Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-02-14 / 7. szám

2.oldal 1999. FEBRUÁR 14. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Légy erős kőszikláin! Zsolt 31,3 Jézus így szólt hozzájuk: Most felmegyünk bánja és áldást hagy maga után? Jóéi 2,12-19 (5Móz 29,17; Ef 4,31-32; Róm 3,21- Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit próféták megírtak. 26) Krisztus parancsolja minden embernek, hogy térjenek meg, de hogy ne csupán Lk 18,3JL_ parancsjegyen, Isten Krisztusért az előbb elkövetett bűnöket eltörölte, hogy igazzá , tegye azt, aki Tiísz-jjenne. Hit által látjuk meg, hogy nem csupa rossz és bűn a mi Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. Jsir JL27 (Mk 8,34; j világunk, hanem van benne nagyon sok szép és szívet, lelket gyönyörködtető is. Zsolt 60,1-14; lKor 13,1-13) Minden külső hatástól elzárt, min/, dentől megkímélt gyermek felnőttként is menekül a problémákfelől, de ha gyermek- CSÜTÖRTÖK Sokat gyötörtek..ifjúságom óta, és mégsem bírtak velem. Zsolt korától megszokja, majd megtanulja: semmit sem kap készei, mindenért meg kell/' ’ ' 129,2(Róm 12,12;2Móz32,1-6; 15-20;Róm 3,27-31)Nincsmi­küzdenie, igazán életre szóló példát nyerhet. Boldog az azjimber, aki már gyermek- vei dicsekednünk! Isten iránti teljes engeáf|messég nem jellemző egyikünkre sem. HÉTFŐ korában megismerte a lemondást, így maga is könny ebbe ívkeszi az akadályokat. Bol­dog, aki Krisztustól tanulhatja meg idejekorán, és így le|S terheket vállaló felnőtté. Ne ölj! 2Móz 20,13 (ÍJn 3,11-12; Ll/13,31-33; Róma 3.1-8) lilém azok erősek, akik legyőzik ellenségeiket, nem attól leszünk boldogok, ha már nem lesz közöttünk az, aki az életünket npiézzé tette, netán megkeserítette, hanem, ha Jézustól tanulva, az Ő erejével imádkozni tanulunk értük. Ami nekünk lehetetlen, - hogy megbékéljünk egymással Vele lehetséges! Figyeljetek rám, ti népek, és hallgassatok rám, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem és törvényerőét népek világosságává teszem hamaro­san. Ézs 51,4 (Mt 28,19-20; Lk 10,38-4oTRón^^20) Ez az ígéret bár betejjese/* dett Jézus Krisztusban, kevesek világosságává lett Ő. Éppen ezért kíflBl'JA mrn ta* Ebben különösen is arra a Krisztusra vágyónk utalva, aki engedelmes volt mindha­lálig. Minden bajunk végső gyökere az engedetlenség Isten iránt, hogy nekünk nem vált mindennapi kenyerünkké engedni Isién sokféle biztatásának. Szeretetünk kép­mutató, reménységünk halott, engedelmességünk részleges és alkalomszerű. Mindenre van erőm á Krisztusban, aki megerősít engem. Fii 4,13 (IKrón 29.12; 2Kor 7,8-13a; Róm 4,1-12) A te kezedben van Uram az erő, tff a hatalom. Aki ezt elismeri a maga számára egy­értelmű igazságként, és tőle kér erőt, az igazat ad Pál apostolnak is: mindenre van erőnk Krisztusban. SZOMBAT Nagyon vigyázzatok, hogy szeressétek Isteneteket, az Urat, és min­denben az ő útjain járjatok. Józs 22,5 (Róm 13,10; Dán 5,1-30; nítványait szerte a világba, és küld bennünket is, hogy az Ö szeretetével szeressünk. Mária az emberré lett Szeretetet hallgatta, az Ő tanítására figyelt. Krisztusra figye­lés nélkül lehetetlen megtartani azt, amit parancsol, lehetetlen követni Őt. „_pp_jgí Mert kegyelmes és irgalmas O, türelme hosszú, szeretete nagy, és ÍSSSMIMPs megbánja: még ha veszedelmet is hoz. Ki tudja, hátha most is meg­Röfti 4,13-25) Józsué intelme a mai embernek is szól, hiszen Jézus megerősítette, de nemcsak megerősítené, de lehetővé is tette, hogy általa mi is betölthessük a tör­vényt, hogy szeretni tudjuk egymást. Mindezt meg is cselekszi, hogy Pállal mind­annyian boldogan vallhassuk: mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít en­gem. Pintér János Ötvened vasárnapja NEM PUSZTA SZÓ: ÉLŐ VALÓ! lKor 13,1-13 Vannak szavak, melyeket igen nehéz kimondani. Természetesen nem azért, mert bonyolultak, vagy hosszúk, esetleg nyelvtörőnek számítanak, hanem, mert mielőtt kiejtenénk őket, össze kell szed­ni a bátorságunkat. Az egyik ilyen fordulat a „Bocsáss meg!” A másik pedig így hangzik: „Sze­retlek!” Az esetek többségében azért is ódzkodunk tőle, mert attól félünk, halla­tán a címzett jogosan vágna vissza: „Mi­ért van, hogy csak te érzed úgy, én pedig nem?...” Esetleg rámutatna a szó hitelte- lenségére: „cselekedeteid nem ezt árul­ják el. Slágerek ezrei recitálják ezt a szót, a mai fiatalok talán éppen ezért a hozzájuk legközelebb állót „kedves” nevezik. Úgy tűnik, mind a szó hangalakja, mind jelen­tése devalválódott... Tudjuk mi valójában, mi a szeretet? Az Újszövetség iratait jól ismerők szá­mára Pál apostol a szeretett tanítvány, Já­nos stílusát veszi át egy fejezet erejéig, mivel elmondja nekünk, milyen a szere­tet, mit tesz, s mit nem, és a legfontosab­bat: hogy semmik vagyunk nélküle. Nem túlzás: szeretet nélkül a gyönyörű hang­Esti panasz Ó, Legirgalmasabb, nyugtalan madarad: vigasztalásod várom. Vaksötét éjszakákon rejtse el rejteked, amikor éj temet odvas, vén olajfákat, fénylő pipacsokat, fekete tornyokat és fecskeőrszemet... Vigasztalásod add, s tisztább fészekbe vidd el, ha küzd hideggel, köddel a poros madarat! Anna-Maija Raittila után finnből Túrmezei Erzsébet zás és a legnemesebb tett is semmi, üres, és felesleges. Itt azonban mégsem egy érzésről, vagy szentimentális fuvallatról van szó, ha­nem konkrétumokról. Mégis, ki az, aki meri azt állítani, ő így képes szeretni? Pontosabban, aki ezek alapján valóban szeret? Igaz az állítás, miszerint, a szeretet le­leményes, de nem helytálló: „mindenki másként csinálja...” Nem elég csak a magunk módján szeretni! Az az indulat legyen meg bennetek, ami Krisztus Jé­zusban is megvolt! (Fii 2,5) És csak ak­kor lesz bennetek, Jia a ti életetek el van rejtve a Krisztusban (Kol 3,3) ti a Krisz­tuséi vagytok (lKor 3,23) és él bennetek a Krisztus (Gál 2,20)... Amíg újjá nem szül Isten Lelke és az életemet nem adom át Neki, addig nem tudok igazán szeretni, próbálkozom, de nem megy, rá kell döbbennem, hogy hiá­nyos és kevés az, amit produkálok. Sőt: addig nem is kérhetik rajtam számon és addig hiába ámulok a szeretet himnuszán s tanulom meg szó szerint, csak óriás­ként tornyosul fölém a követelmény... Gyönyörű szavak, sugárzó mondatok. A mai ember a halál témájától is ret­teg. Egyfelől tabu, másfelől a médiák­ból nagyon közel áll hozzánk. A középkorban a gyerekeket is odavit­ték a haldoklóhoz, még a karon ülőket is. Szertartás volt. Tudták az emberek, hogy mit mondjanak, hogyan viszonyuljanak a halálhoz. Mivel már kicsi korban megta­nulták, tudták kezelni a halálfélelmet és a haláluk idejét. A mai gyermekek elől elrejtjük a halált, kivéve az erőszakos ha­lált. A gyerek a TV- bői úgy éli meg a ha­lált, hogy az erőszakos. Egy barátunk ki­lenc éves kisfia látott rosszullenni egy idősebb embert, és ezt kérdezte édesap­jától: „Apa, hogy hal meg az, akit nem ölnek meg?” Hosszú ideig a társadalom elhárította a haláltémát, tabu volt. Ezzel párhuzamo­san alakult ki a bűnözés ilyen magas fo­ka. Maffiák, népirtás. A tömeges agresz- szív pusztításhoz képest a középkori há­borúk kis csetepaték voltak. Ma sze­mélytelenné vált a háború. Egy év alatt annyian halnak meg balesetben, mint a világháború - harctéri - vesztesége. A nem természetes halál olyan mértékben került a tudatunkba, amint soha eddig! Jelen van, mégis tudatosan elhárítjuk a halált. Hová vezethet ez? Láthatjuk: Amerikában minden hatodik percben egy gyermek megöl egy másik Megmelengetik a lelkünket Pál sorai. A költemény végén ott áll: legnagyobb a szeretet. Nem mese, vagy álom, hogy győzedelmeskedik a szeretet: valóban le­győzi a félelmet, és a halált is! Urunk szereteténél nincs hatalmasabb, és tartó- sabb. Mindvégig megmarad! Mert Ő ma­ga a szeretet! (ÍJn 4,8) Bibliánk számtalan történetet és példát ad a valódi szeretetre, megtanít arra, mi­ként költözhet a szívünkbe. Ha ismerjük a hatását, életadó és életformáló erejét, akkor nemcsak vágyakozni kell utána, hanem kérni is, hogy sajátunk legyen! Kérni Urunkat, Jézus Krisztust,^Ő/őb- resszen rá bennünket, nélküle nem megy, nélküle semmik vagyunk... Aki pedig Jézusé, az cselekedje is, amit Mestere tőle vár! A szeretet életet ment, tette és kimondott szó is! Egy történet szerint egy kamasz fiú öngyilkosságra szánta el magát, mert bár mindent meg­kapott szüleitől, sosem mondta neki ap­ja, mennyire szereti. Az egyik napon mégis összeszedte erejét, leült a fiú mel­lé és így szólt: „Nagyra becsüllek, büsz­ke vagyok rád, szeretlek fiam.” Gyerme­ke sírásban tört ki: „Már majdnem vá­gy érmékét! Minden tizedik percben egy gyermek megöl egy felnőttet! Az erősza­kos halál kezd természetessé válni. De ugyanakkor van egy másik trend is a vi­lágban. Jön három asszony: Kalkuttai Teréz anya, aki az utcán szedi fel a hal­doklókat. Elisabeth Kübler-Ross, aki a halál belső dinamikus történéseit követi, és viszi az egészségeseket a haldoklók­hoz tanulni: Mi a halál és mi az élet? És jön Siseli Saunders, aki a fájdalomcsilla­pítás, a test ellátására hoz be sok újat. Már tablettával tudunk fájdalmat csilla­pítani - morfium helyett - úgy, hogy tiszta maradjon a tudat. Most tanulni kell, ami régen apáról fiúra szállt. Mit jelent, hogy a haldoklóhoz visszük az élőket tanulni? Azt szoktuk mondani, hogy a halál az igazság órája. Mindig ott van a visszate­kintés. Miért éltem én? Hogy drágább kocsim legyen? Hogyan bántam a gyer­mekemmel, szüleimmel? Mit csináltam az időmmel? Semmivé válnak azok az értékek, amik nem valósak! Egy tisztul- tabb, magasabb légkörből - mint egy hegycsúcsról - tekintünk vissza az élet­re, és helyére kerülnek a dolgok. Ha két­szer - háromszor ott vagyunk egy nyu­godt haldokló mellett, kevésbé félünk a haláltól és másként élünk! Más értékrend alakul ki bennünk, és ezt hozzuk ma­gunkkal a haldoklótól a saját életünkbe! geztem magammal, mert azt gondoltam, nem is számítok neked...” Egy másik történet szerint iskolából hazafelé tartva egy gimnazista megbotlott a járdán, és szétszórta mindazt, ami kezében volt. Az őt követő iskolatársa segített neki min­dent felszedni a földről, sőt hazakísérte. A délutánt tv-zéssel és beszélgetéssel töltötték. Két nap múlva a fiú megosztot­ta titkát újdonsült barátjával, és elmond­ta: „Csalódtam a barátnőmben, az iskolát túl keménynek tartottam, a családomat pedig érdektelennek, aznap, amikor segí­tettél, odajöttél és jó voltál hozzám, a nap végén már éreztem, nem szabad be­fejeznem, mert mégis fontos vagyok va­lakinek.” Mondjuk ki és éljük meg a szeretetet, és ámuljunk, mit vált ki a körülöttünk levők­ből! IMÁDKOZZUNK! Urunk Jézus Krisztus! Megszégyenü­lünk, ha magunkra tekintünk. Tehetetlenek és szeretetre képtelenek vagyunk Nélküled. Köszönjük életet adó, megelevenítő Lelke­det, hogy formálsz és megmutatod, Te vagy a szeretet, és „nincs annál nagyobb szere­tet, mintha valaki életét adja a barátaiért.” Skorka Katalin Az igazi halál az igazi életet segíti meg­élni. A fogyasztói társadalomban nincse­nek igazi értékek. A halál a fogyasztói társadalom céljait megtagadja! A halál veszteség azoknak, akik itt ma­radnak. Az ember viszont nem tud veszí­teni. Azzal, hogy valami kiesik az életem­ből, ami nagyon nehéz. Ha ezzel meg tu­dok küzdeni, ez is arra tanít, hogy milyen lesz az életed útja ezen a földön nélküle. Itt is felszínre kerülnek a hamis értékek. Minden halál tükörvillantás az itt mara­dóknak. íme mit csinált, mit ért el? És most mi van? Tíz - húsz percre berohanunk a kórház­ba és hazudunk a haldoklónak, hogy job­ban néz ki, jobbak a leletei. így nem ta­nít a halál. A gyásztól is ugyanúgy mene­külünk, mint a haláltól: Tegyünk úgy, mintha nem volna nagy veszteség. Ne járjunk feketébe stb. Hogyan viszonyul az ember az ítélet­hez? Ezt én inkább elszámolásnak nevez­ném. Én átnézem a sorsomat és magam felett ítélkezek. A halálban az fáj, hogy mit tettél meg és mit nem! Nincs tűz, hi­szen a lélek nem elégethető. Az a fájda­lom, hogy a Fényhez nem tudok közel jutni, azt úgy érzem meg, mint szomjúsá­got, vagy mint égető fájdalmat. Érzi, vá­gyik utána. Ott vannak sokan, akiket sze­ÚTON A HALÁLLAL... Beszélgetés Dr. Polcz Alaine thanatológus, pszichológussal ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. február 14. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván du. 6. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél II. Fodor Viktor; Békásmegyer, 111., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Fűry Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. Zászkaliczky Péter de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Bolla Árpád; du. 6. dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10.; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11.; X., Ke­repesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelen­föld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. (ves- pera) Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. ; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. fél 7., Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Szabó István; Rá­kospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagy­templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Kosa László; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Kosa László; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Szebik Károly; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szebik Károly; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győ­ri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Buldsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sá­muel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefiy Géza; ÖTVENED VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 18,31-43; epistolája (igehirdetési alapige): lKor 13,1-13. HETI ENEKEK: 441, 503. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. február 28-án, vasár­nap 10.05 órakor Domonyból, az evangé­likus templomból. Igét hirdet: Baranyai Tamás lelkész. rét, és el van zárva tőle. Ott a Fény, az Igazság, a harmónia. Ezt az elzártságot éli meg sötétségnek. Ezt nevezhetjük a po­kolnak. De ezek mégis az én lelki élmé­nyeim, amiket én okoztam, én élem meg. Az orvosi egyetemen sokmindent meg­tanítanak, csak egyet nem: hogy a beteg meg is halhat - mondta Rúzsa Agnes onkológus. A Hippokrateszi esküre szoktak hivat­kozni, pedig ez így van az eredetiben: „Ha a beteg a betegség uralma alá került, kezemet rá nem teszem.” - vagyis szaba­don hagyom a halál idejét! A magzat el­pusztítása ellen viszont egyértelműen szól az eskü... - mégis! Mit jelent Ön számára a hit? A hit állandó harc. Mindig más fázisba ér az ember. Szüntelen tanulás. Az élő hit nem statikus. Nem tudom, hit nélkül ho­gyan tudnám csinálni ezt a munkát! Mit jelent a HOSPICE? Test, lélek ellátása. 1400 embert képez­tünk ki Magyarországon erre. 14 helyen dolgozunk és 86 helyen kezdeményez­nek ilyen szolgálatot. A hospice filozó­fia, hogy a halál az élet természetes ré­sze. Ennek idejét sem elhúzni, sem siet­tetni nem szabad. Természetesen fogad­ni, nyíltan beszélni, felkészíteni a hal­doklót. Segíteni a családot... Köszönöm a beszélgetést! Menyes Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents