Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-01-10 / 2. szám
Evangélikus Élet 1999. JANUAR 10. 3.oldal Az elhívás - visszavonhatatlan Lelkészavatás a Fasorban Családias és ünnepélyes alkalomra gyülekeztek a decemberi szombat délutánján a hozzátartozók, barátok, érdeklődők a fasori templomban. A Móron született és Bakonycsemyén nevelkedett Szabó Juliannát avatta lelkésszé D. dr. Harmati Béla püspök, aki teológiai tanulmányait évekkel ezelőtt jeles eredménnyel fejezte be, utána az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen a hebraisztikai tanszéken folytatta tanulmányait, majd a Szabó Ervin Könyvtárban és a holland biztosítónál dolgozott. Három éve, már családosán, két leánygyermekkel, a Lónyay Református Gimnáziumban vállalt hitoktatói szolgálatot, valamennyi osztály evangélikus diákját tanítja. Lelkészi szolgálatra való elhivatásának tudata mostanra erősödött meg, férje, szülei örömmel fogadták elhatározását, így kerülhetett sor a lelkészavatásra. A püspök Róm 11,29 alapján hirdette az igét: „Az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok! ” - Gyermekkora óta Istennek sok ajándékát ismerhette meg, családjában, gyülekezetében, élete küzdelmei közepette. Isten ajándéka egyéni képességeink és szolgálatra való elhivatásunk is. Ezek visszavonhatatlanok, ezekkel élnünk kell. Ezt tapasztalhatta meg a hit átadásának örömében, a gimnazista diákok és a tanártársak szereteté- ben is. Ezután még több és teljesebb szolgálatra lesz lehetőség. Záró hálaadó imádságában a felavatott lelkész hálát adott Isten türelmes szeretetéért, a kitérők után is megmaradó elhiva- tás bizalmáért, családjáért, régi és jelenlegi gyülekezetéért. A püspöki szolgálatban dr. Muntag Andor teológiai tanár és Szirmai Zoltán esperes, helyi lelkész segédkezett. A Bakony- csemyéről érkezett népes küldöttség mellett jelen volt a gyülekezet két korábbi lelkésze, Zászkaliczky Péter és Bencéné Szabó Márta is, akik az új lelkészt és családját lelkipásztori szeretettel kísérték hosszú éveken át és most, az ünnepi órában. A volt évfolyamtársak és jó barátok örömmel vették körül a felavatott lelkészt és a szomszédos gimnáziumban fehér asztalok mellett folytatódott a beszélgetés. Isten áldja meg új lelkészünk további életét és szolgálatát! Szirmai Zoltán Az aratni való sok... Sokan esnek bele a számok csapdájába, úgy vélve, hogy 1999-ben az évszázad, illetve az évezred utolsó esztendejét éljük. Valójában természetesen a 2000. évvel zárul majd az emberiség történetében a legtöbb eseményt hozó, sok mindent lezáró és sok mindent megkezdő húszadik század és fejeződik be a Jézus Krisztus születését követő második évezred. 2001-ben kezdődik meg a 21. század, illetve a harmadik évezred. A Magyarországi Evangélikus Egyház legújabb kori történelme érdekesen kapcsolódik ezekhez az évekhez. A korábbi Zsinat a 2001. esztendőt jelölte meg, mint amelyikben az egyház új szervezetének és működési modelljének meg kell kezdenie a tevékenységét. Bár az 1998-ban összeült Zsinat csak a törvénykönyv finomítását, az óhatatlan hibák kiküszöbölését tűzhette ki célul, bekövetkezett, amitől többen tartottunk, a Zsinat érdemben is hozzányúlt hatályos törvényekhez. Természetesen erre nemcsak lehetősége, hanem joga is van, de a jelenlegi sajátos, átmeneti helyzetben ez nem kedvező, hiszen most már a végrehajtásra kellene koncentrálni, hogy 2001 -ben valóban zökkenőmentesen térhessünk át az új struktúrára. Ezt szorgalmazta a budafoki zsinati fórum is, ahol a résztvevők aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy nem elég gyors és meggyőző az új törvények bevezetése. Ugyanakkor a legutóbbi zsinati ülésszak ismét módosított a struktúrán, úgy formálva a 2001-től működő három kerületes rendszert, hogy a jelenlegi Déli és Északi Kerület középső és keleti része nem változik, a két kerülethez tartozó dunántúli egyházmegyékből alakul meg majd a harmadik, a Dunántúli Egyházkerület. 1999 áll még rendelkezésre, ha szükség van még módosításokra. Ennél lényegesebbnek látszik, hogy folyamatos konzultáció, dialógus indult meg a zsinati és az egyházi elnökség között. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ez lehet annak a szükséges, egészséges konszenzusnak az útja, amely nemcsak az új törvények betűjének, hanem szellemének megfelelően alakítja a holnap egyházának életét. Érdekesnek ígérkezik a 2000. év. Az államalapításnak, az ezeréves magyar ke- resztyénségnek az ünnepi éve. Ezért is véltem úgy, hogy talán nem igazán szerencsés, hogy a mi új választási törvényünk ezt az esztendőt nyilvánítja az első választási évnek, ekkor kerül sor tisztújításra a gyülekezetektől az országos egyházig minden szinten. De beláttam, hogy hiba lenne a további késlekedés. Helyesebb a szükségből erényt kovácsolni. Amellett, hogy a magyar evangélikus- ság méltóképpen kell részt vegyen a mil- leneumi ünnepségeken, többek között megemlékezve arról, hogyan szolgálták eleink a magyar művelődéstörténetet, a tisztújítás módot kínál arra, hogy a múlt értékeinek a talaján a jövő felé forduljunk. Kidolgozzuk, meghirdessük azt a programot, amelynek révén a következő évszázadban szolgálatunkat végezhetjük. Istené a dicsőség. O őrizte meg a magyar népet a történelem viharában és tette mind nemzeti, mind vallási tekintetben befogadóvá, toleránssá. Egyszerre lenni magyarnak és európainak - ez a ma és a holnap leckéje ugyanezt jelenti. Legyen bármilyen sok érték a múltban, visszafelé nem vezet út. Csak mai szolgálatunk hitelesítheti küldetésünket. És az aratnivaló ma is sok. A harmadik évezred olyan sorsfordulót jelez, mint annak idején Mózes kőtáblái, amelyekre vésett parancsolatok nélkül ma sincs emberi együttélés, nem lehetett volna humán történelem. Majd Jézus Krisztus evangéliuma, az Újszövetség két nagy parancsolata, amely a további két évezred meghatározó eszmerendszerét alapozta meg. Újabb válaszúihoz érkezett a világ, amely immár - igazolva a Szentírás apokaliptikus látomásait is - képes önmaga elpusztítására. A globális problémák és az egyének és családok napi gondjai, konfliktusai ugyanarról üzennek. Az aratnivaló sok. Isten embereire vár a feladat, a sokszor nehezen elmondható prófétai szó, az igazság vállalása és az Isten szeretetének, kegyelmének a hirdetése. Az egyház felelőssége ez. Egykor, évtizedekkel ezelőtt egy keresztyén világgyűlés fogalmazta meg, hogy „a laikusok az egyház reprezentánsai a világban.” Azóta még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az egyház társadalmi szolgálatát lelkészek és nem lelkészek együtt kell megvalósítsák. Csak így nyer értelmet a mi struktúraváltásunk is, amely azt célozza, hogy többen bekapcsolódhassanak a szolgálatba, többek között az új, fiatal nemzedékek. Laikusok az egyház reprezentánsai a világban. És tegyük hozzá: az egyház az Isten reprezentánsa a világban. Újra meg újra szembesülünk a hihetetlennel. Az Úristen ránk, alkalmatlan emberekre, alkalmatlan egyházra bízta az evangélium ügyét. Nem tehetünk mást. Vállalnunk kell a kilencvenes években újra megnyílt lehetőségeket követően ránkszakadt terheket. Csak így lehetünk egyház. Csak így van remény. Arra is, hogy nem saját belső gondjaink, szervezeti, személyi ügyeink emésztik fel energiánkat, hanem a szolgálat mozgósítja az erőket. Hiszen erről szól elhívásunk. A harmadik évezredben is. Frenkl Róbert Épül egy ház Révfülöpön Egy ház. ahol helye van a töprengő, titkokat kereső, az élet végső kérdéseit kutató, őszinte embereknek... Egyház, ahol helye van a gondjainkat csak az éjszaka - sok mindent rejtő - leple alatt felvetni tudó, vagy merő embereknek... Egy ház, ahol gondolkodni lehet és szabad, hogy előbbre lépjünk... Egy ház, ahol vannak és születnek apró ötletek és életre szóló megoldások - akkor is, ha nem mindig a várt formában... Egy ház. ahol lehet találkozni a Názáreti Jézussal... így foglalta össze egy barátom azt, hogy mit vár ettől az intézménytől, amely több éve épül és mára megkapta hivatalos nevét: Evangélikus Oktatási Központ. Az olvasó joggal teszi fel a kérdést, hogyan találkozik az előszóban említett és az oktatási funkció? Talán ott, hogy e két terület, vagyis a lelkigyakor- latos elcsendesülés, és a lelkészek és nem lelkészek képzése és továbbképzése, melyet egyházunkban eddig kevésbé preferáltunk, összetartozik. Mindehhez hozzájön még az eredeti elképzelés szerint az országos ifjúsági konferenciák megrendezése. És, hogy az intézményt idővel rentábilissá tudjuk tenni, időnként helyet kell adni külföldi, nemzetközi, vagy nem egyházi konferenciáknak is. És talán a legfontosabb, hogy várjuk gyülekezeteinket, és minden egyházi programot, amihez igyekeztünk megfelelő árat kialakítani. Az épület - maximum - 100 fos konferenciák megrendezésére alkalmas. A különböző komfortfokozatú szobák területi elhelyezése megengedi több független alkalom párhuzamosan való megtartását. A szobák többsége önálló vagy két szoba közös fürdőszobával rendelkezik, de vannak négy ágyas közös fürdőszobás szobák is. Minden szobacsoporthoz terveztünk egy-két íróasztallal ellátott ún. vezetői szobát. Elvileg minden szobába lehet telefont tenni, de a lépcsőházban kártyás telefon is lesz. A több mint 120 adagos konyhán minden elkészíthető, de az étterem a teljes létszámot csak két turnusban tudja fogadni. A hivatalos étkezéseken túl a büfében lehet üdítőt, kávét, desszertet kapni. A 120 fos konferenciatermet és a szekciótermeket igyekszünk a korszerű oktatástechnikai berendezésekkel felszerelni, és a berendezést is úgy kialakítani, hogy a felmerülő igényeket ki tudja elégíteni. Az épület emeleti részén készült egy kisebb kápolna, de a telken levő templom is nyitva van a vendégek számára. A földszinten négy kétágyas szobát speciálisan mozgássérültek számára alakítottak ki, de a többi földszinti szoba is használható, illetve a földszinten minden helység megközelíthető tolószékkel is. Az intézmény igazgató tanácsát az Országos Presbitérium megválasztotta és első ülését 1999. januárjában fogja tartani. Az intézmény által szervezendő konkrét képzési és lelkigyakorlatos programokat ezután fogjuk megjelentetni. A környék egyedülálló természeti és történelmi értékei egész évben gazdag kikapcsolódásra és pihenésre adnak lehetőséget. A házat ajánljuk gyülekezeteinknek kirándulásokra, konfirmandusoknak, presbitereknek közös felkészülésre. Várjuk iskoláink diákjait erdei iskolába és a pedagógusokat konferenciára. Az intézmény leendő lelkészével igény szerint segítünk a programok megszervezésében, lebonyolításában. 1999-ben az egyházunk, gyülekezeteink szervezésében tartott konferenciák ára 2000.- Ft egy napra teljes ellátással, gyermekek számára 14 éves korig 1000.- és három éves korig ingyenes. Várjuk minden testvérünk jelentkezését és érdeklődését, jelezve, hogy ez a ház mindannyiunk háza, a békességé, kérdéseké és a szereteté. Címünk: Evangélikus Oktatási Központ Révfülöp: Pf.: 31., Tel: 87/464-107. Marton Tamás /’/ViCCU‘ U 1 ‘ -J XjJA \C.Ji Jiő 1JJJ1 i ' ' 1 Orgonaavatas - hangversennyel 1998 szeptember 20, 19 óra. A péteri evangélikus templomban „telt ház” a földszinten, a karzaton gyermekek kíváncsiskodnak, zúgnak, nyomkodnak az orgona körül. Hangverseny kezdődik. Az orgona- padon Trajtler Gábor orgonaművész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyházzenei tanszékének vezetője, egyházzenei igazgató. Mellette hűséges felesége, segítője. Türelemmel csitítja a gyermekeket, majd kottát lapoz, segít regisztrálni. Régi mesterek és Bach művei szerepelnek a repertoárban. Olyanok persze, amelyek a péteri orgonán egyáltalán előadhatók... Nagyszerű a környezet. Az az 1822-30 között épült, Zittebarth Mátyás által tervezett evangélikus templom, (a klasszicizmus időszakában Pollack Mihály után a második legjelentősebb építőmester volt Magyarországon) melynek építését Esztergály Mihály lelkész, későbbi főesperes szervezte, aki Petőfi Sándor közvetlen barátja, kollégiumi szobatársa volt az aszódi evangélikus gimnáziumban. Szakértők szerint az orgona régebbi a templomnál. A 18. század második felében készülhetett. Minden bizonnyal ajándékként kaphatta a templomépítését éppen befejező gyülekezet valakitől, még inkább valakiktől. Sem méretében, sem stílusában, nem illik a péteri templom belső terébe. De hangjában és hangjával mindenképpen! - Eredetileg hátsó játszóasztalos, mechanikus, egymanuálos, alul törtakkordos, pedálműves kis hangszer volt. 1904- ben Országh Sándor „császári és királyi orgonagyáros” átalakította. A hátsó játszóasztalt az orgona elé helyezte, és több regiszterrel bővítette. Ezt követően 1951-ben Zalánfy Aladár orgonaművész vezetésével Szőnyi István javította. 1977-ben elektromos fújtatással látták el. A templom 1992-ben végzett belső renoválása, és némi rongálás következtében jócskán elgyöngült az orgona állapota. A gyülekezet elhatározta a felújítását. Gyűjteni kezdett rá, és keresni egy olyan megbízható szakembert, aki tisztes módon elvégzi e munkát. Özv. Szende Ernőné (aki több mint negyven esztendeje kántora a péteri gyülekezetnek) és családja kezdte az adakozást, majd többen csatlakoztak kisebb- nagyobb összeggel az ügy támogatásához. A ma érthetően lassan növekvő anyagi erő mellett, több éven keresztül jelentett visszaesést a reménységünkben az, hogy a javításra kért árajánlatok messze fölötte álltak az általunk előteremthető forrásoknak. Végülis idén, hat évi gyűjtés eredményeként, és megtalálva Bordács István gyömrői hangszerkészítő mestert, megvalósulhatott a régi álom. „Saját erőből”, és az ő precíz, mesteri, nagyon színvonalas és becsületes munkájával újra „koncertképessé” lett templomunkban a „hangszerek királynője”. Talán az Úristen időritmusa, hogy mintegy félszáz esztendőnként adatik Péterinek, hogy egyetlen orgonája megújultan végezhesse felemelő szolgálatát a gyülekezetben és a községben... A kitűnő akusztikájú templomi térben csodálatos volt hallani és újra felfedezni, hogy e szerény kis orgona mi mindent tud az ősi, hitvalló zeneszerzők üzenetét közvetítve Trajtler Gábor értő, művészi interpretátor szolgálatával. Érdemes volt gyűjteni, várni - és most, a műszaki átvételt követő koncerten résztvenni. Dr. Foltin Brúnó „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét” (Jn 1,14) Jézus Krisztus testében vállalta betegségemet Földünkön hatalmas változások mentek végbe közel 2000 év alatt, a betegségek fajai is változtak, de változatlan életünk ki szolgáltatottsága a különféle betegségek kapuin besurranó halálnak. Egyetlen örömteli változatlan tény van: A Krisztusban megjelent szeretet. Testet öltött. Az örök Ige jelent meg testben. Nemcsak magára öltötte, mint egy ruhát, hanem egészen emberré lett. Magában hordozta a gyermekkor gyengeségét, a szülői melegség szükségességét, a testi éhség és szomjúság igényét, a fájdalom kikerülési-vágyát („ha lehetséges múljék el tőlem e keserű pohár”), a teljes elhagyatottság pillanatát (Istenem, miért hagytál el?). Jézus testté léteiével testvérünkké lett. Testünket hordozta, de jászolbölcsője felett a keresztgerenda már keresztjét jelezte. A kereszthordozásban is testünkké és vérünkké lett, vagyis testvérünkké. Testi erőtlenségünkben, kórház betegágyán lehet imádkozni: Köszönöm Jézusom, hogy testté lettél és hordozod, ma is hordozod betegségemet és szíveden viseled gyógyulásomat. Add, hogy mindig érző szívvel tudjak betegtársaim felé és otthon családtagjaim felé fordulni, mert a kőszívnek nincsenek érzései. Közöttünk élt. Azt mondják: lakva lehet megismerni egymást. Jézus nem párhetes turizmusra jött ide, hanem itt született, itt élt 33 évet, itt halt meg kínos halállal, és nem hagyta faképnél még menekülő tanítványait sem: „Veletek vagyok a világ végéig.” Isten Fia, aki nemcsak az ételt és italt ízlelte, hanem a kereszten „kiitta” a halál keserű poharát, velünk van! Ebben a bizonyosságban olvashatjuk ezeket a sorokat betegszobánkban és élhetünk otthon is, hogy Jézus nemcsak „élt közöttünk”, hanem küzdelmemben ma sem hagy el minket. Láttuk az O dicsőségét. Isten dicsőségének látása a prófétából félelmet váltott ki: Jaj nekem, elvesztem. A pásztorokban a betlehemi fények, az Úr dicsősége kiváltották a félelmet (Lk 2,9). Az angyali híradás eloszlatta ezt, lábra állította őket, hogy személyesen megláthassák a jászolágy gyermekében az Üdvözítőt. Betegágyon szívünkkel csak Krisztusban láthatjuk meg a szeretet Istenét! - Egy kisfiú a kertben madárfiókát látott a fa alatt. Visszavitte a fészekbe, de a többi madárka meglátva a fiú fejét, ijedten röpködtek ki a fészekből és a macska elragadta őket. Síró gyermeküknek a szülők ezt mondták: Madárrá kellene lenned, hogy madarakon segíthess! - Isten dicsősége az emberré lett Krisztusban transzformálódott. Istenünk testté lett Jézus Krisztusban, hogy rajtunk, embereken segítsen, bűnből szabadítson és megmentsen a kárhozat „karmaiból” örök örömre! Szimon János