Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-02-28 / 9. szám

4. oldal 1999. FEBRUÁR 28. Evangélikus Élet Hit és szeretet Szüntelen vesz a hit. átveszi ajándékait: égen-földön a legszebbeket. Mind a mienk lehet! A szeretet meg széj­jelosztja, amit a hit adott nekünk. Milyen boldog vál­tozatosság, amiben, keresztyének, élhetünk! A. Tholuck után németből Túrmezei Erzsébet. „A sápadt Názáreti” - így nevezte Jé­zust Nietzsche, alighanem mélyebb „is­meretség” híján, s mert korának keresz- tyénségét is fakónak és vérszegénynek találta. De különben is fel-felbukkant az idők folyamán az a gyanú vagy vád, hogy a keresztyén hit életidegen. Viszont lehettek is olyan jelenségek, amelyek - legalábbis látszólag - ilyesmire utaltak. Ám akkor sem ez számít, hanem az, amit Jézus Krisztus szavaival és cselekedetei­vel tanított. Őt a kortárs farizeusok és más hivatalos „szentek” falánknak, ré­szegesnek, vámszedők és egyéb aljanép­ség cimborájának állították be (Mt 11,19). Hogy miért? Mert normálisan evett és ivott (s ha böjtölt, azzal közvet­ve sem reklámozta magát), mert a hará- csolókban és lezüllöttekben elsősorban a zsákutcába jutott embert látta, s mert szavai és tettei egymást kiegészítve vol­tak hitelesek, vonzóak, amivel torony­magasan emelkedett korának élkegyesei fölé. Mindenekelőtt az Isten mentő sze- retetét vette halálos komolyan, saját ke­reszthaláláig menően, s a Szent Törvény MINDENÉT NEKÜNK ADTA... Emlékezés Kovrig Mártonné „diakónusra” Ilonka néninek nem adta senki ezt a nevet, nem avatták, nem „szentelték” diakónus­sá. A küldetést Urától, Jézus Krisztustól kapta több, mint 20 évvel ezelőtt, vagy tán még sokkal korábban a csórvási anyagyülekezetében, ahol most - elődei közt - po­rai pihennek. De 20 év óta - ha didergő hideg volt, ha forró nyár - Ilonka néni pon­tosan megjelent a Sarepta Szeretetotthon varrodájában és javította, varrta gyerme­keink, meg az idős otthonlakók ruháit. Még életében is sokszor kérdezgettem magam­tól - tőle is - ennek a szemérmes, visszahúzódó életnek a titkát: miért tette? Hiszen a szeretetszolgálatnak egy olyan rejtett zugát választotta, mint egy otthonunk varro­dája, ahová nemcsak a dicséret szava, de még a nap is csak nagyon ritkán juthatott be. De hát dicséretet, jutalmat is alig-alig fogadott el. Egyszer megpróbáltam a szol­gálatban ajándékként végzett munkája „ bérének kamatos-kamatait ” összeszorozni, - s bízvást mondhatom: ennek az időszaknak egyik legnagyobb adományát ő tette le „ diakóniánk asztalára - Úgy gondolom, Ilonka néni életének titka: Jézus szerete- te. Ura iránti kapcsolata kötötte hozzá életét az Isten igéje szomjas szeretetéhez, és az elesettek támogatásához. Jézusnak köszönjük meg, hogy köztünk szolgált, hogy diakóniánkban „ otthont ta­lált ”/ - Amikor most reá emlékezünk, ezt azzal a reménységgel tesszük, hogy az itt el­kezdett szolgálatot szabad folytatnunk „Mennyei Otthonunkban ” is! Csizmazia Sándor A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat jelentése Kárpátaljáról Beregovo-Beregszász-Budapest (Reggel 9.30) A helyszínen dolgozó munkatársak jelentése alapján. A jelenleg is tartó ítéletidő a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat kárpátaljai karitatív munkáját rendkívüli mértékben megnehezíti. A Szeretetszolgálat a tavaly novemberben bekövetkezett természeti katasztrófa óta dolgozik Kárpátalján. Egyik legfőbb feladatának az árvízkárosult családok tartós élelmiszerrel, tisztál­kodási- és higiéniai szerekkel való ellátását tekinti. A mai napig két járásban, 14 településen több, mint 2.143 élelmiszer- illetve 1.583 higiéniai csomagot osztott szét az árvízkárosultak között. A rendkívüli helyzetre való tekintettel lehetetlenné vált a segélycsomagok szétosztása, ezért a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat úgy döntött hogy néhány napra felfüggeszti további segélyek eljuttatását az árvíz- károsult falvakba. A napok óta tartó hóesés következtében rendkívüli helyzet állt elő Kárpátalján. A főutak és a mellékutak járhatatlanná váltak. A hóréteg vastagsága helyenként el­érte a 3 méteres magasságot, a folyók szintje ez idáig 1,5 méterrel emelkedett. A Nagyszőlősi Járásban a Fekete-hegyről leömlő víz következtében több mint ötven házban áll a víz. Beregszászban 2, Remetén 1 ház dőlt össze a hó súlya alatt, Záponyban és Kaszonyban hat ház teteje szakadt be. A Técsői Járásban számos te­lepülést zárt el a hó a külvilágtól. A villamosvezetékek a hó súlya alatt leszakad­tak, a telefonvonalak használhatatlanok. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatot aggodalommal tölti el, hogy a tavalyi árvíz után újabb természeti katasztrófa sújtja Kárpátalját. Felhívja a figyelmet ar­ra, hogy a jelenlegi helyzet következménye egy újabb kárpátaljai árvíz lehet.--------------------------------------------------------------------------­RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett technikai száma: 0 0 5 5 A kedvezményezett neve: Hagyarorszégl Evangélikus E. Tház Ennek kitöltése nem kötelező. TUDNIVALÓK Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely bíróság által bejegyzett egyház vagy a költségvetés kiemelt előirányzata javára kíván rendelkezni. Ezt a nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abba a nyilatkozat elhelyezhető legyen. FONTOS! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett technikai számát, a borítékon pedig az Ön nevét, LAKCfMÉT És az adóazonosító jelét pontosan tünteti fel. Életöröm betűjéből nem csinált bunkót, hogy le­sújthasson a bűnösökre. Neki és róla el lehetett volna mondani - megfordítva a tragikus József Attila-i képet Virággal jöttél, nem karóval. Részéről ez vérvirág volt, mások számára életvirág. Ezt tette a bukottak asztalára. Nem az volt a csoda, hogy miként kerülhetett Jézus ilyen rossz társaságba, hanem hogy ők hogyan jutottak ilyen jó társaságba, mint az övé. Hiszen nem azok hatottak rá és húzták le, hanem ő hatott rájuk s emelte fel őket. János evangéliuma (2,1-11) szerint első csodáját Jézus a kánai menyegzőn vitte végbe, ennek tárgya pedig a bor volt, a világ eme már akkor rovottmúltú itala. Egy amolyan zordon próféta részéről ilyen helyzetben arra lenne elkészülve az ember, hogy amikor eljön a lakodalmas ihatnám-óra, akkor a mohó borisszák po­harában, sőt, szájában egyszeriben vízzé változtatja a bort, aminél tündökletesebb antialkoholista leckét el sem lehetne képzelni. Dehát Jézus isteni önállósággal működik. Botrány fenyegeti az ifjú párt és a háziakat, mert fogytán a bor? Borrá teremti a világ legszolidabb italát, a vi­zet! A jelentőségteljes beköszöntő csoda prózai mérlege hat hektó príma bor! Ennyi volna az értelme az egésznek? Ha igen, akkor inkább a Dionüszosz- Bacchus-kultuszba illenék, borbarátok gyönyörűségére. Erről persze szó sincs. Hanem... az egész történetet mintha va­lami titokzatosság lengené be. Az evan­gélista számára ami itt történt, az JEL, amelyet az emberek érzékelhettek-sejt- hettek, s amelynek nyomán hit ébredt ta­nítványaiban. Borból hit? Furcsa. Nem akadt volna alkalmasabb „csoda-alap­anyag”? Annak a közel kétezer évvel ez­előtti világnak a levegőjében lehetett va­lami, ami akkor többé-kevésbé minden­kinek érezhető volt, s a hihetetlen bekö­vetkezése által kiváltott döbbenetén túl­menően valami igen lényegeset mondha­tott. János talán azért nem magyarázza ezt, mert (akkor) teljesen fölösleges volt. Nos: az Ószövetségnél jóval korábbi, ősi mezopotámiai kultúrából számos vallási, illetve szimbolikus képzetet vett át, mintegy magától értetődően, Izrael népe. (Nem mintha egyszerűen ebből lehetne levezetni a Bibliát.) Akkor a bor kultikus életnedv- és vérjelkép is volt, s az élet­örömöt is képviselte, beleértve ebbe a lelki megvilágosodást is (hiszen enélkül féllábú az öröm). így már azon sem cso­dálkozhatunk különösebben, hogy az ol- táriszentségben a kenyér mellett a bor­nak jut kiemelkedő jelentőség. (Ézs 55,1!) Egyébiránt: a mai pszichoterápiás álomelemzésben a bor csaknem mindig valamilyen belső kiforrással, letisztulás­sal, megvilágosodással kapcsolatosnak bizonyul, vagyis ez a szimbolika ott él lelkünk mélyrétegeiben! Mindezekből mi következik? Jézus Krisztus örömünk­ben is mellettünk áll, nincs „savanyítási” programja komolyság orvén (mint bizo­nyos kegyességi típusoknak). Nem hárí­totta el a meghívást azzal, hogy ő ilyen mulatságba nem megy, sőt éppen akkor változtatta borrá a vizet, amikor már emelkedett volt a hangulat. Nem a kapa­tosokért, hanem mert neki az embersze­retet volt előbbrevaló. Éljünk hát fenn­tartással az idült homlokráncolásban szenvedő kegyeskedőkkel szemben. „Örüljetek az ömlőkkel” - írja Pál (Róm 12,15). Akik akkor ott voltak a kánai menyeg­zőn, rádöbbenhettek, hogy mérhetetlenül több történt holmi gavalléros lakzi- csodánál. A légkörben, a közlelkületben felébredhetett a fölismerés: ez a jel messze túlmutat önmagán, arra, hogy az élet és öröm egyedüli forrása Isten, s ha Ő hiányzik, keservesen kurta lesz az életöröm, akár idői, akár minőségi érte­lemben. A menyegző különben is az örök élet örömének képe az Újszövetségben. A Mindenható semmiféle igaz örömet nem irigyel tőlünk, hanem éppenséggel abszolút hosszú távú életörömmel akar megajándékozni, amely megpróbáltatá­sok közepette is kitart, és a halálon is át­tör. Baj talán, hogy az Isten ilyen „maxi­malista”? „Lelkem jegyese, Jézus" - bukkan föl bennem egy ének pár szava. Érzelgős, ósdi, szimpos kép? Talán annak, akinek nincs antennája ennek mélységére és magasságára. (De azért még lehet!) Negyvenévi „pusztai vándorlásunk” so­rán megpróbálták bedeszkázni fölöttünk az eget, s meglehet: még mindig úgy te­szünk, mintha nem volna érdemes föl­nézni. Pedig ideje megnyílnunk az isteni dimenzió felé. Az életöröm is így lehet kerek, talán sápadt keresztyénségünk is így gyógyulhat hiteles-elevenre. Akkor még Vörösmarty örökbecsű sza­vait is mélyebben értjük: „Szűd teljék meg az öröm borjával. ” Bodrog Miklós Az Evangélikus Egyház Lelki Segély Szolgálata, az EKE és a Tiszta Forrás Alapítvány szolgálóival, folyó év március 1-én 12 órától március 6-án 12 óráig missziói hetet tart szenvedély- és lelkibetegek részére a Lelkiszolgálat Házában 2081 Piliscsaba Kálmán király u. 9. Megközelíthető: Budapest Nyugati pályaudvarról Esztergom felé menő vonat­tal, Budapest Árpád hídtól (pesti hídfő) Esztergom felé menő autóbusszal. Jelentkezés: A fenti címen Vajas Márton gondnoknál, postán, vagy telefonon: 06 26-373-987. Ha lehet, hozzon magával minden résztvevő: Bibliát, tisztálkodási eszközöket, ágyneműhuzatot, lepedőt és jegyzetfüzetet. Étkezési hozzájárulás: 5000- Ft/fo+(ha szükséges, mosatási díj), ami a helyszínen rendezhető. Várjuk alkoho­listák, neurotikusok, gyógyszerfüggők, kényszerképzetektől gyötörtek stb jelent­kezését - akik lelki és testi nyomorúságuktól szabadulni vágynak Jézus Krisztus által. Aki kéri és valóban rászoruló, annak mérsékelt anyagi segítséget nyújtunk, esetleg ingyenessé tesszük a héten való részvételt. Kérjük a gyülekezetek segítsé­gét a rászorulók küldésében, támogatásában és imádságában. A misszifl.adománnyal való támogatása OTP-n keresztül az Evangélikus Orszá­gos Egyház 117Ó7024-20347257 sz. csekkszámláján történhet. A csekk hátuljára kérjük ráírni: Lelki Segély Szolgálat (L. S. Sz.) A világháború és a soltvadkerti katonák A napokban volt 56 éve annak, hogy 1943. elején a szovjet hadsereg felőrölte a II. magyar hadsereget a Don-kanyár­ban. E szomorú évforduló kapcsán kívánok megemlékezni azokról a katonákról, akik resztvettek a harcokban, és egy ré­szük életét áldozta tőlük teljesen idegen célokért. Ebben segítségemre volt a solt­vadkerti evangélikus egyház levéltári anyaga is, ahol igen sok iratot találtam erről a korról. Amikor 1939 őszén kitört a II. világhá­ború, Magyarországon sokan remélték, hogy nem kell akkora anyagi és emberál­dozatot hoznunk, mint az előző, alig 20 évvel azelőtt befejezett vérontásban. Té­vedtek: sokkal nagyobbat kellett, az egy­házak sokat nem tehettek a háború ellen. A Szovjetunió megtámadása Németor­szág nyomására és a magyar katonai ve­zetés háborúvágya nyomán következett be. Az 1942-ben kiküldött ún. II. magyar hadseregben, majd a többi alakulatban sok soltvadkerti férfi is harcolt. Sikter András, a gyülekezet akkori lel­késze mindegyiknek küldött 1-1 kis könyvecskét, melynek címe: Isten a mi oltalmunk - Harcoló evangélikus kato­nák imádsága. Levéltárunkban sok ked­ves tábori levelezőlapot őrzünk, melyet fronton szolgáló gyülekezeti tagjaink küldtek. Olvassunk bele néhányba! Tábori posta levelezőlap. Felirat: „Ma­gyarország jövő békessége és felvirágzá­sa a szovjetoroszországi harcmezőkön dől el!” Hivatalos feljegyzések: ellen­őrizve! Címzett: Sikter András evangéli­kus lelkész úrnak, Soltvadkert, Székács utca. Feladó: Schmél Ferenc honvéd. A tábori posta száma: V 281. Kelt: 1944. szept. 10. Idézet: „Tudatom a nagytiszteletű úr­ral, hogy azért nem vagyunk mi sem annyira elhagyatva, mert ma is volt is­tentisztelet és úrvacsora, amit a kiskőrö­si Ponicsány tábori lelkész úr tartott ne­künk itt Galíciában, Oroszországban va­lahol egy kis fenyves völgyben. ” Egy másik ezredből sokkal vigasztala­nabb helyzetről számolnak be a levele­zőlap aláírói: Schnürlein József Rákóczi Pál, Péli József, Frittmann János, Mikó János, Eiler Mihály, Péczka János, Jó­nás István, Binkli József orosz fronton küzdő honvédek. Idézet a levélből: „Itt a harangszót az ágyúdörgés, az or­gonát a repülőgépek búgása helyettesíti. Ma vasárnap van, itt nincs istentisztelet, csak sóhajaink szállnak hazafelé. Kérjük a nagytiszteletű urat, hogy imádkozza­nak értünk, hogy adjon az Isten erőt, ki­tartást a nagy küzdelemhez és hitet a végső győzelemhez, és hogy Isten mentse meg országunkat, községünket a bolse- vizmus veszedelmétől. ” Bizony, sok feljegyzést találunk a há­borús évek istentiszteleti naplójában. Alig telik el hét, hogy ne lenne megem­lékezés a háborúban elesett fiúról, apá­ról, férjről. És egyre közelebbről dörög­nek az ágyúk. Megérkezik a kiürítési pa­rancs, de a lelkész nem megy. 1944. ok­tóber 31-én nem harangoznak a faluban. Ekkor van Soltvadkert ostroma. A front átvonul a községen, néhányan áldozatul esnek a belövéseknek és a fosztogatás­nak. Majd elcsendesül minden. Többen remélik, hogy a béke folytatható... A II. világháború sokak szerint nem 1945-ben ért véget, hanem 1992-ben, amikor végre szabadon emlékezhettünk meg azokról a halottakról, akiket egykor szerettünk, és haláluk sokkal inkább mondható értelmetlennek, mint hősies­nek. Ifj. Káposzta Lajos Vigasztaló 1944 karácsonyán Énekeskönyvet hoz egy testvér. Győri fiúé volt. Kis Dunántúli Énekeskönyv. Csak­nem teljes, de a véres lapokat eltávolította megtalálója. Két fiút röplapok készítése és terjesztése miatt ítéltek halálra. Karácsony előtt végezték ki őket Sopronkőhidán, mint politikai elítélteket. Az énekeskönyv mindvégig ott lapult a zsebben. Utolsó vi­gaszt, halállal szemben is bátorságot innen merített a ma még számunkra ismeretlen győri fiú. Bátor, harcos elődökhöz méltóan vállalta Isten színe előtt a lelkiismerete szerinti küldetést. Énekeskönyve most nekem beszél lutheránus erőről: másokat megvédenem, félel­mükben megsegítenem életem árán is tartozom. Bárcsak gyakran látnák meg a biztonságban élők a szenvedők és félelmek közt gyötrődök kinyújtott kezeit. Ahogy Luther, ki mint György lovag, elhagyta Wartburg biztonságos várát és Wittenbergbe ment prédikálni, úgy mi is bátorsággal kiállnánk: vigasztaló igékkel, vigasztaló tettekkel. A fiút Bárdossy Jenő, a fogház lelkésze temette, mint Bajcsy-Zsilinszky Endrét is. A véres lapok most is a fiú mellett nyugosznak. Úrvacsorái énekek a könyv közepé­ről. A megmaradt könyvben behajtott lapsarkok mutatják: forgatták vigasztalásul, lé- lekerősítésül. Erőt, vigasztalást honnan merít a ma evangélikusa? Ige, ének, ima - erőnk, segítségünk gyermekvállalásra, nevelésre, élet-feladatok vállalására, e félelmekkel teli világban. Énekeskönyv halálig testközelben. Halálon is győztes Urunk segítségét adja minden félelmünkben. Az utolsó ellenséggel, a halállal szemben is. Becsüljük, forgassuk erőforrásul éne­keskönyvünket! Pintér Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents