Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-04-18 / 16. szám

2. oldal 1999. ÁPRILIS 18. Evangélikus Elet UJ NAP - UJ KEGYELEM „Az Úr szeretetével tele van a fold.” (Zsolt 33,5) Krisztus mondja: „Én vagyok a jó Pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pe­dig követnek engem. Én örök életet adok nekik.” (Jn 10, 11.27-28) ■rTrr SZERDA VASÁRNAP „Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekas-j sál? Mondhatja-e az alkotás az alkotójának: nem ő alkotott en­„Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. ” lSám 1,27 (Mt 7,7; Jn 21,15-19; Péld 1,1-7) Viszonzás. Amit mi emberek kérünk, az ál­talában nagyon umtos és nagyon sürgős. És amit a másik ember, vagy Ő kér tőlünk? Ott'általában a „Pátó Pál úr szindróma” lép a színre. Azonban ott lebeg a kérdés a fejünk felett - mint Darnoklesz kardja -, hogy valóban ráérünk?! gém?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: nem ért a dolgához?!” Ézs 29,16 (l Pt CSÜTÖRTÖK 5,5; Jn 10,11-16; Zsolt 23,1-6) Egyenlőség. Nagyon szép sz# de általában csak ad­dig csengjél a fülünkben, amíg mi vagyunk egyenlőek a maikkal. Ha már ő egyen­lő velünk, az már egy kicsit rosszabbul hangzik. Hánysz#, meg hányszor beleszó­lunk dolgokba, amihez semmi közünk. Hányszor, megfhányszor felmugus/.taliuk magunkat, pedig semmi okunk rá. Ő sohasem magasztalta fel magát. O dem szólt bele más ügyeibe, „csak” csendben tette, amit a Teremtő kiszabott rá miértünk is. „ Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A mindenható tökéletes­ségéig eljuthatsz-e ffjőb 11,7 (Róm 11,33; lPt 5, 1-4; Péld 1,8- 19) Okosok. Igen, sokan gondolták már, hő|y ki tudják találni Isten titkait, és eljut­hatnak a Mindenható tökéletességéig. Hol vannak ők? Eltűntek, elfelejtődtek, de Ő itt van velünk „minden napon”, csak észre kell vennünk. PÉNTEK iip-rpQ „Isten a mi szabadító Istenünk, az Úrfa mi Urunk kihoz a halálból is. ” Zsolt 68,21 (Róm 10,9; 5Móz 18^5-19; Róm 16,1-16) Megmentő. Sajnos elég sokszor kihasználjuk azt, hogy Ő a mi szabadidőnk. Van dolga elég. Ha rajtunk múlik, biztos nem lesz munkanélküli/ / / / , /.. , Kpnn • • Ha lehetséges, amennyire tölefek telik, éljetek minden emberrel békes­ségben. " Róm 12,18 (lMóz 13,8; 4 Móz 17, 16-26; Róm 16,17-27) Bé­„Nagy és igen félelmetes az Úrnak napja! Ki bírja ki azt!? De még most is igy szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel. ” Jóéi 2.11- 12 (Róm 13,12, Zsid 13, 12-16; Péld' 1,20-33) Vége? 2000 felé közeledve, megint egyre több jóslat van a világvégére Vonatkozólag. Jön, vagy nem jön. Nem az szá­mít, hogy mikor, hanem ha egyszer tényleg jön, akkor minket hogyan ér, és hogyan vagyunk felkészülve rá. SZOMBAT .. Igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegélyeinek dolgában. ” Ézs 11,4 (Mt 5,3; ApCsel 20, 17­kesség. Hol van a világban igazán békesség? Itt is, ott is háború, békétlenség. Pe- 38; Péld 2,1-9) Gondoskotjfs. Mindenki ügyében igazán dönt, még ha rövidtávon dig Ő aztán jó példát mutatott nekünk mind földi életével, mind halálával. Ha vala- nem is igazolódik, de hosszútávon mindenképp. Ahhoz, hogy Ő tudjon nekünk ad- ki igazán keresi, benne megtalálja. ni, kérni kell tőle, és ezt ideg kell tanulnunk, gyakorolnunk kell minden nap. Kutyej Pál Gábor v_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________x Húsvét utáni második vasárnap > JÉZUS LÁBNYOMÁBA ILLESZKEDŐ ÉLET lPt 2,21-25 Ez a rövid igeszakasz Ézsaiás próféta gondolatainak tárháza. A jól ismert szen­vedő szolga énekéből idéz Péter apostol, szinte együtt mondjuk vele ezeket az