Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-12-19 - 1999-12-26 / 51-52. szám

2. oldal 1999. DECEMBER 19.

Evangélikus Élet

r

Uü NAP — ÚJ KEGYELEM

N ISTENTISZTELETI REND

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom; örüljetek.

Az Úr közel!” Fii 4,4^5

4,19 (Zsolt 106,4; Jn 5,31-40; Ézs 51,1-8) Sok minden kell a karácsonyhoz;. fenyőfa, rá szaloncukor, dísz, gyertya, alá ajándék anyának, apának, / testvérnek, nagyszülőnek, társnak, gyereknek... karácsonyi vacsora, a sok „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt/ hozzávaló; bejgli. De sok minden kell hozzá! És KRISZTUS. Csak Vele hogy felmagasztaljon titeket annak idején. ” lPét 5,6 (Ézs teljes az élet.

26,8; Fii 4,4-7; Zsolt 115,1-18) Négy gyertya ég már az ádventi koszorún.

Nő a fény. A világosság egyre nagyobb. Sikerült a szivedet egyre alázatoVASÁRNAP

HÉTFŐ

sabbá tenni ádvent egyik vasárnapjáról a másikra? Jf gy nőjön a szívühkben az alázatosság, ahogyan szobánkban a fényesség az ádventi köszöni körül.

/

„Az Úr megnyitja a vakok szeneit.” Zsolt 146,8 (ApCsel 26,17-18; 2Sám 7,4-6.12-14a; Éji 49,18-26) Áramszünet Lan. Sötétség. Gyertyát keresek, közben nekimegyek mindennek. Áldatlan állapot. Zúgolódom. Mi ez a zörej kintről? Félek. Urunk adja világosságát lelkűnknek. Miért nem zúgolódunk, amikor lelkünket sötétség borítja? „Lelki áramszünet”. Ő gyógyítja meg a lelki vakságot is._

CSÜTÖRTÖK

KEDD

„Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom,

en reménybe„Mondjátok meg a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! íme, jön istenetek! ” Ézs 35,4 (Jel 2,8-9; 2Kor 8,1-9; Ézs 51,9-16) Kedves Remegő Szívű Testvérem! Már csak egy nap és érkezik a Betlehemi Gyermek! Né félj! Minden testi és lelki fájdalmadra hoz balzsamot. #

m

PÉNTEK ”Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól születet a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Istéji fiaivá legyünk. ” Gál 4,4-5 (5Móz 3,24; Tit 2,11-14; Zsolt 2,1-12) Uram! Jézus Úr Király! Eljöttél! Hát itt vagy! Ádvent heteiben oly sokat kopogtattál szívem ajtaján. Köszönöm, hogy nem szűntél meg zörgetni. Itt vagy Uram! Maradj meg mindig a szívemben!

dem. " Zsolt 119,147 (2Kor 3,12; Jn 1,19-28; Ézs 50/4-1 gélt Istenem! Jó a napot Veled kezdeni. Kibírhatatlan a nap, amikor réggé- „Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. ” Zsolt

li fohász nélkül indulok el. Fulladok, ha a reménység napját nem locsolom * “^ l4o"lV(lTim 2,5; Tit 3,4-7; Zsolt 96,1-13) Miért van Uram, meg igéddel. hogy amit Te ígérsz, mindig beteljesíted? A Te utad mindig igaz, jóságod

nem fogy el. Felfoghatatlan számomra ez a nagy szeretet. De jó lenne sze- SZERDA ”^z Istenem’ Ped‘g de fogja tölteni minden szükségeteket az retni, mert Te szeretsz.

ö gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” Fii Börönte Márta

ÁDVENT NEGYEDIK VASÁRNAPJA

A teljessé váló öröm

Jn 3,25-30

Karácsony közvetlen közelébe érkeztünk. Legtöbben már túlvagyunk a karácsonyi beszerzéseken, és már csak az utolsó simítások hiányoznak az ünnepi hangulat megteremtéséhez. Minden évben elgondolkoztat az az ellentmondás, ami karácsony igazi tartalma és az ezred végi civilizáció ünnepi szokásrendszere között feszül. Hányszor próbáltuk már szószékeinkről, publikációkban, tévé- és rádióadások alkalmával megvívni a lelkileg üres, s csak külsőségeiben gazdag ádventi és karácsonyi készülődés elleni keresztyén szélmalomharcunkat! Sajnos, nem sok eredménnyel. Úgy tűnik, a reklámok káprázatosabban képesek irányítani az emberek gondolkodását, mint a Szentírás tisztán hirdetett, de kevésbé látványos igazsága.

Az egyre újabb szokások kritikátlan átvétele, a hangulati elemek túlburjánzása, az ajándékozási listák állandó kényszerű bővítése olyan ingoványos területre vezette a ma emberét, amelyben

karácsony eredeti tartalma és az igazi lelki öröm végleges eltűnése fenyeget.

Örömre szükségünk van. Amit nincs időnk és lehetőségünk a hétköznapok egyhangú rohanásában megvalósítani, azt az ilyen mesterséges „örömszigeteken”, amilyen a karácsony is, igyekszünk pótolni.

Biztos vagyok benne, hogy nem tudatos vétkezéssel, hanem a fogyasztói társadalom szellemiségéhez való alkalmazkodással kerülünk egyre távolabb az ünnep isteni ajándékaitól.

A Messiást váró zsidó nép nagy része örömmel fogadta Keresztelő Jánost, mert küldetésében Isten ujjának érintését fedezték fel. Vége a réginek, íme, a személyes életújítással békében várhatják a küszöbön álló isteni ítéletet, a messiási birodalom megvalósulását. Ám az, akiről János oly nyomatékosan bizonyságot tett, nem vette kezébe sem a kardot, sem a szórólapátot, hanem maga is hirdetni kezdte a megtérés szükségét és keresztelt. Most már ketten - két

jelentős, karizmatikus személyiség tevékenykedett és hirdette Isten akaratát. Ráadásul nem is egymással szinkronban! Kinek higgyünk? - vetődött fel a kérdés. János a közelgő pusztító ítéletet, Jézus a mennyei Atya türelmes szeretetét hirdette.

A szituáció ma teljesen más, annyiban azonban mégis hasonlít az egykorihoz, hogy kétféle módon közeledünk az ünnepekhez: a konzumvilág gazdag látványosságaival és a szegényesen megjelent isteni szeretet kolduslelkű befogadásával.

Melyikhez igazodjon a keresztyén ember? Meddig menjünk el az egyikben, hogy ne sérüljön a másik? Köthetünk-e bármiféle kompromisszumot jó lelkiismerettel?

A válasz bölcsessége a mai igében rejlik: Jézusnak növekednie kell, nekünk pedig kisebbé lennünk! A világ folyását, szokásrendszerét megváltoztatni nem tudjuk. Az alapigazságnak azonban minden korban, így ma is ugyanannak kell

lennie: a karácsony Jézus Krisztus ünnepe! Csak általa és rajta keresztül a miénk!

A csillogó-villogó fenyőünnep keresztyén lekicsinylése és bírálata még nem garanciája Jézus Krisztus bennünk való növekedésének. Keresztelő Jánosnak engedelmeskedve nekünk magunknak kell a bűnbánat alázatában és az irgalmasságra, a felebarát elfogadására való készségben leadni valamit helytelen viselkedésformáinkból. Minden ilyen ünnep előtt komolyan át kell gondolnunk, mit söpörjünk ki feltétlenül életünkből ahhoz, hogy helyére a krisztusi öröm térhessen.

Csak az ilyen áldozattal járó, készülődéssel átélt ádvent hozza el számunkra az igazi ünnepet. Jézust befogadó szívvel egymásnak szánt ajándékaink, jókívánságaink és ünnepünk „divatos” külsőségei is a soha meg nem fakuló mennyei öröm apró jeleivé lehetnek.

Zügn Tamás

Budapesten, 1999. december 19.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. fnémet) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi) karácsonyváró; du. 6. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Karácsonyi oratórium, dr. Harmati Béla; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (gyermek, ifjúsági) Muntag Andorné; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza;

VIII. , Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád;

IX. , Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. gyermek szeretetvendégség; XIII«, Kassák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XTV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. II. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de.

10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. Széli Bulcsú; du. 3. gyermek karácsony; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Roszik Mihály; Csepel, XXI., Deák tér de. fél

11. (gyermek karácsony) Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefiy Géza;

ÁDVENT 4. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap epistolája (oltári ige): Jel 22,1-9; az evangéliuma (igehirdetési alapige): Jn 3,25-30. HETI ÉNEKEK: 137, 134.

A széthullámzó öröm

Szólt pedig neki Jézus: Ma köszöntött be az üdv ebbe a házba - minthogy ö is Abrahám sarja. Hiszen azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett. (Lk 19, 9-10)

Lassan, de biztosan mocsarasodó állóvíz volt Zákeus élete eleddig, melybe „áldás-meteorként” csapódott be Jézussal az öröm ádventje, az üdv érkezése. Ettől egyrészt „meggyógyult a víz” (Ez 47,8; Jn 4,10), másrészt ennek az „élő víz”-nek feltétlenül szét kellett hullám- zania a páciens egész életére, minden viszonylatára. A fővámszedő egy pillanat alatt felfogta, hogy ez a találkozás sorsfordító: Hátra arc, irány az Elet! És ha most a mi kapunk előtt áll meg a Kegyelem-Expressz?! Kérdezzük meg magunkat: közel van-e a szívünkhöz ez a szenvedélyes és boldog ajtótárás az előtt, aki maga az Üdv? Ha ugyanis Jézus Krisztus nemigen több érdekes jóismerősnél, akivel olyan nívósán el lehet társalogni olykor (ha ráérünk), akkor marad a szokványos rutin-vallásosság

poshadékony állóvize, amely vihar esetén „iszapot és sarat” hány ki (Ézs/Iz 57,20), mintha ő csak afféle papírmasémegváltó volna, aki magunkfajta papír- masé-bünösöknek éppen megfelel! semmi izgalom. Akkor a kegyesség csipetnyi ízesítő az élet-levesbén, néha egy kis fazonigazítás gondolkodásunkon-magatar- tásunkon, egy érzelmes dallam nosztalgikus foszlánya, és kész.

Ám, ahogyan az Üdv = Isten átformáló szeretete mindenestől elöntötte Zákeust, a mi egyenkénti esetünkben sem adja alább, vagyis az, amit ő ad, nem afféle „sorrentoi emlék”, valláserkölcsi szuvenír, jajistenemre extra gyorssegély reménye stb. Egész emberi mivoltunkat átjárja a bűnbocsánat és újjászületés, mégpedig mindattól, ami üdvös, a lelki üdvösségig. Amit „dr. Lukács” (mert „civilben” orvos volt) itt leír, az úgyszólván pillanatfelvételszerűen mutatja be a Kegyelem müvét: egy lelkiismeretlen, nyerészkedő nagymenő tüneményesen rövid idő alatt hogyan kerül egyenesbe Istenével s egész külső-belső világával. És ez nem holmi vallási trükk, haszonelvi köpönyegfordítás vagy hangulati kilengés, átmeneti misztikus mámor, amelyet egy-két éjszaka kialszik az ember, spirituális kaland, hogy színesebb legyen egy kissé az élet, aztán „persze” vissza a régi kerékvágásba. Itt nagyon tetemes pénzösszegekről is szó van, s anyagiak tekintetében egy sikeres fővámszedő elvitathatatlanul profi, ez azonban FELMONDOTT A BÁLVÁNYNAK, hiszen sokkal különb gazdát talált az élete. Az egzisztenciális öröm megragadottjának természetes, hogy egész lénye ujjong, tehát - például - jókora vagyonának a felét „egyből” a nyomorgónak adja, a maradékból pedig a piszkos vámkezelési ügyeit rendezi. (Maga sem marad garastalanul.)

Érdekes, hogy Mt 13,44 kincsre találó embere örömében adja el mindenét, hogy jogosan övé lehessen az a csodálatosság. Nem valami savanyú életidegen- ségre, homlokráncoló sportra hív el minket Térítőnk. Ugyan vessünk már egy pillantást arra, hogyan ünnepelték meg a tékozló fiú hazatérését! (Lk 15,24) Egy ilyen lényegváltozás átminősíti múltunkat, jelenünket, jövőszemléletünket egyaránt. Bőven lenne személyes mondanivalójuk erről olyanoknak, akik, mondjuk, öngyilkossági kísérletek után hitre ébresztve, egyik napról a másikra radikálisan búcsút vettek alkoholtól s egy és más ehhez kapcsolódó megkötözöttség- től, s új életükben azóta is gazdagodnak. (Egyébként: a hagyomány szerint Zákeus később Cézárea püspöke lett.)

A kinti sokaság mintha inkább szenzációt látni tolongott volna a kies Jerikó főutcáján, semmint életváltozást nyerni a Ná- záretitől. (Neorotikusok gyógyításánál is lényegi kérdés: változni is akar-e, vagy csak panaszkodni és csodareceptet kapni.) Ilyenkor egy Zákeus-féle legföljebb fel- háborodási alapanyagnak jó: van kit sza- pulni, megvetni, s magunkat sokkal különbnek érezni. Ám itt egészen különleges módon tisztázódnak a dolgok, hiszen isteni a történet. A közösségi múlt fő vonása különösen kitisztul az „üdv”, az átfogó helyrezökkenés, a globális gyógyulás jegyében. Ábrahám szimbolikusan is főszereplő ebben, minthogy ő a díszes-nagy kezdőbetű Izráel üdvtörténetében, ősatya hit és engedelmesség tekintetében is, a múltban megígért üdv kiemelkedő áúp-viselője, szinte ő maga a Hagyomány, aki a jövőre is utal, s minden hívő atyja-ősképe. (Vö. Róm 4,1-9) Őneki fővámszedőnk inkább az ellenképe volt, ám az Isten könyörülő szeretete visszaölelte őt az elhivatottság, a gyülekezet, a hívők és egyáltalán a megváltottak soraiba.

És Jézus keres és talál: 1. Egy teljesen reménytelennek látszó esetet. 2. Ennek mintájára bárki mást, aki rádöbbent elveszett voltára, s így nem küldi őt a szomszédba téríteni, inkább arra kéri: Kezdd rajtam. 3. A legkülönbözőbb dolgokat, elkallódott értékeket, ebek harmincadj á- ra jutott üdvös magatartási és gondolko- zási formákat, létfontosságú érzelmi erényeket: hogy megmentse mindazt, AMI veszendőbe ment. Manapság különösképp ilyen a KÖZÖSSÉGI LELKÜLET. Például a „ház” - nem az épület, hanem a família, a nélkülözhetetlen védő, hordozó, hitelesen tanító, szeretetteljes közeg, bölcsen rendre igazító, hitben elkötelezett közösség. A Zákeusé aligha lehetett példás, de ő biztosan annyira átállította otthon az „órát”, hogy a „házi időszámítás” is üdvös lett, nem szétszóró, hanyagoló, rossz példával éktelenkedő. S hogyne tartoznék ide az egyház\ - s vele természetesen „a szentek közössége” = Isten hitben élő gyermekei s a szent dolgok (communio sanctorum). Sokak számára mindez szinte elveszett. Nyögik is a hiányát, de ha nem is tudják, hogy mit vesztettek? Nézzünk utána sürgősen magunkban, s környezetünkben!

Az örömhozó Úr mindenképpen közeleg. „Ó, miként fogadjalak?” Nyitott szívvel. Ő úgyis végtelenül különb, mint amilyennek elképzeljük.

Dr. Bodrog Miklós

*

y

I

*

4