Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-06-06 / 23. szám

1999. JÚNIUS 6. 3. oldal Kerületi gyűlés - gondokkal .—.. Evangélikus Élet Egy háztörténelmi jelentőségű tanácskozás Május 6-án a mostani Déli Evangélikus Egyházkerület utolsó közgyűlésinek egyikét tartotta Budapesten az Üllői út 24. szám alatti szokott helyen. D. dr. Harmati Béla püspök-elnök és dr. Só­lyom Jenő kerületi felügyelő elnöklete alatt megtartott közgyűlés az egyházke­rület szokásos mindennapi gondjaival foglalkozott (lényegében a korábban megtartott kerületi presbiteri gyűlés ad­minisztrációs kérdéseit, jelentéseit, számadásait perfektuálta). A püspöki és a felügyelői jelentések, nagyon fontos kér­déseket érintve, igyekeztek pozitív tar­talmú megoldásokat javasolni, de a köz­gyűlés tagjait elsősorban a Zsinat leg­újabb döntéseinek a kérdése foglalkoz­tatta, nevezetesen a leendő kerületek te­rületi beosztása. Abba már mindenki beletörődni látszik - néhány kivételtől eltekintve -, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház ed­dig megszokott kétkerületes rendszere megváltozik s helyette háromkerületes megoldás lesz, ami tehát egyrészt a püs­pökök számának emelését jelenti (s ve­lük együtt természetesen az adminisztrá­ciós rendszer is ennyivel több lesz), más­részt ennek következtében gyakorlati változások jönnek a gyülekezetekre és a megyékre nézve is. E sorok írója is csak a törvényi engedelmesség jegyében fo­gadja el a háromkerületes megoldást, mondván, amennyiben a többség ezt a mennyiségi változtatást megszavazta, annyiban a demokrácia jól értelmezett Május 21-én a Kelenföldi Gyülekezet tanácstermében tartotta tanácskozását az az előkészítő bizottság, melynek feladata volt, hogy a leendő Északi Egyházkerü­let elindulását megszervezze. A tanácskozás előtt istentiszteleten Detre János, az Észak-Pest Megyei Egy­házmegye esperese hirdetett igét. Az Út­mutató egyik versét olvasva (Fii 2,9-11), szólt arról, mennyire magabiztos embe­rek vagyunk gyakran, akik nem hajtunk fejet, nem hajolunk meg, merevek va­gyunk - az egyházban is. Az ige arra fi­gyelmeztet, hogy legyen főhajtás és térd­hajtás az egyházban. A zsinat határozatai értelmében D. Szebik Imre püspöki tisztét a törvényes nyugdíjazásig tovább folytatja, így a jog­folytonosság alapján egyik elnöke ennek a tanácskozásnak is ő volt. A nem lelké- szi oldalon Meskó László Borsod-Hevesi Egyházmegye felügyelője, mint rang­idős felügyelő elnökölt. Szebik Imre kiemelte, hogy a mai tör­ténelmileg fontos tanácskozásnak szem előtt kell tartania a józan ész döntésének fontosságát, a nagy felelősséget és a tör­ténelmi hagyományok figyelembevé­telét. Valamennyi - a zsinat által ebbe az szelleme miatt kötelezőnek tartja magára nézve. A kerületi gyűlés résztvevőit - kevés kivétellel - már nem is a kerületek szá­ma foglalkoztatta, hanem az a beosztási anomália, ami a kerületek területeit (lel­készek létszámát és mindazt, ami ezzel jár) meghökkentően aránytalanná teszik. Tehát lényegében az egyik felvetés a má­jus 6-i ülésen az volt, hogy a Zsinat ará­nyosítsa a területeket. Pl. a Pesti egyház­megyét - benne a Deák téri gyülekezetét - elszakították a Déli kerülettől, s a sú­lyos aránytalanságot okozó döntés fur­csasága még az is, hogy a Déli kerület püspöke, D. dr. Harmati Béla egy olyan gyülekezetnek a megválasztott lelkésze, amely nem tartozna a püspöki kerület­hez. Tehát azzal a kéréssel kell a Zsinat­hoz fordulni, hogy vizsgálja felül a hely­telennek látszó területi beosztást. A közgyűlés nyugtázta azonban a püs­pöki jogfolytonosság kérdését is, amit a Zsinat korábban elfogadott és lényegé­ben ennek a tartalma, hogy a jelenleg hi­vatalban levő püspökök az eredeti rend szerint maradhatnak a püspöki székben a törvényben előírt módon. Tulajdonképpen az teszi szomorúvá e sorok íróját is, többeket is, hogy jelenleg, közvetlenül az ezredforduló (millenni­um) küszöbén, az evangélikus keresz- tyénségnek nem ez az égető kérdése: ke­rületek és püspökök száma, hanem a le­épülő gyülekezetek ténye. Áldatlan zsi­nati küzdelmek helyett azt kellene látni egyházkerületbe beosztott - egyházme­gye képviselői jelen voltak. A Pesti Egy­házmegye küldöttei bejelentették, hogy a törvény iránti tiszteletből ugyan eljöttek, de csak mint megfigyelők, mivel mind a Déli Egyházkerület, mind a Pesti Egy­házmegye testületéinek a zsinathoz inté­zett és a felülvizsgálatot kérő levelének tárgyalásáig nem tekinthető véglegesnek ez a beosztás. Őszinte hangvétele volt a megbeszélés­nek. Bár vannak ellentétek a nézetek kö­zött, de megmaradt a tanácskozás az egyházhoz méltó, keresztyén hangnem­ben. Előkerültek a súlyos gondok is, melyek megoldását valószínűleg a három kerüle- tes struktúra sem fogja megoldani tudni. Ilyen volt a szellemi igénytelenség, az alulképzettség és az alkalmatlanság kér­dése, valamint az, hogy a hívek száma nem nő, hanem csökken és ennek oka nem egyszerűen a hátatfordítás az egy­háznak, hanem a népesség csökkenő szá­ma. A születések számának erős fogyása természetesen hat ki egyházunk lélek­számúinak alakulására is. Nem lehet so­káig bírni úgy, hogy évente több a halá­lozás száma, mint a születéseké. Tudatosan kellene foglalkozni egyhá­és elemezni, hogy milyen kettős front között küzd a protestáns, evangélikus ke- resztyénség, természetesen katolikus és ortodox testvérekkel együtt. Az egyik front a torz, vad, gátlástalan, primitív szekta-veszély, a másik front a szívós ateizmus, a most is hódító istentagadás, szekularizmus. Mindkét esetben az igazi kérdés a koc­kára tett üdvösség - ez az igazi gyötrő kérdés. Két nagyon éles front, melyeket elemezni kellene, egyrészt kellenének kiművelt szektaszakértők, akik a lelké­szeket segíteni tudnák a különféle szek­tákkal szemben, másrészt szükséges len­ne az ateizmus vonatkozásában is hozzá­értő iránymutatás, hiszen nagyon sokan nem képesek visszatalálni az Egyház­hoz, különösen is az értelmiségiek köré­ben. Továbbá most - mindenféle admi­nisztrációval együtt járó és leterhelő vá­lasztások helyett - a 2000-t kellene na­gyon értelmesen, okosan, ügyesen ki­használni, misszióra felhasználni, ha már a jelenlegi kormány a legjobb szándék­kal igyekszik támogatni a keresztyén/ke- resztény egyházakat. Ha nem élünk ezzel az ezredfordulós lehetőséggel, Isten pazarul elénk terített lehetőségével, s helyette kicsinyes me­gyei szintű, vagy esetleg kerületi szintű csatározásokba fullad a lelki életünk, ak­kor az egyik legnagyobb mulasztási bűnt követjük el! És Isten legyen hozzánk ir­galmas! Ribár János zunkban is a szektaveszéllyel, mely a modernség látszatával próbálja a törté­nelmi egyházak tevékenységét háttérbe szorítani. A másik veszély az ateizmus intenzív jelenléte, mely most nem ide­ológiai formában, de a maga „termé­szetességével” próbálja ugyancsak a modernség vagy a tudományosság lát­szata alatt széttörni az egyház hatását. Ezért nemcsak foglalkozni kell ezek­kel, hanem tudatosan tenni is kell meg­akadályozásukra, az evangélizáció el nem hanyagolható, e hatások meggát- lására és a nyomásuk alól való felsza­badításra. Felmerült az egyházban mutatkozó szakemberhiány kérdése is. Ez is egyik megoldandó feladat. A lelkész nem min­denes. Az elmúlt fél évszázadban ugyan megpróbálták annyira hűteni a levegőt körülötte, hogy sok mindent egyedül kel­lett megoldania. Ma ennek ellenkezője a fontos. Minél több embert találni minél több munkaterületre, hogy segítsenek a lelkésznek a gazdasági, építkezési, taní­tási, templom körüli feladatok megosztá­sában. Különösen nagy a hiány a tanítói- tanári szakon és még inkább a vezetők terén. Ugyanakkor az is felvetődött, hogy a nem lelkészeknek ezeken a terü­Nem túlzás a jelző, hogy egyháztörté­nelmi jelentőségű tanácskozásra került sor egyházunk nemrégiben átadott Okta­tási Központjában Révfülöpön. A zsinat úgy döntött, hogy a 2000. évtől a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház kerüle­teinek a száma kettőről háromra bővül. Az Északi és Déli kerület mellett meg­szervezésre kerül az öt egyházmegyét magába foglaló Nyugati Egyházkerület. Az Északi Evangélikus Egyházkerület Presbitériuma ez év április 29-én meg­tartott ülésén határozott arról, hogy az 1997. évi XI. törvényt módosító 1999. évi II. törvény 7. §-a szerint a leendő Nyugati Egyházkerület választási előké­szítő tanácskozását legkésőbb május 31- ig össze kell hívni. Ennek a döntésnek eleget téve, gyűltek össze a leendő egy­házkerületet alkotó egyházmegyék Rév­fülöpön. A tanácskozáson Győr-Soproni, Fejér-Komáromi, Somogy-Zalai, Vasi és Veszprémi egyházmegyék szavazati jog­gal rendelkező elnökségei, valamint a választott egyházkerületi közgyűlési küldöttek vettek részt. A megjelenteket Lábossá Lajos rang­idős esperes és Kiss Attila rangidős egy­házmegyei felügyelő köszöntötte. Lábossá Lajos az Útmutató napi igéje alapján arról a Krisztusról beszélt, aki­nek a nevében történik minden az egy­házban, akinek nevében cselekszenek az egyház szolgái, akinek nevében szerve­leteken kell felvállalni a segítést és nem feltétlenül az igehirdetést kell átvenni a lelkészektől. Az még nem jelent kleriká­lis vonást, ha a lelki vezetés a lelkészek kezében van. Valamit tenni kell a „hata­lom” kérdésében is. Igaz, az egyházban nincs olyan értelmű hatalom, mint az vi­lágban, de fegyelmezés nélkül nincs ve­zetés, és azt is tudomásul kell venni, hogy egy laikus vezető bármikor felad­hatja szolgálatát, de a lelkész maradt a felelős, aki számonkérhető. Sok-sok nehéz gond és kérdés fejező­dött ki ezen a tanácskozáson. Szebik Im­re püspök összefoglalásában így is mondta: „egy fajta múltértékelés is volt ebben a beszélgetésben.” De a múlt érté­kelése nélkül nem lehet a jövendő felé indulni. A törvény szerint 2000. október 15-ig kell megválasztani a kerület új felügye­lőjét és ennek előkészítésére jelölő bi­zottságot alakítottak. 2000. május 1-jéig jelölnek az egyházmegyék, 2000. szep­tember 1-30. között választják meg a fel­ügyelőt és december 15-ig megtörténik a beiktatása. Ez a bizottság 1999. november 16-án tartja meg következő ülését. T. ződik meg az új egyházkerület is. A ha­tározatképesség megállapítása után a küldöttek döntöttek a jelölő és szavazat­bontó, illetve a leendő püspöki székhely­re javaslatot tevő bizottságok személyi összetételéről. Konszenzusos döntés született arról, hogy mindkét bizottságba egyházmegyénként egy-egy személy ke­rüljön, és az egyes egyházmegyék kom­petenciájába tartozik annak eldöntése, hogy közülük kit delegálnak az egyes bi­zottságokba. A jelölő és szavazatbontó bizottság tagjai: Albert Gábor, Lackner Pál, Kiss Attila, dr. Nagy János, Deme Dávid. A püspöki székhelyre javaslatot tevő bi­zottságba pedig Zászkaliczky Tamásné, Szabó György, Kiss János, Vincze Csaba és Kiss Bódog Zoltán kapott helyet. Döntöttek a küldöttek arról is, hogy a le­endő püspök és egyházkerületi felügyelő személyére, illetve az új kerület püspöki székhelyére vonatkozó javaslattételeket az érintett egyházmegyék presbitériumai szeptember 30-ig kötelesek eljuttatni a két bizottság elnökének. Ez a határidő azt jelenti, hogy a leendő Nyugati Egy­házkerület következő választási előké­szítő tanácskozásának időpontja október 8., helye pedig újólag Révfülöp. Az előkészítő tanácskozás örvendetes módon nyugodt és békés hangnemben, viták nélkül zajlott, úgy, ahogy az Krisztus népéhez méltó. Abban is egyetértettek a küldöttek, hogy ez a struktúraváltás ugyan határkő egyhá­zunk életében, ám az igazi megújulást és egyházunk megmentését mégsem pusztán ettől a döntéstől, hanem a lelki, spirituális életünk megújulásától vár­hatjuk, remélhetjük. Kiss Miklós A magyar protestáns egyházak - nyugati szemmel A Protestáns Gyűjtemények XIV. Kon­ferenciájának 9. Európai Találkozóját tartották a múlt hónapban Magyarorszá­gon. Közös rendezésben zajlottá tanács­kozás, Debrecen és Budapest volt a szín­hely, de látogatást tettek a Sárospataki Református Kollégiumban is. A vallás, a kultúra és a nyelv Közép- Kelet Európai jelenségeinek bemutatása volt a téma. Magyarországi és erdélyi előadók ismertették történelmünket, egyházunk sajátosságait. A 110 résztve­vő 10 országból érkezett, de nagyobb ré­szük francia volt. Joachim Ludwig francia református lelkész, külügyi titkár vezette a csopor­tot, aki kifejezte hálájukat a kapott isme­retekért, értékelték, hogy az egyházi ze­ne, építészet és képzőművészet területé­ről is sok újat tudhattak meg és ezáltal jobban ismerték meg házigazdájukat, nagyon jó benyomásokkal mehettek ha­za. Czenthe Miklós, levéltárunk igazgatója volt egyik rendezője a konferenciának, aki úgy látta, hogy igen hasznos volt az együttlét, megértették történelmünket és azon keresztül életünket és kifejezésre juttatták, hogy szükség van a szorosabb kapcsolatok építésére. T. A kegyelem és öröm órái Pusztavámon Május 8-án reggel ünnepélyes csend honolt Puszta­vám fölött, amely a Vértes hegység enyhe lankái között fekszik. Mór felől jövet Kapi Zoltán lelkész az evangé­likus templom felé kormányozza autóját. Néhány ven­dég is vele van. Amikor bekanyarodunk a parókia udva­rára, élénk mozgás tárult szemünk elé. A gyülekezet azon a napon ünnepli a konfirmációt. A konfirmandu­sok, szüleik és rokonságuk már a templom előtt gyüle­keznek. A pusztavámi templom egyik jellegzetes példá­ja azoknak a templomoknak, amelyek a Türelmi Rende­Meghívó az evangélikus tanárok éves konferenciájára, melyet ebben az évben június 27. és 30. között tartunk Budapesten a Luther Szövetség, a Magyarországi Evangé­likus Egyház Oktatási és Iskolai Osztálya, a Magyarországi Evangélikus Egyház Buda­pesti Kollégiumai és a Deák téri Evangélikus Gimnázium rendezésében. Várunk minden érdeklődőt, nemcsak az intézményeinkben dolgozókat! A jelentkezéseket kérjük leadni június 10-ig a Deák téri Gimnázium titkárságán. let után épültek. Mindegyik hasonló, mégis meglep a templom belsejének sajátos hangulata. A különféle bar­na tónusok, az arányosan megtartott arany és ezüst dí­szítések meleget és nyugalmat árasztanak. A karzaton és a templomban lévő gazdag virágdíszek természetes élénkséget adnak a templombelsőnek. A kezdési idő tíz óra. A konfirmandusok az orgona ün­nepélyes játéka mellett vonultak be, lelkészük, Kapi Zoltán vezetésével. Hosszú ideig készültek erre a nap­ra, és ma 350 gyülekezeti tag előtt válaszolnak a lelkész kérdéseire. A prédikáció a Jakab levél 1,22 kk. alapján hangzik. A textus emlékeztette a konfirmandusokat és a gyülekezetét arra, hogy maradjanak azon az úton, ahol nemcsak hallgatói, hanem megtartói is lesznek az igé­nek. A pusztavámi gyülekezetben a konfirmáció jeles ese­ménye mellett más ünnepi esemény is történt. Fülöp Géza orgonaépítő mester az elmúlt évben végezte el az 1929-ből származó orgona renoválási munkálatait. En­nek alkalmából ezen a napon délután 5 órakor orgona­zenés áhítatot tartottak. Trajtler Gábor orgonaművész különböző zenekorszakokon átvezető barangolásra vit­te magával a hallgatókat. A mély átérzéssel játszott mű­vek során ismertetett meg a hangszer diszpozíciójával. A hangverseny bebizonyította, hogy a pneumatikus szélládás orgona felújítása kitűnően sikerült. Lábossá Lajos esperes, aki az igehirdetés szolgálatát végezte, rá­mutatott a zene gyógyító hatására, amelyet Saul király Dávid lantpengetése nyomán tapasztalt meg. A megújí­tott orgonával a gyülekezet olyan hangszert kapott, amely abban segíti, hogy meghallja az evangéliumot, és dicsérje Isten kegyelmét. Az a reménységem, hogy a gyülekezet sok ilyen tapasztalatot szerez. Az orgona-zenés áhítathoz szeretetvendégség kapcso­lódott - a programdús nap lezárásaként. Számomra, egy Németországból érkező vendég és testvér számára, ér­dekes élmény volt a pusztavámiak német tájszólásának hallgatása. A gyülekezet tagjai közvetlenek voltak hozzám, és úgy éreztem, mintha teljesen otthon lennék. Sok jó benyomással térhetek vissza erről a helyről is hazám­ba. Jochen Koch A három kerületre áttérés felelőssége Negyedszázad után is élő emlékezés Szinte hihetetlen, hogy dr. Kékén András, egykori Deák-téri igazgató lelkész huszonöt éve eltávozott, 1974 márciusában szólította magához az Úristen, akinek szolgálatára szánta életét. Negyedszázaddal később a Deák-téri gyülekezet rendes közgyűlésének utolsó napirendi pont­jaként, de már a templomban, rövid istentisztelet keretében emlékeztünk Bandi bácsira, a szol­gatárs dr. Hafenscher Károly, a mai gyülekezet felügyelője Gryllus Vilmos és magam, az egyko­ri ifjúság nevében, akik példaképként, apaként tisztelték, szerették lelkészüket. Ezt követően helyezték el hamvait a gyülekezet új umatemetőjében. Fájdalmasan korán, hatvannégy éves korában ment el Kékén András. Halálában biztosan szerepet játszott az 1949-56 közötti hét esztendő, amikor leparancsolták a szószékről, ahol otthon volt, felfüggesztették, internálták, félreállították. Alkotóereje teljében volt, de a haszon elmaradt. Nem is tudjuk felmérni, mit vesztett a közösség, az egyház azáltal, hogy Kékén Andrást és az önkény ellen tiltakozó szolgatársait üldözték, meggátolták a szolgálatban. Csak szerény becslést enged meg a közel másfél év - nincs eléggé feldolgozva - 1956 októberét követően, melyben a rehabilitált lelkész kimagasló közegyházi teljesítményt nyújtott. Nem egyeztettek a köszöntők, mégis mindegyikük szavaiban, emlékeiben ugyanaz a nagy tehet­ségű, meleg szívű, etikus ember jelent meg. Ritka ötvözet. Ahogy szolgatársa mondta: Kékén András tiszta fejű, tiszta szívű, tiszta kezű ember volt. Frenkl Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents