Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-05-16 / 20. szám

2. oldal 1999. MÁJUS 16

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

's

ISTENTISZTELETI

REND

VASÁ R N A P ” Láttuk az Ó dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." Jn 1,14 (Zsolt 31,17; Jn 15,26-16,4; Zsolt 27,1-14) „Hiszem, ha látom!” Sokszor világgá kiáltott hitetlenség. Valóban soha senki sem látta őt? Isten a vakságba merült emberrel megismer- • tette magát, mikor az Ige testté lett. Elmondható, hogy láttuk az O dicsőségét. \/ Egyszülött Fiú megjelentette Őt. Rajta kívül valóban nincs istenismeret.- /- /

g

„Azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hafönlíthatók ahhoz q dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. ” tyßm 8,18 (Ézs 65,17; Jn

CSÜTÖRTÖK -Fülöp megkérdezte az udvari főembertől: Érted is, amit olva- " * 11"""1 sol? ” ApCsel 8,30 (5Móz 33,3; 4Móz 20,2-12; Fii 3,12-21) Az

istenkeresés útján. Az őszintén keresőknek Isten mindig meg szokta adni, hogy útjukba kerül valaki, aki a maga életéből is ismeri az írásokba foglalt ígéretek valóságát. Kalauzt rendel hozzánk, máskor pedig minket küld olyanokhoz, akiknek segítségére lehetünk.

HÉTFŐ

KEDD

14,15-19; Fii 2,12-18) Ne csüggedj el! Mi lépten- nyomot) áldozatul esünk csügge- déseinknek, amikor látnunk kell, milyen hatalmas a bűn ebben a világban, fje a Szentlélek vigasztalásai kiemelnek az ilyen mélységekből. A legnehezebb helyzetekben is megtanít túlélni és túllátni a jelenen, és örvendezni a megváltás jövendő teljes győzelmének. /

„Jézus ezt mondta neki: Láss! Hitéé megtartott téged. Akkor azpnnal megjött a szeme világa és követte őí dicsőítve az Istent. Amikor ezt látPÉNTEK -Ezért fel is magasztalba őt Isten mindenek fölé és azt a nevet adományozta neki, amely mföden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére

dieké és földalattiaké, és minden nyelv ften dicsőségére. ” Fii 2,9-11 (Zsolt 86,9;

ta az egész nép, dicsőítette Istent. ” Lk 18,4^43 (Dán 3,32; Lk 12,8-12; Ffl 2,19- 30) Látóvá lenni. A vak koldus, akin másol/csak alamizsnával tudták segíteni, Jézustól elnyerte szeme világát. Új élet kezdődik, amikor valaki igazán hisz Jézus Krisztusban. /

47stfH "Amikor imádkozol, menj be a belső szooűfflr^jttyódél bezárva oZtKUA imádkozzál Atyádhoz titokban. ” Mt 6,6 (lMóz 24,21^1 RÜ 2,12-1«; Fii 3,1-11) Megromlott imádságok. Sajnos ilyen is van és nem is új keletű. Látványosságra és kibeszélésre törekvés hiábavaló foglalkozás. Tanulni és gyakorolni kell szívünk őszinte feltárását Isten előtt, mert ez a lényeges és nem a körítés.

minden térd meghajoljon, mennyeieké, vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az A tya ,

Zsid 11,32-40; Fii 4,1-9)

Méltó és Magasságos. Jézus Krisztus Mindhalálig való megaláztatása csak egyik fele az Ő történetének. Utána következik az Ó Istentől való felmagasztalása. Olyan méltóság és fenség birtokosi! ami előtt elsápad minden evilági hatalom és

rang- 8 -W

SZOMBAT Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem *** csak akkor szél iátok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. “ Ef 4,29 (Préd 5,6; Ézs 41,17-20; Fii 4,10-23) Ön- ellenőrzés. Az élet számos területén jól használható módszer. Különösen a szoros közösségekben, társadalmi és társas kapcsolatok területén. Krisztus testének tagjaiként az egyházban jff az egymás ellen tett bomlasztó beszédek, magunk elír nevére is szégyent hozunk, ha miattunk káromolják F ajkaink - gondolataink feletti revízió képességére taníts

leni bűn is. Továbbá az) Öt. A7 önellenőrzésre t minket Uram' * I

Gyarmati István

Húsvét utáni hatodik vasárnap

Amit Atyánktól ingyen kaptunk, azzal jól kell sáfárkodnunk

lPéter 4,7-11

Néhány nappal ezelőtt volt Jézus mennybemenetelének ünnepe. Véget ért földi útja, megdicsőült az Atya jobbján. Mennybemenetele nyilvánvalóvá tette, hogy Krisztus király. Népének parancsot adott és azok engedelmesek néki. Királyi dicsőségben fog visszajönni. Övéi várják, munkálkodva várják. Mai igénk ennek a várakozásnak a meghatározó jeleit mutatják meg nékünk. Hogyan várjuk?

Szüntelen imádkozva. Életünk nem esetenkénti imádságokban való, hanem folyamatos imádkozó élet. A szívünk szüntelen Isten felé fordulása. Ahogyan nincs élet lélegzetvétel nélkül, úgy nincs keresztyén élet imádság nélkül. Ez olyan lelki vigyázzállásba való helyezkedés, Péter két szóval jelzi ezt: bölcsek és józanok. Ez a józanság kizár mindenféle rajongást, túlfűtött szenvedélyességet. Arra indít, hogy alázattal, megüresített szívvel legyünk készek. A Lélek vezetését elfogadva, egész létünket odaszánni imádságunkban az Úr szolgálatára.

Ennek szoros velejárója a „mindenekelőtt” való szeretet. Ez valóban az egész törvény betöltése, amire megfeszített erővel, teljes energiával kell törekednünk, olyanokat is szeretve, akik ezt nem érdemlik meg: ellenségeinket is. Itt érünk olyan területére a keresztyén életfolytatásnak, ahol igazán próbára kerül a szeretetünk. Képesek vagyunk-e az ellenünk vétkezőt imádságban hordozni, mert már betakarta vétkét az én bűneimet is betakaró krisztusi szeretet. Nem arról van szó, hogy embertársaink bűnét nem hánytorgatjuk fel feleslegesen és megtorolni sem akarjuk, hanem, hogy készek vagyunk teljes szívvel megbocsátani, hiszen mi is bocsánatból élünk. Utáljuk a bűnt és szenvedünk miatta, de szeretjük a bűnöst egész szívvel.

Érdemes figyelnünk arra, hogy Péter levelében milyen sokoldalúan közelíti meg a szeretetszolgálat ügyét. Szól a vendégszeretetről, az ínséget szenvedő ember megsegítéséről, az anyagi javainkkal való sáfárkodásról. Amit Isten az én otthonomba helyezett, nemcsak nekem szánta, az ínséget szenvedőt is reám bízta, hogy eljuttassam hozzá. A mi rfiai világúnkban milyen sok vízben szétmállott ház, tönkrement otthon, mocsárrá vált szántóföld gazdája várja most a te szíved szeretetét. Ha szerény az, amit adni tudsz, de ott van

mögötte az imádságod és a szereteted, Isten annak melegét továbbadja, és aki kapja, megérez belőle valamit.

Vannak lelki ajándékaink is, amikkel Urunk sáfárságot bízott reánk. Isten úgy vezette az életutamat, hogy az utóbbi két évben sokszor jártam a budapesti Onkológiai Kórházban. Láttam az ilyen jellegű daganatos betegségekben szenvedők óriási számát. Fiatalokat, szinte gyermekeket és időseket. Nem sorolom. Akik ültek és néztek tétován maguk elé és várták, várták - mit is - egy jó szót. Testvér! Aki ezt most olvasod újságunkban, nem kell hogy egy új szervezetet alakíts, vagy mozgalmat indíts, nem. Csak ha eszedbe jut esténként, gondolj imádságodban ezekre a testvéreinkre, hogy Isten Lelke szólítsa meg őket. Ő tudja hogyan, mikor, ki által, és jusson el hozzájuk az evangélium: Jézus Krisztusért meg vannak bocsátva a bűneid. Lehet bűnbocsánatból élni, és lehet bűnbocsánat bizonyosságával meghalni, ha ez Urunk akarata felőlünk. Ölelje körül ezeket a testvéreinket a hordozó, imádkozó szeretetünk. Reményik Sándor ismert versében van ez a sor: Valaki ma értem jól imádkozott. Bizonyosan vannak olyan idős, talán magányos híveink, akik a maguk élete gondjai mellett még fel tudják venni az ismeretlen betegek gondját, csak azért, mert Isten sáfárságra hívta őket. Tegyék névtelenül, Isten dicsőségére.

így érkezünk mai igénk zárómondatához. „Mindenkor az Isten dicsöíttessék a Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. ”

Krisztus Urunk visszajövételét váró Isten népe imádságban, szolgálatban, Ura dicsőségét hirdetve él e világban. Kéri Isten Lelkének elevenítő, irányt mutató áradását. Imádkozva az ősi zsoltárt: Zsolt 27,7: Exaudi me Domine. Hallgass meg, Uram. Ámen.

Sólyom Károly IMÁDKOZZUNK

Urunk, a Te visszajöveteled tudata szakadatlan imádságra, bizonyságtételre, szolgálatra késztet szavainkban és cselekedeteinkben. Add ehhez erődet, szereteted, hűséged lelkét. El ne tévesszük magunk elől a célt, Urunk dicsőségét, annak szolgálatát. Erre a magunk ereje kevés, de Szentlelked füzében, indításában van erő a szavainkban, életünkben a tanúskodásra Rólad. Ezért a Lélekért kérünk most is, Urunk. Küldd el reánk. Ámen.

Budapesten, 1999. május 16.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél Í0. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Füry Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. i). 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (iijúsági) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.,konf.) Szirmai Zoltán; dp. 5. ifjúsági szeretetvendégség; du. 6. Bolla Árpád; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbairj'a, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; de. 11. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Schulek Mátyás; Budagyöngye,

XII. , Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegvvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv., családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Csonka Géza;

XIII. , Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely,

XV. , Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány

I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld,

XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szebik Károly; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr,

XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Szebik Károly; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de.

II. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc,

XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza;

Húsvét után 6. (EXAUDI) vasárnapon a liturgikus szín; fehér. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 15,26-16,4; az epistola (igehirjetési alapige): 1 Pt 4, 7-11.

HETI ENEKEK: 321, 366.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. május 16-án, vasárnap de. 10.05 órakor Nagybánhegyesről az evangélikus templomból. Igét hirdet; Lászlóné Házi Magdolna lelkész.

Vincze Zoltán (1970-1999)

1999. április 16-án, pénteken, röviddel fél egy után a Líceum tanárai és a tanítványok döbbenten fogadták a hírt, hogy előző este sziklamászás közben lezuhant Vincze Zoltán tanár úr és életét vesztette itt a közelben, Ausztriában.

Vincze Zoltán a Kárpátok és az Alpok csúcsai közül már sokat megmászott, a távoli Bajkál tónál is járt, hivatásszeretetből sokfelé utazott és túrázott. Igazi földrajzszakos volt, a hegyek, folyók ismerője, »a kövek „szerelmese”.

1970. június 28-án született Csornán, a család Rábaszentandráson él.

Nagyanyja oltotta bele a földrajz szeretetét. Már kicsi gyermekkorában „fújta” Európa hegyeit és folyóit. A csornai Hunyadi János Gimnáziumban, amint saját maga írta önéletrajzában: „érdeklődésem a történelem és a földrajz iránt tovább fokozódott, amelyben nagyszerű gimnáziumi tanáraimnak jelentős szerepe volt”.

Érettségi után sorkatonai szolgálatot teljesített az Ercsi Helyőrségben, 1989-től az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karán történelem-földrajz, a Természettudományi Karon geográfus hallgató. Már hallgató korában is publikált a különböző expedíciókban való részvételéről.

1993. augusztus 15-től a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) tanára, az eltelt idő nagy részében a Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Diákotthonban lakott, besegítve az ottani neve- Jőtanári munkába is. A tanári pályán a pályázat benyújtásakor beadott elképzeléseit igyekezett megvalósítani: „de jó lenne azt is ismerni, hogy a tanult történelmi személyek milyenek is voltak valójában ... e nélkül a történelem csak száraz tananyag marad! ... nagy figyelmet szentelnék a szemléltető oktatás egyik formájára, a tanulmányi kirándulásokra, amelyek segítenének abban, hogy diákjaim jobban megértsék a történelem tanulás célját s mindezt Márki Sándor nyomdokain haladva, a vallás, erkölcs, hazaszeretet szellemében, az iskola hírnevének az öregbítésével képzelem el.”

Az eltelt években a főiskolai diplomájához megszerezte az egyetemi végzettséget is földrajzból s most a befejezés előtt állt történelemből is. Erre már nem kerülhetett sor.

A hozzá legközelebb álló Patyi Gábor - Kovács Zsóka tanárházaspár hölgytagja egy személyes hangvételű levélben így írt:

„A hegyekfensége tudta csak feledtetni a szorongást, amit az emberek kicsinyessége okozott. A sziklák közé mentél, ahol az embernek nem a másikkal, hanem saját magával, s a természettel kell megküzdenie. ”

„ Úgy mentél el, ahogyan éltél. Csendesen, és nem szóltál senkinek. A végén teljesen egyedül. És a világ megy tovább, mintha semmi sem történt volna.

Zoli! Én érzem, hogy magasabban vagy már a hegyek csúcsánál. Ott, ahol ragyog a nap és örökké kék az ég. És tudom, hogy most már mindig velünk leszel a kirándulásainkon, a napban, a szélben, a virágok illatában és a patakok csobogásában, és velünk nevetsz, ha egy jó viccet mesélünk. ”

Sokan valóban nem tudtunk közel kerülni hozzá, csak azok, akik az emberi lélek finom rezdüléseire is érzékenyek.

A tanítványok is felismerték a különleges egyéniséget a nagy tudású, de érzékeny fiatal tanárban. Természetesen diákként ki-kihasználták a tanár úr engedékenységét. Ebből származott most a lelkiismeretfurdalás és nyilvánvalóvá lett, hogy a tanár urat mennyire szerették. A fekete lepellel bevont táblán emlékező sorok sokasága jelent meg, előtte gyertyák égtek, ahogy a tanáriban is Zoli asztalán.

Ő most már színről-színre lát Jézus Krisztus közelében, aki felé mindannyian törekszünk, amint a tanár úr konfirmációi áldó igéjében Péter megfogalmazta: „ Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten fia. " (Jn 6,68-69)

Dr. Lampérth Gyula

Temetési igehirdetés

Vincze Zoltán (29 év) líceumi tanár temetésén

Róm 8,38-39: „Mert meg vagyok győződve, hogy... sem magasság, sem mélység... nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. ”

Gyászoló Testvéreim!

Reményik Sándor Zuhanók vigasztalása című verse a soproni Líceum bejáratánál a fekete táblán, égő gyertyák felett olvasható. Itt pihenő Testvérünk, aki a magasságból a mélységbe zuhant, nem szorul már vigasztalásra, de mi annál inkább, akik itt vagyunk a mélységben, tehetetlenül, miértjeinkkel. A gyászhír hozzánk érkezése napján, egy hittanórán volt tanítványai szokatlanul elcsendesedtek és küzködtek könnyeikkel, de egyszerre, amikor a tragédiáról beszélni kezdtünk, vádló kérdéssel fordultak felém: Miért? Válaszoljon nekünk, mert tudnia kell hosszú szolgálati ideje után, hogy miért történt ez? „Gyermekeim, nem tudok nektek választ adni a miértre”, de folytatom most, amivel akkor adós maradtam, Pál apostollal: meg vagyok győződve, hogy sem magasság, sem mélység nem választhat el minket az Isten szeretetétől. Hisszük, hogy itt pihenő ifjú Testvérünket sem. Mert: Isten szeretetével öleli át Teremtményét, aki születése révén belekerült ebben a faluban egy családi közösségbe, melyben szülői gondoskodás és húgának testvéri, ragaszkodó szere- tete vette körül. Itt bontakozott ki benne a természet szeretete Kisalföldünknek ezen a szép táján. Tudott ő más tájakról is szakszerűen beszámolni, tanítani. Még fülembe csengenek mondatai, amint külföldi utunk alkalmával beszélt a buszban ismeretlen tájakról, országok szépségéről. Mégis itt, Rábaszentandráson dobogott a szíve együtt a szülőfölddel és a megállt szív itt pihen most az anyaföldben ama napig! - Isten szeretete ölelte át, mint Tanárt, Líceumunk földrajz- és történelemtanárát. Elnézést kérek most a talán túlságosan személyes mondatért: „Zoltán, te voltál, ki unokámat tanítottad, köszönöm, és örülök, hogy Hajni húgodat taníthattam.” Úgy ismertük őt, mint csendes, halk szavú, zárkózott, alázatos tanárt. Tudta, hogy minél teltebb egy kalász, annál inkább meghajlik. Fáj, hogy ismereteinek egyre bővülő tárházából nem tud adni többet drága tanítványainak. De Isten változatlan szeretete rövid ideig tartó tanári példájából tanítson mindnyájunkat alázatra, meg egy-egy kedves mosolyra, amely ott

tükröződött szemében és arcvonásaiban. - Nem hagyhatjuk ki rövid földi életéből azt sem, hogy benne Isten Testvért adott nekünk. Igaz, amit Reményik mond, hogy „Testvér, testvérem, ez a legszebb szó a világon”, de több mint szó, valóságos tapasztalat lehet a mindennapokban. Sokunknak hittestvére is volt ő. Ha az így mélyülő testvéri szálakat meg akarjuk húzni, akkor egyenes vonalat kapunk Kis János püspök szülőfalujától a Líceumig, a rábaszentandrási templomtól a soproni templomunkig. Ezeket a szálakat Vincze Zoltán, mint Isten teremtménye, mint tanár és mint testvér továbbsző- hette, sajnos csak rövid ideig. De a szálak tovább szövése azok feladata és szolgálata, akik élnek. Egyben bízhatunk, ha meg is szakad életünk fonala, Isten szeretetének Krisztusban megjelent fonalát senki sem szakíthatja el. Ez nekünk, lelki mélységbe zuhantaknak, döntő vigasztalás, akik így sikol- tunk a költővel:

Jaj, fenn, a fényes tiszta csúcson A balkezű sors meglökött,- Alattam a hegy rögeporlik S a mélybe hullva dübörög.

És hullok én is, - percek, évek Porlanak lábaim alatt?

Már nem tudom,- talán az élet Csak egy ily hulló pillanat.

A csúcs felé, a csúcs felé Kitárom árva két karom,- A mélybe le, a mélybe le Ragad a baljós hatalom.

Csak mielőbb, csak mielőbb Lennék már egészen alant,

S pihentetné a szikla-ágy Mindörökre a nyugtalant.

(Reményik Sándor: Zuhanók vigasztalása, I. sikoltás) Ha a „balkezü sors” és a „baljós hatalom” akar rémíteni minket mélységek felett és úgy érezzük, hogy „szikla-ágy” lesz pihenőhelyünk és fejem alatt csak „kő lesz vánkosom”, nézzünk Jézusra, akinek a sírjáról a kő el volt hengerítve. O megígérte tanítványainak, hogy olyan örök hajlékot készít, melyben a vánkosunk nem halált munkáló kő lesz, hanem az Istennek Jézus Krisztusban megjelent szeretete végérvényesen! Ámen.

Szimon János