Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-04-25 / 17. szám
Evangélikus Elet 1999. ÁPRILIS 25. 3. oldal A János passió hangzott és emlékeztünk Virágvasámapon a főváros két templomában egy időben szólalt meg J. S. Bach János passiója. A Lutheránia hagyományosan a Deák téren adta elő ezen a vasárnapon és nagyszombaton is. A másik templom az óbudai volt, ahol az Oroszlányi Evangélikus Gyülekezet Ének- és Zenekara adta elő J. S. Bach oratóriumát. A meghívóra ezt írták: „Ezzel a hangversennyel emlékezünk Bálint Lászlóra, az óbudai gyülekezet egy éve elhunyt lelkészére. " Ez a mondat húzott most Óbudára. Az oroszlányiak mintegy hatvan tagú együttese szépen hangzó előadásban, - talán az emlékezéstől is megihletve - tárta elénk a megzenésített evangéliumot. Szólistái: Fülöp Zsuzsanna (szoprán) - Lehőcz Andrea (alt) - Csernus József (tenor) - Holló Csaba (basszus) - Kenesei Gábor (basszus) - hangjukkal és szívükkel énekelték elénk az evangélista, Jézus, Pilátus szavait és a hívő szív féltését, szeretetét, fájdalmát és gyászát a közben elhangzó áriákban. Szépen hangzottak a korálok is, melyek a gyülekezet hangját szólaltatják meg a passióban. Tódy Éva volt a continno, Németh Judit a koncertmester és végig jól tartotta ösz- sze az egész mü előadását Milán Zoltánná karnagy. Megtudtam, hogy nem először adták elő a János passiót, - talán közel tíz alkalom van már hátuk mögött és még a nagyhéten kétszer szolgáltak vele, - s az előadásukon érződött a csiszoltság és érettség. Hafenscher Károly (iß.) igehirdetésének hallgatása igazított el bennünket, hová tegyük ezt az előadást. Mert nem csupán zeneművet hallgattunk, zenében gyönyörködtünk, Jn 19,35-37-ben hangzott a kulcsmondat: aki látta Jézus halálát, az tanúskodik. János azért ír, hogy „ti is higgyetek!” A sort már sokan folytatták az apostoli kor óta és terjedt a hit látása. Ezek sorába tartozik J. S. Bach is, hogy hallgatva a János passiót, mi is higy- gyünk. Isten halálos szeretete az életet jelenti nekünk. Egy éve elhunyt szolgatársunk szemét a hegyekre emelve, megismerte Jézust. Szemei meglátták az üdvösséget és ezt hirdette közöttünk, utolsó lehelletéig... A passió befejező korálja előtt felhangzott a kórus ajkán: „Nyugodjatok, szent hamvak, többé már nem siratlak. Nyugodjatok és hozzatok nekem is nyugalmat! A sír, mely néktek rendeltetett s nem zár magába több szenvedést Megnyitja előttem az eget s a poklot zárja el. ” Miközben a sírban nyugvó Jézusra gondoltunk, emlékeztünk a sírban nyugvó Bálint Lászlóra is. Méltó emlékezés volt! Különösen az a tény, hogy - éppen a húsvét közelében - a megnyílt égről, a pokol elzárásáról énekeltek nekünk. Legyőzte Jézus a halált, a poklot! Bálint Lászlóét is! A miénket is! Tóth-Szöllős Mihály Tanulni a demokráciát és a tisztességet Bármennyire illúzió, valamennyire érthető és rokonszenves, hogy sokan vélik úgy, az egyházban szebben, jobban, tisztességesebben megy végbe minden. Feltétlenül pozitív ebben a vélekedésben az igény, hogy abban az intézményrendszerben, melynek működése az evangéliumon alapul, határozza meg a tevékenység minden részletét a keresztyén szellemiség. Erre törekszünk, de ember- mivoltunk miatt nem kerülhetők el a konfliktusok. Azt feltétlenül el kell fogadni, hogy az egyházban, intézményeiben megjelenő konfliktusok érzékenyebb reakciókat váltanak ki, ez fokozott odafigyelést, türelmes konfliktuskezelést igényel, ha már a megelőzés nem sikerült. Érthető, hogy négy évtizedes szünet után újra indult iskoláinkban különösen tanulnunk kell a jó megoldásokat, de nem szabad megijednünk a gondoktól. Mindezt a fasori gimnázium legutóbbi konfliktusa mondatja, amely végül egy felmondáshoz vezetett. Egy, a maga szakterületén kiváló tanártól vett búcsút az iskola, döntött az igazgató, erősítette ezt meg az Igazgatótanács. Érthető, hogy azok a szülők - és természetesen a diákok -, akiket sértett a döntés - hiszen ragaszkodtak tanárukhoz -, zokon vették ezt, tiltakoztak ellene. Jellemző emberi dolog, hogy egy összetett ügynek azt a szeletét emeljük ki, amelyik a mi álláspontunkat igazolja, ezt véljük abszolút igazságnak. Törekedni kell rá és jó eset, ha valóban minél inkább sikerül a valós tényfeltárás. Végül a döntés kompetenciája és az ezzel járó felelősség az egyházban is egyértelmű. Jelen esetben az Igazgatótanács álláspontja a meghatározó. Ha már kialakult a konfliktus, nem megy fájdalom nélkül a nyugodt munkához szükséges rend helyreállítása. Ez történt ebben az esetben is. Ami még okvetlenül a sok feszültséget kiváltó történethez tartozik, az érdekükben és igazságérzetben sértett szülők egy része kivitte az ügyet az egyházból. Miniszterhez, ombudsmanhoz, az írott és az elektronikus sajtóhoz fordultak, tájékoztatva erről az egyházi elnökséget is, ahol egyébként mindenki készséggel állt rendelkezésükre. Végül, ahogy várható volt, csak egy hetilap foglalkozott az ügy egy vonatkozásával. Meglepetésre hetekkel az események után egy rádióműsor is leadta a korábban, az ügy kapcsán készült riportot. Ennek egyoldalúságaitól, ténybeli torzításaitól elhatárolódott a szülői képviselet elnöke, tiltakozott ellene az igazgató. A legmegdöbbentőbb ebben az utótörténetben az volt, hogy a riportot konferáló műsorvezető általánosítva rágalmazta iskolánkat, amely ma is az ország egyik legjobb iskolája. Úgy tüntette fel, mintha rendszeresek lennének a hasonló esetek. És elfelejtették megemlíteni, hogy a riport több mint két héttel korábban készült. Ezért kért meg a szerkesztő, hogy tájékoztassuk az egyházi közvéleményt, hiszen úgy tűnhetett, hogy jelenleg folyó ügyről van szó. A megkésett tendenciózus rádióműsor alkalmas volt nemcsak a dezinformálásra, hanem az indulatok újbóli felszítására is. Talán a leginkább magukat megbántva érző szülőket is elgondolkodtatják ezek a történések. Túlpolitizált világunkban olykor mennyire másként jelennek meg a dolgok, mint ahogy azt tisztességes szándékunkkal szeretnénk. A problémákat ott kell megoldani, ahol keletkeztek, és ahol erre illetékesség és eszközök vannak. Különösen a gyereküket szerető, az egyházi oktatás iránt bizalommal bíró szülőknek sok mindenhez joga van, meg is vannak ennek érvényesítésére a megfelelő csatornák. Talán ez az eset is segít jövendő konfliktusok sikeresebb megelőzésében, kezelésében, abban, hogy az egyházi ügyeket lehetőleg az egyházban oldjuk meg. Egyébként sem a konfliktusoktól, sem a nyilvánosságtól nem kell tartani. Előbbiek az élet velejárói, ha nem is kívánatosak. A nyilvánosság pedig kontrollt jelent, persze azoknak is, akik csak saját véleményüket, vélt, vagy valódi igazságukat várják a nyilvánosságtól. Tanulni kell a demokráciát, no meg a tisztességet. Az egyházban is. Szülőknek, peda- . gógusoknak, felügyelőknek egyaránt. És reméljük, hogy gyermekeink számára sok mindent természetessé tudunk tenni, abból, amit etikusnak nevezünk. Mert ez lenne a legfontosabb. Nem csak az iskolában. Frenkl Róbert A Lutheránus Világszövetség a koszovói válságról Ishmael Noko, a Világszövetség főtitkára felhívta a koszovói tárgyalófeleket, hogy térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz. Ezen a tárgyaláson legyenek ott a koszovói albánokon kívül a régió fontosabb vallási közösségeinek képviselői is. Sajnálatát fejezte ki a főtitkár az LVSZ nevében, hogy a konfliktus befejezésére és elfojtására irányuló diplomáciai lépések Koszovóban nem akadályozhatták meg az erőszak elhatalmasodását sem a jugoszláv elnök, sem a NATO oldaláról. A március 26-án kiadott nyilatkozatban Noko kifejezésre juttatta, hogy az a fogalmazvány, mely fenyegetésekkel és erőszakkal kívánta a békét és igazságosságot biztosítani, - csődbe jutott. Az LVSZ-nek az a nézete, hogy az erőszakhoz folyamodás nem jelent kiutat ebből a komplex helyzetből. A főtitkár csalódását nyilvánította ki, hogy a koszovói események nem kerültek megtárgyalásra a béke és biztonság legfelsőbb fórumán, az ENSZ-ben. Nemzetközi kultúra kialakítását szorgalmazza, melyben a fegyveres beavatkozás nem a legvégső eszköz a viszályok feloldására. Az erőszak nem válasz az erőszakra - mondja Noko főtitkár. A Jugoszláviai Ágostai Hitvallású Szlovák Evangélikus Egyház több mint 48.000 tagjával egyike a 124 LVSZ tagegyháznak. Dr. Konrad Raiser, az Egyházak Világtanácsának főtitkára megrendülését fejezte ki a bombatámadások megkezdése után. A három jugoszláviai egyház vezetőinek szóló Pásztorlevél kiadását sürgette. Az erőszak és megfélemlítés minden formája csak egy módon oldható fel, ha a tárgyalás tartós és igazságos békéhez vezet. (LWI) „NYITOTT AJTÓT ADTAM ELED...” ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TALÁLKOZÓ Meghívó Szeretettel hívjuk és várjuk Gyülekezeteink Küldöttségeit a II. Országos Evangélikus Találkozóra, amelyet a csömöri Sportcsarnokban rendezünk július 2-től 4-ig. A találkozó részvételi díja 3.000 Ft, amely tartalmazza háromszori étkezés és a kollégiumokban biztosított szállás költségeit pénteken és szombaton éjszakára. A jelentkezés az egyházmegyéken keresztül történik. A jelentkezési lapokat május 1-ig kérjük megküldeni az Esperesi Hivataloknak, ahonnan május 15-ig kell továbbítani a Missziói Iroda címére: 1085 Budapest, Üllői út 24. Erős vár a mi Istenünk! A Találkozó Szervező Bizottsága Csömör, 1999. július 2-4. 1999. május 3-án, hétfőn 12 órától május 4-én, kedden 18 óráig országos lelkész- evangélizációt tartunk Révfülöpi Oktatási Központunkban. Várjuk minél több lelkész jelentkezését. Jelentkezés: 1999. április 26-ig az Északi Püspöki Hivatalban 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel: 394-23-35, 394-24-48 Fax: 394-24-40. Tanuljuk az istentiszteletet! A Budavári Gyülekezet Presbitériumának határozata alapján az új egyházi évben - ádvent 1. vasárnapjától, november 29-től kezdve - vasárnaponként bevezettük az istentisztelet liturgikus rendjét is. Az eddig gyakorolt énekverses rend mellett egyházunk erre az istentiszteleti formára is lehetőséget ad. Énekeskönyvünkben is megtalálható, előre tanulmányozható a 16. oldalon a: „B” A VASÁRNAPI ISTENTISZTELET LITURGIKUS RENDJE cím alatt. Tudjuk, hogy vannak, akik idegenkednek ettől a forrnától, mert katolikusnak tartják, az imádságok szövegében, a lelkész és a gyülekezet egymásnak felelge- tő, párbeszédes formájában. Valójában ez az ősi keresztyén istentisztelet rendje, amelyet a reformáció is megtartott, a német és a skandináv evangélikus egyházakban ma is így gyakorolják, csupán a magyar evangélikus egyházban sorvadt el, egyszerűsödött le. A liturgikus rend bevezetése istentiszteleti életünket, élményünket gazdagítja. Kérjük testvéreinket, fogadják előítélettől mentes, nyitott szívvel és vegyenek részt az istentiszteleten cselekvő aktivitással. Tanuljuk az istentiszteleti magatartást, megszívlelendők az istentisztelettel kapcsolatban, avagy az istentisztelet tízparancsolata: 1. Az istentisztelet a gyülekezet életének középpontja. Az istentiszteleten jelen van közöttünk Jézus Krisztus, ennek megfelelő legyen a magatartásunk! Minden istentiszteleten Vele találkozunk és a gyülekezet tagjai egymással. 2. Az istentisztelet célja, hogy a bűn minket megterhelő hatalmából felszabaduljunk és új életben, Isten és emberek iránti szeretetben járjunk. Ezzel dicsérjük Istent. Az igében és a szentségekben - keresztség, úrvacsora - vesszük Jézus ajándékát, a gyülekezet pedig hálája és szeretete jeléül imádkozik, énekel, meg- vallja hitét és adakozik. 3. Az istentisztelet a beharangozással kezdődik. Ekkorra foglaljuk el helyünket a padokban! Későn jövők nemcsak az istentisztelet rendjét, hanem a többiek figyelmét, áhítatát is zavarják! Lelkész és gyülekezet számára egyformán zavaró az istentisztelet alatti járkálás. 4. Az istentiszteletre érkezve, köszöntsük barátsággal egymást és segítsünk egymásnak helyet találni! Ne üljünk le leghátul és ne a padok szélső helyeit foglaljuk el! Bátran menjünk előre! ez különösen fontos, ha sokan vagyunk. Legyünk egymás iránt előzékenyek! 5. Az istentiszteletre belsőleg is fel kell készülnünk, csenddel és imádsággal ráhangolódva. A templom az imádság háza, ezért istentisztelet előtt és főképp alatt ne beszélgessünk, ne fecsegjünk egymással! 6. Az istentisztelet nem a lelkész „magánszáma”. Az istentiszteleten együtt szolgál a lelkész, a kántor, a segítők és a gyülekezet. Ezért vegyünk részt az éneklésben, a közös imádságokat, istentiszteleti szövegeket, a gyónási kérdésekre a választ hangosan, együtt mondjuk! 7. Az istentisztelet fontos része a liturgia. Tévedés azt hinni, hogy csak az igehirdetés a lényeges. Ezért ne a liturgia közben, vagy után jöjjünk és ne menjünk el az igehirdetés végeztével! Vegyünk részt az egész istentiszteleten! 8. Az istentisztelethez vári gyülekezetünkben mindig hozzátartozik az úrvacsora is. Ha valaki nem kíván élni az úrvacsorával, akkor is maradjon együtt a gyülekezet közösségében az istentisztelet befejezéséig! Ezt az időt használjuk ki a személyes elcsendesedésre, imádkozásra! 9. Az istentisztelet a hálaadó és mindenkiért mondott könyörgő imádsággal, elbocsátással és áldással, befejező énekkel, orgonajátékkal ér véget. Önmagát szegényíti meg, aki hamarabb elmegy. 10. Az istentisztelet befejeztével ne csak a lelkésztől búcsúzzunk el a templomajtóban kézfogással, hanem egymástól, szomszédunktól is! Ekkor van lehetőség beszélgetni egymással. A gyülekezet nem közönség, amely nem ismeri egymást, hanem közösség. Balic/a Iván
