Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-02-21 / 8. szám

1999. FEBRUÁR 21. 3.oldal Evangélikus Élet Hosszú az út a doktorátusig Akiért a harang szól Kedves Tamás! Azt gondolom, sokan kíváncsiak Rád, egyházunk ifjú dokto­rára, ezért is jó, hogy most elbeszélget­hetünk mindarról, ami Veled történt ezidáig, és ami reménységünk szerint eló'tted áll. Hosszú utat tettél meg a dok­torátus megszerzéséig, amelynek „Elbe­szélt drámák - Jézus példázatainak dra­maturgiája és kommunikációja, külö­nös tekintettel a rabbinikus párhuza­mokra ” címet adtad. Neked is van „személyes drámád”, amelyet most elbeszélhetnél, és biztos vagyok benne, hogy sokan örülnének, ha hallhatnának erről. Igen, tényleg van drámám, és azt hi­szem, minden együtt is van, amire egy jó drámának szüksége van. Kell konfliktus, megoldás - „Deus ex machina”, katar­zis... Mikor kezdődött? Már jó régen, húsz éve is van annak. 1980 táján, III. éves teológus koromban Prőhle Károly professzorunk a példáza­tokról tartott előadást. Már akkor nagyon megragadott mindez, olyannyira, hogy a szigorlati dolgozatomat is ebből a téma­körből írtam. A címe ez volt: A példáza­tok krisztológiai értelmezése - a nyelv, mint eszköz a kifejezés szolgálatában. Prőhle professzor úr örült neki. 10 évvel később egyszer véletlenül kezembe ke­rült a bírálata, amiben azt írta, ráéreztem arra, hogy ez újszerű hermeneutikai (bib­liaértelmezési) kérdés. Ez aztán tényleg nagy szerepet kapott a disszertációmban, amelyet a nyelvi kommunikáció és a dra­maturgia két fontos pillérére építettem fel. Többször jártál külföldön ösztöndíjas­ként. Milyen tapasztalatokat szereztél? Erlangenben, az újszövetségi tanszé­ken Jürgen Roloff professzor volt rám nagy hatással. Akkor még nem is álmod­tam, hogy ő lesz majd a „Doktorvater”- em. Nagyhírű, rettegett ember, félnek tő­le a hallgatók... Chicagóban két hatás ért. Egyfelől a „szociológiai exegézis”, amely jó kiegészítés a nyelvhez, mivel az időtlen, a szociológia ellenben időhöz kötött, aktuális. A másik hatás pedig egy zsidó rabbi előadássorozatán ért, ame­lyet - egy sajátos ökumenizmus jegyé­ben - evangélikus lelkészként a katoli­kus teológiai fakultáson hallgathattam, a judaisztika tanszék keretében. Aztán hazajöttél, várt a gyülekezeti munka­igen, visszazökkentem a régi kerékvá­gásba, a lelkészi szolgálat mellett sok más feladat is várt. Publikációk, ifjúsági táborok. Érett a rendszerváltozás, fontos­nak éreztem, hogy tüntetésekre járjak, szervezkedjek. Megalakult a MEVISZ, ebben is nyakig benne voltam. Ezek a látszólagos „kitérők” nagyon sokban gazdagítottak. Emellett azért továbbra is megmaradt teológiai érdeklődésem. „Külső kényszerítés”-ként 1989 óta a Te­ológián vagyok óraadó, tanársegéd. Ez a heti négy óra ösztönzés is volt. Ekkor ha­tároztam el, hogy megírom a disszertáci­ót. És innentől kezdődik a „dráma”, ugye? Elbeszéled? Jó. 1993/94-ben Erlangenben megír­tam magyarul. Ekkor jött a bonyodalom. A törvény nem tette lehetővé a Teológia akkreditációját, így a doktoráltatás jogát sem kapta meg. A munkám elkészült, tíz példányban, bekötve várta a megbírálá- sát, de ez nem következett be. Ekkor ve­tődött fel a Németországban doktorálás lehetősége. Próbáljam meg, bíztattak. Hazai témavezetőm, Cserháti Sándor professzor úr is támogatott ebben. Azért kétségeim voltak: elfogad-e vajon a ’’ret­tegett” Roloff professzor doktoranduszá- nak? Aztán tényleg elfogadott - de a munkámat teljesen át kellett írnom, csak kb. az egyharmada maradt meg az első 1999. március 19-21-ig Piliscsabán ifjúsági hétvégét szervezünk, melyre szeretettel vá­runk minden érdeklődő fiatalt. Alkalmaink témája: Istenünk vezetése. Programunk pénteken este 6-kor vacsorával kezdődik és vasárnap ebéddel ét véget. Részvételi díj: 2000.- Ft. Jelentkezni lehet Győri Tamásnál (Evangélikus Teológus Otthon, Bu­dapest, 1147 Lőcsei u. 32; X Tel: 1-220-8418.) / változatnak. Szerinte a magyar munka összegző, szélesebb ölelésü, a német kö­vetelmény szerint azonban egy leszűkí­tett részterületen kell elmélyültebb, önál­lóbb kutatást végezni. Közösen megha­tároztuk a témát, a nyelvvel való foglal­kozás megmaradt, de két részterületet ta­láltunk: egyrészt a dramaturgiát - ho­gyan épül fel a példázat, milyen eszkö­zökkel; másrészt a kommunikációt - az elbeszélő hogyan hat a hallgatóra, olva­sóra, és hogyan közli önmagát? Ez a per- formatív nyelv lényege: miközben beszé­lek, történik valami. Jézus szaván keresz­tül el is közelít Isten országa. Ez a Biblia egészére is érvényes, de különösképpen a példázatokra. Ezekben ragadható meg leginkább Jézus és az Ő eredetisége. Milyen volt a disszertációd fogadtatá­sa Erlangenben? Érdekelte a németeket, és jónak tartot­ták, hogy a budapesti Rabbiképzőben ta­lált anyagot próbáltam feldolgozni, amellyel azt is ki akartam fejezni, hogy nem bújok ki a bőrömből, magyar hátte­remet nem szeretném elhallgatni. Olyan munkát akartam írni, ami az itthoniaknak is szól, és fontosnak tartom, hogy a ma­gyarországi teológia is benne legyen az európai vérkeringésben. Még egy érde­kes dolog ide tartozik: a Rabbiképző könyvtárában 1894-ből táláltdm egy böl­csészdoktori értekezést zsidó kutató tol­lából, szintén Jézus példázatairól és a rabbinikus párhuzamokról. Ez is mutat­ja, hogy milyen magas szintű tudomá­nyos munka folyt akkoriban. Nem sok példa adódott arra az elmúlt esztendőkben, évtizedekben, hogy vala­ki külföldön szerezte meg a teológiai doktorátust... Ha jól tudom, utoljára 1941-ben tör­tént ilyesmi egyházunkban. Természete­sen volt számos kiváló képességű teoló­gusunk, akiknek munkássága azonban alig juthatott át a vasfüggönyön. Most azonban nyitva állnak a lehetőségek, és talán ez mások számára is bíztatás lehet. Vannak „sorstársaim”, akik jelenleg is külföldön készülnek a doktori szigorlat­ra. Hogy folyik egy ilyen szigorlat Erlangenben? „Examen Rigorosum”-nak hívják, és valóban szigorú, mint a neve is mutatja. A dolgozat leadása után három hónap állt a professzorok rendelkezésére - ez­alatt teljesen kivesézik a munkát. A vizs­gán három tárgyból, ezeken belül bizo­nyos témakörökből mérettetik meg a je­lölt. Én az Újszövetség tárgyán belül a himnuszokról, valamint a zsidó Jézus- kutatásról, a gyakorlati teológia területé­ről a narratív igehirdetésből kaptam kér­déseket, ezen kívül az egyházi publicisz­tika elmélete és gyakorlata volt a témám. A rendszeres teológia sem maradhatott ki: a média-etikáról kérdeztek, ami most nagyon aktuális, és a hazai diakóniai teo­lógia elvi értékelését kellett adnom. A dékán és három professzor egy egész délelőtt vizsgáztatott - hát nem volt kön­nyű dolgom. Az eredményhirdetéskor, a „magna cum laude” fokozat hallatán fel­lélegeztem, és igencsak szétszaladt a mosoly a számon. Gondolom, még magyarul is elég lehet egy ilyen alapos megmérettetés, hát még németül. Hogy bírtad? A Martin Luther Bund épületében, ahol laktam, külföldi diákokkal beszélgettem, és ők mondták, hogy ne számítsak sem­miféle kivételezésre. Mégis jó volt így: egyenrangúnak fogadtak el a doktori munkaközösségben is. A németül való fogalmazás arra kényszerített, hogy pre­cíz fogalmakkal dolgozzak, és jól meg­rágjam a szavakat. Ez aztán gondolati precizitást is eredményez. Kati, a felesé­gem volt az első olvasóm, a lektorom, de nagyon sokan segítettek. A dráma végül is katarzisban végző­dött: minden jó, ha jó a vége. Volt-e mégis olyan pillanatod, amikor közel álltái ahhoz, hogy „feladd a harcot”? Lehet, hogy durva dolog ilyet kérdezni, nem kell válaszolnod rá, ha nem akarsz! A beadás előtti éjszakán - ez még nyá­ron történt - a számítógép nem bírta ka­pacitással, túl sok oldalt, túl gyorsan kel­lett kinyomtatni. Volt egy utolsó előtti pillanat, amikor azt hittem, minden összegubancolódott benne. Elég meleg helyzet volt, aztán végül is megoldódott a probléma. „Deus ex machina”, igaz? Valóban. Az külön örömöt jelentett számomra, hogy a disszertációm édes­anyám 70. születésnapjára készült el. Tamás, egy utolsó kérdés még: milyen álmaid, vágyaid vannak a jövőre nézve? Lehet, hogy ez eléggé furcsa kérdés, de ismerlek annyira, hogy tudom, Te azért szoktál álmodozni, álmodni, és mindig új terveket forgatsz a fejedben! Szeretném, ha lenne itthon is - külföldi mintára - egy olyan műhely, ahol teoló­gusok, doktoranduszok, lelkészek, dok­torok munkálkodhatnának együtt, mind­azok, akiknek szívügyük a teológia. Jó lenne szinkronban lenni, lépést tartani a külföldi teológiával, persze, a vadhajtá­sai nélkül. Azt gondolom, nagyon fontos saját igényünkre, arculatunkra súlyt fek­tetni. Az tényleg jó nálunk, hogy a teoló­gia a lelkészképzéssel függ össze. Ezt meg kell tartanunk, de nem lenne elég, ha csupán felekezeti határokon belül gondolkodnánk. Elsősorban református testvéreinkkel lehetne nagyon jól együtt dolgoznunk. Egy másik tervem még a munkámat valamikor megjelentetni, németül és ma­gyarul, ha lehetőség nyílik rá. A kőbányai gyülekezet megértő, jó hát­tért adott, kint, Németországban is e gyü­lekezet lelkésze maradhattam. Innen mentem el és ide jöttem vissza. Ezzel a „gyakorlati szűrővel” tudtam végigcsinál­ni az egészet. Sokan segítettek, ez nagyon fontos volt, és köszönöm mindenkinek! Varga Gyöngyi Hemingway világhírű regényére sokan gondolhatnak a címet olvasva, de nem erről a remekműről szeretnék írni, ha­nem a Rákosszentmihályi Baptista Gyü­lekezet Harangzenekarának 1999. január 30-án a Pólus Centerben tartott evangé- lizációs koncertjéről adok tájékoztatást. Ebben a hatalmas bevásárló- és szabad­idő központban működik egy missziós iroda, melyet Záborszky Csaba misszió­vezető irányít. Az ő meghívására lépett fel a harangkórus, illetve szóltak a bi­zonyságtételek. Kiért - miért szóltak a harangok? Az Ausztriában autóbalesetet szenvedett fi­atalokért, akik közül huszonheten súlyo­san megsérültek, tizennyolcán pedig éle­tüket vesztették. Kilenc áldozat temetése Kőszegen ugyanabban az időpontban kezdődött, amikor a harangzenekar kon­certje. A harangkórus tagjai gyászszala­got viselve léptek a Pólus Center színpa­dára, részvétüket kifejezve az áldozatok hozzátartozói iránt. Az együttérzést, a gyászt fejezték ki a színpadon égő mé­csesek is. Kiért - miért szóltak a harangok? A be­vásárlóközpontban összesereglett alkal­mi közönségért, a zenét kedvelő hallga­tókért, a bámészkodó vásárlókért, hogy gyönyörködhessenek Bach, Telemann, Purcell, Lahee, Rimszkij Korszakov szép alkotásaiban, a lélekemelő egyházi énekek átirataiban, az avatott harangjáté­kon keresztül. Kiért - miért szóltak a harangok? Azo­kért, akik még nem ismerték meg Isten kegyelmét, akik még nem gondolták át, hogy életük is egy harang hangjához ha­sonlít: születésükkor megszólal és szól, szépen vagy bántóan, csöndesen vagy hangosan földi életük során. Senki nem tudja, hogy hatvan, hetven, nyolcvan éven át, vagy egy katasztrófa esetén sok­kal rövidebb ideig... Megváltoztathatat­lan törvény, hogy időkorlátok közé szo­rítva él mindenki és egyszer a földi élet végleg elhalkul. A zeneszámok közötti bizonyságtételek éppen arról szóltak, hogy ez a korlát átléphető az Isten ke­gyelmének elfogadásával. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az O egy­szülött Fiát adta, hogy valaki hisz O ben­ne, el ne vesszen, hanem örök élete le­gyen. ” (Jn 3,16) Kiért - miért szóltak a harangok? Azért az ötven év körüli, három diplo­más, ateista emberért, aki hallva a meg­térés, újjászületés lehetőségét, felhábo­rodva támadt a fiatal bizonyságtevőre, aki elmondta, hogy igazán rendezetté és boldoggá vált az élete az által, hogy őt is megtalálta az Isten mindent újjátevő ke­gyelme. A felháborodott „támadó” a sze­mélyes beszélgetés végére lecsendese­dett és élete végére gondolva, már nem volt mereven elutasító az Isten által kí­nált megoldással szemben: „Én a szom- jazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. ” (Jel 21,6). Kiért - miért szóltak a harangok? Ér­ted, a cikk olvasójáért, hogy rendezett ál­lapotban legyél Istennel, magaddal, az emberekkel, a körülményeiddel! Sérülé­keny, törékeny, múlandó életünk csak egy esetben van biztonságban: „...örök életet adott nekünk az Isten és ez az élet az O Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van... ” (ÍJn 5,11-13) Ma még szól éle­ted harangja, de ki tudja meddig? - adja meg Isten számunkra, hogy kegyelme ál­tal el nem múlóan, örökké! Kelemen János MEGHÍVÓ \ Sok szeretettel hívjuk és várjuk I teológiai hallgató és lelkésznő test- | véreinket 1999. március 6-án 10 | órai kezdettel a Budavári Evangéli- | kus Gyülekezet imatermében meg- } rendezésre kerülő: Evangélikus Lelkésznők Országos Találkozójára. Téma: „ELFOGADTÁL ÉS ELHÍVTÁL...” Szolgálatunk ajándék, vagy szük­ség? Az alkalommal kapcsolatban bővebb tájékoztatás kapható egyhá- I zunk Női Misszió Osztályán. A rész- I vételi szándékot is itt kell jelezni, i (Brebovszkyné Pintér Márta, Női | Misszió Osztálya 1085 Budapest, Ül- | lői út 24. Tel.: 317 5567/106 mellék) Kétszer egy százalék! A Az elmúlt évben már megismertük azt a módszert, mellyel kétszeresen is segít­hetünk egyházunk gazdasági helyzetén. Kétszer egy százalékot lehet az adóbe­valláskor egyházi célra irányítani. Az adóbevallási csomagban az itt látható két rendelkező nyi­latkozatot megtalálhatjuk. Ha nem találnánk benne, innen is kivágható. Az első 1 %-ot vala­milyen alapítvány részére lehet irányítani. Ilyen alapítványt bő­ven találunk egyházunkban is. Iskolák, szeretetintézmények, templomépítési alapok, sőt gyü­lekezetek rendelkezhetnek ilyen alapítványokkal. A rendelkezés módja a következő: A kedvezményezett alapítvány adószáma egy tizenegy jegyű szám. Ezt az alapítványok álta­lában közlik. Ezt a tizenegy je­gyű számot kell beírni az előre nyomott négyzetekbe. A szagga­tott vonalra pedig az alapítvány nevét kell beírni. A második rendelkező nyilat­kozat csak arra használható fel, ha egyházunknak akarjuk a má­sodik 1 %-ot irányítani. Ezen mindössze négy üres négyzetet találunk. Ide egyházunk techni­kai számát kell beírni: 0035. A szaggatott vonalra pedig ezt: Magyarországi Evangélikus Egyház. Mindkét nyilatkozatot egy szabvány méretű borítékba kell elhelyezni és lezárni. A boríték­ra a saját nevünket, lakcímün­ket és az adóazonosító jelünket kell felírni. A boríték leragasz- tásánál úgy kell a nevünket fel­írni, hogy az írás a ragasztáson keresztül menjen, tehát ne le­hessen felbontani. Akiknek adóbevallását a mun­kahelyen töltik ki, azok is rendelkezhet­nek. A fenti módon elkészített borítékot kell, hogy átadják annak, aki a beval­lást végzi. Ezt az aláíráskor megtehet­jük és így belekerülhet abba a nagybo­rítékba, melyet az APEH-hoz elkülde­nek. Ezzel a rendelkezéssel elérhetjük azt, hogy egyházunkat ilyen módon is támo­gassuk. Tegyük is meg jó szívvel! RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett adószáma: A kedvezményezett neve: Ennek kitöltése nem kötelező. TUDNIVALÓK Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely társadalmi szervezet, alapítvány vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára kíván rendelkezni. A nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abba a nyilatkozat elhelyezhető legyen. FONTOS! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett adószámát, a borítékon pedig az Ön nevét, lakcímét és az adó­azonosító jelét pontosan tünteti fel.----------------------------------------------------------------------->€­-------­REND ELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett technikai száma: 0 0 3 5 A kedvezményezett neve: ^^Syo3?03?szegi DUgoldJnin E'ryhaz Ennek kitöltése nem kötelezd. TUDNIVALÓK Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely bíróság által bejegyzett egyház vagy a költségvetés kiemelt előirányzata javára kíván rendelkezni. Ezt a nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abba a nyilatkozat elhelyezhető legyen. FONTOS! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett technikai számát, a borítékon pedig az Ön nevét, lakcímét és az adóazonosító jelét pontosan tünteti fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents