Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-04-18 / 16. szám

Evangélikus Elet 4. oldal 1999. ÁPRILIS 18. Újságot írni... Tanácstalanul forgatom az olvasótól kapott levelet. Udvariasan bár, de alapo­san kioktat, megfedd, valamint részlete­sen elmagyarázza nekem - pontosan azt, amit cikkemmel mondani akartam. Csak éppen én enyhe iróniával, kicsit áttétele­sen fejeztem ki ugyanazt, ami ő komor dörgedelmekkel. Pedig már régen meg­tanultam, hogy az olvasó nem szereti az iróniát, talán most sem kellett volna... Mielőtt végképp lehervadnék, cseng a telefon, és egy kedves hölgy méltatja meleg szavakkal ugyanazt a dolgozatot. Mi tagadás, jólesik, még ha kissé le is von a dicséret értékéből, hogy azonnal kér valamit. Na de az üzlet az üzlet. Mindesetre nem árt néha elgondolkod­ni azon, vajon miért írunk mi, újságírók. Az csak a válasz egyik része, hogy ezt tanultuk, ezzel keressük a kenyerünket. Mert ez azért kevés ahhoz, hogy napon­ta, hetente leüljünk a kockás füzetünk, írógépünk, számítógépünk mellé, és újra papírra, képernyőre vessük századik, ez­redik cikkünket. Valamit azért el aka­runk mondani a világnak, s szerencsés pillanat, ha ez sikerül. Nem lenne igaz persze, ha azt állítanám, hogy az írások mindegyike mély belső meggyőződés­ből, elhivatottságból születik. Dehogy. Vön, amelynek a célja „csak” informá­lás, tudósítás, ismeretek közlése, szol­gáltatás. (Sokak szerint ez a legfőbb fel­Meghívó Fassang László orgonaművész-tanári diploma- hangversenye 1999. április 21-én szerda délután 4 órakor lesz a Zeneakadémia Nagytermében. (Budapest VI. kér. Liszt Ferenc tér 8.) Műsoron: J. S. Bach - Liszt Ferenc - J. Haydn - Marchand - C. Frank és Messiaen művek. A belépés díjtalan. _____ adata a sajtónak.) Van, amelyik főnöki utasításra íródik, „musz”- anyagként, mint ahogy a régi zsumalisztazsargon nevezi a muszáj-anyagokat. És van, amelyik kedvből, felcsillanó érdeklődés­ből, sőt szerelemből. Persze, hogy iga­zán ezeket jó írni. Az eddigiek fo foglalkozásomról szól­nak, egy nagy példányszámú országos hetilapnál 26 éve végzett munkámról. De ha jobban belegondolok, az egyházi sajtónál sem más az újságírói feladat: tu­dósítani, informálni, akár egy esemény­ről, akár pedig egy embert bemutatván. A különbség annyi, hogy itt a lelki, hit­béli meggyőződés kiderülhet, leginkább a témához való odafordulásból. És nem a stílusból. Bevallom, nagyon nem szere­tem az egyháziaskodó stílust, amin az unos-untalan alkalmazott paneleket ér­tem. (Mondanék egy példát is: a ,jó volt együtt lenni” kifejezés néha kifejező és helyénvaló, de amikor egy maratoni ér­tekezletet így fejeznek be, vagy egy ri­port, tudósítás végére odabiggyesztik, viszketni kezdek tőle.) Már az Evangélikus Életben is előfor­dult, hogy kicsit személyesebb hangú publicisztikáért megrótt az olvasó: juj, nem is ez az egyház álláspontja! (Ké­sőbb levélben kibékültünk.) Annak azonban örülök, hogy a szerkesztő soha nem pászította sem mondanivalómat, sem stílusomat semmiféle egyházi illem­kódexhez. Nem kell nagy szavakat használnom, ez a pálya is olyan, mint a többi: adok- kapok a munkám által és a munkámtól. A negyedszázad alatt talán adtam pár­szor az olvasónak érdekes olvasmányt, ismeretet, információt. És kaptam én is, nem keveset. E tekintetben nem külön­bözik a világi és az egyházi sajtó: megis­mertem az élet sokszínűségét, ezernyi színét és persze visszáját. Okos, kiváló csodálatra méltó embereket ismertem meg, olyanokat, akikkel „civilként” ta­lán nem találkozhattam volna. Ezek nem mindig (sőt, legtöbbször nem) a leghíre­sebb interjúalanyok voltak ... Újlaki Ágnes Tíz évvel ezelőtt hunyt el dr. Groó Gyula, a gyakorlati teológia professzora Huszonöt évig tanított Teológiai Aka­démiánkon. Választékos öltözete, a legfrissebb teo­lógiai irodalomban való tájékozottsága, kedves közvetlensége, üdítő humora bíz­tatott az elmélyült teológiai gondolko­dásra, a külső körülményeken felülemel­kedésre. Barthiánus meggyőződését nem rejtette véka alá, de senkire sem kénysze­rítette. Változatos pályafutása jelzi a négy év­tized különböző áramlatainak kiszámít­hatatlan fordulatait. Volt győri vallásta­nár, majd egyetemes főtitkár, pesthideg­kúti paróchus és szentendrei szórvány­lelkész, sajtómunkánk vezetője és végül negyedszázadon át professzor. Igazi pásztori alkat. Feledhetetlenek maradtak az otthonában töltött órák, ott­hona melegsége és könyv iránti szerete- te. Szívesen és sokat olvasott, emelke­dett irodalmi stílusban fogalmazta meg gondolatait. Jakab leveléről írt magyará­zata hamar elfogyott és második kiadást ért meg. Foglalkozott a már végzett lel­készek posztgraduális képzésével is. Szakcsoportjában élmény volt dolgozni, nemcsak jó hangulatot tudott teremteni, de életre szóló barátságok szövődtek nemzedékek ifjú és idősebb lelkészei kö­zött. Inspirált a továbbtanulásra. Igényes volt önmagához és hallgatóival szemben is. Katedrája alatt felnőtt lelkésznemze­dék a pasztorális munkára kapott tőle életre szóló indíttatást és megvalósítandó útmutatást. Méltánytalanul kapott táma­dásokat derűs hittel és páratlan humorral viselte. Jó volt időzni társaságában. Öt évet töltött nyugalomban, de ez idő alatt is szívesen szolgált és pásztorolta volt tanítványait. A gyógyíthatatlan kór rövid idő alatt letörte szervezete ellenál­lását. Temetésén a tanítványok serege, tisztelői és barátai, kollégái és a szűk Család búcsúzott. Éppen tíz éve, mintha ma lett volna... S közben elrepült egy évtized, feszült­ségeivel és lehetőségeivel, ajándékaival és örömeivel. Urunk irgalmazz nekünk... Tanítványai hálásan emlékeznek reá. D. Szebik Imre A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Bizottsága kiváló munkát végző evangélikus pedagógusok kitüntetésére díjat adományoz. E díj elnevezésére ja­vaslatot kért az iskoláktól. Schulek Má­tyás igazgató úr javaslatára megkerestük dr. Csepregi Zoltánt, az Evangélikus Hit- tudományi Egyetem egyháztörténeti tan­székének tanárát, és kikértük vélemé­nyét. A sok név közül, mi Deák tériek, Stöckel Lénártot tartottuk méltónak, hogy róla díjat nevezzenek el. Stöckel Lénárt a magyarországi neve­léstörténet nagy alakja volt. A reformá­ció korának második nemzedékéhez tar­tozott. Luther tanítványaként 1530-tól Wittenbergben tanult, ahol hosszú éveket töltött, és szoros barátságba került Lu­therrel. Mesterének azonban elsősorban Melanchtont tartotta, aki a német iskola- rendszer megalapítója. 