Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-07-18 / 29. szám

1999. JÚLIUS 18. 3. oldal Evangélikus Élet A bajor missziói iroda szervezésében női konfe­rencián vettünk részt ketten, Brebovszkyné Pintér Márta és Szirmai Zoltánná, Kenyában 1999. május 8-28-ig. A konferencia három részre tagoló­dott. Az első héten Nairobiban az Amani Konferen­cia és Továbbképző Központban folyt a tanácsko­zás, majd a résztvevők kisebb csoportokban kenyai gyülekezetekben tettek látogatást négy napon ke­resztül. Az utolsó harmadban az Indiai óceán partján Mailindiban a Kenyai Lutheránus Vendégházban folytatódott az ülés. A konferencián a bajor evangélikus egyház part­neregyházainak nőképviselői vettek részt 12 ország­ból (Németország, Magyarország, Tanzánia, Kenya, Kongó, Mozambik, Brazília, El Salvador, Pápua Új- Guinea, Malajzia, Singapur, Fülöp-szigetek), össze­sen 25 résztvevő. Malindi-Wattamu gyülekezet kápolnája előtt, melyet Vaseo de Gama felfedező emlékére építettek A tanácskozás témájának központjában az új évez­red felé tekintés állt. Mit jelent az asszonyok számára az a reményteljes új helyzet, amikor a világ legeladó- sodottabb országai megszabadulhatnak a nyomasztó adósságterhektől, amikor lehetőség nyílik az elmara­dott országok fejlődésére, amikor megszűnhet a ne­mek közötti éles megkülönböztetés és véget érhetnek a nőkkel szembeni megalázó erőszakcselekedetek. Az előadók többségében afrikaiak voltak és ennek követ­keztében túlsúlyban az afrikai problémák álltak. Afrikában jártunk Közvetlenül érkezésünk másnapján látogatást tet­tünk égy olyan nőszervezetnél, amely az elmara­dott, nehéz sorsú asszonyok helyzetének javításá­val, megváltoztatásával foglalkozik. Itt tapasztalhat­tam meg először azt a ellentétet, amely végigkísérte az egész kenyai tartózkodásomat. A szemek szomo­rúságát és a táncra, mosolygásra, éneklésre mindig kész nyitottságot. Mindaddig nem tudtam, mi rejtő­zik a szomorú tekintetek mögött, míg magam is nem láttam, hogyan élnek az emberek a nyomornegye­dekben, a hatalmas kiterjedésű bádogvárosokban, a „slum”-okban. Európai ember kíséret nélkül aligha mehet ezekbe a városrészekbe, ahol apró házak áll­nak egymás mellett, keskeny, szűk útlabirintusok szövik át a lakótelepet. Minden­felé árudák szegényes kínálat­tal, faszén-sütödék sokasága az utcák mentén, mulatságos volt számomra a házak bejárat előtt ósdi varrógép mellett dolgozó férfiak látványa. Főzés, mosás, fodrászat, tisztálkodás a házak előtt folyik. Az apró viskókban több generációs, sokgyermekes családok élnek összezsúfolva, vízvezeték, csatornázás, szenny­vízelvezetés nélkül. Nem csoda, hogy a járványos betegségek, kolera, aids Afrika legsúlyosabb problémája. Míg valaki a nyo­morúságnak ezt a mélységét közvetlen közelről nem látja, addig elképzelni sem tudja, hogy a huszadik század végén van egy földrész, ahol a népes­ség nagy része világítás, tiszta, egészséges víz és pihenésre ele­gendő hely nélkül kénytelen él­ni. A gyerekek nagy része az ut­cán nő fel, kitéve minden kísértésnek, drog, prosti­túció veszélyeztetettségének. Nem lehet elég felhí­vás, felvilágosító előadás, konferencia, figyelemfel­keltő alkalom a változtatás szükségességének hang- súlyozására. ALutheránus Gyermek Központ Nairo­biban három nagy nyomornegyed gyermekeinek próbál segíteni. Egyrészt felvilágosító munkával mind a szülők, mind a gyermekek számára, továbbá foglalkoztatási, oktatási programokkal. Legfőkép­pen azonban reményt, jövőképet igyekeznek adni a gyermekek számára. Látogatást tettünk