Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-05-16 / 20. szám

Evangélikus Élet 1999. MÁJUS 16. 3. oldal E gy nappal a révfülöpi Oktatási Köz­pont fel-szentelése után a bajor kül­döttség két gyülekezetét látogatott meg. Aszódra Harmati Béla püspököt kísérte el Christof Hechtel — aki igehirdetéssel szolgált - és Dieter Künzel gazdasági igazgató. Felsőpetényben elkészült az orgona felújítása, az ünnepi istentiszteletre Szebik Imre püspököt Claus-Jürgen Dicsérjétek az Urat! „Az Úrnak szentelt legyen ez az orgona...” Roepke és Klaus Meier egyházfotaná- csos kísérte el. A faluhoz érkezve, meg­álltunk egy pár percre a temetőben a nemrég elhunyt fiatal lelkész, Hvizsgyalka György sírjánál. Az orgona elkészülése egy hosszú évek folyamán végzett felújítási munkasoro­zat végállomása. A gyülekezet szép összefogása mutatko­zott meg abban, hogy a 880 ezer forintos munka 2/3 részét saját adományaikból tudták fedezni, a maradék 1/3 részt segélyként kapták a .közegyház­tól. Paulusz Frigyes orgonaépítő mester is­mertette az elvégzett munkákat. Teljes ge­nerálozást kellett vé­gezni, a korábbi be­ázás miatt, sípokat cseréltek és új motor szolgáltatja a levegőt a sípokhoz. Az el­készült orgonát az istentisztelet során a lelkész édesanyja szólaltatta meg. Zólyo­mi Pálné barokk szerzők műveiből állí­tott össze csokrot és ezen mutatta be az orgona hangszí­neit. Az istentiszte­let lelkészi szol­gálatát D. Sze­bik Imre püspök, Roepke egyház­főtanácsos és Zólyomi Mátyás helyi lelkész vé­gezte. A püspök a 117. Zsoltárt olvasta fel. Ige- hirdetésében szólt arról, hogy hitünk szépsé­géhez, életünk harmóniájához hozzátartozik Isten dicsérete. Hogy mennyire hiányzik életünkből az Isten dicsérete, azt mutatja az a katasztrófa is, mely ma határainknál zajlik. Ezért nem tudunk békességben élni, pedig erre te­remtettünk, németek és magyarok, szer- bek és albánok. A hiánya teszi tönkre Is­ten teremtett világát. Éneklésünknek Orgonaavatás Felsőpetényben mindig van missziói indíttatása is. Di­csérjük az Urat, hogy ne a gonosz erők diadalmaskodjanak. Roepke egyházfotanácsos Luthert idéz­te köszöntésében. „A teológia után nincs nagyobb művészet, mint a zene. ” Nyu­galmat és bizodalmát ad. Az első legfon­tosabb a prédikáció, de a második a zene, a korálok. Zólyomi Mátyás az orgona nemzedé­keket összefogó szerepét emelte ki. A század elejétől ez a hangszer kísérte a gyülekezet éneklését. Mennyi örömnek, gyásznak, bűnbánatnak és reménységnek érzése szólalt meg ennyi éven át templo­mi éneklésünkben. Személyes emléket is megemlített: egy híján ötven éven átját­szott a hangszeren Márkus István kántor, aki most már fiának adta át a stafétabo­tot. Az orgona akkor szól szépen, ha so­kat használják. Buzdítsa a gyülekezetét ez a tény arra, hogy gyakran és szívesen gyűllyenek össze itt a templomban ének­lésre idősek és fiatalok. Kis ünnepi műsor tanúskodott arról, hogy ezt szeretik és teszik is idősek és fia­talok. Nem jártam mostanában olyan Az óvodások kórusa gyülekezetben, melyben három kórus is megszólalt volna. Óvodások kezdték és kedves énekükkel felderítették a hallga­tókat. Azután az iskolás fiatalok énekel­tek gitárkísérettel, majd bekapcsolódtak a felnőttek is. Az orgonaszenteléshez méltó volt a gyülekezet éneklő kísérete, részvétele. De egyben bizonyság volt arra is, hogy a lelkész és családja a „hétköznapok so­rán” sokat foglalkozik a rájuk bízottak­kal, hogy zengjen az Isten dicsérete hét­köznapokon és ün­nepeken egyaránt. Benyusovics Er­vin felügyelő záró szavaiban köszönte meg a gyülekezet áldozatkészségét, a vendégek jelenlé­tét, külön is a szomszéd gyüleke­zetek, Ipolyvece, Bánk, Nógrád és Ősagárd gyüleke­zeti tagjainak. Őket asztalukhoz is meghívták és ott még sokáig folyt a beszélgetés a nyáron Felsőpetényben készülő táborokról. T. Az orgonát bemutatja Zólyomi Pálné Túróczy Zoltán püspök Hatvan évvel ezelőtt - 1939. május 16- án - lett Nyíregyházán lelkész és a tiszai egyházkerület püspöke. Amóton született 1893. október 23-án. Édesapja Túróczy Pál ózdi főesperes volt. Édesanyja Czékus Erzsébet, Czékus István tiszakerületi püspök leánya. Déd­apja Bauhofer György, aki 1844-től a bu­davári gyülekezet első lelkésze volt. A gimnáziumot Rozsnyón, a teológiát Po­zsonyban végezte. 1915 óta segédlelkész volt Komáromban, majd lelkész 1917- től Amóton, 1923-tól Ózdon, 1927-től Győrött. Itt már az Evangélikus Lelkész­egyesület főtitkára volt. Főszerkesztője a Harangszónak, főmunkatársa a Keresz­tyén Igazságnak és a Protestáns Szemlé­nek. Számos vallásos, hitmélyítő irata je­lent meg. Több vallásos egyesület tagja és vezetője volt. 1939. május 16-án lett a nyíregyházi evangélikus gyülekezet lel­Zsinat a jövő egyházában Ahhoz képest, hogy a korábbi Zsinat hat évig - 1991-97 - ülésezett és az új zsinati törvény értelmében 1998-ban már a következő Zsinat kezdte meg működé­sét, az egyház népe viszonylag kevéssé tájékozott a Zsinatról. Pontosabban talán elég sokat lehetett olvasni róla, főleg az előző Zsinat kapcsán megjelent Zsinati Híradók révén, mégis jogosnak kell tar­tanunk e téren is a nem kielégítő tájékoz­tatásra vonatkozó kritikákat. Kevés tárgyilagos elemző írás látott napvilágot; a megjelent cikkek hang­nemét, mondandóját eleve eldöntötte, hogy szerzője pozitiven ítéli meg a zsi­nati munkát, vagy úgy véli, inkább gon­dokat okoz a Zsinat tevékenysége. Magam nem tartom vitathatónak, hogy- bármennyire kerüljük a nagy szavakat- az 1991-97-es zsinat történelmi felada­tot oldott meg az új törvénykönyv meg­alkotásával, cezúrát teremtve, elhatáro­lódva a korábbi szocialista rendszer évti­zedeitől, megőrizve ugyanakkor az egy­házi törvények évszázados értékeit, a ter­mészetes kontinuitást. Nincsenek tökéletes törvények. A ko­rábbi Zsinat ezért is rendelkezett úgy, hogy eltérve a történelmi hagyományok­tól, mindig legyen választott, összehív­ható zsinati tagság. Ilymódon lehetőség nyílik a törvények megújítására, karban­tartására, a szükséges változtatásokra. Sajnos, a már akkor megfogalmazott ve­szélye is megvalósulni látszik ennek az egyébként jó elképzelésnek. Nevezete­sen a permanens Zsinat azon törvények módosítására csábítja a különböző egy­házi csoportokat, amelyekkel nincsenek megelégedve. Ez viszont - ugyanazon ügyek ismételten napirendre erőltetése - jogbizonytalanságot eredményez, ugyan­csak gond, hogy időrabló. Ezért is látszik igaztalannak a vád a zsinati törvények minőségét illetően, hiszen ha a Zsinat is­mételten egyházpolitikai ízű strukturális vitákkal foglalkozik, akkor nincs idő a valódi szakmai munkára. Mindez nem véletlenül éleződött ki napjainkban, amikor az új három egy- házkerületes struktúrára áttérés átmeneti időszakában már-már úgy látszott, hogy megoldódtak a gondok, az energiák a végrehajtást célozhatják, 2000-ben lezaj­lik az általános tisztújítás, 2001-ben kez­detét veheti az új időszámítás. Ekkor, az egyházkerületek arányosítá­sakor ismét megbicsaklott a kompro­misszum. Az előző modell lehetővé tette, hogy két püspöki székhely maradjon a fővárosban, az arányosítás kapcsán meg­szavazott beosztás ismét - akár csak a korábbi Zsinat végén elfogadott struktú­ra - kizárja ezt. Magam a tisztségemből adódó termé­szetes etikai korlát miatt is, igyekeztem közvetlenül nem beleszólni az egyházke­rületi szervezet részleteibe. Soha nem szerencsés és nem igazán korrekt, ha a viták mögött más megfontolások és más problémák húzódnak meg. Annakidején a korábbi Zsinat azért is határozta meg 2001-ben az új struktúra bevezetését, hogy egyfelől ne sértse a ki­lencvenes évek egyházi elnökségének a tevékenységét, másfelől viszont ezt ne kelljen szempontnak tekintenie. Most mégis ismét kialakult egyfajta patt-hely­DIAKKORI SIKEREK Április 23-25-én ülésezett Székesfehérvárott az Országos Tudományos Diákkö­ri Konferencia Társadalomtudományi Szekciója, melynek valláselméleti tagoza­tán hittudományi egyetemünk két hallgatója, Novotny Dániel és Roszik Dániel is előadást tartott. Kettejük közül az utóbbi 100 %-os eredménnyel első díjat nyert (pályamunkájának címe: Kérdező megjegyzések egy Heideggerrel való vitához). Egykori fasori tanárként nagy örömömre szolgált Roszik Dániel mellett még más fasori diákokat is felismerni a tudóspalánták mezőnyében, közülük Nánay Bence a filozófiai, Sándor Balázs pedig a környezetvédelmi tagozaton ért el helyezést. Bizonyára más evangélikus iskolák neveltjei is dobogóra kerültek. Kérem, aki is­meri őket, egészítse ki a fenti listát. Csepregi Zoltán zet. Nem jó, mert rontja munkánk haté­konyságát és rosszabbnak mutatja egy­házunk közéletét a valóságosnál. Jellemző és érthető, hogy főleg az idő­sebb és rangosabb klerikus körök bírál­ják a Zsinatot, ellenzik a változtatásokat, míg a nem lelkészek és az úgynevezett alsópapság - bár ez is túlzott egyszerűsí­tés, összetettebb a kép - inkább változta­táspártiak. Az összetettség főleg nemze­déki értelemben igaz. A beérett lelkészi középnemzedék megfelelő feladatokhoz és hatáskörhöz jutása fontos eleme a mai helyzetnek. Nem vitás, hogy a háromkerületes mo­dellre áttérés, a kerületi és különösen egy­házmegyei szinten megvalósítandó de­centralizáció tovább növeli a centrum, az országos egyház és az országos iroda sze­repét, szolgálatának a jelentőségét. Ez már nem jogalkotás, hanem a mai igé­nyeknek megfelelő végrehajtás kérdése. Mindez konszenzust kíván. Elvben mindenkit az egyház érdeke vezet, ennek őszinteségében nincs ok kételkedni, de természetes, hogy kinek-kinek a helyze­te befolyásolja nézőpontjait. Nem vitás, hogy különbség van egyházismeretben, tapasztalatban is. Mégis a legfontosabb, hogy a megmere­vedett egyházi struktúrában és munkastí­lusban a Zsinat jelenthette a friss szelet, új gondolatokat és új emberek feltűnését, a mértéktartó, de nem halogatható változta­tások kimunkálását. Természetes, hogy ez nem mehetett feszültségek nélkül. Mégis szeretnünk kell a Zsinatot, a lehetőséget, hogy az Úristen megadta, hogy ismét ma­gunk dönthetünk arról, milyennek álmod­juk meg a holnap egyházát. És kell tud­nunk szeretni egymást is aZsinaton. Elté­rő nézeteinkkel, kegyességünkkel, kleri­kus vagy laikus mivoltunkkal, különböző tisztségekből adódó sajátos felelősséggel, annak elfogadásával, hogy az Egyház ügye fontosabb, mint a mi ügyünk. A ket­tő sajnos nem ugyanaz, bár azt szeret­nénk, hogy azonos legyen. Május végén ismét ülésezik a Zsinat. Ahhoz, hogy a 2000. esztendő végére ter­vezett, a múltat lezáró, a jövőt megindító Országos Közgyűlés betölthesse hivatá­sát, meg kell szülessen a konszenzus. Megkezdődik a visszaszámlálás. Frenkl Róbert késze és a tiszai evangélikus egyházkerü­let püspöke. A beiktatása ugyanazon a na­pon volt, mint 28 évvel korábban Geduly Henriké. A beiktatás szolgálatát Kapy Bé­la dunántúli evangélikus püspök, a koráb­bi munkatársa végezte. Mind a beiktatá­sán, mind az azt követő közgyűlésen sze­mélyesen is jelen voltam. Megrendültén vette át fopásztori szol­gálatát. Nem uralkodó püspök akart len­ni, hanem szolgáló. Lelkész volt és lel­kész is akart maradni. Az egyház arcának legfőbb vonása a misszió, amelyet belül az egyházban kell kezdeni. Égőlelkű lel­kipásztorokra van szükség, akiknek a munkatársai: a felügyelők, presbiterek, tanárok, tanítók is legyenek azok. Érje­nek el minden gyülekezeti t^got, beleért­ve a szórványban élőket is. Végrehajtották a körzetesítést. Felosz­tották a munkaterületeket. Nyíregyháza jelentős evangélikus iskolaváros volt. Itt két gimnázium, az országban egyedülál­ló .elemi iskola, 4 városi kisiskola és 15 tanyai iskola működött 100 pedagógus­sal. A pedagógusoknak háromnapos kon­ferenciát tartott Nyíregyházán, Miskol­con, Rozsnyón és Szolnokon. Bevezette, hogy az evangélikus gimnazisták min­den nap reggeli áhítaton vegyenek részt. A két gimnáziumban rendszeresen volt elnök az érettségiken. 1944. márciusában és áprilisában Ro­zsé István és Megyer Lajos lelkészek tár­saságában végiglátogatta mind a köz­ponti elemi iskolát, mind az összes ta­nyai iskolát és a jegyzőkönyvben megál­lapította: „Ez a terület nemcsak az or­szág, hanem a világ legnagyobb evangé­likus tantestülete.” 1944. októberében Nyíregyházát is el­érte a háború vihara. A helyén maradt és a kétszeres frontátvonulás után segített kitakarítani a templomot a hadifoglyok után. 1944. novemberében a tanítást az iskoláinkban megindította. 1945. június 25-én a nyíregyházi városházán megtar­tott népbírósági tárgyaláson tíz évi fegy­házbüntetésre és állásvesztésre ítélték. Ezen a tárgyaláson magam is személye­sen jelen voltam. Szem- és fültanúja va­gyok az eseményeknek. Fogságából 1946. március 1-én szabadult. A következmé­nyek alól 1948. május 29-én mentesítet­ték. Én vele utoljára 1948. május 17-én vettem részt a pünkösd második napján megtartott konfirmációs ünnepségen. 1948-ban távozott Nyíregyházáról. 1948. december 16-án Győrött Szabó Jó­zsef püspök iktatta be a dunántúli püspö­ki székbe. 1952-ben nyugdíjazták. 1957. február 6-án dr. Ordass Lajos püspök ik­tatta be az északi kerület püspöki széké­be. Innen 1957. decemberében távozott. Ezt követően Győrött élt. 1971. novem­ber 22-én halt meg 78 éves korában. Az elmúlt évben a Luther Ház déli olda­lán, az egykori püspöki hivatal falán em­léktáblát állítottak Geduly Henriknek, Nyíregyháza első püspökének. Ilyen em­léktáblát kellene állítani a jelenlegi lelké­szi hivatal falán is, ahol Túróczy Zoltán püspöki hivatala volt. A magyar protes­táns egyháztörténelemben páratlan, hogy háromszor iktatták a püspöki székbe. Dr. Reményi Mihály KIVONAT a Déli Evangélikus Egyházkerület 1999. április 27-i ülésének jegyzőkönyvéből I. A Déli Egyházkerület Presbitériuma az 1999. április 27-i ülésén elfogadott határoza­ta alapján kéri a Tisztelt Zsinatot, hogy vizs­gálja fölül az egyházkerületek területi beosz­tásával kapcsolatos 1999. március 13-i dönté­sét. A Déli Egyházkerület Presbitériuma kéri a Zsinatot, hogy fogadja el a Déli Egyházke­rület jelenlegi székhelyét adó Pesti Egyház­megye azon kérését, hogy továbbra is a Déli Egyházkerülethez tartozzon, és állítsa vissza a Déli Egyházkerület területi beosztásáról ho­zott 1998. szeptember 26-i határozatát. A Déli Egyházkerület Presbitériuma kéri a Zsinatot, hogy minél hamarabb tárgyalja meg a háromszintes egyházi szervezetre vonatkozó javaslatot, hogy a három kerületes beosztás létrehozásával egyidőben az egyházi szerve­zetnek háromszintes modelljére is át lehessen térni. A javaslatot a Presbitérium 2 ellenszavazat­tal elfogadta, és a Zsinat elé állásfoglalásként, az Országos Presbitérium elé tájékoztatásul felterjeszti. II. A Somogy-Zalai Egyházmegye közgyűlése javasolja, hogy azok az egyházközségek, ame­lyek az 1991. évi XXXII. Törvény alapján meg­felelő vagyoni kárpótlási alap hiányában — ál­lamosított ingatlanuk magán- vagy szövetkezeti tulajdonba kerülése miatt - kártalanításhoz nem juthattak, azok belső egyházi döntés, elosz­tás alapjan kapjanak lélekszámúnknak megfele­lően arányos pénzbeni kártalanítást, juttatást. Az esetleges későbbi jogszabályi változások kapcsán a kárpótlási lehetőségek bővülése ese­tére a gyülekezetek igényüket fenntartják. A javaslatot a Presbitérium egyhangúlag elfo­gadta és felterjeszti az Országos Presbitérium­nak. III. A Déli Egyházkerület Presbitériuma ja­vasolja, hogy az Országos Egyház gazdasági bizottsága foglalkozzon a lelkészi fizetések rendezésének kérdésével. A Déli Egyházkerület Presbitériuma kéri az Országos Presbitériumot, hogy bízza meg az Országos Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot, vagy még inkább egy külön erre a célra vá­lasztott ad hoc bizottságot, hogy az egyházi alkalmazottak ezen belül is kiemelten a lelké­sze fizetése rendezésének irányelveiről készít­sen az Országos Presbitérium részére előké­szítő anyagot a lehetséges alternatívák elő­nyeinek és hátrányainak bemutatásával. A javaslatot a Déli Egyházkerület Presbité­riuma egyhangúlag elfogadta, és felterjeszti az Országos Presbitériumnak. IV. A Déli Egyházkerület Presbitériuma ja­vasolja, hogy az Országos Presbitérium vizs­gálja meg a gyülekezeti alapítványok pénz­ügyi helyzetének ellenőrzési lehetőségeit. A Déli Egyházkerület Presbitériuma kéri az Országos Presbitériumot, hogy hozzon rende­letet az egyházközségi alapítványok pénzügyi tevékenységének szabályozására, különös te­kintettel arra, hogy az önálló jogi személyként működő alapítvány tevékenységének hogyan kell megjelennie az egyházközségi gazdálko­dásban. Ezzel együtt kérjük az egyházközségi tulaj­donban lévő, de jogilag önálló intézményekre (óvoda, iskola, szeretetotthon, stb.) vonatkozó hasonló szabályozás kidolgozását is. A javaslatot a Déli Egyházkerület Presbité­riuma egyhangúlag elfogadta, és felterjeszti az Országos Presbitériumnak. Dr. Sólyom Jenő sk. D. dr. Harmati Béla sk. felügyelő püspök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents