Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-09-05 / 36. szám
Evangélikus Élet 1999. SZEPTEMBER 5. 3. oldal LELKESZA VATASOK Maradjon a láng -jöjjön az Lélek Kettős avatás - kettős öröm Pécsett Kölese. A keleti országhatár mentén fekvő, legtávolabbi gyülekezetünk. Amolyan „evangélikus sziget”, hiszen Nyíregyházától keletre nincs több gyülekezetünk. Temploma hűs, a kánikulában enyhet nyújtó ligetben áll, „ott, ahol a kis Túr siet” - a költő szavai szerint. Lelkészavatásra érkeztünk ide. D. Szebik Imre püspök, dr. Szentpétery Péter, Hittudományi Egyetemünk docense és Lábossá László, a gyülekezet lelkésze állt az oltárnál, amikor fiát, Lábossá Pétert avatták lelkésszé. Az esemény jóval felülmúlta a gyülekezet érdeklődését. A környék falvaiból reformátusok, görög katolikusok és római katolikusok, barátok, igen sok lelkésztárs, szinte az egész ország területéről jött össze erre a napra. Hármas oka is volt az ünneplésnek. A kölesei templom 130 éves, a gyülekezet lelkésze most ünnepelte lelkésszé avatásának 40. évfordulóját és ebből 37 évet töltött Kölesén. Neki is nagy ajándékot és örömöt jelentett ez a nap: fiát láthatta követőként a lelkipásztori szolgálatban. Mindezek mellé sorakozott fel az a szeretet-megnyilvánulás, melyet a jelenlévő gyülekezet mutatott. Kicsiny volt a templom belső tere, a templomot körülvevő ligetben ülőhelyek várták az érkezőket és hangosítással lehettek részesei a szertartásnak. Feltűnően sokan járultak az úrvacsorához, ezzel valósult a Krisztussal és egymással való közösség is. A nagy halfogás evangéliuma (Lk 5,1-11) volt a püspök igehirdetésének textusa. Mi a tanítványság?- tette fel a kérdést. Az evangélium világosan mutatja: engedelmesség Jézus szavának. Egész éjszaka semmi! - de a te szavadra! Komolyan kell venni Jézus szavát, nyomában hit ébred és szolgálnak a hívők. A tanítványsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy legyünk készen az önismeretre. Péter életébe belépett Jézus és rá kellett ébrednie, kicsoda ő valóban. Vannak fordulatok, amikor új irányt kap életünk. Pedagógusnak indultál és Isten pedagógusává lettél. Végül a tanítványsághoz hozzátartozik pozitív értelemben az emberhalászat. Életmentő feladat ez! Az útra indulónak csak ezt kívánhatjuk: „Amit meggyújtott Isten benned, az lobogjon. Maradjon a láng és jöjjön a Lélek! ” Régi időkben szokás volt emlegetni, szá- llillíll mon tartani papi dinasztiákat. Úgy is, hogy a származás egymásutánjában apáról fiúra öröklődött a papi szolgálat és úgy is, hogy egy időben több testvér családtagja vette fel a szolgálatot. Kölesén ebben az élményben is részünk volt. Lábossá Péter édesapja és nagyapja is lelkész volt, de az avatáson ott volt édesapja testvére, Lábossá Lajos, a tatabányai esperes, az ő fia Gregersen Lábossá György szombathelyi lelkész, másik fiának felesége, dr. Labossáné Sánta Anikó, és csupán szolgálati okból nem tudott jelen lenni a szintén a családhoz tartozó Decmann Tibor lajoskomáromi lelkész. íme, alakulnak a mai „papi dinasztiák”. Örüljünk ennek is! Szolgálatukat pedig kísérje Isten áldása! T ■jVI :> se. ■ ! , tot , *• „Az ünnep az — amire készülni kell...” „... szóval, tettel, és gondolattal is.” Ezen a nyáron a pécsi gyülekezet ritka és szép eseményre készült. Majd1 mindenki beszélt róla, tett érte, és gondolt rá, méltó ünnep legyen. Lengyel Henriett és Schalter Bernadett lelkésszé avatása, az első evangélikus lelkészavatás Pécsett. Készültek a hívek, készültek a lelkészek, készült a gyülekezet kórusa. A hívek imádsággal támogatták az ava- tandókat, süteménnyel és sok-sok munkával segítették az istentisztelet és az azt követő szeretet- vendégség lebonyolítását. Sokan már egy-két órával a megbeszélt idő előtt eljöttek díszíteni, teríteni, szendvicseket készíteni és tálalni. Az örömteli izgalom oka: 1999. augusztus 15-én két „pécsi lányt”, két helyi gyülekezeti tagot avattak lelkésszé a zsúfolásig megtelt templomban. Ha igaz, hogy „minden templom akkor a legszebb, ha teli van”, akkor ezen a vasárnapon a pécsi templom igen-igen szép kellett, hogy legyen. Küldés, küldetés Az erővel és lelkesedéssel zengő nyitóének (Erős vár a mi Istenünk...) után Balikó Zoltán lelkész, Cserháti Sándor professzor, Harmati Béla püspök, Krähling Dániel esperes és Varsányi Ferenc lelkész liturgikus szolgálatával zajlott a szertartás. A püspök igehirdetésének alapjául Pál apostol második korinthusi levelének negyedik fejezetéből a hatodik és a hetedik verset választotta. Elmondta, Isten kegyelméből mindannyian a sötétség felől a világosság felé haladunk. Jézus^ris^tus és a Szeptléj^k által magunkban hordozzuk mi is a fényt, mely Istentől ered, az a dolgunk, hogy hirdessük ez a fényt, hirdessük Isten dicsőségét. „Honnan jöttünk, kik vagyunk, merre tartunk?” (Gauguin) Az avatás elsősorban nem a készülődés végét, hanem a munka elejét jelenti. A két ifjú lelkész nem tanulmányainak befejeztét ünnepelhette e jeles napon - hiszen, lévén minden bizonnyal, jó papok”, holtig tanulnak majd -, hanem szolgálatának kezdetét. S bár útjuk eddig sem volt könnyű, ezután még nehezebb lesz. Mindketten evangélikus családból származnak, gyermekkoruktól rendszeresen jártak templomba, hittanra, ifjúsági órára. Henriett elsősorban édesanyja hatására, Bernadett pedig - őt és húgát korán meghalt szüleik helyett felnevelő - nagymamája „erélyes késztetésének” köszönhetően. Tizenöt-tizenhat esztendős korukban jött el számukra a „fordulat éve”, ekkor hallották meg az erőteljes hívást, akkor váltak „tevékeny gyülekezeti tagokból” lelkészjelöltekké. Mára Lengyel Henriett (az egyházjog- és történet „szakértője”) és Schaller Bernadett (az újszövetségi és a gyakorlati teológia „rabja”) elvégezte a Hittudományi Egyetemet, és az oltár elé állt esküt tenni, és áldást kérni (s persze kapni) lel- készi munkájára. A két „pécsi lányból” „tisztelendő asszony” lett. Rátértek a „lelkészi útra”, Isten szolgáinak útjára, mely jól látható, de nehezen járható. Könnyű rátalálni, de nem könnyű követni. Hiszen ha könnyű lenne, nem Krisztus nehéz keresztje volna útjelzője. Ők ezt a keresztet követik és hirdetik. Ezért „tisztelhetők”. Ezért tisztelendők. ■ioÉ.Jibí Muráth Péter r! H a valaki mindössze tizenhat napot tölt egy kontinensen, akkor is javarészt egy város környékén, bizony csak benyomásairól számolhat be Olvasóinknak. Örömteli esemény, ötödik unokánk érkezése hívogatott feleségemmel együtt bennünket a tengeren túlra. Houston (ejtsd: Hjuszton) Texas szövetségi állam legnagyobb városa. Az USA-ban a negyedik a metropolisok közül, 4 millió lakossal. A közlekedést a város körül három autópálya körgyűrű segíti. Érdemleges tömegközlekedése nincs, ezért az autó használata mindenkinek személyes szükséglet. Hét-nyolc sávú pályákon a hangyák szorgalmával és a „rakéták gyorsaságával” igyekeznek az autók úti céljuk eléréséhez. Lenyűgöző látvány ez a 48. emeletről, egy metropolis megfigyelő állmásáról. E szüntelen növekvő városnak négy jellegzetessége van: kiemelkedő a számítástechnikai ipar fejlettsége, itt épült fel az amerikai űrkutatási központ (NASA), az olajfinomítás hazája is Houston, hiszen forrásai tették gazdaggá, ismertté és vonzóvá a várost. E három tényező mellett, meg kell említeni a negyedik jellemzőt is. Houstonban működik az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb Egészségügyi Központja. Kiemelkedő a rákkutatás területén végzett tudományos és gyakorlati tevékenysége. Nem kis büszkeségünkre, több magyar orvos itt öregbíti hazánk jó hírét. Bizonnyal kevesen gondolják, hogy magyar betegek gyógyítására is sor kerül e távoli városban. Ottlétünk idején egy szemdaganat sugárkezelésével igyekeztek megakadályozni Magyarországról érkezett beteg látásának romlását. Hatalmas felhőkarcolók, állandó építkezés, a lakosság gyors növekedése jellemzi e világváros mindennapi életét. Az új lakosok közül legtöbben Mexikóból és a különböző ázsiai országokból érkeznek. A város készül fogadásukra. Mindig több a bérelhető lakás, mint az igénylő. Munkahely is készenlétben várja őket, ha nem is mindig végzettségüknek megfelelő a kínálat. A nyelv elsajátítása minden esetben első számú feladat és elhelyezkedési feltétel. Texas hatalmas síkságával Alföldünkhöz hasonlítható. Van bőven szabad terület építkezésre, ezért ma a lakosság egykét szintes épületekben rendezi be kényelmes otthonát. A 60-80 emeletes toronyházak különböző bankoknak, szállodáknak, irodaházaknak adnak csupán Amerika felülnézetben- Houstoni látogatási szilánkok otthont. Ezért a belvárosban kevesen élnek, és az esti közbiztonság is tartogathat meglepetést az odatévedteknek. Houstonban láttam először, hogy a bérelhető vagy tulajdonba vásárolható lakások egy nagyobb lakótelep zárt rendszerében épülnek fel. Modemek, korszerűek, jól felszereltek és kényelmesek. Ugyanakkor körülkerítettek és a teljes biztonság bástyáját egy-egy közfelügyeleti rendőr testesíti meg, akinek az éjjel-nappali jelenléte mellett lehet betérni a lakótelepre és elhagyni a területet. Ez garantálja a teljes élet- és vagyonbiztonságot. Minden lakótelep szívében egy nagyszerű szabadtéri fürdőmedence áll rendelkezésre, ingyen használat mellett. Az időjárás trópusi, hiszen Houston a Mexikói öböl közelében fekszik. Havat tíz évenként látnak, rövid időre és ritkán. Ahogy leesik, rögtön el is olvad. Az átlaghőmérséklet +35 - 40°C. Lenyűgöző a trópusi növényvilág, pálmafák erdeje, a pázsitos gyepszőnyeg, európaiak számára alig ismert fák sokasága. Különleges hangulatot kölcsönöznek az odalátogatónak. A levegő páratartalma igen magas. Ezért minden lakásban és autóban légkondicionáló berendezés működik. Miután füteniük alig kell, ezért a nyár a legdrágább időszak, a hűtést kell megfizetni. Megjegyzem, az energiaforrások (villany, benzin, olaj) igen kedvező áron mozognak. Joggal kérdezheti a kedves Olvasó, milyen egyházi élményekkel gyarapodhatunk Houstonban? Egy evangélikus gyülekezet, a Jézus Király nevet viselő egyházközség életébe kapcsolódtunk be és ismertük meg életüket. A 830 lelkes közösség két lelkészt alkalmaz. Három istentiszteletükön 500-an vesznek részt, minden vasárnap ünnepük az eucharisztiát. Különös, hogy ebben az evangélikus gyülekezetben, a keleti ortodox hagyományoknak megfelelően, már a kicsi gyermekek részt vehetnek az úrvacsorái közösségben. Nincs egyetlen istentisztelet sem, ahol gyülekezeti testvér ne végezne liturgikus szolgálatot., ahol presbiterek ne köszöntenék az érkezőket (általában 3-4 férfi üdvözli és útba igazítja az istentiszteletre látogatókat). Minden alkalommal klasszikus egyházzenei szolgálat gazdagítja az istentiszteletet. Isten- tiszteleti liturgiájuk változatosabb és gazdagabb, mint a miénk. Éneklésük dinamikusabb, Krisztus feltámadásának győzelmét visszatükröző. A hívek egymást jól ismerik. Istentisztelet után kávé és sütemény fogyasztás mellett egy órát beszélgetnek. Mivel a munkahelyek változtatása, - sokszor kényszerű változtatása - miatt Amerikában gyakran költöznek az emberek, ezért az egyház a legjobb intézmény a társadalomba, a szűkebb környezetbe való szo- cializálódásra is. Állandó a gyermek- megőrzői szolgálat, sok fiatal szülő veszi igénybe a gyülekezet ajánlatát. A szociális munka egyik formája, hogy az újszülöttet fogadó családoknak legalább két alkalommal ebédet visznek. A gyermeküket egyedül nevelő édesanyákat külön patronálják. A gyülekezet kizárólag hívei adományából tartja fenn magát, renováltatja épületeit. Most éppen a templom belső felújítása és a gyülekezeti terem növelése van soron. A közelmúltban vásároltak új parókiáüs épületet, mivel a templom szomszédságában levő lakóház eladásra került. Szép, impozáns épület. Meglepő a gyülekezet nyitottsága, vendégszeretete. Több testvérünk otthonában is jártunk. Két német származású családdal találkoztunk, akik közt az egyik házastárs hatodik nemzedékként él az Egyesült Államokban, de német anyanyelvét megőrizte és hibátlanul beszéli. Vajon van-e ilyen magyar család a tengerentúlon? Örömmel számolhatok be arról, hogy megismerkedhettünk Solymosy Ödönnel, hazánk houstoni tiszteletbeli konzuljával. Édesapja országos egyházunk felügyelője volt századunk elején. Jó szolgálatot végez hazánk gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolatrendszerében. Gyakran jár Magyarországon. Ismeretsége révén, katonai szakmai felkészültsége által, nagy segítséget jelent tevékenysége országunk jó hírének növelésében. Amerika más, az „új világ” szimfónia kontinense, hatalmas méreteiben és erős gazdaságában. A 20 cm átmérőjű 3 kanó- cos gyertya éppúgy, mint az ötszintű autópálya-kereszteződések, ezt szimbolizálták szememben. Technikai újdonságként a tengerparton, Galveston városában, egy három dimenziós film bemutatót tartanak, amely sejteti velünk, milyen lesz a jövendő mozija és televíziója, melyben a mélység, a tér érzékeltetésével még közelebb érkezik a nézőhöz a lenyűgöző látvány. Hittestvérek élnek ott, akikkel élmény volt megismerkedni. Elszórtan magyarok keresik boldogságukat és álmodják a holnapot, öröm volt velük anyanyelvűnkön szólni. Távoüak, akik közeliekké lettek. Idegenek, akik testvérszeretetük- be fogadtak. Élmények gazdag tárházát gyarapítva, jó volt Ferihegyen újra magyar földre lépni. A hazai otthon nyugalma emlékeztet az örökkévaló hajlék békességére. D. Szebik Imre Magyar evangélikus gimnáziumi tanulók sikere A kép Korneuburgban készült. Ott laktunk és készültünk fel a versenyre. A kép a magyar csoportot ábrázolja egy űrhajós (Franklin Chang-Diaz, USA) és a sárkányunk (spot kite) társaságában. Balról jobbra ül ill. guggol: Köves Attila, Sas Balázs, Koknya Péter, Franklin Chang-Diaz, Muntag Lőrinc, Kozma Dániel, Borsos Timea, állnak: Muntag András és Muntag Márton ill. Koknya Dorka és Apagyi Katinka. Az ENSZ 1999. július 19-30. között Bécsben rendezte meg III. Űrkutatási világkonferenciáját (UNISPACE III), amelyen Manninger Jenő KHVM államtitkár vezetésével népes magyar küldöttség vett részt. A konferenciához kapcsolódóan egyebek között középiskolás diákok számára megrendezték a Vienna Space Festivalt, amelyen 8 ország 24 csapata, csaknem 100 tanuló vett részt. Hazánkat a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) két csapata képviselte. Mindannyiunk nagy örömére szolgált, hogy a két magyar csapat kategóriájában az 1. és 2. helyezést szerezte meg. A siker értékét növelte, hogy a Világkonferencia záróünnepségén az elnök beszámolójában név szerint is megemlítette a győzteseket, az ENSZ Világűriroda igazgatója pedig személyesen gratulált a magyar gyerekeknek. Az Evangélikus Gimnázium két csapatát Muntag András készítette fel a rendezvényre.A gyerekeket Muntag András és George Guy kísérte el a versenyre. Dr. Both Előd igazgató Magyar Űrkutatási Iroda
