Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-04-18 / 16. szám
Evangélikus Elet 1999. ÁPRILIS 18. 5. oldal SAROK A múlt héten lapozgattam a naptáromat és bizony, meg kell, hogy mondjam, nagyon jó érzés töltött el. Ugyanis egy kicsit olyan volt, mintha egy képes emlékkönyv elevenedett volna meg. Hiszen sok kedves, mosolygós arc jelent meg előttem, amint több városban, faluban körülvették a Pötty bohócot és együtt báboztuk a Tékozló fiú történetét, vagy énekeltünk a gitárosok segítségével. Emlékszem, hogy izgultunk, mikor egy-egy családos, regionális nap alkalmával Gáncs Péter bácsi szólított minket, hogy mutassuk meg, miről is beszélgettünk délelőtt! De hadd lapozzam át veletek együtt az emlékkönyvem és hadd meséljem el nektek, merre is jártam, és hol is találkozhattunk már! Majdnem egy esztendővel ezelőtt a Fasori gyülekezetben a szokásos Gyermekszeretetvendégségen Muntag Jutka néni házigazdasága mellett tölthettünk el néhány kedves órát. Ugyanezen a hétvégén a csömöri vasárnapi iskolásokkal is találkoztam. Majd a nagykanizsai és környékbeli gyerekekkel töltöttünk el egy szép napot az áprilisi regionális misz- sziói napon. Még mindig a környéken maradva, a zalaistvándi csendesnapon különböző játékos feladatok segítségével állapítottuk meg, hogy minden testréIfjúsági Konferenciák A MEE Ifjúsági Bizottsága ezen a nyáron is szervez fiatalok részére országos ifjúsági konferenciákat! Szeretettel hívunk és várunk minden már megkonfirmált fiatalt! Jelentkezési lapot és bővebb információt a lelkészi hivatalokban, és a MEE Ifjúsági Osztályán lehet kérni! Cím: Budapest, Üllői'út 24. 1085. Tel.: (1) 429-20-37. Jelentkezési határidő: 1999. május 7. A KONFERENCIÁK IDŐPONTJAI ÉS KÓDJAI: Helyszín Konf. kódja Időpont Korosztály Vezetők Révfülöp RÍ 1999. 07. 11-17. Frissen konfirmáltak Sikter János Piliscsaba Pl 1999. 07. 11-17. Középiskolások Bárdossy Tamás Révfülöp R2 1999. 07. 18-24. Középiskolások Koczor György Révfülöp R3 1999.08. 01-07. Középiskolások Baranyay Csaba Révfülöp R4 1999. 08. 15-21. Felnőtt ifjúság Pángyánszky Ágnes Krámer György Révfülöp R5 1999.08. 22-28. Felnőtt ifjúság Nagy Zoltán Nagybörzsöny NI 1999.08. 01-07. „Öregedő” fiatalok Szeverényi János Kedves Gyerekek! szünkre egyformán szükségünk van, így Krisztus testében mi is egyek vagyunk. Vagyis pont a köztünk levő különbözőség teszi széppé és fontossá az életet. Ezután az alberti Gyermekmissziós konferenciára is ellátogathattam, ahol mindenki nagyon jól érezte magát. Diaképek segítségével utaztunk olyan idegen országokba, ahol bizony a Jézus-hit mellett sok más vallás is megtalálható, és nem könnyű ilyen helyeken sem bizonyságot tenni a Biblia mellett. Ez a fénykép is ebben a táborban készült, ahol a kis színes papírok segítségével Jézus nevét raktuk ki és épp próbáljuk kibetűzni. Idén is lesz ilyen tábor, ahova szeretettel hívlak titeket is, mert tényleg nagyon jó! Ha érdekelnek a részletek, írjatok nekem, vagy keressétek a legújabb Missziói Magazint, amiben olvashattok a táborról! Szélrózsa, Ifjúsági Találkozó, Bodajk. Ezen is részt vettem, ahol arcfestéssel, papírsárkányeregetéssel és a patakban papírcsónakversennyel töltöttük a forró júliusi napokat. Aztán a hűvösebb szeptemberi napok következtek, mikor is kb. 80 gyerekkel Békéscsabán voltunk együtt egy szombati missziós napon. Majd másnap átlépve a országhatárt, Vajdaságban, Szabadkán voltuk. Akkor, abban az országban még nem volt háború. Kérlek Titeket, Ti is imádkozzatok azokért a gyerekért, akiknek manapság menekülniük kell! Akik rettegésben töltik egy óvópincében elbújva éjszakáikat, vagy akiknek szüleit eltalálta egy értelmetlen bomba. Higgyétek el, most minden imára szükség van! November és Ádvent 1., Bük. Az ottani gyerekekkel átélhettünk egy nagyon izgalmas dolgot, aminek azóta folytatása is lett: ajándékot készítettünk franciaországi arab gyerekeknek, akiket még soha nem is láttunk. És azóta már kétszer is kaptunk hírt, fényképet, ajándékot tőlük! Ti is átéltetek már hasonlót: ismeretlenül meglepni valakit egy kedvességgel? Ha nem, próbáljátok ki - nagyon izgalmas élmény! A legutolsó személyes találkozásom pedig most februárban volt a cinkotai Gyermekszeretetvendégségen. De erről a kedves délutánról meséltem is nektek itt, a Gyereksarokban. Higgyétek el, mindig jó veletek személyesen együtt lenni. De örülök ennek az"újság-adta lehetőségnek is, amikor tudunk beszélgetni így hétről hétre. Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek állandó segítőtársaimat, akik a Gyereksarokban segédkeznek: Füller Timi nénit régóta ismeritek, hiszen a Hétpróba sorozat már évek óta megy. Timi nénit sokan személyesen is ismeritek a tengelici Hétpróbás táborból. Ő készíti a feladatokat, csak mióta megszületett második, Kamilla nevű kislányuk, nem az ő címére kell küldenetek a megfejtéseket. Szeretném nektek bemutatni Rezessy Szabolcsot, akinek az a sokszor nem is könnyű feladata, hogy ez a rovat is, csakúgy, mint az Evangélikus Élet minden más része, elnyerje formáját. Ugyanis ő rendezgeti, vagyis tördeli számítógépen a neki leadott szövegeket. És itt kell megemlítenem Boda Zsuzsa nevét is, aki szintén sokat segít nekem. Hát ez a kis csapat torra buksiját, hogy megteljen a Gyereksarok hétről hétre. Bár igazán akkor örülök a leginkább, mikor a ti írásaitokat tudom közölni! Ezért új sorozatként szeretném, ha írnátok Nekem a konfirmációtokról! Azt hiszem, mindenki életében ez egy igen fontos esemény, ezért küldjétek el fényképpel is akár, ti hogyan éltétek át a konfirmációtokat! Nagyon várom leveleiteket! Szeretettel: Pötty bohóc FIATALOKNAK Világító ásványok... és emberek A Cherepy-gyűjtemény hazaérkezése A Magyar Állami Földtani Intézet és a Magyar Természettudományi Múzeum legutóbbi kiállításán Louis Cherepynek, a New Jersey állam (USA) északi területén dolgozó természetvédelmi főfelügyelőnek az ajándékát mutatja be. Louis Cherepy, egy magyar emigráns bányászcsalád leszármazottja, aki a gyűjteményét azoknak a magyar emigráns bányászok emlékének megőrzésére adományozta, akik érctelepek bányáiban dolgoztak a századfordulótól az 1980-as évekig. Louis Cherepy az adományt 1998. májusában, Franklinban, ünnepélyes keretek között nyújtotta át a Magyar Állami Földtani Intézet részére Brezsnyánszky Károlynak, az Intézet igazgatójának. A kiállításon a fluoreszkáló ásványokon kívül fotók, térképek és tárgyi anyagok mutatják be a Franklin-Sterling érctelepek környékének kultúr- és ipartörténeti fejlődését, az 1600-as évektől napjainkig. A terület valóságos rezervátuma az emberi és ipari kultúra fejlődésének. Én mégsem a július 1-ig megtekinthető világító ásványok káprázatos színeiről, páratlan értékéről számolok be, hanem a kiállítást megnyitó Szemenyei István beszédéről, mely egy kis magyar történelmi kép volt (az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöki tanácsadójának szavai messze eltérnek a szokványos megnyitóktól!). A magyarul és angolul elhangzott beszéd tartalmilag és gondolatilag sokat mondott az ajándékozás körülményeiről, de a beszélőről is. Néhány részlet a közvetlen, őszinte szavakból: „1998 januárjában a washingtoni Magyar Nagykövetségen dolgoztam, mint tudományos és technológiai tanácsos. Azt hiszem, akkor született Louis Cherepy első levele a Magyar Földtani Intézet igazgatójához, hogy a most kiállított színes köveket Magyarországnak kívánja ajándékozni. Február vagy március. lehetett talán, amikor Károly (Brezsnyánszky) megkért, hogy közvetítsek, s legyek Washingntonban „gazdája” az ügynek. Az első pillanattól kezdve kedveltem a