Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-11-14 / 46. szám
2. oldal 1999. NOVEMBER 14. Evangélikus Élet= UJ NAP - UJ KEGYELEM VASÁRNAP ’Jézus Krisztus eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliak- ■* nak és békességet a közelieknek. ” Ef 2,17 (Zak 6,15a; Mt 25,31 46; Zsolt 79,1-13) Pál itt a pogányok meghívásáról szól, arról, ami korábban teljesen lehetetlen és képtelenség lett volna. Az Isten nélkül, reménység nélkül, vallási közösség nélkül élők részesei lettek a megígért szövetségnek. Zsidók és pogányok egysége egyáltalán nem volt magától értetődő, az elzárkózás, tudatos elkülönülés, esetleg a másik megvetése emberi erőfeszítéssel, a legnagyobb jóakarattal sem lett volna legyőzhető. Ma is csak ábránd a békesség népek, fajok, egyes emberek között, ha nem Jézus Krisztusban, a béketeremtőben nyugszik. morúság, szorongás ellentétét. Hogy férhet meg mégis az érzelmi skála e két véglete egyszerre az emberi lélekben? Mi oldhatja fel a feszültséget? Sorolhatjuk máris: az alkohol, a kábítószer, a nyugtató, az altató, más önpusztító szenvedélyek oldhatják a szorongást. A zsoltáros nem efféle „stresszoídóf’ említ. Istennél találta meg lelke békéjét, panaszai orvoslását. A visszatekintés (Isten hűségére) ad erőt az új nap új próbatételeihez. pT'" CSÜTÖRTÖK „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? ,flála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! " Róm HÉTFŐ „Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, akjfa te utaidra gondol Zsolt 84,6 (Róm 1,16; Lk 19,11-28; Jak-12) A zsoltár műfaja: en útján járt, hiszen feíegyéni zarándokének. Szerzője a szó szoros értelmében ment az ünnepre Jeruzsálembe, s útközben lelkét is felkészítette a Mindenhatóval való találkozásra. Egyéni, csoportos zarándokutat a Szentföldre napjainkban szinte minden utazási iroda hirdet, van, amelyik kizárólag.bibliai utak szervezésével foglalkozik - nagy rá a kereslet. Az ember örök vágya, hogy földrajzi értelemben, iá közeledjen Isten szent helye felé, hogy elé vihesst^es letehesse Előtte mindazt, ami terheli a lelkét. / Jr v „Szeressétek a jövevényt, mit njbgatokat!" 3Móz 19,3# (Róm 15,7; lMóz 19,12-19; Jak 5,13-20) /Vfenti igével gyökeresen ellentétes ten7,24-25 (Ézs 29,19; Lk 21,11-19; Mt 24,15-28) A Krisztusban új életet nyert ember nemcsak testének - lelkének nyomorúságát, hanem a szabadulás útját is új optikával látja, Pál a bűnnek alávetett testből vak) megszabadulásért ad hálát, amikor a bukásra ítélt óembert szembeállítja a megváltott új emberrel. Sem az önsajnálat, sem egymás sajnálata nem segít rajtunk, mentenek meg az ítélettől. Krisztus nélki mKm együttérzés és a vigasztaló szavak nem sem esélyünk, sem lehetőségünk nincs a bűnből szabadulni. PENTEK KEDD dencia figyelhető meg ma Európa országaiban. Ajövevény, az idegen, más ország állampolgára valami „felesleges rossz”, akiell^^ilndén^éíői^l védekezni kell, mert személye eleve gyanús, bizonyára tolvaj, bűnöző, gonosztevtFWJrSltahMk^ időt ad, esélyt a megtérésre, magyarok által is olyannyira áhított Európai Unió törvényi szintre emeli a Jövevényekkel” szembeni bánásmódot: a bevándorlás, letelepedés megnehezítése ill. tiltása által. Ez a jövő útja, mondják politikusaink. - Szeresd a jövevényt - mondja az ige. Talán még nem késő eldönteni, melyik úton indulunk el, mert tényleg, a mi jövőnk forog kockán... „A mi Urunk hosszúfűrését pedig üdvösnek tartsátok." 2Pét 3,15 (Ézs 48,9; Jel 2,8-lf; Mt 24,29-31) A Szentírás több helyen figyelmeztet arra, hogy milyen komoly következményei lesznek a rendelkezésünkre álló idő elherdálásának. Jézus is tanúsítja, példázatban is lelkünkre köti. (pl. hű és gonosz szolga) Isten türelme nenfegyenlő Isten tehetetlenségével, sem azzal, hogy ne lenne oka ítéletet tartani. Míg a halogatás emberi tulajdonság és passzivitást jelez, . addig Isten az ítélet késleltetésével is aktív, a mi érdekünkben cselekszik: ráadás SZOMBAT hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. ” Kol 1,12 SZERDA ”Víj°n8va őrülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait.” Zsolt 31,8 (Mk 1,14-15; Lk 13,6-9; Mt 24,1- 14) Kiáltó ellentétet figyelhetünk meg az igeversben: az ujjongó öröm és a nyo(Zsolt 71,23; Jel 20,11-15; Mt 24,32-44) Filmek kedvelt fordulata, hogy a főszereplő egyszer csak egy váratlan, hatalmas örökségről értesül, valami távol élő, gazdag nagybácsi jóvoltából, s ez az ölébe hullt gazdagság megoldja további életét. Valahogy így lehet örökössé a keresztény ember is Isten akaratából: érdemtelenül kapja, ajándékba, és kiteljesedett életet élhet általa. b . * - Kőháti Dorottya AY EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSO ELŐTTI VASÁRNAPJA 59 Az eljövendő felé! 2 Thessz 1, 3-10 95 Az egyházi esztendő vége felé az igehirdetések fokozottan a dicsőségben, angyalai kíséretében megjelelő Krisztusra irányítják figyelmünket. A történelemnek az a pontja érkezik el, amikor nem lehet többé Krisztussal nem-számolni. Mindeddig lehet előle elrejtőzni, őt megvetni, arcul csapni, figyelmen kívül hagyni. Ezek az alternatívák megszűnnek. Elébe kerülünk. Még pedig úgy, ahogy azt a Filippi levélben olvassuk: térdre borulunk előtte és vallani kényszerülünk: Te vagy a Krisztus, az élő Isten áldott Fia. Úgy is mondhatjuk: „Jézus a mi sorsunk.” Ezt a címet viseli Wilhelm Busch összegyűjtött írásainak egy részér tartalmazó könyve. Igen. A megdicsőült Jézus úton van felén. Búcsúzáskor, földről távoztakor, miután eltűnt tanítványai szeme elől, Isten két küldöttéről olvasunk, akik ezt mondták a feszülten ég felé néző tanítványoknak: „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe. ” Isteni dimenziójából dicsőségben újra lejön Jézus ebbe a mi háromdimenziós világunkba. Ez a keresztyé- nek/keresztények reménysége! Mi pedig úton vagyunk az eljövendő JÉZUS felé! Ez egyben mindennek a végét is jelenti. PoflUkerü] a történelem végére. , „ „ Valljuk be, általában nem kedveljük, ha végre emlékeztetnek. Súlyos beteg előtt is rendszerint eltitkolják helyzete komolyságát. Általában nem szeretünk valamiféle véghangulatba kerülni. Gondoljunk viszont arra, hogy a Jézus közeli visszavárása a korai gyülekezeteknek mintegy élet-elemük volt. A huszadik századvégi embernek ez idegen. Számukra nem volt semmi döntő ok az aggodalomra, inkább örömhírnek, derűt keltő üzenetnek tartották. Mai világunkban életünk tele van betegségek miatti, belső szorongások miatti, állás, vagy pénz elvesztése miatti aggodalommal. Továbbá felettesektől, vagy alárendeltektől való félelemmel, vagy netán attól, hogy hűtlen lesz-e a feleségem, vagy a férjem? S nem utolsó sorban a halál miatti félelem és aggodalom uralja szívünk gondolatait. A másik oldalon ott van az anyagiasság szelleme, mely egyre jobban elharapózik. Az a szellem, amely a külső dolgokba kapaszkodik, amely egyre többet és többet akar. Mert valljuk be: mindnyájan azt szeretnénk, ha jó sorunk lenne és az életből lehetőleg minél többet szeretnénk élvezni. De ha csupán csak ilyen lelkűidből áll az életünk, ez a lelkűiét veszedelmesebb, mint megannyi politikai propaganda, mert valamennyiük szívében szövetséges társa van. Ilyen lelkűiét fogságában azután köny- nyen megfeledkezünk arról, hogy nekünk mindenek előtt a hitben kell „nőt- tön nőni” és az egymás iránti szeretetben gyarapodni, gazdagodni. Nagy rohanásunkban időt szakítani, áldozni hitünk ápolására. Megvizsgálni, vajon van-e megfelelő és érvényes hitünk? Egyedül Jézusra irányul-e bizodalmunk? Az eljö- vendövel való találkozásra valódi hittel készülünk-e? Olyan hitről van szó, amiből élni lehet akkor is, ha nagyon sötét lesz, s ami megtart a legnagyobb kísértések között is. Olyan hitre van szükség, ami a meghaláshoz is elegendő! Azután afnEljövendő felé vezető úton az egymás iránti szeretetben kellene egyre inkább gazdagodni. A helyes, valódi hit ugyanis szüntelenül az egymás iránti, krisztusi szeretetben valósul. Az a szeretet ez, ami Jézusból, mint kiapadhatatlan forrásból ered, amiről Pál apostol énekel az első korinthusi levélben. Ez a szeretet a Krisztusért való szenvedés engedelmességében , is megmutatkozik. Hit és szeretet! Két megtartó és összetartó erő. A nehéz körülmények, megpróbáltatások, a mellőzések és alkalmasint az üldöztetések a hívőt, a gyülekezetei, az egyházat ,az Egyház Urához utalják. A szeretet pedig az egymásért való fokozott felelősséggel és segítéssel összekovácsol és az Eljövendő felé fordul imádsággal, szent figyeléssel és várakozással. Lábossá Lajos ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. november 14. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Zsigmondy Árpád; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. , Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. ; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) (családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. (szupplikáció) Mesterházy Balázs; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. II. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (családi) Mesterházy Balázs; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII. , Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv. családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Csonka Géza; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., családi) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV. , Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. 11. Blatniczky János; Mátyásföld XVI. Prodám u. 24. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv) Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út íll. de. fél 11. Jankó Katalin; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszent- lörinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG UTÁN UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 24,1-14; az epistolája (igehirdetési alapigéje): 2Thessz 1,3-10. HETI ÉNEKEK: 502, 526. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. november 15-én, hétfőn 13.30 órakor. Előt- té evangélikus egyházi zene. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. november 28-án, ádvent 1. vasárnapján de. 10.05 órakor Pilisről, az evangélikus templomból. Igét hirdet Krámer György lelkész. r Áhítat a Magyar Rádió október 4-i adásában Boríts be csöndeddel Róm 12,2 „ Változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. ” Piros betűs ünnep ebben az esztendőben október 31-e, a reformáció ünnepe. Nemcsak azért, mert vasárnapra esik, hanem azért, mert ezen a napon írják alá Augsburg (Ágosta) városában, csaknem három évtizedes teológiai dialógus után a Közös nyilatkozatot a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán képviselői. Ebben nemcsak egy négyszáz éves teológiai vitát szeretnének lezárni, de a 16. században történt kölcsönös elítélő nyilatkozatokat is visszavonják. Meggyőződésem, hogy ez Isten akarata szerinti jó változás a két történelmi egyház kapcsolatában. Nagyon szép ez a kézfogás most, amikor a „2000 az elengedés éve” egyházi mozgalom vezetői azt kérik, követelik a leggazdagabb országoktól, a Világbanktól, hogy engedjék el a 41 legszegényebb ország mintegy 210 milliárd dolláros adósságát. De szép azért is, hiszen 2000 éve született az egy keresztyén anya- szentegyház, és magyar őseink 1000 éve lettek keresztyének. Az ige felszólítására figyelve, látnunk kell, hogy az ezredfordulón sok mindenben kell megváltoznunk, megújulnunk. A legfontosabbnak mégis azt látom, amit ez év október 31 -én Augsburg és a „2000 az elengedés éve” mozgalom együtt kifejez: Csak megbékélve lehet új évezredet kezdeni! Kevés ehhez a mi erőnk. És ami van, azt is elszívja, ahogy „Zúdul ránk kép, hang, hír, „zene” színdarab, „irodalom” formájában, mint földcsuszamlás, sár-lavina a brutalitás, a gyűlölet, a bosszú, az emberi méltóság megalázása, hitünk és nemzeti értékeink ocs- mánnyá torzítása, hamis hírek sokasága” - olvasom a „Hallasd a hangodat „röp- iratban”. Keserűen hallgatjuk a parlamenti ülések parttalan vitáit és szomorúak vagyunk, ha olvasunk Zsinatunk sokszor szeretetlen vitáiról és döntéseiről. Sajnos öngyilkos nemzet a magyar. Jól példázzák ezt az előttünk járók, egymást meg nem értők sokasága és azok, akik áldozatai lettek a meg nem értésnek. Jól példázza ezt a néhány hónapja posztumusz elismerésben részült Wass Albert, aki egyszerre látta az erdélyi és a nemzeti napfogyatkozást. Tanúja lehetett mind az anyaországi, mind a kisebbségi, mind az emigráns magyarság örökös civódásá- nak. Valaki így emlékezett meg róla: Tudta, mi az, amit nem volna szabad elkövetni, hirdette is mindig, de képtelen volt áttörni a személytelenség, a közöny, az ellenségeskedés páncélját. 1998. január 17-én önkezével vetett véget életének. Van-e remény a belső változásra, a talpra állásra? Igen, mert korunk nem Krisztus utáni korszak. Ö ma is itt él közöttünk, Őérette, Őáltala, Őbenne lehetsz jó, neki tetsző, tökéletes, talpig ember. Kedves rádióhallgató! Próbáld ki a megújulásnak ezt az útját, személyes megújulásodból újul a család, az egyház, a nemzet. * U.i.: Elgondolkozató visszhangokat kaptam erre az igehirdetésre többektől. Olyanoktól is, akikkel évtizedek óta nem találkoztam. Az egyik levélből idézek: „ Most hallgattam az evangélikus félórát a Rádióban és végigsírtam szívből jövő, békességre, szeretetre szólító igehirdetésedet, köszönet érte... Én is roskadozom a lelki kereszt alatt... Póttagja vagyok a Zsinatnak, ahová mindig rettegve megyek, ha hívnak. Bizony egyházunkban nagy szükség van az irgalmas Isten megújító kegyelmére, mert széthullanak a nehéz 40 év alatt elnyomorodott lelkű tagok... Mást nem tehetünk, csak könyöröghetünk Istenhez segítségért, hogy az egyre több konfliktus és probléma közöttünk megoldódjon. Isten áldjon meg. " Mit lehet erre mondani? Igénk bevezető sorait: „Az Isten irgalmára kérlek titeket testvéreim... ” (Róm 12,1) „Gondoljátok meg végre, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, neki tetsző és tökéletes.” Bolla Árpád Boríts be csöndeddel. Tedd csendessé az imádságomat, Uram. Végyföl csended isteni gazdagságába, abba a teljességbe, amelyben megnyugszik a lelkem. Távolíts el belőlem mindent, ami nem Tőled származik, amely nem a Te tiszta, áttetsző, irgalmas jelenléted. Csitítsd el vágyaimat, képzelgéseimet, szorongásaimat, indulataimat és szenvedélyeimet. Borítsd be csöndeddel panaszaimat. Járd át csöndeddel türelmetlen természetemet, ne legyek hangoskodó és önző se szavaimban, se tetteimben. Borítsd be csöndeddel imádságomat is, hogy tiszta vágyakozássá egyszerűsödjék amely egyedül Reád tekint. Szálljon le csönded lényem legmélyére, és váljék hatékonnyá, hogy fölemeljen Hozzád, szeretetedbe. Amen (ismeretlen szerző) f *
