Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-04-25 / 17. szám
2. oldal 1999. ÁPRILIS 25. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM Örvendj, egész föld, az Istennek! (Zsolt 66,1) Ha valaki Krisztusban van, új te- legyén, amit mi szeretnénk. Milyen jó érveket tudunk összegyűjteni az igazunk ma- remtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17) gyárázására. Pedig. Ö igazán nem kér sokat. t/A?ÁPMiP „Sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz tele- "®*®*®**^ pednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbqjf a mennyek országában. ” Mt 8,11 (Zof 3,9; Jn 15,1-8; Zsolt 103, 1-22) Ha éhe|Sn, fáradtan, megtörtén megérkezünk valahová, milyen jól esik, ha leülhetünk és új'erőre kaphatunk. De kivel ülünk szívesen egy asztalnál? Természetesen a barkókkal, ismerősökkel. Milyen jó lenne, ha O tényleg a barátunk lenne és egy asztalhoz ülhetnénk vele. HÉTFŐ „Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek között!” Zsolt 105,1 (Róm 12; Ef 4,17-24; Péld 2,10-22) Három dolog közül igazából csak a segítségkérői megy nekünk. Ha gondban vagyunk, akkor hamar elhangzik a kérés Isten feléf* de a hálaadásnál már mintha a fogunkat húznák, az meg hogy hirdessük az Ő tetteit, az meg egyszerűen nem megy. KEDD V CSÜTÖRTÖK az°knak. aki megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, de az igazak igázáhdvitatják. ” Ézs 5,22-23 (Lk 16,10; ApCsel 17,22-34; Péld 3,27-35) A hamis tanúzást mindenhol és mindenkor büntették, és büntetik is. Ennek ellenére mindig lehet olyanokat találni, akik a pillanatnyi személyes jó érdekében elárulnak személyt, ügyet. Mi próbáljunk a legfőbb jóra tekinteni és ezért kitartónak lenni az igazságban. M Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. ” RömÄ2 (2Móz 6,7; Gál 6,14-18; Péld 4,10-19) Az esztelen ember sok mindennel dicsekszik, olyan dolgokkal is, amire semmi alapja sincs. Mi is dicsekedjünk, de ne akármivel, hanem azzal, hogy mi igenis részesülünk a kegyelemben, és Isten t „Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál fiam, megbocsáttattak bűneid. " Mt 9,2 (Zsolt 41,5; Jób 38,31-38; Péld 3,1-12) Ha a mi hitünket látja, nekünk vajon mit monaú**»«*" *' SZOMBAT SZERDÁj vetetted meg az Úr szavát, miért tettél olyat, ami nem tetiSrlß neki?" 2Sám 12,9 (IThessz 4,8; 2Kor 4,16-18; Péld 3,13-26) Kicsoda? Én? Soha. Pedig hányszor keressük az kiskapukat, hogy úgy legyen, hogy az „ Most pedig atörvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is 1esznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. ” Róm 3,21-22 (Ézs 63,1; Gál 5,146; Péld 4,20-27) Minden hívőnek kimutatta igazságát, tehát nekem is és neked is. innen már csak rajtunk múlik, hogy hogyan használjuk fel. Kutyej Pál Gábor Húsvét utáni harmadik vasárnap KÜLDETÉSÜNK, FELADATUNK VAN OTT, AHOL ÉLÜNK lPt 2,11-20 Egy jámbor, buzgó hitű asszony minden reggel templomba ment. Útközben gyerekek köszöntötték, a város polgárai intettek feléje, megemelték kalapjukat, koldusok szegődtek mellé, de ő csak ment, céltudatosan, toronyiránt. Annyira elmerült áhítatában, az istentiszteletre készülve, hogy észre sem vette őket. Egy napon, amint szokott módon útban volt az istentiszteletre, mikor odaért a templomhoz és lenyomta a kapu kilincsét, az nem nyílt ki. Többször is próbálkozott, de bizony nem járt sikerrel: az ajtó zárva maradt. Amint tanácstalanságában ott állt, és azon kesergett, hogy életében először elmulasztja az istentiszteletet, tekintete hirtelen megakadt a kapura kicsit magasabban kiszegezett cédulán. Ez állt rajta: Itt vagyok kint! Ez a kis történet jól kapcsolódik az ige mondanivalójához, amit Luther találó mondatával így is megfogalmazhatnánk: Keresztyén emberekként két lábbal a földönjárunk, de szemünk az égre néz. Ezt a gondolatot még kiegészítem azzal, hogy nem árt néha lefelé is néznünk, mondjuk a lábunk elé, könnyen lehet ugyanis, hogy útközben megbotlunk valamiben. Jézus követőinek élete nem exkluzív, zárt körű rendezvény, nem is amolyan bentlakásos kollégiumi életforma, elvonulás a világtól, és világból minél mesz- szebbre, minél biztonságosabb helyre. Ha még jobban ki akarnám sarkítani, azt mondanám: a keresztyénség nem „zártosztály”. Jézus az élet sűrűjében találkozik velünk, hív meg a Vele való közösségre, és legtöbbünket oda is állít vissza, hogy tanúi, tanítványai legyünk. Főpapi imádságában, János evangéliuma 17. részében ez a gondolat így fogalmazódik meg: „Atyám, nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól! ” Küldetésünk, feladatunk van ott, ahol élünk: „Itt a helyem, itt kell állanom" - mondhatjuk együtt a költővel. Ha nem vállaljuk ezt, Isten tervének fordítunk hátat. Péter apostol levelében a lelki ház felépítésére bíztatja testvéreit. A közösség, az egyház - az élő kövek temploma - tagjainak egymás iránti szeretete, felelőssége által növekszik, épül egyre nagyobbá. Akkor, ott a születő egyházban pogány környezetben éltek a keresztyének. Hiteles életükről tettek meséltek. Ez ragadhatta meg embertársaikat, hogy érdeklődni kezdjenek Jézus iránt. Ma sincs ez másképp. Az emberi közösség rendje mindenkitől együttmunkálkodást igényel. A fel- sőbbség, a vezetők, a „nagyok” Isten választott eszközei a jó rend megteremtésében és megtartásában. Persze, csak akkor eszközök és munkatársak, ha törekednek teljesíteni ezt a feladatukat. Ezen felül így hangzik az apostoli intés: „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek!” Még szenvedni is érdemes igaz ügyért, akár igazságtalanul is, Istenre figyelve, mert Krisztus is szenvedett értünk. A harc, a fájdalmak, nehézségek elviselése pedig edzetté tesz minket a világban való helytállásra. Egy fiatal szerzetessel beszélgettem egyszer. Elmondta, hogy néhány év kolostori élet után ma már nagyon tiszteli és becsüli - és talán kicsit irigyli is azokat, akik a hétköznapok zajában, „kint” a világban végzik a dolgukat: szeretnek, szolgálnak, imádkoznak. Nehéz dolguk van. Ehhez képest mennyivel könnyebb zárt világban, hasonló gondolkodású emberek közt élni, együtt, ugyanazért a célért, de kihívások nélkül. Nem tudom, mennyiben van igaza és hol tévedhet ez a szerzetes ismerősöm. Nem éltem még kolostorban, nincs összehasonlítási alapom. Mindenesetre a „két lábbal a földprogram” sok feladatot, kihívást, próbatételt nyújt, az életünket pedig nemcsak bonyolulttá, de szebbé is teszi. Hiszen Isten itt van kint! Azokban az emberekben, és azokban a helyzetekben jön felénk, akik, amik olyan megszokottak, ismerősek, hétköznapiak. És mégis: az örökkévalóság előízét érezhetjük általuk. Csak ki kell nyitnunk az ajtónkat, ablakunkat, és máris „betör” a világ. Sokszor védtelennek, kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Tehetetlenül állunk a durva, kíméletlen valóság előtt. De nem egyedül kell szembenéznünk a világgal. Hiszen ott van Jézus mellettünk, bennünk! O ismeri igazán. Tudja milyen nehéz két lábbal a földön élni és járni: 33 év földi vándorút alatt jól megismerhette mindezt. De tudja azt is, hogy a világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Ezért indít útnak ma is, most is. Szívünkre helyezi ínségét, és Leikével erősít meg a feladatra. József Attila gyönyörű soraival zárom: Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött. A kicsi madarakat látod-e vállainkon? Mi vagyunk azok és szelíd arcunk is egymáshoz ér. Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe! Varga Gyöngyi ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. április 25. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) É Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Y Balicza Iván; II., Modori u. 6. j de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok ....... u. 9. de. fél 11. Sztojanovics , - András; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gá- — ‘ ' los Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (konfirm., úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifjúsági) Gazdag Zsuzsanna, Bolla Árpád; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Wiszkidenszky András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszky András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (ifjúsági) ifj. Pintér Károly; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; du. 6. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Kézdy Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Szabó István; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Szebik Károly; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gózou Gy. u. de. 11. Szebik Károly; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli .Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Húsvét után 3. (JUBILATE) vasárnapon a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 16,16-23/a; az epistola (igehirdetési alapige): lPt 2, 11-20. HETI ÉNEKEK: 364, 48. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. április 26-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor. Az elhanyagolt beteg ....a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. ” (Ezékiel 34,4) „N incs emberem!” Nemcsak a bethesdai beteg jajkiáltása ez, hanem otthona magányában hagyott idős ember, a kórházak, az egészségügy fájdalmas ténye is. Nincs vállalkozó csak „ennyiért”, közben a betegek, sérültek száma egyre nő és ha ma nincs is köztünk településszéli „lepratelep” - mint Jézus korában -, ahová már csak halni járnak, ahová egészséges nem léphet be, de szívünkből kirekeszti ük, oki már nem lehet hasznos a közösségnek, hanem teher. Pedig tudjuk, hogy a kezelés elmulasztása csak növeli a bajt. Még a technikában is. A fékhiba komolyan nem vétele halálos katasztrófába viheti az utasokat. Az elhanyagolt beteg élete megrövidül. Nem kell halálra szenderítő injekció, elég ha otthagyjuk sebeiben. Kellenek ma is az irgalmas samaritánusok. akik nem a sérült hovatartozását kutatják, sem faji, sem vallási téren, amikor segíteni kell. Akik nem a beteg pénztárcáját nyitják ki először, hogy elég-e a kezelése kiadásaihoz. Akik nem az ész sugallatára hallgatnak, mely a „nem éri meg”-et sulykolja. Akik nem a jogot kérdezik meg élvonalban, hogy tisztázódjék, ki is a hibás, hanem mindent megelőzve, „arra a harmadikra” hallgatnak először is, az ész és jog megelőzésével, mert az a szeretet. Ezért hívta fel Schweitzer Albert a keresztyéneket, hogy legyen egy „mellékfoglalkozásuk”. Ami nem abból áll, hogy kiegészítsük főhivatásbeli fizetésünket, hanem időt szakítsunk közelünkben lévő betegek, sérültek látogatására, kötözésére. Ne hanyagoljuk el, hiszen testvéreink ők. - Két testvér közül a kisebbik állandóan ellöki magától a nagyobbat. A kiszemelt jobb helyre akar kerülni, ha kell a nagyobb testvér megsebesítése árán is. Az idősebb csak ennyit mondott: „Miért löksz el magadtól, hiszen a testvéred vagyok?!” - Igaz az is, hogy a gyengébb sokszor nem is igényli az erősebb segítségét, mert maga akar felerősödni és így túlszárnyalni a másikat. Az tudja erősíteni a gyengét, aki túljutott a betegségen és mint lábadozó, szavakkal és tettekkel erősíti a „frissen műtött” szobatársát, kórházban, otthon és az élet számos helyén és területén. Isten iránti hálával teheti, mert megtapasztalta Krisztus rajta könyörülő, bűnbocsánattal és testi egészséggel megajándékozó szeretetét. Ajeruzsále- mi Feltámadás templomban egy kép érdekesen ábrázolja azt a kost, melyet Ábrahámnak kellett feláldoznia fia helyett. Az a bokor, mintegy tövisdrót fonja körül az állatot. Ez a tövisbozót az oltár felett ismét megjelenik, emlékeztetve Jézus áldozatára. De ott már üres a bozót. Jézus vállalta sérüléseinket a kereszten, mindent elvégzett értünk, üres a töviskoszorú, de üres a sírja is. így vezet élő jelenlétével igéjén keresztül, hogy megtaláljuk „tüskebozótokban” a megsebzett testvért és gyógyítsuk testvéri szóval, kötöző tettekkel. Szimon János Kántorképzés - Fót Szeretettel tájékoztatjuk az érdeklődőket, hog\’ az idei téli tanfolyam záróvizsgája 1999. április 24-én lesz, fél 11 órai kezdettel. A nyári tanfolyamokra jelentkezni lehet 1999. május 22-ig a következő címen: Evangélikus Kántorképző Intézet, 2152 Fót, BerdaJ. u. 3. (tel: 06-27-360-093). Időpont tanfolyamvezető részvételi díj 1999. jún.28-júl.l6. (19 nap) Bence Gábor 14.250.-Ft 1999. júl. 17-31. (15 nap) Ecsedi Zsuzsa 11.250.-Ft 1999. aug.2.-21. (20 nap) Kertész Botond 15.000.-Ft Gondolatok a szeretetről Ha rossz ember igazságtalanságától szenvedsz: bocsáss meg neki, hogy ne legyetek rosszak mind a ketten. Van-e annak az imádságnak még értelme, amely az Atya megszólításával kezdődik, ha a gyermekek már nem tudják, hogy testvérek?! Tudod, mit csinál az ember, ha nagyon szeretett? Még jobban szeret! (Clara Lubich) Szeretet nélkül az igazság halott. Istenem, sohasem láttalak, hogyan tudnálak szeretni. Téged? Istenem, láttam az embereket, hogyan tudnám szeretni őket? És hogy Te mégis mindkettőre biztatsz, ez kegyelmedhez hajt Uram... (B. Hallquist) Hofbauer Kelemen középkori szerzetes egyszer az általa alapított ingyenes iskola részére koldult. Ekkor valaki leköpte. A szerzetes letörölte, és nyugodt hangon így szólt: „Ez nekem szóit. Most adjon valamit szegény gyermekeim számára!” Panaszkodsz, hogy bizonyos helyeken nincs elég szeretet. Ültess oda te szeretetet, akkor majd lesz! (Keresztes János) A keresztyén szeretet azt jelenti: ismerni az ember egész kérdésességét és aljasságát - és mégis szeretni! Legnagyobb cél itt, e földi létben: Ember lenni, minden körülményben! (Arany János) Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban. Jóságversenyt még soha nem rendeztek... (Juhász Gyula) Hívők! Kételkedők! Az ember vérzik! - Szeressétek öt! (Juhász Gyula) Jézus óta minden emberi elesés a szeretet bukásával azonos. A gyűlöletnek sohasem a gyűlölet, hanem a szeretet vet véget. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb. D. Carnegie) Ha gyűlölök, megfosztom magam valamitől. Ha szeretek, akkor azzal gazdagszom, akit szeretek. (F. Schiller) Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán értékes és lényeges, az a szemnek láthatatlan. (Saint-Exuperie) A legtöbbet az lát, aki legtöbbet szeret. (Spurgeon) Az élet nem lehet tele mindig örömmel, de mindig legyen tele szeretettel. Gyakran megtörténik az, hogy meg akaijuk menteni a hitet, és elveszítjük a szeretetet. (IV. Benedek pápa) Életünk megpróbáltatásaiban Isten kezét nézzük; de ne feledjük, hogy kezét a szíve vezeti. (M. Gay) Közreadja: Görög Zoltán
