba, gyülekezeteinkbe. S/.ula Istvánná és dr. Drenyovszky Kálmánná A meggyógyult hálaéneke „Ezékiásnak a följegyzése, amikor beteg volt, de felgyógyult betegségéből. ” (Ézs 38,9) 4 i ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. augusztus 8. Í L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tig- ► gemann; de. 11. (úrv.) Bence j Imre; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori ii. 6. de. fél 10. JfiSÍ ÜM Sztojanovics András; Pcst- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Bolla Árpád; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Muntag Andor; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Orosz Gábor Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Buda- hegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; du. fél 7. dr. Koczor Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Muntag Andor; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Muntag Andor; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, X'VT.y Prodám u. 24, de. 9. Blatniczky Jánosa Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. fi« Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Szebik Károly; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Szebik Károly; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 19,41-48; az epistolája (igehirdetési alapigéje): lKor 12,1-11. HETI ÉNEKEK: 460, 323. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. augusztus 9-én, hétfőn 13.30 órakor. ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN Budapesten, 1999. augusztus 8. Alsódörgicse (ev. templom): de. 11; Badacsonytomaj de. 9; Balatonakali (ev. templom): de. fél 10; Balatonaliga (Club Hotel): du. 6; Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.): du. ,4; Balatonboglár (ev. templom): de. 11; Balatonfenyves du. 6; Balatonföldvár du. 2; Balatonfüred (ref. fehértemplom): du. 6; Balatonszárszó (Jókai u. 4L Ev. üdülő): de. 10; Balatonszárszó (ev. templom): déli 12 (német); du. 3. (magyar) Balatonszemes du. 2; Hévíz de. 10 (német), du. fél 5 (magyar); Keszthely de. 10 (magyar), du. 6 (német); Kővágóőrs de. 11; Mencshely de. 11; Nagyvázsony du. 2; Révfülöp de. 10; Siófok: de. fél 10 (német); de 11. (magyar); Sümeg: du. fél 3; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Tapolca: de. fél 9; Veszprém de. 10; Zamárdi du. 4; Zánka: de. fél 9. 1999. augusztus 14-én, szombaton Bala- tonfüreden (ref. fehér templom): du. fél 7 (német).
