Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-09-19 / 38. szám

2. oldal 1999. SZEPTEMBER 19. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM „Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra 1 hozta az elmúlhatatlan életet.” 2Tim 1,10 VASÁRNAP "Áldjad lelkem az Urat. és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" mmmmm Zsolt ]03j2 (nhessz 5,18; jn 11,1-3.17-27.4í-45; zsoit 78,56­72) A zsoltáríró önmagát figyelmezteti, ne csak kérés legyen az életében, hanem há­laadás is. Évezredek választanak el bennünket a zsoltárostól, s mi maiak is ilyenek' ; vagyunk, hogy nagyon hamar elfeledjük a köszönet, a hálaadás szavát. Igen, a jót könnyű elfogadni, a rosszat nehéz elviselni. Nézz az életedbe, mennyi mindenért le­het hálát mondani Istennek! g r HÉTFŐ -Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanakjf Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévJft hozza!" Zsolt 126,5/6 (Jn 16,22; Mk 6,14-29; Mt 19,13-15) Istennek köszönöíh, hogy Vas megyei roko­naimnál átélhettem a földmíves életet, a vetéstől a bejtkarításig. Rengeteg munka előzi meg a vetést. Viszont ünnep volt, amikor az otthoni magtárba került a gabo­na. Könny és örvendezés, ez a magvető, az arató élete. A lelki megtérésig is érvé­nyes az előző mondat: könny és örvendezés. f j />'\7 KEDD -Isten megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem ä világosság­ban gyönyörködjék. ” Jób 33,28 (pjí 3,10-11; Jób 5,17-26f Mt 19; 16-26) Egy ember - valószínűleg a pátriárkák korából - akinek élete tele volt testi-lelki szenvedéssel. Egy ember, aki nem volt hajlandó megtagadni Istent, a nyomorúsá­gai miatt. Egy ember, aki évezredekkel Jézus születése előtt újtestamentumí gondo­latokat fogalmaz meg, amikor élete végére gondol. Te és én, testi-lelki szenvedése­ink közepette tudunk-e így bizonyságot tenni, akiknek kezében van már az Újtesta- mentum. nem győzünk mentegetőzni, hogy nagy a hajtás, sok a feszültség bennünk. Jézus korában is voltak indulatos emberek, az evangéliumok beszélnek róluk. De azt is tudjuk róluk, hogy baj volt a hitükkel. Jézus csendes volt, mint a bárány az őt nyí­rok előtt. Pedig de sok vád, kritika, csúfolás, szenvedés érte kortársaitól. Ezt a szív­béli csendet az Atyától hozta ide közénk, hogy legyen kit követnünk ebben is. f^cij-rriRTÖK „Jézus Krisztus mondja: Mindazt, amit imádságban hittel kér­tek megkapjátok. ” Mt 21,22 (Zsolt 86,5; Lk 7,11-16; Mt 20,1- 16) Hittel kérni, milyen egyszerűen hangzik, s milyen nehéz megvalósítani. Buká­saink, erőtlen imádságaink mögött ott van a mai ember nyomorúsága. Igaz lenne mégis? Segítsen Isten Szentlelke bennünket arra, hogy megtapasztalhassuk, hogy ma is igaz, mert Jézus Krisztus ma is ugyanúgy Isten Fia, mint amikor itt járt a föl­dön. $ „Ki bírja majd ki eljövetelé napját és ki állhat meg, amikor megjele­nik?" Mai 3,2 (Róm 14,10c; Zsid 10,35-39; Mt 20,17-28) Észrevet- ted-e már, hogyan súg a Sátán? Te jós^gy, te igaz vagy, a te hited mindenkinél kü­lönb. Mennyien elhiszik, mert kedves a fülüknek, s éppen ezért buknak el. Hogy van az írásban „Nincsen igaz Ő előtte egy sem". Tanítson bennünket a vámszedő imája: „ Uram, légy irgalmas nékem, bűnösnek". Krisztus előtt csak a megkegyel­mezett bűnösök, a bűneiket megvalló és az Úr kegyelmét elfogadó ember állhat meg. PENTEK SZOMBAT SZERDA „Az az indulat legyen bennetek, ami a Krisztus Jézusban is megvolt. ” Fii 2,5 (Mik 6,8; Zsid 12,4-11; Mt 19,27-30) Gyakran tapasztalhatjuk, s nemcsak másoknál, magunknál is, hogy mily hamar indulatba jövünk. Aztán „Az Úr szárnyai alá jöttél oltalmat keres. ” Ruth 2,12 (Róm 8,35; Jel 2,8-11; Mt 20,29-34) Több évtizeddel ezelőtt, amikor a Nógrád megyei Ösagárdra kerültem lelkésznek, valaki azt mondotta nekem, hogy bolond vagy te PÍÉa, hogy Pestről elmégy az Isten háta mögé. Azt válaszoltam, annál jobb hely nincsen, mint az Ben háta mögött lenni, az Ő oltalmában. Ugyanez érvényes erre a kifejezésre, az O szárnyai alatt lenni. Oltalmában, védő, megtartó szeretetében lenni. Adja Isten, hogy minél többen ezen sorokat olvasók közül is ott lehessünk. Szabó István SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASARNAP Krisztus ismerete, Krisztus szeretete Ef 3, 13-21 Szabadság, megismerés, tapasztalat, elfogadás, kérdésfeltevés, válaszadás, keresés, megértés mind olyan fogal­mak, amelyek megkülönböztetik az Is­tent az embertől. Az ember gondolko­dik, tervez, cselekszik; az Isten egysze­rűen végez. Sokszor úgy, hogy az em­ber nem is érti, hogy mi miért van, mi­ért úgy történik. Az ember, azt mondjuk: gondolkodó lény, olyan teremtmény, aki nem akar értelmetlenül tenni sem­mit. Az Isten gondolkodásában viszont nem az értelem, a megértés és a minden kérdésre való válaszadás szándéka a legerősebb, hanem a szereteté. Az em­ber viszont sokszor ezt nem érti. Na­gyon sokszor teszünk valamit haragból, sajnálatból, szimpátiából, együttérzés­ből, megértésből. Habár csak hajszálnyi az utóbbiaktól a különbség, mégis ezekhez képest milyen kevésszer tesz az ember valamit tisztán azért, mert szeret. Az Isten nem akar semmit bebi­zonyítani, igazolni, nem akar a dolga­inkra rámutatni, mert Ő nem vitapart­nerünk, beszélgetőtársunk, hanem a szó legjobb értelmében barátunk, Atyánk. Az ember néha csodálkozik, értetlenül áll: miért Uram? Az Isten pedig végez. Vajon tényleg igazolást kell keres­nünk az Úr tetteire, vajon valóban rá­szorulunk magyarázatokra? Néhány ne­héz pillanatában az életünknek, emberi módon igen. De az egész életünket te­kintve mégsem. Sokan meg akarják magyarázni az Istent, mások szeretnék Őt eltagadni, sokan emberként az Isten létére keresnek igazolásokat, mások ép­pen az ellenkezőjére. Miért? Az ember gondolkodó lény, de sokszor, sokan még a saját életük sikereit, hibáit sem tudják megmagyarázni. Ebben a tehe­tetlenségben mégis van-e egy emberi kiút? Vannak-e emberi módon igazi, megnyugtató magyarázatok, hogy mi­ért vagyunk e világon, hogy miért olyan a világ, az életünk, amilyen? Nincsenek... Erről beszél az Apostol is az igében: „...a Krisztus lakjék szíve­tekben a hit által, a szeretetben meg­gyökerezve és megalapozva, képesek le­gyetek felfogni ...mi a szélesség, hosszú­ság, magasság és mélység Ki ne akar­na minden lelki és szellemi magasságba eljutni? De ki akar lelki mélységeket és szellemi „alacsonyságot” szándékosan kipróbálni? Mégis, sokszor n,em csak magasan vagyunk, hanem sokszor na­; t. >‘-l U tO ?9 CICI' gyón alacsonyra is kell süllyednünk. A legtöbb, önmagát magasan érző ember nem szeret felfelé nézni, hanem lete­kinteni. „Minden rendben van az éle­temben, örülj én lelkem”. A legtöbb ember akkor tér meg, amikor önmagá­ban vagy környezetében észrevesz va­lamilyen hibát, hiányosságot, rosszat - „mélység”. Az Isten pedig nem késle­kedik a válasszal és felemeli az embert: „magasság”. Krisztus éppen ezért jött a világba. Az Isten a legnagyobb választ adta, de nem a mi kérdéseinkre, hanem arra, hogy Keresztyén gondolatok... ...a hitről, a bizalomról Életünk megpróbáltatásaiban Isten kezét nézzük; de ne felejt­sük, hogy kezét a szíve vezeti. ' (M. Gay) Az emberi fejlődésnek és minden nagy teljesítménynek a hit volt az alapelve. (T. A. Edison) A pokol ott kezdődik, ahol megszűnik a remény. (Cronin) A hit: az Istentől jövő derű. (XXIII. János pápa) Minél inkább hiszünk Istenben, annál kevésbé félünk az embe­rektől. Amikor Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy ablakot. (Orosz közmondás) Egy újságíró azt kérdezte tőlem: „ Ön szerint mi a legnagyobb akadálya a világ evangélizálásának? ” Habozás nélkül felel­tem: „A keresztyének hiányos hite abban, hogy mik ők Isten kegyelme által. ” (Suenens bíboros) ...a kereszthordozásról A szenvedés olyan negatívum, amelyből pozitívan kell kilép­nünk. Vannak hegyek, melyeken át kell mennünk, különben nincs to­vább út. Ha nem kedvező az időjárás valamihez: gondolj arra, hogy milyen sokszor volt kedvező. Sok ember megáll Nagypénteknél (bajok, szenvedések). Isten nem állt ott meg! Bosszankodtam, hogy nincs cipőm; aztán szembetalálkoztam egy emberrel, és nem volt lába. (Keleti közmondás), Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak: szenvedésed is hasz­nodra volt. Mondd: „Köszönöm... ” a legárvább sorsnak, hi­szen az is ember sorsa volt. (J. Jevtusenko) Talán egy napon erre is kellemes lesz visszaemlékezni... (Vergilius) Szenvedés... Isten nem ad rá mindig feleletet, de adhat békes­séget. Nincsen hosszú út, ha egy barát van melletted. (Régi japán közmondás) Egy lepkebáb mellé ült egy természetszerető ember. Figyelte, hogyan kezdi kirágni magát a lepke a gubából. Nehezen ment, s az ember megsajnálta. Fogott egy kisollót, megnagyobbítot­ta a lyukat. Kibújt egy nagytestű, fejletlen szárnyú lepke. Nem élt sokáig. Ha ő maga küzd és rágja ki magát egyedül, akkor eltűnt volna a puffadt potroh és az erő innen a szárnyaiba ment volna. (A szenvedés, a küzdés értelme.) mit jelent szeretni! Arra, hogy mit je­lent az Ő teljessége! Itt sem az ember értelmére akart hatni, hanem a hitére. Erre mondja egyik énekünk néhány so­ra: „Ki kétkedőn kutatja Ot, annak vá­laszt nem ád; de a hívő előtt az Úr, megfejti önmagát”. Van egy nagy kihí­vás: akarod-e az életedben Krisztust, akarsz-e életet, vagy neked bizonyos­ság, megértés, magyarázat kell? Krisz- tus egyszerűen működik a világban! Az emberi vakság azonban eltakarja sokak szeme elől Őt. Eközben történik egy tragédia, jön egy olyan pillanat, ame­lyet szeretnénk meg nem történtté tenni és akkor, igen akkor, az ember elkezd hatalmas sebességgel zuhanni tehetetle­nül, vergődve. A világban a történések egybemosódnak, már semmi sem olyan mint azelőtt. Egybefolyik a kép.. .a ma­gyarázatokkal, bizonyítékokkal... mindennel... Valami...valami nagyon kezd hiányozni. Akkor és nem csak akkor, hanem egész életünk minden percében az Isten közbelép, ott van. Nem magyarázattal, nem spekulációval, nem ad választ, ha­nem „csak” kegyelmet és szeretetet. Ilyen az Isten, ilyen Jézus...ilyen (egy-) nagyszerű ez az egész... Ez az Isten tel­jességének az ismerete. Ámen Kelemen Péter IMÁDKOZZUNK! Drága Urunk, köszönjük Neked, hogy Te megengeded, hogy gondolkodjunk Rólad és a Te művedről. Köszönjük, hogy Te nem engedsz ebben elveszni minket, hanem a Te végtelen szereteteddel bizonyságot tettél arról, hogy mi a Te teremtményeid va­gyunk, akikért egyszülött Fiadat áldoztad fel, hogy éljünk Őáltala. Maradj, kérünk kegyelemben, lelkűnkkel és gondolataink­kal, hogy ne a létedet, hanem szeretetedet kutassuk egész földi életünkben. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. szeptember 19. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) (tanévnyitó) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modo- ri u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildi­kó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vil­ma; Újpest, IV., Leibstiick M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Gé­za; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Ká­polna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Péter; de. 11. (úrv.) Németh Péter; du. 6. Szeverényi János; XI. Német­völgyi út 138. de. 9. (családi) Ferenczy Er­zsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Vári Krisztina; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. dér 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Szabó János; Rákos­keresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (tanévnyitó, családi) Kosa László; Rákos­liget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. ; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. három­negyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Bu­dafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 7,11-17; az epistolája (igehirde­tési alapigéje): Ef 3,13-21. HETI ÉNEKEK: 355, 322. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” cím­mel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hul­lámhosszán 1999. szeptember 20-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte 13.20-kor evangélikus korálok. Ha nem pusztít el egy ütés, akkor megerősít. Csak semmi pánik. Jézus él! Osztrák és magyar evangélikusok találkozója Az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat 45. Annabergi Konferenciája hét­végi találkozóját Bükön tartja. A találkozó helye: Kossuth u. 12. Időpont: 1999. szeptember 24-26. A program 25-én szombaton, fél 10-kor előadással kezdődik. Lázár Ervin a Magyar írószövetség elnökségének tagja „Együtt” címmel ad té­mafelvetést. Tőkéczky László egyetemi tanár „Együtt egy kiegyensúlyozott egyén-közösség viszonyért" tart előadást megbeszéléssel. Este a község Művelő­dési Házában az ausztriai Bornemisza Péter Társaság tart irodalmi estet. Vasárnap fél 10-kor Bükön, 11-kor Szakonyban lesz istentisztelet, melyen Szépfalusi István lelkész (Bécs) hirdet igét és zenei szolgálatot végez Antal Imre és felesége, Antalné Sebestyén Agnes (Streifmg). Délután Kodolányi László ipar­művész kőszegi otthonába és a várban rendezett kiállításra látogatnak el. Je­lentkezni a bécsi lelkészi hivatalban lehet telefonon: 43-1-58 777 12. (Arab közmondás) Közli: Görög Zoltán i *

Next

/
Thumbnails
Contents