Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-04-19 / 16. szám

4.oldal 1998. ÁPRILIS 19. Evangélikus Élet Rendhagyó böjti szeretetvendégség a soproni gyülekezetben Az alkalom: március 15, a magyar szabadságharc és forradalom 150. évfordulója böjt 3. vasárnapjára esett. Ilyenkor tartja a soproni gyülekezet szeretet- vendégségét. Hogyan kapcsoljuk böjt mondanivaló­ját a szabadságharchoz? Kapcsolásnál nem esünk-e az „összemosás csapdájába”? A vasárnap igéje: „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” Hogyan értelmezzük a csapdából való szabadítást? Kolbenheyer Mór sop­roni lelkész 1848-ban a szószéken beszélt a bibliai értelemben vett rabláncról, a szolgaságról és sza­badságról. Miért lett ez csapda a számára, és miért tartóztatták le? Görgey Artúr unokatestvére volt... A szolgálatvégzők. Felkértük azokat, akik egyházi iskoláinkban az ifjúságot nevelik. Ma olyan fiata­lokra van szüksége hazának és egyháznak, akik a hazaszeretetet és egyházhűséget már a „szellemi bölcsőben”, az iskolában magukba szívhatják, hogy azon nevelődjenek, mint anyatejen a gyermek. Ezért kértük fel evangélikus iskoláink igazgatóit, hogy a szabadságharc és evangélikus egyházunk kapcsola­táról szóljanak személyeken keresztül. Dr. Lampérth Gyula, a Líceum igazgatója Murmann Sá­Tan-és nevelőintézményeink igazgatói. Fotó: Varga Jenő műéiről, a szabadságharc mártír őrnagyáról, volt licista diákról tartott előadást, aki 32 éves korában áldozta életét hazájáért. Emléktábláját a délután fo­lyamán D. Szebik Imre püspök avatta fel Líceumunk udvarában. Az igazgató röviden felvázolta a Líceum életét a szabadságharc korában. Bágyiné Mezősi Ad­rienn, Diákotthonunk igazgatója Kolbenheyer Mór­ról tartott beszámolót, helytállásáról, lelkészi és iro­Aki az eke szarvára teszi a kezét Bács-Kiskun egyházmegyében A lelkész mellett mindenkor azt teszi a gyülekeze­ti presbitérium. Számukra rendeztek egyházmegyei csendesnapot Soltvadkerten március 14-én. A mint­egy 150 presbiter és érdeklődő hallgató részvételé­vel lezajlott együttes tanácskozás és közösségépítés mindenképpen mély nyomot hagyott a megjelentek­ben. Kis János kecskeméti lelkész igehirdetésében felszólított minket a komoly jövőformálásra, ami a napirendben szereplő előadások után alkotó vita ke­retében zajlott. Régi gondolatainkat mondta ki (vég­re) Halasi László és Bácsi János lelkész, akiknek té­mája a következő volt: keresztelő, konfirmáció, es­küvő, és mi történik azután? Itt akár a család meg- hasonlásával is számolhat az a lelkész, aki „nem ve­szi tudomásul”, hogy az adott szolgálatot kérő je­gyespár vagy házaspár nem akar jobban az egyház­hoz tartozni. Bennem feltámad az a kérdés is, hogy tudják-e azok az emberek, akik csak betévednek a templomba ilyen eseményekre (mint néző!), hogy mi a különbség a szolgálat és a szolgáltatás között... Lehet-e (szabad-e) mérlegelni a szokatlan és csak­nem jogtalan kérések esetében? Hol húzzák meg a konfirmációi vizsga szintjét? Mi mérhető és mi nem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések és hozzászó­lások tették „izgalmassá” a délelőttöt. Ebéd után Szabó Vilmos lelkész tartott előadást „A gyülekezet jövőjének forrásai ” címmel. A fő forrás természete­sen a Biblia, az abban levő kinyilatkoztatások. En­nek ismerete jelenti a gyülekezet jó úton maradását. A rendszerváltás (értsük alatta a hivatalos gondolati egysíkúságból a sokszínűségbe való átugrást) meg­hozta az egyház számára azt, hogy hivatalosan se te­kintsék többé „fék”-nek. Az, hogy mennyire le­szünk „motor”, az egy-egy lelkész mellett leginkább a gyülekezeti fi) véleményformálón, a presbiteren múlik. A csendesnapot Káposzta Lajos egyházme­gyei esperes áhítata zárta. Mi a