Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-10-03 / 40. szám

2. oldal 1999. OKTÓBER 3.

Evangélikus Élet

r

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

ISTENTISZTELETI

REND

„Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” ÍJn 4,21

VASÁRNAP

„Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne így vigyél tovább bennünket!" 2Móz 33,15 (Jn 14,2; Mk 12,28-34; Zsolt 104,1-35) Mózes nem ezt mondja, ha nem jön velünk az Úr, megyünk nélküle. Nem, hanem leborul az Úr előtt és azt mondja: Ha te nem jössz velünk, egy tapodtat sem megyünk. Mi nem < a magunk útját akarjuk járni, mi a te utadon akarunk maradni. Egy lépést sem megyünk nélküled, mert ha olyan jövő várna ránk, ahová te nemjö^z velünk, akkor nem

kell az a jövő. Érdekel-e minket, hogy velünk lesz-e az Ür, akinek orcája Jézus Krisztusban jelent meg közöttünk és csak odamegyünk-e, ahová# velünk jön? Merj. ettől

özpséj

függ egész életünk boldogsága, hogy őt követve, vele közösségben élünk-e.

fí

'Ézs k a

m

§ l

, Uram, légy segítségünk reggelenként, szabadítónkJa nyomorúság idején!

33,2 (IThessz 5,8; Ef 5,15-21; Mt 22,1#Í4) Istenem! Hozzád! kiá

nap reggelén. Segíts imádkozni és gondolataimat Feléd terelni, gamtól képtelen vagyok rá. Bennem minden sötét, de nálad van a világosság. Egyedül vagyok, de Te nem hagysz el engem. Cjfiggedek, de Nálad van a 'segítség. Nyugtalankodom, de nálad van a békesség.^keseredem, de nálad,fán a türelem. Nem értem utadat, de Te tudsz utat számorjtra.

„Ne ítéljetek addig, míg el nem jön az Úr. Ó majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szivek szándékait. " 1 Kor 4,5 (Dán 2,22; IThessz 4,9-12; Mt 22,23-33) Munkánk végzésében és személyes életünkben nem az számít, hogy mi szólnak hozzá az emberek: nem ők, hanem Isten dönt felőlünk. Ő majd megítéli életünket, neki, a nagy Bírónak kell majd számot adnunk—

..._

f

„Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk: ".p.óm 8,25 (Ézs 30,15; Ef 6,1-9; Mt 22,34-46) Új eget és új földet várunk, ahol nincs többé sem betegség, sem bánat, sem gyász, sem fájdalom, hanem örökkévaló boldogság. Szívünk türelmes várakozással tekint a jövendő felé.

„Senki se csüggedjen el. 'VÍSám 17,32 (Zsid 12,3; ApCsel 5,1-11; Mt 23,1-22) „Ne csüggedj cl, kicsiny sereg. Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged! Bár dühük eHímed fordul, S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked.” (Ékv. 260

SZOMBAT

KEDD

„Hapedig annak Lelke lakik bennetei

közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halon kelti haladó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. ’' Róm 8,11 (Ézs 61,1; 1 Tim 1,5- 9a; Mt 22,15-22) Isten, akinek Lelke bennünk lakik, a halálból életre keltette Jézust: ezt fogja megtenni velünk is a maga idejében. De ez a Lélek már most bennünk lakik, belülről irányít minket, termi gyümölcseit, és ez határozza meg jelenünket.

„Egészen bizomosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mintfötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap és felkel a hajnali sillag szívetekben. ” 2Pt 1,19 (Ez 36,36; Mk 10,17- 27; Mt 23,23-39) A próféciák beteljesedtek Jézus Krisztus életében és munkájában. Ezért kérhetjük „Szép fényes Hajnalcsillagom, Ragyogj rám, édes Jézusom, Én lel- kemf%ássága! Oly solysúv téged várva vár. Az én szívem is nyitva mát; És jöttö- det kívánja. Keave!*ÍSRs, Égi kincsem, dicsőségem, gazdagságom! Üdvösségem tőled várom.” (Ékv. 361)

B.M.

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP

„Hű az Isten...”

lKor 1,4-9

Mindannyiunknak, a legszerényebbeknek is szüksége van az élethez, a harchoz biztatásra. Az igazi biztatás a dicséret, a jó munka, a pozitív változás elismerése, az erőfeszítések tudomásulvétele. Iszonyatos lelki károkat lehet okozni egy gyermek, de egy felnőtt életében is, ha nincs soha biztatás, elismerés, csak szigor. Emlékszem, volt munkatársam egy gyerekek számára készített szeretetvendégség, jelenet díszleteit, kellékeit meglátva tett megjegyzésére: „Minek ez a felhajtás?...” És az alkalom után beírta a szolgálati naplóba, hogy „Jó volt”, de nem mondta. Sose mondta, életem legszűkösebb időszaka volt ez. Egyre csak fogyott a motívum az életemből, a végső kitikkadás előtt egy kicsivel tudtam „lépést” váltani, kaptam egy új lehetőséget...

Kedves Testvérek!

Pál apostol szavaiból csak úgy süt a szeretet, és nincs is nagyobb elismerés, mint valakinek azt mondani, „Hálás vagyok érted Istennek!” Ha már mondták neked, tudod. De mi van még e mondat mögött, ha ez nem csak kegyes szólam? (Már pedig Pál nem így

használja.) Az van még e mondat mögött, hogy „Észrevettem, amit Isten, Jézus Krisztus elvégezhetett benned és örülök”. Nagyon kell ez, higgyétek el! Olyan sokszor adjuk fel a harcot csak azért, mert úgy tűnik, senkit sem érdekel, hogy történt valami, ami miatt már újra van reménységünk, lendületünk. Olyan sokszor merevedik bele az életünk üdvösnek hitt szokásokba, hagyományokba, azért, mert nem volt Senki, aki örült volna a hitbeli döntésünknek. És nincs senki, aki meggyőzhetne, adhatna végre egy mentő jó tanácsot, mert nem hálás értem, hanem csak kritizálni tud. Pál apostol a korinthusi levelekben bizony kitér még néhány kemény témára is, feddésre, rendre utasításra. Ez is ott van a mondatok mögött: „Észre vettem, amit Isten, Jézus Krisztus elvégezhetett benned, de vedd észre te is, sőt élj a szerint!” „Ne feledd el, amit érted tett Jézus Krisztus, most, amikor jóra fordította Isten a sorodat!” Arra építs, amit ő végzett el benned. A dicsőség Istené.

Az eddigiekből esetleg lehetne arra következtetni, hogy a keresztyénség is csak egy külsőség, egy választható

külsőség, itt is a teljesítmény a fontos. Pedig nem így van. A teljesítmény az embernek fontos, meg hogy észrevegyék, az az embernek fontos, de a ke- resztyénségben éppen hogy nem az ember teljesítményén van a hangsúly, hanem azon, amit Isten végzett. És azt láttam meg rövid életem ideje alatt is, hogy amikor ez a hangsúly a helyére kerül, akkor lesz igazán értéke a tettnek. Már nem annak örülök, hogy engem szeretnek, hogy én vagyok népszerű, hanem, hogy áldják értem az Urat, (ez is egy nagy változás, talán a megtérés szinonimája). És ez nem ál- szerénység, hanem az őszinte öröm a misszió sikerén, azon, hogy mások is megláthatják, miért az Úrra van szükségük. Mások is megláthatják, hogy nem politikai, gazdasági változásokra vár az „élet”, hanem a bűnök bocsánatára. A többi ebből következően változik. E nélkül nem. „Arra építs, amit O végzett el benned, amit Ő végzett el érted!” Ezt üzeni Pál e szép beköszöntőben.

És valóban! Kedves Testvérek! Vajon nem az a legnagyobb biztatás, hogy valaki annyira szeret, hogy elesett életünkben is lát „fantáziát” sőt, működésre bírható valóságot? Nem megható az a bizalom, ami a halálba vezette a mi Urunkat helyettünk? Mi sokat beszélünk a hitről, a személyes hitről, de vajon nem az-e a hit, amit Isten a mi irányunkban megél, ami oly elmondhatatlan és mégis annyira elmondásra ítélt, hogy szerinte van új élet, miközben mi sokszor tagadjuk ezt, és nevetünk azokon, akik elhiszik Neki.

Micsoda biztatás ez: „Hű az Isten, aki elhívott titeket”. Nem tévedésből történt ez, nem valami jó üzlet reményében szerveztek be az egyházba, nem is érzelmi túlfűtöttség vagy személyes vonzalom tart meg téged a közösségben, hanem az, amit Ő mondhat neked és általad, „meggazdagodtatok, minden beszédben”; „mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.” Nem vonja vissza a hívását, az ajánlatát, mondván, méltatlanná minősültél. Sőt, inkább figyelemre méltóvá lettél előtte. Jézus Krisztusban könyörült rajtunk. Ugye van már motívum? Jöjj hát!

Fűke Szabolcs

Budapesten, 1999. október 3.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10 (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. ; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. ’

9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Wiszkidenszky András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Júlianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszky András, Kinczler Irén; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út

10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. fél 10. (úrv., családi) Ferenczy Erzsébet de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Buda- hegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., hálaadó) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Rigi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Yeperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Szabó János; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVUL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVHl., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. Endreffy Géza; Budakeszi de. fél 9. Kőszegi Tamás;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 22,34-46; epistolája (igehirdetési alapigéje): lKor 1,4-9.

HETI ÉNEKEK: 362, 444

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. október 4-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte 13.20-kor evangélikus korátok.

Hagyomány lett az ökumenikus találkozás - Tihanyban

A történelmi egyházak híveinek rendszeres évi találkozása új összejövetellel bővült, amely nemcsak a hit erősítését szolgálja, hanem az egyházak és híveik együttgondolkodását, összetartozásának jelentőségét is növeli. Tavaly szeptemberben hívta - hazánkért, népünkért, megmaradásunkért - közös imára a Tihanyi Bencés Apátság közössége a Balaton-kömyék Krisztusban hívő közösségét először. Akkor, mint beszámoltunk, a Lutheránia Énekkar szolgált és adott hangversenyt az apátsági templomban.

Ez év szeptember 11-én a meghitt találkozás országos jellegűvé lett: az egyszerű meghívó, a csendes szó mesz- szire jutott. Valóban közös könyörgés volt a magyarságért s a bevezető ének „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga - Isten, hazánkért térdelünk elődbe...” nemcsak az énekkarok hangján szállt a magasba, mint ahogy a Tebenned bíztunk eleitől fogva... s az Erős vár a mi Istenünk... is százak hangán csendült fel Tihany hegyén, az apátsági templomot körülvevő természeti szépségekben gazdag, erdős, virágos térségen. Az igehirdetés szolgálatát dr. Bölcskey Gusztáv református püspök végezte, imádkozott Korzenszky Richárd OSB, majd együttesen szólalt meg az Úr imádsága: Mi Atyánk ... Mindhárom felekezet papjainak (az evangélikus egyházat Riczinger József képviselte) áldása után hangzott fel a Himnusz.

A hagyományhoz híven a jelenlévők bevonultak a templomba, és elhelyezték a hozott szál virágot I. András király sírjánál.

A sokáig emlékezetes, napfényes őszi találkozás a templomban, a Budavári Nagyboldogasszony templom ének- és zenekarának magas színvonalú hangversenyével ért véget. Vezényelt Tardy László.

Keresztyén gondolatok a kötelességről, a jócselekedetekről

Bármit tennénk Istenért, magunkért vagy másokért, félig tettük jól, ha öröm nélkül tettük (P. Foch)

Nincsen egészségesebb dolog annál, mintha valami tennivalónk van.

A munka fontos, de ne felejts el élni!

Ha nagyot nem tudsz cselekedni, tedd a kicsit hűséggel.

Jézusom, gyakran nem tudok olyan sokat segíteni, mint az irgalmas samaritánus. Add, hogy legalább annyit segítsek, mint a szamara!

...Indul a kezem irgalomra is, de nem dobban a mozdulatban semmi;

Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni... Zeng a köszönet: „Ezerannyit adjon!... ” Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!... (Reményik Sándor)

Keresztyén gondolatok a tanításról, a nevelésről

Akkor tanulunk a legtöbbet, ha nem akarnak oktatni.

Ha azt akarod, hogy valaki jóllakjon, fogjál neki halat. Ha azt akarod, hogy éljen, tanítsd meg halászni.

A gyermekiélek tanulni akar. A felnőtt inkább tanítani, oktatni. - Őrizzük meg a gyermeklelkületet!

A könyvek ritkán hagynak meg olyannak, amilyenek vagyunk (Lessing)

A könyv elégetése nem válasz a könyvre. (Rousseau)

Félek az olyan embertől, aki csak egy könyvre esküszik. (Aquinói Tamás)

Közli: Görög Zoltán i

Schelken Pálma