Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-04-19 / 16. szám
Evangélikus Élet 1998. ÁPRILIS 19. 5.oldal !Ű SAROK w''~ ............ « . s a Ha hajót akarsz építeni, akkor ne azzal kezd, hogy munkásokat toborzol és fát gyűjtetsz velük, szerszámokat adsz nekik, kiosztod a feladatokat és tervrajzot készítesz, hanem keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt. • • HÉTPRÓBÁS KLUB Ma újabb klubtagunk mutatkozik be: Molnár Berta 6.b osztályos tanuló vagyok és Berti a becenevem. Anyukám Evangélikus Levelező Teológiát végzett, ő szokott segíteni a hétpróbás rejtvényekben. Egy testvérem van: Bogi. Szeretjük a hétpróbás rejtvényeket. Kedvenc időtöltésem az olvasás és a biciklizés. Kedvenc bibliai történeteim: Jézus születése és a tékozló fiú. A tékozló fiúról költöttem egy verset, amit szeretettel küldök. Vers a tékozló fiúról Volt egy fiú Ki kikérte vagyonát Rendezett sok lakomát És eltékozolta vagyonát. Aztán disznópásztor lett, Nem is ehetett Ekképp gondolkozott: Az apjához visszavágyakozott. A gondolatot tett követte, És elindult nagy sietve, Apjához, kit nem látott régen. Az apja észrevette, És eléjefutott nagy sietve. A fiú bocsánatot kért, Az apja örült, hogy hazatért. Nagy lakomát rendezett, Az ujj ára gyűrűt tett, Nagyon örvendezett, Boldog volt, hogy a fia meglett. A nagyobbik fiú hazatérve Nem tudta, mi ez a zene. Mikor megtudta, az apja lecsillapította, így végződött történetünk, Amit Jézus példázatban mondott nekünk, Hogy megtérjünk És boldogok legyünk. • • • Saint-Exupery nyomán A gyermeksarok készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest,Deák tér 4. L FIATALOKNAK 1 • • • • • • • i------------------------------------------------------------------------------------1 Hum©rzsák * Az egyik remete meglátogatta a másikat, és kölcsönkérte a szama- * I rát. I - Szívesen odaadnám, barátom, de éppen valahol legel, magam I ' sem tudom hol. ! Erre szamárbőgés hallatszik valamelyik közeli kunyhóból. I - Furcsa bizony, furcsa - jegyezte meg a látogató - a szamarad a I I mezőn van, én pedig hallom, hogy itt iázik. | | A másik szerzetes sértődötten válaszolt: | | - Sosem gondoltam volna, hogy te jobban hiszel a szamárnak, | | mint nekem! | © | ■ Egy fiatal szerzetes az idősebb atyához fordult tanácsért: ■ - Atya, én azt megértem, hogyan lehet kézzel, szemmel, szájjal, • ■ füllel vétkezni, de azt nem értem, hogyan lehet bűnt elkövetni or- . ■ ral? ! - Úgy, ha azt mások dolgába ütöd - válaszolta az öreg. © * A lelkész éppen a kapun levő postaládát szögelgeti, amikor arra ■ * jön egyik hittanosa, aki megáll előtte, és hosszasan nézegeti. * - Talán el akarod lesni a barkácsolás csínját-bínját? - kérdi a lel- * ! kész. I - Nem. Csak arra vagyok kíváncsi, mit mond egy lelkész, amikor I I az ujyára üt. I I_______________________________________________________I »••••••••••••••••••••• Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! 17. Zsolt. 6. vers Hűvös szobában ülve merengesz magad elé, nézed a semmit. Még fejedben ott vannak a napi gondok, eszedbe jut, hogy valaki megbántott, egy pillanatig még felbukkan a mai nap öröme. A gondolatok nem hozták meg a várva várt reakciót. Pedig már készültél rá, hogy feltörjön belőled az a megszokott érzés, ami egy enyhe gyomorremegéssel szokott kezdődni, és egy olyan lelkiállapotot okoz, amikor jobb, ha nincs éppen senki sem a közeledben. Hisz ekkor képtelen vagy örülni bárminek is, csak a keserűség érzése nő benned egyre jobban. Alakoskodni pedig nem szerettél soha sem. Most sem, amikor ülsz és hallgatod a feléd áramló zene hangjait. Hagyod, hogy a merész dallamok „fútkosása” vezessen téged, ahogyan a különböző hangzások együttese váltakozik, úgy