ősi, ám mindig új szavakat. Kicsit parafrázis, átköltés is ez: egy Krisztus-követő sze­mélyes vallomása, tanúságtétele, igehir­detése. Nagyon halkan kérdezem - most csak úgy, magamtól: kell-e erről az ige­hirdetésről egyáltalán még prédikálnom? Nem lenne-e jobb ezt a Krisztus-him­nuszt inkább csak elolvasni, újra és megint, háromszor, ötször, akár tízszer is? Hogy megérintsen, belénk hatoljon, szívünket kitágítsa az üzenet: értem tör­tént mindez, és miattam, helyettem... Mi­lyen mélységekbe visznek ezek a sza­vak! Mennyire kristálytiszta a mondani­valójuk! Csupa dinamizmus: ha jói szá- mpltam, 12 ige szerepel ebben a néhány mondatban. Az igék fele a Krisztus-kö­vetők felé hangzik: elhivattatok, köves­sétek, haljunk meg a bűnnek és éljünk az igazságnak, meggyógyultunk, megtér­tünk lelkünk pásztorához. Ezekben a szavakban kirajzolódik, elénk tárul a Jé­zus lábnyomába illeszkedő élet - mély­ségében és magasságában. Isten irgalmasságáról nevezték el ezt a vasárnapot. Ebből az igéből is az embert kereső Isten mosolya sugárzik ránk. El­végeztetett. Beteljesedett a prófécia. Az Isten Fia belehalt abba, hogy az Atya ir­galma elérje a világot. Isten mindenki­nek irgalmazott, csak önmagának nem. A pontot az i-re azonban nem nagypéntek tragédiája tette fel, hanem húsvét hajna­la. Nincs már a szenvedő szolga a ke­reszten, és a sír sem őrzi (estét. Az öröm­hír sebes szárnyakon száll: feltámadott! Az ének most már az élő szolga-királyról szói. Ez a dal minket is énekelni hív. A pasz- szív részvétel kizárt. Húsvét öröme elra­gad, megragad, és rajtunk keresztül átra­gadhat másokra is. Hiszen meggyógyul­tunk! Nem tart többé fogva kín, csalódás, közöny, vétek, mulasztás, engedetlenség. Egykor tévelygő juhok voltunk, de most lelkünk jó pásztora megtalált. Hozzá tar­tozunk. Otthon vagyunk Nála. O terelget most már dús füvű réteken, gondot visel rólunk, nem szűkölködünk. Hát nem elég ok ez a dalolásra? Jó úgy élni, hogy tudhatjuk: senki és semmi nem ragadhat ki Isten irgalmas szeretetéből. Ha azt is érezzük néha, hogy messze tűnt, hogy kiejt minket egyik tenyéréből, azért a másik kezét alánk tartja és felfog zuhanásunkban. Ez a bisotiy osság, elég ahhozt hogy bátrai). Jézus nyomába szegődjünk. Hiszen jó. ;Vel©iéÍBÍ gyógyult, igaz, mások felé nyi­tott életet! Olyan évek, hónapok, hetek, napok, órák, pillanatok várnak ránk, amikor úton lenni boldogság. Megújuló szívünkkel csak ámulni tudunk a csodán: az Úr az én pásztorom, engem is számon tart, igaz ösvényen vezet az O nevéért. Minden nap újra élek! Ha képes vagy minden reggel a fényt megcsodálni, ha boldog vagy, mert szemeid látnak, kezeid éreznek, lábaid járnak, ha énekelsz, mert dobog a szíved: ak­kor életed megújul. Ha tudod, hogy élsz, és ha úgy gon­dolkodsz, hogy a mai nap az első életed hátra­lévő idejéből: életed megújul. Ha tiszta tekintettel nézel az emberek­re és a dolgokra, ha tudsz még nevetni, ha tudsz örülni az életed útján nyíló kis virágoknak: : b akkor életed megújul. (Phil Bosmans) Varga Gyöngyi ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. április 18. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. É (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Ben- I* ce Imre; II„ Modori u. 6. de. j fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgo- . *. ■ na u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi istentisztelet); Újpest, IV., Leib- stiiek M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Bolla Árpád; du. 6. Muntag Andorné; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Schaller Bernarett teol.; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (csalá­di) Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. H. de. 9. (úrv.) Takács József; de. 11. (úrv.) Takács József; du. fél 7. dr. Koczor Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Schaller Bernarett teol.; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Schaller Bernarett teol.; Pest­újhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rá­kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Má­tyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. (úrv.,konfirmáció) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest. XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. lí, Solymár Gábor; Buda­örs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Húsvét után 2.,(M(sericordia Domini) va­sárnapon a liturgikus szín: fehér. A vasár­nap evangéliuma (oltári ige): Jn 10,11-16; az epistola (igehirdetési alapige): lPt 2,21- 25. HETI ÉNEKEK: 334, 261. Gyógyíthatatlanságom felismerése „ Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem ” (Jer 8,18) Egy orvos osztja meg lelkészével gondját: nemrég műtöttem egy bennfekvőt, ma mehetett volna haza. Most jött meg a lelet eredménye. Sajnos, eszerint nem mehet haza a fiatal szülő családjához. Hogyan mondjuk meg neki a fájó tényt: gyógyítha­tatlan?! Vannak gondok, melyeket mások miatt hordunk szívünkben és a farkaskölyköt hor­dozó spártai ifjú sorsához hasonlóan halálos sebet ütnek rajtunk is. Emlékezetes ma­rad, amikor egyszerre temettem házaspárokat. Együtt éltek idős korban is, amikor a gyermekek kiröpültek. Az egyik esetben a hitves halála láttán kétségbeesésében azonnal öngyilkos lett. A másik esetben a feleség halála láttán agyvérzéssel került kórházba, nem élt sokáig ő sem. Számos tapasztalat mutatja, hogy akik együtt járták a gondterhek és örömök útját szeretetben, gyógyíthatatlanná válnak, amikor a segítőtárs eltávozik. A próféta népét siratja el. Nem tud begyógyulni népének a sebe. Miért nem? Valami maradt még a próféta „igei műtétje” után, ami termeli a gennyet, a tisztátalanságot? Milyen sokan panaszkodnak kórházi látogatások során: nem mehetek még haza, mert nem tisztul a sebem. Visszatérő műtétek ugyanazon a testrészen felvetik a kérdést: talán gyógyít­hatatlan vagyok és ezért felesleges is minden további kísérletezés, kínlódás... Vannak, akik sötét víziókat közölnek népünk, egyházunk és a világ jövőjéről. Mi­vel nem tárják fel a kiutat, a gyógymódot, a kétségbeesettek erkölcsi nihilbe süllyed­nek és narkotikumokkal kezelgetik magukat. Rossz próféta az, aki népét csak osto­rozza és nem gyógyítja a bűnbánót az evangélium gyógyszerével. De hamis az is, amikor valaki csak felülről néz lefelé a „gyógyíthatatlanokra” és nem veszi észre, hogy ő is a népnek, az egyháznak a tagja, nem vonhatja ki magát a sorsközösségből. Evangélikus főorvossal arról beszélgettünk, hogy hitelesebbé válik-e orvosi, lelké- szi szolgálatunk, ha néha nekünk is kórházba kell befeküdnünk? Kollégáimnak mondtam - felelte -, ha nemcsak járva-kelve betegeinkre nézünk le­felé, hanem betegként vízszintesen fekszünk, felfelé kell tekintetünk. Meglátjuk kény­szerű módon, hogy hol reped a plafon, milyen hiányosságok vannak. Testi fájdal­munk, betegségünk felfelé irányítja a tekintetünket... ” Felfelé nézhetünk arra a Jézusra, akinek keresztjében a vízszintes és függőleges sík találkozik, hogy szolgálatunkban a két sík-terület elválaszthatatlan legyen. Amikor vízszintesen fekszünk betegágyunkon, a testi gyógyulás közben nézzünk fel a keresz­ten értünk szenvedő Krisztusra, hogy függőleges helyzetben ismét járva-kelve, mint meggyógyítottak elvégezhessük szolgálatunkat azok között is, akik azt mondják: gyógyíthatatlan vagyok... Szimon János JOTEKONYSAGI KONCERT v a felnőtt korban megvakult embereket segítő Szempont Alapítvány javára április 16-án, pénteken 19 órakor a Deák téri templomban. Műsoron: Couperin, Machaut, Monteverdi, Mozart, Verdi, Mendelssohn, Franck, Donizetti és Widor művek. Közreműködnek: All The Ages Kamarakórus, Benkő Dániel. Fülöp Zsuzsa, Domonkos Máté, Kéringer László, , Kertesi Ingrid. Komarniczky Zita és Pfeiffer Gyula. \ Igét hirdet: Zászkaliczky Péter. A belépés díjtalan. „Most élni küldetés” Az országos papné csendesnapról „Ma még Ablakok mögött élünk - s nemcsak ránk zárható ez az ablak, de sajnos mi magunk is berácsozhatjuk magunkat, szédülve a széles horizonttól, beleragadva csip-csup magánviszályainkba. (...) De talán mégis ki kell tár­ni ezt az ablakot, mert csak a felhőkön áthatolva érheti el végre a Fény Urát az emberi szem... ” Jókai Anna: Anyagba - szőtt költészet című írásából vett idézet foglalja össze talán a legszebben az idei Papné csendesnap mondandóját, amelyet 1999. március 20-án hallhattunk közel száz lel­készfeleséggel együtt. A csendesnap té­máját - misszió az ezredfordulón - dr. Anne-Marie Kool a Protes­táns Missziói Tanulmányi In­tézet igazgatója fejtette ki előadásában, melynek címét Túrmezei Erzsébet: Most élni - küldetés! című verse ihlette. A keresztyén misszió a XX. század végére a korábbiakhoz képest megváltozott - mondta dr. Anne-Marie Kool. Az itt­hon szolgáló testvérek, lel­készfeleségek mai küldetése a gyülekezetépítés, a közösség­teremtés és egy sajátos misz- sziói látásmód kialakítása a gyülekezet tagjaiban is. Most élni - küldetés. Most élni - küldetés. A cím különböző­képpen hangsúlyozva ugyan­arra hívja fel a figyelmet: ott van küldetésünk, ahol élünk, ma és most, s ezt a küldetést felelősséggel kell vállalnunk. Ne legyünk olyanok, mint a békák, akik mozdulatlanul várják, hogy az élelem az ölükbe hulljon, de legyünk olyanok, mint a gyíkok, akik elébe mennek, meg­keresik a számukra nélkülözhetetlen táp­lálékot. Dr. Anne-Marie Kool ezzel a hasonlat­tal ösztönözte a hallgatóságot, az egyéni misszióra. Menjünk, keressük meg a gyülekezetek azon tagjait, akik nem jár­nak templomba, keressük meg a kikon- firmáltakat és mindebbe vonjuk be lai­kus testvéreinket is, mert csakis a szem­léletmód átadásával valósíthatjuk meg a három nagyon fontos feladatunkat: a papné legyen lelki ajándék felfedező, gyülekezetépítő és legyen katalizátora környezetének. Az előadást csoportbeszélgetések kö­vették, amelyek során ki-ki a maga cso­portjában tehette hozzá személyes ta­pasztalatait is az elhangzottakhoz. Ebéd után következett a desszert, amely érde­kes előadásokat, konferencia- beszámo­lókat jelentett, többek között Szabóné Mátrai Marianna, Bencéné Szabó Már­ta, Fabiny Katalin közreműködésével. A csendesnap vendége volt két bajor lel­készfeleség is, akik elsősorban gyüleke­zetük női munkájáról számoltak be, új ötletekkel frissítve a találkozó program­ját. A nap befejező részeként dr. Harma­ti Béla és D. Szebik Imre püspök vála­szolt a résztvevők által feltett kérdések­re. A papné csendesnap úrvacsorás isten­tisztelettel zárult, amelynek kijelölt igéje (Mt 28,20) magába foglalja az egész nap mondanivalóját: „...tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsol­tam nektek: és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. ” Cselovszkvnc Tarr Klára

Next

/
Thumbnails
Contents