Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-05-23 / 21. szám
6. oldal 1999. MÁJUS 23. Evangélikus Elet se &ÍBOU w fis a Kedves Gyerekek! Ha emlékeztek, új sorozatként a konfirmációkról olvashatunk beszámolókat. A mai alkalommal a soproni konfirmandusok közül Katona Tamara írását olvashatjátok. Arról, hogy náluk mi mindenről esik szó a konfirmációi előkészítő alkalmakon. Olvassátok szeretettel: Pötty bohóc Mit jelent nekem a konfirmáció? Októberben indult a konfirmációi előkészítés. A gyerekek minden pénteken elindultak a gyülekezeti terembe, ahol a Konfirmációi Kátét szorgalmasan tanulták, mert május 23-án lesz a konfirmációjuk. Ekkor vesznek életükben Úrvacsorát először, amely Jézus valóságos teste és vére ostya és bor alakjában. Miért jó ez az egész konfirmáció? Hát nem másért, mint, hogy a lelkünk megerősödjön. Ez a latin szó is megerősítést jelent. Ha megkonfirmálkodtam, a felnőtt gyülekezet soraiba lépek. V Katona Tamara. Sopron liedveö Ggereheh! Úgy tűnik, az idei hétpróba sorozat egyes feladatai néha pluszban nehezednek! Úgy értem, azáltal, hogy hiba csúszik vagy lemarad egy- két feladat, még nagyobb fejtörést okoz megoldani. Kérlek, ezért ne haragudjatok! Most egy újabb pótlás következik: a legutóbbi (15-ös) Hétpróbából lemaradt a hajó jelképe, v melynek a megoldását kérjük. Kedves Gyerekek! A mai az utolsó hétpróbás feladatunk ebben a tanévben. Tudom, hogy közeleg a tanév vége. Ilyenkor tavasszal, hogy a nap is sokat süt, úgy hívogatja az embert a sok fű-fa-virág, és egyáltalán nincs kedve a szobában ücsörögni, leckét írni. Kívánok nektek még egy kis kitartást az év végéig, aztán pedig nagyon szép nyarat! Remélem, hogy közületek sokakkal találkozunk majd az idei nyáron is a Hétpróbás táborban! Addig is szeretettel gondolok rátok: Füller Timi néni Tengelicről Peti és Zsolti már hosszú hetek óta készült erre a mai napra, amikor végre meglátogathatják a tisztelendő nénit meg a kisbabát. Napokig tanakodtak rajta, mit vigyenek ajándékba. Zsolti azt mondta, hogy szerinte aranyat, tömjént és mirhát illik, mert a keleti bölcsek is azt vittek Jézusnak, amikor megszületett. Peti ezeket nagyon idejemúlt ajándékoknak tartotta, amik ráadásul jó drágák is lehetnek. És különben is, ki tudja, mire jók. O mindig utálta a praktikus ajándékokat és a legjobban mindig a nagybátyját várta ünnepekkor is, mert ő kisautót hozott és rágót, amit már kicsi korában is nagyon szeretett. A vitát végül az anyukák döntötték el. A tisztelendő néninek virágot, a babának valami csörgő-börgő csodát és egy falra akasztható igét csomagoltak be, ezzel indították a fiúkat útnak. A látogatás sajnos elég rövidre sikerült, mert a kisbaba éppen megéhezett. De a fiúk mégis boldogok voltak, mert a tisztelendő néni nagyon örült az ajándékoknak is. De a legjobban mégis annak örült, hogy a fiúk átadták szívüket Jézusnak. Azt mondta, hogy azt szeretné, ha az ő gyerekük is ilyen korán megtenné majd. Ezért is kapta ezt a nevet. A nevelésben pedig jó lesz majd újra meg újra arra az igére gondolni, amit a fiúk hoztak. Találjátok ki, hogy hívták a kisbabát, mit jelent ez a név és milyen aranymondást ajándékoztak a fiúk! A megfejtéshez jó munkát kívánok Nektek! A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK A kövektől a templomig Tavaszi csendesnap Vas megyében Túrmezei Erzsébet Pünkösdi kérés Egyszer volt. hol nem volt egy kisleány,- régi meséből őrzöm a képet - akinek virág nyílt a lába nyomán... amerre járt, ,, virágot lépett”. Mi volna, hogyha bármerre megyünk, nem virágokat taposnánk, tépnénk... gyönyörű csoda történnék velünk, és mi is mindig „virágot lépnénk”! Nem mese volna, boldog valóság! Amerre járunk, szeretetrózsák, jóság, szívesség, hűség nyílnának! „ Virágot lépnénk! ” Milyen szép lenne! Végy szállást bennünk, Krisztus Szentlelke! Vidd végbe rajtunk ezt a csodádat! Sok ijjúsági alkalom történik szerte az országban. Most egy ijjúsági csendesnapról kaptunk beszámolót. Várjuk más egyházmegyék, gyülekezetek beszámolóját is, különböző ijjúsági alkalmakról, programokról. Több mint százan vésték emlékezetükbe egy kicsi vasi falucska nevét: Nemeskolta. Április 24-én, jszombaton reggel indultak el a megye sok gyülekezetéből a fiatalok, kisebb-nagyobb csoportjai. Megérkezett a zsúfolt autóbusz, s mindenki igyekezett ülőhelyet keresni magának a kicsi gyülekezeti teremben. A rövid éneklés után a reggeli áhítat bibliai története bemutatta az első követ, amely később templommá lett. Nem véletlenül, hisz a nap központi témája „Isten háza - templomunk” volt. Jákob köve után egy nagy ugrással a XX. századi Szentföldön kalauzolt bennünket Vincze Katalin. A diaképes beszámolóból megismertük Jézus életének fontos helyszínein épült emlékhelyeket, templomokat. A csoport- foglalkozások során megérkezhettünk a mai magyar evangélikus templombelső fontos elemeihez. A négy különböző csoport ezekről a templomi tárgyakról kapta a nevét, s ezekkel közelebbről is megismerkedett. Délután az oltár a legkisebbek keze nyomán különleges ünnepi díszt öltött, a „szószék szavai” érdekes fordulatokat hoztak, a „harang” máshogy szólt, gyermekhangot öltött, az orgona sípjaival az ifjak cseréltek helyet. Törődtünk a régmúlt, a közelmúlt, a ma templomával, azonban a legfontosabb templomunk maga Krisztus kell hogy legyen. Nekünk épült a legszebb, legdrágább, a legtökéletesebb templom. Nem emberi kéz által, nem bizonyos helyre, nem egy bizonyos korban, hanem mindig és mindenhol áll Krisztus testének temploma, ahol mi lehetünk az építőkövek. Kicsik és nagyok ezen üzenetet vihették haza, amellyel tovább épülhet - reménység szerint „mindenki” temploma. Giczi Nikoletta Isten mindenkihez irgalmas „Az ember csak atyjafiaihoz irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. ” (Sirák 18,13) Járom a város utcáit és ezen az igén gondolkodom. Kezdek egyre kevésbé hinni abban, amit az első fele mond nekünk. Mert tapasztalnom kell, hogy még embertársainkhoz sem tudunk irgalma- sak lenni. Mert van bennünk valami velünk született, vagy az évek alatt kialakult gőg. Ez nagyon sokszor átveszi az életünk irányítását, s mi, mint valami engedelmes cseléd, fejet hajtunk a saját büszkeségünk előtt. Mert tudjuk, hogy mit kellene cselekednünk, mert eljut hozzánk Jézus üzenete, s talán meg is fogadjuk, hogy az életünket ezek után eszerint éljük. A mindennapokban viszont homlokegyenest másképp cselekszünk. Miért? Ilyenkor engedünk az ördög kísértésének, aki arra biztat minket, hogy ne legyünk jók, mert hozzánk se jó senki. Mi pedig, mivel hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra és az önsajnálatra, elfogadván a csábító ajánlatát, inkább az ő akarata szerint élünk. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint az a mag, amelyik nem esik jó földbe. Halljuk ugyan az igét, s lelkendezve is fogadjuk, de a mindennapok kiölik belőlünk a vágyat, hogy segítsünk embertársainkon. Egy homokozó mellett haladok el, s nézem a békésen játszó gyerekeket. Minden olyan harmonikusnak, békésnek tűnik mindaddig, amíg valami kis apróságon ki nem tör a „vita”. S az eddigi egymás melletti játékból, haragos veszekedés, majd tettlegesség következik. Perceken belül olyanok ezek a gyermekek, mintha eddig nem együtt játszottak volna. Már ebben a korban is megismerik a gyűlöletet, ami szívük legmélyén él! Valaki azt mondja a játszótéren, hogy ezáltal tanulnak meg élni a fiatalok. Mindig az győz, aki erősebb, s aki életképesebb. A gyengéknek nincs ma sem létjogosultsága. Sokan ott helyeselnek, és hangot adnak azon véleményüknek, hogy menynyire így van, s így is kell legyen a jövőben is. Azt a tényt sajnos nem lehet elvitatni, hogy nagyon sokszor az ököljog döntött a múltban, s néha még ma is az dönt el vitás kérdéseket. De ezen csak szomor- kodni lehet. Mert ha belegondolunk abba a nagyszerű kegyelmi ajándékba, amit Isten ad nekünk Jézus Krisztus által, akkor szégyellnünk kellene magunkat a viselkedésünk miatt! Mert Isten minden egyes emberhez lehajol, aki a segítségét kéri, mi pedig nem tudunk irgalmasok lenni azokhoz, akik tőlünk várnak támogatást. Itt nem kell minden esetben anyagi segítségnyújtásra gondolni, bár az is igaz, hogy nagyon sokakat csak ez érdekel. De néha sokkal többet használ egy pár kedves szó, mosoly, vagy az, hogy türelmesen végighallgatjuk a hozzánk fordulókat, mint az, hogy szánalommal, vagy talán undorral odavetünk pár forintot. Mert utóbbival nem segítünk embertársunkon, hanem lehet, hogy még mélyebbre taszítjuk. Kérjük az Isten Szentleikét, hogy nyissa meg szemünket a helyes látásra. Meglássuk azt, aki hozzánk fordul, és tudjunk segíteni mindenkinek aszerint, amire éppen a legnagyobb szüksége van. Legyünk olyan irgalmasok, mint amilyen irgalmas hozzánk a mi Mennyei Atyánk. Jéckel Gábor Rómában a SOCRATES-programról Hírek a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumból Beszámoltunk már e lap hasábjain (1998. márc.) arról, hogy iskolánk miként kapcsolódott be egy nemzetközi, tantárgyi integrációs programba, melynek neve SOCRATES, és ennek is a COMENIUS-1 alprogramjába. Rajtunk kívül egy finn, egy norvég és egy olasz iskola vesz részt benne. Amikor a finn delegáció tavaly nálunk járt, a mieinkkel együtt kidolgoztak egy három évre szóló együttműködési programot, melyet a partneriskolák is elfogadtak. Az egyéves munka értékelésére most tavasszal (ápr. 14-19.) Rómában került sor. Iskolánkat Völgyesi Attiláné igazgatóhelyettes, Nagy Róza és Frankó Krisztina tanárnők képviselték. A program központi témája a Föld, a gyökereink, az eredet. A tavalyi program értékelése szerint ez minden iskolában sok mindenkit mozgósított, a mi iskolánkból több mint 100 gyereket és két tanárt. Megállapodtak az ez évi központi témáról is: ez a fa és minden, ami a fával kapcsolatos. A mi iskolánk a fákról szóló mondákat, legendákat, meséket fogja feldolgozni angol-, rajz-, földrajz- és történelemórákon. A finnek a Kalevalát vizsgálják ebből a szempontból; náluk a fának egyébként is gazdag kultusza van. Továbbfejlesztik az ez évi település- történeti programot is, minden résztve-1 vő bemutatta már városát, most ki^j^p- ( lásának történetét kutatják. Közkedveltté vált a receptgyüjtés is, ebben az évben a tájjellegű recepteket gyűjtik. Tavaly a családról készültek alkotások, idén a családtörténetre helyezik a hangsúlyt, lehetőleg még több tanárt és diákot ösztönözve a gyűjtő és alkotó munkára. (A római utat a SOCRATES NEMZETI IRODA támogatta.) Somi Évá Ceruzasorok az Evangélium Színpad: Peer Gynt előadásáról „Aki él, csak harcban éghet - csalják a titok-cselek; Aki költ, bírói széket ül önön maga felett. ” (Ibsen: Vers) A múlt századra jellemző társadalmi dráma egyik legnagyobb művelője, kifejezője, aki az egyén küzdelmét a társadalommal csaknem minden művében erőteljesen kifejezésre juttatja - mintha fenti négy sorával a Peer Gynt teljes mondanivalóját tárná elénk. Mert mi is a drámai költemény lényege? Ibsen, a kis nemzet fia, egy tönkrement család sarja, elégedetlen a fennálló társadalommal, az egész világgal, menekül a múltba, az egzotikus messzeségbe, a természetbe, a magányba, de még az álomban, a mesében is az egyéni szabadságot keresi. Műveivel a XIX. század utolsó harmadában a merész haladást és a romantikát egyaránt képviseli. írói, emberi meggyőződését a Peer Gynt mondanivalójában is sajátjaként fejezi ki. Nem véletlen, amikor Kosztolányi azt írja, hogy nekünk „ezek az emberek egytől-egyig élő szimbólumok,” talányos titkuk megfejtésre kényszerít. Sok kérdés vár megfejtésre a Peer-Gynt-ben is, ellentmondásos életútját követve: elhagyja anyját, Aase-t, csendes szavú szép kedvesét, Solvejget megcsalja, változatos életmódja gazdagságot, hatalmat ad, prófétaként tisztelik, majd rabul ejti az érzékiség világa, a ha- szonelvűség, az egyéni érdek előtérbe helyezése, letér a helyes útról is önmaga mivoltát és élete értelmét keresve... mígnem megfáradtán hazatérve, az örökké fiatal Solvejg hite, tisztasága teremti meg számára a megváltást... Sok kérdést tesz fel Ibsen drámai költeménye, melyet 1867-ben Rómában írt (talán éppen a helyszín sugallatára?) és amelyre a nézőtől várja a feleletet. Hogyan is írja kétsorosában? „A titok feltárása fontos érdek. Költő vagyok. Nem prédikálok. Kérdek. (Egy költői levélből) Az előadás után a közönség is kérdéssel távozik: mire képes ez a kis színház egy kamaraelőadásban is? Az Evangélium Színházat naggyá teszf a bemutatásra választott irodalmi művek sora, anyanyelvűnk tiszta csengése, az érthető, szép beszéd, a rendezés harmonikus egysége, a technikai megoldások kényszerű leegyszerűsítése, a szűk anyaT gi keret, az állandó színházi helyiség hi-, ánya ellenére. Naggyá teszi a rendező. Udvaros Béla sokoldalú, lelkes munkája, irányítása, a művészek szinte egy családdá tartozása, a tudat, hogy sokszor hiányt, pótolnak az erkölcsi magasságra, emberi* értékre mutató előadásokkal. Játékukkal* adnak feletetet fel nem tett kérdésekre” és tesznek fel kérdést egy mozdulattal' egy hangsúllyal. Ibsen darabját nézőknek is sokáig fülében csenghet a „Gombkötő” (Bicskey Tibor) kérdése: „ hogy hol volt Peer Gynt ennyi éven át, homlokán rendeltetési jel, Peer Gynt, ahogy az Úr gondolta el. ” (Vajon a kitűnő előadásnak a tihanyi szabadtéri színpadon nem lenne hazai és, külföldi közönsége?) Schelken Pálma