hullámzik a te belső lelkivilágod is. A mélyponttól eljut teljesen a csúcsig, majd újra vissza a mélységes mélybe. Hirtelen csend lesz, beáll a szünet, benned is megszűnik a nyüzsgés, a zaj, úgy érzed, mintha egy békés csend kezdődne el benned! A zenészek újra kezdik a játékot, de a te belső csended nem akar megszűnni. Először élvezed, hogy végre eljött a csend, amit talán már olyan régóta áhítottál. Aztán ahogy a percek ólomlábakon haladnak tovább, vagy talán nem is mennek, csak vánszorognak, egyre jobban úgy érzed, ez a csend egyre jobban kezd fájni. Aztán ez a fájdalom egyre jobban kezd elhatalmasodni rajtad, szinte már-már kibírhatatlan. Érzed, hogy már a belső csend ellen lázadsz, szereméi kiabálni, úgy, ahogy a torkodon kifér, de bárhogy is erőlködsz, nem jön ki hang belőled. Pedig már összeszedted minden erődet, s a levegő is elindult valahonnan belülről, de mintha egy titkos szelepen távozott volna, nem jutott el a torkodig, és nem tudta megrezegtetni a pattanásig feszült hangszálaidat. A téged körülvevő világból eljutnak hozzád a hangok, zörejek, de bármenyy Kedves fiatal testvérünk! Szeretettel várunk a Keresztyén Ifjúsági Egyesület munkatársképző táborába! Köztünk a helyed, ha 16 év feletti fiatal vagy, ha gyülekezeted ifjúsága körében szolgálsz vagy szereméi aktívabb szerepet vállalni az ifjúsági munkában, és szívesen eltöltenél egy hetet testvéri közösségben. A tábor célja, hogy indíttatást és ötleteket adjon az ifjúsági körök működéséhez, lehetőséget nyújtson hitbeli erősödésre, tapasztalatcserére, egymás és önmagunk jobb megismerésére. A tábor ideje: 1998. június 29 és július 5 közt. Helye Tiszavasvári. A részvételi díj előre láthatóan 5000.- Ft. Jelentkezési határidő: május 31. Leveleiteket a KJE iroda címére várjuk (1085 Budapest, Horánszky u. 26.), a jelentkezőknek részletes információt küldünk. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület Munkatársképzö Bizottsága. nyíre is figyelsz, nem érted meg őket. Látod, hogy valaki áll veled szemben, és szól hozzád, de csak a szájának tátogását látod, amit mond, azt nem vagy képes felfogni. Pedig jól ismered azt a személyt, aki hozzád akar szólni és még talán „ugyanazt a nyelvet is beszélitek”. Ha máskor keresne fel ez az illető, akkor még örülnél is neki, de most nem, sőt lassan úgy érzed, terhes a jelenléte. Bár már a saját érzéseidben sem vagy egészen biztos, a világ üzenetei is egyre homályosabbak a számodra. Aztán hirtelen beáll egy újabb csend, de ez más, mint az előbbi volt. Ez olyan, mint amikor a zenészek kipihenik magukat két szám között, és van egy pillanatnyi idejük arra, hogy végiggondolják, mit hogyan csináltak eddig. Te ebben a csendben eszmélsz rá belső lényed valóságára: kiégtem! Amikor is eljut a tudatodig ez a felismerés, kapkodni kezdesz, mint egy fuldokló. Vadul cikáznak fejedben a gondolatok: „...Bűneim miatt... Emberi gyarlóságom miatt... Tán vétettem barátaim, szüleim, Istenem ellen...” Hiába kutatsz lázasan emlékezetedben, nem találsz megnyugtató választ kérdéseidre, érzéseidre! Majd tovább kapálózván azon kezdesz morfondírozni, hogy van-e ebből az állapotból menekvés, vagy végképp elveszel ennek az ismeretlen mocsárnak a láptengerében. Eszedbe jutnak a barátok, akik nagyon jó fejek, és eddig mindig kisegítettek a pácból, akár fizikálisán, akár anyagilag voltál megszorulva. De elég egyetlen barát vagy baráti kör ahhoz, hogy az életed egyenesbe kerüljön? Biztosan nagyon fontos az Ő segítségük is, de ne feledkezz meg Istenről sem! Ő az, akiről hajlamosak vagyunk nagyon gyakran megfeledkezni, pedig O sohasem felejt el minket. Ő az, aki tud minden esetben kiutat mutatni a szorult helyzetedből, aki felé bátran nyújthatod a kezed, és tudhatod, hogy segíteni fog neked. Lehet, hogy éppen a barátaidon keresztül, vagy egy idegenen keresztül, akit azért rendelt melléd, hogy segítségedre legyen. Lehet, hogy problémáid nem oldódnak meg egycsapásra, de tudhatod, hogy biztos kézben lesz ügyed és a lelked. Merj hát hozzá fordulni bátran, ha úgy érzed, teljesen kiégtél, ha megújulásra vágysz. Biztos lehetsz abban, hogy Ő meghallgat és megsegít! Hogy miért? Azért, mert Ő a mi meny- nyei Atyánk! Jéckel Gábor A szombathelyi Savaria Múzeum dísztermében még látható az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából megnyílt Berzsenyi Lé- nárd gyűjteményes kiállítás. O volt a 48- as olmützi foglyok arcképcsarnokának festője. Berzsenyi Lénárd tablójáról, mintegy 138 személyről különféle karakterek tekintenek ránk. A foglyok nációitól kezdve (a magyar mellett román, olasz, cseh, osztrák, horvát, lengyel férfiak), a katonai rangoktól (tisztek és főtisztek) a polgári foglalkozásig (feltűnően sok a prédikátor és a papi személy, így például egy kanonok is, de természetesen katona és gazdálkodó is, tanár, tudós is) egészen a politikai pártállásig bezáróan (a fontolva haladó mérséklettől a szélső republikánusig). A teljesség igénye nélkül had álljon itt néhány név: Kossuth Sándor, Römer Flóris, Barsi „48-as képtár” Történelmi jelentőségű kiállítás (Neumann) József, Laky Demeter, Könyves Tóth Mihály, Tóth Ágoston, Szathmáry Mihály, Mesterházy István, Czillich Ede, Újvári István, Ábrahámy Károly, Komáromi István, Móricz Dénes, Simonffy József,... Querlonde Ferdinánd,... Berzsenyi Lénárd 1805-ben született a Vas-megyei Nemesmagasiban - ma Kemenesmagasi evangélikus nemesi családban. Atyja táblabíró volt, akárcsak rokona, Berzsenyi Dániel, ő is a jeles soproni evangélikus Líceumban tanult 1815 és 1823 között. A katonai pályát választotta. 1825-től a Miklós ezredbe lépett be, 1832-ben hadnagy, 1836-ban főhadnaggyá, 1844-ben kapitánnyá, 1846-ban első kapitánnyá léptették elő. 1848-ban őrnagyi, majd zászlóaljparancsnoki, 1849-ben alezredesi, majd ezredesi kinevezést kapott, a 9. huszárezred parancsnoka volt. 1849 júniusában Görgey kinevezte a II. hadtest parancsnokává, de ő nem fogadta el. „Miután ezen fontos hivatalnak viselésére, elegendő ismeretekkel, tapasztalt- sággal, s ennélfogva képességgel nem bírok, annak elfogadásával a szolgálatnak, hazámnak és nemzetemnek több kárt, mint hasznot okoznék. ” Jelen volt a világosi fegyverletételnél. (1849.08.13.) Ezután rá is a megtorlás várt. 1849. október elején ott volt az aradi várban. Október 7-én búcsúlevelet fogalmazott bátyjának, amelyben beszámolt az aradi tábornokok kivégzéséről, és megírta, hogy „én forradalmi ember sohasem voltam, de lelkiismeretem és éntudatom tiszta, ezért, amennyire lehet, nyugodt lélekkel megyek sorsom elébe. ” A császári hadbíróság 1849. november 8-án kihirdetett ítéletében megfosztotta tiszti rangjától, elrendelte ingó és ingatlan vagyonának elkobzását, és golyó általi halálra ítélte. Haynau kegyelmi záradéka 1849. november 13-án a halálbüntetést 18 évi vasban történő várfogságra enyhítette. így került 1850. február 24- én 216-od magával az olmützi kazamatákba. Művészi tehetsége révén lehetőséget kapott, hogy fogolytársairól portrékat készítsen. 1857-ben amnesztiával szabadult, a kiegyezés idején kemenesal- jai birtokán gazdálkodott, alapítója lett a Vas megyei honvédegyletnek, amelyben 1886-ban bekövetkezett haláláig buzgón munkálkodott. Porai a kemenesmagasi családi sírboltban nyugszanak. A kilenc testvér közül bátyja, Berzsenyi Miklós 1869-1873-ig egyházkerületi felügyelő volt, három leánytestvéréből pedig buzgó, művelt pap- né lett. Berzsenyi Eszter Turcsányi Gábor tési lelkésznek, Berzsenyi Klára Tóth János nemesdömölki lelkésznek, Berzsenyi Mária Héring János keme- neshőgyészi esperesnek volt a felesége. A rabtársakon kívül megfestette családunk és nagyjaink portréit (Luther, Kossuth, Széchenyi, Berzsenyi Dániel), tájképein is jól kezelte az ecsetet, az azonban a köztudatban kevésbé ismert, hogy ő festette 1859/60-ban a csikvándi ev. templom „Mennybemenetel” című oltárképét. A kép alsó részén látható föld- gömb-részletet körülálló 12 apostol bizakodó, reménykedő tekintete követi a felhők fölé emelkedő, fényglóriával körülvett Krisztus-alakot, aki széttárt karjaival megáldja a földön maradottakat és a földet. Rendkívülivé teszi a képet az a tény, hogy Berzsenyi Lénárd az apostolok alakjaiban - bár ez még nem bizonyított - a szabadságharcban résztvett bajtársait, majd későbbi rabtársait festette meg. A közelmúltban restaurált oltárkép jelenleg Celldömölkön, a Kemenesaljái Művelődési központban látható. Berzsenyi-Janosits Éva A nemzeti művészet megteremtője: Barabás Miklós A Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében május 31-ig látható a száz esztendeje elhunyt művész emlékkiállítása. Az Erdélyben, Márkusfalván 1810-ben született Barabás Miklós a XIX. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alakja, aki korának minden kiemelkedő személyiségéről készített portrét. (Feljegyezték róla, ő az első magyar művész, aki művészetéből meg tudott élni, annyi megrendelést kapott.) Nagyenyedi kollégista korában felfigyeltek már tehetségére, majd egy kolozsvári festőnél rajzolni tanult, 15 esztendős korától a nagyszebeni Neuhauser Ferenc irányította tanulmányit, melyet a bécsi Akadémián folytatott, majd - mint minden művész vágyálma - Itália követett. A kiállítás rendezője, Basics Beatrix gondos válogatásában, szinte művészete kialakulását követhetjük: a festmények, akvarellek mellett ritkán kiállított vázlatokat is látni és a sokoldalúságára jellemző finom kis miniatűrjeit. A sokoldalúság és a műfaji változatosság egyaránt jellemző életművére. Az arcképek mellett tájképeket, életképeket is festett, amilyen az Eötvös-családot bemutató kedves kis akvarellje. Évtizedekkel ezelőtt az Evangélikus Leány- kollégiumban - két kedves tanárunk úgy mutatta be életművét, hogy abból a kor történelme tárult elénk: dr. Szigethy Lajos történelem tanárunk a „Lánchíd alapkőletétele” című nagyszabású kompozícióját ismertetve, Széchenyi István életművébe vezetett be, munkásságának jelentős állomásaira hívta fel figyelmünket. Dr. Láng Margit művészettörténet tanárunk - vetítettképes óráin - a portrék bemutatásakor a festőművész kiváló emberábrázolását kiemelve, a megörökített személy bemutatásával történelmi, irodalmi események felidézésével bővítette csodálatosan színes művészettörténeti óráit. A kiállítás művészi értékeit, a kamarakiállítás közel ötven művét nézve, Széchenyi, Kossuth, Zrínyi Miklós, Petőfi, Liszt Ferenc, József nádor, Kisfaludy Károly, Czu- czor Gergely, vagy a 48-as külügyminiszter, Batthány Kázmér elefántcsont lapra festett miniatűrjét látva - úgy érzem, sok szépet, történelmi, művészeti ismeretet adó egykori tanáraimról is meg kellett emlékeznem, mert a nemzetünk nagyjait megörökítő Barabás Miklósra először ők hívták fel figyelmünket, és arra a nemzeti érzésre, mely hatalmas életművéből sugárzik. A művész, mint a közélet aktív részese ismeretsége révén is tudta értékelni az ecsetjével megörökítettek munkásságát, emberi értékét. Portréi hiteles képet adnak a modellről. így lett hatalmas életműve a köz- gyűjtemények féltve őrzött kincse, amint Reviczky Gyula hozzá írt versében mondja „ ...hogy csodálják késő unokák: Megfestéd korod arcképcsarnokát. ” Sebeiken Pálma