1539-ben hazatért szülővárosába, Bártfára, és itt is maradt haláláig. Vezeté­se alatt a bártfai iskola nemcsak hazánk­ban, de külföldön is híressé vált. Melanchton hatására új iskolarendszert alkotott, amelynek elméleti alapjait a bártfai iskola törvényei foglalták össze. Ezekben a tanulók legfőbb feladatává tette az Isten félelmét: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. ” Péld. 9,10. 1. törvény „Istent pedig úgy féljük iga­zán, hogy igéjén elmélkedünk, és minden dolgunkat, tehát teljes életünket tanácsá­hoz szabjuk. ” Azt tanította, hogy minden ember fele­lős Isten előtt azért, amit tesz vagy elmu­laszt. A hívő ember áldozatkész és köte­lességtudó. Előírjuk, szólt a szabályzat, hogy amikor a gyermekek az olvasást és Szeretetszolgálati segítség a Bodrogközieknek Az elmúlt hónapokban a természet igencsak próbára tette a Bodrogközben lakó embereket. Tavaly novemberben az árvíz, idén februárban a hófúvás, márciusban pedig először a belvíz, utána meg az árvíz állította szinte meg­oldhatatlan feladat elé az itt élőket. A segélyszállítmány Megsegítésükre a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat 1999. március 19-én és 20-án 5 millió forint értékű segélyszállít­mányt juttatott el az önhibáján kívül baj­bajutott 9 településre. Olaszliszka, Vámosújfalu, Sárazsa- dány, Bodrogolaszi, Vaj­dácska, Bodroghalom, Viss, Kenézlő, Zalkod né­pe már nagyon várta, hogy végre felfigyeljen valaki rájuk, hiszen tragédiájuk­ról csak elenyészően kis mértékben számolt be a hazai média. Az élelmi­szeradomány megvásárlá­sát a Szeretetszolgálat ma­gánadományozói körének támogatása tette lehetővé. A Szeretetszolgálat tar­tós élelmiszerekből álló segélyszállítmányával (rizs, liszt, cukor, étolaj, húskonzerv) az önkor­mányzatok közétkezteté­sét kívánta támogatni. Dön­tésének meghozatalára a helyszíni fel­mérések, illetve a polgármesterekkel, a védelmi bizottságok tagjaival, a helyi lelkészekkel és a helyszínen tartózkodó kormánybiztossal, Hajós Béla államtit­kárral folytatott tárgyalások után jutott. Ugyanis a megbeszéléseken szinte min­denki azt javasolta, hogy a leghaszno­sabb segítségnyújtási forma az önkor­mányzatok közétkeztetésének támogatá­sa lenne, hiszen ez a faluközösség szinte minden tagját érinti, és így elkerülhetőek az ilyen esetekben kialakuló konfliktus­helyzetek. Összefogás A kilenc településre 2 nap alatt jutott el a szeretetszolgálati adomány. A szállít­mány gyors lerakodásában mindegyik faluban helyi önkéntesek tucatjai segítet­tek a Szeretetszolgálat munkatársainak.- Nagy szükség volt már a kívülről ér­kező segítségre - mondta Fekete Gyula a majdnem kétezer lelkes Olaszliszka pol­gármestere. Szinte minden tartalékunk elfogyott. A novemberi árvíz több mint hat millió forint kárt okozott. A februári hófúvás teljesen elzárta a települést a külvilágtól, ennek a költségeit sem térí­tette meg az állam még a mai napig sem. Ezek után egy hét eltéréssel előbb a bel­víz tetőzött, majd az árvíz öntötte el a községet. A Sárospataktól délre, a Bod­rog jobb partján fekvő 8 települést nem védi gát a folyótól. Úgyhogy aki a tele­pülés alsó részén építkezett, annak a há­zát teljesen elöntötte a víz. Még most is, az ár levonultával is, vízben áll számos lakóépület. Csak ladikkal, vagy traktor­ral lehetett közlekedni azokban a napok­ban. Összesen 40 ház került víz alá és 20 családot kellett kiköltöztetni. A károkat még nem tudtuk összesíteni, de az már most megállapítható, hogy meg fogja ha­ladni a 10 millió forintot. A védekezés költségei pedig elérhetik a 2 millió forin­tot. Ezért nagy segítség számunkra a Szeretetszolgálat támogatása. A múlt hé­ten állapodtunk meg abban, hogy a köz­A miniszterelnök felesége is segített a lerakodásban étkeztetésünkhöz já­rulnak hozzá a tartós élelmiszerekből álló segéllyel, és így leg­alább a napközis óvo­dások, iskolások, a ki­költöztetettek és az idős beteg emberek étkeztetését hosszú időre meg tudjuk oldani. Vámosújfalu polgármestere, Sándor Endre református lelkész azt tartotta a fontosnak megemlíteni, hogy a Bodrog és a Tolcsva patak áradása következtében falujukban hasonló helyzet alakulhat ki, mint Kárpátalján. A há­zak olyannyira szétáztak, hogy attól tartanak, na­gyon sok közülük teljesen lakhatatlanná válik. És mindez elkerülhető lenne. Hiszen a település megvé­dése csak 50 millió forint­ba kerülne az államnak, ugyanis ennyiből épülhet­ne meg az a másfél kilo­méteres gát, amely örökre megvédené Vámosújfalut a Bodrogtól. Bodrogolasziban Dúrbák József polgármester és a helybéliek mellett Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök fele­sége is önkéntesként segített a segély- szállítmány lerakodásában. Ideérkezésé- vel kapcsolatban azt mondta: a környé­ken vásároltak egy kis szőlőt úgy öt év­vel ezelőtt. Az elmúlt időszak alatt na­gyon megszerette ezt a vidéket és az itt élő embereket, ezért kötődik a Bodrog­közhöz. Úgy érezte, hogy neki is segíte­nie kell ebben a helyzetben és örömmel csatlakozott önkéntesként a Szeretetszol­gálathoz, mert tudta, hogy ebben a térség­ben akar segítséget nyújtani a vízkárosult településeknek. Dúrbák József polgár- mester köszönetét mondott a Szeretet­szolgálatnak a gyors és nagymennyiségű segélyszállítmányért. Mint mondta, ez a támogatás nagy terhet vesz le az önkor­mányzat válláról. Ezekkel az alapvető élelmiszerekkel több, mint fél évig bizto­sítani tudják a falu közétkeztetését. A segélyszállítmányt szállító konvoj szombaton délután 4 órára az utolsó, a kilencedik településre is megérkezett. Szinte kivétel nélkül minden településen lelkésztestvéreink is segédkeztek a lera­kodásban. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgá­lat a továbbiakban is segíteni fog az ár­vízkárosult bodrogközi településeken. A következő akciókat ezekben a napokban dolgozzák ki a Szeretetszolgálat munka­társai. A Bodrog számos épületet tett lakhatatlanná áradásakor Miért éppen Stöckel Lénárt? az írást elsajátították, és megtanulták a kiskatekizmust is... ez után vétessenek be a második osztályba grammatika oktatá­sára... Az iskolába egyre jobban benyomult a humanista műveltséganyag: a korszerű­sített latin, a görög nyelv, a klasszikus szerzők tervszerű tanulmányozása, ezzel kapcsolatban a poétika és retorika fogal­mai és gyakorlati készségei. Az idegen nyelvek mellett a magyar nyelvet sem hanyagolta el. Az iskolastruktúrát nem mindenestül akarta átalakítani, mert az előzőktől minden vonatkozásban különböző szer­kezetű iskola sohasem életképes: minden új iskolatípus hosszabb-rövidebb belső fejlődés, tudatos fejlesztés eredménye. Minden eddiginél erőteljesebben ráirá­nyította a figyelmet az iskolára, a társa­dalmi célok érdekében folyó tudatos és tervszerű nevelés fontosságára. A társa­dalmi küzdelem fontos eszközévé tette az iskolát. Nevéhez fűződik a protestáns iskolai színjáték - a bibliai tárgyú dráma meghonosítása Bánfán. Minden évben bemutattak egy iskoladrámát latin vagy német nyelven, köztük Zsuzsanna törté­netét. Melanchton több ízben megkísé­relte, hogy Németországba hívja, de hív­ták Boroszlóba, versengtek érte hazai vá­rosok, Selmecbánya, Kassa - hiába. Mindvégig szülővárosában maradt. Ki­váló családokat pl. a Révay családot nyerte meg a reformáció ügyének. Révay Ferencnek azt ajánlja, hogy fiait a wit­tenbergi egyetemre küldje: ....énmagam lé lekben és akaratban éjjel-nappal ott időzöm, vajha egykor testben is... ” 21 évi sikerekben gazdag működés után 1560-ban halt meg. Mindvégig a ta­nítvány szeretetével beszélt Lutherről, Melanchtonról, és az ő nyomdokukban járt. Miért éppen Stöckel Lénártot javasol­juk a Kiváló Evangélikus Pedagógus- díj címére? Mert: • Bártfát híres iskolavárossá tette. A reformáció szellemében tanított, mely- lyel a hazai polgárság és értelmiség megerősödését szolgálta. • A fő súlyt az erkölcsi nevelésre he­lyezte. A Szentírás és a hittan ismeretét alapvető fontosságúnak tartotta. • Jól átgondolt iskolai rendtartást veze­tett be. • Felhasználta az iskoladrámákat és a nyilvános disputációkat a nevelésben, oktatásban. • Ezt á célt a klasszikus tananyag, a la­tin nyelv és a humanista nevelési mód­szerek segítségével próbálta elérni... • Tanrendszerében a nemzetek és fele­kezetek egymáshoz közelítésének nyomai tükröződnek. • Az „Ötvárosi Hitvallás” megfogal­mazásával kilépett a városi polgárság zárt köréből és ezzel hatást gyakorolt a falvak lakosságára is. • Földbirtokos családokat nyert meg, akik gyermekeiket a bártfai iskolába ad­ták, adományokkal támogatták az isko­lát. • Számos művet írt: iskoladrámák, „A bártfai egyház védelme”, „Káté a bártfai ifjúság számára” (rendtartás), stb. • Iskolai, írói, igehirdetői, teológiai működése nagy megbecsülést szerzett Stöckelnek még életében. Hatása érez­hető volt az egész Felvidéken, majd a Magyarországi Evangélikus Egyház­ban. • „Praeceptor Hungariae”-nak ,, Ma­gyarország tanítójának" nevezték. Zomboryné B. Rozália A Diakóniai Testvérközösség Piliscsabán, 1999. április 27-29-ig Csendesnapokat tart, - „Más az az öröm” összefoglaló témával. Szolgálnak: Bozorády Zoltán, dr. Drenyovszky Irén, dr. Gadó Pál, Madocsay Miklós és Csiztnazia Sándor. A diakóniában dolgozó munkatársakat és minden érdeklődőt szeretettel várunk! Jelentkezni: Béthel Otthon - 2081. Piliscsaba, Széchenyi út 8- 12. címen lehet. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Női Bizottsága TERÜLETI TALÁLKOZÓT szervez 1999 április 17-én, a Rákospalotai Bap­tista Imaházban (Budapest XV. kerület Kinizsi u. 86) A nap témája: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból... ” Életünk krízisei - hitünk krízisei Az alkalom de. 9.30-tól énektanulással kezdődik és du. 4 óráig tart. Mindenkit sok szeretettel hívunk és várunk! (A rákospalotai imaházhoz a kis földalatti Mexikó úti végállomásától induló 25- ös busszal lehet eljutni. A Szerencs utcai megállónál kell ieszállni.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents