Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-07-18 / 29. szám

2. oldal 1999. JÚLIUS 18. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM ISTENTISZTELETI REND „Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” Ef 2,19 „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba került megmenti az Úr” Zsolt 41,2 (Róm 15,1; Jn 6,1-15; Zsolt 119,9­16) Igazán boldog életet akarsz élni? Akkor merj arra a lélekre nézni, akit minden­ki kikerül, akitől mindenki távol akar ülni, akivel senki nem akar beszélgetni. Visz- j sza kell gondolnunk arra, hogy Jézus ezt tette földi életében. Megvetették érte, ki- /' taszították a közösségükből, de neki nem ez volt a döntő. Ha Krisztust akarod köy vetni, engedd, hogy a lelki szemed ne csak nézze a másikat, tanem meg is lássa és , szolgáljon neki. / /, / HÉTFŐ „ Uram, te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők fojdjén.'' Zsolt 142,6 (lKor 15,20; 2Móz 16,32-35a#Mt 6,24-34) Nagyon sok­mindent megteszünk azért, hogy védelem alatt legyermjletünk, tulajdonunk. Áldo­zatokat hozunk érte, mert úgy gondoljuk, mindez megvéd, oltalmaz bennünket pe­dig tisztában vagyunk azzal, hogy tárgyak nem segítenek rajtunk. Jó lerme, ha az első utunk az Úrhoz vezetne, mert Isten közelébe/ van védelem, de csak akkor ad­hatjuk ezt a biztatást másnak, ha mi belül a Léi« által rendelkezünk ennek a Meg­tapasztalásával. Folyamodjál az Úrhoz, O a teÁltalmad. asztalunkon, hála, hogy van családom, gyülekezeti közösségem. Mikor kezdtük így az Úr felé való csendességünket? Pedig akkor másként indulunk el az új napon, másként beszélgetünk a testvérrel, a kemény szívű szomszéddal. A hálaadás átfor­mál bennünket, mert rajta keresztül az Úr cselekszik. „Az én kezem vetette meg a jóid alapját, az én jobbom feszítet­te ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak. " Ezs 48,13 (Jel 4,11; lKor 10,16,22; Mt 7,13-23) Szó, beszéd - talán azt mondod, idejétmúlt, nem akarok ennek a sodrásában élni! Nincs a szónak hitele, mert kimondta, hogy szeret, azt mondta, hűséges lesz és mindennek az ellenkezőjét tapasztalom. De nem ember az Isten. Az O szava igaz, ámen. Erre ^z Istentől jövő szóra lehet életet építeni, en­nek a szónak mindig lehet hinni, a megvalósulására lehet várni, mert nem embertől jön, hanem attól az Úrtól, aki ma is hatalffigps erejével szól és rendelt időben cselek- szik. M „éuTri/ „Megpróbáltál minket, PÉNTEK /m1|, 66.io (Rám 8.1 í „Istenünk ereje velünk volt, S****"r (1 Timi, 15; 2Móz 19,3-8; Mt' megmentett bennünket"j Ezsd 8,31 fl-ó) Milyen döbbenetes; amikor az em­berekre ránézünk, azonnal kimondjuk, a tt^^PÉftzíLhögy erős. Góliát is külső­leg erős volt, mégis milyen gyengévé vált pillanatok alatt. Elleni látszó Dávid erős lett, mert Isten volt az ő ereje. Nem az a döntő, a szem mit lát, ha­nem az a fontos, az Úr ereje ott van-e benned gyengeséged ellenére? Ha őt beenge­ded az életedbe, akkor megment téged! V „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, an­nak mutatom meg Isten szabadítását. ” Zsolt 50,23 (lKor 15,57; Lk 14,7-11; Mt 7,7-12) Hála , hogy itt a csendes reggel - hála, hogy van kenyér az Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. ” Un 6,47-51; Mt 7, 24-29) Sokszor dühösek vagyunk, amikor ránézünk az edénj|& és súrolni kell, tisztítani. Időt, erőt kíván tő­lünk és odaszánást. De eszünkbe jut. hogy az Úrnak mit kell bennünk elvégeznie, hogy tiszták legyünk? Mert ha nekünk van igényünk a tisztaságra, akkor a mi Urunk mennyire szeretné, hogy az ő követői hozzá hasonlóvá váljanak. O megpró­bál bennünket, mert célba szeretne velünk érni ama napra. , Te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeledfejem. ” Zsolt 3,4 (Róm 8,38-39; 2Kor 5,1-9; Mt 8,1-4) Tamás tanítvány a i kimondani - én Uram. Mennyi idő eltelt addig. Szemé­lyes az érfTstenem. Nenhésak azt szeretné hallani tőlem - teremtő Istenem, Mester, hanem addig munkáücoaik belül a lelkemben, elmémben, míg meg nem merem val­lani - én Uram. Sokmindenkire, sokmindenre kimondjuk az enyém. Boldogok va­gyunk ezáltal, mert többnek érezzük magunkat, de a legboldogabbak akkor leszünk, ha megtapasztaljuk - én Uram - ő az én pajzsom, legdrágább védelmem. Tóth Melinda SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASARNAP BÉR ES AJANDEK Róm 6,19-23 A mai kortól sokszor idegen határozott állásfoglalást, középutat nem hagyó sza­vakat olvashatunk Pálnál. Kétségtelen, hogy az elkötelezés kijelentése kiszol­gáltatottá teszi az embert, hiszen ponto­san lehet tudni esetleges gyengéit, nem tudja elrejteni magát homályos, többféle­képpen értelmezhető szavak mögé. Mi­vel a hit megvallásának mindig is meg­voltak a fo irányai, elkerülhetetlenek voltak a kiélezett, nem egyszer élet-halál helyzetek. A keresztyén tanítás következetes fel­vállalása sokszor okozott hátrányt Krisz­tus követőinek. Azt azonban bátran mondhatjuk, hogy a határozottságnak óriási pozitívuma, hogy Isten embermen­tő szeretetének, így hitünknek is van ki­indulása, iránya és célja. A mai igében tisztátalanság, törvényte­lenség, bűn és halál áll szemben az igaz­sággal és örök élettel. Mit jelentett sza­badnak lenni az igazságtól? Bűnöket te­remni és a halál kilátását választani. A szabadság ebben az értelemben megté­vesztő. Sokan úgy gondolják, hogy a kö­töttségek teljes levetkőzése az igazi sza­badság. Eközben azonban egyre inkább a saját ösztöneinek, a korszellemnek vagy más erőnek lesz rabjává az ember. Jövő? Reménység? Az évek múlásával egyre kevésbé lesz rá esély, egyre riasztóbb lesz az elmúlás. Ezzel szemben a másik út: Istent szol­gálni. Pál megfogalmazásában ennek gyümölcse „szent élet”. A „szent” szó eredeti értelmét és nem valami erkölcsi magaslatot kell értenünk itt. Természe­tes, hogy az Istennel járó élet törekszik a mind jobbra, de a szent azt jelenti: Iste­né, neki elkülönített. Ami pedig az övé, amit Krisztus önfeláldozása árán vissza­vett a Gonosz hatalmából, azt nem hagy­ja, hogy elvesszen. Ennek az életnek kül­ső megjelenése persze sokszor kiváltja a kor kritikáját, mert a szabad, önálló éle­tet élő ember saját szándékú korlátozásá­nak tartja. De az a szabadság, ami evvel nyerhető - az értelmetlen lét, a megsem­misülés rettegésétől való szabadság - sokkal nagyobb kincs, mind az adott ko­rok változó eszméihez való csapódás. Az Isten nélküli szabadság a bűn útja. Mind­annyian ebbe születünk bele, ezen já­runk, amíg el nem ér az újjáteremtő szó, amíg meg nem születik ennek nyomán a Krisztus-hit. Ajándék ez, mert ha az ere­deti irányba haladnánk, jogos bért kap­nánk: „A bűn zsoldja a halál.” A jogos helyett azonban Krisztusért azt nyerhet­jük el, ami Isten végtelen szeretetéből fa­kad: az örök életet. Ámen. Ördög Endre IMÁDKOZZUNK! Urunk, add, hogy a legnagyobb szabadsá­got a hozzád való ragaszkodásban, a Krisz­tusért kapott drága kegyelmi ajándékban lássuk! Ámen. Hívom a testvért! „Beteg-e valaki közietek? Hivassa magához a gyülekezet véneit...!” (Jak 5,14) Legtöbbször csak rátalálok a beteg testvérre a kórházban, mert a neve is­merős az ajtó melletti táblán, vagy ahol nincsen névjelzés, a szobában felisme­rem az arcát és akkor már örömmel kér­dezi: honnan tudta, hogy itt vagyok? Még emlékezetes az a beteg tanár, aki a betegágyán felismert, amikor a folyó­son mentem végig és hívott magához. Sokan nem hívnak, melynek több oka lehet. Talán, mert feleslegesnek tartják, mert már senkitől sem remél­nek segítséget. Vannak, akik saját ter­hükkel, gondjukkal, betegségükkel nem akarnak másokat megterhelni, mások vállára, szívére helyezni fájdal­mukat. Talán még igei alátámasztással is: „Mindenki hordja a maga terhét”. Nem gondolva arra a másik páli igére: Egymás terhét hordozzátok! - Sokan egyedül akarnak maradni szenvedé­sükkel, nem akarják, hogy lássák mos­tani állapotukat és csodálkozzanak raj­ta, és ha nem is mondják ki hangosan, de bennük ez a mondat bujkál: hát ilyen lettél?! Egy betegség felismerhe- tetlenné tudja tenni az arcot, az eddig ismert vonásokat eltorzítja. Lehetne sorolni a példákat, amikor az ajkon nem jön ki a szó, pedig vala­mikor csengő énekhangja volt és most némán ül a betegágyán. Nemrég egy valamikori énekkari tag a kórházi ágyán egyedül énekelt tiszta hangon egy éneket, és örömmel mondhattam: „A hang még változatlan!” 80 felé rit­ka ez, mint a fehér holló. - Előfordul, hogy a beteg már látogatót sem kíván, mert a legkisebb közösségnek sem tud örülni. Lehet, hogy szenvedése annyi­ra folyamatos és a közösségvállalástól sem vár már enyhülést. Hívd a testvért betegségedben! A presbitert és lelkésztestvért, aki imád­ságban tudja erősíteni a szenvedés fü­zében megperzselt szálakat. Elő tud hozni az elégettek helyett újakat, még a protézisben is új reménységet. Hívd a testvért, mert ez a szó nemcsak a „legszebb szó a világon”, hanem ka­paszkodó a bajban. Hogyha jő a baj, veszély, legyenek együtt a testvérek! De van-e ilyen „együttes” a mai, roha­nó világunkban? Nem csak addig kell- e a szülő, a testvér, amíg adni tud? De akkor sem ő kell igazán, hanem, amit ad!? Nem így vagyunk Krisztussal is? Várunk Tőle vigasztalást, testi életünk helyreállítását, de vágyódunk-e a Vele való közösségre az igében és az úrva­csorában? A Vele való közösséget a testvér is közvetíteni tudja! Ezért is hívd a testvért betegségedben, mivel közösséged volt már vele. Mindig szí­vem üt, amikor a TV-ben váratlanul a „kallódók nyomába” úgy akarják indí­tani a nézőket, hogy sötét szobában egy gyermek szorongó kérdése hang­zik: „Van itt valaki?” Ha hív a testvér betegségében, magá­nyában, a VALAKI TE LÉGY! Szimon János Más dimenzióban Azok az emberek, akik a reménységből élnek, messzebbre látnak. Azok az emberek, akik a szerétéiből élnek, mélyebbre látnak. Azok az emberek, akik a hitből élnek, mindent más megvilágításban látnak. Kívánok neked szemeket, amelyek a mindennapok kis dolgait észreveszik és helyes megvilágításba helyezik. Kívánok neked füleket, amelyek a mások beszédjében fellelhető rezgést és mellékzöngét fölfogják. Kívánok neked kezeket, amelyek nem fontolgatják sokáig, hogy segítsenek-e és jók legyenek-e. Kívánom neked a megfelelő időben a megfelelő szót. Kívánok neked szerető szívet, ami által vezettetsz azért, hogy ahol vagy, békesség költözzön. H. Summerer (fordította: Görög Zoltán) ^ Keresztyén gondolatok az emberi ^ élet értelméről és céljáról Hajót cselekszel: ne azért, hogy kamatostól visszakérd. Ősi bölcs szabály: jót tettért jót ne várj. De akkor mégis mire mégy? Ne kérdezd! Könnyűszívű légy! (Keresztúri Dezső: Könnyű szívvel) SZÉP ha ’ki idejében ültet diófát árnyékába ülhet betakaríthatja gyümölcsét és remélheti hogy az a bizonyos hat szál deszka is kikerül belőle DE MÉG SZEBB ha ’ki már biztos benne hogy már nem ülhet árnyékába a diót sem törheti fel s az is mindegy milyen fából tákolják össze a végső ágynak valót ÉS MÉGIS ÜLTET DIÓFÁT. (Pákolitz István: Diófa) Közreadja: G. Z. Budapesten, 1999. július 18. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tigge- mann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Thumay Béla; Csillag­hegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Thumay Béla; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánné; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; de. 11. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; du. 6. Szeverényi János; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi Já­nos; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv.) Brebovszky Gyula; du. fél 7. dr. Mohr Tamás; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Tóth-Szöllős Mihály; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pest­újhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Missura Tibor; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél Itt Blatniczky János; Mátyás­föld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rá­koscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. há­romnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bul­csú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Já­ték u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Buda­örs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mk 8,1-9; az epistolája (igehirdetési alapigéje): Róm 6,19-23. HETI ÉNEKEK: 327, 459. ÖRÖMHÍR címmel evangélikus adás lesz az MTV 1 csatornáján 1999. július 18-án, vasárnap du. 15.35 órakor. A műsor a csömöri Országos Evangélikus Találkozóról számol be. ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN Alsódörgicse (ev. templom): de. 11; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u.) du. 4. Balatonboglár, de. 11; Balatonfeny- ves: du. 6; Balatonfüred (ref. fehér templom): du. 6; Balatonfűzfő (ref.tem- plom): du. fél 3; Balatonszárszó (ev. templom): de. 12 (német); Balatonszep­ezd: de. 9; Hévíz: de. 10 (német), du. fél 5 (magyar); Keszthely: de. 10 (magyar), du. 6 (német); Kisdörgicse (ev. tem­plom) de. fél 10; Kővágóőrs: de 11; Mencshely: de. 11; Nemesleányfalu: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok: de. fél 10 (német), de. 11 (magyar); Sümeg: du. fél 3; Szentantalfa: de. háromne­gyed 10; Tapolca: de. fél 9; Veszprém (Kossuth u.) du. 10; Zánka: de. fél 9. Július 17-én, szombaton Balaton- füreden a ref. fehér templomban este fél 7 órakor német nyelvű istentisztelet.

Next

/
Thumbnails
Contents