Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-02-21 / 8. szám

2.oldal 1999. FEBRUÁR 21.

Evangélikus Élet

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

A

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1999. február 21.

Ha hozzám kiállt, meghallgatom. Zsolt 9,15. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa ÍJn 3,8b.

meg. Egykor, amikor eljön újra, megláthatja minden szem, és akkor meghajol minden térd. Boldog az az ember, aki már most meghajol előtte.

VASARNAP

Amikor Jákob felébredt álmából ezt mondta: bizonyára ai'Úr Tartsátok meg, és teljesítsétek azt, amit Istenetek, az Úr, megpavan ezen a helyen, és nem tudtam. lMóz 28,16 (Zsid 11,1; Mt j roncsolt nektek, ne térjetek el attól se jobbra, se balra. 5Móz

4,1-11; Zsolt 30,1-13; 2Kor 6,1-10) Kiáltani Istenhez sok mindenért lehet. Jákob 5,32. (Róm 2,13; 2Kor 6,1-10; Róm 6,1-11.)

azt gondolta, hogy csalásával mindent elintézett. Rá kellett jönnie: semmit sem in- /Az ember képtelen megtenni, arrűt Isten parancsol. Bár Krisztussal meghaltunk a

i / bűnnek, de ez nem jelenti azt, hogy nélküle bármikor is győzhetnénk. Megváltottézett jól, sőt mindent összekuszált azzal, hogy beleavatkozott Isten tervébe. Isten ígérete szerint úgyis övé lett volna az áldás, csakhogy türelofétlenségében vétkezett maga körül mindenki ellen. Menekülése közben kezd rádöbbenni, milyen egyedül lett bűnei következtében, ekkor hangzik Istentől az ígér^f: íme én veled leszek.

Az Úr alkotott minket, övéi vagyunk, azß népe és legelőjének nyája. Zsolt 100,3 (Jn 10,16; 5Móz 8,ll-18a^ítm 5,1-5) Jézus mopdja: más juhaim is vannak, azokat is vezetnem kell. Az emberi logika szerint, ebből az. következhetne, hogy nem ér rá velünk törődni. Ez azonban nem így van, érmék egyik bizonysága, hogy már most békességünk van a/Istennel. Egykor pedig nála a hitben elhunytakkal és az angyalokkal énekelhetjük a Bárány énekét. / 7

I ff V

Hiába keltek korán, és feküsztcá későn: fáradsággal szérzett kenyeret

KEDD ---------------------\~-j------,

™*

**"*p esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. Zsolt 127,2. (Mt 6,31-32; Jób 1,1-22; Róm 5,6-11). B&mem azt jelenti, hogy nem kellene fáradozni, hanem azt, hogy nem kell aggódni, idegeskedni, mert'fä^i^a ti mennyei Atyátok, hogy szükségetek van minderre. Isten azonban a benne bízó emüert eM- ménytelenséggel is formálja, így lehet igazzá: mind jó, amit Isten tészen.

QTFRÜBi Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöj- jenekés lássák dicsőségemet. Ézs 66,18 (Mt 25,31-32; Mk 14,17-31; Rm 5,12-21). Valóban eljött az ideje? Sokan szerették volna látni Isten teljes dicsőségét, de nem láthatták. Valamennyit megmutatott belőle néhány kiválasztottnak. Jézusban láthatóvá lett dicsősége, de ez is rejtetten és csak hit által ragadható

tan is, állandóan Krisztusra vagyunk utalva, hogy igaz legyen az ő figyelmeztetése reánk, és ma is: nálam nélkül semmit sem Cselekedhettek. Pál is keservesen sóhajt: nem azt teszem a jót, amit akarok, hanetffa rosszat, amit pedig nem akarok, ó én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem? Az embert tehát szüntelenül Hozzá kiált, O pedig meghallgat. ff

m

PFNTFk Jézus mondja: íme énífeletek vagyok minden napon a világ végeze- »mmwm. téig Mt 28,20 (Zak 2,14; Lk 22,31-34; Rm 6,12-23.) Az Istenhez kiáltó ember megtapasztalhatja Jézáí ígéretének valóságát. Ő valóban velünk van, mindenhol és mindenkor, még akkor is, ha engedi megtörténni mindazt, amitől talán a legjobban félünk. Ő azor&n mindig, ott is velünk van, mert ő nem akarja, hogy végleg elvesszünk, haneif, hogy életünk legyen.

SZOMBAT

v.

Hatalmas dolgokat tett velünk az Úr, ezért örvendezünk. Zsolt 126,3 (Rm 5,10; Zsid 2,10-18; Róm 7,1-6) Nincs senki másban nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért - mondja Jézus. Minket pedig barátainak nevez. j6z a legnagyobb dolog, ami valaha is történt e földön. Ez alapjaiban megváltotta az emberiség életét, mert annak lehetőségét hozta el, hogy mindazt amit elveszített Adám vétkével, azt sokszorosan visszanyerte az új Adám- mal, Jézus Krisztussal. Krisztus mindezt akkor cselekedte értünk, amikor még nem is éltünk, megelőlegezte, de visszafizetni sem kell, csak elfogadni és boldogan örvendezni ennek.

Pintér János

Böjt első vasárnapja

KICSODA VALÓJÁBAN?

2Kor 6,1-10

Mindannyian ismerjük a bohócot. A cirkuszok igazgatói úgy vallanak: bármely szám kimaradhat betegség vagy financiális gondok miatt, de a bohóc fellépése sosem. Mindannyian magunk elé tudjuk képzelni alakját. Ő az a fehérre festett arcú, piros krumpliorrú nevettető, akinek óriási a cipője és a haja kóc... Hol leöntik festékkel, hol habos tortát csapnak az arcába. Mindig mosolyra fakaszt ügyetlenségével, butaságával és félszegségével. A szám alatt rengeteg- szer jár,.pórul^de mégsem sajnálatot ébreszt, hanem hangos hahotázásra késztet. Persze a bohóc is ember, neki is vannak érzelmei és magánélete, viszont sosem tűnhet ki, hogy fáradt, szomorú, ami miatt képtelen a porondon állva a nézők kedvében járni...

A keresztyének, Krisztus követői sokban hasonlítanak a bohócra. Természetesen nem abban, hogy színjáték a magatartásuk, hiszen az képmutatás lenne. A hívő emberek önmagukban, életvitelükben és a világ fiaihoz hasonlítva élnek meg egyfajta kettősséget.

Kívülről rólunk gyakorta más látszik, mint amiről meg vagyunk győződve. Pál apostol óva int azonban, ne okozzunk megütközést senkinek. Legyen összhang külső és benső között! Ne csak beszéljünk Jézusról, a mi Szabadítónkról. Éljünk is Őbenne. Ne csak szolgálat legyen, hanem megfelelő élet-odaszánás. Visszás és méltatlan lenne a kegyelmet elfogadva, folytáttii a bűnös életéi, 'ráadásul ezzel a szolgálat hitelét is megrontanák! (Mit használ keresztyénségem, ha nem aszerint élek? 448. Ének)

Kik vagyunk valójában? Olyanok, akik szenvednek és megpróbáltatásokat is eltűrnek a Jézus nevéért. Nem siker-emberek, akik a saját ambíciójuk érdekében cselekednek, és maguk szerencséjének kovácsai. Ellenkezőleg: Isten szolgái, akik mindent elszenvednek, erőtlenséget, üldöztetést, gúnyt és megvetést, s mindeközben kiviláglik munkájukban, sorsukban Isten ereje! Lehetünk emberi megítélés szerint senkik és semmik, a világ szemében bolondok és értéktelenek, eközben mégis az Úr támogatását élvezzük, az igazság igéjét visszük a világba, mi a Mindenható árnyékában pihenhetünk!

Kik vagyunk valójában? Minden bizonnyal hasonlítunk a bohócra: kívülről sokszor másoknak tűnünk, de ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan... Mi egy győztes sereg harcosai vagyunk, akkor is, ha sajnálkozó pillantásokat vetnek ránk! Lehetünk szegények világi értelemben, de a mi kincsünk a mennyben van, mely romolhatatlan, amit nem fenyeget az a veszély, hogy bárki is ellopná tőlünk! Hiszen semmi sem választhat el bennünket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban a mi Urunkban. (Róma 8,38-39)

Skorka Katalin

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, megváltjuk Neked, gyakorta vágyunk elismerésre, vagy hírnévre. Nem szeretünk gyengék vagy megvetettek lenni. Pedig Te is szenvedtél értünk és a Te halálod árán lehet nekünk örök életünk. Adj bűnbánatot a szívünkbe és növeld hitünket, hogy tudjunk Téged dicsőíteni a nehéz pillanatokban, ne keseredjünk el, ha valami nem úgy sikerül, ahogy mi szeretnénk. Add, hogy megérezzük hatalmadat, amikor csüggedünk és semminek tűnünk. Tölts meg bennünket Lelkeddel, hogy örömmel tekintsünk a megpróbáltatásokra, s feltámadásod erejében bízva, éljünk, mint akinek a mennyben van polgárjoga. Ámen.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovjcs András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. I. de. fél 9. Fűiy Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. del 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36- 38. de. 10. Blazy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. Gerőfi Gyuláne; de. 11. (urv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (urvú Szirmai Zoltán; du. 6. dr. Muntag Andorne; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tarnásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Órosz Gábor Viktor; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Joób Máté; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegvvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. 5. szeretetvendégség; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tarnásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. Í4. de. fél 10. Tarnásy Tamásné; Pestújhely,

XV. , Templom tér de”. 10. Kendeh Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály

XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rák- oshegv, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László ; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Szebik Károly; Rákoskeresztúr, XVII-, Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Szebik Karoly; Pcstszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref templom) de. háromnegyed 8. Győri Gabor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. II. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. Endrefíy Géza;

INVOCAVIT (BÖJT 1.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 4,1-11; epistolája (igehirdetési alapige): 2Kor 6,1-10.

HETI ENEKEk: 75, 275.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth átló hullámhosszán 1999. február 22-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán (999. február 28-án, vasárnap 10.05 órakor Domonyból, az evangélikus templomból. Igét hirdet: Baranyai Tamás lelkész.

Folytatás az első oldalról

sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz... Nem helyzetekben élsz, hanem útközben. ”

A zsarolás útjának kísértése. Ez az, ami megtévesztő. Életveszélyesen az. Nem könnyű átlátni. Nem könnyű leleplezni. Már a csábítás sem hétköznapi. A 91. zsoltár gyönyörű szavait veszi ajkára a kísértő. „Megparancsolta angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon. ” Micsoda biztonságérzet ez! Milyen elrejtett, Isten szeretetébe, őrző oltalmába vetett hit! Milyen nagyszerű adomány, ha az ember nem pazarol energiát rettegésre, gyanakvásra, valami közelgő rossz sejtésére, hanem a „Mindenható árnyékában” pihenve él. Tudja, kitől kapta az életét és tudja, hogy ugyanattól minden jót is megkap. Tenyeréből nem eshet ki semmi körülmények között, szeretete átfogja és beburkolja. Rábízza hát magát. Az útra figyel, amelyen járnia kell, a tettekre, amelyek lehetnek az ő jócselekedetei, az emberekre, akik sóvárogva várnak valami krisztusit. Az Isten szeretetébe rejtett emberek életét éli.

Hogyan lehet mindezzel visszaélni? Miért is kellett volna Jézusnak levetnie magát a templom párkányáról? Azért, hogy megmutassa bizalmát az Atya iránt. Hogy demonstrálja erős hitét. Hogy mindenki lássa, akit az Isten őriz, azt nem érheti baj. Ez lenne a hit merészsége a kísértő szerint. Erős hittel elérni, hogy ne érjen baj. A hit pedig akkor merész, ha akarni mer. Mindent. Ébenfa íróasztalt, szakmai sikert, luxusa életformát, gátlásaim és fogyatékosságaim levetését, utamból minden göröngy elsöprését, adottságaim ellenére agresszív határozottságot. Hadd lássuk, mit tud a hit! A hit merészsége. Hiszen minden csak azon fordul meg, mennyire erős a hited.

Pedig minden azon fordul meg, kinek tartod az Istent. Uradnak, aki jó tetszéséből szép napokkal vagy elhordozandó terhekkel látogat meg,

vagy kívánságaid teljesítőjének. És kinek tartod önmagadat? Isten sokra hivatott gyermekének, aki kutatni próbálhatja a neki szánt utat, az Isten végtelen szeretetét, vagy revolverrel a kezében handabandázó törpének, aki rá akarja kényszeríteni akaratát a világra, Istenre és emberekre. Kicsoda az ember? Ki vagyok én? Kicsoda az Isten? Mi a szándéka velem? Ezekre a kérdésekre felel jól vagy rosszul mindenki, akinek füle hallatára idézi a kísértő a 91. zsoltár szavait.

Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok!” (Mt 27,39-43)

És Jézus nem vetette le magát a templom párkányáról - és nem szállt le a keresztről. De tudott egy imádságot, a 71. zsoltárt, amely nem emberek előtt akar sziklákat görgető hitet mutatni, hanem Istent tartja Istennek mindenki, még önmaga fölött is:

Van-e hozzád hasonló, Istenem?

Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.

Igen naggyá teszel,

hozzám fordulsz és megvigasztalsz.

Márai Sándor írja a Füves könyvben (157. sz.):

„Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos - nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik - s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásba a természetfölötti és csodálatos. ”

Kísértés arra az útra, amelyen beletörődünk egy hamis szerepcserébe. Itt lehull az álarc, és durván nevükön neveztetnek a dolgok: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Most végleg megbizonyosodunk róla, hogy mindvégig az első parancsolat volt a tét: Kicsoda számodra az Isten? Nem csoda, hogy Jézus minden válasza abból a bibliai könyvből jött (5Móz 6), amelyben a legklasszikusabban fogalmazódik meg Izrael egyistenhite. Egyedül Isten az Úr senki más.

Ez a hitvallás nem könnyen látszik életünk mindennapjaiban. A gonoszság győzelmi ünnepet ül - el lehet némítani az igazságot - alapvető erkölcsi törvényeket lehet büntetlenül semmibe venni - nincs magyarázat katasztrófákra és szenvedésekre - embersorsokat végképp nem az igazság kormányoz. Kicsoda itt az Úr? Bizony sok esetben a gonosz bitorolja a hatalmat. Kiterjeszti fekete köpenye szárnyát, megtéveszt, elvarázsol, mindent eltakar. Elbizonytalanodunk. Talán mégis ő kormányozza a világot...

Ezt fogadd el - így szól a kísértés. Átvettem a hatalmat. Én uralom a világot. Ezt fogadd el, és részt kapsz belőle. Hogyan fogadom el? Valószínűleg úgy, ha elhiszem, hogy a világban csak a gonosz eszközeivel lehet érvényesülni és bármit is - jót is - elérni. Hal elhiszem, hogy ez a világ rendje. Ha beletörődöm, és azt gondolom: Isten normái a templomba valók, a világban más fegyverek kellenek. Ha hétfőn érvényét veszti az irgalom és a szelídség. Ha szűk területre száműzöm a megbocsátást és a jóakaratot. Ha kizárt, hogy jog és erkölcs találkozzanak.

Ha Isten az Úr, akkor a törvénytelenség csak bitorolja a hatalmat. S akkor az érvényes rend Isten rendje. Rajta tájékozódom és neki adok számot. Nagyon tisztán lehet ezt megfogalmazni. A gyakorlatban azonban többnyire kuszán, kibogozhatatlanul állnak előttünk a problémák. De nincs más orientációs pontunk, mint az átgondolt, letisztult, vállalt hitvallás: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. ”

„Pilátus ekkor így szólt hozzá: Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszítteselek? Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked. ” (Jn 19,10-11.)

Márai Sándor írja a Füves könyvben (187. sz.):

„Az emberek szívesen dölyfösek és gyűlölködők, mihelyst módjuk nyílik erre; s legtöbbször valóban oly sajátosan kegyetlenek, mint a gyermekek. De te maradj alázatos, s ugyanakkor őrizd meg méltóságodat.

Mert a kettőt csak egyszerre őrizheted meg. Emberi méltóságod torz magatartás lesz, ha nem dereng mögötte esendő lényed alázatának öntudata: alázatos magatartásod egy puhány gyávaságának kinyomata lesz, ha nem érzik e magatartás mögött emberi rangod. Ha az emberek között kell élned - s nem vagy tapir, sem keselyű, hol is élhetsz máshol? -, egyszerre kell uralkodnod és engedelmeskedned, mindig rang- tartóan és szerényen, mindig komolyan és készségesen, mindig alázatosan és méltóságosan. ”

A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett és így szólt: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,16-20).

Szabóné Mátrai Marianna