dolgot. Ennek az ügynek lelke van, mondtam magamnak „Kőbezárt emberi sorsok”, írtam rá az aktaborítóra... Részben az is a véletlenek láncolatába sorolható, hogy amikor az ügy az asztalomra került, éppen Szilárd Leó hamvainak hazaszállítását intéztem, illetve még folytak a magyar származású fizikus-zseni születése centenáriumának ünnepi eseményei. Teller Ede éppencsak megünnepelte 90. születésnapját. Nagy ünnepség volt! Mindkettő. Fenséges levelek, fényes gondolatok, felemelő megWittemit FrankUnit Fmnklinit Kodon it emlékezések itt is, ott is. Az ünnepségek során, s kapcsán képletesen elvonult s lepergett előttem a XX. század: Wigner Jenő, Albert Einstein, Neumann János, Szentgyörgyi Albert, Bay Zoltán, Hans Bethe, Roosevelt. Truman, minden amerikai elnök és számos történelmi személyiség, no meg sorsuk elevenedett meg az ünnepségek során. Miközben zajlottak a fesztivál-hangulatú események, nekem gyakorta a névtelen tíz- és százezrek, az ő sorsuk motoszkált a fejemben. „Sokan vannak az érdemesek, de kevesen a kiválasztottak” - vált egyik kedvenc beszédmottómmá az egyes rendezvényeken. S jött a Cherepy-levél: testet adott sok-sok ezer magyar léleknek, kik nem kerültek a történelemkönyvekbe, s sorsukkal mégis mindannyiukról meséltek a kövek. Nemcsak Franklin és Sterling Hills többezer magyar bányász családjáról, de a west-virginiai szénbányában dolgozó, új hazát építő vájárról is, molnárjairól, Louisiana eperföldjeinek fölműveseiről, Sacramento ácsmestereiről, New York nyomdászairól. Magyarok voltak ők is. Több tízezer. Névtelenek, s mégis! - névtelenül is történelmet írtak sorsukkal. Verejtékükkel, vérükkel, könnyeikkel (s adójukkal) hozzájárultak az Egyesült Államoknak nevezett álom megvalósulásához. Egyben ajóindulat, a bizalom és a barátság hídjaivá váltak . rmdulBT Magyarország és az Egyesült Államok között. Nem volt persze ez mindig így az elmúlt évtizedekben, de - szerencsére - nekik, a névteleneknek lett igazuk: a népek, az emberek természetes barátok, akik még a politikailag feszült időben is tették dolgukat, s megőrizték kötődésüket mindkét hazájukhoz. Új korszak köszöntött ránk. Magyar- ország szabad, demokratikus ország, szépen fejlődő piacgazdasággal. Országaink szövetségesként tekintenek a jövőbe az ezredforduló küszöbén. S ebben szerepe van - a maga módján - Cherepyéknek s a többi névtelen magyar emigránsnak... Számomra ez a kiállítás, az elénk táruló színes csodakövek szimbólumok, emberi léptékben a Cherepy-család vonatkozásában és átvitt, tágabb értelemben történelmileg is: egy kicsit emlékezés az „ismeretlen magyar emigránsra”, emlékmű a névtelen tízezrek apró és mégis színes sorsának, a tömegében történelmet csináló millióknak.”- „Az Egyesült Államokban élve (is) sokat olvastam... Szeretném most önökkel megosztani a számomra legszebb angol (pontosabban amerikai) költeményt. A vers címe: „A halálról és az elmúlásról”. A szerző ismeretlen. A költemény nem egy szomorú írás, ez egy fennkölt ünnepi dal, legalábbis számomra. Ne állj a síromnál, s ne zokogj. Én nem alszom ott. Én máshol vagyok. Ezer kósza szél kacagása vagyok. A hó gyémánt ragyogása vagyok. A búzán fiirdőző napsugár vagyok. Lágyan hullás őszi eső vagyok. Csendesen ébredő hajnalokon, Az égreszálló madarak szárnysuhogása vagyok. Az éji csillagok fényzuhogása vagyok. Ne állj a síromnál, s ne zokogj. Én nem alszom ott. Én máshol vagyok. ” A verset angolul és saját fordításában magyarul is elmondó Szemenyei István végül megköszönte a jelenlévő Cherepy családnak a Magyarországnak adományozott értékes ásványokat, a mérhetetlen mennyiségű munkát, amellyel több generáción át a „Színes kavicsokat” ösz- szegyűjtötték és azoknak gondjukat viselték. Schelken Pálma , Van kiút! Múlik a sötétség és már fénylik az igaz világosság. (ÍJn 2, 8) Ez a nap, bárhogyan is nézte, nem az volt, amire már olyan régóta vágyott. Pedig hát nem voltak nagy vágyai, csak szerette volna, ha megértik őt, figyelnek rá, s egy kicsit emberszámba veszik. De ezek a dolgok csak vágyak voltak, a valóság egészen más volt. Nem volt valami jó tanuló, ezért sokan lenézték, s elég sokat szidták a pedagógusai. Ha valami eredményt ért el, azt se neki tulajdonították, csak a szerencsének, vagy ami még ennél is gyakrabban fordult elő, ráfogták, hogy lesett a szomszédjáról. Ezen a mai napon is úgy érezte, mintha az egész világ összeesküdött volna ellene. Már kora reggel veszekedett vele az édesanyja és annak élettársa valami apróság miatt. Aztán itt az iskolában is piszkálták, megkapták a bizonyítványt, s sajnos nem lett valami fényes. Már félt hazamenni, mert tudta, hogy miképpen fogják lereagálni a dolgokat. Már a kapuban hallotta, hogy otthon veszekednek a szülei. Amikor megmondta, hogy nem lett olyan a bizonyítvány, mint amilyet ők vártak volna, akkor a felgyülemlett harag és indulat mind rázúdult. Ezt pedig nem bírta elviselni. Fogta a kabátját és elrohant otthonról. Meg sem állt a buszpályaudvarig és felszállt az első induló buszra. Nem érdekelte, hogy hova viszi csak azt tudta, hogy minél messzebb, annál jobb. A feje tele volt mindennel. Egyik pillanatban meghalni szeretett volna, a másikban pedig mindent megváltó „remek” tervei voltak. A harmadik faluban leszállt, maga sem tudta, hogy miért tette, egyszerűen csak ehhez volt kedve. Bolyongott a falu utcáin és nézte az embereket, mindenki arcán mást fedezett fel. Voltak szomorúak és vidámak, kedvesek és mogorvák, de egybe kötötte őket valami, mindegyiknek volt családja. Persze neki is volt, de ő valami mást szeretetett volna, olyat, amilyet a moziban szokott látni. Bár tudta, hogy olyan sohasem lesz, mégis jó volt róla álmodozni. Lassan besötétedett és az emberek behúzódtak a házaikba, s az utcák kihaltak és kicsit kísértetiesek lettek. A fiú kiment a falu határában lévő erdőhöz és tüzet gyújtott. Órákon keresztül bámulta a tűz fényét, s arra gondolt, mi is lehet most otthon. Talán keresik? De az is lehet, hogy nem tűnt fel nekik, hogy nincs otthon? Ahogy telt az idő, úgy a kavargó, háborgó lelke megnyugodott, s az eddigi érzések helyére valami új, valami ismeretlen kezdett beférkőzni, ez pedig a lelki béke volt. Talán nem fogalmazódott meg benne ilyen konkrétan a dolog, de érezte, hogy ez nagyon jó, s kezdte egészen másképp szemlélni az életet. Felvillantak azokban az apró örömöknek a képei, amit eddig nem vett észre, amiért máris érdemes volt élni, s ami az elkövetkezőkben is erőt adhat neki. A felkelő nap beborította fényével az erdőt és a fiú szívét egyaránt. Felkelt és elindult hazafelé, mert az ő szívébe is beköltözött a béke és a szeretet. Nem tudta, hogy kinek kell megköszönnie, de hálás volt érte, mert számára is elkezdődhetett valami új. A falu templomában megszólaltak a harangok, s ezek kísérték el a fiú lépteit. Köszönjük neked Urunk, hogy szereteted megvilágosítja lelkünket és elménket... Jéckel Gábor Ifjúsági istentisztelet Kelenföldön (XI: Bocskai út 10., tanácsterem) 1999 április 25-én vasárnap délután 6 órakor Pintér Károly szolgálatával. Mindenkit szeretettel várnak. Kántorképzés - Fót Szeretettel tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy az idei téli tanfolyam záróvizsgája 1999. április 24-én lesz, fél 11 órai kezdettel. A nyári tanfolyamokra jelentkezni lehet 1999. május 22-ig a következő címen: Evangélikus Kántorképző Intézet, 2152 Fót, Berda J. u. 3. (tel: 06-27-360-093). Időpont tanfolyamvezető részvételi díj 1999. jún.28-júl.l6. (19 nap) Bence Gábor 14.250.-Ft 1999. júl.17-31. (15 nap) Ecsedi Zsuzsa 11.250-Ft 1999. aug.2.-21. (20 nap) Kertész Botond 15.000 - Ft t