Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-02-14 / 7. szám
Evangélikus Elet 1999. FEBRUÁR 14. 3.oldal Kell az egység?! A krisztushívők egységéért imádkozott egy héten át a világ keresz- tyénsége. Ebbe a folyamba ömlött bele a magyar keresztyénség imádságfolyama is, hiszen naponta ugyanazon textusok, imatémák vezérelték az egész világon az összejöveteleket. Az országos megnyitó istentiszteleten, a Kálvin téri templom vasárnap este színültig megtelt különféle felekezetek tagjaival. Az alaphangot adták meg az elhangzott igehirdetések. Talán a közelgő évezredváltás adta az egész hét vezérigéjéül Jelenések könyve 21. fejezetét. Hiszen, miközben évezredet váltunk, lehetetlen nekünk keresztyéneknek nem gondolnunk előre, Isten munkájára, mellyel új eget és új földet teremt. Erre felé megy a világ. Ez fejeződött ki a megnyitó két igehirdetésében is. Pás kai László Budapest-esztergomi ■ prímás érsek a jézusi imádság kéréséből indulva mutatott Isten országára, mely már itt van közöttünk, mert ahol Jézus van, ott az ő országa valósul. Amikor naponta imádkozunk „Jöjjön el a te országod...” ezt kérjük. Nem felejthetjük el, hogy Isten országa a keresztyének viselkedésében mutatkozik. „A keresztyének hihetetlennek látszó életmódot folytatnak” - ez volt a megítélés az őskeresz- tyén.gyülekezet idején. „Testben vannak, de nem test szerint... ami a lélek a testben, azok a keresztyének e földön.” Kell a szív a világ életébe és ezt viszik bele a keresztyének. Rajtuk keresztül kell, hogy Isten országa nyilvánuljon meg az emberek között. Márkus Mihály református püspök, aki ez év elején vette át a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöki tisztét, Jel 21,1 verse alapján szólt az eljövendő és már itt lévő Isten országáról. „Új eget és új földet láttam” - ez arról szól, hogy Istennek van egy következő lépése. Ezért ez a könyv és ez az üzenet a reménység üzenete. Krisztus példája nem önmegvalósításra, hanem önfeláldozásra mutat és a keresztyének életén ennek kellene mutatkozni. Ezért vagyunk együtt e héten, ezért imádkozunk, hogy kiegyenesedjenek a meglankadt térdek és emelkedjenek a kezek Isten felé. Népünk, társadalmunk mai életében igen fontos a hívás és ez az üzenet: „szülessen újjá egy nép reménysége!” Áhítatunkat segítette és emelte a Fóti Református Gyülekezeti Énekkar szolgálata, akik Händel, Gárdonyi Zoltán és Gárdonyi Zsolt kórusműveivel szolgáltak. A hét folyamán az egész ország területén szinte minden városban, faluban megragadták az alkalmat, hogy együtt legyenek a különböző felekezetek igehallgatásban és imádságban. Jó volt látni, amint a főváros egy-egy kerületében naponta más templomban sorakoztak be a hívek, általában a lelkészek nem a saját templomukban, hanem vendégként szolgáltak a „szomszédoknál”. Igen sok helyen szólaltak meg katolikusok a mi templomainkba» és m mi lelkészeink egy-egy katolikus szószéken. Budán, a Kapucinusok templomában pl. Szebik Imre püspököt hívták meg igehirdetőnek, aki az Alfa és Omega - kezdet és vég Jézusáról tett bizonyságot, rámutatva örökkévaló szeretetére. Ez a szeretet titokzatosan ott van a világ minden eseménye mögött, a mikro- és makrokozmoszt egyaránt irányítja. Ez a szeretet hidalta át azt a szakadékot, melyet a bűn vágott Isten és ember közé, és ez a szeretet segíti, hogy Isten rendje valósuljon a világban, különben káoszban él a világ. Isten akarja, hogy minden ember üdvözüljönk, de kész-e az egyház, hogy missziói lendülettel és a Lélek erejével hirdesse: az ember számára az egyetlen helyes út a Jézus útja, Jézus követése. A hét befejezésére is több templomban gyülekeztek össze a fővárosban. A fasori evangélikus templomban két kerület - a hatodik és hetedik - 6 felekezete és 7 gyülekezete jött össze, hogy összefoglalja a hét üzenetét. Végh Tamás fasori református lelkész igehirdetésében - Jel 21, 5-7 alapján - szólt arról, hogy amikor az ember Jézussal találkozik, élete az örökkévalóság távlatába helyeződik. Nem a véges, a halállal lezáródó élet lesz láthatóvá csupán, de nyilvánvalóvá válik a hitben, hogy a „legjobb még előttünk van!” Az a kérdés, hogyan látjuk: múlik az életem, vagy telik! Isten belekiált múló életünkbe és a szomjazókat az élet forrásvizéhez hívja, hogy legyenek már itt és majd odaát Isten országának örökösei, akik teljes életet élnek. *** Az elmúlt napokban Országos Esperesi Értekezleten hallgattam egyházunk 16 esperesének beszámolóját az imahét lefolyásáról. Általában mindenütt pozitív volt a beszámolás. De itt-ott kérdések is felmerülnek. Hogyan van az, hogy a „történelmi egyházak” körében még vannak olyan helyek, ahol - különböző meggyőződésekkel magyarázva - tartózkodnak egymás meglátogatásától és közös igehallgatástól, imádkozástól. Vannak helyek, ahol a lelkészek magatartása „hűvös” a másik iránt, van ahol a lelkész megy, de a gyülekezet marad. A különös az, hogy ahol a lelkészek ellenállnak, ott a gyülekezetek azért örömmel mennek egymáshoz és boldogok, hogy találkozhatnak. Bizony jó lenne ezen változtatni! Egyre inkább tehernek látszik az egyház számára a szétszakadozottság. Rossz bizonyságtevők vagyunk, ha ezt az utat járjuk. Ha a gyülekezet „megelőzi” lelkészét és elmegy a másik gyülekezetbe, ott a lelkésznek kell megvizsgálnia lelkiismeretét és magatartását, vajon helyes-é? Ahol pedig a gyülekezet nem tudja követni pásztorát, amikor Jézus akaratának tesz eleget, a „mindnyájan egyek legyenek” megvalósításában, ott a gyülekezetnek kell bűnbánatot tartania. Bármelyik oldalt nézzük is, csak a megtérés segít! Az ökumené nem szervezeti egységet akar vagy munkál, de igenis segíti a közeledést és a közös hitben, szere- tetben, gyakorlati életben való közösség megvalósulását. Talán adatik egy újabb év, amikor megvizsgálhatjuk magunkat, magatartásunkat és jobban felkészülhetünk a következő vagy éppen jövő évi ökumenikus imahetünkre! tszm Az ökumenikus imahét lezárása Bács-Kiskunban A csengődi evangélikus templom már évek óta különleges esemény helyszíne: minden imahét megyei záró istentiszteletét itt tartják. Idén is ez történt. A különböző egyházak vezetői között jelen volt az igehirdetést végző Bankó László Kalocsa- Kecskemét-i érsek, Káposzta Lajos evangélikus esperes-püspökhelyettes, valamint a helyi történelmi egyházak lelkészei. Dankó érsek igehirdetésében kitért a 2000. év megünneplésének ökumenikus vonásaira, az egyházak közeledése, a mentalitásváltozás és a közös bűnbánat nélkül elképzelhetetlen az átlépés a következő évezredbe. Ahogy elmondta, „mindkét oldalon találunk példákat arra, amikor megsértettük a keresztyén szeretetet”. Az eseményt gazdagította a soltvadkerti evangélikus énekkar szolgálata, Káposzta Ilona vezényletével. Repertoárjuk meglehetősen széles, ebből most 5 számot adtak elő: Ott a messze földön, Győzelmet vettél, Zúgj hullám, Ave Maria és a latin nyelvű Jesu Rex admirabilis. A karvezető így nyilatkozott lapunknak: „Hetente 1-2 alkalommal próbálunk a másfél éve működő énekkarral. Nagyrészt fiatalokból verbuválódott a tagság, de nagyon örülünk a 30-40, sőt 70 éves tagoknak is. Harminc fő körül mozog a létszám, mely egyes alkalmakkor kiegészül vendégénekesekkel illetve zenészekkel is. Örömmel tölt el, hogy nem egyedül kell megbirkóznom a feladattal, hiszen vannak segítőim: Bakos Agnes és Káposzta Nóra:” Az'énekkar különben március 15-ike alkalmából Stuttgartban vendégszerepei, ahol az ottani protestáns magyar gyülekezet meghívásának eleget téve, egyórás emlékműsort ad a magyarok legnagyobb nemzeti ünnepén. Az imahét megyei záró istentiszteletét a Magyar Televízió stábja részben rögzítette, és január 29-én külön műsorban sugároztak belőle részleteket, a Halas Televízió pedig Fénysugár című hitéleti krónikájában számolt be az eseményről. A már több, mint 10 éve hagyományos csengődi imahétzáró istentisztelet után Baltás István, a község polgármestere fogadásra invitálta a jelenlevő vezetőket. Ugyanis nemcsak a különböző felekezetek képviselik egymást érseki és esperesi szinten! A szomszédos községek polgármesterei, országgyűlési képviselők és a megyei közgyűlés alelnöke, Cseh Szakái Sándor is részt vett az istentiszteleten. így teljes az ökumené, valamint az egyház és állam egymás mellett élése Bács-Kiskun megyében. Ifj. Káposzta Lajos „Miért?” D. Szebik Imre az Északi Egyházkerület püspöke az alábbi táviratot küldte: a Kőszegi Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola Igazgatóságának és Tanári Karának 9731 Kőszeg Árpád tér 1. Pf.: 22. Tisztelt Igazgatóság és Tanári Kar! Kedves Testvéreim! Kimondhatatlan megrendüléssel és fájdalommal hallottam a híradásokban az iskola tanulóinak és kísérőiknek balesetéről. Urunk segítse a sérülteket a gyógyulásban és az elveszettek hozzátartozóit mérhetetlen fájdalmuk elviselésében. Tőle kérünk mindany- nyiunknak vigasztalást a feltámadás és az örök élet reménységében. Gyászukban osztozva, testvéri köszöntéssel: D. Szebik Imre püspök A kőszegi diákok ausztriai autóbusz szerencsétlensége, a tizennyolc fiatal áldozat halála mindenkiben kérdések sokaságát veti fel: Miért engedi meg Isten a tragédiát? Lehet egy ilyen Istenben hinni, őt szeretni, hozzá imádkozni? Lehet őt mi Atyánknak szólítani? Hogyan válaszolja meg ezeket a súlyos kérdéseket magában a hívő ember? Kiábrándul Istenből és elveszti a hitét? Vagy vakon ragaszkodik hitéhez és védi Istent olyan gondolatokkal, hogy: „ Isten útjai kifurkészhetetlenek”, vagy: „Bele kell nyugodni Isten akaratába”, és: „nem az a fontos, hogy itt mi történik velünk, hanem az örök élet”. Bár mindegyik válaszban van valami igazság, mégsem adnak megnyugtató végleges választ, sőt, hamis irányba visznek. Hiszen ami történt, az nem Isten akarata. És az eseményeket nem lehet fatalista, végzetszerű módon fogadni. Miért vannak tragédiák, szenvedés, halál? A hit becsületes, őszinte és alázatos válasza csak ez lehet: nem tudjuk. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, mondja Mózes, de folytatja is: a kijelentett dolgok pedig a mieinké és fia-, inké, hogy cselekedjük azokat. Isten szeretetét nem olvashatjuk ki életünk eseményeiből, mert Ő elrejtőző Isten, de meglátjuk ott, ahol kijelentette: Jézus Krisztus golgotái keresztjében. Ott lett nyilvánvaló, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A keresztre tekintve tudjuk, hogy Isten nem közömbös, nem rosszindulatú és - bocsánat a kifejezésért - nem szadista, aki örömét lelné az ember fájdalmában, hanem együttérző, az emberrel együtt szenvedő Isten, aki megérti fájdalmainkat, tragédiánkat és arra biztat, hogy merjünk mégis hinni. Barth Károly, századunk egyik nagy teológusa vallotta: „A hit lát valamit, amit mások nem látnak. Tud járni a szakadék szélén, tud hinni, hogy minden hatalom az Istené, nem a természeté, nem a törvényé, nem a sorsé. ” A varsói gettó falára egy ismeretlen szenvedő ezt írta: „Hiszek a Napban ha nem látom is. Hiszek a szeretetben, ha nem tapasztalom is. Hiszek Istenben, ha szenvedek is. ” Tragédiák, fájdalmak, ellentmondások, kétségek között sincs más járható út, mint az elrejtett, meg nem értett titkok ellenére is hinni Istenben. És hinni abban, amit Jób fogalmaz meg: „Szeretetre van szüksége a szenvedőknek". Mert nem lenne könnyebb attól sem, ha választ találnánk a „miért” kérdésekre. De tragédiától sújtottan, értetlenül állva, a „miértek” is el- hordozhatóbbá lesznek ott, ahol a szenvedőt szeretet, együttérzés, tapintat, segítség veszi körül. Ezt pedig nekünk adja feladatul Isten. „Azért van síró, hogy megvigasztald", írja egyik versében a református pap-költő, Bódás János. Ne kérdezd hát, hogy „miért”? Nem fogsz rá választ kapni mert „A titkok az Úréi”. De kérdezd meg: Mit tehetnék a szenvedőkért? Meg fogod rá lelni a választ! Balicza Iván Új szuperintendens a Vajdasági Evangélikus Egyház élén Szerbiában a Vajdaság területén kis számban ugyan, de élnek magyar evangélikusok, gyülekezetekben tömörülve. Az elmúlt év október 4-én lelkésziktatás során járt magyar egyházi küldöttségünk Szabadkán. Makán Hargita lelkészjelöltet avatták akkor lelkésszé, aki azóta végzi is szolgálatát a kis szórványegyházban. Már előzőleg, május 17-én zsinatot tartott a Vajdasági Evangélikus Egyház Szabadkán, ahol megállapították a magyar egyházra nézve a jogfolytonosságot és Dolinszky Árpád baj- sai esperes-lelkészt szuperintendenssé választották. Ezt az eseményt koronázta meg november 7-én Szabadkán, az evangélikus templomban tartott ünnepi istentisztelet, melynek keretében D. dr. Harmati Béla, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke beiktatta hivatalába Dolinszky Árpádot. Az ünnepi istentiszteleten magyar küldöttség is részt vett. Szalay Tamás protestáns tábori püspökhelyettes, és dr. Görög Tibor főosztályvezető, az erdélyi magyar evangélikus egyház nevében Mózes Árpád püspök volt jelen és végzett szolgálatot az iktatás során. Harmati Béla püspök ApCsel 20,28 verse alapján a Krisztus nyájában való vigyá- zásra, a nyáj legeltetésére hívta fel a figyelmet, Mózes Árpád püspök igehirdetéséből a bíztatás, megerősítés, Isten jelenlétének segítése és támogatása hangzott. (Ézs 41,10) Az ünnepi közgyűlésen számos köszöntés hangzott el és ebből lett nyilvánvalóvá, hogy a kis magyar evangélikus egyháznak milyen elismertsége van a Vajdaságban. Két katolikus püspökség képviselői és a református püspök bátorító szavai mellett a belgrádi magyar konzul, Gárdos Béla és Szabadka város polgármestere, Kasza József \MSZ elnök jelenléte és megszólalása a hatóságok részéről adott bátorítást a végzendő munkához. Dolinszky Árpád szuperintendens a felvidéki Sajógömörön született, 50 éves, a pozsonyi Hittudományi Egyetemen végzett és 1977 óta ' szolgál a vajdasági területen. Feleségét a pozsonyi teológián ismerte meg, házasságkötésük után költöztek ide és azóta hűséggel végzik fáradságos, nagy területre kiterjedő szolgálatukat. 1981-ben választották esperessé, most szuperintendenssé. Az esperesi szolgálatot felesége, Dolinszkyné Báthori Márta vette át tőle. Az új szuperintendens személyében régi, kipróbált ember került az egyház vezetésébe, aki kitartással és hűséggel küzdött mindenkor az igazságért és egyháza fennmaradásáért. Vajdasági magyar evangélikusainkra ezután is imádkozó szeretettel gondoljunk és Isten áldását kérjük Dolinszky Árpád szuperintendensi szolgálatára. T. Küldetés Az életem nem az enyém- csillag vagyok Isten egén. Ha vezérlő fénye hat át, beragyogja az éjszakát. Bodrog Miklós