az Afrikai Egyházak Konferenciájánál is, ahol előadást halot­tunk az eladósodott országok adósság-elengedésé­nek témájával kapcsolatban. Reménykednek, hogy megváltozhat a világ Afrikában, ha az óriási adós­ság fizetését elengedik. Ugyanakkor félnek az elha­talmasodó korrupciótól, fennáll a veszély, hogy nem a legégetőbb kérdések megoldására fordítják a költ­ségvetésben ezáltal jelentkező többletpénzt. Szomo­rúan mondták: az ország kormánya nem a népért fá­radozik. A tárgyalt témák között a legmegdöbbentőbb volt az az előadás, amely a nőkkel szemben alkalmazott, még mindig érvényben lévő káros tradíciókkal fog­lalkozott. Ma is sok helyen, keresztény családokban is gyakori, hogy egy férfi úgy mutatta be feleségét, hogy ez az az asszony, aki főz rám. A felnőttéválás megünneplését mind a lányoknál, mind pedig a fi­úknál barbár szokásokkal készítik elő. A felvilágo­sult és maguk is kárvallott nők harcolnak az önzés, a törzshöz tartozás brutális eszközökkel való hang- súlyozása ellen. A három hét alatt sokféle tapasztalatra tettünk szert. A világnak kevés tája kínál több természeti csodát, mint Kenya. Itt szabadon élnek mindazok a A fogadáson szereplő gyermekek is kaptak az ünnepi fogadásból Jeruzsálem Gyülekezeti Központ Nairobiban. Fogadás a vendégek számára vadállatok, amelyekkel leginkább csak a tévében vagy az állatkertben találkozhatunk. Kenya tekinté­lyes része még mai is érintetlen terület. A táj válto­zatos, a forró trópusi partvidéktől a hűvös magas hegyvidéki területig terjed. Az Egyenlítőhöz ilyen közel hófedte hegycsúcsok látványa szinte hihetet­len. Nairobi, a főváros, a meglepetések városa. Va­lójában nagyon fiatal, mindössze kilencven évvel ezelőtt kezdték építeni, eleinte minden tervszerűség nélkül. Ma már azonban egy mo­dem várost találunk fényes torony­házakkal a belvárosban. A külvá­rosokban azonban az omladozó, veszedelmes nyomornegyedektől kezdve, az európaira emlékeztető villanegyedig minden megtalálha­tó. A forgalom nagyon nagy és a legfontosabb közlekedési szabály a dudálás. A járművek nagyon zsú­foltak és a rajtuk való utazás in­kább kalandnak, mintsem a közle­kedés rendszeres formájának te­kinthető. Visszatekintve, majdnem egy hó­nap távlatából a kicsit hosszúnak tűnt konferenciára, örülök, hogy alkalmam volt betekinteni ebbe a különös, sok ellentétet magában hordozó világba, ahol a sok gond és nagy szegénység ellenére az em­berek vidámak és bizakodóak tud­nak lenni. Szirmai Zoltánná r Uj metodista egyházközpont Budapesten 1 A Magyarországi Metodista Egyház lelkészei és gyülekezeti Kiküldöttei júni­us 1 -4-ig az óbudai Kiscelli úton újon­nan felépült központban tartották szoká­sos Évi Konferenciájukat, Heinrich Bolleter püspök elnökletével. A konferencia után közvetlenül, 1999. június 5-én szentelte fel Heinrich Bolleter, a Metodista Egyház Közép- és Dél-európai Centrálkonferenciájának püspöke az új Egyházközpontot. Az ün­nepélyes istentiszteleten többek között üdvözlő beszédet mondott D. dr. Harma­ti Béla evangélikus elnök-püspök, aki a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében köszöntötte a résztve­vőket. Heinrich Bolleter és az egyház vezető­it a Parlamentben fogadta dr. Semjén Zsolt helyettes államtitkár. A konferenci­át meglátogatta Balogh Zoltán, a minisz­terelnök vallási főtanácsadója. A konferencia a megnyitó istentisztelet után Csernák István szuperintendens je­lentésével vette kezdetét, amelyben a társadalom meghatározó jelenségei mel­lett vázolta egyházunk életének és mun­kájának sarkalatos pontjait, különösen a misszióra, az aktuális egyházi esemé­nyekre, valamint az ökumenikus kapcso­latainkra történő kitekintéssel. Ezt köve­tően a közgyűlés alkotó tagjai szám- bavették az egyes munkabizottságok be­számolói alapján az elmúlt időszak egy­házi tevékenységeit, és meghatározták a jövőbeni tennivalókat. Nagy hangsúlyt kapott a jelentéseket követő megbeszélésekben, vitákban az intézményes és gyülekezeti szinten folyó diakóniai munka, a gyermekek és fiata­lok között folyó szolgálatunk értékelése, együtt a missziói tevékenységeinkkel, amely más összejöveteleink és konferen­ciáink mottójául is választotta John Wesleynek, egyházunk alapítójának a metodista misszió lényegét megfogal­mazó kijelentését: „Biblikus szentséget terjeszteni az országban ”, amely kifeje­zi a konferencia közös gondolkozását is e téren. Foglalkoztak személyi kérdésekkel, egyházi szolgálatra jelentkezőkkel és a teológus hallgatók képzésének, a szolgá­latban álló lelkészek továbbképzésének kérdéseivel. Előtérbe kerültek a sajtó és könyvkiadás kérdései is, amelyek terüle­tén dinamikusabb előrelépést tervezünk. Jelentős beruházások fejeződtek be a szolnoki gyülekezeti házunk és az óbu­dai Kiscelli úti egyházközpont felépülé­sével, de a régi épületeink állagmegőrző munkái és fejlesztései sok tennivalót ad­tak a konferenciának. Ünnepi istentisztelet keretén belül adta át a püspök a Gyülekezeti Munkásképző végzős magyar és kárpátaljai hallgatói­nak bizonyítványukat, és köszöntötte a konferencia a jubiláló idős lelkészeket. Nyilatkozatot adott ki az Évi Konfe­rencia az egyházban 25 évvel korábban történt eseményekről. Ebből közöljük a következőket: Huszonöt éve annak, hogy az Egyhá­zunk lelkészi körében kialakult hosszú időn át gerjedő feszültségek feloldha­tatlan ellentétté mélyültek közöttünk. Ez végül is megosztotta testvéri közössé­günket és egyházunk szakadáshoz veze­tett. Az események sokféle sérelmet okoztak és még ma is erős érzelmeket idéznek elő köreinkben. Ezek könnyen megtéveszte­nek. Azért imádkozunk, hogy ennyi idő eltelte után letisztult látásunk lehessen ez időkre visszatekintve. Szívünkből sajnáljuk és fájlaljuk, hogy az akkor lezajlott események folytán so­kaknak - Egyházunkon belül és kívül is - fájdalmat és csalódást okoztunk. Ez soha nem állt szándékunkban. Ezért minden érintettől bocsánatot kérünk. A bűnbá­natnak és irgalmasságnak Lelke gyógyít­son be minden sebet. A mindenható Isten legyen irgalmas hozzánk, hogy le ne tévedjünk a Krisztus útjáról, hanem megérthessük az O útmu­tatását minden időben. Testvéri együttérzését kifejező levelet fogalmazott a konferencia a koszovói válságtól érintett metodista gyülekezetek számára. Reménység háza Nagybörzsönyben Csendésnapra szólt a meghívó Nagy- ''héáiönybe június 12-re. A Budámfgy- házmegye és a Nagybörzsönyi Gyüleke­zet közös ünnepe volt a Reménység háza felszentelése. A visszakapott iskolaépü­letben gyülekezeti termet, 30 fő elhelye­zésére alkalmas két hálótermet, teakony­hát, vizesblokkot alakítottak ki. Az átépí­tés költségeihez kereken 1,5 millió fo­rinttal a gyülekezet, 4 millió forinttal az országos egyház járult hozzá, a munkák­ban tevékenyen részt vettek a gyülekezet tagjai. A 11 órakor kezdődött istentiszteleten D. Szebik Imre püspök szolgált igehirde­téssel: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46,11). Az istentisztelet utáni közgyűlést dr. Győri József egyházmegyei felügyelő vezette. Thuránszky István, a gyülekezet lelkésze röviden tájékoztatott az építés körülményeiről és a gyülekezet helyzeté­ről. Az ünnepi alkalommal köszöntötte a gyülekezetét és a ház szolgálatára Isten áldását kérte Szeverényi János esperes, Dedinszky Gyula, a gyülekezet nyugdí­jas lelkésze, Szabó László, a helyi római katolikus egyházközség plébánosa, Frey Lajos, Nagybörzsöny polgármestere és D. Szebik Imre püspök. A közgyűlés után a Reménység háza elé ment a gyülekezet, ahol D. Szebik Imre püspök Szeverényi János esperes és Thuránszky István lelkész közreműkö­désével felszentelte a házat. A nagybörzsönyiek közös ebéden lát­ták vendégül a vidékről érkezetteket. A délutáni program a Reménység háza gyülekezeti termében a Budahegyvidéki Gyülekezet ifjúsági énekkarának szolgá­latával kezdődött, majd Szeverényi Já­nos bevezető igehirdetése (lSám 12,22) után két csoportban a keresztény re­ménységről beszélgettünk. Imádsággal, énekléssel 4 óra körül ért véget a csendesnap programja. Néhány gyülekezetünk már az elmúlt években is élt a nagybörzsönyi konferen- ciázás lehetőségével. Ifjúsági csoportok számára különösen vonzó lehet a szép táj, a sok kirándulási lehetőség. Az idő­sebbeknek a konferenciaprogram mellett a jó levegő, nyugalom, kellemes séták tehetik emlékezetessé a nagy börzsönyi napokat. A házat már használatba vették a gyü­lekezetek, főként ifjúsági konferenciá­kat, hittan-táborokat szerveznek. Július és augusztus hónapban még van néhány szabad hét, jelentkezni a Budai Egyház­megye Esperesi Hivatalában (1114 Bp. Bocskai u. 10.) lehet. Dr. Győri József Millenniumi készülődés Dr. Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyházi ügyekért felelős államtitkára sajtótájékoztatón je­lentette be, hogy a 2000. augusztus 20-i millenniumi ünnepségekre magas szintű egyházi képviseletek jelenlétét készítik elő. Rómában a pápánál járt és meghívta II. János Pál pápát, aki azonban 2000-ben nem hagyja el Rómát, ezért Sodano bíboros, a Vatikán miniszterelnöke jön el helyette. Korábban meghívta már Bartholomeosz konstantinápolyi pátriárkát, aki megígérte jövetelét. Legutóbb Moszkvában járt, II. Alexij pátriárkánál, akit szintén meghívott és aki elfogadta a meghívást. A helyettes államtitkár most Genfbe készül, ahol Konrad Raisernek, az Egyházak Világtanácsa főtitkárának adja át a meg­hívást. Ugyancsak a magas egyházi személyiségek között kap meghívást a canterbury érsek és a német protestáns egyház el­nöke, Manfred Kock praesess is, akik minden bizonnyal itt lesznek a jubileumon. A sajtótájékoztatón ott volt Balogh Zoltán, a miniszterelnök egyházi főtanácsadója is, aki kiemelte, hogy nagyjelentőségű a magyar-orosz egyházi kapcsolat, melynek gyümölcse volt, hogy a koszovói dráma idején is tudtunk egymással szót érteni, amikor a diplomáciai, politikai kapcsolatok elhidegültek. A helyettes államtitkár azt is bejelentette, hogy éppen az egyházi kapcsolatok gyümölcseként rövidesen hazatérhetnek a Sá­rospataki Könyvtárból hadizsákmányként elvitt értékek, kulturális örökségek. Az egyházak és vallási közösségek bejegyzése tárgyában elindultak a törvény-előkészítési munkálatok. A minisztérium ke­retében külön főosztály alakult, melyet Schanda Balázs főosztályvezető irányít és mielőbb szeretnék az érdeklődők meghall­gatásával és bevonásával tető alá juttatni az ide vonatkozó törvényt. A helyettes államtitkár bejelentette, hogy a Kiscelli Múzeumban megrendezett, Hermann Nitsch-féle tárlat súlyosan sérti a vallásos érzületet, haladéktalanul be kellene zárni és az ügyben vizsgálatot kell folytatni, amely személyi konzekvenciákkal is járhat.

Next

/
Thumbnails
Contents