Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-04-04 / 14. szám

Evangélikus Elet 1999. ÁPRILIS 4. 5. oldal Elnémult az írógép A félelemről Ezekben a hónapokban sorra mennek el egy nagy egyházi generáció képviselői. Március 9-én Veöreös Imrétől búcsúz­tunk, aki műveltségével, szervezőkészségével és teológiai problémaérzé­kenységével saját nem­zedéknek is a legkivá- lóbbja volt. Lelkészként utódja vagyok, a sajtó­munkában munkatársa lehettem. Gyülekeze­tünk tagja maradt. A szószékről lejővén - nyugdíjasként - beült a hívek közé, majd amikor járni már alig tudott, magnóról hallgatta meg a prédikációkat. Könyvek­kel és kéziratokkal zsúfolt szobájában sokat beszélgettünk. Mindez bizonyára magyarázza az alábbi emlékezés szemé­lyes hangját. A győri bencéseknél érettségizett. Szá­mos helyen leírta, hogy középiskolás ko­rában hitoktatója, Ittzés Mihály gyako­rolt rá meghatározó hatást. Soproni teo­lógiai tanulmányait követően egy sze­mesztert az erlangeni egyetemen tanult, ahol akkor a kor legkiválóbb professzo­rait hallgathatta. Még öregkorában is sokszor említette, hogy mennyire esz- méltetők voltak számára Althaus, Elért vagy Trillhaas előadásai és igehirdetései. A teológiai igényesség jellemezte szol­gálatát akkor is, amikor Kapi püspök tit­káraként dolgozott, vagy éppen a teoló­gusok lelkipásztoraként tevékenykedett. A kortárs teológia iránti érdeklődése azonban az években is megmaradt, ami­kor a hazai lelkészek hivatalosan el vol­tak zárva az újonnan megjelent nyugati irodalomtól, s itthon a „diakóniai teoló­gia” elszürkülő hatása érvényesült. Ma már alig érthető, hogy akkor egy német vagy angol nyelvű teológiai mű a szó szoros értelemben csempészárunak, a rá­juk való hivatkozás pedig kisebb fajta hőstettnek számított. Gyülekezeti mun­katerveiből vagy lelkészi jelentéseiből az tűnik ki, hogy a legfrissebb teológiai eredményeket igyekezett a gyülekezettel -felsősorban a presbiterekkel - megosz­tani. A hatvanas-hetvenes-évek teológiai sivatagában oázisnak számított az alapos kutatómunka alapján megírt írásmagya­rázati könyve János leveleiről. Aktív lel­készi szolgálatának egyetlen önálló kö­tete volt ez, annál nagyobb termékeny­ség jellemezte élete utolsó évtizedét, amikor egymás után öt könyvet jelentett meg. Be kell vallanom, néha túlzásnak éreztem azt a igyekezetét, amellyel ő sorra sajtó alá rendezte műveit. Most lá­tom: talán érezte, a hátralévő néhány évét jól ki kell még használnia. Örülhe­tünk annak, ha könyvei a polcainkon so­rakoznak. Ezek közül kiemelkedik A kö­zéppont felől című tanulmánykötet és Az Újszövetség színgazdagsága című, egye­temi tankönyvnek is beillő mű. Veöreös Imre 39 éves koráig az egyházi munka élvonalában működött, lételeme volt a tanítás, a nyilvánosság, a szerve­zés. Közegyházi tisztsé­geiből többször eltávolí­tották: elvették tőle a szerkesztést, nem marad­hatott a teológusok lelki- pásztora vagy éppen egyetemes főtitkár. (Egy­fajta rehabilitációnak is tekintette azt a tényt, hogy az Evangélikus Te­ológiai Akadémia nyolc éve tiszteletbeli doktori címet adomá­nyozott neki.) Feleségével együtt gyüle­kezeti szolgálatait is nagy hűséggel vé­gezte, előbb Kecskeméten, majd Buda­pest-Kőbányán. Közben teológusként és esztétaként is folyamatosan dolgozott. Szenvedélyesen kereste a szépet, a mű­vészetben és általában az életben. Ezért szeretett utazni is. Az igénytelenség bosszantotta, a középszertől irtózott. Boldog volt, ha valakiben a tehetség szikráját vélte felfedezni. Élete végén különösen is kereste a fiatalokkal és az egyházi reformerőkkel a kapcsolatot. Természetesnek tartotta, hogy a közsze­replés vitákkal jár együtt. A szellemi pár­bajt valósággal élvezte, a közegyházi vi­tákat is természetesnek tartotta, néhány személyeskedő támadás azonban, tu­dom, fájt neki. Ugyanakkor képes volt megbocsátani és bocsánatot kérni. A legtöbbet, úgy érzem, szerkesztőként tette. Ilyen minőségében ismertem meg. Már első éves teológusként konkrét fel­adatokkal bízott meg: egy-egy recenziót, cikket, vagy akár hosszabb tanulmányt kért tőlem. S mindig kaptam visszajel­zést! Soha nem felejtem el, ahogy a fris­sen kapott kéziratra rávetette magát, vagy ahogy tíz perceken keresztül fejte­gette telefonon egy-egy jelzős szerkezet előnyét vagy hátrányát. Szívósan szer­kesztette az Új Harangszó című, később hatalmi önkénnyel megszüntetett hetila­pot, a Lelkipásztor folyóiratot, majd az Evangélikus Élet kulturális rovatát. A Diakónia, majd a Credo folyóirattal pedig a szabadon és önállóan gondolkodók szel­lemi pezsgését próbálta megteremteni. Veöreös Imre számomra örökké a vér­beli szerkesztő és a szenvedélyes Jézus­kutató marad. Szinte utolsó leheletéig dolgozott. De egy szombat este elnémult az írógép. Ám amikor becsukódnak a földön írt művek, megnyílik az élet könyve. Hiszem, hogy az ő neve, amely számos könyv élén és sok száz cikk, ta­nulmány végén szerepelt, az ő neve is ott áll majd abban a könyvben. Jézus érde­méért, akit földi életében oly szenvedé­lyesen próbált megismerni, s akivel im­már eltéphetetlen közösségben lehet. így lehet az utolsó lapzárta az örök élet nyi­tánya. Dr. Fabiny Tamás Ki a bátor ember? A gyors válasz: az, aki nem fél. A félelem nélküli egyén, a halállal közvetlenül szemben állva sem megrendülő teremtmény volt a régebbi idők példaképe, ilyeneknek ismertük meg Vergilius epikai hőseit, a római fér­fieszményt. Ránk az ehhez hasonló esz­ménytípust a feudalizmus hagyta tudati örökségül. Akik a félelmet még most is a gyávasággal azonosítják, a feudalizmus utóéletét élik, az elképzelt lovagot állít­ják mintául az emberek vagy legalábbis a férfiak elé. Ugyanezt teszik mindmáig a kalandfilmek, a vadnyugati romantika. (Igazolásául Hermann István filozófus ama kijelentésének, mely szerint a giccs mindig konzervatív.) Félelem nélküli helytállásra akarták ne- velni'az ifjúságot is 1945 előtt - egy ide­ig még azután is - jól tudjuk, milyen cél­lal. A mi őszintébb, racionálisabb korunk másként gondolkodik. (Még a katonák is.) Tudjuk, hogy az emberben természe­ti adottságként él a félelem. A túlélés, önfenntartás alaptényezője. Csak túlzott­sága vagy alkalmi indokolatlansága helyteleníthető. Félelem nélkül a fanati­kus, a fundamentalista él és cselekszik. (Homérosz hősei ismerték a félelmet!) Aki nem fél, amikor ok van rá, nem nor­mális, és könnyen válhat gátlástalan bű­nözővé. Bátor ember az, aki le tudja győzni a félelmét. Morális értéke is csak így van a bátorságnak, mint az egyén önmaga fe­lett aratott győzelmének. A pók igazán nagyon szereti a legyet. Olyannyira, hogy meg is eszi. A légy ezt valahogy nem képes értékelni. Úgyszól­ván bántó, sőt sértő módon igyekszik ki­térni e hő szerelem megnyilvánulásai elől. Önző. Csak magára gondol. Meg is érdemli, ha a pók mérhetetlen csalódott­ságában bizonyos hathatós eszközökkel él, „ha nem jössz, viszlek” jelszóval,, „Szerelme gyűlöletté változott” - ének­li Alfio a „Parasztbecsület”-ben, a római­ak bálványozott hősét, Coriolanust sér­tett hiúsága árulóvá tette - és se szeri, se száma az olyan eseteknek, amikor tisztá­nak és szépnek látszó érzelmek átbillen­nek saját ellentétükbe. Nagyon kényel­metlen arra gondolnunk, hogy valami­lyen formában bennünk is történhet effé­le kiszámíthatatlan és dicstelen átfordu­lás. Nem, nem! - tiltakoztak Jézus tanít­ványai is, amikor a mester előre meg­mondta nekik, hogy hamarosan s mind­nyájan hátat fordítanak neki (Mk 14,31). Őszintén tettek előzőleg egyhangú hű­ségnyilatkozatot - csak éppen rosszul is­merték önmagukat, s az bukott a legna­gyobbat, akinek legnagyobb volt a szája. Mi talán garantáltan különbek vagyunk? A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT JELENTÉSE KÁRPÁTALJÁRÓL Bel- és árvíz a határokon túl Az olvadás nem kíméli Ukrajnát sem (már­cius 16. 15.00 óra) A helyszínen dolgozó munkatársak jelentése alapján. A március eleji hóolvadásnak köszönhetően a kárpátaljai és Kárpátokon túli területeket újabb természeti katasztrófa fenyegeti. Ukraj- • na több folyójának minden eddiginél nagyobb áradására lehet számítani. Rendkívül magas vízállás várható a Dnye­per, a Dnyeszter, a Prut, a Sziverszkij Donyec és a Bug folyókon, és ennek következtében közvetlen veszélybe kerülhet Lvov, Ivano- Frankivszk, Temopil, Voliny, Rivne, Szúrni és Poltva megye. A helyvidéki járásokban az árvíz mellett a hóolvadás nyomán fel­lépő földcsuszamlások is nagy gondot okoznak. A Nagybereznai Já­rásban Durbinics és Csomoholova között az országútra zúdult az iszapfolyam. Az llosvai Járás Ardanovo térségében 800 méteres sza­kaszon csúszott meg a hegyoldal. A legnagyobb probléma azonban továbbra is a bel- és az árvíz. Az Ungvári Járás több településén Csapon. Szalókán, Eszenyben, Sala­monban, Nagydobronyban és Nagygejőcön a belvíz elárasztotta a há­zak pincéit. A térségben 12 millió köbméter belvizet szivattyúztak át folyóba. A Beregszászi Járásban 45 portát öntött el a víz. Beregszá­szon a Vérke patak több tucat alacsonyabban fekvő házat árasztott el. Bátyú, Bakos, Zápszony, Gut, Gát, Nagy- és Kisbakos településeken is elérte már a víz az alacsonyabb területeken épült házakat. Az erőteljesebbé váló hóolvadás nyomán megteltek a kanálisok, vízelvezető árkok, a folyók holtágai és egyéb vízgyűjtők. A csatornák vízrendszerét nem lehet megnyitni, mert a folyók vízállása rendkívül magas. A települések mellett a szántóföldeket és a háztáji kerteket is elöntött a belvíz. A hatóságok és a helyi lakosság nagy erőkkel dolgozik a veszélyez­tetett területeken. Csupán Bakos térségben 25.000 homokzsákot he­lyeztek el. A helyzet pillanatnyilag normalizálódni látszik az elmúlt napokhoz képest, de minden attól függ, hogy a helyi járásokban mi­lyen intenzíven folytatódik a hóolvadás. A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT JELENTÉSE A BODROGKÖZBŐL Segélyszállítmány indult az árvízká­rosult Bodrog menti településeknek A helyszínen dolgozó munkatársak jelentése alapján. 1999. március 19-én, pénteken délelőtt befejeződött a Magyar Öku­menikus Szeretetszolgálat segélyszállítmányának összeállítása és be­rakodása Nyíregyházán. A szállítmányok tartalmát a Szeretetszolgá­lat és az önkormányzatok vezetői közösen határozták meg. A segé­lyezés összesen kilenc települést érint és a helyi közétkeztetésben ke­rül felhasználásra. A szállítmány összértéke 5 millió forint. A segélyszállítmány első része március 19-én délután indult el, és három Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen. Vámosújfalun, Zalkodon, Olaszliszkán került szétosztásra. A szállítmány többi részét szombaton délelőtt vették át Sárazsadány, Bodrogolaszi, Vajdácska, Bodroghalom, Viss, KenézJő önkormányzati képviselői. Szombaton, a segélyek szétosztásában önkéntesként a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat segítségére volt a Magyar Köztársa­ság miniszterelnökének felesége is. 10 millió forint a magyarországi bél­és árvízkárosultak megsegítésére Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat bejelenti, hogy a Magyaror­szági Református Egyház 10 millió forinttal járul hozzá a Szeretetszolgálat által tervezett se­gélyakciókhoz. A programok célja a magyarországi bel- és árvízkárosultak megse­gítése. A Szeretetszolgálat továbbra is pénzadományokat vár, hogy a kár­helyzet pontos felmérése után. a szükségleteknek megfelelően, a le­hető legeredményesebben segíthessen a károsultakon. Ezért a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat felhívással fordul mindenkihez, hogy támogassa segítő munkáját pénzadományával. Számlaszám: OTP Bank Rt. 11705008-20464565. További felvilágosítás: 208-5842-es telefonszámon kapható. A legmarkánsabb példa: Jézus félt. Per­sze akkor, amikor volt oka rá. Félreállt a veszély útjából, amikor még nem ütött az áldozat órája, amikor az Üzenet hirdeté­sének még nem volt szüksége az Ő halá­lára. A Getszemáné-kertben nagy féle­lem vett rajta erőt. Ott vizsgálta meg gondolatban és élte át teljességgel, hogy mi vár rá. Érzékenysége messze a hét­köznapi felett volt. Az evangélisták a tör­ténelem legmegrendítőbb félelmét írták le abban a jelenetben. Vért verejtékezett Krisztus. Ezt az orvosok különfélekép­pen magyarázzák. Az egyik magyarázat szerint az ok az izzadságmirigyek bevér­zése volt. Az idegrendszer emberfeletti mértékű megrázkódtatása kellett ahhoz, hogy megtörténhessen. Nem tekintjük szükségképpen csodának, de még egy ilyen esetről nem tudunk. Jézus legyőzte ezt a borzalmat. Meg­nyugodva, elszántan állt föl, ment vissza a tanítványaihoz, és várta, aminek követ­keznie kellett. Tiszta tudattal utasította el a naiv védelmet, amellyel Péter apostol próbálkozott, és kérte a fegyvereseket, hogy hagyják az apostolait békésen tá­vozni. (Egyik-másik későbbi egyház- nagy jól tette volna, ha ezt a példát köve­ti...) A félelem legyőzése végleges volt, és kitartott a halál percéig. Nem hívő tudósok és vélekedők arra gondoltak, hogy Jézus fantaszta vagy pszichopata lehetett, azért vállalta ször­nyű sorsát. Bizonyos, hogy mint ember, a rendkívüliek közé tartozott, de a Getszemáné-kerti vergődés azt bizonyít­ja, hogy természetes emberi élményei voltak, nem tekinthetjük mániákusnak vagy mazochistának. Megosztotta az emberrel a természeti lét egyik legsúlyo­sabb terhét, a félelmet. Enélkül nem lett volna igazán ember, hanem legendák éteri hőse, álművészi filmek szereplője, akit csodálni lehet, de emberi hitelesség­ként elfogadni nem. Dr. Bán Ervin Vladimir Holan Feltámadás Hogy evilági életünk után majd kürtök és trombiták iszonyú harsogása ébreszt? Uram, bocsáss meg, én azzal víg­asztalom magam hogy ha feltámadunk majd, mi, ha­landók, csak egy kakas kukorékol fel halot- tainkból. Még fekszünk egy pillanatig, aztán először a mama kel fel. Hallani a motozást, ahogy tüzet rak, odateszi a vizet melegedni, s az almáriumban előveszi a kávé­darálót, újra otthon leszünk. Székely Magda A pók szerelme „Szeretlek, Uram, én erősségem" - amíg nem jön egy kiadós megpróbáltatás? „A pók szerelme” haszonelvű, birtokló „szeretet", fogyasztói alapállású. A bibli­ai Jóbot azzal gyanúsította a Sátán, hogy istenfélelme voltaképpen üzleti megfon­tolásból táplálkozik, de ha sorscsapások zúdulnak rá, akkor „lőttek annak a híres- nagy hitnek”. (Jób 1,9) Izrael népének is voltak opportunista, vagyis számító Messiás-váradalmai: jön egy hadvezér­megváltó, szétüt a pogányok között, s rendíthetetlenül megalapozza Izrael kol­lektív, politikai-történelmi karrierjét. Eb­be pedig végképp nem fért bele az, hogy az Ő országa nem e világból való: sokkal magasabb rendű az elképzeltnél. Immár egy évszázada tud a pszicholó­gia arról, hogy az emberi lélek mélyén szüntelen kavarognak a különböző óha­jok, kívánságok, még ha a tudatos önfe­gyelem - jobb esetben - igyekszik is megakadályozni, hogy ezek a felszínre törve, káoszba döntsék az életet. Jócskán vannak persze teljesen normális vágyak is, amelyek csak „áradás” esetén veszé­lyesek, illetve: ha egyoldalú elvárások­ból állnak. „Szeretném, ha szeretnének" - szinte minden ember helyett is mondta ezt Ady Endre. De fejtetőre áll az a házasság, amelyben mindkét fél csak inkasszálni akarja a szeretetet, minden mennyiség­ben. Birtokolni, tetszés szerint igénybe venni akarják egymást. Talán észre se vesszük, amikor „szeretteinket” bekebe­lezni szeretnénk, s őket tesszük meg fe­lelősnek saját boldogságunkért. Anyák­nak különösképp nagy kísértése, hogy „gyermekbirtokosként" magukhoz lán­colják csemetéjüket: majomszeretettel behálózzák, ám erről még tudni sem akarnak, sőt, tökéletes „örök anyukának” vélik magukat. („Anyagyógyászat” cím­mel írtam erről nemrég megjelent köny­vemben.) Hiszen csodálatos az anyai hi­vatás, és áldás azokra, akik ezt be is igyekeznek tölteni. De akkor ne ma­gunknak „szeressük” gyerekeinket, ha­nem Istentől adandó küldetésüknek! Ha a szeretetünk valódi, akkor végső fokon arra irányul, hogy „tárgyát” ren­deltetésének betöltésére segítse. Egy szektaféle is viselkedhet pókként: szép gondosan megkötöz és fokozatosan be­épít saját testébe, magába emészt. Ahogy egy pók szakszerűen cselekvésképtelen­né teszi áldozatáf, az sokatmondó. Pál apostol galáciai levele döbbenetes képet fest arról, hogyan lehet törvényeskedö szuperszigorral meghamisítani, háttérbe szorítani az evangéliumot s azt a szabad­ságot, amely Isten gyermekeié. A krisz­tusi szeretet egyszerűen vonzó, megnye­rő. Sodrása maga az Élet. Dr. Bodrog Miklós A Magyarországi Luther Szövetség budapesti tagozata szeretettel meghívja Nagybocskai Vilmos: A „Heidelberg! disputáció ökumenikus jelentősége” című előadására. Korreferátumok: dr. Reuss András, ifj. dr. Fabiny Tibor. Az 1518-as Heidelbergi disputáció Luther theologia crucisának az alapja. A Magyar Luther Füzetek 8. kiadványaként jelent meg Nagybocskai Vilmos for­dításában. Lektorálta: dr. Csepregi Zoltán. Az előadás időpontja: 1999. április 6. kedd 18 óra. Helyszíne: Deák téri Evangélikus Gimnázium könyvtára. Minden érdeklődőt szeretettel vár s a Magyarországi Luther Szövetség elnöksége. iKl mm -#■« A Tolna-Baranyai Egyházmegye ökumenikus egyházmegyei tanácskozást készít elő 1999. június 12-re, a katolikus és református egyházzal együtt Pakson. A képen az előkészítő bizottságot látják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents