Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-08-08 / 32. szám

1999. AUGUSZTUS 8. 3. oldal Evangélikus Élet OLVASÓI LEVÉL Örömmel olvastam minden alkalom­mal azokat a cikkeket, melyek a Fóti Kántorképző Tanfolyammal voltak kap­csolatban. Most azonban én az első ilyen tanfo­lyamról szeretnék pár gondolatot leírni, mely 50 évvel ezelőtt, 1949. augusztusá­ban, Győrben, a Petőfi téri Evangélikus Szeretetotthonban volt. Abban az évben a kántortanítóknak megtiltották az egyházi szolgálatokat, így az orgonák is sok templomban elné­multak. Akkori evangélikus újságunk a „Harangszó” felhívására kb. 40-en je­lentkeztünk az ország minden részéből nők és férfiak, s különböző korúak, ve­gyesen. Akkor 19 éves nyomdásztanuló voltam. Két csoportba lettünk sorolva: kezdők és haladók. A tanfolyam anyaga: Koráléneklés, zeneelmélet, szolfézs, kar­éneklés, karvezetés, harmonium és orgo­najáték. Nagy lelkesedéssel tanultunk reggeltől estig, hisz csak 2 hét állt rendelkezé­sünkre. A győri öregtemplomban min­dor Pál (Péteri), Kovács Jenő (Őrima- gyarósd), Hankó László (Szentes), Kato­na János (Zalaszentgrót), Simon József (Arnót), Bence Nándor (Űzd), Blaim Jó­zsef (Csönge), Honti János (Hatvan), Menthy Árpád (Mende), Török János (Szügy), Lovas Dénes (Kaposszekcső), Herczegh József (Zánka), Borbás Károly (Várpalota), Mátis András (Csönge), Skultéti Pál (Sámsonháza), Payer Tófor (Harka), Boros Géza (Duka), Barát Jó­zsef lelkész (Celldömölk), Batthyány Er­nő (Ménfőcsanak), Szalai Mihály (Kis- barát), Erdélyi József (Kisbarát), Nagy Rudolf (Győr), Tóth-Szöllős Zsuzsanna (Rákosszentmihály), Szokodi Erzsébet (Pápa), Németh Farádi Mihályné (Kör­mend), Böjtfalvi Olga (Nyáregyháza), Gábor Sándorné (Tamási), Berkényi Krisztina, Nagy Katalin (Körmend), Bá­csi Irénke (Pápa), Dr. Győrffy Béláné, Berényi Zsuzsanna, Cseri Gabriella (Dombóvár), Major Sámuelné (Rábcakapi), Bradák Erzsébet (Tordas), dr. Pazár Lászlóné, Szalai Ida, Szabó Ida. OLVASÓI LEVÉL A Messiásról és Izraelről Mi, Jézus nevére megkeresztelt nemzsidók, és velünk számosán Izráel véréből valók is, nem azt valljuk-e, hogy Jézus: Izráel Messiása?! Jézus tanítvánnyá tevésre küldő paran­csában nincs szó sem testi, sem lelki, sem gazdasági erőszakról. Ez ellen közel kétezer év alatt, sajnos, nem kevésszer vétettek Jézus nevére hivatkozók. De ez a visszaélés nem érvényteleníti Izráel Messiásának parancsát. A Messiás sze­mélyéről és művéről szóló tanúskodásra küldő parancs nemcsak a pogány nemzsidókhoz irányította a küldötteket. S a Jézust Messiásnak valló zsidók első ez­rei nem tagadták meg az atyai hagyomá­nyokat. Az apostoli zsinat (ApCsel 15) és a tarzusi Saulus levele a Rómában élő (zsidókból és pogánynak született nemzsidókból álló) messiáshívő gyüle­kezethez, mutatja ezt. Sajnos, Jézust Izráel gazdasági, társa­dalmi, politikai és szellemi vezetőinek hatalmon volt többsége hazug ál-messi­ásnak, jogosan kivégzendő illetv#kivég- zett istenkáromlónak minősítette. Pedig az akkori zsidók vezetői közül is számo­sán és népükből sokan fölismerték Jé­zusban az Örökkévaló Egyetlenét, értük eleget tett Szolgáját, az ítélni és uralkod­ni még visszajövő Királyt. Ezért a fölis­merésükért népük fiaitól üldözést, sőt halált is szenvedtek. Az egyetlen nemzsidó újszövetségi szerző, az orvos Lukács tárgyilagosan mutatja be evangéliumában és az Apos­tolok Cselekedeteiben Jézus mentő sze- retetét és természetes igényét népe iránt, s ennek érvényesülését a messiáshívők ősgyülekezetében. Jézus föltétien és teljes igényét nem­csak gazdag és hatalmas, magukat bölcs­nek és igaznak valló zsidók érezték sértő­nek és utasították vissza, hanem minden­ki, aki koldusként, segítségre szoruló­ként, kicsiként, alázatosan, nyitott szív­vel és bocsánatra szonátán fogadja azt. Ateisták, liberálisok, misztikusok, ag­nosztikusok (akik szerint a lényeget nem lehet tudni), jámbor vallásosak (ún. ke­resztyének, de pl. moszlimok és egyebek is) köszönik, de nem kémek belőle. - Akik Jézus evangéliumát azért is utasít­ják el, mert nem jézusi-apostoli módsze­rű térítéssel találkoztak, ezt nekik ment­ségükül számíthatja Jézus. Az olyan térí­teni akarás, amely nem méltó Jézushoz, veszélyes lelki károkozás, súlyos bűn. - De felmerül a kérdés: vajon föladhatjuk-e akár a pogánymissziót, akár a névleges és fél-keresztyének evangélizálását bűn­bánatból (mert történtek ilyen bűnök) vagy tapintatból (mert kényes dolog Jé­zusról, a bűnösök megváltójáról beszél­ni.)?! Ezzel nem tagadjuk-e meg a Mes­siás parancsát, művét és személyét, aki az egyetlenség igényével lépett föl? Nem tartjuk-e vissza ekkor a ránk bízott üze­netet a címzettektől, akik hozzánk hason­lóan rászorulnak az Istennel, az Ő vilá­gával, benne egymással való megbéké­lésre, az örök üdvösség hírére?! És vajon nem fokozása-e ennek, ha „szégyenből” vagy „tapintatból” elhallgatjuk a ránk bízott Jézus népe előtt, akik közel két­ezer éve tájékozatlanok és hibásan tájé­kozottak saját messiásuk felől - azok döntése folytán, akik visszautasították a Feltámadottat?! Keserves tény, hogy névleges és félre­vezetett keresztyének szörnyű tetteket követtek el, s ez emberileg érthetővé te­szi azt, hogy sokan visszautasítják a ke­resztyén hitre hívást. (De megjegyezen­dő, hogy komoly messiáshívő nemzsidók közül sokan ültethettek fát az Igazak Ligetében a Jád Vasem akciója keretében!) - De vajon helyes-e egy mű­hibát elkövetett orvos miatt visszautasí­tani egy életmentő orvosi beavatkozást? Ma a zsidóság saját önazonosságában érzi magát veszélyeztetve. De az aposto­lok nem veszélyeztették a zsidó identi­tást! - És mit szólunk azokhoz a norvég és svájci körökhöz, amelyeket nem lehet fasizmussal vádolni, viszont imával és pénzzel támogatják azokat a zsidó kö­zösségeket, és azok tanúbizonyság-téte­lét Jézusról, amely körök nem nevezik magukat „ keresztyéneknek ”,hanem „messiási zsidóknak”, és őrzik mindazt az atyai örökséget, amit Jézus és tanítvá­nyai is megtartottak (csak éppen a nemzsidókra nem erőltették rá)?! - Való­ban, zsidóknak nemzsidóvá („gój”-jáj, tevése éppoly bajosan igazolható Jézus szavával és művével, mint nemzsidók zsidóvá tétele. De ahogy a keresztség nem üdvözít hit nélkül, úgy az ábrahámi származás és a szövetség testbevágott je­le sem garantálja az eljövendő világ bol­dog örökségét, a mennyek országát an­nak, akinek nem kell az Örökkévaló jobbján ülő Király! Remélem, az Európai Evangélikus Egyház és Zsidóság Bizottságának Järvenpää-i nyilatkozatát (Evangélikus Élet, június 20. 3. oldal) nem úgy akar­juk érteni, hogy Izráel Messiásának pa­rancsát, személyét és művét megtagad­juk és szégyelljük az emberek előtt! Mert akkor Ő, az Emberfia is megtagad és szégyell minket a menny angyalai előtt! Zsigmondy Árpád Egyhatod fürdőkád Tisztelt Szerkesztőség! den este zenés áhítat volt, s ezen tanfo­lyamunk énekkara is szolgált, azon a napon tanult több­szólamú énekkel. Csodálatos jó érzés volt! A tanfolyam veze­tője: Fodor Kálmán, további oktatóink: Haniffel Emma d.n., özv. Seifel Ferencné, Varga Erzsébet, Lázár György, Pető Kálmán és Zacher Lajos voltak. Áldozatos munkájuknak köszönhetően sok helyen újra megszólalhattak az orgo­nák vagy harmóniumok, először bátorta­lanul, remegő kézzel játszva, majd mind bátrabban. Én 1 évig kántorizáltam, majd bevonultam katonának. Most öröm tölt el, amikor templomunk új orgonáján akár 10 fiatal is magas fo­kon képes vezetni az éneket. Melléklet­ként küldök egy akkori fényképet és a résztvevők névsorát. Maradok továbbra is hűséges olvasó­juk. Erős vár a mi Istenünk! Borbás Károly Kalmár Tibor (Dunafoldvár), ifj. Sán­60 éves Monoron az evangélikus templom részben fedezi német testvéreink adomá­nya. Ez a kád nem hasonlítható az átla­gos háztartások fürdőszobáiban levő be­rendezési tárgyhoz. Ezt emelni és sül­lyeszteni lehet, hogy a magatehetetlen fogyatékos gyermekeinket a lehető leg­kisebb erőfeszítéssel tegyék a vízbe a nővérek, illetve emelhessék ki őket on­nan. Vízsugárral lehet a beteg testrésze­ket kezelni, a merev izmokat masszíroz­ni, lazítani. Eddig bizony a magunk sze­rény körülményei miatt a nővérek és a szakemberek csak nagy áldozatokkal tudtak eleget tenni feladataiknak. Most azonban, nem utolsó sorban a né­met segítségnek is köszönhetően, elérhe­tő közelségbe került egy kád megvásár­lása. Az emelőkád nem egészen 2 millió forintba kerülő vételárának nagy része már rendelkezésre áll. Ez úton is kérem azokat a kedves testvéreket, akik segíte­ni szeretnék az itt folyó munkát, hogy adományaikat az OTP-ben vezetett, 11702036-22380599 számú számlánkra küldjék el. Előre is köszönöm áldozatu­kat. Sztojanovics András „Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről ezt mondtad: Ott lesz az én nevem! Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen imádkozik! ” (Királyok első könyve 8,29) A múlt hónapban, június 20-án délután örömteli, szép ünnep­re került sor a monori evangélikus templomban. Néhány héttel az evangélikus lelkész, Selmeczi Lajos Péter beiktatási ünnep­sége után újra megtelt a.Sándy Gyula műegyetemi tanár, épí­tész által tervezett épület. Az evangélikus egyházközség tagjai és az érdeklődő helybéliek a szépen faragott fapadokon hall­gathatták az újonnan beiktatott lelkész szervezőmunkáját di­csérendő megemlékezést. Az ünnepi istentiszteleten az igét Koczor Tamás, a Dél-Pest megyei Egyházmegye esperese hir­dette. Az elveszett juh és az elveszett drahma történetén (Lu­kács 15,1-10) kívül Salamon templomszentelési imádságából hallhattunk részletet az ifjú lelkész feleségének, a hitoktató Selmecziné Fazekas Andrea tolmácsolásában. A nagytarcsai „Jubilate” Evangélikus Kamarakórus már éne­kelve történő bevonulásával emelkedett hangulatot teremtett, amelyet színvonalas programjuk tovább erősített. Többek kö­zött Johann Sebastian Bach, Lassus, Homilius, Szokolay Sán­dor dalait adták elő. A kivételes tehetségű énekes, Szlúka Lídia szólója a jelenlévők számára maradandó élményt jelentett. Az 1939. június 18-án dr. Raffay Sándor püspök által felszen­telt épület az akkor két éve önállósult gyülekezet első lelkészé­nek, Detre Lajosnak lelkipásztori munkáját dicséri. Az egyko­ri, templomépíttető lelkész özvegye, Detre Lajosné és családja is részt vett a megemlékezésen, akiket az alkalom végén a gyü­lekezet vezetősége virággal köszöntött. Köszöntötték még Koczor Tamás esperest, dr. Muntag Andor és Muntagné Bartucz Judit valamikori lelkészeket, az énekkart és a mostani lelkészcsaládot. Kedves volt Trincsi Laura, aki az ünnepség végén S-hegyi Kálmán versét mondta el, amely a 60 éves év­fordulóra íródott. Örömmel tapasztaltuk az érdeklődést, amely megtöltötte a monori evangélikus gyülekezet templomát tagjainkkal és a fe- lekezeten kívüliekkel. „Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! Hajlítsa magá­hoz szívünket, hogy mindig az ö útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, amelyeket őseink­nek parancsolt. " (lKir 8,57-58) Hajdú Zoltánná Ennyi támogatást kapott egyházunk legnagyobb szeretetotthonának, a hű­vösvölgyi Sarepta otthon­nak küldöttsége Berlin­ben, az ottani testvérintéz­mény jóvoltából. A né­metországi Stephanus- Stiftunggal évtizedes ba­rátság köti össze a buda­pesti szeretetotthont. Egy­más életének, szolgálatá­nak figyelemmel kísérése, kölcsönös látogatások, se­gítségnyújtás jellemezte ezt a kapcsolatot. A június 23-29. közötti látogatásnak az volt az ap­ropója, hogy 121 évvel ezelőtt kezdődött a Stephanus-Stiftung szol­gálata, egy kis házban, amit család nélküli, kis­gyerekes asszonyok szá­mára nyitottak. Azóta új idős- és fogya­tékos otthonok, iskolák, foglalkoztató műhelyek épültek, amelyekben kb. 6000 rászorulót gondoznak német testvéreink. Az egyhetes ünnepségsorozatba isten­tiszteletek, koncertek, kerti ünnepély, szakmai előadás és sok egyéb fért bele. Az ünnepi emlékezést színesítette, hogy az intézmény lelkész-vezetője Werner Braune éppen ezekben a napokban töl­tötte be 20. szolgálati évét felelős beosz­tásában. Mi, a Sarepta küldöttsége, lehetősége­inkhez mérten vettünk részt a nagysza­bású rendezvénysorozatban. Énekeltünk, a foünnepi istentiszteleten köszöntést mondtunk, áhítatokat tartottunk, sőt a magunkkal vitt plakátokon igyekeztünk közel vinni örömeinket és nehézségein­ket, munkánk hétköznapjait az ottani dolgozókhoz és lakókhoz. Házigazdáink arra is találtak lehetősé­get, hogy gondjainkon anyagiakkal is se­gítsenek. Az ünnepségek csúcspontján, vasárnap a jelenlevőket adakozásra kér­ték. Ennek lett eredménye a címben sze­replő kád, amelynek költségeit 1/6-od NAPFOGYATKOZÁS - VIGYÁZZUNK GYERMEKEINKRE! Köztudomású, hogy augusztus 11-én, szerdán, teljes napfogyatkozás lesz, melyet hazánkban Szombathely- Siófok- Kiskőrös- Szeged vonalá­ban lehet majd legjobban észlelni. Időpontja különböző lehet az egyes földrajzi pontokon, annyi bizonyos, hogy nálunk 12.45 és 13.00 óra között látható. A napilapok, Rádió és TV szüntelenül felhívja a figyelmet a napfogyatkozás nézésének veszélyeire. Megfelelő, - európai normának megfelelő - szemüveget előre be lehet szerezni optikusoknál. Enélkül maradandó látáskárosodás érheti a szemlé­lőt. Amiért most külön is felhívjuk a figyelmet, az a szülők felelőssége ez­zel kapcsolatosan. A gyermek - különösen ha egyébként nem visel szem­üveget - a szokatlan viseletét elmozdíthatja, eltávolíthatja. A szem ideg­hártyáján visszavonhatatlan sérülés, esetleg teljes vakság is bekövetkez­het. SZÜLŐK! VIGYÁZZUNK GYERMEKEINK SZEME VILÁGÁRA! FELELŐSEK VAGYUNK ÉRTÜK!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents