Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-03-28 / 13. szám

2. oldal 1999. MÁRCIUS 28 Evangélikus Elet UJ NAP - UJ KEGYELEM VASÁRNAP „Amint Jézus beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Ki ez? A sokaság ezt mondta: Ez Jézus, a galileai Názá'retből való prófé- ta. ” Mt 21,10-11 (Ézs 40,1; Jn 12,12-19; Zsolt 69,30-37).Ki ez? Mit akar tőlem? És mit jelent a személye az én számomra, jót vagy rosszat? Valahányszor kapcsolatba kerülünk valakivel, részben tudatosan, részben ösztönösen, ezeket a kérdéseket tesz- szük fel magunkban. Szeretnénk mielőbb tisztázni, hogy njit-is-... várhatunk attól, aki keresztezi életutunkat, hiszen minden új is­meretségnek, minden egyes találkozásnak megvárja rizikója. S ha Jézus az, akivel találkozunk, még inkáb6 „felbolydulunk.” Merjük tőle megkérdezni: „Ki vagy, Uram, s mit vársz tőlem?*’ Ne érjük be másodkézből vett információkkal! Uji.-.-.i „Tetszett az Úrnak, hog **'■' benneteket." ISáni a saját népévé tegyen f,22 (IThessz 1.4-5; Ézs 50,4-9; Mt 26,69-75) Óvjuk értékeiket, megbecsüljük azt, ami a miénk, vigyázunk arra, amihez cjfóga áron jutottunk hozzá. Kü­lönösen is kedves a szívünknekjaz, amit mi magunk választot­tunk ki. Fájna, ha elveszne, talán pótolhatatlan. Az Úristen így: mint kiválasztottakra, mjít sajátjára tekint ránk./S az az Ő akarata, hogy mi, eltévedt blrányok, elgurult drachmák, tékozló fiúk, ne kerüljünk veszendőbe. L !í| i/c[jk „Te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes' és tilalmas, " hosszú a tifrelmed és nagy a szereteted. " Neh 9,17 (Mt 6,12; Jn 12,27-M; Mt 27,1-14) Türelem, szeretet, megbo­csátani tudás... A legtöbbünlgjek nagyon is „deficitesre” sikerül­ne az a mérleg, amelyen ezek azerények méretnek. A másik ser­penyőbe viszont jócskán „belepakolunk”, sNűaposan próbára tesszük Isten csendes, hosszútürő szeretetét, akár a visszaélést] menően. Egy neves magyar orgonaművész siker (botrány?)- könyvében egyenesen így fogalmaz: „Isten majd megbocsát, ez a mestersége...” Vajon hányán élnek úgy, hogy erre apellálnak, s Istent valamiféle „bűnbocsátó automatának” tekintik?! „Jézus Krisztus mondja: Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. ”Mt 7,21 (Zsolt 119,34; Mk 15,1-15; Mt 27,15-30) Ez az a tükörkép, amivel a keresztyének többsége nem szívesen néz szembe. Jézus „kemény beszéde” az elevenünkbe vág, hiszen éppen az elégedettséggel gyakorolt látszat-tetteinket leplezi le, és megnyugtatott lelkiismeretünket teszi semmissé. Időben érke­zik a figyelmeztetés, hogy minden, ma talán még „Uram, Uram” - keresztyén ráébredhessen: Isten cselekvő tanítványokat kíván. Akik akaratát, igéjét élik is, nem csak hirdetik. fQI ITnRTAÉ''^m! Krisztus mondja: „Én vagyok a világ I t/RI UR világossága: aki engem követ, nem jár sö­tétségben, hanem övé lesz az élet világossága. ” Jn 8,12 (2Móz ' 13,21; 2Móz 24,3-8; Mt 27,31-44). Miért elégszünk meg sötét alagútban zseblámpa bizonytalan fényével, ha a napvilágnál, ki nem alvó fényforrásnál is járhatnánk utunkat? Jézusnál nincs „áramszünet”, nem kell számolnunk az áramkimaradás veszé­lyével: Ő életünk minden napján „sugároz’lf Más kérdés, hogy hajlamosak vagyunk rafinált „árnyékolás-technikákkal” eltakar­ni magunkat előle, mert bizony van rejtegetnivalónk, s félve gondolunk az Úr előtti „átvilágítás” erecpiényére... PÉNTEK „Ha kitartóan cselekszik a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves Wz Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus iSißenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokßt kövessétek. ” 1 Pét 2,20-21 (lMóz 41,52; Mt 27,45-56; 2Kor 5.14b-21). Az értünk szenve­dő Krisztus keresztjénél állunkfífieg a mai napon. Megállunk Előtte, hogy azután továbbindulhassunk - Vele. Nagypéntek ál­lomás, de nem végállomás. Ott, a Golgotán, Isten leghatalma­sabb, szabadtéri „büntetés-végrehajtó termében”, halálos ítélet hozatott. Hogy a bűnös, mijaen bűnös, szabadon távozhasson. SZOMBAT hssa rád orcáját az Úr, és könyöriil- fdn-mttj&l' ” 4Móz 6,25 (Ef 1,3; Ez 37,1-14; Mt 27,57-66) Az ároni áldás arról beszél, ami Húsvétkor maradékta­lanul valósággá lett: Isten lényének teljes szeretetével fordul az ember felé, Jézusban ránkragyogtagja, láthatóvá teszi orcáját, a kereszten pedig könyörületét ajándékozza nekünk. Vajon a mi arcunkról mi sugárzik át környezetünkre, visszatürközzük-e Is­ten szeretetét? Kőháti Dorottya Nagycsütörtök ÍME, HITÜNK SZENT TITKA! lKor 11,23-29 Evangélikus egyházunk legnagyobb ünne­pének Nagypénteket tartjuk. Mit mondjunk akkor Nagycsütörtökről?! Ezen a napon emlé­kezünk arra az eseményre, amelyben Jézus ta­nítványainak adta a vele való kapcsolat állan­dó lehetőségét. Napjainkban mégis kevés gyülekezetben van alkalom arra, hogy méltó­képpen éljük át ezt a ünnepet. A hétköznapok felgyorsult tempójában a vasárnapok is el­szürkülnek, hát még a hétközi jeles napok! Akik munkahelyen dolgoznak, ritkán jutnak el ilyenkor a templomba. Miután újra a Nagyhét lett az iskolások tavaszi szünetének ideje, újból felébredhet bennünk a reménység, hogy a fia­talabb nemzedék jobban bekapcsolódik majd a passió történetének menetébe, s ezáltal szemé­lyesen is átélheti Jézus áldozatának csodáját. Nagy szükségünk van Nagycsütörtök üze­netére! Már az első keresztyének olyan fon­tosnak tartották ezt, hogy elsőként rögzítették írásos formába Jézus szavait testének és véré­nek odaadásáról. Az evangéliumok még el sem készültek, Pál apostol már a korinthusi gyülekezet szívére helyezte az úrvacsora gya­korlását. Istentiszteleti liturgiánk ezt a szöve­get idézi mint szereztetési igéket. Amikor te­hát ezt a textust olvassuk, nem felejthetjük el ennek különleges jelentőségét! Isten ajándéka az úrvacsora titka. Ha rend­kívüli események szemtanúi vagyunk, első­ként azok titokzatossága ragadja meg a képze­letünket. Keressük az ésszerű magyarázatot, mert nehezen viseljük el, ha valamit nem ér­tünk. így vagyunk sokszor az úrvacsora kér­désével is. Különösképpen akkor vetődik fel annak az igénye, hogy megcáfolhatatlan ér­vekkel támasszuk alá mindazt, amit ezzel a szentséggel kapcsolatban vallunk, amikor más felekezethez tartozó ismerőseinkkel be­szélgetünk. Ilyenkor látjuk, mennyire elégte­len az emberi szó Isten titkának feltárásához. íme, hitünk szent titka! - hangzik a bizony­ságtétel a katolikus misében - magyarázat, ér­vek felsorolása nélkül... Ezt a titkot nem lehet feloldani, nem szabad magyarázni, mert úgy, ahogy kaptuk: a miénk. Egy teológus fogal­mazott így: „Nem kell megismernünk a ke­nyér kémiai összetevőinek rendszerét ahhoz, hogy megemésszük azt és életté váljék ben­nünk. "Az úrvacsoráról sem gondolkodhatunk másként. A titok titok marad, amíg ebben a földi világban élünk. Egyet tudunk biztosan: általa bűnbocsánatot, életet és örök életet ka­punk. Az úrvacsora kapcsolat Jézus Krisztussal - s általa az Atyával. Amikor kedves vendég ér­kezik a házhoz, mindent megteszünk annak érdekében, hogy jól érezze magát nálunk. En­nek feltétele elsősorban a jó hangufát, az ön­feledt beszélgetés. így ismerhetjük meg egy­más érzéseit, így lehetünk egymás sorsának részesei. A nyitottság egyértelmű jele, ha a vendéget asztalhoz ültetjük és finom falatok­kal kínáljuk. Az asztalközösség nem csupán a közös étkezés lehetősége, hanem az elfogadás gesztusa. Amikor tehát Jézus - földi életében utoljára - tanítványaival együtt vacsorázott, ezt az üzenetet adta át nekik. Közösséget vál­lalt azokkal, akik ugyan szerették őt, mégis sokszor elfordultak tőle. Kifejezésre juttatta, hogy gyengeségük ellenére elfogadja őket és velük akar maradni. Ez a szövetség nem em­beri ígéretekre épül, hanem Isten kegyelmére. Ez a meggyőződés oldhatja fel bennünk is mindazokat a kétségeket, amelyek távol tarta­nak minket az Atyától. Bízhatunk szereteté- ben, valóban Atyánknak szólíthatjuk őt, ő pe­dig gyermekeiként fogad el bennünket! Becsüljük meg az úrvacsora ajándékát! Pál beszél azokról, akik méltatlanul veszik az úr­vacsorát. Szomorú, hogy vannak ilyenek, de vajon mi hogyan térdelünk az oltár elé? Való­ban Isten kegyelmét, Jézus Krisztus közössé­gét várjuk, vagy csak illendőségből tesszük meg kötelességünket a nagyünnepi gyüleke­zetben? Éhezzük és szomjúhozzuk a kegyel­met? Valljuk-e igazán, hogy rászorulunk a bűnbocsánatra? Készek vagyunk-e befogadni Urunkat, aki magát adja nekünk? Fiatalkoromban egy idős lelkésztestvér meglátta, hogy az istentisztelet folyamán nem vettem részt az úrvacsorái közösségben. Meg­kérdezte: „Miért nem vettél úrvacsorát?" „Azért, mert nem voltam rá felkészülve ” - vá­laszoltam. Erre ő ezt mondta: „Nem neked kell felkészülni rá, hanem ez készít fel téged! ” ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. április 1. I., Bécsi kapu tér du. 6. (úrv.) D. í“ Szebik Imre; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. Fodor Vik­tor; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. du. 5. Donáth László; Óbu­da, III., Dévai Bíró M. tér du. 6. (úrv.) Lénárt Viktor; Újpest, IV., Leibstttck M. u. 36-38. du. 6. (úrv.) Blázy Lajos, V., Deák tér 4. du. 6. (úrv.) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. du. 6. Szirmai Zoltán; Karácsony S. u. 31-33. du. 6. (úrv.) Kertész Géza; IX., Thaly Kálmán u. 28. du. 6. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 6. dr. Fabiny Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. (úrv.) Szeverényi János; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. du. 6. (úrv.) Havasi Kálmán;Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kis- templom) du. 6. (úrv.) Veperdi Zoltán; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. du. 6. (úrv.) Blatniczky Já­nos; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. du. 6. Szebik Károly; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 6. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. du. 6. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér du. 6. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. (úrv.) Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) du. 6. Endreffy Géza; NAGYCSÜTÖRTÖKÖN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Jn 13,1-17; epistolája (igehirdetési alapige): IKor 11,23-29. ENEKEK: 304, 303. A Duna TV Szegletkő című protestáns maga­zin ünnepi műsora április 1-jén, nagycsütörtö­kön 17 órától látható. (Ismétlés április 3-án, nagyszombaton reggel 6.40-kor.) Közreműködik dr. Cserháti Sándor evangé­likus professzor, dr. Bogárdi Szabó István református lelkész, dr. Bállá Péter református teológiai docens, Kovács Imre evangélikus lelkész, dr. Küllős Imola néprajzkutató, valamint az Evangélikus Hittudományi Egyetem liturgikus kórusa, Finta Gergely vezetésével. Szerkesztő: Fabiny Tamás. Jézus keresi a velünk való közösséget. Meg akar érinteni, és meg akar menteni. Titokzatos módon adja nekünk testét és vérét, hogy él­jünk belőle és általa. Fogadjuk el, és éljünk vele méltóképpen, örömmel hirdetve a min­denkinek szóló üzenetet: „Íme, hitünk szent titka! ” Vető István Nagypéntek Ézsaiás próféta jól ismert, jellegzetes mon­datai hangzanak el ma a templomok szószé­kén. Borzongással teli csodálat ragadja magá­val az igehallgatót, amikor ezeket az ünnepé­lyes szavakat hallja. Újra meg újra felvetődik bennünk a kérdés: valóban így kellett ennek történnie; valóban ennyire elveszett az embe­riség, hogy ilyen áldozatra volt szüksége?! Amikor szétnézünk a körülöttünk lévő világ­ban, igazolva látjuk Isten cselekvését. Rászol­gáltunk az ítéletre, jogos lenne az Úr bünteté­se rajtunk, Ő mégis más indulattal közeledik felénk, más eszközökkel tanít, nevel és vezet minket az igaz életre. Prófétái által hirdeti meg a szabadulás útját. Előre vetíti Izráel né­pe történetében üdvözítő szándékát. Világossá teszi egyúttal azt is, hogy ennek nagy ára van. Mégis olyan tragikusnak, elkeserítőnek tűnik, ahogy az emberek a földre jött Isten Fiával bántak. Nagypéntek ünnepén ezért olyan ve­gyesek az érzéseink. Az ószövetségi ige mö­gött Jézust látjuk: a megígért Messiást, a győ­zelmes királyt. Isten kegyelmének testet öltött valóságát. Örömünk és hálánk közepette vi­szont összeszorul a szívünk, amikor földi élte utolsó szakaszára gondolunk... Ki hitte volna, hogy ennyit fog szenvedni? Egyházunk hagyománya szerint a mai napon Jézus földi gyötrelmei kerülnek az igehirdetés középpontjába. Ez óhatatlanul rányomja bé­lyegét a gyülekezet lelki beállítottságára. A keretet biztosító liturgia hangvétele, belső tar­talma is ezt az érzést erősíti bennünk. Az éne­kek a gyász hangulatát sugározzák, elmarad az Istent dicsőítő himnusz. Sok helyen a templom díszítése is jelzi a keresztyénség fáj­dalmát és szomorúságát: fekete lepellel takar­ják le az oltárképet, a gyertyatartókat fekete szalaggal kötik át, fekete fátyollal borítják le a feszületet. A virág - az élet szimbóluma - is eltűnik az oltárról. Joggal mondhatjuk: ke­gyességünkben az egyházi év mélypontjához érkeztünk. A tragédia, a szörnyűség, a szenvedés látvá­nya mélyen megrázza az embert. Még akkor is, ha számunkra idegenekkel, ismeretlenek­kel történik meg a baj. Megrendüléssel hall­gatjuk a híreket, amelyek tele vannak ilyen tu­dósításokkal. Együttérzéssel temetjük tenye­rünkbe arcunkat, s keressük a lehetőséget: hol és hogyan segíthetünk azokon, akik tehetet­lenségükben csak sírni tudnak. Még nagyobb a fájdalmunk, ha közelebb álló ismerősökről kapunk rossz híreket. Keressük az okokat, a válaszokat a sok miértre. Ézsaiás próféciái igaznak bizonyultak. A ta­Virágvasárnap JÉZUS ÚTJA A MI UTUNK Fii 2,5-11 Hozsannázó virágvasámap. Az evangélium­ban hallunk a Jeruzsálembe bevonuló Jézus­ról, ebben a textusban Pál apostol egy őske­resztyén himnuszt ad ajkunkra, hogy ezzel hozsannázzunk. Költői szépséggel rajzolódik ki ezen a vasárnapon Jézus egész útja. A mennyei dicsőségből jött a földre, felvet­te az emberi létformát, - ez a szolgai forma -, de még ennél is mélyebbre kellett alázkodnia, amikor a gyalázatos kereszthalált elvállalta. Azután Isten mindenek fölé magasztalta, hogy minden térd meghajoljon előtte és min­den nyelv vallja, hogy „Jézus Krisztus Úr!” Ezt a őskeresztyén hitvallást énekeljük ma, a nágyhét küszöbén, mert ez segít abban, hogy jól értékeljük mindazt, ami a nagyhét esemé­nyeihez tartozik. Jézus útja a mi életünk alapja, példája és ereje egyben. Luther így prédikál erről a him­nuszról: „Letette az Isten-formát s felvette az ember-formát. Bűn-testbe öltözött, soha nem vétkezett. Ezért lett „bolond”-dá, népek kigú­nyolt csúfjává. Ezért hordozta minden nyo­morúságunkat s szegénységünk minden jelét. Csak azért, hogy önként kövessük.” Ennek a mi Urunknak rendeljük alá magun­kat, életünket. Követése egész életünk prog­ramja. O az, aki nem vet meg bűneink miatt, mert ismeri az emberi természetet és éppen ezért megszabadít, felemel, bocsánatot szerez és az üdvösség reménységébe vezet el. Hogy­ne énekelnénk hát neki hozsannázva most a nagyhét küszöbén, hogy ez a dicsőítés a ke­reszthalálon át a feltámadás dicsőségéig elve­zessen minket. T. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. március 28. 4 I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Vilrtor; Bé­kásmegyer, III., Víziorgona u. I. de. fel 9. Thumay Béla; Csil­laghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Lénárt Viktor; du. 6. (János passió) Hafenscher Károly ifj.; Újpest, IV, Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (János passió) dr. Harmati Béla; VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán;..du. 6. (ifjúsági) Gazdag Zsuzsanna; VIII. , Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse­lovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocs­kai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (ifjúsági) Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; du. 6. Schulek Mátyás; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Baficza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.I Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fel 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Szabó István; Rákospalo­ta, XV, Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hő­sök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Szebik Károly; Rá­koscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szebik Károly; Rákos­liget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Cse­pel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; PALMARUM/VIRÁGVASÁRNAPON a li­turgikus szín: lila. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 21,1-9; epistolája (igehirdeté­si alapige): Fii 2,5-11. HETI ÉNEKEK: 209, 198. ÖRÖMHÍR címen evangélikus műsort köz­vetíti a Magyar Televízió az 1. csatornán. 1999. március 28-án, 15.30 órakor. KI HITTE VOLNA? Ézs 53,1-12 nítványok, akik tanúi voltak Jézus csodálatos tetteinek, akik jelen voltak a megdicsőülés eseményénél, akik büszkén álltak a bölcs Ta­nító mellett, akik részesei és közreműködői voltak a csodáknak - döbbenten nézik a Mes­tert, amikor szenvedéseiről és közelgő halálá­ról beszél. Sőt Péter így kiált fel önkéntelenül: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Ki hitte volna, hogy O a mi bűneinket hor­dozza? Ugyanaz a Péter, aki Jézust meg akar­ja óvni az életveszélytől, nemsokára saját sze­mélyén keresztül jut el arra a felismerésre, hogy mindaz miért következett be, amit oly' régóta hirdettek a próféták. Egész életében végigkísérte őt annak a pillanatnak az emléke, amelyben háromszoros tagadása után tekinte­te összetalálkozott a Mester tekintetével. Ek­kor vált igazán elviselhetetlenné az ő számára is bűneinek valósága. Soha nem érezte még ennyire szükségesnek a bűnbocsánatot. Ézsaiás próféta - amikor Isten eljövendő Szolgájának várható szenvedéseiről ír — nem­csak a jövőben megvalósuló tényeket vetíti előre, hanem megvilágítja előttünk mindazok értelmét is: „a mi vétkeinkért kapott sebeket... " Ez Nagypéntek ünnepének igazi tragédiája. Ö, az ártatlan - értünk, bűnösökért szenvedett. Ki hitte volna, hogy ennyire szeret minket az Úr? Ézsaiás próféta szavainak hangulata egy ponton hirtelen az ellentétébe fordul. „Az Úr akarata volt ez” - vallja, és ebben a mondat­ban válik a tragédia diadallá, a szomorú hír örömüzenetté - evangéliummá! Nem a vélet­lenek szerencsétlen halmozódása, nem az em­beri gyűlölet törvényszerű következménye volt az, ami Jézussal történt. Az Úr akarata volt ez. Micsoda szeretet árad ebből a cselekedet­ből! Tanúi lehetünk annak, hogy mennyei Atyánk mindent képes megadni szabadulá­sunkért - még egyszülött Fia életét is... Jézus szenvedése és halála nem tragédia, nem Isten tervének kudarca, hanem győze­lem: diadal a Sátán és a halál fölött. Ezért ör­vendezhetünk ezen a napon, ezért lehet tele a szívünk hálával Isten iránt, aki megnyitotta számunkra az Élet útját. Ki hitte volna?!... Vető István ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. április 2. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (né­met) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics t András; Pest­hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy 111., Mátyás kir. u. 31. du. 5. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; du. 6. (passió) Lénárt Viktor; Újpest, IV., Leib­stück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Blázy Lajos; du. 6. (passió) Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (János passió) dr. Harmati Béla; VII., Város­ligeti fasor 17. de. 8 (úrv.) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (úrv., passió) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse­lovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; du. 6. (passió) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 6. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (passió) Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Orosz Gábor Viktor; Budagyöngye, XII. , Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII. , Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; du. 6. (passió olv.) ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; du. 6. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV, Ju­hos u. 28. (Kistemplom) de. 10. (úrv.) Szabó István; du. 6. ifjúsági passió; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) dr. Karner Ágoston; du. 6. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; du. 6. (passió) Blatniczky János; Rákos­hegy, XVII., Tessedik tér. du. 6. (úrv.) Kosa Lász­ló; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Szebik Károly; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; du. 6. (passió) Szebik Károly; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Szebik Károly; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest­szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Cse­pel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Lehoczky End­re; du. 6. Lehoczky Endre; Budafok, XXII.,- Játék u. 16. de. 11. (úrv.) Solymár Gábor; du. 6. (passió) Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) du. 6. Endreffy Géza; NAGYPÉNTEKEN a liturgikus szín: fekete. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Jn 19,16-30; epistolája (igehirdetési alapige): Ézs 53,1-12. ÉNEKEK: 200, 370. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET köz­vetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosz- szán NAGYPÉNTEKEN 1999. április 2-án, de. 10.05 órakor Győrből, az öregtemplomból. Igét hirdet: Lakner Pál igazgató lelkész.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents