Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-05-30 / 22. szám
Evangélikus Élet 1999. MÁJUS 30. 3. oldal Mit tanítunk egymásról a hitoktatásban? Gödöllőn tartották a Hittantanárok és Hitoktatók Ökumenikus Találkozóját a Református Líceumban a mennybemenetel ünnepén. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közösen szervezte „tanítsátok őket.” Isten színe előtt folyik ez a tanítás, nemcsak gyermekekre vonatkozik és mindenki maga fog számot adni elvégzett munkájáról. Sok ponton összecsengtek az előadások. Ilyen volt pl. hogy nem oktatunk, hanem hitre nevelünk. Inkább katemeg a találkozót. Katolikus, református, evangélikus, baptista és metodista hitoktatók és hittantanárok szép számmal vettek részt az egész országból. Az evangélikus érdeklődök számát a Hittudományi Egyetem hittantanári szakos hallgatóink egy csoportja is növelte, akik Szabó Lajos rektor vezetésével jöttek el. Öt előadásban szólaltak meg a különböző egyházak „gyakorló” hitoktatói, bemutatva, hogy saját tantervűk, könyveik hogyan mutatják be a másik feleke- zetet és milyen hiányosságok tapasztalhatók. Egyházunkat Krámer György, a f'asbri gimnázium hitoktatója képviselte'. A nyitó istentiszteleten dr. Harmati Béla püspök Róm 14,12 sk. versei alapján a missziói parancs egy részét emelte ki: chézisről kell beszélnünk, mert a felnőttek tanítása is feladatunk. Értékeiben kell bemutatnunk a másikat. Jó, ha a külsőségeken keresztül is bemutatjuk egymást, pl. egymás istentiszteleti alkalmaknak meglátogatásában. Komolyan kell venni a társtudományokat is a hitoktatóknak. Általában fontos itt is a minőség kérdése. A találkozón az alábbi Zárónyilatkozatot fogadták el: Zárónyilatkozat A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közös rendezésében került sor 1999. május 13-án Gödöllőn a Református Líceumban a Hittantanárok és Hitoktatók Ökumenikus Találkozójára. Az ökumenikus találkozó arra a kérdésre kereste a választ: „Mit tanítunk hitoktatásunkban az ökumené egyházairól?” Erről a témáról a római katolikus, református, evangélikus, baptista és metodista hittantanárok tartottak előadásokat. Ezek alapján a Találkozó résztvevői a következő gondolatokat ajánlották továbbvitelre és megvalósításra: 1. A hittanoktatásunkban - csakúgy, mint az Atyaszentegyház minden megnyilvánulásában - örömhírt (evangéliumot) adunk tovább, melynek rövid összefoglalása ez: „ Úgy szerette Isten a világot, hogy az O egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ” (Jn 3,16) Ez minden embernek szól és az egész embert szólítja meg. A Találkozó felhívja a figyelmet az ún. „holisztikus oktatás” jelentőségére, melynek törekvései a hittanoktatásban hasznosíthatók. 2. Az Ökumenikus Találkozó hangsúlyozza, hogy a katechéták és hitoktatók lehetősége és felelőssége igen nagy a krisztushívők egységének munkálása terén. Nem mindegy, hogy milyen indulattal szólnak és milyen képet festenek a rájuk bízottaknak az ökumené egyházairól. Fontos, hogy tanításuk őszinte, értékbemutató legyen és kicsendüljön belőle az a hitbeli meggyőződés, hogy Krisztusban egy test tagjai vagyunk. 3. Az örömhírt a különböző felekezetek testvén közösségben tudják csak hitelesen hirdetni. Ha Jézusnak szívügye volt követőinek egysége - imádkozott azért, hogy övéi „ mindnyájan egyek legyenek" (Jn 17,21), - akkor mi se mondhatunk le a közös imádság és cselekvés felelősségéről. Ezen kívül az egységre törekvő Európa és a globalizálódó világ számos olyan, eddig ismeretlen (információs, gazdasági, biológiai, orvosi stb.) etikai kérdést vet fel, amelyekkel a hittanoktatók és a rájuk bízottak lépten- nyomon találkoznak, s amelyekre csak a ökumenikusán gondolkodó és cselekvő egyházak közössége képes érdemi választ adni. 4. Ahhoz, hogy hittanoktatásunk ökumenikus szellemben folyjék, ismernünk kell saját vallásunkat és egymásét is. Eles, tisztán megrajzolt határvonalak nélkül, más felekezetek pontos ismerete nélkül lehetetlen az egymáshoz való közeledés. Két - újszerűnek tűnő és gyakorlatban megvalósítható - gondolat vetődött fel. Az egyik, hogy a hittankönyvekben a másik felekezetről szóló anyagrészt a másik felekezet segítségével állítsuk össze. A másik: hittanosaink kölcsönösen részt vehetnének egy-egy alkalommal egymás istentiszteletén és így szerezhetnének saját tapasztalatot arról, hogy mi történik a katolikus szentmisén és liturgián, a református, az evangélikus, a baptista vagy a metodista istentiszteleteken. 5. Felvetődött a kérdés, hogy vajon nem halványítja-e el az ökumenikus gondolkodásmód a felekezeti öntudatot? A jelenlévők meggyőződése szerint semmiképpen sem, mert minden egyház a maga sajátos színével vehet részt a Krisztus dicsőítésében - mint ahogy a szivárvány színei egybeolvadnak a fehérben. Mindez akkor valósulhat meg, ha engedelmeskedünk az Igének: „Járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket. ” (Efezus 5,2) Cantate vasárnapi beszámolók: „Nagy Isten, néked zeng az ének” A szakonyi gyülekezet méltóképpen ünnepelte meg Cantate, az éneklés vasárnapját. Május 2-án a délelőtti istentiszteleten D. Szebik Imre püspök szentelte fel a felújított 1890-es Angster orgonát. A szakonyi „hangszerek királynője” ismét hívhatja hangjával a közösségbe bekapcsolódó újabb nemzedékeket, hogy amit a próza már nem tud kimondani, azt a zene a maga gyógyító erejével, szívet tisztító és megszabadító hatásával, béketeremtő mivoltával megtegye. A püspök Jak 1,16-22 alapján egy zenei szakkifejezésre építette fel prédikációját. E kulcsszó: a vezérszólam = a Cantus firmus. A keresztyén életnek ezt a vezérfonalát 3 fő motívumban határozta meg a jakabi ige fényében: Életünk alapja az örök Istennel való szoros kapcsolat, amelyből aztán az éneklésben is megmutatkozó örvendezés és az üdeség is fakad. A megújított orgona figyelmeztet szíveink megújítására, az Istennel való együttélésünk átgondolására. Tegyük ki magunkat az élő ige hatásának! - szólt a figyelmeztetés és a templomba hívó szó, hogy a hét 168 órájából legalább ezt a vasárnapi egyet itt töltsük el, felüdülve a liturgia, az éneklés, az ige és a szentségek erejétől. Isten itt és így bíztat, erősít minket, érdemes hát jelen lennünk. Lássák életünkön az Isten munkája! - hangzott végül Isten igéje oltalmazó szóként, hogy kiseperve életünkből a rosz- szat, összpontosítani tudjunk Jakab útmutatása szerint pl. az igazán tiszta gondolatokra, a szenny nélküli beszédre is. Láttassék meg, hogy az Övéi vagyunk! A O dicséretét zengje minden nyelv, és ajkunkon az új dallam. Orgonaszentelés Szakonyban Az ünnep fényét emelte a Büki Női Kar éneke („Mily jó Őt dicsérni, Őt énekelni”) és hittanos gyermekek ősi dallamot szívünkre helyező furulyajátéka. A liturgiában Fatalin Helga helyi lelkésznő és Jankovits Béla esperes segédkezett. Az orgona felszentelését követően Wagner Szilárd egyházmegyei zenei előadó, teológus szólaltatta meg a régi-új 7 regiszteres hangszert, majd az 57. énekünk sorai zengték be a templomot: „Zúgó harang, ének és orgonahang, mind az Ő szent nevét áldják!” Az ünnepi közgyűlésen Fatalin Helga lelkésznő kedves ünnepi beszédében szólt a szép számú gyülekezethez: kiemelve az egyházi zene értékeit, és beszámolót tartva az orgona történetéről, valamint felújításának folyamatáról. Sütő András mély életbölcsességet feltáró visszaemlékezését idézve tette fel a nagy ősök kérdését, amelyet a vándorútra indulóknak tettek fel: „Jól felöltöztél-e? Botod van-e? Hát éneket viszel-e magaddal?” Életösvényeinken valóban nagy szükség van szívünket formáló evangélikus énekeinkre, amelyek belső hangként felcsendülnek bennünk kinek- kinek a maga temploma orgonájának míves hangján. A szakonyi egyházközség különösen is óvó szemmel tekintett orgonájára, hiszen az 1880-as évek óta mindig gondjuk volt a gyülekezeti zenei életre. A lelkésznő Isten iránt hálás szívvel köszönte meg a gyülekezet áldozat- készségét, valamint Albert Miklós győri orgonaépítő mesternek - aki az ünnepen azért nem tudott részt venni, mert ezen a napon szentelték Miskolcon a Deszkatemplomot, amelynek orgonáját is ő fogja építeni - elkötelezett munkáját. Mind Szebik püspöknek, mint pedig az orgonát megújító mester jelenlévő feleségének a gyülekezet egy emlékplakettet ajándékozott, amely Szakony üvegbe gravírozott címerét ábrázolja. D. Szebik Imre püspök ünnepi köszöntőjében annak adott hangot, miszerint számára az a különösen nagy öröm, hogy a kis 180 lelkes szakonyi gyülekezet az országos egyház és az egyházkerület anyagi segítsége nélkül is, nagy áldozat- vállalással renoválta az 1993-as templomfelújítás, az 1994-es gyülekezeti terem-építés, és az 1995-ös gázfűtés-beszerelés után még az orgonáját is. Manapság ritka ez, hiszen sok gyülekezet önállóan már semmit se végez, hanem elkényelmesedve várnak a hívei a külföldi segélyekre, felsőbb egyházi és állami támogatásokra. A szakonyiak immár sokadszor önerőből vágtak bele a komoly feladatokba, és építették gyülekezetüket, rentábilisan gazdálkodva, Isten áldásával. Anyák napja lévén, köszöntötte az édesanyákat is, különös tekintettel megrendültén gondolva a háborúban gyermekeiket sirató koszovói anyákra. Jankovits Béla esperes arról szólt, hogy csodálatos átélni az ilyen alkalmakon azt, hogy egy kis, elfogyatkozó gyülekezet mégis élni akar, és gondol a jövőjére. Szép példája ennek a felújítás, amelyet követően a régi orgona ismét Istenhez és Istenről beszélhet. Kedves zárása volt az ünnepi közgyűlésnek D. Szebik lmréné Marika néni szépen csengő éneke: „Földés nagy ég... zengjetek Istennek új éneket! ” Az ünnep fehér asztal mellett ért véget. Cantate vasárnapján újból megszólalt egy kis orgona. Adja Isten, hogy a kíséretével énekelők a régi mondást hűen követve, kétszeresen is imádkozzanak. Gabnai Sándor Énekkari találkozó Szolnokon ,Aj-, i ’ ‘ A Dél-Pest Megyei Egyházmegye kórusai Cantate vasárnapján Szolnokon jöttek össze abba a szép templomba, amely nem messze a Tisza partjától, tornyával a wittenbergi vártemplomot formázza. Rezessy Miklós vecsési lelkész volt a szervezője és irányítója ennek a találkozónak. A szolnoki gyülekezet nevében Véghelyi Antal lelkész szeretettel fogadta és köszöntötte a kórustalálkozót. Ő nemrég költözött át Ceglédről, miután egy ideig nem lakott Szolnokon evangélikus lelkész. A gyülekezet gondjairól dr. Münich Béla felügyelő szavaiból értesülhettek a jelenlévők. Elmondta, hogy a templom tetőzetét már sikerült rendbehozni, de hátra van még a templom teljes külső és belső tatarozása, valamint a fűtés szerelése; mindez messze meghaladja a kis gyülekezet anyagi erejét. A mostani ünnepség perselypénze alighanem csak csepp volt a tengerben. Mivel az idei találkozó éppen anyák napjára esett, az énekkarok megszólalása előtt egy ilyen vonatkozású verset mondott el Kókay Ilona vecsési hittestvérünk. Koczor Tamás esperes bevezető áhítatában Jézus szenvedéstörténetének ezt a mondatát emelte ki: „ Miután dicséretet énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére. ” (Mt 26,30) Jézus azon a nehéz úton, mely az utolsó vacsorától az elfo- gatás helyéig vezetett, együtt énekelt tanítványaival. Jézus követői azért énekelhetnek ma is, mert Jézus együtt énekel velük még a nehéz úton is. Az énekkari találkozó két vonatkozásban is túlmutatott a szolnoki gyülekezet és az egyházmegye határain. Jelen volt a szolnoki városi TV, és felvételt készített a találkozóról. A közreműködő énekkarok sorát pedig a szolnoki római katolikus Veritas gregorián kórus nyitotta meg, mely Szabóné Polgár Edit avatott vezetésével kiváló hangzásban adott elő gregorián énekeket. Az egyházmegye három nagy gyülekezetéből érkeztek énekkarok a találkozóra. Albertiből kettő is: egy gyermek- és egy felnőtt-énekkar. Ez utóbbi éppen 30 éve alakult Roszik Mihályné vezetésével. Pilisről is két énekkar jött volna, de a felnőtt-énekkar vezetőnőjének nemrég született gyermeke, így csak az ifjúsági énekkar jött el; ők gitár, fuvola és furulya kíséretével adták elő énekdarabjaikat. Az irsai énekkar szerepelt még a sorban. Bárdossy Tiborné lendületes vezényletével a tőlük megszokott színvonalon énekeltek Mindig nagy érdeklődéssel várt pontja az énekkari találkozóknak az összes énekkar együttes éneklése. Most egy J. Haydn kánon és a Jer, örvendjünk keresztyének kezdetű korái H. L. Hassler letétjében való közös előadására került sor. Bárdossy Tamás egyházmegyei felügyelő imádságával zárult a találkozó, mely után a szolnokiak vendégül látták a résztvevőket. Az örömteli és szép szolnoki Cantate ünnepségről szólva, nem az ünneprontás szándékával, de hangot kell adnunk egy hiányérzetünknek. Amilyen örvendetes a nagy gyülekezetek kórusainak szolgálata és részvétele, olyan fájdalmas a kis énekkarok távolmaradása. Talán nem is működnek énekkarok a kisebb gyülekezetekben? Mindenütt akadhatnának néhá- nyan, akik - akár csupán egyszerű kánonok eléneklésével is - szolgálhatnának saját gyülekezetükben és gyarapíthatnák az ilyen énekkari találkozón résztvevő énekkarok számát. Bízzunk abban, hogy a jövő évi, Maglódra tervezett találkozón így lesz és így élhetjük át még többen: Mely igen jó az Úristent dicsérni! Marschalkó Gyula Cantate vasárnap Szép vasárnap reggelre ébredtünk május 2-án. Kórustalálkozóra igyekeztünk az óbudai evangélikus templomba. Utunkat a Teremtő jóvoltából a Nap sugarai is beragyogták. Igazi májusi vasárnap volt, amely minden jelével a megújulást, az új életet mutatta teremtett világunkban. Megérkezésünk első perceiben jóleső érzés volt, hogy egyre több ismerős arcot láttunk, köszönhetően a korábbi találkozásunknak. S ahogy a szervezők nyilatkoztak, e szép hagyománynak lesz folytatása. Az egyesített vegyes énekkar, ez esetben a budavári, az érdi, a kelenföldi, és az óbudai gyülekezeteket képviselte, és énekével szolgált az istentiszteleten. Kellő alázattal és hálatelt szívvel énekeltük - többek között - „DicsérjükIstent" ...énekünket, melyet a templom falai sokszorosan felerősítve továbbították fel a magasba! Szolgálatunkat az ároni áldás énekével zártuk. Istentisztelet után egy jól szervezett szeretetvendégség részesei voltunk, ahol a karvezetők szakmai megbeszélésre is sort kerítettek. Úgy éreztük, hogy lelkileg megnyugodva, Isten szeretetével térünk haza. Adja a Mindenható, hogy e lelki feltöltődésből jusson az év többi napjaira is. Luther Márton mondja: „Az ének a szomorú ember legjobb orvossága, melytől a szív újra megbékél, feléled és megújul. ” Mosdatlan világunkban - nagyon ránk fér - éljünk e csodálatos Isten adta lehetőséggel, énekeljünk! Huszti László Jótékonycélú hangverseny lesz a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére a fasori evangélikus templomban (VII. Városligeti fasor 17.) 1999. május 30-án, vasárnap du. 6 órakor Bach, Pergolesi, Franck, Liszt, Verdi műveiből. Közreműködik: Pitti Katalin operaénekes és Virág András orgonamüvész Minden érdeklődőt szeretettel hívunk. A belépés díjtalan, offertóriumot tartunk.
