Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-02-28 / 9. szám
64. ÉVFOLYAM '9. SZÁM 1999. FEBRUÁR 28. BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA ÁRA: 48 Ft „Alig van nehezebb, mint saját akaratunkról letéve, mindent Istenre hagyni. ” Luther A TARTALOMBÓL ÉLETÖRÖM A BÖJT IZRAEL VALLÁSÁBAN VALLOMÁS ÜDVÖSSÉGÜNK ÚTJA r Az Ur szolgája „Az én Uram az Úr, megtanított engem, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak... nem voltam engedetlen... " Ezs 50,4-5. Az Úr szolgája - Jézus - elhagyva mennyei dicsőségét - mindent megtett, hogy felkeresse a gondokkal, bűnökkel, fájdalmakkal terhelteket, hogy erősítse őket a szeretet és kegyelem igéjével. Ő tudja, hogy szükségünk van gyógyító szavának éltető erejére. Mert az Ö szava, tanítása, vigasztalása Isten mennyei szeretetének égi forrásából való, értékesebb mindennél! „Az ég és fold elmúlnak, de az én igém soha el nem múlik" - mondta. Ezért az örök igéért kereste fel Nikodémus Jézust éjszaka. Erre szomjazott a tanítványok serege minden ünnepen a zsinagógákban és a sokezres sokaság a „hegyen”. Ennek hirdetéséért kész volt Samária kútjánál úgy beszélgetni egy ismeretlen asszonnyal, hogy táplálkozásáról is lemondott, - valójában böjtölt. Az Úr szolgája-Jézus mai utunkon is kopogtat szívünkön és bebocsátást kér. Nem nyugdíjemelést, mégcsak nem is gyógyszert, fényes karriert, vagy új lakást hoz, hanem erősíteni akar az örök élet igéjével.- Lelkipásztori szolgálatomnak egy döbbenetes emléke villan most elém: 73 éves asszony volt. Nyugdíjas életét gondtalanul élhette volna. Többszöri találkozásunk mégis fájdalmas, könnyes búcsúval ért véget. Leánykorában hívő, gyülekezetben is szolgáló élete volt. Férjhez ment, három szép leánya született. Aztán egyre ritkábban járt szeretett gyülekezetébe. Gyermekei nevelése mellett rengeteget dolgozott. Szorgalma miatt jutalmakat, kitüntetéseket is kapott. Leányai magas iskolai végzettséggel szép karriert értek el. Unokái, férje szerették. Nyugdíjas évei mégis egyre elviselhetetlenebbé váltak. Orvos - kórház, és ismét orvos és sok-sok gyógyszer, amikkel megpróbálta nyugalmát meglelni, - hasztalan. Végre kiöntötte lelkét egy hívő testvérének: Három szép lányom született. Amikor a negyedik gyermeket vártam, rábeszéltek, hogy vetessem el, amit sok vívódás után meg is tettem. Csak utána tudtam meg, hogy a negyedik gyermekem fiú lett volna. Ezután nem tudtam elhinni, hogy Isten megbocsásson nekem. Fájdalmamat nem enyhítették a munkában elért eredményeim, sem gyógyszer, sem kórház nem adott lelki békességet. Éjszakánként a férjem sikoltozásaimra ébredt fel, - rettenetes álmaim voltak. - Könnyektől fuldokló hangon mondta: Ki adhatja vissza nekem lelki békességemet? Az Úr szolgája - Jézus szavai akkor így szólaltak meg közöttünk: „Azért jöttem, hogy erősítsem a megfáradt beszéddel.” - A Golgotán, a Jézus mellett megfeszített lator sem tehette jóvá a bűnét. - Jézus meghalt érte! - Meghalt érted is, - fordulj felé és mond te is: Uram emlékezzél meg rólam... értem szenvedett halálodért kegyelmezz nekem... - Hangos imádkozás után kézrátétellel hirdettem Istennek Jézus Krisztusban megjelent irgalmát, amit elfogadott,- befogadta a kegyelem és bünbocsánat igéjét. - Több gyógyszerre nem volt szüksége. Még élt másfél évig. Betegszobája csendjében reménykedő lélekkel gondolt az Úr szolgájára, aki halála és feltámadása által az ő számára is megnyitotta az üdvösség útját. Megváltónk számunkra is kaput nyitott az üdvösségre. Ugye nem mulasztod el a nagy lehetőséget, hogy ebben a böjtben te is megtaláld azt?! Brebovszky Gyula Az Európai Unió és az egyházak Magyar ökumenikus küldöttség Brüsszelben Rövid, de nagyon hasznos látogatást tett az Európai Unió brüsszeli központjában a magyarországi felekezetek küldöttsége. Február 4-5-én a római katolikus, a református, az evangélikus egyházak és a zsidó felekezet tizenegy tagú delegációja találkozott az Európai Unió vezetőivel és az uniós államok egyházainak brüsszeli irodái képviselőivel. Római katolikus részről Seregély István egri érsek, a püspöki konferencia elnöke, Veres András, a püspöki konferencia titkára, Lukács László, a tömegkommunikációs osztály vezetője, református részről Bölcskei Gusztáv debreceni püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, Márkus Mihály dunántúli püspök, a Magyar Ökumenikus Tanács elnöke és Bóna Zoltán lelkész, míg evangélikus részről Harmati Béla és Szebik Imre püspökök és Harmati Gergely miniszteri főtanácsadó, a Zsidó Hitközségek képviseletében pedig Schweitzer József és Deutsch Róbert főrabbik alkották a delegációt. Katolikus meghívásra csatlakozott a küldöttséghez Osváth György, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke, aki hosszú évtizedeken keresztül volt az Európai Unió tisztviselője Brüsszelben és segített a látogatás előkészítésében és lefolytatásában. Más, a tagságra pályázó országok is küldtek már egyházi delegációt Brüsszelbe, így volt ott a lengyel és a cseh katolikus püspöki kar. A vendéglátók azonban örömmel értesültek arról, hogy a magyar egyházak ennyire „eurokonform” formában, együttesen látogatnak el a központba és talán ennek volt köszönhető, hogy a legmagasabb szinten fogadták az ökumenikus küldöttséget. A delegációt tájékoztatta Hans van den Broek, az Európai Bizottság külkapcsolatokért és a bővítési folyamatokért felelős tagja. Fogadott minket Jacques Sanier, az Európai Bizottság elnöke, Giorgio Bonacci, a Magyarországért felelős országtárgyaló megbízott és Jósé Maria Gil-Robles Gil-Delgado, az Európai Parlament elnöke és Dietrich von Kyaw nagykövet, Németország állandó képviselője, a tagállamok Állandó Képviselői Tanácsa (COREPER) soros elnöke. A küldöttség látogatási szándéka az volt, hogy bizonyságát adja, a magyarországi népesség jelentős részét képviselő négy történelmi felekezet, mint nem-kormányszintű társadalmi szervezetek támogatják a kormány belépési szándékát. Az egyesült Európa távlataiban különösen is fontosnak tartottuk elmondani, hogy földrészünk számára a gazdasági együttműködés és politikai biztonság megteremtése folyamatában nem feledkezhetünk meg „Európa lelke”, a bibliai zsidó-keresztény kultúra és tradíció elemeire épülő spirituális-etikai értékrendről. Az Unió tagállamainak egyházai állandó képviseletet tartanak fent Brüsszelben. A katolikus képviselet főtitkára, Noéi Treanor reggelin látta vendégül a küldöttséget és erre meghívta az Európai Egyházak Konferenciája, a protestánsok képviseletét ellátó Keith Jenkins főtitkárhelyettest is. A belgiumi magyar egyházak és szervezetek képviselőivel Juhász Endre nagykövet esti fogadásán ismerkedhettünk meg, aki munkatársaival együtt gondosan készítette elő a delegáció útját és jelenléte a találkozókon biztonságot jelentett a különböző, eddig csak televíziós közvetítésekből ismert európai uniós vezetőkkel való tárgyaláson. A látogatás egyik ki nem mondott, de a helyzetből adódó üzenete az volt, hogy a vallás, az egyházak, az európai keresztyén múlt nem magánügy, hanem nagyon is európai és közös ügy! Gondoljuk csak meg, hogy Európa múltja nemcsak népek, államok közti háborúkkal, hanem vallásháborúkkal is terhes! Sőt ma is akadnak európai feszültségek, amelyeknél szerepet játszik a vallás, gondoljunk csak az írországi vagy a balkáni helyzetre. Az európai uniós szabályozás az, hogy az egyes tagországok egyházakkal, vallásokkal kapcsolatos jogrendjébe nem szól bele az Európai Unió, minden ország a maga történelmi rendjét és hagyományait követheti. Az azonban bizonyos, hogy az Európai Unió rendjébe nem fér bele a vallási türelmetlenség vagy vallások, egyházak jog- és esélyegyenlőségének felborítása. Hiszen az Emberi Jogok Nyilatkozatának kerek ötven éves története a vallásszabadságról századunk végére ugyanúgy, mint a nemzeti kisebbségek jogainak elismerése, beleépült az Európai Unióba. Bár a közös európai szerveződés szigorúan anyagi, a szén és acél és energia körüli kérdések, a termelés és kereskedelem szabályozása dolgában kezdődött, a tizenöt mai tagállam ezeken a kérdéseken felül a jogalkotás, a kultúra, a nevelés- oktatás és tudomány területén is igyekszik közös szabályozást létrehozni. Észrevettük azt is, hogy hazai köz- gondolkodásunk és elvárásaink terén még akad tanulnivaló. Sokszor úgy tekintünk hazánkból kifelé az Európai Unióra, hogy a felvételi tárgyalások egy nemzetközi szerződés előkészítéséhez hasonlóak, ahol két egyenrangú fél próbál megegyezni a feltételekben. Biztosítottak bennünket Brüsszelben, hogy nem erről van szó! Inkább úgy kell elgondolnunk, hogy egy másik „ország” területére kell belépnünk, csatlakozni egy másik „ország” már évtizedek alatt a mai tizenöt tagállam által együttesen kialakított rendjéhez és a kérdés az, mikor, milyen hamar, esetleg milyen időbeli engedményekkel tudjuk elfogadni az Európai Unió szabályait. Akkor fognak fölvenni, ha megfeleltünk a többiek által már kialakított közös feltételeknek és ez bizony kemény munkát jelent például a mezőgazdaság vagy a környezetvédelem területén. Bizonyos, hogy magyar egyházainknak is meglesz a maguk feladata az európai uniós csatlakozás folyamatában. 1998 őszén, amikor a szokásos váltás szerint fél évig az osztrákok adták az Európai Unió elnökségét, az Osztrák Evangélikus Egyház kezdeményezésére Bécsben konferenciát hívtak össze a környező államok egyházainak részvételével. Az a reményünk, hogy amikor az esztendő második felében finn elnökségre kerül sor, ismét elképzelhető lesz egy ilyen tanácskozás, esetleg a régiónkon kívül még a balti országok bevonásával is. Egyházi oktatási rendszerünkben a teológiai képzéstől kezdve a főiskolákon és gimnáziumokon keresztül az általános iskolákig a tananyag kialakításában fokozott figyelmet kell szentelni azoknak a kérdéseknek, amelyek elősegíthetik az Európai Unióba történő beilleszkedésünket. Itt az egyik nagyon fontos ügy a nyelvtanulás, mégpedig nemcsak a nagy világnyelvek, angol, francia, német, hanem a szomszéd országok nyelve is. A Kárpát-medence népeinek meg kell érteniük egymást! És természetesen fontos a közös európai múlt, örökségünk és kincsünk, a bibliai erkölcs ismerete és megélése. D. dr. Harmati Béla CSALÁDI ÜNNEP AFÉBÉ DIAKONISSZA ANYAHÁZBAN Minden vasárnap tartanak istentiszteletet a nemrég felszentelt kis kápolnában. A diakonisszák mellett idejárnak a szomszédos Nyugdíjas Lelkészek Otthonának lakói is. így volt ez Ötvened vasárnapján is, amikor D. Szebik Imre püspök látogatta meg ezt a kis közösséget. lKor 13. fejezete volt az igehirdetés alapigéje! A „szeretet himnusza” arról szól, milyen az isteni szeretet. Mert amit Pál elmond, csak Istenre érvényes. És Jézus sze- retetéről is szól. Az Ő szeretete ma is hat, reánk bűnösökre is érvényes szeretete. Miként fogadjuk el? Kötelez bennünket is. Nem elég szólni róla, megélni a legfontosabb. Ez emberi életünk „legkiválóbb útja”. Az istentisztelet után, a gyülekezet színe előtt köszöntötte a püspök Túrmezei Erzsébet testvért, a diakonisszák fönökasszonyát, aki ezen a napon töltötte be életének 87. évét. Az ő élete is Isten szeretetének példája, hiszen a Jézusban kapott szeretetet őrizte meg hűséges szolgálatban hosszú éveken át, akkor is, amikor hivatalos tiltás ezt a szolgálatot „ nem engedélyezte”. Lám, Isten szeretete diadalmaskodhat mindenek felett. Ezt köszönte meg a püspök, ezért mondott hálát a gyülekezet, és így lett az isteni szeretet magasztalásává ez az ötvened vasárnapi istentisztelet a jelenlévők számára. Az istentisztelet után otthonában beszélgettünk. Ekkor kértem el tőle azt a versét, melyet múlt év novemberében, súlyos betegségéből felépülve, a kórházban írt. E sorokkal fejezte ki háláját Istennek, és orvosainak is a gondoskodó szeretetükért. Áldással fizetett a gyógyulásért! Mi pedig áldást kérünk élete további idejére, tartsa meg őt Isten szeretete! t.sz.m. r Áldottak legyenek! Kórházi ágyamon körülvesz a gondoskodó szeretet. Utam a gyógyulás felé visz. Hogyne mondanék hálaéneket! S hogyne kérnék áldást azokra, akik itt gondoznak, segítenek! Adjon Isten nekik is naponta erőt, türelmet, szeretetet! S áldottak legyenek! 1998. 11.7. Túrmezei Erzsébet
