Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-02-07 / 6. szám
Evangélikus Elet 1999. FEBRUÁR 7. 5.oldal A Zsinat 4. Ülésszakának rövid összefoglalása 1999.január 8-9. Az ülésszakot Varsányi Ferenc pécsi lelkész, zsinati tag áhítata vezette be. Igehirdetését jelen számunkban teljes terjedelmében közöljük. Az ülésszak napirendje előtt dr. Reuss András a zsinat lelkészi elnöke kért szót. Napirend előtti felszólalását alább közöljük. Az első ülésen az elnök - Thurnay Béla - bejelentette, hogy dr Cserháti Péter lemondott tagságáról és ezzel együtt megüresedett az ügyrendi bizottság elnöki tiszte is. A levélbeli lemondást a zsinat sajnálattal vette tudomásul és intézkedett a zsinati póttag behívásáról. Ugyanakkor megindult a jelölés az ügyrendi bizottság elnöki tisztére. Többes jelölés után a zsinat a bizottság elnöki tisztére Lackner Pál győri lelkész, zsinati tagot választotta meg. Az egyes üléseken Thurnay Béla, Reuss András és Sztruhár András elnökölt. A péntek délutáni szakaszban a jogi-, egyházalkotmányi- és egyházszervezeti bizottság tartott kibővített ülést, hogy közösen készítsék elő részletes tárgyalásra az 1997.évi XI. törvény módosítását. ^ Az előkészítés után több szükséges törvénymódosítást tárgyaltak és szavaztak meg, melyekkel a XT. törvény szövegét az átmenet zökkenőmentes kivitelezése érdekében módosították. Az ülésszak befejezése előtt nem sikerült valamennyi ponton végigmenni, ezért a teljes törvényt még nem tudták megszavazni. Csak emlékeztetőül: a teljes törvényt csak 2/3-os többséggel lehet érvényessé tenni. Ez a munka a következő ülés feladatai közé került át. A XI. törvény több paragrafusa között a 4.§-t már megszavazta a zsinat, mely a két hivatalban lévő püspök tisztségére vonatkozik. E törvény szövege így hangzik: 1. „Az e törvény hatályba lépésekor hivatalban lévő két püspök tisztsége a törvény szerinti nyugdíjba vonulásukig tart. v 2. Az egyházkerületi felügyelők tisztsége 2000. október 15-én, az országos felügyelőé 2000. december 15-én szűnik meg. ” Ezt a törvényt titkos szavazással 45 igen, 14 nem és 3 tartózkodással szavazták meg. Az Országos Presbitérium kerületek arányosítására és a három szint kimunkálására vonatkozó kérését bizottsági előkészítés után a következő ülésszakon, 1999. március 12-13 napjain tűzik napirendre. Varsányi Ferenc igehirdetése a zsinat 4. ülésszakán Kedves Testvérek! Hallgassuk meg az igehirdetés alapigéjéül választott igét a János írása szerinti evangéliumból a 17. fejezet 15. versétől kezdődően a következőképpen: „Az Úr Jézus mondja, nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, mint ahogy én sem vagyok e világból való. Szenteld meg őket az igazsággal, a te igéd az igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba. Én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszen- telődjenek az igazsággal, de nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem, hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te atyám énbennem és én te- benned, hogy ők is bennünk legyenek és hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Amen. ” Kedves Testvérek! Új év, új kezdet. Jézus nevében kezdtük az 1999-es naptári esztendőnket is. Jézus nevében kell hogy kezdjük a zsinati tanácskozást is, mert csak így lesz hiteles, őszinte és olyan a tanácskozásunk, amire áldást várhatunk. Lelkészek, már készülünk az egyetemes imahét programjaira, ahol egyre-másra fohászkodunk azért, bárcsak lenne egység minden szinten. A Zsinat átélte az elmúlt időszakokban, hónapokban, milyen keserves az egység-keresés, mennyire sokat tudjuk bántani egymást, mennyire sok sebet tudunk ejteni, vélt vagy valós igazunk hangoztatásával. Átéltük azt, hogy ha csak a magunk nótáját fújjuk, akkor nem lépünk egyről a kettőre. Ki merem mondani, szinte válságként élem meg, amikor zsinati szeretetlen légkörben úgy feszültek egymásnak indulatok, hogy abból személyes és önös érdekek olvashatók ki a jobbítás szándéka nélkül. Szükségünk van igazi navigációs pontra. Szükségünk van világos szóra, világos útmutatásra, mert érezzük: valamilyen módon ítéletes az, amiben vagyunk, ha nem tanuljuk meg az egymásrafi- gyelés, a testvéri közösség és a szeretet gyakorlását és ennek jó megélését. De ki mondja meg, hogyan és miképpen kellene megtalálnunk az egységet? Okosan, dekázva, politizálva, érdekeket úgy ütköztetve, hogy aztán végül is megtaláljuk azokat a kompromisszumokat, amelyeket tudunk vállalni. De hiszen akkor nem lennénk többek talán mint egy szak- szervezeti érdekegyeztető tanácskozás. Mi lesz akkor velünk? Merre vessük a tekintetünket? Nekünk olyan szavakra van szükségünk és olyan útmutatásra, amelyik túlmutat mindazon, amit optikailag a szemünkkel láthatunk. Az anyaszent- egyház két évezredes történetében élünk, vállalva mindazt, ami mögöttünk van, és ma kedves testvéreim, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata úgy kell hogy a jövőbe tekintsen, hogy Isten iránti elkötelezéssel, tőle kapott felelősséggel formáljuk mindazt, ami emberileg formálható, ami a mi dolgunk és a mi felelősségünk. Mindez valami rettenetes nagy teherként nehezedik ránk. Mert itt nem egyszerűen egy tanácskozó társaság jó kedvétől függ hogyan fogunk majd végére jutni a dolgainknak. Itt számunkra, Jézus színe előtt kell a tőle kapott szavak szerint eligazodni. Mert az, hogy legyen egység, ez nem egyszerűen esztétikai kategória. Nem arról van szó, hogy néz ki az az egyház, amelyik széthúz. Hogy néz ki az az egyházvezetés, amelyik nem ért hangot egymással. Hogy néz ki az a terület, az az egyházmegye, gyülekezet, ahol torzsalkodás van. Nem arról van szó, hogy néz ki, az a lelkészi kar, amelyet szétveti a gyűlölködés, vagy az ellenségeskedés. Arról van szó, Jézus akaratának kell engedelmeskednünk, mégpedig azért, hogy elhiggye a világ, hogy O az atyától való. Innentől kezdve roppant komolysággal és súllyal nehezedik ránk és mégis szépségesen: olyan feladatunk van, amely azt jelenti, küldetésben vagyunk, mégpedig abban a küldeTextus Jn 17,15-21 tésben amely mögött, fölött ott van a mi Urunk. Csak pár szavát hadd idézzem. „Őrizd meg őket a gonosztól”, könyörög a tanít- ványi körért ott a passió hajnalán. Könyörög azért a tanítványi körért, amelyben benne van Júdás, benne van Péter, meg persze a szeretett tanítvány is. Aztán majd később benne lesz Pál, aki a nyakába veszi a világot és viszi a Krisztusról szóló örömhírt. Benne vannak sokan, sokfélék, csetlők, botlók és mégis valahogy integrálva az Isten szeretetében, abba a kegyelembe, amely megjelenik Jézus Krisztusban. „Őrizd meg őket a gonosztól”. Jézus szavai. Talán fölöttünk is imádságosan hangzanak ezen a mai délelőttön. Gonoszt ismerünk bőséggel. Talán bennünk is bujkál. Talán olyan érdekeket és olyan feszültségeket kelt, amelyekről, mielőtt kimondanánk, is tudjuk, nem az igazság. Nem a szeretetből és nem az Isten igéje mértékén megállóról van szó. „Szenteld meg őket az igazsággal”, mondja Jézus. Bizony megszen- telődnünk kell, hiszen ha nem így van, akkor megmaradunk egy immanens, földhöz ragadt tanácskozótestületnek. Akkor semmi nem különböztet meg bennünket semmiféle tárgyaló küldöttségtől. Az igazság, az az ige, amely megjelenik Jézusban. S ennek súlya és nyomaté- ka legyen, azt mondja Jézus, „odaszentelem magam”. Nem kell mondani a jelenlévőknek, mit jelent ez. Ez annak a szeretetnek a reprezentálása, amely aztán végül ott a golgotái kereszten mutatkozik meg teljes mélységében és teljes magasságában. Oda szenteli magát a világért, a tanítványi közösségért, az anyaszentegy- házért, a mi Zsinatunkért, személy .szerint mindannyiunkért hogy vegyük észre. Az a mérték, amit ő ad nekünk, ilyenfajta mérték. Tökéletes odaadás, amiben nincs, semmiféle hamisság. Éppen ellenkezőleg, életáldozat, odaszentelés azért, hogy hiteles legyen mindaz, ami majd a küldőkre vár, hogy beteljesítsék. Könyörgök értük. Igen, az Úr Jézus könyörög. Könyörög azokért, és könyörög a maiakért, mert könyörgés nélkül nem lehet Isten színe előtt megállni, mert az egymást hordozó imádság nélkül nincs egyház, mert Jézus könyörgő, imádkozó, kegyelmes szeretete nélkül ma sem jutunk egyről a kettőre. És mindennek az lesz majd a kifutása, hogy egyek legyenek. Félre ne értsük, itt nem zubbonyos uniformisról van szó. Nem arról, hogy egy bizonyos szabvány szerint betagolódjunk, arctalanul, mintegy amolyan masz- sza, amelynek nincs önálló véleménye, amelyben nincsenek személyiségek és karakterek. Dehogy nem, az a szent egység, ami Jézus szavai szerint meg kell hogy jelenjen, az a benne való egység, a hitben és a reményben való egység és a szolgálat elkötelezésére való egység. Mindennek nem egyszerűen csak önmagában van értelme, „hogy elhiggye” hogy Jézus az Atyától jött, hogy ő az Isten küldötte, hogy elhiggye a világ: a Messiás az nem a majdan megjövő és elérkező, már most is van. A Messiás itt van, valóságosan jelen van, de hogy elhiggye a világ, hogy hihetővé legyen a mai Magyarországon, a mai Magyar Evangélikus Egyház szolgálata révén is hihető legyen, Jézus itt van. Tudom, a feladatunk nem csekély. Tudom, hogy nagyon sok mindent kell tennünk azért, hogy valóban elhiggye a világ, hogy a mi egyházunk, a mi közösségeink is Jézus parancsának engedelmeskedve, próbálnak élni. Nagy a felelősségünk ma is, holnap is. De egyet ne felejtsünk el. Minket nem a szimpla kompromisszum-keresés tart össze, hanem a szolgálat. A szolgálat iránti felelősség, és mindaz, ami efölött meghúzódik. Jézus akarata, értünk való könyörgése, hogy megőrzőitek legyünk gonosztól, megszenteltek legyünk Istentől, hogy ne a magunkét mondjuk, hogy egyek legyünk, amennyire rajtunk áll. Emlékszem, gyerekkoromban a várpalotai evangélikus gyülekezet tanácstermében az igés táblák sorában volt egy mondat. Az evangélizációs időből „ és Jézus mit szól hozzá...”. Sokszor eszembe jut, amikor magam viaskodom, amikor a magam bűnével szembesülök: és Jézus mit szól hozzá? Testvéreim, úgy üljünk le, úgy kezdjük a tanácskozást, hogy kalimpáljanak a fülünkbe ezek a figyelmeztető szavak, „és Jézus mit szól hozzál..”. Egy biztos, ő könyörög értünk! Imádkozzunk. Urunk, Istenünk szent kezedre tesszük le a tanácskozást, az előkerülő témákat. Kérünk, küldd el Szentlelkedet, hogy világosan megérthessük akaratodat, hogy a szeretet mértékén tudjunk dönteni, hogy tudjuk elfogadni egymást különbözőségeinkben, de a közös szolgálatért érzett felfelősség egységében. Kérünk, áldj meg mindannyiunkat. Fogadd el közös imádságunkat. Ámen. BEKESSEGBEN A MEGÚJULÁSÉRT! Az utóbbi hónapokban élesedett a vita a zsinat és az országos egyház, a zsinat elnöksége és az országos elnökség között. A decemberi országos presbitérium és közgyűlés átiratot küldött a zsinat elnökségének, (január 3-iki számunkban közöltük a határozatok között) melyet a zsinat napirendjére tűzött. Ennek alapján folytak a zsinati megbeszélések ezen az ülésszakon és a megbékélés szelleme uralkodott el. Ennek volt megnyilvánulása az a nyilatkozat, melyet itt közreadunk. Nyilatkozat Mi, a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjai, választott vezetők, zsinati tagok és tisztségviselők, a megújító változások mindannyiunk számára nehéz útját járva, arra az Isten és ember előtt vállalt döntésre jutottunk, hogy az egyház életének megújulásában új fejezetet kezdünk. Bűnbánattal valljuk és fájdalommal éljük meg, hogy az egyházújítás eddigi fázisaiban - akaratlanul is - sebeket adtunk és kaptunk. Egyházunkért viselt felelősséggel vállaljuk, hogy - leküzdve minden széthúzást, tiszteletben tartva és megbékélten vállalva a véleménykülönbségeket - Egyházunk mindenkori hatályos törvényeit eskünk szerint megtartjuk és megtartatjuk. Közös döntéseinket - testvéri és korrekt előkészítés után, egymás iránti tiszteletben, a másik jó hírére ügyelve - közösen vállaljuk és végrehajtjuk. A megújulás élére állunk és azt minden erőnkkel segítjük. Budapest, 1999. január 9. Az Országos Egyházi Elnökség részéről: A Zsinat részéről: Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő Thurnay Béla nem-lelkész elnök D. dr. Harmati Béla püspök-elnök Dr. Reuss András lelkész elnök D. Szebik Imre püspök Hafenscher Károly lelkész alelnök *** Fenti nyilatkozatot a MEE Zsinatának 1999. január 9-i délutáni ülésén jelenlevők túlnyomó többsége, köztük az Országos Egyházi Elnökség több tagja is, határozatilag elfogadta. A nyilatkozat aláírására felkérte az Országos Egyházi Elnökség és a Zsinati Elnökség képviselőit. A nyilatkozatot a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában ünnepélyesen írták alá.
