Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-03-28 / 13. szám

1999. MÁRCIUS 28. 3. oldal Evangélikus Élet r 80 éves Farkasházi Ferenc, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője Amikor elvétetik a vőlegény A baptisták és a többi szabadegyházak a böjtről Kevesek kiváltsága, hogy hosszú élettel aján­dékozza meg őket a Te­remtő. Farkasházi Fe­renc felügyelő testvé­rünk közéjük tartozik. Mindig derűs egyénisé­ge, mosolygós arca és elégedett, boldog tekin­tete felülről kapott, te­remtésbeli vonása és sa­játos lelki kincse, ame­lyet köztünk osztogat. 1919. március 26-án örültek szülei érkezésé­nek Gyón (Dabas) községben. Iskoláit már Dunakeszin, később Budapesten vé­gezte. Előbb Esztergomban, majd Doro­gon pénzügyigazgatási munkakörben dolgozott. 1952-től kezdődően a Pénz­ügyminisztériumban különböző beosztá­sokban teljesített szolgálatot 1980-ban történt nyugalomba vonulásáig. Munká­ját mindig magasfokú szakmai megbe­csülés övezte. Flázasságot kötött 1940-ben Polákovits Klárával. Isten két leánygyermekkel és két unokával gazdagította életüket. Egyik leányának elveszítése mély fájdalmat jelentő esemény volt életükben. Változó lakóhelyein mindig szívesen kapcso­lódott be a gyülekezet életébe. Előbb a Fejér- Komáromi Egyházme­gye választotta felügye­lőjének, majd 1987-ben az Északi Egyházkerület gyülekezetei tüntették ki bizalmukkal, amikor vi­lági vezetőjükké válasz­tották. Felügyelői szolgálata idején szakmai tudását gazdasági tanácsaival, iskolákat ellenőrző tevékenységével kamatoztatta egyházunk életében. Mindig lelkiismere­tes odaadással végezte pénzügyi felada­tait több gimnáziumunk és szeretetottho­nunk javára. Készséges munkatárs és jószándékú vezető, akinek a bibliai kor határán felül adatott jó egészség, meghitt családi kör és szakmai elismertség. Kedves Feri bácsi! Áldjon Isten köz­tünk jó erővel, sok örömmel és bizakodó reménységgel. Ad multos annos! Egy-egy erdőség mégoly bőséges vad­állományából a jelzett utakon tovahaladó turista egyetlen példányt sem lát, ám ha letelepszik és csöndben, hosszan figyel, akkor megpillanthatja az addig rejtőzkö­dő életet. Valahogy így vagyunk a bap­tisták és a többi szabadegyház böjtölésé­vel is. Bizonyos, hogy gyakorolják a böj­töt, de az csak ritkán és felszínesen ész­lelhető. Ennek oka lehet - többek között - az, hogy az említett felekezetek a köte­lező szertartásoktól való ódzkodásuk mi­att minden előre meghatározott, intéz­ményesített böjtöt mellőznek. Ha viszont e közösségek tagjai mégis böjtölnek, ak­kor azt a Hegyi Beszédben foglaltakhoz igazodva gyakorolják: „böjtölésedet ne az emberek lássák... és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked" (Mt 6,16-18). Ha tehát böjtöl is valaki, erről nemcsak hogy nem beszél (még visszaemlékező módon, bizonyságtétel­ben sem), hanem igyekszik ezt úgy ten­ni, hogy lehetőleg észrevétlen maradjon. (Mivel családunk körében, de tanulmá­nyaim idején a Teológiai Akadémián is a közös étkezéstől való tartózkodás nem maradhatott rejtve, ezért az éppen böjtö- lőkkel közösséget vállalva - közmeg­egyezés alapján - nem firtattuk az asztal­tól való távolmaradás okát.) Az eddig írottak alapján aligha megle­pő a nyomtatott források hiánya e tárgy­ban. E hiány pótlására szóbeli közlések gyűjtögetésébe kezdtem hittestvéreim körében. Bármilyen tapintatosan tettem is ezt, tapasztalnom kellett, hogy szemé­lyes élmények feltárására aligha számít­hatok. Ezért aztán inkább a böjtről val­lott nézeteik után tudakozódtam. így állt össze végül is a közösségeinkben gyako­rolt böjtölés vázlatos képe. Hogyan is böjtölünk? Köreinkben - úgy tűnik -, hogy a böjt időtartama leg­többször egy nap. (Ennek dátuma tetsző­leges, de többször esik hétköznapra, mint valamelyik ünnepre.) Kivételes esetben előfordul a két-háromnapos böjt is. Az ennél hosszabb talán azért nem, mert a böjtölés idején semmiféle ételt nem veszünk magunkhoz, csak némi vi­zet vagy teát. Ehhez kapcsolódik a bibli­ai mintákat követve (pl. ApCsel 13,8) az odaadó és elmélyült imádság. (Ez utóbbi nélkül az ételektől való tartózkodás - szabadegyházi vélemény szerint — nem lelki, hanem csupán egészségvédő, gyógyászati cselekmény.) Vendégek jártakTeológiánkon Edgar Almen, a Lingköpingi Egyetem professzora tartott három előadást március 8- 11. között az Evangélikus Hittudományi Egyetemen A XX. századi svéd teológia jellegzetességei; Konfirmáció a svéd egyházban; A svédországi iskolákban történő hitoktatás jellemzői címmel. A vendégelőadások annak a partneri kapcsolatnak keretében zajlottak, amely a két egyetem között fennáll s amely egy éve egy magyar küldöttség (dr. Reuss András, Szabóné Mátrai Marianna, Győri Péter) lingköpingi látogatása alkalmával öltött hivatalos formát. Az egyetemek közötti kapcsolat részben nemzetközi együttműködési lehetőségeken, részben a Déli Egyházkerület és a Lingköpingi Egyházkerület között fennálló kapcsolaton nyugszik. Az együttműködés keretében februárban tartott előadásokat Lingköpingben az Evangélikus Hittudományi Egyetem küldötteként iß. Fabiny Tibor. Edgar Almán professzor előadást tartott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem angol tanszékén is. Pierre Emanuel: Nagypéntek este Vihar támadt estére zordan Isten haldoklóit Senki sem Mondják a föld megreszketett Sírokat láttak nyílni sorban Tudta Dolguk után siettek S halott is fölkelt egy sereg Csak aki szemtől szembe látta Banálisán meghalni őt Lehetséges de nem hiszem Csak azt rázta meg úgy bukása A nap szokott módjára tellett Hogy megtért e nagy űr előtt Fordította: Rónay György Felnőtt keresztyének kerestetnek! „Azért, hogy belépjünk a mennyek or­szágába, olyanokká kell válnunk, mint a gyermekek (Mt 18,3), de nem szabad fe­lednünk Pál szavait: »Amikor felnőtt fér­fi lettem, elhagytam a gyerekes szokáso­kat« (lKor 13,11). A gyermekség szelle­me és az infantilizmus elvetése egyfor­mán szükséges.” Francois Varillon fran­cia teológus szavai ezek. Bibliaolvasó Útmutatónk rendje szerint februártól április közepéig esti olvasmá­nyunk Pál apostolnak a Római Gyüleke­zethez írt leveléből valók. A havi igék is ebből a levélből valók. Elgondolkoztató tény, hogy egyházunk bibliaolvasó népe szembe kerül a Biblia egyik legjelentő­sebb könyvével. Istennek nagy áldása rejlik ebben! Imádkozzunk azért, hogy az Örökkévaló meggazdagítsa mindnyájunk életében az Ige közös tanulmányozását. Aki ismeretlen helyre készül utazni, az útikalauzt és térképet vásárol magának. Természetjárás során a térkép megbízha­tó segédeszköz. De egymagában kevés. Fontos az, hogy megfelelő módon állít­suk be. Ebben segít az iránytű. Térképet és iránytűt együtt kell használni. A Biblia számunkra olyan, mint a meg­bízható térkép. Megmutatja az örök élet­re vezető utat. A tapasztalat mutatja, hogy a Szentírás nem könnyen megért­hető könyv. El lehet benne tévedni. Bi­zonyos ismeretekre, iránytűre van szük­ségünk ahhoz, hogy az örök élet útját megtaláljuk. A Római levél olvasásához is szüksé­günk van segítségre. Vegyük számba ezeket! 1./ Nem régen jelent meg: Scholz Lász­ló: „Az evangélium Pál szerint. ” „A ró­mai levél a szószéken ” című könyve (A budapesti evangélikus egyházi könyves­boltokban megvásárolható.) A könyv ol­vasása biztos iránytűt ad a kezünkbe. Hozzásegít bennünket a bibliai szöveg evangéliumi értelmezéséhez. Erre a könyvre minden bibliaolvasó testvérünk figyelmét fel kell hívni gyülekezeteink­ben. De ennél többet is meg lehetne ten­ni. Akik a gyülekezet közös bibliatanul­mányozási alkalmain részt vesznek, eb­ből a könyvből készülhetnének fel a kö­zös munkára. A bibliaórán mindenki el­mondhatná, hogy számára - a könyv ol­vasása nyomán - milyen üzenete világo­sodott meg a Római levélnek. Az ilyen­fajta közös bibliatanulmányozás segítsé­get adhatna abban a rendszeresen Szent­írást olvasóknak, hogy mit kell keres­nünk, mire kell odafigyelnünk a bibliai szöveg olvasása, tanulmányozása során. 2. / A Magyar Bibliatársulat 1990-ben jegyzetekkel ellátva adta ki a Bibliát. Hosszú időn keresztül jegyzetek nélkül jelentek meg a Szentírások. Az új próbál­kozás mögött a segítés szándéka húzó­dott meg. A lap alján olvasható jegyze­tekben a párhuzamos igehelyek mellett, különböző megjegyzéseket olvashatunk. Kortörténeti ismereteket közölnek a jegyzetek. Bemutatják a különböző for­dítási lehetőségeket. Utalnak az eredeti héber, görög szöveg eredeti jelentésére. Jelzéseket kaphatunk arról, hogy milyen irányba indíthatjuk el gondolatainkat, amikor a hozzánk szóló személyes üze­netet keressük. A Római levél tanulmá­nyozásában segítséget jelenthetnek a jegyzetek tanulmányozásai, a párhuza­mos helyek kikeresései. 3. / A Magyar Bibliatársulat 1996-ban magyarázó jegyzetekkel adta ki a Bibliát. Ebben a kiadásban minden könyv elején részletes bevezetést olvashatunk a könyv keletkezéséről, a bibliakutatás eredmé­nyeiről. A bibliai fejezetek kisebb egysé­gei után részletes magyarázat olvasható. 4. / Hasznos segítséget jelenthetnek a római katolikus Újszövetség fordítások: Szent István Társulat, 1996 (új fordí­tás!), P. Békés Gellért és P. Dalos Patrik (Szent Jeromos Bibliatársulat). 5.1 A Római levél olvasása során fel­merült kérdésekre bizonyosan szívesen válaszolna Egyetemünk Újszövetségi Tanszéke (Budapest, Rózsavölgyi köz 3. 1141). Az Evangélikus Élet is közölne olvasói leveleket, melyeknek írói a Ró­mai levél olvasása során kialakult élmé­nyeikről számolnának be. Az Egyház története során igen nagy jelentősége volt a Római levél tanulmá­nyozásának. Augusztinus egyházatya a levél hatása nyomán elhagyta régi, célta­lan életét. Krisztust elfogadta élete Urá­nak. Dr. Luther Márton a kegyelmes Is­ten megtalálásának kérdésével vívódott. A választ a Római levélben találta meg: „Az igaz ember hitből él” (Róm 1,16- 17). Ez az Ige értette meg vele, hogy Is­ten szeretetből nekünk ajándékozta az üdvösséget. Isten ajándékát hittel lehet elfogadni. Éveken át, mint a Szentírás- tudomány professzora magyarázta a Ró­mai levelet. A Római levéllel történt fog­lalatossága előkészítője volt reformátori munkájának. Wesley János, a nagy an­golszász igehirdető, Luthernek a Római levélhez írt előszavát olvasta. Luther bi­zonyságtétele gyújtotta lángra hitét. Éle­te szárnyaló lendületet kapott. A Római levél jelentősen hozzájárult az Egyház arculatának kiformálódásához. Sok ember élete gyökeresen megválto­zott, amikor a Római levél üzenetét gya­korlatban is megpróbálta megvalósítani. A Zsidókhoz írt levél szerzője fájdal­masan állapítja meg: „...már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van szüksé­getek, hogy titeket tanítson valaki az Is­ten beszédeinek alapelemeire, mert olya­nokká lettetek, mint akiknek tejre van Szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igé­jében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak kemény eledel való, mint akiknek érzék­szervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböz­tetésére. ” (Zsid 5,12-14.) Nem érvényesek reánk is ezek a megál­lapítások? Kemény eledel helyett csak tejnek itala? Lehet ezen növekedni? Az elkövetkező hetekben estéről-estére bib­liaolvasásunk során szembe nézhetünk önmagunkkal. Ne utasítsuk el a „kemény eledelt”! Bizony kemény eledel a Római levél. De általa növekedhetünk felnőtt keresztyénekké. Éljünk a lehetőséggel! Felnőtt keresztyének kerestetnek! A Szentlélek Isten velünk van bibliatanul­mányozásunk során. Tőle jön a növeke­dés, áldás! Ferenczy Zoltán Miért böjtölünk? Legtöbbször a böjt­tel a bűnbánatot fejezzük ki, ahogy ezt Pál is tette megtérésekor (ApCsel 9,9). Máskor fontos döntések, vagy erő feletti szolgálatok vállalása előtt, Isten vezeté­sének, áldásának megnyerése érdekében folytatott könyörgésünk támogatására élünk a böjttel. Mégpedig azért, hogy fi­gyelmünket ne vonja el Úrunkról semmi sem. A lelki erőnlétben, a kísértések le­győzéséhez szükséges önuralomban va­ló edződés eszközeként is alkalmazzuk a böjtöt, lKor 9,24-27 szellemében. Még ritkán gyakoroljuk, de egyre szüksége­sebbnek látjuk a szeretetszolgálati célú böjtöt, Ézs 58,6-7 jegyében („Nekem az olyan böjt tetszik... Oszd meg kenyere­det az éhezővel...”). Ilyenkor - testvére­inkkel összefogva - a böjtölés során ma­guktól megvont táplálékot (is), és imád­ságunkat a felelősségünk körébe tartozó rászorultak javára fordítjuk. Mikor böjtölünk? A különféle böjt­okok, -indítékok közös jellemzője, hogy mindegyik valami nagy hiányérzetből táplálkozik. Ez összecseng Megváltónk szavával, aki a vele közösségben lévő ta­nítványok böjtmellőzését fölhánytorga- tóknak így felel: „Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok. amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor, azokban a napokban böjtölni fognak” (Lk 5,34-35). Meggyőződésünk, hogy akkor kell te­hát böjtölnünk, amikor fájdalmasan azt tapasztaljuk, távol van tőlünk a Vőle­gény-Jézus. Ez sokféle módon is meg­nyilvánul: bűnnel küzdünk, és nincs ve­lünk a Szabadító (Jn 8,36); indulnunk, tennünk kellene, de nem látjuk az Utat (Jn 14,6); a szolgálatért és az üdvössé­gért meg kellene tagadnunk önmagun­kat, ám úgy tűnik, késik a segítséggel az Önmagát Megüresítő (Fii 2,6-8); ember­testvéreink testi-lelki nyomorúságaikkal várnak reánk, de nem tudjuk megelégíte­ni őket, mert nincs nálunk az Élet Ke­nyere (Jn 6,51). Égető ínségünk reménytelenségbe ta­szító felismerése idején késedelem nél­kül keressük a hiányolt Vőlegény-Jézust. Keressük őt, az Ige által tanácsolt min­den lehetőséget, így a most bemutatott, egyébként sokszor elhanyagolt eszközt, a böjtöt is igénybe véve. Tárjuk Urunk elé leplezetlenül - a böjtöléssel cselekvő módon is - fájó hiányunkat, hogy szána­lomra indulva szegénységünkön, betölt- hessen minket önmagával! Győri Kornél ny. babtista teológiai tanár EVANGÉLIKUS LELKÉSZNŐK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA Elfogadtál és elhívtál A lelkésznők szolgálata ajándék, noha szükségből vezette be az egyház Nehéz fába vágta a fejszéjét az, aki egykor evangélikus lelkésznő szeretett volna lenni. A 40-es évek elején a nők számára csak a hitoktatás létezett, mint egyházi szolgálati alkalom. De 1948- ban, az iskolák államosítása után ez a le­hetőség is megszűnt. még maradt is) tisztázatlan velük kap­csolatban, többek közt például ami a megszólításukat, „munkaterületüket” (szószék és/vagy oltár?), javadalmazásu­kat, vagy a papi öltözet viselését illeti. Kovács Etelka csöglei lelkésznőt kö­szöntve, hálatelt szívvel együtt emlékez­Isten Lelkét azonban nem lehetett állo- mosítani. Ezekben az években, kevéssel a II. világháború előtt, az ún. „nagy éb­redés” idején a nők közül is egyre többen kaptak elhívást a lelkészi szolgálatra. De csak 1943-ban indult az első olyan teoló­giai évfolyam, ahol már nő is volt a hall­gatók között. 1956-ban már tízre emel­kedett a teológiát végzett nők száma. Ez­zel együtt számos dolog volt (és sokáig PASSIÓI ISTEN­TISZTELETEK Ebben az esztendőben III. éves teológusaink készülnek a passió - Jézus Krisztus szenvedése és halála történetének bemutatására. A nagy­héten a következő nógrádi gyüleke­zetekben az alábbi időpontokban szolgálnak: Március 28-án, virágvasárnap: 10.30 órakor Salgótarján - 17 órakor Ipolyszög - 19 órakor Balassagyarmat. Március 29-én, hétfőn: 17 órakor Szügy - 19 órakor Terény. Március 30-án, kedden: 17 órakor Bér - 19 órakor Egyházasdengeleg. Március 31-én, szerdán: 17 órakor Szirák - 19 órakor Vanyarc. Április 1-én, nagycsütörtökön: 14.30 órakor Kétbodony - 17 órakor Ipolyvece - 19 órakor Bánk. Április 2-án, nagypénteken: 11 órakor Ősagárd - 15 órakor Nógrád - 18 órakor Felsőpetény. A passiós istentiszteletekre szeretet­tel hívjuk a leánygyülekezetekben és a szórványokban élő híveinket is, a más felekezetekhez tartozó testvéreket és minden érdeklődőt. tünk meg az 1972-es esztendőről, amely azért volt olyan különleges, mert lehető­vé tette a számára, hogy „igazi” lutherk- abátos lelkésznőként szolgálhasson az egyházban. Ezután viszont hosszú ideig, 17 évig tartó szünet következett a női lelkészség történetében annyiban, hogy csak azokat avatták fel, akiket egy gyülekezet (női voltuk ellenére is) meghívott a gyüleke­zeti lelkészi feladatok ellátására. Csak 1986 óta avatnak „automatikusan” lel­késszé minden teológiát végzett nőt. Nehéz fába vágja a fejszéjét ma is az, aki evangélikus lelkésznő szeretne lenni. Ez a gondolat fogalmazódott meg ben­nem, mialatt az ország minden tájáról ér­kezett 26 idősebb és fiatalabb lelkésznő megosztotta egymással tapasztalatait, beszámolva a mindennapok nehézségei­ről és persze az örömökről is. A legnagyobb dilemma talán a kezde­tektől fogva ez: család vagy hivatás? Anyaság vagy Isten szolgálata? A vá­lasz? Család és hivatás. Hivatás és szol­gálat. Mert Isten nőként fogadott el és hívott el bennünket a lelkészi szolgálatra is. Szent-Gály Kata-vigyétek hírül— fölkentél engem megjelöltél a Lélek által nekem szólnom kell rólad Uram el kell mondanom hogy élsz hogy találkoztam veled nekem örömöt kell vinnem az örömtelen emberek közé. Gazdag Zsuzsanna í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents