Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-03-07 / 10. szám

4. oldal 1999. MÁRCIUS 7. Evangélikus Elet Bibliaolvasók vigyázat, méreg! Ezzel vádolják az emberré lett Istent, a világ Megváltóját, a bűntől szabadulni nem akaró emberek. Megérthetjük, miért sír Jézus Jeruzsálem felett. Nem lehet raj­tuk segíteni, mert nem akarják. Ma is meg lehet így szomorítani az Urat. Ma például egy rossz, félreérthető bibliafor­dítással az Ő Szentleikét (Szentszelle­mét) lehet nagyon megszomorítani. A hétfői egyik lózung-igét olvasva az új bibliafordításunkból (1992), nagyon meg­ijedtem, amikor az lSám 16,15-16. ver­sekhez értem, ahol ez van a szövegben: „...Istennek egy rossz szelleme”. Majd a 23. versben és a 18,10, és 19,9-ben ismét „...az Úrnak a rossz szelleme... ” Úgy állítja be ez a fordítás és úgy lehet érteni, hogy az Istenben van jó és rossz (helyesen: gonosz). Félő, hogy ez a beál­lítás súrolja Jézusnak azt az intelmét: „ Azért mondom néktek, minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embe­reknek, de a Lélek (Pneuma=szellem) káromlása nem bocsáttatik meg" (Mt 12,31). Ezt a kérdést nem szabad lekicsi­nyelni, ez élet-halál, üdvösség-kárhozat kérdés. Isten világosság és nincs benne semmi sötétség (ÍJn 1,5). És azt is kije­lenti, hogy jön a világ fejedelme, de én- bennem nincs semmije (Jn 14,30). Még az ellenségei sem találtak benne semmi bűnt. Pilátus is ezt állapítja meg (Lk „...Ördög van benned" (Jn 8,48.) 23,4). Sajnos, új bibliafordításunk állítja, hogy Istenben van rossz szellem is. Ide jutottunk, ez így méreg. A rossz (gonosz) szellem maga az ör­dög, ama régi kígyó, az Istennek ellensé­ge, a mennyei világból levettetett (Lk 10,18) Jézus Krisztus azért jött, hogy a sátán munkáit lerontsa (ÍJn 3,8). És győ­zött (Jel 5,5), és Vele ma is lehet győzni, ha nem vesszük be a mérget. Csodálatos ígéretekben lehet részünk (Jel 21,8). De a hazugoknak, akik azt hazudják, hogy az Istenben van rossz szellem, azoknak részük meg van pecsételve. Miért lehet­nek ezek? Mert az is meg van írva: „Szörnyű és borzasztó dolgok történnek az országban, a próféták hazugságot prófétáinak... népem pedig ezt szereti. De mit tesznek majd, ha itt lesz a vég?! ” (Jer 5,30-31). A Tv, a rádió korában ijesztő híreket hallunk nap mint nap, az embervilágot sújtó szörnyű tragédiákról. Földrengé­sek, háborús szörnyűségek, terrorizmus, tornádó, repülő-, autóbusz-, vonatsze­rencsétlenségek. Hullanak az emberek, mint ősszel a legyek. Megrendült szív­vel, gyásznapot tartva, együttérzünk fáj­dalmukban a gyászolókkal. De a keresz­tyén emberek elvégzik a feladatukat, ha világi szomorúságra világi vigasztalást tudnak csak nyújtani? Nem méreg ez is, ami a „hazugság atyától” származik? Ha félve is, ha bátortalanul is, a valósággal kellene gyógyítani és magunk felé for­dítva az Igét, nem szégyellve a Krisztus evangéliumát, bizonyságot tenni, hogy nem vagyunk különbek, mint akik el­vesztek, nem voltak bűnösebbek nálunk, hogy ezeket szenvedték, és ez a sok tra­gédia jelzés (szémejon=mennyei jel) számunkra: „ ha meg nem tértek, hason­lóképpen elvesztek" (Lk 13,4-5). Jézus jó előre megmondta: „...amíg az emberek aludtak, eljött az ellenség és konkolyt vetett a búza közé... ” (Mt 13,25). így aztán terjedhetnek az új val­lások: a New Age, Új világ, a Krisna mozgalom, a spiritizmus, a halott idézés, a horoszkóp, a babonák (lekopogás), a jóga, a démonikus természetgyógyászat (kézrátételes bioenergia, távgyógyítá­sok) hipnotikus gyógyítások stb. Mindez a „vég”-nek a jele. De meg lehet állni, naponta lehet kérni, hogy : „Őrizz meg minket a gonosztól”. Dániellel együtt mi is vallást tehetünk atyáink bűneiről és a mi, az én bűneimről, kérve az Isten sze­rinti megbánás kegyelemajándékát (2Kor 7,10). Az úr irgalmasságába bízva terjeszthetjük elébe könyörgéseinket: „ Uram hallgass meg, Uram bocsáss meg... Önmagadért... ” (Dán 9,18) Bonnyai Sándor A hitoktatók VII. országos találkozóját a Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében (Budapest, VII. Város­ligeti fasor 19-20.) 1999. április 17- én, szombaton d.e. 10 órától du. 4 óráig tartják. Jelentkezés: dr. Muntag Andomé fasori lelkésznél 1999. április 1-ig. (1071 Budapest, Damjanich u. 28./b.- Tel/fax: 322-2806. Szerény ebédet biztosít, és útiköltsé­get térít az Országos Egyház. Szere­tettel várják a hitoktatókat, teológu­sokat és hitoktatói szakra járókat, hit­oktatással foglalkozó lelkészeket.- ' •v,c;"~v™rrv — — , Keresztyén felelősség J a gazdasági életben A Magyarországi Evangélikus Egyház szemináriumot rendez a németországi „Initiative” egyesület­tel közösen március 6-án szombaton j háromnegyed 10 órai kezdettel a középiskolai kollégiumban (Budapest, Rózsák tere 1.). A téma: Kis és középvállalkozások finanszírozása. Megjegyzés a „Bibliaolvasók vigyázat, méreg! ” című íráshoz Mivel 1948 óta tagja vagyok a Bibliafor­dító Bizottság Ószövetségi Szakbizottsá­gának, és nekem is részem van az új bib­liafordításban, szükségesnek tartom, hogy néhány megjegyzést fűzzek Bonnyai Sán­dor lelkésztestvérem cikkéhez. 1. Annak idején úgy döntöttünk, hogy a héber rúah szót általában „lélek”-nek fordítjuk, ettől csak ott térünk el, ahol ez félreértésre adhat okot. Egyik ilyen hely éppen a Saul-történet, ahol ugyanaz a héber szó jelzi az Isten Lelkét és a go­nosz lelket. Ezért fordítottuk az utóbbit „szellem”-nek.-2. Az idézett helyeket megelőző vers ISártí 16,14, ámély "bevezeti az ésemé- nyeket, így hangzik: „Saultól viszont el­távozott az Úr lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött.” Ebből világos, hogy a rossz vagy gonosz lélek nem azonos a Szentlélekkel. 3. De az egész történetből az is kiderül, hogy a rossz szellem is az Úr hatalmá­ban van, ő küldi azt, hogy Sault gyötör­je. A cikkben idézett versek erről a rossz szellemről szólnak. A Szentírás írói sem­mi problémát nem láttak ebben, mert vallották, hogy minden az Úr hatalmá­ban van (pl. Ézs 45,6-7 vagy Ám 3,6). A Saul történetéhez hasonló lKir 22,19- 24, ahol Mikájehú azt mondja, hogy az Úr hazug lelket küldött Aháb király pró­fétái szájába. 4. Az ilyen történetek és kijelentések a Bibliában azt mutatják, hogy Istennek vannak dolgai, amelyeket nem nyilat­koztatott ki az embernek. Ezért olvashat­juk Ézs 45,15-ben: „Bizony, te elrejtőz­ködő Isten vagy...". A cikkben tárgyalt kifejezések Isten titkaihoz tartoznak. 5. Isten titkait nem tudjuk kikutatni, ezért számunkra csak egy marad: a hit merészségével ragaszkodni ahhoz, amit az evangéliumból tudunk. Ilyen ragasz^ kodás az is, amelyet az ÉzsaiáS'könyv§f bői előbb idézett kijelentés folytatásában olvasunk: „...Izrael Istene, Szabadító. ” Nem a bibliafordításban van a „mé­reg", hanem abban, hogy az ember nem alázkodik meg Isten titka előtt. Isten nem szorul arra, hogy őt igazoljuk. Bonnyai Sándor cikke felhívja a figyel­met arra, hogy az Útmutató napi egy-egy versét nem elég önmagában olvasni. Jobb, ha az ember legalább azt az egész fejezetet elolvassa, amelyből a verset ki­vették. Dr. Muntag Andor „Mindent szabad nekem...” Pál eme szavait is idézte a vendég ige­hirdető gyülekezetünkben az egyházi esztendő utolsó vasárnapján. A tartalmas prédikáció végeztével a záróének után megmozdult a templomi közösség nagy része, s nem minden zaj nélkül, hosszú percek alatt távozott a templomból. Mintha egy színházi előadás végén let­tünk volna, nem pedig egy istentiszteleti liturgia közben. Az úrvacsorára készülő­dés gyülekezetünkben megszokott áhíta­tát pillanatok alatt szétzúzta ez a nálunk merőben szokatlan történés. Jóllehet budapesti gyülekezeteink né­melyikében - s talán épp a nagyobbak­ban - gyakorlat az istentisztelet ilyetén megszakítása, illetve befejezése (az úr­vacsora egyes gyülekezetekben nem kapcsolódik szervesen az istentiszteleti liturgiához!?), mégis sokunkban megüt­közést keltett ez a kivonulás. Gyülekezetünkben szerencsére nem szokás, és csak ritkán fordul elő, hogy valaki ne maradna a helyén az úrvacso­rát természetes részeként magába fogla­ló istentisztelet végéig. így a bűnvallás imádságában, a gyónásban, majd az úr­vacsora vételének pillanataiban is egy közösségben maradhatunk egymással és Krisztussal. Mindent szabad nekünk? Szabad meg­törni a készülődés áhítatát, szabad szét­feszíteni a közösségi együttlét teljes li­turgiáját, mert vár otthon a vasárnapi ebéd? Hát nem szorulunk rá hétről hétre- túl az igei táplálékon, a bűneinkkel va­ló őszinte szembenézésre? Az úrvacsora szent közösségi alkalom. Mindennapjaink forgásában az ünnep teljességét ez a szent találkozás adhatná meg, ha képesek vagyunk még egyálta­lán a lélek érintését híven fogadni. Mi­csoda alkalom imádkozni - akár egyen­ként is - az úrvacsorához járuló testvére­inkért! Ezen a ponton igenis tanulhat­nánk katolikus testvéreinktől. Ők kicsit másképp élik meg a találkozást, de együtt, egy közösségben, egy lélekkel. Nem pedig a templomban odahagyva az úrvacsorával élni kívánókat. „Mindent szabad nekem, - mondja Pál- de nem minden használ.” Sem nekem magamnak, sem a gyülekezet közössé­gének, sem evangélikus egyházunk hite­lességének. Teremtő Istenünk segítsen abban, hogy megtanuljunk örömmel s méltósággal élni azzal az ajándékkal, amelyet Krisztus saját testében és véré­ben nekünk adott! D. Gy. Emberi jogi szervezet követeli „az üldözött keresztyének napját” A nemzetközi emberi jogi szervezet felszólította a németországi egyházakat, hogy egy napot szenteljenek „az üldö­zött keresztyének napjának”. Legalább 35 államban megtagadják a keresztyé­nek jogait a vallásszabadsághoz, - ma­gyarázta a szervezet német szekciója Frankfurt am Main-ban, abból az alka­lomból, hogy imanapot tartottak az üldö­zött keresztyének emlékére a Lutheránus Világszövetség részéről. A keresztyén egyházak történetében még sohasem volt olyan sok áldozata az üldözésnek, mint a 20. században. A „mártírok évszá­zada” a katolikus, evangélikus és ortho­dox egyházak számára intés és köteles­ség kellene legyen, hogy az emberi jo­gok megtartását minden vallásos ember részére biztosítsák, -.muo :Ezt az emléknapót, évenként váltakoz­va, az üldözötteknek legalább egy „or­szágban kellene odaszánni. A keresztyé­neket a kommunista országokban, mint Kína, Észak-Korea és Kuba és az iszlám országokban, mint Pakisztán, Saud- Arábia, és a Malvin szigetek, valamint a hindu országban, Indiában is üldözik. A Hindu Párt hatalomátvétele, március óta a keresztyén kisebbség helyzete Indiá­ban kiéleződött. Néhány hónap óta a hin­du szélsőségesek támadásokat intéztek keresztyén intézmények ellen. Emellett egyebek között Bibliákat égettek el és te­metőket gyaláztak meg. India kereken 930 millió lakója közül az adatok szerint 82 % a hinduizmushoz tartozik, 12 % az iszlámhoz és 2,4 % a keresztyénséghez. (ÖTK) Európai egyházak környezeti hálózatot alapítottak 24 ország egyházai megalapítottak egy „Európai keresztyén környezeti hálózatot.” Ahogyan azt az Európai egyházak genfi konferenciája (KEK) közölte, a protestáns, orthodox és ka­tolikus egyházak hálózata egy kör­nyezetbarát Európa kialakulását kell elősegítse. Fő témák: klíma-véde­lem, közlekedés és bioethika. A természet növekvő károsítása az emberi beavatkozások következté­ben nem hagyhatja hidegen az egy­házakat, - szólt az alapító-gyűlés zá­rónyilatkozata, október végén a vile- movi Orthodox Akadémián (Csehor­szág). A hálózat létrehozása a 2. Eu­rópai Ökumenikus Gyűlés ajánlására vezethető vissza, amelyet 1997-ben a KEK és az Európai Katolikus püspö­ki konferencia Tanácsa Grazban ren­dezett. (ÖTK) OLVASÓI LEVÉL Dr. Hafenscher Károly lapunkban megjelent cikkére érkezett Kedves Lelkész Úr! Az Evangélikus Élet 1999. január 31- én megjelent cikkére hivatkozva sze­retnék néhány észrevételt tenni, mint a Credo olvasója. Véleményem szerint a Credo színvo­nalas periodika. Tény az is, hogy a mai magyar nyelvű folyóiratok jelentős ré­sze a szomszédos országokéhoz hason­lóan a lét és a megszűnés határán kín­lódnak. Szerintem azonban más prob­lémák is vannak. 1./ A Credo nem ismert, nincs megfele­lő marketing-munka. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a Cre- dót nem nagyon ismerik. Nemrégiben kérdeztem a segédlelkészünket, hogy ol- vassa-e a Credo-t, mert egy cikkre kíván­tam felhívni a figyelmét (1998. 3-4. szám, Hafenscher junior tollából). Nem ismerte és nem is hallott róla. Persze egy eset nem perdöntő. Lehet, hogy gyenge értelmiségi körökben fordulok meg, de szondázásom eredménye több, mint ki­ábrándító. A Népszabadságnak rendkívül széles az olvasói tábora, mégis gyakran hirdetik magukat, hogy állandóan „kép­ben” legyenek az újság olvasói számára. A jó bornak is kell cégér. Más szóval: alapos marketing munkát kellene végezni, hogy megtalálják azt a szűk réteget (amelyet nevezhetünk evan­gélikus értelmiségi rétegnek is), amely rendszeres vagy rendszertelen olvasója lehetnek lapjuknak. 1999-re elő akartam rá fizetni, de még mindig nem tudják az illetékesek, hogy mennyi lesz az előfize­tési díj. Majd levélben értesítenek, s kül­denek csekket. Hát ez nem igazán profi. „Közhírré” kellene tenni, más szóval reklámozni a Credo-t. Pl. az Ev. Életben, vagy pl. láttam a missziói periodikát a Deák téri gimnáziumban a faliújságra rögzítve. Oda járok finn órára, s minden héten a szemem elé jön a missziói folyó­irat. Látom, tudok róla, s dönthetek, hogy elolvasom-e vagy sem. Én úgy lettem a Credo olvasója, hogy keresgéltem, milyen színvonalas lutherá­nus újságot, folyóiratot tudnék olvasni. Nem találtam. Véletlenül bukkantam rá az Ev. Életben egy pár soros - azt hiszem közleményre - mely szerint a Credo megjelent. Utána kellett járnom, hogy mi az. 2./ A Credo-ra szükség van. A Credo színvonalú periodikára szük­ség van. El kell azonban érnie azokat az értelmiségieket, akik egyházi szempont­ból a periférián vannak. Ennek az értel­miségnek fel kell mutatni értékeinket, s mint lehetőséget a tanulásra, a szélesebb látókörű szemlélet kialakítására, stb. Er­re a Credo kiválóan alkalmas. Több évti­zede oktatok műszaki tárgyakat és nyel­veket, s javíthatatlan optimista vagyok a tudás elsajátítása vonatkozásában. Az evangélikusnak nevezett értelmiség „klerális” ismerethalmaza rendkívül gyenge. Ez jelentős mértékben a létező szocializmus elmúlt évtizedekbeli rom­boló hatásának is betudható, de a körü­löttünk lévő környezetnek is, melynek hatása alatt a szekularizált magyar társa­dalom kialakult. Ez minden történelmi felekezetre érvényes. Nem tanultak hit­tant, nem jártak templomba, s a felekeze­ti hovatartozásukat sokszor az determi­nálja, hogy hol keresztelték meg őket. (A hittantanár nem adott hitet, de adott tu­dást, s ez, ami nagyon hiányzik.) A Credo kell: ebből lehet tanulni és gazdagodni. A szekularizált magyar igényes értelmi­ségi is megtalálhatja itt a megfelelő szel­lemi táplálékát, ha van rá igénye. Itt nem az a kérdés, - legalábbis szerintem - hogy ki számít értelmiséginek, s ki nem, hanem az, hogy megkeresni, illetve elta­lálni azt a réteget, amelyre a Credo, mint olvasóra számíthat. Elismerem: nem könnyű. Pillanatnyilag „metodikát” sem tudnék javasolni. Ennek a tétova értelmi­ségnek vannak kérdései aktuális élethely­zetükben, de érzésem szerint az egyház nehezen tud rá válaszolni (pl. szegénység­gazdagság, profit és keresztyén erkölcs a kapitalista termelési viszonyokban stb.). Nemrégiben két évig hőerőgépészetet tanítottam angolul egy mérnökirodán, mert a műszaki angol nyelvvel bajok voltak. S ha valamilyen ünnep közelgett, akkor megkérdeztem őket, hogy mi az ünnep neve angolul, s megkérdeztem an­nak tartalmát. A válaszok siralmasak voltak. Elismerem, hogy ez egy mérnök­csoport (30-60 év közöttiek) speciális keresztmetszete volt, ami nem jelent semmit, mert humán végzettségűek nem voltak benne, stb. De azért utal valamire. Végül is arra akartam kilyukadni, hogy a magyarországi nagyfokú szekularizáló- dás és egyéb okok következtében a kü­lönféle felmérések alapján állítható, hogy az evangélikus értelmiség kb. 20 %o-a tekinthető vallását gyakorlónak. Eb­ből a 20 %-ból viszonylag kevés tekint­hető olyannak, aki egyházi, jelen esetben evangélikus kiadványt olvas, s még ke­vesebbnek az olyan, aki színvonalasabb dolgokra vágyik. Ezért is fontosnak tar­tom a Credo megjelenését, hogy aki megszomjazik, az ki is legyen elégítve. Ajövőt tekintve: optimista vagyok. Ab­ban reménykedem, hogy a rendszervál­tást követően beindult egyházi iskolák kitermelnek egy olyan vékony értelmisé­gi réteget, amely komolyabb érdeklődést tanúsít a gyarapodás, az értékek mentése, a tanulás és a saját felekezete iránt. Erre azonban még egy kicsit várni kell. 3./ Pesszimizmus helyett optimizmust. Kedves Lelkész Úr! Rendkívül tiszte­letre méltó, hogy a mai evangélikus ér­telmiség a szívügye. Pesszimizmusra van ok, de én alapvetően optimista va­gyok, s optimizmusommal szeretném Önt erősíteni és bátorítani további rend­kívül hasznos tevékenységében. Tény és való, hogy e területen sok sziszifuszi munkát kell végezni. A tihanyi visszhang kb. 20-25 éve tűnt el a beépítések miatt. De vissza lehet hozni. Mit gondol, hány­szor mondtam el, hogy a turbinalapát merevítő huzalát hogy hívják angolul? Sokszor. S talán egy százalék, ha megje­gyezte. Ilyenkor előttem mindig a klasz- szikus példa áll: a félig vízzel telt pohár. A pesszimista szerint félig üres, az opti­mista szerint félig tele van. Ha pesszi­mista volnék, akkor azt mondanám, hogy minek áldoz az egyház ilyen periodikára, úgy sem olvassák. Úgysem értik, nem ér­tékelik, kár is vesződni velük, fölösleges, miért, vagy mint egy orosz mondás go­rombán mondja: disznók elé gyöngyöt szórni? De ez vakvágányra vezet. Nem ez a helyes út. Üdvözlettel: Gyarmathy Dezső----------------------------------------------------------------------------------------->4 RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett technikai száma: 0 0 5 5 A kedvezményezett neve: Magyarországi EvoJigélikur, E. Tház Ennek kitöltése nem kötelező. TUDNIVALÓK Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely bíróság által bejegyzett egyház vagy a költségvetés kiemelt előirányzata javára kíván rendelkezni. Ezt a nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abba a nyilatkozat elhelyezhető legyen. FONTOS! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett technikai számát, a borítékon pedig az Ön nevét, lakcímét és az adóazonosító jelét pontosan tünteti fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents