Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-05-23 / 21. szám
Evangélikus Elet 1999. MÁJUS 23. 5. oldal A Lélek a szeretetotthonokban Ne is akarj menedéket / Amíg benned zeng a lélek. Nagy László szavaira rímel, miként is vagyunk szoktatva ebben a világban. Míg az ember jó napokat lát, ne gondoljon menedékre. Elégedjen meg a megszokott, vagy váratlan események fogadásával. Ha ezek rosszat hoznak, akkor pedig bízzon saját, bajból menekítő erejében. Ideális volna, kétségtelen, ha nem kellenének menedékek. De az a hely, ahol ez megvalósul, nem ez a világ. A lélek itt ugyanis nem mindig zeng. Ehhez, bármekkora is az igyekezet, nem lehet hozzászoktatni károsodás nélkül az embert, főként nem sikerülhet ez magára hagyatva. A kényszerű gondozás, ápolás különböző területein már felsejlett a lélek nélküli dolgok tarthatatlansága. És költöztetik is a lelket különböző szintű szakember gárdával. De melyik, milyen lelket költöztetnek? A tudományosságét, az anyagiasságét, az önzését, esetleg a humanizmusét? Félő, amennyiben a dolgok lelkét így szeretnék visszaadni, azzal csak a testiesség légköre erősödik, és ezt nemcsak a gyógyszerszámlák mennyisége mutatja. Szentlélek nélkül a mi egyházi otthonainkban is inkább csak a testiesség, az anyagiasság légköre lengene be mindent. (Fájó volna olyan kudarcról hallani egyházunk szolgálatában, ahol míg jól mentek a dolgok, nem gondoltak a Lélekre). Könnyű nektek, mondta nemrégiben egy e témában országos nevet szerzett szakember, nálatok az egyházban van lelki háttér. Igen, ahogyan az a világból is látszik, csak akkor vagyunk saját szolgálatunk méltó végzésénél, ha a Lélek nem házon kívül van. Mert otthonainkon belül ott kell legyen a működés seregnyi szabálya, és az is lehet, automatizmusok alakulnak ki a szolgálat végzése során. Azonban mindez kevésnek bizonyul, és könnyen élettelenné is válhat, ha a Léleknek nem jut már szállás. Tehát nem a kenyér hiánya az, ami ide vezethet. Mert akkor megnyílik a száj panaszra, és lehet megelégedés. Mikor a lélek maiad táplálék, törődés nélkül, akkor viszont mi jelzi ezt nekünk? Ha más nem, a lélekharang szája is megszólal, ha kell figyelmeztetésül azokért, akik nem testileg éheznek és szomjaznak, hogy ők is megelégíttessenek. Jézus, aki magát az élet kenyerének jelentette ki, azt mondja: „A lélek az, aki életre kelt, a test nem számít semmit" (Jn 6,63). A tanítványok hitetlen zúgolódására hangzik ez el, mert ők kemény beszédnek tartják Uruk szavát saját magáról és őseikről. „Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. ” (Jn 6,58). A zúgolódásra az adhat alapot, hogy a világ, s benne a testies gondolkodás a saját lelkét keresi mindenütt. Ha ezt nem találja, akkor pótolni akarja természetesen a sajátjával. Isten pedig bennünk nem a világ lelkületét keresi. Ahol koncentráltan szükség van szeretetre és jóságra, ott nem is elég saját jóságunkat másokért megerősíteni, el fog kopni az igyekezet. Sokféle ugyanis az emberi lélek. Mégis, akik között Isten Lelke szállást vesz, ott nem a leterheltség növekedik elsősorban. Egyre inkább Isten kegyelmének sokféle gazdagsága tűnik elő. Ahol Isten Lelke munkálkodik, ott az egyénekben is megmutatkozik Isten alkotása. A különféle felmérések, statisztikák és ebből származó tanulmányok sok mindent szemléltetnek az ápolás, gondozás területén is. De mennyivel többet jelent, ha e mellett az adott területen Isten alkotó munkáját is megfigyelhetjük. Persze nem csak szemlélői, de eszközei is lehetünk Isten Szentleikének. Felszínre segíteni, amit az élet, az egészség omlaKiskőrösön járt a „Fasor Néptáncegyüttes „Értékes vagy!” Ez volt a mottója annak az „Ifi-délután”-nak, melyet áprilisban rendeztek meg Kiskőrösön. Ennek az alkalomnak az volt a célja, hogy az imaházban működő ifjúsági csoportok (TENG SING, NAGYIFI, CSERKÉSZET) jobban megismerjék egymást és műsorukkal a gyülekezetbe hívogassák azokat a fiatalokat is, akik eddig ritkábban jártak errefelé. A Budapesti (Fasori) Evangélikus Gimnázium „Fasor Néptáncegyüttese” meghívást kapott erre az alkalomra, hogy műsorunkkal színesítsük a napot. '' Legalább akkora izgalommal és lelkesedéssel készültünk, mint finnországi, felvidéki, vagy burgenlandi útjainkra. Sajnos, koreográfusunk György Károly színházi szereplése miatt nem tudott velünk jönni, de elkísért minket Kliment Zsuzsanna, a tánccsoport tanári vezetője és Tobisch Márta tanárnő. A délelőttöt igen hasznosan töltöttük el. A város nagy szülöttjének, hazánk egyik legnagyobb költőjének, Petőfi Sándornak szülő- és emlékházát néztük meg. A Szlovák Tájházban nagy érdeklődéssel figyeltük a közel 50 évvel ezelőtti viseletek egyes darabjait, a „kaca- bajkát” Vidovszki Marci fel is próbálta. Ezután a evangélikus templomban Kecskeméti Pál lelkész és iskolánk volt növendéke, Gombár Éva orvostanhallgató szólt a gyülekezet múltjáról. A finom ebédet és a gondos ellátást Gombár anyuka teremtette meg számunkra. Végre három órát mutatott az óra, amikor kezdetét vette a várva várt „Ifi-délután”. Közös énekléssel, játékkal kezdtük, majd a mi műsorunk következett: dunántúli ugróst, kalocsai marsot, moldvai táncot és székelyföldi forgatóst mutattunk be. A fogadtatás önmagáért beszélt! Az ún. „NAGYIFI” „Kifizetetlen számlák” címmel egy jelenetet adott elő. Bemutatkozott a „TENG SING”- együttes is, amely remek zenéjével könnyed hangulatot hozott közénk. Utána viszont komolyabb vizekre eveztünk. Lupták György igazgató lelkész tartott áhítatot: Máté 10,29-31 „Ne féljetek tehát, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” igemagyarázattal. Később a „TINIM” szervezésével vegyes csapatokat alakítottunk ki és vetélkedtünk. Az estét táncházzal zártuk, melyet Brózik Vera VII. éves fasori diák, a Bartók Néptáncegyüttes tagja vezetett. A pergő ritmusokat egy Budapestről érkezett zenekar szolgáltatta, tagjai között erdélyi zenészt is megszólaltatva. Igazán csodásán éreztük magunkat ezen a szombaton és köszönjük azok segítségét, akik megszervezték a kiskőrösi gyülekezetben ezt a feledhetetlen napot! Gombár Anikó III. a osztályos tanuló dékai elrejtettek, vagy nyomorúságok, elesettségek eltakartak. Pál apostol által miénk az ígéret: „Hapedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." (Róm 8,11) Ha üresen, éhesen marad a lélek, akkor azt jeges szél járja át, ami senkinek sem jó. Mégis a mi életünk belső háza gyakorta nem túl otthonos. Ilyennek látta előre a már idézett költő: Jövendőnk háza a tartály, sugárzó,/hírvevő övezet, ka- binokban/végezzük tárgyilagosan... Van azonban más is, amire a teremtett világ is velünk együtt jól teszi, ha sóvárogva vár, mert: „ Várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól. " (IThessz 1,10) Decmann Tibor Pünkösdi kérés Jöjj el, teremtő Szentlélek, Hasíts az ige kardjával! töltsd be téged váró néped, Gyógyíts az ige balzsamával! hogy - mint akiket tüzed hevít, Fegyverezz fel fegyverzetével, hirdessük Isten nagy tetteit! s jogarával te vezérelj! Jézus Krisztus! Halleluja! Jézus Krisztus! Halleluja! Nyisd látóvá vak szemünket, Lobogjanak fel szent lángjaid! hallóvá süket fülünket! Tedd eggyé egyházad tagjait, Hadd érje el az ige bennünk, míg egy Fő egy testévé válnak hogy hitben együtt énekeljünk! dicsőségére az Atyának! Jézus Krisztus! Halleluja! Jézus Krisztus! Halleluja! Ismeretlen szerző után németből fordította: Túrraezei Erzsébet Életújító „textil-prédikáció” Azokat a színházi előadásokat szeretem, amelyek a ruhatártól való távozás után is tovább gondolkodtatnak, rabul ejtenek, szívembe ivódnak. Egy-egy prédikáció előtt ha kell, térdre rogyásig tusako- dom, hogy a rámbízot- takat nyugtalanítsa, a templom ajtón túl is lelkileg rabul ejtse Jézus örömüzenete. A nemrég eltemetett Bözsi néni mondta egyszer nekem mintegy vallomásként: „ Tisztelendő asszonyt azért szeretem hallgatni, mert a szívembe csókolja Jézust, és minden vasárnap parányit jobbá válhatok, megújult emberként lépek ki a templomból". Tudom, kissé szirupos, mégis a lényegre tapintott. Készülve éppen a vasárnapi prédikációra, azért tusakodom, hogy a szívekre tudjam helyezni a kincset, a lényeget: az igének ne csak közönyös hallgatói, de megtartói is legyünk. Csodálatos, életújító, rendhagyó prédikációt hallottam néhány hete Marcaliban, a Bemáth Aurél kiállítóteremben. Fogva tart, nyugtalanít, továbbgondolkodtat, lelkileg tisztogat naponta, ha felidézem. Az igehirdető nem felkapott, agyonprédikáltatott sztárprédikátor, akihez az ismerettsége miatt tódulnak az emberek. Nincs harangszó, de a szívek kalapálnak. Csüngünk az előadón, sokan zsúfolódunk a teremben, mégis mindenkit ámulatba ejtenek az egyedülálló igehirdetés vallomásai. Kiállításmegnyitón vagyunk, Polgár Rózsa, Kossuth díjas gobelinművész kiállításán, és hallgatjuk a kiállítás szervezőjét, motorját és a művészettörténész értő szavait. Valóban templomban vagyunk. Sokkal inkább, mint vasárnapról vasárnapra. Az együtt- örülés, a nem titkolt kíváncsiság, a megújulási vágy toborozta össze a rögtönzött „igehallgatókat”. Művészetre éhes kisdiákokat, a város művészetbarátait, So- mogy-Zalai lelkészeket, papnékat, papgyerekeket, dr. Harmati Béla püspök urat, gyermeküket, a televízió és az újság képviselőit, dr. Sütő László polgármestert, akivel gyermekkoromban szülőfalumban gyakran játszottam. Meg is lepődött, amikor átadtam 90 éves nagymamája köszöntését, akit néhány órával azelőtt Lajoskomá- romban meglátogattam. A kiállítás Csoda. Életújító prédikáció. A kiállított gobelin remekművek színes képeit, egy igényes ösz- szefoglaló könyvet - amit a művész fiától kaptam - naponta nézegettem, ha értelmiségi betegeket látogattam a kórházban, továbbadtam a képek segítségével a textil-prédikációt, jelenleg pedig amolyan reprodukciós-kiállítást rendeztünk a templomi faliújságon. Almunk, hogy a Egyet határozottan kijelenthetek. Polgár Rózsa alkotásait minden lelkésznek látnia kell. Nem felső parancsra. Szegény marad, aki elmulasztja. Kétszer is láttam a televízióban műveit. Felcsigáztak a látottak. A papné-csendesnapon „Ablakok” című alkotásainak fénymásolatát látva, elhatároztam, ha közelebb nem láthatom, Budapestre is felutazom az élményért. A kiállítás a helyünkbe jött. Hálás köszönet érte Marcali városának. Nem vagyok művészettörténész. Életrajzot sem szeretnék írni. Polgár Rózsát teológusként ismertem meg, a Deák-térre járva istentiszteletre. Meglepett szerénységével, átkaroló szeretet-képessé- gével. Örömmel láttam most, hogy Zalaegerszegi zsinagógában, a város ékszerdoboz-kiállítótermében, a Trajtler Gábor orgonamüvész tervezte orgona mellett láthassuk immár másodszor Polgár Rózsa sugárzó, sodró vallomásait. püspöknéként, kiállító művészként is megőrizte mindezeket a tulajdonságait. Hiteles prédikátor. Gobelin-prédikációin keresztül a hívő, a fényt kereső ember bizonyságtételét látjuk. A Himnusz című alkotása, az „Anyaság” egyedülálló megfogalmazása (kismamaruhában parányi gyermekruha, beleszőve, kereszt alakban, utalva az anyaságban rejlő örömre és szenvedésre), a Szabadság című alkotása könnyeket csalt a szemembe. Olyan a hatása, hogy én, aki 56-ban még csak kétéves lehettem, úgy éreztem magam, mintha együtt menekülnék a két kabátba burkolózóval a velőig ható jeges hóesésben. A Himnusz-képről Marcalitól Zalaegerszegig beszélgettünk férjemmel. Tudok-e olyan alázatos, kicsi lenni az Isten tenyerén - félretéve vélt érdemeimet, sikereimet, tudásomat - hogy beférjek a szoros kapun, ami az Életre!!! visz?! Baloghné Szemerei Mária Beszélgetés Luther kereszt-teológiájáról A Magyar Luther füzetek (8.) sorozatban a Luther Szövetség által kiadott újabb fordítás a Heidelbergi disputáció szövegét tartalmazza. A művet a Luther Szövetség április 6-án bemutatta, ahol először a fordító, Nagybocskai Vilmos nyugalmazott lelkész ismertette. Luther müvét azért tartotta fontosnak, mert - Jézus főpapi imájából idézte szavait - „... hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem...” (Jn 17,21), - ez a könyörgés ma is feladatot jelent az egyház számára. A helyes teológiai álláspont megfogalmazása ma különösen az öku- mené szempontjából igen fontos. Jézus váltságműve áll. Életünkben való átélése létkérdés számunkra és a világ számára. A Heidelbergi disputáció ökumenikus üzenete, hogy ismerete nélkül nem tudjuk helyesen megközelíteni az ökumenét. Ebben a munkájában, „emeli ki Luther először a theologia crucist a theologia gloriaevel szemben.” (A kereszt teológiáját a dicsőség teológiájával szemben.) Istent megismerni, kegyelmét megragadni egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit által tehetjük. A Heidelbergi disputáció reformátorát gyökeresen megkülönbözteti sok mai teológustól az, hogy nem ő boncolgatja az Igét, hanem az Ige kétélű kardja (Zsid 4,12) boncolja őt. Dr. Reuss András a rendszeres tanszék professzora szólt korreferátumában arról, hogy a disputáció megigazulás tanításáról szóló tételeit a tridenti zsinat tételei támadták. A középkori egyház szerint a megigazulás az embert képessé teszi arra, hogy Istennek tetsző cselekedeteket hajtson végre. Luther azt vallja, hogy a megigazulás után elkövetett bűnök is halálos bűnök. Isten előtt nem lehet „valaki” az ember. Ifi. dr. Fabiny Tibor a heidelbergi disputáció magyar nyelven történt megjelenését egyháztörténeti eseménynek mondta. Az 1518-ban megjelent Luther-irat most Nagybocskai Vilmos fordításában és dr. Csepregi Zoltán lektorálásában jelent meg. A theologia crucisra az első világháború után Walter von Loewenich: Luthers theologia crucis című müvével hívta fel a figyelmet. A két világháború közötti Luther-reneszánsz egyik alapvető munkája volt. Három kérdésre terjedt ki kor- referátuma: 1. Mi a Heidelbergi disputáció szerkezete? 2. Ki a teológus? 3. Hogyan lehetünk a kereszt teológusává? Luther nem írt, alkotott „teológiát”, ő problémákban gondolkodott és azokra kereste a választ, úgy, hogy mindig teológus maradt. A kereszt teológusa küzd a dicsőség teológusával. A kereszt teológusa nem akar a kereszt mögé látni, hanem az tükör a számára, mely azt mutatja: ez vagy te! ezt tettem érted! (A disputáció fordítása a Luther Szövetség kiadásában Könyvesboltunkban is kapható.) Meghívó az evangélikus tanárok éves konferenciájára, melyet ebben az évben június 27. és 30. között tartunk Budapesten a Luther Szövetség, a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási és Iskolai Osztálya, a Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiumai és a Deák téri Evangélikus Gimnázium rendezésében. A programban 29-én, kedden, szakmai nap lesz. Várunk minden érdeklődőt, nemcsak az intézményeinkben dolgozókat! A jelentkezéseket kérjük leadni június 10-ig a Deák téri Gimnázium titkárságán.
