Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-04-04 / 14. szám

1999. ÁPRILIS 4. 3. oldal Evangélikus Élet ELŐTTETEK MEGYEK... « A megdicsőülés hegyén... Lukacs 9,28-36 Fáradtak voltak, halálosan fáradtak. Belefáradtak abba, ami a mindennapokban körülveszi őket. Ab­ba, hogy nem elég, hogy az embernek igaza van, de mert nem kellően erőszakos, mintha átlépnének raj­ta, kinevetik, és mindenhol a rövidebbet húzza. Elegük volt a sok segítségre szoruló jajgatásából, a feléjük nyújtogatott kolduló kezekből, a fogyni nem akaró megoldatlan problémából. Szívesen be­fogták volna már fülüket, mikor nap mint nap ér­keztek a rosszabbnál rosszabb hírek. Csömör fogta el őket az újabb bűntény, háború, katasztrófa halla­tán. Menekültek volna a konfliktusoktól is, a fe­szült vitáktól, összeütközésektől. Most úgy érzik, fáradtak, halálosan fáradtak. Pi­henni kell, máskülönben nem bírják tovább. Ráadá­sul a Mester is erős tempót diktál. Hosszú léptekkel igyekszik fel, a hegyre... Végre odaérnek. A három tanítvány ájult álomba zuhan. Talán órák telnek el. Lassan mindhárman feléb­rednek. Nyelvükön ízlelik még az alvás édeskés zama­tét. Tagjaik ólomnehézzé válva, csak igen lassan enge­delmeskednek. Forró halántékukon egyenként érzik vé­gigfutni a langyos szélben csordultukban felszáradó iz- zadságcseppeket. Körülnéznek: a társak alvástól kerek­re duzzadt arca, a két férfivel halkan beszélgető Mester, békésen hullámzó fű, eszméletre simogató levegő, csend. - „Jó nekünk itt lenni...” A halk beszélgetés hangja lassan jut el tudatukig. Sza­vak, hangfoszlányok: kínok..., gúny..., szenvedés..., ál­dozat..., halál... Már megint. Alig pihentek egy kicsit, alig jöttek el a völgyek mélységeiből ide föl, a hegyre, és a Mester gondolatai már megint messze, odalent jár­nak. Lélekben már a jeruzsálemi „exodoszra”, a „kime­netelre” készül. A végre, amelynek be kell teljesedni rajta; a végre, amelyet be kell, hogy teljesítsen. Arra, aminek Isten ter­ve szerint vele Jeruzsálemben történnie kell: a szenve­désre, a halálra. A Mester gondolatai messze járnak. Nagyon messze. Talán már látja a durva keresztet, az eltorzult arccal ordibáló embertömeget, a sziklába vájt sírt. A tanít­ványok szétfűtását. Majd a nagy, elhengerített kő­tömböt, az üres üreget, a gondosan összehajtogatott gyolcsokat. Lehet, látja a meglepett asszonyokat is, és az Olajfák hegyén döbbenten az ég felé meredő tanítványokat. Jézus gondolatai jóval megelőzik Ja­kabét, Jánosét, Péterét. A tanítványokét, akik nem látnak mást, csak a jelent: a Mestert, Mózest és Il­lést, a társak álomtól kerekre duzzadt arcát, a béké­sen hullámzó füvet, Galileát, a völgyektől szabdalt tájat. Jézus gondolatai jóval megelőzik tanítványaiét. Mert tud nem csak a szenvedésről, de annak céljá­ról, értelméről is, és nem csak a gyengeséget, a ha­lált, de a győzelmet, az életet is látja. Amikor a ta­nítványok Jézusra tekintenek, ott a megdicsőülés hegyén, egy rövidke időre talán számukra is látha­tóvá válik a győzelmes Krisztus, a jövő. Előttünk, húsvét után élő tanítványok előtt még hatá­rozottabban rajzolódhat ki az előttünk járó, győztes Fel­támadott alakja, aki velünk van nemcsak az életút ma­gaslatainak pihentető csendjében, de a völgyek fárasz­tó, próbás mélységeiben is, hogy benne, rajta keresztül túllássunk azon, ami a szemünk előtt van! Hogy jobban lássuk és értsük a dolgok célját, értelmét, valós értékét. Hogy tudjunk azon túl, ami van, arra is figyelni, ami rajta keresztül nekünk is elkészíttetett. Ifj. Cselovszky Ferenc Paul Celan Húsvéti gomolygás Húsvéti gomolygás, áradó, betűforma hajó­barázda benne. (Sose volt ég. De tenger van még tűzvörös, tenger.) Mi itt, mi. átkelés-lázban, a sátor előtt, hol pusztakenyeret sütöttél velünk-vándorolt nyelvből. A végső szemhatáron: két penge tánca szívárnyékkötélen. Alatta gondolat­fonálból hurkolt háló - micsoda mélyben? Itt: a hálószemeken át hozzánk felöklendett öröklét-fillér, szétharapva. Három homokhang, három skorpió: a vendégsereg, velünk a ladikban. Lator László ELŐTTETEK MEGYEK... Lábnyomok Betániában ELŐTTETEK MEGYEK... A Gecsemáné-kertben... Biztosan megfigyelték a testvérek azt, hogyha ismeretlen úton mennek - akár gyalog, akár autóval - sokkal lassabban megy az ember, jobban figyel arra, hová lép, vagy merre kanyarodik az út, milye­nek az útviszonyok. Ilyenkor mindig nagy öröm, ha valaki mellénk csatlako­zik, vagy előttünk halad autójával hoz­zánk hasonló tempóban, s így követni tudjuk. Egyszóval jó és hasznos ha vala­ki segít eligazodni az ismeretlenben, ha valaki utat mutat nekünk, nem hátulról noszogat csupán, de előttünk jár. 'Jézus sosem hátunk mögött haladva nógatta tanítványait, hanem előttünk járt. így van ez a megkenetés történeté­ben is. A tanítványok értelmetlenül nézik végig az asszony cselekedetét, s nem ér­tik, Jézus miért engedi ezt a pazarlást. Jézus viszont, aki előttük jár, aki tudja hová tart élete, azaz mi a célja Istennek az ő életével, nem tartja pazarlásnak azt, amit az asszony tesz, sőt temetésére utal és arra, hogy ennek az asszonynak a tet­tét az egész világon hirdetni fogják. Lát­hatjuk testvéreim, hogy Jézus mennyivel a tanítványok előtt jár, hiszen küldetésé­re utalva, arról is beszél, hogy ő testileg már nem sokáig lesz közöttük, amíg a szegények mindig velük lesznek. Ked­ves testvérem, aki ezeket a sorokat olva­sod! Örülsz-e annak, hogy a kereszten vérző, de feltámadott, élő Jézus Krisztus jár előtted? Örülsz-e annak, hogy ő szívesen veszi, ha hozzá fordulsz, hogy szíved minden fájdalmát elé öntsed. Ma már nem drága olajat vár tőlünk, de bűneink terhét kéri, hogy levegye azt ró­lunk és felszabadítson alóla. A drága kenetet, azaz anyagi áldozatun­kat, azok felé kell adnunk, akikre Ő ma­ga mondta: hacsak eggyel megteszitek a legkisebbek közül, velem teszitek meg! Az előttünk járó Jézus ma is tanított minket! Boldog az az ember, aki nem­csak hallgatja Őt, de megtartja igéit, mert akkof rálép arra az útra, ahol az előttünk járó Jézus, lábanyomait felis­merve, örök örömbe érkezünk! Úgy legyen! Tamásy Tamásné A gyötrődés, szomorúság és a keserű pohár helye, állapota. Ide is meghívta ta­nítványait: „maradjatok itt, és virrassza- tok velem.” Pont ez az, amitől mindenki menekülne. Miről is van itt szó?- Jézus megy most is elől. Nem „belö­ki” az övéit a szenvedés kertjébe. Az összefüggéseket Ő látja át. A tanítvány nem mindig érti a vele történteket, de ah­hoz kaphat erőt, hitet, hogy Jézusát kö­vesse. A követésben később sok minden világossá válhat. A szenvedést ne dicsőítsük! A szenve­dés önmagában rossz, („...ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár...”) A szen­vedést csak a szeretet összefüggésében szabad látnunk, megélnünk. Az istente- lenség miatt kiszolgáltatott emberért szenved itt az Isten. Aki szeret, az szen­ved is. A Megváltó szenved miattunk, ér­tünk, helyettünk, de nem nélkülünk! Az Ő áldozata egyszeri, megismételhetetlen, utánozhatatlan, azért mert Ő Istenként szenved. De „mi ugyan méltán.” Ne ke­verjük össze az Isten és az ember helyze­tét, lehetőségét. Isten istensége miatt, mi Az élet-érték fájdalmas húsvéti kérdőjelei A feltámadás ünnepe az élet ünnepe. Az élet diadala a halál fölött. Egyedi, meg nem ismételhető győzelem. Az Is­tenfiúi küldetésének a beteljesülése. Üzenet az Isten országáról, üzenet az örökkévalóságról. Arról, hogy a földi élet valóságán kívül létezik egy másik élet is, létezik az emberi elmével fel nem fogható örökkévalóság, az Isten birodal­ma. Ha Krisztus fel nem támadott, hiábava­ló a hitetek - tanít az apostol. Ma sokan vélik, véljük úgy, - nem ütközve a páli üzenettel - hogy akkor sem hiábavaló. Sajátos igazolást nyer a krisztusi érték­rend a 20. század, a fejlett világ konflik­tusaiban. A mentálhygienés mozgalom megtanít arra, hogy a testi egészség és az anyagi jólét még nem jelent boldogsá­got. Ezt csak a lélek békéje nyújtja. És az ehhez vezető út a krisztusi út, a tehervál­lalás, a mások megsegítésének az útja. Bizonyos, hogy a történelem során so­kak számára vigasztalást jelentett az örök élet, szemben a földi lét nyomorú­ságával. A harmadik évezred küszöbén álló emberiség számára sajátos kihívás a tartalmas, értékes földi élet lehetőségé­vel együtt az örök élet reménysége. Nem a kontraszt, nem a földi élet nyomora ad­ja az örök élet értékét, hanem az evangé­lium, a krisztusi üzenet, a tanítványi sors lehetősége, kínja, öröme. Húsvét mindent reflektorfénybe állít. Jézus biológiai és társadalmi csodái egy­aránt lebilincselőek. Számomra mind­egyikben az a csoda, hogy emberek talál­koztak Jézussal és ettől kezdve drámaian megváltozott az életük. A biológiai cso­dák, az életújulások, élükön kedvenc tör­ténetemmel, Zákeussal. De az egyetlen valóságos, természetfeletti csoda a feltá­madás, ez a hit próbaköve, a vízválasztó, a nagy kapaszkodás, vagy ahogy a költő mondja: hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok. Mégis, van valami, ami hitelesíti a Jé­zushoz tartozás, a feltámadás- hit őszin­teségét, mélységét, erejét. És ez az élet- érték megbecsülése, hiszen emberi ol­dalról Húsvét erről szól. Az élet védelme, a szenvedés és a halál leküzdése meghatározza orvosi gondol­kodásomat, sajátos összhangban van hi­temmel. Tudom, hogy halandók vagyunk, tudom, hogy a szenvedés sok érték meg­születését is serkentette, még kudarcként élek meg minden szenvedést és halált. Felelősek vagyunk a népért, a társada­lomért, a közösségért, amelyben élünk. Fájdalmas szembesülnünk fogyó népes- ség-mivoltunkkal. Évente átlag negy­venezerrel többen halnak meg e hazában, mint amennyien megszületnek. 1998- ban először csökkent százezer alá az új­szülöttek száma. Tovább csökkent a há­zasságkötések száma is. Ezért nem igazi öröm, hogy valamelyest mérséklődött az abortuszok száma is, hiszen az abszolút szám örvendetes, néhányezres csökkené­se arányban van a többi mutató változá­sával. Az élet-érték presztízse nem változott, nem nőtt a magyar társadalomban. Ehhez képest erőtlen és sajnos sokszor hamis az egyházak, az egyházi emberek szava. Törvényektől, szabályoktól, ál­lamtól, kormánytól, parlamenttől várják a megoldást. Pedig a változás lehetősége a szívekben rejtőzik. Lehetnének-e eny- nyire kedvezőtlenek az élettel, születés­sel és halállal kapcsolatos adataink, ha magukat e hazában keresztyénnek vallók valóban Krisztus követői lennének?! Lassan egy évtized telt el a rendszer- változás, többek között az egyházi élet korlátozásának a megszűnte óta. Bekö­vetkezett-e ez idő alatt igazi változás er­kölcsben, értékrendben, az élet-érték megbecsülésében. A rideg számok nega­tív választ adnak a kérdésekre. Ahogy a testi egészség javulása nem állapítható meg a társadalombiztosítási kiadások növekedése kapcsán, így az egyházak helyzetének, jólétének a javu­lása nem járt eddig a lelki egészség, első­sorban az élet-érték társadalmi presztí­zsének a növekedésével. Fájdalmas hús­véti kérdőjelek ezek. Hiszen olyan jó lenne jelenteni Jézus Krisztusnak, a fel­támadott Úrnak, hogy a belé vetett hit csodákat tett, a visszanyert szabadság ta­laján megváltozott egy nép élete. Húsvét örömén, szépségén, a húsvéti sikerélményen, az azonosítás élményén túl nem térhetünk ki Húsvét kérdőjelei elől. Alapvetőek a személyes kérdések. Mi, akik keresztyének valljuk magunkat, megtettünk-e mindent családunkban, ba­ráti körben az élet védelméért. A meg­születendő gyermekekért éppúgy, mint a segítségre szoruló idősekért. Mert az ő életük is veszélyeztetett a rideg társada­lomban. De felelősségünk meghaladja a szemé­lyes szférát is. Különösen hangsúlyt kap az egyházak és benne az egyháztagok fe­lelőssége a jövő évi millenniumi ünnep­ségek kapcsán. Igen, lehet és kell hálát adnunk Istennek azért, hogy megőrizte a magyarságot a történelem viharaiban, megáldva nemcsak túlélési, hanem hihe­tetlen asszimiláló képességgel, élni aka­rással, élni tudással. De hiba lenne az év­forduló mámorában lemondani az evan­gélium mai üzenetéről. Nem szólni arról, hogy ezer év is kevés volt e nép megté­réséhez, a keresztyén értékrend uralko­dóvá válásához, az élet-érték megbecsü­léséhez. 1999 Húsvétja, a ma is diadal­mas Krisztus, erről is szól, erről is üzen. Frenkl Róbert pedig istentelenségünk miatt szenve­dünk.- Gecsemáné (Gat semané) = olajprés. Ez a kert az Olajfák hegyén található. Az olajbogyót kipréselték. Ebbe a „présbe” lép be Jézus. Feladja isteni alakját (Ézs 53, Fii 2) és szent kenetté lesz. így válik igazán Messiássá, Felkentté. 0 maga a kenet. „Megkened fejemet olajjal.” (Zsolt 23). A halálos szeretet olajával bo­ríthat be bennünket az Isten. Ez az a sze­retet, amely „szorongat” és megtérésre indít és segít.- Ne menekülj! Ha Jézus hív, kövesd Őt. Ha az út egyenesen a Gecsemánéba és a Golgotára visz, akkor is. „Velem vándorol utamon Jézus”, szoktuk éne­kelni. Valóban megtalál Ő minket az utunkon, de Ő is meghívhat minket az Ő útjára. „Az én utaim nem a ti utaltok, az én gondolataim nem a ti gondolataitok. " (Ézs 55,8) Saulnak is volt egy „vallásos” útja, amelyen Jézus utolérte és más utat adott neki. Nem kerülhetjük el a Gecsemánét és a Golgotát - bünbánat, istentelenségünk miatti gyötrődés, megtérés -, ha új élet­ben akarunk járni. Ezeken keresztül van a mi megtartatásunk, hazajutásunk. Szeverényi János Köszöntjük az jubilánsokat! Mögöttünk van az év első negyede. Visszatekintve az eddig megtett útra, kilenc lelkésztestvérünkre gondolunk, akik ebben az időszakban kerek számú évfordu­lóhoz érkeztek, őket köszöntjük. D. Dóka Zoltán nyugdíjas lelkésztestvérünk január 1-jén töltötte be 70. életé­vét. Szinte teljes lelkészi szolgálatát a hévízgyörki gyülekezetben végezte. A Zü­richi Egyetemen tiszteletbeli doktorrá avatták. 1995 óta nyugdíjas éveit tölti. Vértessy Rudolf is nyugdíjban van már. Korábban majdnem egész szolgálati idejében a Dombovár-Kaposszekcső-Csikóstöttösi társult gyülekezetben szolgált. Január 24-én volt 70 éves. Február 9-én volt 60 éves D. Szebik Imre püspökünk. Róla lapunk hasábjain már emlékeztünk, most jubiláló társai között köszöntjük. Hülvej Sándor március 5-én töltötte be 75. életévét. Utoljára a rábaszentandrási gyülekezet lelkésze volt, onnan ment nyugdíjba. Tekus Ottó győri lelkészként ment nyugdíjba, előzőleg Nagysimonyiban szol­gált és a Vasi egyházmegye esperese is volt. Március 12-én volt 80 éves. Nagy Tibor székesfehérvári lelkészként szolgált. Most nyugdíjas éveit Buda- pest-Csepelen tölti. Március 15-én volt 85 esztendős. Fónyad Pál lelkésztestvérünk a szép 90. évet élte meg Nagykanizsán március 18-án. Korábban is ott volt lelkész, ma ott él, mint nyugdíjas. A gyülekezet már­cius 21-én köszöntötte az istentiszteleten. Lehel Ferenc lelkésztestvérünk március 27-én betöltötte 90. életévét. Tengelicen, és Szombathelyen volt lelkész. Munkássága mindig beépült a tár­sadalom életébe is, nagy segítőkészséggel. Ösztöndíjas éveiben szerzett kapcso­latait ma is ápolja, különösen sokat tett Bonhoeffer müveinek magyar nyelvű kiadása érdekében. Mezősi György nyugalmazott csepeli lelkész március 31-én volt 75 éves. Ko­rábban évtizedeken át volt sajtószolgálatban, mint lapunk felelős szerkesztője. Meleg szívvel, szeretettel köszöntjük a jubilánsokat. Isten iránti hálával köszön­jük szolgálatukat, a nyugdíjasoknak jó egészséget, boldog életet kívánunk. Áldja meg Isten őket egyházunkban és lelkészi közösségünkben. T A Braunschweigi Dómkórus egyházzenei koncertkörútja hazánkban A Braunschweigi Dómkórus Észak-Németo*rszág egyik legjelentősebb egyházi kórusa. A Braunschweigi Dóm énekiskolájának vezető kórusa. Karnagy Helmut Kruse, aki a zeneiskola alapítója is. Repertoárjuk egyházi és világi a-capella mű­veket és kantátákat, klasszikus oratórium műveket tartalmaz. Hangsúlyt helyez­nek ismeretlen, elfelejtett kórusmüvek előadására, valamint a kortárs zeneszerzők műveinek bemutatására. Rendszeresen vendégszerepeinek külföldön. A Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében 1999. április 8-16. között egyházzenei koncertkörúton vesz részt a 90 tagból álló kórus. Fellépési helyeik a következők: 1999. április 9., péntek 18.00 óra - Budapest Pesterzsébeti Evangélikus Templom 1999. április 10., szombat, 18.00 óra - Kecskeméti Kodály Intézet, Kecskemét 1999. április 11., vasárnap de. 11.00 óra ­Budapest Fasori Evangélikus Templom (istentisztelet alkalmával egybekötve) 1999. április 11., vasárnap 19.00 óra - Budapest Deák-téri Evangélikus Templom 1999. április 13., kedd, 18.30 óra - Római Katolikus Belvárosi Templom, Pécs 1999. április 15., csütörtök, 19.00 óra - Győri Evangélikus Öregtemplom, Győr A koncertek ingyenesek, minden érdeklődőt szeretettel hívnak. /'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents