Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-04-05 / 14. szám
4.oldal 1998. ÁPRILIS 5. Evangélikus Élet —i Készülünk a Keresztyén Nők VUágimanapjára IMANAP UTÁN Néhány hét választ el csupán bennünket az idei imanapi ünnepünktől. Korai lenne még összesítést készíteni, eredményekről beszámolni, vagy arról a visszhangról írni, amit országos méretekben a résztvevőkből kiváltott. Néhány reflexió azonban eljutott hozzám, magamnak is voltak tapasztalataim, amelyeknek a teljesség igénye nélkül szeretnék most hangot adni. Előkészítő munkánk kezdetén ablaknyitást ígértünk Madagaszkárra. Örömmel mondhatom: úgy tűnik, ez sikerült! Az információk eljutottak azokhoz, akik az alkalmakon részt vettek. Az odaérkezők már hasznos ismeretekkel rendelkeztek, élénken reagáltak az ott hallottakra. „Madagaszkár közel jött hozzánk" így összegezte ezt valaki. Volt, aki még Benyovszky Mórról, a kalandos életű magyar származású madagaszkári királyról is tudott. Megtanultunk egy különös csengésű malagaszi kifejezést: Fihava- nana. Szeretet-köteléket jelent ez a szó. Ez fűzi őket erős szálakkal egymáshoz: családtagokat, gyülekezetét, s a bajbajutottakat, akikhez segítő szeretettel felebarátként fordulnak- Ez a kötelék most bennünket is összekapcsolt velük! Megkapó volt az a mély együttérzés, amellyel a gyülekezetek tagjai ennek a nehézsorsú népnek a híradását végigkísérték. Egy tanárnő gyülekezeti háttér nélkül került el az alkalomra: „megrendítő hatással volt rám - mondta - az a mély humanitás és hit, ami a bizonyságtételből kicsendült!'' De ugyanígy lenyűgözött bennünket az az életvidám optimizmus is, amellyel sorsuk jobbrafordulásáért egymással összefogva fáradoznak. Talán először fordult elő imanapjaink történetében, hogy az énekek mindegyike magyar fordításban is szépen énekelhető volt. Előre begyakorolva, erővel és hittel szállt mindenütt és formált közösséggé bennünket az Istent magasztaló énekek sora. Az egyik budapesti gyülekezetben együtt ünnepelt magyar testvéreivel a bájos Jeannine, aki madagaszkári, de magyar férjével itt él minálunk. Hogyan terjed hazánkban az imanapi mozgalom? Megint nem tudok számokat felsorolni! De jött a kérés telefonon még az imanap előtt: „Most tartjuk először az istentiszteletet, sürgősen kérünk még információt erről a szép mozgalomról!” A négy gyülekezet közül, ahol szolgáltam, a kőszegi ökumenikus közösség idén tizenkettedszer rendezte meg az alkalmat, annak már hagyománya van! A helyi televízió információkat közölve hívogatott a pénteki isten- tiszteletre, amit azután közvetített is. Szombathelyen és Sopronban idén harmadik alkalommal voltunk együtt, mindenki aktívan vett részt a jól előkészített istentiszteleten. Nemescsón az asszonyok először hallottak az imanapról, és örömmel ígérték, hogy jövőre is szeretnék azt megrendezni. A kétezer nyomtatott istentiszteleti liturgikus rend épp hogy elég volt, sok helyen tovább sokszorosították azt. Idén is sokfelé küldtük a magyar anyagot közeibe és távolba. Pozsonyból, Varsóból, Szlovéniából örömmel nyugtázták már ezeket. Egy bécsi magyar lelkész érdeklődött a napokban imanapi munkánkról, de Svájcból is reflektáltak a magyar előkészítő anyagra. Idén először szeretnénk a madagaszkári testvéreink megsegítésére meghirdetett céladományt felebarátként nekik elküldeni, hogy rajtuk segítsünk. Kérjük ezért a gyülekezeteket, hogy a begyűlt offertóriumot a Magyarországi Ökumenikus Tanács Női Bizottsága címére juttassák el (Budapest, 1026 Bimbó u. 128.). így válhat kézzelfoghatóvá a Fihava- nana, a velük összekötő szeretet- kapcsolat. Keveháziné Czégénvi Klára Doktori képzés az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) doktori (PhD) programját a Magyar Akkreditációs Bizottság 1997. decemberében akkreditálta, így egyetemünkön ismét lehetőség nyílik doktori eljárás lefolytatására. A szervezett doktori képzés az 1998/99-es tanév első félévétől kezdődően kétféle formában indul meg: az egyik a hároméves, ösztöndíjas, nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban folyó doktori képzés, amely főállású munkaviszonynak felel meg, és amelyhez minden valószínűség szerint két fő számára kaphatunk állami ösztöndíjat. A másik lehetőség a szervezett hároméves doktori képzés ösztöndíj nélkül, amelyre legfeljebb három jelentkező vehető fel. A doktori képzésre 1998 tavaszától lehet jelentkezni az erre a célra rendszeresített jelentkezési lap, valamint a szükséges mellékletek benyújtásával. Ezt követően kerül sor a felvételi konzultációra. A doktori képzés a doktoranduszok számára szervezett rendszeres tanórákból áll, amelyek a teológiai ismeretek elmélyítése érdekében az első két évben a teológia minden területét érintik. A harmadik év mindenekelőtt a doktori disszertáció témájában való intenzív elmélyülésre szolgál. Azoktól, akik az állami ösztöndíjat megkapják, elvárjuk ezen felül, hogy részt vállaljanak a teológiai hallgatók oktatásában. A doktori program akkreditációja után egyéni felkészülés alapján is van lehetőség a doktori fokozat megszerzésére. Az érdeklődők a Rektori Hivatalban kaphatnak bővebb információt a doktori képzésről és az azzal összefüggő programokról. A jelentkezés feltételeiről ugyancsak a Rektori Hivatal ad felvilágosítást. A doktori képzésre való jelentkezés határideje 1998. május 15. A jelentkezést az EHE Rektori Hivatalának kell címezni: (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). M eleg délelőtt volt. Az öreg platánok hűs árnyat adtak a téren pihenőknek. Azt mondják, ezek a város legszebb platánjai. A kétoldali széksoron nyugdíjas korú férfiak múlatták az időt. Néhol halkan, meg- meglendülve csordogált a beszéd, másutt hangadók uralták a többit. Esett szó pénzről, feleségről, jó és rossz időkről, halálról. Észre sem vették a közeledő öreget, aki söpröge- tett. Idősebbnek látszott mindegyiküknél. Vastag, agyonmosott kék kezeslábast viselt, olyat, amit az ember télen is, nyáron is hordhat. Kitisztított, valaha jobb időket látott barna bakancs volt rajta, mely a színétől megkopott helyeken sárgásán virított. • • Öreg platánok Jobb lábát kissé húzta - talán régi háborús sérülés nyoma lehetett. Nagy, fonott gara- bolyba gyűjtötte söprűvel és lapáttal a platánok száraz leveleit. Időnként egy-egy fuvallat néhányat kipenderített a lapátból, meg a kosárból is. Az öreg nem tett ellene semmit. Lehet, hogy nem is vette észre. Lassan, nehézkesen mozgott. S bár durva szövésű, vastag inget viselt a kezeslábas alatt, mégsem izzadt. Rézsűt, a téren át most felgyűrt ingujjas, nyakkendős, középkorú férfi közeledett, hóna alatt iratköteggel. Ahogy az öreg mellé ért, hirtelen lelassított, tárcájából pénzt vett elő, s sietve a kék kezeslábas zsebébe csúsztatta. Mire az öreg feleszmélt, a nyakkendős már a széksoron is túl volt. Lassú mozdulattal ekkor az öreg eres kezét a zsebbe dugta, megnézte az adományt és visszatette. Nem tudni, hála, szégyen, vagy megadó szomorúság bújt meg a mozdulatlan, idős arc ráncai mögött. Első, megrázó, vagy sokadik, elfogadott alamizsnája életének? Elhagyta az árnyas platánokat, a pázsiton dolgozott tovább, ahol tűzött a nap. Most sem izzadt. Az ilyen öregek csak ritkán izzadnak. Dr. Jeszenszky Pál Tibikém, de megnőttél! (Levél egy fiatalembernek) Kedves Tibi! U nokanővéred esküvőjén találkoztunk. A szertartás végeztével édesanyád megfogta kezedet, és odavont téged hozzám. Örömtől csillogó szemmel mutatott be: „Ez a Tibi, akit annak idején itt keresztelt!”. Hát bizony, azóta a „kis Tibi” úgy megnőtt, hogy fel kellett rá néznem. Gondolhatod, én is megörültem, hogy valamikor megkeresztelt pólyás baba így megnőtt. E mlékezz, amíg elvonult a násznép, karon fogtalak és beültünk a sekrestyébe. Elmondtad, hogy annak idején édesapád akarata és tudta nélkül kereszteltetett meg édesanyád. Rögvest megkérdeztem, „hittant tanultál, gyermek bibliaórára jártál-e?” „Volt konfirmáció?” „Nem!” volt a válaszod. Még hozzátetted, hogy olyan furcsa, nevetséges dolog volt akkor hittanórára, konfirmációra járni, templomban, vagy templom körül mutatkozni, és apád állása miatt sem volt ez tanácsos. Édesanyád el-eljárt néha, főként nagyünnepeken istentiszteletre, de te inkább az apád fia voltál, - és a világ és jó „haverja” barátaidnak. Tudtad, hogy valamikor csecsemőkorodban megkereszteltek, de aztán úgy a semmibe tűnt ez az egész. Édesanyádnak is száz más dolga volt, dolgozott, gyermeket nevelt, háztartást vezetett. Te pedig egy felsőbb ipariskolába jártál. „És most hol vagy? Mi van veled?” - kérdeztem. „Egy KFT-nél dolgozom” válaszoltad. Már egy kis Suzuki autód is van. (Nagyon vigyázol, hogy ne igyál, amikor vezetsz.) Közben afféle disco-dísztag is voltál. Barátnőd is lett, akihez odaköltöztél édesanyád tiltakozása ellenére. Pár évig megkísértett a kábítószer is, de még neked időben sikerült kiszabadulni halálos öleléséből... • • Ö rültem, hogy őszintén elmesélted életed útját. Mintha magad is élvezted volna a beszámolót. Volt ugyan egy rendőrségi ügy is. Barátaiddal hárman kinéztetek magatokban egy piros BMW-t. Autószerelő komád két másik barátjával „elkötötte a szekeret.” Nagy zűr lett az ügyből. De neked sikerült nagy nehezen kimásznod ebből. Egy időben az alkoholra is igencsak rászomjaztál. Nyilván észrevetted, hogy érdeklődéssel és - szeretettel hallgattalak, mert több „érdekes” - és nekem fájóan szomorú dolgot is elmondtál. (Hát elvégre egy keresztelő papban csak megbízhatsz, no nem?) E n meg, Tibikém, egyre jobban láttam, hogy bizony az az életrajz igencsak szennyfoltos és sötét. Nem gyóntál ott nekem, csak úgy meséltél, mint egy nagy fiú, majdnem dicsekedve kalandjaiddal. Úgy éreztem, hogy az a derék fiú, ahogyan beszél, mindig kisebb és kisebb lesz. Testben nagy, de gondolkodásban egy megtévedt kisfiú ült előttem. (Közben feltűnt, hogy ujjaid nikotinsárgák, valamit babrálsz és nem mersz, vagy nem tudsz nyíltan a szemembe nézni. Ennyire ideges, feszült vagy?) Majd indulnod kellett a szomszéd faluban tartandó esküvői vacsorára. Megöleltelek. Egy-két dolgot nagyon a szívedre helyeztem. „Majd folytatjuk ezt a beszélgetést” -mondtam. Kételkedő mosollyal néztél rám. Utána kikísértelek... T ibi, most így folytatnám ezt a beszélgetést. Azóta is sok szeretettel - és imádsággal gondolok rád. Megkereszteltünk annak idején. Isten, életed teremtője szeretettel eléd ment, átölelt, megjelölt, kegyelmébe fogadott. Már akkor, úgy! Neved nemcsak a lelkészi hivatal anyakönyvébe került beírásra fakuló tintával, de Isten is számon tart téged! Hívő édesanyára bízott. Aztán elsodort a világ, te így mondtad: „az élet”. Sodort a barátok, fiatalok, emberek tömege, - és te mentél, vitettél utánuk, utánoztad őket. Otthon szinte csak ágyrajáró lettél. Nem volt miről beszélni szüléiddel, testvéreddel. Olyan üres, céltalan lett az életed. Családi kapcsolataid megszűntek. Örülni sem tudsz már. Talán egyetlen érték számodra a pénz. De talán már ez sem úgy... L átod, Tibi, nincsenek véletlenek. Valaki, én tudom: Isten! - ideirányított téged egy falusi templom áhíI Tanári pályázat l J A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet test- J j nevelés szakos, evangélikus vallású, egyházunkhoz kötődő J I középiskolai tanárok számára az 1998/99-es tanévre. I A pályázatokat (mellékletek: önéletrajz, pedagógiai elkép- | | zelések vázlata, lelkészi ajánlás és az egyetemi diploma má- y | solata) kérjük 1998. április 15-ig beküldeni a gimnázium | | igazgatójának az alábbi címre: | I Deák Téri Evangélikus Gimnázium, I I 1052 Budapest, Sütő u. 1. I I _______________________________________________________I tatos cs endjébe, ahol megnyílt a szíved és a szád. Kiderült, hogy milyen nagyon messze sodródtál megkeresztelésedtől. Pedig emlékszem, édesanyád milyen örömmel tartott karjában, amikor az oltár előtt térdelt és imádkoztunk érted... hogy Isten áldja és őrizze még életedet, tartson meg egészségben, növekedj testben és lélekben, előtte és emberek előtt való kedvességben. Elmondtuk a Miatyánkot. Édesanyádat is megáldottam. (Kezemet áldással kis fejecskédre tettem.) N agynénéd is, aki azóta meghalt, ott volt keresztelésed ünnepén. És a végén elénekeltük énekeskönyvünk 296. énekét. Rád gondolva. .. érted! Kérd csak el édesanyád énekeskönyvét és csendben, belegondolva olvasd csak el ezt az éneket! így kezdődik: „Mennyei jó Atyánk, e gyermeket Te védd meg, Kit a keresztségben szentelünk ma tenéked! Áldd meg és oltalmazd, Takard be őt híven, Add, egész élete, Téged dicsőítsen”... Érted szólt akkor ez az ének! T ibi, megírom neked őszintén, de nagy, féltő szeretettel, hogy egy olyan széles úton sodródsz, sokakkal együtt, amely halálba, kárhozatba vezet. (A kárhozat szó iszonyúan borzalmas, halált jelent) Tibi, féltelek! Nagyon féltelek! Szeretettel kérlek, hogy kísérd el édesanyádat ezentúl az istentiszteletre. Ha szereted őt, tedd meg ezt néki! Majd meglátod, hogyan fog örülni. Hiszem, hogy van benned férfias akaraterő, merj erős, merj férfi lenni! Ha a közeletekben lévő evangélikus templom felé jársz, rendezd úgy a dolgaidat, hogy bemész oda. Egy nagyon helyes, fiatal lelkész ott a pap. Bizonyára jó barátod lesz. Lesznek ott derűs, vidám, de hívő fiúk, meg lányok is. Meghitt bibliaórák csendjében rádöbbensz, hogy milyen halálos, veszélyes úton jártál. Meglátod, Fiam, hogy a halál félelmetes világából az élet, az öröm világába kerülsz. Az életed gazdát cserél. Én ezt neked nem tudom még válogatott szavakkal sem leírni, ezt neked kell megjárnod és átélned. Kisfiam, szívből kívánom ezt a más, új életet neked. Kezedbe kerül a Biblia, érzed Uradnak, de legjobb barátodnak, Jézusnak szíve szeretetét és vezetését. Ott, az új barátok között lesz szórakozás is, - de nemes és tiszta! Kirándultok és megismered az önzetlen, tiszta szeretetet. Hetenként összejöttök. Utóbb már várod az alkalmat, hogy elmehess. idd el, népünknek és társadalmunknak is égetően szüksége van , olyan meggyőződéses keresztyénekre, akik életükben követik Jézust, igazat adnak neki, és igyekeznek hitben és szeretetben járni. Ezek nem is fognak rabolni-betömi-gyilkolni-robbantani-csalni... Keresztyénnek lenni, Krisztust követni valami egész más életet jelent. Már itt, Isten országában az ő uralma alatt élni. Ne félj, indulj el bátran! Szívem, ajtóm mindig nyitva van előtted. Hiszem, hogy amikor azt a kis Tibike-babát megkereszteltük, nem imádkoztunk érted hiába! Szeretettel ölellek! Keresztelő lelkipásztorod: Olvasói levél Imádkozzunk nemzetünkért! Böjt időszakában, választások előtt hívom fel minden istenhívő testvéremet közös imádkozásra nemzetünk jövőjéért! Kérjük együtt, keresztyének és nem keresztyének, Teremtő Urunkat, hogy most különösen is hordozza kegyelmében népünket, hogy országunknak és egész világunknak emberi jövője lehessen! Hogy olyan országban élhessünk, ahol többé nem a pénz tesz törvényt, hanem a másokra is figyelő szeretet. Válságban van az ország. Válságban van hite, erkölcsisége. apadóban jövőbe vetett reménysége. Ebben a nehéz időben, sorsfordító történések előtt hívom valamennyi istenhívő társamat, hogy éljünk bátran a kezünkbe adott hatalommal, az imádság hegyeket mozdítani képes erejével, amelyet nem győzhet le sem pénz, sem hatalom, sem magasság, sem mélység. De szívós, kitartó imádság kell - a kánaáni asz- szony elszántságával, s a római százados nagy bizonyosságával. Ez természetesen küzdelem: időt és fegyelmet követelő. Küzdelem félelmeinkkel és kishitűségeinkkel. Küzdelem kényelmességünkkel szemben. Tudnunk és hinnünk kell, hogyha a választások nem a mi emberi szándékaink szerint dőlnek is el, az Úristen kegyelme akkor is velünk marad, és országa akkor is tovább épül. Ebben az épülésben, építésben valamennyiünknek feladata, és felelőssége van. Egyszerű polgárokként természetesen a mindennapok gyakorlatában is felelősséggel tartozunk nemzetünkért. E felelősségből kell hogy fakadjon többek között az is, hogy választások idején szavazatunkkal magunk is hitet teszünk amellett, hogy van értelme a mi egyetlen voksunknak is. Ezen túl persze nagyon fontos, hogy egyéni életünkben, a mindennapokban is következetesen képviseljük a krisztusi értékrendet, s ennek tudatában döntsük el, cselekedeteinkben hova tesszük a hangsúlyt. Ahogy szavazatunknak egyediségében is súlya van, ugyanúgy szűkebb közösségi kapcsolatainkat, benne saját életünket akár egy életre is meghatározhatja, hogy a jelen világ végtelen kínálatából mire voksolunk, mit tartunk igazán fontosnak. Talán nem túlzás, hogy egész népünk jövőjét az határozza meg, hogy tud-e okosan, józanul mérlegelve választani, helyesen reagálni az áradatként ránk zúduló kínálatdömpingre. Könyörögjünk hát együtt Urunkhoz, hogy egyéni és közösségi létünket meghatározó döntéseinkben, felelősséghordozásainkban segítsen nekünk és honfitársainknak bölcs szívhez jutni, s legyen erőnk a magunk értékrendjét határozottan képviselni. Dobó György Sümeghy József