közösségteremtés elemi példája? Hadd idéz­zek néhány beszélgetésből, amiket a legfontosabb szakaszban, a szünetekben hallottam: „De jó, hogy ti is eljöttetek! Olyan magamban ül­tem eddig, hogy vagytok?... ” „A múltkor az egyik gyülekezeti tagunk éppen az­zal a problémával jött hozzám, amit a legutóbbi ta­lálkozón te is felhoztál. Nagyon örültem, hogy tud­tam rajta segíteni, hiszen a múltkor megbeszéltük a példád kapcsán... " „Mi végül is rokonok volnánk, mert az én anyai nagybátyám a te apai nagyapád húgának udvarolt, és el is vette volna, de jött a háború. Fogságba esett, aztán amikor hazajött... ” „Nálunk a számszéki ülés mindig azzal kezdődik, hogy a felügyelő fetolvassa... ” És a gondolatébresztő áhítat és előadások így ter- mik meg gyümölcsüket a jövőnek! ifj. Káposzta Lajos A mindenség Ura 19. zsoltár (részletek) Isten dicsőségét beszélik az egek, keze alkotását hirdeti az égbolt, nap napnak ezt adja tovább, éj az éjt erre tanítja. Nem beszéddel-szóval; hangjuk nem hallatszik, de amit megszabnak, egész földre kihat, a világ széléig hatol: bennünk sátrat kapott a Nap. Ez, mint a nászházból kilépő vőlegény, A Burgenlandi szuperintendensnő pályázik az államelnöki székbe Alig néhány éve választották meg az ausztriai Burgenland szuperintendensének (esperes) Gertraud Knoll lelkésznőt. Most arról kaptunk hírt, hogy a következő elnökválasztáson megpályázza a köztársasági elnöki széket. Mint magánsze­mély pályázik és természetesnek veszi, hogy megválasztása esetén nem végezhet az egyházi törvények értelmében egy­házi szolgálatot. A pályázás okául ezt mondta el: „azért je­löltetem magamat a szövetségi elnöki tisztre, hogy orszá­gunkban a politikába több melegséget vigyek. ” Az egyházvezetés tiszteletben tartja Gertraud Knoll elha­tározását. Úgy vélik, Ausztriának szüksége van olyan embe­rekre, akiknek szociális téren van kompetenciájuk, az embe­ri jogok terén használni tudnak, és van perspektívájuk egy becsületes jövő irányában. T. örvend, hogy hősként juthatja pályáját. dalmi munkásságáról. Emléktábláját már 1936-ban elhelyezték a Templom u. 17. sz. lelkészlakás falán. Egyházszeretet és hazaszeretet, mint ikertestvérek éltek szívében. Boór Katalin, Egészségügyi Szak- középiskolánk igazgatója, a történelem tanárának szakszerűségével tárta fel Kossuth Lajosnak a sza­badságharcban való döntő szerepét egészen addig, amíg külföldről haza nem hozták, hogy itt pihenjen a sok vérrel áztatott anyaföldben. Itthoni temetésén résztvevők száma bizonyította, hogy a forradalom eszméjének tüze nem hamvadt el. Rajnai Károly, a Hunyadi Ev. Általános Iskolánk igazgatója Haubner Máté püspökünk szolgálatából kiemelte a szabad­ságharc idején megjelent püspöki körlevelet, mely mentes minden Bibliától idegen vonástól, és józan hittel fordul lelkészekhez, gyülekezetekhez. Mégis Kufstein várában kellett raboskodnia. Nyugdíjas éveit Sopronban tölti, és itt pihen temetőnkben. Szé­pen keretezték az együttlétet általános iskolánk ta­nulói, akik a hazaszeretetről szóltak kedvesen, dr. Tompa Pálné tanárnő vezetésével. Gergácz Erzsé­bet, aki a soproni Panoráma rádió szá­mára kért interjút, Túrmezei Erzsébet­nek egy, Krisztus ér­tünk való szenvedé­sét középpontba ál­lító versét szavalta hitre indító átélés­sel. Gyülekezetünk énekkara Major Mi­hály vezényletével felkészülten és a böjti időszaknak megfelelően énekelt több karéneket. Gaz­dag forrásból bu­zogtak Bachtól Ko­dályig, miközben a „Szelíd szemed Úr Jézus” éneklése közben (Weltler Jenő feldolgozása) a kereszt alá érkezhettünk („A keresztfához megyek”). A Kossuth-dalok éneklése a hazaszeretet lángjait élesztették és többen énekelték azokat az énekkarral együtt. A gyülekezet bekapcso­lódott így is a szeretetvendégségbe, de magukkal vi­hették az előadások mellett az áhítat mondanivalóját is, amit e sorok írója tartott. Ugyanakkor Kerstin Sprügel német lelkész imádsága azt a hazát és egy­házat vitte Isten színe elé, melyet férjével együtt ed­dig nem ismert, de a szabadsá­gért való küzdelmük vonzóvá tette. Ilyen értelemben szeretné­nek szolgálni soproni gyülekeze­tünkben. Mindnyájunk imádsága: „Isten áldd meg a magyart”, hogy hazá­jához hűséges legyen. Áldja meg azokat, akik Krisztus gyülekeze­teként munkálkodnak jólétén. Áldja meg, akik vállalják a szol­gálatot: a nőtestvéreket, akik íz­lésesen asztalt terítettek és szép igés lapokkal ajándékoztak meg minden jelenlévőt. - Őseink, elő­deink Isten szeretetének forrásá­ból merítették az egyház- és ha­zaszeretetei. így volt ez döntő módon az evangélikus egyhá­zunkban, mely szabadságáért küzdött. Krisztus ke­resztáldozata ma is forrás, melyből meríthetjük mindazt, ami egyházunkat és hazánkat áldássá tehe­ti! Szimon János A soproni szeretetvendégség résztvevői. Fotó: Varga Jenő A mihályházai evangélikusok öröme Mihályházán szokatlanul sok autó volt az Evangélikus Gyüle­kezet temploma és gyülekezeti háza előtt március hó utolsó szer­dáján. Nemcsak mi, evangéliku­sok, de a község lakosságának já­ró-kelő népe is felfigyelt az ün­neplő ruhát viselőkre: lelkészekre és kísérőikre. A Veszprémi Egyházmegye evangélikus lelkészei itt tartották a szokásos havonkénti tanulmá­nyi gyűlésüket. Felkészültünk fo­gadásukra néhányan presbiterek és többen asszonyok. Sőt felke­restük községünk vezetőjét, Lá­zár Gyula polgármestert azzal a kéréssel, hogy nyissa meg vendé­geink számára a község Öregek Otthonának az ajtaját, hogy tágas helyen gyűlésezhessenek lelké­szeink. Nemcsak teljesítette kérésün­ket, de a bőséges reggelizés után, amellyel asszonyaink bizonyítot­ták vendégszeretetüket, az érte­kezlet megnyitásán is részt vett, ismertette a 850 lelkes község működését. Az építkezéseket pár évvel előbb a megyei szinten ki­emelt Művelődési Házat és az el­múlt években épült emeletes is­kolát a modem tornateremmel együtt. Áhítattal vette kezdetét az érte­kezlet, amelyen Varga György le­köszönő és Pintér Mihály utód- esperes szólaltak meg, majd a ta­nulmányi dolgozat ismertetésé­ről, illetőleg az értekezlet rendjé­ről szólt a fiatal vezető lelkész. Mi presbiterek és asszonyaink el­vonultunk a polgármester úrral együtt. Előbb azonban bejelentet­te, hogy a község Önkormányza­tának vendégeiként a megjelent lelkészeket és kísérőiket ebédre hívja a déli órák egyikében. Hu­szonöt terítéket olvashattunk meg, amelyre a község óvodai konyhájáról hozták az ételeket. A terített asztal mellett még tovább is együtt maradtak az egyházi és világi jelenlevők a kölcsönös tisztelet és segítőkészség kinyil­vánításával. Polgármesterünk megbecsülése példa lehet úgy az egyházi, mint a világi vezetők­nek, hogy együtt munkálkodva építő tagjai lehetünk kis községe­ken át hazánknak. Együtt harcol­hatunk a romboló erők ellen, és vállvetve munkálkodhatunk né­pünk javára. Az értekezlet az ebéddel záró­dott, és következett a belsőleg és külsőleg felújított közel 200 éves templomunkban az úrvacsorái is­tentisztelet. Amikor e sorokat leírtam, az a gondolat vezetett, hogy örömün­ket és Istenünk iránti hálánkat másokkal is meg kell osztanunk hetilapunkban. Községünk lakos­ságának azóta is beszélgetés tár­gya ez az ünnepi esemény, és'a sok fiatal lelkésznek a megjele­nése bátorítás is arra, hogy van­nak lelkészek, akik örömmel hir­detik Jézust. Buzdítást jelent szá­munkra, hogy szorgalmasan ve­gyünk részt gyülekezetünk életé­ben. Erős vár a mi Istenünk! Pulay Gyula • • Öngyilkosság Feljön az ég szélén s átível rajta, heve elől mi sem rejtőzhet el. Jahve törvénye tökéletes, Felüdíti a lelket, Jahve rendelése fénylő, látóvá teszi a szemet. Jahve döntései megbízhatóak, igazak egyetemben. Szolgád is elfogadja intelmüket, megőrzőinek jutalma nagy. Ki veszi észre, hol hibázunk? Titkos vétkek alól oldj fel. Bár kegyesen fogadnád, amit szájam mond, szívem gondol, Uram, kősziklám, megváltóm! Fordította: Bodrog Miklós Sok rosszban, sajnos, ebben is dobogósok vagyunk. Sinka István „Sárga tyúk” című novelláját rövidítve le­írom. Már 2 éve befejeződött a háború. A hadifogságból hazafelé tart egy megkínzott fiatal katona. Remegő szívvel közeledik falujához. Házukhoz érve megdöb­benve látja, hogy az ablakok be vannak deszkázva, az udvaron embermagasságú gaz fogadja. Rosszat sejtve megy a szomszédba, ahol közük vele, hogy felesége és a két kislány kint volt az udvaron, amikor becsapódott egy gránát. Darabokra tépte őket. A bedrótozott kaput megnyitja, tétován jár a gaztengerben, majd leül a kút kávájára. Megrettent szívvel gondol rájuk. Kisebbik le­ányát nem is látta, mert akkor született, amikor ő már a fronton volt. Feláll... ráhajol a kút kávájára, meglátja magát a víz tükrében. Nézi s mintha hívná: gyere ide hozzám. Már menne is, amikor a háta mögött a gazban felé kö­zeledik a sárga tyúk 6 kis csibével. Ez volt a „konyhás”, a kedves. Minden nap besétált a konyhába, s felkapkod­ta az asztal alá hullott morzsákat. Szeméből kicsordul­tak a könnyek, ölébe veszi, simogatja. Biztatja: „nem hagylak el, új életet kezdünk.” Áttöri magát a gaztenge­ren, a kamrából előveszi a kaszát, rendet teremt a por­tán. Félmillió öreg él hazánkban magányosan. A legtöbbje elhagyottan. Eszik a savanyú kenyeret. Nem néz rájuk senki. Kapemaumban, ha az öregek csomagot kaptak, kocsival én hoztam meg nekik a postáról. Nagyon sok­szor így fogadták, amikor átadtam. Amikor kérdeztem: „Ilonka néni örül neki?” Ez volt a válasz: „Igazgató Úr!” ne küldjön nekem a lányom semmit. Nekem itt megvan mindenem. Jöjjön inkább el, üljön mellém, csókoljon meg, simogassa meg a ráncos kezemet... de sajnos Spanyolország köze­lebb van nekik, mint Buda­pestről Gyenes. Reményik Sándor a nagy­váradi kórházban fekszik. Felkeresi egy fiatalasszony. Fogja a kezét. Nemsokára az asszony kerül a kórház­ba, s ő szomorúan írja verse végén: „Én nem tudtam úgy ostromolni az eget, elen­gedtem kezét.” Finnül sze­retni: piteää. De azt is jelen­ti, hogy megtartani. Szomorú a statisztika, hogy minden harmadik házasság felbomlik. Ifjú szerelmes párok! A szeretetet meg is kell tartani! Szüleim megélték a 67. házassági évfordulót. Le­gyünk „fáklya, verem előtt”, s ne engedjük, hogy vala­ki is szeretteink közül beleessen! Hernád Tibor Nyári kántorképző tanfolyamok Foton Idén is három tanfolyamot tervezünk: I. június 22-július 11. 20 nap. Szerve­ző-tanfolyam vezető: Bence Gábor, Részvételi díj: 14.000.- Ft. II. július 18.-augusztus 1. 15 nap. Szervező-tanfolyamvezető: Ecsedi Zsuzsa. Részvételi díj: 10.500.- Ft III. augusztus 3-augusztus 22. 20 nap. Szervező-tanfolyamvezető: dr. Balás István. Részvételi díj: 14.000.- Ft. Túlfizetést, adományokat (természet­belit is) szeretettel fogadunk. Kéijük a gyülekezeti lelkészeket, hitoktatókat, bátorítsák a reájuk bízott fiatalokat a jelentkezésre. A tanfolyamokon hitmé­lyítő, közösségépítő és zenei munka egyaránt folyik. Jelentkezni levélben a Kántorképző Intézet címén lehet (2151 Fót, Berda J. u. 3.) május 20-ig. A felvételről értesí­tést küldünk. Esetleges tandíjkedvezményért a kül­dő gyülekezeten keresztül folyamod­hatnak a jelentkezők. Kéijük a tanfo­lyamokon tanítást vállaló társainkat, vegyék fel a kapcsolatot a tanfolyam­vezetőkkel. Bence Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents