Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-03-28 / 13. szám

4. oldal 1999. MÁRCIUS 28. Evangélikus Elet Jubileumi évfolyamtalálkozónk a bölcsőnél A soproni Hittudományi Egyetemünk „bölcsőjébe” 1948-ban annyi „újszülött” fészkelte be magát, mint Teológiánk fél­évszázados történetében egyetlen évben sem. Közel harmincán néztük meg a most is két részre osztott „maxitóriu­mot”, az egyikben elmondtuk élménybe­számolóinkat. Az általános iskolává lett mostani tanintézmény evangélikus igaz­gatója szépen felújított épületet mutatott be. A márványlépcsők és- lapok még ugyanúgy ragyogtak, mint 50 évvel ez­előtt. Urunk kérdése felénk: ragyog-e még így 50 év után a hitünk is, vagy csak „füstölgő mécsesként” járjuk nyugdíjas­ként, szolgálati életünk utolsó szakaszát? - Az úrvacsorái közösségben megtapasz­talhattuk, hogy Úr Krisztusunk most is megtart bennünket. Az igehirdetés két igére épült Ézs 42,3: A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el. 2Tim 2,9: Az Isten igéje nincs megbilincselve. - 50 évvel ezelőtt Urunk itt Sopronban ráállí­tott a „teológiai sínpárra”. Hogy előtte hol szólította meg és hívta a szolgálatra, azt mindenki maga tudja. Nem mintha a hol és a hogyan, a locus és a modus len­ne a döntő. A tény, a factum a fontos. Ézsaiást a templomban, Pált Damasz­kusz előtt hívta szolgálatba az Úr. De a lényeges nem a hely, hanem ami történt velük. Egyikkel a templomi füst köze­pette, a bűntől tisztító parázzsal, Pálnál az élő Krisztus megszólító igéjében, amikor a fényben megvakultak szemei. Minket is elhívott és megtartott élő Jézus Krisztusunk. Megrepedt nádszálként. Mikor reped meg a nádszál? Ha nagy a terhelés (kívül harc - belül félelem). Ä prófétához és az apostolhoz hasonlóan, mi is éreztük az elmúlt fél évszázadban ezt a terhelést: a külsőt és belsőt. Megrepedünk nádszál- kánt, ha a nagy viharban nem vagyunk együtt. Ha nincs fratemitás, hanem szét­húzás van, könnyen tud belénk kapni a külső vihar és egyenként megrepeszteni hitünket. Ha magánosok vagyunk és a magános nádszál nem kap védelmet a társaktól. Talán éreztük mi is sokszor, hogy gyülekezetünkben kevesekre tud­tunk támaszkodni, mert elvonták tőlünk fenyegetéssel, akik tenni tudtak és akar­tak. Az értelmiség és ifjúság előtt is „be­zárult” a templom. Megreped a nádszál, ha túl magasra akar nőni, netán a többieket túl akarja szárnyalni. Ismerős az a gyermek, aki testileg túl magasra nő és belsőleg visz- szamarad. Megrepedünk, eltörünk, ha a külső növekedés mögött, netán karrieriz­mus mögött belső erőtlenedés bomlaszt. Át kell gondolnunk mindnyájunknak sa­ját életét, szolgálatát, hogy miben, ho­gyan, mikor repedt meg nádszálélete, szolgálata. De tény, hogy megrepedtünk! A „hajszálrepedés” is az, mert Isten előtt nincs kis és nagy bűn. Sokszor éreztük, átéltük a megrepedés fájó tényeit. De Urunk nem dobott félre, nem tört el, be­kötötte sebeinket és felhasznált minded­dig. Talán nádszál-életünkbe-szolgálat- unkba fuldoklók is belekapaszkodhat­tak... így lehetünk együtt, zömében nyugdíjasok, mégsem félredobottak... Füstölgő mécsesként. Mikor van a mé­csesben füstölgés? Ha olyan anyag ég, amely füstölög. Nem tisztá anyag, vala­mivel keveredett. Tudjuk, hogy egyház ott van, ahol Isten igéjét tisztán hirdetik, ahol a bűnbocsánat igéjével megtisztul a szív, az élet! - Nem elég akárhogyan ég­ni a szolgálat tüzében! Ézsaiást nem a „ Gondolkodj globálisan, cselekedj a saját környezetedben ” A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet (1091 Budapest, Kálvin tér 7.) 1999. április 10-én szombaton új könyvtárának megnyitása alkalmából konferen­ciát rendez fiataloknak és a misszió támogatóinak. A hálaadó istentisztelet délelőtt 10 órakor kezdődik a Kálvin-téri református templomban. Az istentiszteletet kö­vetően a könyvtár bemutatása szerepel a programban. Délután 13,30-kor kezdő­dik a konferencia a fenti címmel. Két kezdő előadás (Gondolkodj globálisan: dr. Szabó Dániel és Cselekedj a saját környezetedben: dr. Anna Marie Kool) után sze­mináriumok keretében beszélgetünk arról, hogy mit jelent ma misszionáriusnak lenni, milyen szerepet játszhatnak a fiatalok a gyülekezetekben, mit tehet a gyü­lekezet a fiatalok szolgálatának elősegítésére, és milyen gyakorlati lehetőségek vannak ma Magyarországon a misszióra. Mindenkit szeretettel várunk, aki a "N. misszió iránt felelősséget érez, vagy többet szeretne tudni a misszióról. FELHÍVÁS A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat, csatlakozva az észak- és kelet-magyarországi lakosság erőfeszítései­hez, a kormányzati szervekkel együttműködve segíteni kíván, a bel- és árvíz által veszélyeztetett lakosságnak, a kitelepített falvak lakóinak. A Magyar Ökumenikus Sze­retetszolgálat azonnali segítségként 1 millió forint érték­ben kíván hozzájárulni a vízkárosultak megsegítéséhez. A Szeretetszolgálat kizárólag pénzadományokat vár, hogy a kárhelyzet pontos felmérése után, a szükségleteknek meg­felelően, a lehető legeredményesebben segíthessen a károsultakon. Ezért a Ma­gyar Ökumenikus Szeretetszolgálat felhívással fordul mindenkihez, hogy támo­gassa segítő munkáját pénzadományával. Számlaszám: OTP Bank RT. 11705008- 20464565. További felvilágosítás a 208-5842-es telefonszámon kapható. füst tisztította meg - az fojtogatta bűnei­vel együtt -, hanem az oltárról vett tisz­tán izzó parázs. - Isten tiszta igéjét hir­dettük! Hiszem, hogy ezt akartuk, mert megtartott a különféle „füstmérgezés” veszélyei között és oltárról vett szénnel megtisztította ajkunkat, szívünket a szol­gálatra és teszi most is. Krisztus vére tisztít meg a „füstmentes”szolgálatra. Ma is, mert nincs megállás 50 év után sem.- Bilincsektől szabadító Úrként cselek­szik velünk, mert megtapasztaltatta ve­lünk, hogy igéje nincs bilincsbe verve. Lehetett Pált fogságba vetni, bilincsbe verni. Lehetett fenyegetni, megidézni minket is szolgálati időnkben. Egyház­ügyi titkár megidézésére hivatalában megjelenni a megyeszékhelyen és vála­szolni a fenyegető kérdésre: miért láto­gatom vidéken a gyermekes családokat hittanbeiratkozás idején? Ha volt ilyen helyzetetek, bizonyára ezt válaszoltátok velem együtt: lelkészeknek döntő szol­gálata a látogatás és Istennek kell enge­delmeskednünk..., mert az Ige kőszál­ként megáll és nevetséges erre a kőszik­lára bilincset verni. ­Jó volt együtt lenni az igei, az úrvacso­rái, a testvéri közösségben, még egyszer a „bölcsőnél”, miközben a naplemente előtt egyre nőnek az árnyak. De a kereszt fénye akkor is tündököl, mert elhívó, magtartó Krisztusunk jelenik meg ben­ne, mint unica spes! Szimon János H. Schütz két műve hanglemezen - magyarul Böjt első napjaiban jelent meg az a Ke­lenföldi Gyülekezet énekkarainak közre­működésével készült kompakt-lemez (CD), amelyen Heinrich Schütz két mű­ve - a „ Jézus Krisztus hét szava a ke­resztfán” és „A feltámadás története” - magyar nyelven hallható. H. Schütz életművének gerincét egyhá­zi művei adják. Templomi előadásra szánt kompozícióiban valósítja meg azo­kat az eszméket, melyeket Itáliában dol­goztak ki, s amelyek a szöveg jól érthe­tőségét és a kifejezés mindenek elé állítá­sát tűzik maguk elé. Itáliában az új zene­felfogás elsősorban az operairodalom­ban érhető tetten. Schütz - bár tudomá­sunk szerint maga is foglalkozott opera­írással - liturgikus műveiben csodálato­san ötvözi a reneszánsz kor fenséges többszólamúságát a forradalmian új ba­rokk szövegközpontúsággal. Fiatalkori műve, „A feltámadás törté­nete”, összeválogatja a négy evangélium szinte valamennyi történetét, melyek a feltámadásról tudósítanak, a három Má­ria tanácstalanságától az üres sír előtt, egészen Jézus utolsó tanításáig, s az apostolok kiküldéséig. A történeteket az evangélista mondja el recitatív módon vonós hangszerek kíséretével, de ami párbeszédes formában is elmondható, azt Schütz a szereplők szájába adva ze- nésíti meg. A párbeszédeket hangsúlyo­sabbá teszi az, hogy minden szereplőt Ünnepeink - Nagy csütörtök, Nagypéntek Mit tennél, kedves olvasó, ha tudnád — életedből már csak néhány nap van hátra, vagy csupán néhány óra az, amivel még gazdálkodhatsz...? Jézus utolsó estéjét is ta­nítványaival töltötte. Csütörtök este még tanította őket, s pár óra múlva elítélték és meghalt. Ilyen közel a halálhoz az ember nem szokott lényegtelen dolgokkal, csip- csup ügyekkel foglalkozni - a legfontosabbak kerülnek csak szóba. Miről beszélt, mit csinált Jézus földi élete végén? - Ezekre emlékeztet minket Nagycsütörtök és Nagypéntek ünnepe.-Jézus alázatra tanít-az utolsó vacsora elfogyasztása előtt a mester megmossa ta­nítványai lábát, megalázó rabszolgamunkákat végez. Péter még tiltakozni is próbál. „Az én lábamat nem mosod meg soha!” - Jézus azonban nem tűr ellentmondást, azonban nem csak arról győz meg, hogy a benne hívők között nincs helye semmifé­le előítéletnek, hanem jól példázza, keresztyénnek lenni azt jelenti: minél több ember van rámbízva, annál több embernek vagyok szolgája!- Jézus szembesít valódi önmagommal - a vacsora közben a tanítványok magukba kell, hogy nézzenek „Ma éjjel mindannyian csalódni fogtok, megbotránkoztok ben­nem.” - mondja nekik. Nincs értelme fogadkozásnak, meggondolatlan ígéreteknek. A próféták megírták: „Megverem a pásztort, s elszélednek a juhok.” S valóban így is történt. Tehát még ha apostolnak is hívnának, te is rászorulsz arra, hogy teste felál­dozása és vére kiontása által kaphass megtisztulást, bűnbocsánatot.- Jézus válaszút elé állít - milyen sokan tévednek, amikor „biztos ami biztos” ala­pon megkeresztelik gyermeküket. Azt gondolják: megvettük számára a mennyei be­lépőjegyet, pedig „csak” az egyházhoz, az Istenhez tartozás egyébként nem lebecsü­lendő jelét kapták meg. A mennyei „belépő” a Jézusban való hit, bizalom s a bűnbo­csánat kérése és elfogadása! „Ha meg nem bocsátótok egymásnak, soha nem mehet­tek be az én országomba!” tanítja egy példázatában. Életével is példát ad: az őt meg­tagadó Péternek megbocsát, s a keresztfán szidalmázéiért imádkozik.-Jézus szeretetre tanít- „nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja a barátaiért” Jézus tudja: önző világunkban még a szeretet sincs ingyen, ezért tőlünk - az övéitől - önzetlen szeretetet vár. így fogalmazza meg ezt az utolsó estén „Úgy sze­ressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket! Erről fogják megtudni az emberek, hogy hozzám tartoztok.” Nem telt el fél nap, és életét áldozta értünk... Ilyen nagy sze^ retet azonban nem veszhet el, nem halhat meg, élnie kell minden áron! S ahogy O nem maradt a sírban, a harmadik napon feltámadt - ha az O szeretete van bennünk - mi is feltámadunk az idők végtelenében egyre közeledő nagy feltámadáskor!... Ha hi­szünk benne... f Brebovszky János két-két.énekes személyesít meg: nem a realisztikus ábrázolás tehát az elsődle­ges, hanem az, hogy mind mélyebben belénk ivódjanak a feltámadásról tanús­kodó mondatok. Néhány helyen a teljes kórus is megszólal. Különösen monu­mentális a mű záró-kórusa, amelyben két négyszólamú kórus bizonyságtevő éneke mellett szól az evangélista ujjongása: „Victoria! Feltámadott!” A lemezen található másik kompozíció Schütz kései müve, a „Krisztus hét szava a kereszten”. A művészetét tökéletessé­gig kiérlelt szerző műve szinte minden külsőségről lemond. Krisztus keresztfán mondott szavait egyszerűen, mesterkélt­ség nélkül énekelteti el. Talán éppen ez az egyszerűség adja a mondatok igazi súlyát. Jézus hangja most csak egy éne­kessel szólal meg, de mellette két hege­dű visszhangozza és mélyíti el a dallam­fordulatokat: meditativ zene a XVII. szá­zadból. Schütz művészete a német bibliafordí­tásban gyökeredzik, teljes értékűen a né­metül jól értők élhetik csak át. A mosta­ni hangfelvétel magyar nyelven készült. Bálint Zsolt igényes munkája a magyar adaptáció. Ahol csak lehetett, közelített a magyar bibliai szöveghez, és mindent megtett azért, hogy mai magyar nyelven, romantizálás nélkül érvényesülhessen az evangélium. Különös szeretettel ajánljuk e felvételt a fiatal közönségnek, bízunk benne, hogy a zene tisztasága és a jól ért­hető szöveg kedvelné teszi körükben Schütz műveit, s így alapkincsünkké vál­hatnak a megváltó halálról és a dicsősé­ges feltámadásról tudósító szövegek. Bence Gábor Jó volt együtt lenni Evangélikusok, katolikusok, refor­mátusok és baptisták. Négy különbö­ző felekezet gyülekezetének tagjai gyűltek egybe januárban egy kistele­pülésen, pontosan öt napon keresz­tül. Jó volt együtt lenni velük - s ezt most senki ne vegye közhelynek. A különbözőségek ellenére mind-mind azért imádkoztunk Jézushoz, hogy sokszor gyenge lábakon álló hitünk kristályosodjon, tisztább legyen még a hegyi patak lassan csordogáló vizé­nél is. Hiszen gyakran megfeledke­zünk hitünkről, eltévedünk és nem egyszer csak a legutolsó esetben for­dulunk a Megváltóhoz. A záróalka­lom záróimája közben és után is vé­gigfutott rajtam egyfajta bizsergés: együtt, ennyien, hatványozott hittel és erővel tudunk „odabújni”, Hozzá. Jó volna többször így összegyűlni - evangélikusok, katolikusok, refor­mátusok és baptisták - hogy hitünk ne csak évente egyszer legyen ily erős, ne gyengüljön, „soványodjon" le, hanem legyen „karban tartva”. Mert együtt erősebbek vagyunk a Jé­zus Krisztusban. Gajdács Pál K ezdettől fogva, mármint a korábbi, az 1991-97 között működő Zsinat kezdete óta, érződött, hogy az esetleges területrendezés, az egyházi szervezet át­alakítása lehet a legnehezebben kivite­lezhető változtatás. Annak ellenére, hogy mindenki - lelkészek és nem lelkészek, vezetők és vezetettek - hangsúlyozta a strukturális kérdések másodlagosságát. Mégis mindig a területrendezés, legin­kább az egyházkerületek száma váltotta ki a legnagyobb vitákat. Annak ellenére is, hogy a kilencvenes évek megújuló egyházában egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szervezetet, az adminisztrációt, az irányítást illetően két szint értékelő­dött fel, a gyülekezeti, egyházközösségi szint és az országos egyház. Az egyház­megyékben és az egyházkerületekben csökkennek az adminisztratív teendők, a számítástechnika korában ez természe­tes, a hangsúly a szolgálatra tevődik, a személyi és dologi erőforrásokat erre kell mozgósítani, ez az úgynevezett köz­bülső szintek alapvető feladata. Mégis érthető, hogy ennyi energiát igé­nyelt és igényel a területrendezés. A má­sodik világháború után, amikor nyilván­valóvá vált, hogy nincs remény a Tria­nonnál elveszett területek részleges visz- szacsatolására sem, szembesült az egy­ház a területrendezés szükségességével. Az 1934-37-es Zsinat, részben a remé­nyek miatt is, megőrizte a négykerületes rendszert. Feltehetőleg egy független Zsinat a negyvenes évek végén, az ötve­nes évek elején is a háromkerületes mo­dell mellett döntött volna, akkor ez még sokkal reálisabb volt - gyülekezetek, lel­készek száma alapján -, mint ma, de a diktatúra a kétkerületes modellt válasz­totta. Sokakban már emiatt is volt ellen­érzés ezzel szemben - érthetően és jog­gal - ugyanakkor sajnos az is igaz, hogy az elmúlt évek zsugorodása miatt nem tűnt reálisnak a struktúra fejlesztése. Utólag látszik, hogy a valódi változás igénye is megnehezítette a gyors és haté­kony döntést. Nevezetesen többen az ér­demi változást szorgalmazók közül - hozzám is közel áll ez a gondolkodás - az egypüspökös fő, egyházmegyei rend­Vajúdás szer bevezetését támogatták. Ebben a je­lenlegi püspöki hatáskör jelentős része a főesperesekre szállna, tehát valódi de­centralizáció lenne, megtartva a szüksé­ges centralizációt, ennek előnyeit. így vi­szont három elképzelés között oszlottak meg a zsinati szavazatok, nem alakult ki a szükséges többség. A konszenzust, mint rendesen, a köz­bülső megoldás jelentette. Változtas­sunk, mozduljunk el a kétkerületes struk­túrától, de még ne radikálisan, várjuk meg míg a regionális gondolkodás az egyházon kívül is megjelenik. így született meg végül 1997-ben, a ko­rábbi Zsinaton a háromkerületes modell, melynek bevezetését 2001. január 1-ben jelölték meg a zsinati atyák. Az átmenet mindig gondokkal jár. Ezt szenvedjük most. Azért is, mert lévén, hogy az új zsinati törvény szerint mindig kell legyen választott zsinati tagság, je­lenleg is működik a Zsinat. Ez pedig - a törvények karbantartásának helyes indo­kán túl - sokakat arra csábít, hogy a ne­kik nem tetsző passzusokat megváltoz­tassák, ami jogbizonytalanságot eredmé­nyez. Természetesen a működő Zsinat a jogszerű működést is megerősítheti. Ha nem is szeretjük az egyházban a po­litikai kifejezéseket, a joggyakorlat is megkívánja ezeket. Kétségtelen, hogy az egyházban a hatalommegosztást a Zsinat működése valósította meg. A Zsinat fel­adata a jogalkotás, az egyházkormányzá­sé a végrehajtás. A permanens Zsinat egyfajta kontrollt is jelent. 1998. szeptemberében a Zsinat módo­sította az 1997-ben elfogadott háromke­rületes rendszert. A decemberi országos közgyűlés pozitívan reagált erre. Ebben az volt a lényeges, hogy a korábban a kétkerületes modellt támogató csoport is elfogadta az új háromkerületes beosztást, kiegészítve több indítvánnyal. így az egyházszervezet egyszerűsítésével (há­rom szint), a jelenleg szolgáló püspökök szolgálata jogfolytonosságának az elis­merésével és kisebb területi arányosítás­sal. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az Északi Kerülethez csatolni kell vagy Dunántúlról (Fejér-Komárom), vagy Délről (Dél-pestmegye) egy egyházme­gyét. A kompromisszum elemeit a januá­ri zsinati ülésszak elfogadta, az arányosí­tás maradt a márciusi ülésre. Az ülés újabb meglepetéssel szolgált. A szakbizottság által javasolt két variáció - Fejér-Komárom, vagy Dél-pestmegye - helyett egy harmadikat emelt törvényerő­re a Zsinat. A pesti egyházmegyét csatol­ta át 2001. január 1 -tői az Északi Kerület­hez. Ebben az a gondolkodás érvénye­sült, hogy Budapest egy kerülethez tar­tozzon, majdan mint régió is nyilván önálló lesz. Bizonyos, hogy voltak, aki­ket az 1997-es zsinati döntés is motivált, csak egy püspöki székhely legyen a fővá­rosban. Most azonban hangsúlyozták, hogy ez nem érinti a jelenlegi helyzetet, tehát a Déli Egyházkerület székhelye ma­radhat - ha így dönt a kerület - Pesten. A feszültségek oldásának egyik eszkö­ze a nyilvánosság. Ezért is szükséges őszintén szólni arról, hogy az is hozzájá­rult a gondokhoz, hogy a Zsinat úgy akart érdemi változtatást eszközölni a struktú­rában, hogy közben maximálisan figye­lembe vegye a jelenleg szolgáló püspö­kök szempontjait. Ezért időnként óhatat­lanul ütköztek a tisztán szakmai szem­pontok a statusquoval. Ez történt ezúttal is, a Déli Kerület püspöke rögtön tiltako­zott is a döntés ellen. Szomorú lenne, ha az elmúlt hónapok jelentős előbbre- lépése, Országos Közgyűlés és Zsinat, végrehajtás és jogalkotás együttműködé­se után, az átmeneti időszak feladatainak minél sikeresebb megvalósítása helyett újra kezdődnének a strukturális viták. Magam pozitívan éltem meg a Zsinat magatartását, keresztyéni lelkületét, ami­vel súlyt helyezett a szolgáló püspökök megbecsülésére, ők is értékelték, hogy a testület, mely a következő évszázad egy­házszervezetén munkálkodik, figyelembe veszi azokat, akik abban a szervezetben csak néhány évig lesznek hivatalban. Ezt a szellemiséget kellene megőrizni és a to­vábbi változtatásokat az utódokra bízni. Számomra igen meggyőző volt, hogy milyen felszabadult örömet váltott ki az 1997-es döntés a háromkerületes modell bevezetéséről sok kiváló lelkészben és nem lelkész egyházi munkatársban-. Az­óta is tart a lendület. Ezt kell megőrizni, elfogadva, ha valóban másodlagos is a struktúra, bizonyos változtatások üzenet­értékűek, ez adja jelentőségüket á meg­újulásban. Mindnyájunk számára, akik az egyház­ban dolgozunk, megtisztelő feladat elő­készíteni a 2001-től működő struktúrát, a magyar lutheranizmus jövőjét. Frenkl Róbert A Magyarországi Luther Szövetség budapesti tagozata \ szeretettel meghívja Nagybocskai Vilmos: A „Heidelberg! disputádé ökumenikus jelentősége" című előadására. Korreferátumok: dr. Reuss András, ifj. dr. Fabiny Tibor. At, 1518-as Heidelbergi disputáció Luther theologia crucisának az alapja. A Magyar Luther Füzetek 8. kiadványaként jelent meg Nagybocskai Vilmos fordí­tásában. Lektorálta: dr. Csepregi Zoltán. Az előadás időpontja: 1999. április 6. kedd 18 óra. Helyszíne: Deák téri Evangélikus Gimnázium könyvtára. Minden érdeklődőt szeretettel vár a Magyarországi Luther Szövetség elnöksége.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents